Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

a i£SZAK-MAGYARORS'2ÄG 2 Péntek, 1969. július A. TTV .; isa^gáOíODsik az ©i?sz3s%^íiSés Váfyi Péter válássá A tavalyi költségvetés vég­rehajtásáról szóló törvényja­vaslat vitájának befejezése után Vályi Péter pénzügymi- miniszter válaszolt a felszóla­lásokra, és összefoglalta az 1968. évi zárszámadás vitájá­ban elhangzottakat. Túlzott kí­vánságnak tartotta azt, hogy 1969 végére a kormány hatá­rozza meg a negyedik ötéves ( terv szabályozóit. Mindamellett a szabályozók nagy részét a következő esztendő első felé­nek végén már megismerhe­tik az érdekeltek. A bérek és az árak alakulásával kapcso­latos észrevételekre utalva a pénzügyminiszter rámutatott: az átlagbérek, reálbérek és a reáljövedelmek egymáshoz va­ló viszonya, illetve ennek a viszonynak nem megfelelő alakulása lényegében a másik oldala annak a problémának, hogy a termelékenység nem fejlődött kielégítően. A terme­lékenység megfelelő alakulása esetén természetesen a reál­bérek és a reáljövedelmek vi­szonya is más lett volna. Ez­után hozzátette, hogy vannak a reáljövedelemnek olyan ele­mei, amelyeket növelni kell, ez pedig a nyugdíjasok, a kis jövedelmű, de nagylétszámú családok bevételei. Végül azt kérte a kormánytól* hogy az év végéig álljon ren­delkezésére az iparnak min­den olyan módosító rendelke­zés, amely a negyedik ötéves tervben érvényben lesz. Az 1970. évi munkát így lehet jól előkészíteni. A pénzügyminiszter válasza után szavazás következett, amelynek eredményeként az országgyűlés a tavalyi költ­ségvetés jóváhagyásáról szóló javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezután ebédszünet követke­zett. Az ebédszünet után az or­szággyűlés rátért a második napirendi pontra, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének a vízgazdálkodás helyzetéről szó­ló beszámolójára. Az elnöklő Kállai Gyula, Degen Imre államtitkárnak, az OVH elnö­kének adta meg a szót. Dr. Ajtai Miklós, Losonczi Pál és Fock Jenő az ülésteremben Dégen Imre hessámolója (Folytatás az 1. oldalról) lásról. Sőt, úgy tűnik, hogy az életszínvonal valamivel jobban nő. mint a nemzeti jövedelem. Ez kívánatos is. Lassabban nő Problémát jelent viszont az, hogy a reálbérek, erőfeszíté­seink ellenére, lassabban nő­nek, mint a reáljövedelmek. Vállalataink nagy része nem használta ki a múlt évben a 4 százalékos átlagbéremelési lehetőséget. Felvetődik a kér­dés — folytatta —, meglehe- tünk-e elégedve a mai kere­seti különbségekkel? Azt vá­laszolhatjuk, hogy nem. A vég­zett munkából származó jöve­delem 1957. évi 32 százalékos aránya 10 év alatt 76 száza­lékra csökkent. Ennek arányá­ban nőtt a „borítékon kívüli” jövedelem. Túlzottan csökkent a felelősségteljesebb és a fizi­kailag nehezebb munkát végző dolgozók kereseti különbsége, az egyszerűbb és könnyebb fi­zikai munkát végzőkéhez ké­pest. Leszögezhetjük, hogy az olyan mértékű nivelláció, amely a szocializmus építésé­nek első időszakában szüksé­ges volt, az ma nem minősít­hető sem előnyösnek, sem szükségszerűnek. Az emberek igazságérzete azt követeli, hogy a keresetekben fokozot­tabban jusson kifejezésre az azonos munkaterületen dolgo­zók különböző munkateljesít­ménye is. Jobban kell hono­rálni a szorgalmat, a ráter­mettséget, a nagyobb gyakor­latot. Ugyanakkor a kényel­mes. lassú, rossz munkát vég­ző dolgozók bérét ne tekint­sük garantáltnak. Ne a jelen­létet, hanem a teljesítményt bérezzük. A reform első évé­ben kezdeti eredményeket könyvelhetünk el a differen­ciált bérezés és anyagi ösz­tönzés terén. Az előadó a továbbiakban a változó termékstruktúrával, a belkereskedelemmel, az árukí­nálattal, az élelmiszerek irán­ti kereslettel, a húsellátással foglalkozott. A hús iránti kereslet nor­málisan nőtt, az ilyen terme­lésnövekedésre fel vagyunk készülve. A húskínálat össze­tétele azonban erősen romlott. Az utóbbi négy-öt hétben már megfelelően javítani tudtuk a sertéshús-ellátást. Ezt