Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

^:**********************^*************************************************************-** E SZAK-MAGYARORSZAG 2 Csütörtök, 1969. julius 17. Fidel Castro nyilatkozata Fidel Castro kubai minisz­terelnök kedden fogadta Mi­chel Tourguay-t, a Francia Távirati Iroda tudósítóját, s nyilatkozott kormányának kül- és belpolitikájáról. ,,Az Egyesült Államok Ku­bával szemben alkalmazott blokádjának megszüntetése már nem elég ahhoz, hogy Kuba elfogadja a két ország kapcsolatainak helyreállítását — mondotta Castro. — Az Egyesült Államoknak ezenkí­vül gyökeresen szakítania kell bizonyos országokkal szemben folytatott agresszív politikájával. Egyszer s min­denkorra le kell mondania a világ csendőrének szerepéről Áriában, Latin-Amerikában és másutt. Megalkuvók len­nénk, ha olyan körülmények között vennénk fel ismét a kapcsolatokat Washingtonnal, amikor utóbbi változatlanul támad és fenyeget más orszá­gokat.” A miniszterelnök képtelen­nek minősítette azt a próbál­kozást, amely a szovjet hadi­hajók kubai látogatását Nixon amerikai elnök bukaresti lá­togatására adott szovjet vá­lasznak igyekszik feltüntetni. Castro kifejtette, hogy nem óhajt véleményt nyilvánítani Nixon bukaresti meghívásá­ról, csupán annak kijelenté­sére szorítkozott, hogy „a ro­mánok azt hívnak meg, akit akarnak”. Indiai jelentés Az Orissa állambeli Jajpur közelében keddre virradólag bekövetkezett vasúti szeren­csétlenségnek a helyszínen 82 halálos áldozata volt. A 130 sebesült közül 88-at szállítot­tak kórházba, akik közül 69- en életüket vesztették, mielőtt a kórházba értek volna. Alpári Gyula emlékére H Alig néhány éve csupán, hogy Jurij Gagarin megtette az első, de döntő jelentőségű kört földünk körül, és ma mór ott tartunk, hogy az emberi­ség bátor követei elindultak a Hold meghódítására. Az amerikai Hold-utazást az Apollo-program biztosította. Az eredetileg 12 kísérletből ál­amely már közvetlenül is a Hold-utazást készítette elő. Ezt követte 1968 decemberében az Apollo—8 útja, amelynek so­rán először kerülte meg ember a Holdat, és figyelte meg köz­vetlenül is az addig csak fény­képről ismert, földünktől el­fordult képét. jAz 1969 márciusi (Apollo—9) kísérlet célja a holdkomp használhatóságának kipróbálása volt — egyelőre földközelben —, majd az Apol­lo—10 májusban már a Hold térségében is lehetővé tette a berendezések kipróbálását, közben pedig lefényképezték a leszállásra kijelölt területeket a Nyugalom-tengere térségé­ben. Az Apollo—11 utasai, Arm­strong, Aldrin és Collins hosz- szú előkészítő időszak után kezdték meg történelmi jelen­tőségű útjukat. A Hold meg­hódítása nem egyetlen ember, nem is egyetlen nemzet, ha­nem az egész emberiség erő­feszítésének nagyszerű ered­ménye. Huszonöt éve, »44. július tl-én a sachenhauseni koncentráció« táborban halt mártírhalált Alpári Gyula, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom nagy alakja. Ipari Gyulára emlékezni nem pusztán kegyelet dolga. Élete, életműve egy egész történelmi korszakot át­fog. A századfordulótól az októberi forradalmon, a Magyar Tanácsköztársaságon ót, egészen a fasizmus szét­zúzásáig. Ebben a győzelmes és vereségekkel is terhes kor­szakban Alpári Gyula négy és fél évtizeden át a harc élvo­nalában élt és küzdött. 