Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Vasárnap, 1969. július 6. = ÉSZAK-MAGVARORSZAG 4 Az iskolareform-törvény végrehajtását vizsgálgatva sajnálattal tapasztalható, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei megközelítőleg sem foglalnak el számarányuknak megfelelő helyet a közép- és felsőfokú oktatási intézmé­nyekben. Viszonylag a gimná­ziumokban is alacsony a szám­arányuk, s egészen elenyésző a magasabb szintű képzést bizto­sító tagozatos osztályokban. A mezőgazdasági fizikai dolgo­zók gyermekeinek számará­nya a középiskolák első osz­tályaiban csak 12,Ü százalék, országosan. Borsodban csali 10,8. Viszonylag kevesebben jutnak el a négy középiskolai osztály után az érettségiig; alkalmazotti és értelmiségi foglalkozású családokból szár­mazó gyermekek 92,4 száza­léka fejezi be sikeres érettsé­givel gimnáziumi tanulmá­nyait, a fizikai dolgozók gyermekeinél ez az arány csak 62,4. A felsőoktatásban is nagyarányú a csökkenés. Kü­lönösen nagy a műszaki egye­temeken, ahol eléri a 10 száza­lékot, ha az előző négy év ada­tait vesszük figyelembe. Az építészmérnöki karon például 16 százalék, a fogorvosi karon 12,2 százalék volt az elmúlt évben a fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya, és különö­sen alacsony a mezőgazdasági fizikai dolgozóké. Országosan mindössze 10,3 százalék. Egy kirívó adat: mintegy korábbi cikkünkben már közöltük, Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen mind­össze 3 százalék a paraszt származású tanulók aránya. Ennek a kedvezőtlen hely­zetképnek okait kutatva egy­aránt találunk pedagógiai, ok­tatáspolitikai fogyatékosságo­kat és találunk tudati, szemlé- letbeni visszahúzó erőket is. Korábban elemezgettük a tár­gyi és személyi okokat, a fa­lusi iskolák csökkent hatóere­jű ellátottságát. Az alábbiak­ban néhány szemléletbeli visz- szahúzó tényezővel kívánunk foglalkozni. 1 ' rÁ\ fizikai dolgozók körében erőteljesebben él az a felfogás, hogy a fiatal, ha már egyál­talán középfokon is tanul, olyan pályát válasszon, amely hamarabb biztosit kereseti le­hetőségeket. Nem vonzó a ki­sebb keresetű fizikai dolgozó családok köréber; a sok eszten­dős tanulmányok után elérhe­tő induló értelmiségi kereset sem. Ettől az alapállástól, egé­szen a középfokú tanulás szükségességét tagadó állás­pontig igen széles skálán talál­kozunk a visszahúzó erők kü­lönböző megnyilatkozásaival, amelynek hatásaként a tehet­séges gyermekek tucatjai és százai vesznek el a kvalifikált társadalom számára. Két évvel ezelőtt, amikor Végh Antal Bekötő út című regényét olvasva a tanyasi pa­rasztlány „lemorzsolódásában7’ egyedi esetet voltunk még hajlamosak felfedezni, úgy éreztük, hogy az írói_ átfogal­mazás erősen belejátszott a konzervatív, paraszti tanulás­ellenes szemléletű apa megraj­zolásába. Sajnos, több borsodi példa azóta azt igazolta, hogy Végh Antal regényalakja nem volt túlságosan költött. Éppen a közelmúltban történt egyik községi gimnáziumunkban, hogy igen ígéretes, tehetséges lányát a gazdálkodó apa — az intézet igazgatóságánál! és kü­lönféle társadalmi szervek­nek tiltakozása ellenére — hazaparancsolta, mondván: az otthoni segítő munkája hasz­nosabb, mintha iskolában tölti idejét. Hozzátartozik még ehhez a gondolatkörhöz az is, hogy a korábbi években igen inten­zíven folytatott propagandánk, amelyben o fizikai pályák felé való orientálódást, ajánlottuk, elsősorban a fizikai dolgozó szülők érdekében halott ered­ményesen, és ott nőtt meg az érdeklődés a szakmai jellegű középfokú képzés iránt. Ezek­nek a szakmai jellegű középis­koláknak erősen korlátozott befogadó képessége miatt az­tán ismét igen sok tehetséges fiatal maradt ki a középfokú képzésből. Magyarországon az általá­nos iskola nyolc osztályának elvégzése kötelező. A