köve­tően a zöldség- és gyümölcs­ellátással, a fogyasztói érdek- védelemmel. a fogyasztói árak alakulásával foglalkozott. A múlt év során végrehajtott ár­emeléseket és árcsökkentése­ket figyelembe véve az átlagos árszínvonal egészében csak lassan emelkedik, a megen­gedhetőnek tartott évi í—2 százalék alatt marad. A bé­rek és a foglalkoztatottság nö­vekedését is számításba véve, ez nem hátrányos az életkö­rülményekre. viszont a reáhs árak pozitív hatással vannak a termelésre és az ellátásra. A magyar népgazdaságban nincs ■pflációs veszély, a rugalmas hoz. A forgalmi adókulcsok összevonásával kapcsolatban az előadó kijelentette, hogy az árak emelkedése mellett fel kell figyelni arra is, hogy szá­mos tömegfogyasztási, ruházati ti cikk ára csökkent, többek között a szintetikus anyagok, a pamut, a tréningáruk, a férfi pamutalsó, a női pamutfehér­nemű, a nylon fehérnemű, a szintetikus harisnyák, a férfi szintetikus zoknik ára. Változást hozott Az árrendezés két lépcső­ben történt. Az első fele má­jus 1-én, a második fele pe­dig július 1-én. Az árcsökken­tések zöme a mostanira esik. Ennek nyomán a ruházati iparban kismértékű árszfnvo- nalcsökkenés következik be, s ezzel a lakosság egésze mint­egy 300 millió forint megta­karításhoz jut. Az előadó be­széde további részében a nagyüzemek, a középüzemek problémáival foglalkozott. Vé­gezetül arról a témáról be­szélt, hogy a gazdaságirányí­tási rendszer reformja jelen­tős változást hozott a tanácsok tevékenységében is. Növeke­dett önállóságuk. A tapaszta­latok alapján azonban na­gyobb figyelmet kell fordítani a lakosság igényeinek jobb ki­elégítését célzó javító-szolgál­tató tevékenységre. Végezetül röviden érintette a kormány­nak az utóbbi hónapokban ki­fejtett külpolitikai tevékeny­ségét. Beszélt a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületé budapesti üléséről, az összeurópai biztonsági ér­tekezlet összehívásáról, a KGST áprilisban Moszkvában lezajlott rendkívüli üléséről, a nemrég befejeződött kommu­nista és munkáspártok moszk­vai tanácskozásáról, a közel- keleti helyzetről, a hősiesen harcoló vietnami nép segítésé­ről. Majd kormánya nevében a múlt évi állami költségvetés megvalósításáról szóló jelen­tést elfogadásra ajánlotta. A törvényjavaslat feletti vi­tában felszólalt dr. Orbán László, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese és rá­mutatott, hogy nem igazolód­tak azok az aggályok, ame­lyek a gazdaságirányítás re­formjától féltették a kultúrát. Hozzátette: sok még a tenni­való a népművelés terén. Mű­velődési otthonaink anyagi el­látottsága nem megfelelő. A falusi könyvtárak könyv-ellá­tottsága is kritikus, évek óta csökken a könyvek beszerzé­sére fordítható összeg. Majd azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a kulturális vállalatok működésében is nagyobb sze­repet kapott az anyagi érde­keltség, és ez helyenként az elmaradottabb rétegek igé­nyeinek kielégítéséhez veze­tett.. Nőtt a közkézre adott krimik példányszáma a könyv­kiadásban. Kommercializáló- dási tendencia jelentkezett a filmforgalmazásban is. Azon a nézeten vagyunk, hogy ki kell elégíteni a kevésbé művelt ré­tegek szórakozási igényeit is. Ugyanakkor elítéljük azokat a túlzásokat, amelyek helyen­ként a krimik valóságos döm- pingjében, a táncdal-kultusz- ban jelentkeznek. A jövőben sem engedjük, hogy a kultúra területén a piac spontán tör­vénye minden akadály nélkül érvényesüljön, hogy a kultúra alkotásai, szolgáltatásai kö­zönséges árucikké váljanak. Orbá ■ László után Gácsi Miklós, Miskolc 6. sz. válasz­tókerületének képviselője, a DTGÉP vezérigazgatója szólalt fel. Gácsi Miklós képviselő felssélalása árrendszer nem vezet infláció­Gácsi Miklós, Borsod megyei képviselő, a DIGÉP vezér- igazgatója az 1968. évi álla­mi költségvetés végrehajtásá­ról szóló pénzügyminiszteri beszámolóhoz kapcsolódva fel­szólalásában elmondotta, hogy azzal egyetért és a maga ré-. széről