1906-tól — 3 évi katonáskodás után — a szociáldemokra­ta pártirodán dolgozik, és elsősorban az ifjúmunkásokat szervezi. Alpári szerkesztésében jelenik meg az Ifjúmunkás, a megalázott, kizsákmányolt inasok, gyermekmunkások első újságja. Az ő nevével forrt össze az első magyar ifjúmun­kás-kongresszus és a ifjúmunkás internacionálé megalakí­tása is 1907-ben, Stuttgartban. Három évvel később kizárják a Szociáldemokrata Párt­ból: az akkori reformista pártvezetőséggel szemben ő a forradalmi szárnyat, az igazi baloldalt képviseli. A kizárás nem megy simán. Pártszervezetek és szakszervezetek egy­szerű tagjai sorakoznak Alpári mögé, s ő fellebbez a II. In- ternacionálé döntőbizottságához. Igaza mellett Lenin, Rosa Luxemburg, Clara Zetkin áll ki, de a döntőbizottság refor­mista többsége elutasítja Alpári fellebbezését. Ütjának logikus folytatása: a mind élesebb szembefordu­lás az árulással. A Tanácsköztársaság bukása után a nemzetközi munkás- mozgalom Alpári küzdőtere. 1921-ben Moszkvában részt vesz a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán. Az internacionálé végrehajtó bizottsága, Lenin javaslatára, őt bízza meg egy nagy jelentőségű új lap — az Internacionálé Presse Korrespondenz — az INPREKORR vezetésével. A második világháború kirobbanása Párizsban éri Alpá­ri Gyulát. Azután ide is bevonulnak a fasiszta csapatok, s egy röplap kéziratával fogták el a Gestapo emberei az ut­cán, 1940-ben. Két évig kínozták Alpárit, majd Himmler parancsára a sach- senhauseni koncentrációs táborba szállították. Papírt, író­szert, könyveket, újságokat kapott. Ráparancsoltak, hogy ír­ja meg a Kommunista Internacionálé történetét, leplezze le a kommunistákat. „Énekelni fogok, mint a madár, s azt mondom, amit mon­danom kell: az igazságot!” — írta, és a táborban kétéves munkával könyvet írt a kommunista mozgalom erejéről, jö­vőjéről, a fasizmus kikerülhetetlen pusztulásáról. ' ínzói nem bocsátották meg Alpárinak, hogy csalódást okozott nekik. Ma 25 éve, 1944. július 17-én, Sach- senhausenban kivégezték. Kéziratait elégették, de emlékét, életművét egy világot átfogó forradalmi mozgalom őrzi, ápolja, gyarapítja. K Megnyílt a KGST V. B. ülésszaka Moszkvában szerdán, meg­nyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 42. ülésszaka. Az ülésszakon Píotr Jarosze- wicz, a lengyel Miniszterta­nács elnökhelyettese elnököl. k+***************************************************************-A******************************jHrtk-************4 . * Az én íróasztalomon már hosszú idők óta nincs se olló, se kés, se semmiféle vágó, vagy szúró eszköz. A papírvágó késem is csak fából való. Papírnyomó nehezéknek nyírfadarabkákat használok, mert ha azokat hozzá találnám is vágni valakinek a fejé­hez, az azt mondaná rá, hogy „még egyszer!”. Tudniillik azt gondolná, hogy kalácscipónak a belével hajítottam meg — olyan könnyű fa a nyírfa. Mindezek a berendezések azoknak a látoga­tóimnak a védelmére szolgálnak, akik engem kéziratokkal keresnek fel, akár mint költők, akár mint prózaírók. Én nagyon elnéző vagyok mind a két emberfajjal szemben, mert szügről-végről magam is beletartozom hol egyikbe, hol másik­ba — de azért nem állok jót magamért, hogy nem teszek-e kárt bennük, ha rosszkor jönnek ... De most már mit lehessen csinálni azzal, aki nem a fejét küldi előre, hanem a vizitkártyáját? Jó név, rendes ember, sose jutott eszébe olyan bolondságot művelni, hogy széles papíron rövid sorokat írjon. Gazdag ember is, éppen minap hallottam a feleségemtől, hogy tíz tojást is vett egyszerre a felesége. Aztán mindenekfölött: öreg­ember. Márpedig én is szeretnék öregember len­ni egyszer, s én se szeretném akkor, ha azt üzen­nék ki, hogy „jöjjön máskor!” — Tessék. Engedjék be. öt percig bemutatkozunk, s mondunk egymás­nak mindenféle szépeket. A hatodik percben már olvassa az első felvonást. Nagyszerűen kezdődik. Egy romantikus hajlamú hagymakereskedő a vég­rendeletét diktálja a közjegyzőnek. Végakaratá­nak első pontja, hogy őt, ha meghal, tegyék ágyú­csőbe, és úgy lőjék ki a végtelenbe. — Ugyebár, az expozíció érdekes. — Hogyne — mondom —, bár még érdekesebb volna, ha élve tennék a hőst ágyúcsőbe. Megér­demelné a gazember, aki hagymakereskedő lé­tére ilyen romantikus. — Tessék csak kivárni, kérem — mosolyog ha­miskásan az író. — A második felvonás meg fogja önt lepni. — Hány felvonás lesz? — Ez csEjk öt. De ez tulajdonképpen egy triló­giának az első része. Shakespeare is próbált ilyent csinálni. — Szabadna arra kérnem, hogy talán csak váz­latosan méltóztassék elmondani a mesét. — Kérem — mondja egy kicsit sértődötten. De aztán, hogy belejön az elbeszélésbe., megmámo- rosodik a saját szavától és most már se hall, se lát.. . Nem veszi észre, mikor én elrakom magam elől még a fakést is, hogy kísértésbe ne vigyen, aztán a tenyerembe hajtom a fejem, és csöndes megadással hallgatok, míg föl nem riadok egy nagy csattanásra. — Ezzel a dördüléssel fejeződik be a darab — kapja föl az öklét az asztalról, amihez jó erősen odaütötte csattanónak. —■ De nem tetszik gon­dolni, hogy ez egy kicsit homályos? \aovnn /k/inípii feleltem neki> h°gy iga­ndjiyon uhimien ^ van> itt mintha nem volna egészen világos a dolog. (Nekem nem is volt az, mert én az egész drámát végigbóbiskol­tam.) — Hát hogy lehetne ezen segíteni, könyörgöm? Éppen azért fordultam önhöz bizalommal. Talán jobb volna, ha Genovéva nem itt idézné fel a bosszú szellemét, hanem már a harmadik felvo­násban? Ha gondolni tetszik, átdolgozom. — Hát így hirtelen nem tudok hozzászólni — mondom elkomorodva, amit ő a tragédia hatá­Móra Ferenc: vimsá!^ * sának hisz, pedig engem csak az rendít meg, hogy ebből még egy látogatás lesz, most már szerzett jog alapján. — Ha szakíthatna rá egy kis időt, talán tessék rajta gondolkozni, és egy pár sorban tudatni ve­lem, -mikor nem leszek alkalmatlan. Inkább itt hagyom a névjegyem. Ja, hiszen itt is van, csak ráírom a lakásomat, így ni. Én pedig ráírom, hogy homály, s aláhúzom kétszer is. Hadd lássa ez az őslény, mennyire szívemen viselem az ügyét. Melegen megrázzuk egymás kezét, és biztosít­juk róla egymást, hogy nagyon örültünk, s még alig van kint az ajtón, mikor már megint itt van a Cerberus, és jelenti, hogy valakinek már megint nem harapta le a fejét. — Küldje pokolba, János! Megálljon csak! Ki- féle az az úr? — Nem úr az, csak olyan nevendék. Szóval valami szegény, nagyhajú deákgyerek. Hát persze, hogy azt nem lehet elkergetni. — No, hamar, jöjjön! Félénk kopogás. Félretaposott cipő, kitérdese­dett nadrág, fekete bozont, ragyogó szem. A ke­zeivel nem tud mit csinálni. Mintha csak maga­mat látnám huszonöt esztendővel ezelőtt. De hát engem se szabadított a nyakára senki, ennélfogva erőt veszek magamon, és izoláló hangon kérdem, nyújtva a kezemet: — Oda? Elégia? Ballada? — I-igen. Ballada. — Hát csak gyorsan, fiam, mert nem érek rá. — Így... így nem adhatom oda. Még hiányzik belőle valami... Talán a tartalmi kivonatát, ha meg tetszenék engedni... Ez aztán derék fiú. Megenyhülve mondom