közép­es felsőfokú képzés már a ta­nulótól és szüleitől függ. Mondhatnánk, hogy a tanuló családjának magánügye. ~2 De valóban magánügy-e? Nem függ-e össze ez a kérdés azzal, miképp alakul ha­zánkban a jövő értelmiségé­nek összetétele, kik kapják rrieg azt a közép- és felsőfokú képzést, amely az irányító munkakörök betöltésére képe­sít majd. Vázoltuk, hogy a fel­sőoktatásban milyen meghök­kentően rossz a fizikai dolgo­zók gyermekeinek arányszá­ma, s mennyien morzsolódnak le a bejutók közül is. Sajná­latos, hogy a szakképzést adó középiskolák felé történő orientálódás miatt az onnan kimaradó, kevésbé tehetsége­sek és egyéb, szakközépisko­lára nem vállalkozó munkás- és parasztfiatalok jelentkez­tek a gimnáziumba nagy több­ségben, ezért a nagyarányú, csaknem 40 százalékos lemor­zsolódás egyik fő oka ebben keresendő, s itt keresendő az is, hogy a gimnáziumot gyen­ge eredménnyel végző fiata­lok vagy nem is jelentkeznek felsőoktatásra, vagy már a fel­vételin nem állják meg helyü­ket 3 Miként biztosíthatjuk hát a jövőben a vezető értelmiségi posztokon, a különféle irányító beosztásokban a munkásság és parasztság tehetséges fiainak megjelenését, helyfoglalását, ha visszariadnak akár a tanu­lók, akár a szülők a közép- és felsőfokú oktatástól, s ha azt a tehetséges fiatalt, akiből eset­leg jó elektromérnök lenne, a gyorsabb kereset elérése vé­gett villanyszerelő ipari tanu­lónak adjuk, ha nem válhat majd irányító közgazdász ab­ból a tehetséges munkás- és parasztfiatalból, akinek szülei a középiskolai stúdiumok he­lyet már serdülő korban a ke­nyérkeresetet választják, ha nem taníthatja majdan a ma­gasabb tudományokra gimná­ziumi katedráról egy későbbi generáció gyermekeit az a parasztlány, akit apja haza­parancsolt a gimnáziumból, hogy legyen otthon olcsó mun­kaerő, aki a szőlőt megka­pálja. Miként érvényesülhet a tá­volabbi holnapban a munkás­ság és a parasztság vezető sze­repe, ha már a középiskolánál megtorpanunk? Kikből lesz­nek a későbbi, jól képzett ve­zetők? 4 Számos intézmény, vállalat, átérezve a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekei tanulásá­nak fontosságát, társadalmi ösztöndíjat alapított és rend­szeres anyagi juttatással igyek­szik enyhíteni a gyermekek ta­nulás közben adódó anyagi vo­natkozású gondjait. Sajnos, a társadalmi ösztöndíjaknál is tapasztalható szemléletbeni fo­gyatékosság, sok intézmény és gazdálkodó szerv nagyon le- szűkítetten értelmezi a társa­dalmi segítés szükségességét. Sok helyen csak azokat a diá­kokat hajlandók segíteni, akiknek szülője az érdekelt szerv munkavállalója, és stú­diumainak elvégzése után a diák az adott szervnél vállal munkát. Eleve kizárja ez a felfogás például a leendő pe­dagógusok segítését. "Ez a szűkkörű, prakticista szemlé­let ugyancsak erős gátja a fi­zikai dolgozók tehetséges gyermekei továbbtanulásának. Szélsőséges példaként említet­te egy gimnáziumi igazgató egy megyei jellegű tanácsko­záson, hogy például a MÁV- igazgdtóság nem ad társadalmi ösztöndíjat a többgyerekes, kis keresetű mozdonyfűtő fiá­nak, mert nem a vasútnál használható pályára lép, ha­nem pedagógus szeretne lenni. Pedig majdan vasutasok gyer­mekeit tanítaná, mint ahogy vasmunkások gyermekeit taní­taná az a sok pedagógus-jelölt, akik borsodi nagyüzemektől nem kapnak ösztöndíjat. Papp Eászló munkája 5 Ä cikk címében és közben is azt kérdeztük, magánügy-e a tanulás, magánügynek te­kinthető-e, hogy fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekei, akikből a jövő új értelmiségé­nek és irányító rétegének rek- rutálódnia kellene, egyáltalán továbbtanulnak-e. Megvála­szolhatjuk: nem magánügy. A tanulás segítésében adódó fel­adatok jelentős része állami és társadalmi segítséggel oldható meg, de maguknak a szülők­nek, a tehetséges