elfogadja. A többi kö­zött kiemelte, hogy az Önál­lóság most már a gyakorlati életben vett tapasztalatok alapján is az iparban a ve­zetők részére nagyobb politi­kai és gazdasági felelősséget adott. Jónak és helyesnek tartja ez év elején megtett különböző kormányintézkedé­seket, amelyek a zárszámadás megvárása nélkül további elő­rehaladást biztosítanak az 1969. évi parlament által jó­váhagyott állami költségvetés végrehajtásához. A kormány gazdaságpolitikájáról szólva kihangsúlyozta nagyon meg­fontolt, közgazdaságilag mé­lyen analizált munkáját. Megvan a bizalom — mon­dotta — a kormány munká­jával kapcsolatban választó- kerületemben. Felszólalása to­vábbi részében kereskedelem­politikai problémákkal foglal­kozott. Javasolta a kormány illetékes szerveinek, hogy a negyedik ötéves tervre vizs­gáltassa felül a kereskedelem­politikai alap kombináltabb felhasználását, úgy, hogy pél­dául két-három százalék devi­za, a tőkés devizabevételi többletből az iparvállalatoknál maradjon, a tőkés export to­vábbi bővítése érdekében. Ja­vasolta megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a jövőben azon iparvállalatok, akik el­fogadható tőkés export bővü­lésre vállalkoznak, adókedvez­ményben részesüljenek, ha a fajlagos devizakihozatal meg­felelő csökkentésére is köte­lezően vállalkoznak. Az álta­Bevezetőben megemlítette: az ország új törvényhozó tes­tületé első alkalommal foglal­kozik átfogóan a vízgazdálko­dás egészével. A víz világvi­szonylatban is a legértékesebb természeti kincsek közé emel­kedett. Befolyásolja az életkö­rülményeket, a termelőerők fejlődését és kihat a gazdasági fejlődés szinte valamennyi te­rületére. Lényegesen megnövekedett az ipari vízgazdálkodás jelen­tősége. A szocialista ipar víz­felhasználása' a felszabadulás előttinek ötszörösére emelke­dett. A vízigény rohamosan nőtt. A természeti vízkészlet azonban változatlan. Hazánk­ban a vízszükséglet zöme a Tisza völgyében jelentkezik. Augusztusi időszakban e tér­ség hasznosítható vízkészlete mindössze ötödé az ország fel­színi vízkészletének. Főként azokon a területeken kell vi­zet előteremteni, mint az Al­földön, ahol öntöznek. A vízgazdálkodás távlati fej­lesztési koncepciójának kidol­gozása folyamatban van — mondotta Dégen Imre — és a továbbiakban néhány fonto­sabb fejlesztési elgondolást is­mertetett. A legfontosabb cél, hogy minden háztartás részé­re biztosítsuk az egészséges ivóvizet. Ezután a vízi közmű­vek fejlesztésével foglalkozott, majd a falusi közművek gyors ütemű építéséről szólt. Meg kell oldani — mondotta — a mezőgazdasági üzemi közpon­tok vízellátását is. Üj feladat, a mezőgazdasági üzemi köz­pontokban összpontosuló állat­tartás és a feldolgozó üzemek vízszükségletének kielégítése, szennyvizeinek ártalommentes elvezetése. A városok többségében a ko­rábban rendszeres vízhiányt sikerült megszüntetni. Az ipar vízigényének kielégítése a te­lepülések vízmüveiből csak ak­kor engedhető meg, ha a ka- pacitásfejlesztés beruházási költségeihez az üzemek hozzá­járulnak. A nagy térségekre kiterjedő regionális vízművek létesítése főként a vízben sze­gény vidékeken mindinkább előtérbe kerül. A telepítési döntéseknél körültekintőbben kell számolni a vízgazdálko­dási feltételekkel. Az állami ipar 70 százaléka éppen azok­ra a területekre települt — a többi között ilyen Borsod me­gye is —, ahol a legkevesebb a víz. Dégen Imre a továbbiakban a vizek minőségének hatéko­nyabb védelmére figyelmezte­tett. 1976-ig minden ipari üzemnek meg kell építenie szennyvíztisztító berendezését. Az öntözésről szólva az állam­titkár hangsúlyozta, hogy táv­lati fejlesztési elgondolásaik­ban másfél évtized alatt 1,5— 1,7 millió hold öntözött terü­lettel számolnak. Az árvízvé­delemmel, a folyószabályozás­sal kapcsolatos tennivalókról szólva az előadó jelentette az l országgyűlésnek, hogy évről évre tervszerűen gyorsuló ütemben fejlesztik az árvízvé­delmi műveket. Erre évente