ne­ki, hogy csak rajta! — É j van ... — Persze, rémes éj. És vad vihar vonyít az éjben. — De kérem... — mondja hebegve, és kerek­re tágul a drága ragyogó szeme —, szóról szóra így van. Hát honnét tetszik tudni? — Régi praxisból, gyerekem. — Akkor talán azt is tetszik tudni, mi jön to­vább. A vad éjszakában vadul vágtat a ló, és rajta kivont karddal a lovag. — És leszúrja? — Igen. Leszúrja Edmundot. — Nagyon okosan. És ezzel kész? — Kész, csak a balladai homály hiányzik. — Homály, Homály? — tűnődöm el az ön- képzőköri emlékeken. A szemem rátéved a drá­maíró névjegyére. Rajta a homály, kétszer alá­húzva. — Ismeri ezt az urat, fiam? — kérdem felsőbb sugallattal. — Nem, kérem. — Fiát majd megismeri, ha elmegy hozzá. Mondja csak neki, hogy én küldtem a homály­ügyben. A fiú elment, azóta se ő nem járt nálam, se a tragédiaköltő, tehát azt hiszem, rendbe jöttek egymással. A drámaíró átengedett a fölösleges homályból a balladaírónak, s így mindketten jól jártak. I)c rosszul jártam ™{nd™rL™n\z?el hírt fogják terjeszteni rólam, milyen derék, jó ember vagyok én, és be fognak ajánlani az ösz- szes homálykereskedőknek. Éppen ezért hozom nyilvánosságra a dolgot idejekorán. Tiltakozom az ellen, hogy én jó ember vagyok, és tudatom mindenkivel, hogy papírvágónak most már kaukázusi cserkesz kindzsált vezettem be, a pa­pírnehezékeim pedig a Keopsz piramisából való gránitkockák. * Részlet a szerző Hogy keveredik az ember jó hírbe? című karcolaté­ból. Az írást Móra Ferenc, a XX. századi magyar prózairodalom ki­emelkedő alkotója születésének 90. évfordulója alkalmából közöljük. Eseményekről RÖVIDEN TÚLÉLTE □ Egy James Layton nevű fi­atalember leugrott a San Franciscó-i Golden Gate-híd tartóoszlopáról, vagyis hetven méter magasból. Nemcsak, hogy életben maradt, hanem —mint a kórházban közölték —, állapota egyáltalán nem súlyos. ERŐSZAKOSKODOTT □ A nyíregyházi Megyei Bí­róság jogerősen 24 hónapi szabadságvesztésre ítélte Mis­ki Pál fehérgyarmati lakost, aki az erdőben egy többgyer­mekes asszonnyal erőszakos­kodott. A bíróság elrendelte Miski Pál korábbi háromhó­napos felfüggesztett szabad­ságvesztésének végrehajtását is. 14 HALOTT □ A kolumbiai főváros köze­lében szakadékba zuhant egy utasokkal zsúfolt autóbusz. Ti­zenegyen életüket vesztették, huszonhármán megsebesültek. INCIDENS □ Szerdán hajnalban újabb incidensekre került sor az észak-írországi Belfastban, ahol ötödik napja tartanak a megújult összecsapások a ka­tolikusok és a protestánsok, il­letve a rendőrség között. Nyolc személyt letartóztattak, egy rendőr megsebesült. A feszültség a katolikus kisebb­ség polgárjogi mozgalma nyo­mán bontakozott ki. GERLEPÁR □ Nem mindennapi fészkelő helyet választott magának egy vadgerlepár: Miskolc legfor­galmasabb részén, a főutcán, az Állami Biztosító székházá­nak emeleti ablakát díszítő virágos ládában telepedett meg. A fészkén ülő gerlepár két fiókát nevel. Az ornito­lógusok érdeklődéssel figyelik hogy a hagyományosan erdő­lakó vadgerlepár fiókói felne­velése után is megmarad-e városlakónak, vagy visszaköl­tözik a nagyobb nyugalmat adó erdőbe. ló sorozat lehetővé tette az ember Holdra jutását. A prog­ram során fejlesztették a mai szintre a Satum hordozóraké­tákat is. Az Apollo—4-gyel, 5- tel és 6-tal végzett kísérletek után az Apollo—7, Schirra, Cuningham , és Eisele űrhajó­sokkal a fedélzetén 11 napos Föld körüli utat tett meg, Embjer m Holdé

Next

/
Oldalképek
Tartalom