gyermekek fizikai foglalkozású szüleinek meggyőzése, a gazdálkodó szervek ösztöndíj-alapító kon­cepciójának megváltoztatása legalább annyira fontos, mint a tanulást segítő állami fel­adatok maradéktalan megol­dása. „Ha nem akarunk robotem­berekké válni, logaritmuske­reső félautomatákká torzulni, akkor biztosítani kell az egyensúlyt a humánum és a technikai civilizáció között. A képzés és önképzés szüntele­nül megújuló folyamatában a könyvnek, a nyomtatott iroda­lomnak igen fontos szerep jut” — mondta dr. Richárd Bam­berger professzor az ausztriai nemzetközi tanácskozáson, ahol az ifjúság öntevékeny olvasóvá neveléséről értekez­tek a szakemberek. Az olvasás személyiségfor­máló hatása olyan nagy, hogy valóban nem lehet elhanyagol­ni a könyveket az egyéb tö­megkommunikációs eszközök, a rádió, a televízió, a film ja­vára. Ez utóbbiak kétségtele­nül népszerű eszközei az isme­retszerzésnek és a szórakozás­nak, s nem is lebecsülendő eszközei. Az olvasás viszont elismerten a leghatásosabb szellemi tevékenység az ember értelmi erőinek sokoldalú fej­lesztésére. Egy-egy jó könyv gyarapítja a világról, az életről való ismereteinket. Beleéljük magunkat a szereplők helyze­tébe, együtt izgulunk sikereik­ért vagy elkedvetlenedünk kudarcaikon, együtt töpren­günk velük. A könyv olvasásá­val nem szűnik meg a hatás, még foglalkoztat bennünket tovább is, próbáljuk összevetni saját életünkkel, velünk elő- fordulhatna-e ugyanaz, s ha­sonló szituációban mi hogyan viselkednénk. A hősök mellett érzelmileg is állást foglalha­tunk: szimpatikus, érdekes egyéniség, követésre méltó jel­lem, illetve elítélendő, negatív, ritkábban közömbös. Az írott szónak a nevelő hatása is igen jelentős. Emellett fejleszti a szókincset, az olvasási és he­lyesírási készséget, s nem utol­sósorban a kifejezőkészséget is. Megfigyelhetjük, hogy meny­nyivel kevesebb problémája van a tanulással az olyan gye- reloiek, aki sokat olvas, mint ahi esetleg csali a tankönyvét bújja, de más könyvet nem, vagy csak ritkán vesz kézbe. Az olvasás értelmi, érzelmi, akarati nevelő hatása mellett szórakoztat is, pihenés, kikap­csolódás az ember számára. Általában a kis ember- palánták az iskolában kezde­nek megismerkedni a betűk­kel, ott tanulnak meg írni, ol­vasni. Rossz pedagógus az olyan, aki csak az olvasási technika fejlesztésére gon­dol, s nem törekszik arra, hogy olvasóvá nevelje tanítványait. Az iskola csak az alapokat ad­ja meg, csak útbaigazít, a többi önálló tevékenység kell, hogy legyen, viszont ez az alaplera­kás a legdöntőbb: mennyire tudja elérni a nevelő azt, hogy a gyereknek szükségletévé váljék a rendszeres olvasás,' hogy ne csak unalmas és „rossz” házi feladatot lásson abban, ha az olvasó vagy az irodalom könyvéből otthon is olvasnia kell, vagy évenként egy-liét regényt kötelezően is­mernie kell, hanem érezze az olvasás, az ismeretszerzés örö­mét, s ez mindig újabbakra ösztönözze. Sokféle módja van, hogy egy nevelő felkeltse tanítványaiban az érdeklődést az irodalmi művek iránt, s ta­nítványait irányítsa, ellenőriz­ze továbbhaladásukban. El­sősorban saját példamutatása a döntő; a tanítványai tapasz­talják azt, hogy sokirányú is­merettel rendelkezik, olvasott, s előadásai során érzelmileg fűtötten, érdekesen, szép ma­gyarsággal beszéljen egy-egy műről vagy szerzőjéről. A szülői ház szerepét igen liiemelném az olvasóvá neve­lésben. Tapasztaltam pedagó­giai gyakorlatom során azt is, hogy kivették a gyerek kezé­ből a könyvet, s szidták, mi­nél! olvas már megint, inkább keresne magának valami mun­kát, de volt olyan is, hogy a szülő maga hozta a gyereknek könyvtárijói a könyvet, vagy vitte őt oda, s tervszerűen irányította, megbeszélte vele, mit olvasson, s miért. Termé­szetesen a szülők ismerik leg­jobban