mintegy 200 millió forintot for­dítanak. A vízkészlet-gazdálkodás kérdéseire kitérve, az államtit­kár kihangsúlyozta, hogy Ma­gyarország teljes vízkészlete az igényeket még lényegesen meghaladja. Az országos átlag azonban nem mértékadó. Egyes időszakokban vízhiány van, en­nek fokozódása várható. A jö­vő útja elsősorban a vízkész­letek növelése, a vízbőség ide­jén felhasználatlanul távozó, gyakran kárt okozó vizek tá­rolása. Dégen Imre beszéde végén a vízgazdálkodással kapcsolatos beruházásokról beszélt. A fej­lesztést csak olyan módon le­het meggyorsítani, ha a víz- gazdálkodás a társadalom kö­zös gondjává válik és terheit megosztjuk. Ezután 70 ezer vízügyi dolgozó munkáját mél­tatta, és kérte az országgyűlést, hogy a beszámolót fogadja el. Az országgyűlés péntek dél­előtt 10 órakor folytatja mun­káját. Magyar párt-és kormányküldöttség utazik a Bolgár Népköztársaságba A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság kormányának meghívására július fi­án Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának vezetésével hivatalos ba­ráti látogatásra utazik a Bolgár Népköztársaságba a Ma­gyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. Pályázat liata! «Máéit, közgazdászoknak és technikusoknak Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a SZOT fclnöksége és a KISZ KB intéző bizottsága pályáza­tot hirdet az ipariján, építő­iparban, kereskedelemben, közlekedésben és a mezőgaz­daságban dolgozó fiatal mér­nökök, közgazdászok és tech­nikusok részére. Az országos pályázat célja, hogy a fiatal műszakiak és közgazdászok szakmájuk sajátos formáiban is részt vehessenek a jubileu­mi évforduló tiszteletére ki­bontakozó szocialista munka- verseny-mozgalomban. A pá­lyamunkáknak a népgazdaság érdekeit kell szolgálniuk: a műszaki fejlesztéssel, az auto­matizálással, számítástechnika alkalmazásával, a minőség ja­vításával, a munka- és üzem- szervezéssel, a helyi tartalé­kok feltárásával, a baleset- mentes és egészségre ártal­matlan munkafeltételek meg­teremtésével, a vállalati fel­adatok gazdaságos megoldásá­val. A pályázaton azokkal a szakdolgozatokkal lehet részt venni, amelyek a SZOT el­nöksége és a KISZ KB In­téző Bizottsága által meghir­detett „kiváló ifjú mérnök, közgazdász, technikus” moz­galom kapcsán 1969-ben ké­szülnek, s szerzőik saját vál­lalatuknál elnyerik a kiváló címet. A vállalati értékelés után a legjobb pályamunká­kat — az értékelő javaslat­tal együtt — a budapesti, il­letve a megyei KlSZ-bizott- ságokhoz kell eljuttatni. A szakdolgozatok országos pá­lyázatára — 1970. január 15- ig — azok a pályamunkák küldhetők be, amelyeket a Bu­dapesti Szakszervezeti Tanács és a KISZ Budapesti Bizott­sága, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottságai közös elbí­rálása alapján a legjobbaknak ítélnek meg, s alkalmazható­ságukat, gazdaságosságukat a vállalatok igazolják, felhasz­nálásukra kötelezettséget vál­lalnak. A pályázatokat Iparágan­ként 4000, 3000, illetve 2000 forinttal, arany, ezüst, illet­ve bronz fokozatú emlékpla­kettel. valamint elismerő ok­levéllel jutalmazzák. Az or­szágos műszaki fejlesztési bi­zottság, az Országos Tervhi­vatal és az illetékes minisz­tériumok a céljait legjobban segítő pályamunkákat külön- díjakban részesítik. Az or­szágos bíráló bizottság javas­latára a helyezett pályamun­kák legszínvonal asabbjai dok­tori értekezés alapjául is szol­gálhatnak. meg. Ugyanakkor alacsonyabb belföldi árral segítené a bel­földi piac igényeinek kielégí­tését. Kedvezően hatna az importra is. Befejezésül az élő munká­val való hatékonyabb gazdál­kodásról és ezzel összefüggő­en a termelékenységről szólt. lám elmondott javaslatok — folytatta a képviselő — meg­valósítása esetén a belföldi piac igényeinek korszerűbb gyártmányokkal való kielégíté­se is jobb volna. A gyakorlati életben gyorsabb korszerűsí­tés, jobb gyártmányok gyár­tása, exportálása valósulna

Next

/
Oldalképek
Tartalom