gyermeküket, s legbiz­tosabban ők tudják, mi érdek­li: mese, kalandos történet, vagy autó, futball, s olyan könyvvel kell kezdeni a szok­tatást, amelyik segítségével a legbiztosabban lehet megnyer­ni az olvasás számára. Itt is fontos a személyes példaadás. Valójában tehát az iskola és a szülői ház közös erőfeszíté­sére van szükség ahhoz, hogy a gyermek szeressen, akarjon és tudjon is olvasni, s idővel önállóan is igényelje az irodal­mi műveket, életszükségletévé váljék a rendszeres találkozás az írott szóval. (Grassalkovich) Július 13-án: Kodály-honcert az aggteleki barlangban Nem olyan rég fedeztük fel, hogy Borsodban van az egyik legszebb és legpompásabb akusztikájú hagversenyterem. A zenerajongók bizonyára be­iktatják nyári programjukba az aggteleki Baradla bar­lang hangversenyeinek láto­gatását. A következő koncertre jú­lius 13-án. vasárnap délelőtt 11 órakor kerül sor. Ez alka­lommal Kodály műveiből ál­lították össze a műsort. A Bu­davári Te Deum és a Psalmus Hungaricus kerül előadásra. A debreceni Kodály-kórus és a zenekar tolmácsolásában. Gu­lyás György vezényletével hallhatják maid a zeneműve­ket az érdeklődők. Benedek Miklós A jövő hét tv-műsorából Az elkövetkező hét televízió­műsorai közül elsőként két szó­rakoztatónak ígérkező estet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Az egyiket pénteken este lát­hatják, Ide nekem az oroszlánt is címmel a most végzett szín- művészeti főiskolások mutat­nak be vidám, tarka műsort. Szombaton este az operettek kedvelői láthatják a képernyőn Hervé ismert operettjének, a Nebáncsvirágnak a tv-változa- tát. A tv-f eldől gozást Kalmár András rendezte és főbb szere­peiben Márton Andrást, Halász Juditot, Egri Istvánt, Bulla El­műt, Kazal Lászlót és Pécsi Ildikót láthatjuk. Felhívjuk olvasóink figyel­mét az Iszak Bábel novelláiból készült A kezdet című tv-játék ismétlésére, amely vasárnap, július 13-án délután, az író születésének 75. évfordulója alkalmából jelentkezik a kép­ernyőn. Aliik néhány hónappal ezelőtt az eredeti bemutatáskor elmulasztották megtekintését, azoknak különösen ajánljuk. Gazdag lesz a hét film mű­sora is és a filmek közül ki­emelkedik a Századunk sorozat csütörtökön jelentkező XIV. adása, amely egyben a Mi tör­tént a Bankgasse-ban? harma­dik folytatása is. Ki kell még emelnünk a vasárnapi Anto­nius és Kleopátra filmadaptá­ciót, valamint a szombat éj­szakai adásban látható Éhség című svéd filmet. Knut Ham­sun Nobel-díjas norvég író hí­res regényének filmváltozatát. A vitaműsorok és társadalmi problémák kedvelőinek felhív­juk figyelmét a pénteki Család- tervezés című műsorra, amely a Nők Fóruma sorozatban a fe­lelősség kérdését veti fel; azt, hogy a családtervezés nem egy­AKACZ ISTVÁN: Nyárelő A csönd szinte tapintható.' Párázó, meleg derűben fürdik most a tő .. S a halk levelek arcán lágy fény remeg. Ez még nem az igazi nyár! - ez csak nyárelő. Ilyenkor a vágy hálni jár, s akkor tör elő, ha majd a legelő lihegő nap-pompával ég. ... Mélyen, lcgbelül, csillagokra int a vidék, - S észrevétlenül a nyár beteljesül! JUHASZ JÓZSEF: Egymásnak vetett háttal Meglibcgletni akaratunkat a változó felhőzettel. Felszabadítani a tetveket és kifütyülni a termonukleáris szónoklat igéit, — a bátorság is megvolna — csak erőtlenek vagyunk már a szájcsücsörítésrc; Tekeregni óvakodva, hogy valakit megelőzzünk — egymásnak vetett háttal — aki nem akar igazat adni, csak gondjaimra kifakadni, mihez harmatot perget a reggel. 8z olvas! Épért - az ishiia .fflügy ■ a tanulás? szerűen születésszabályozást je­lent, hanem a gyermek tudatos vállalását. A komoly zene kedvelőinek a szombati hangverseny-kalauzt, a könnyű muzsika rajongóinak Koncz Zsuzsa vasárnap esti műsorát ajánljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom