Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-12 / 133. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Csütörtök, 1969. Június 12. As idei Éva Érettségi -1969 Évát, Madách Imre halhatatlan drámai költeményének, Az ember tragédiájának női főszerepét eljátszani, minden drámai színésznő leghőbb vágyai közé tartozik. Ez a nőalak, amely az ember és a társadalom fejlődésének különböző korszakaiban kelti életre az örök nőt, nagy erőpróbája az ábrázoló készségnek, érthető hát, hogy mindenkinek örömet jelent, ha felkérik e szerep eljátszására. Különösen nagy az öröme a fiatal színésznőnek, akit a szomszéd, baráti országból hívtak meg, hofey már olyan sok előd és olyan sok emlékezetes alakítás után a szegedi szabadtéri játékokon ismételten bemutatásra kerülő Tragédiában Éva legyen. Thirring Violának hívják és a komarnói Magyar Színház művésznője — A komarnói Magyar Színházban Júliát játszottam a Rómeó és Júlia legutóbbi felújításán. Itt látott meg Kazimir Károly, a budapesti Thália Színház főrendezője. Meghívott Magyarországra, a Körszínház elmúlt nyári előadásaira, s így figyelt fel rám Vámos László, aki most Szegeden a Tragédiát fogja rendezni. Még nem játszottam soha Éva szerepét, viszont, mint minden színésznőnek, nekem is egyik legnagyobb álmom — mondja a fiatal, szőke Thirring Viola, amikor a minap Szegeden, az idei játékok előkészületeiről beszélgettünk. — Július elsején kezdjük a próbákat, néhány napig Budapesten, majd utána itt. a szabadtéri színpadon. Korábbi szerepeiről faggatjuk. — A komarnói Magyar Színházban csak prózai szerepeket játszom, az utóbbi években a legnagyobb sikerem Júlia volt. Tizenhét darabban játszottam Komarnóban, csaknem kivétel nélkül főszerepet. Voltam többek között Lüszisztráté Arisz- tophanész komédiájában. Lida Pável Kohut Ilyen nagy sze- relemjében, Hajnalka a Rozsdatemetőben, .Tulika Illyés Bolhabáljában, játszottam gyermekeknek mesejátékban. Most két darabban játszom, az egyik a Hazudj igazat című, a másik pedig Háy Gyulának Isten, császár, paraszt című műve. Ez utóbbiban én vagyok a császárné. Thirring Víbla, a Szegedre látogatott újságírókkal járta végig a szabadtéri színpadot, az alagsori műszaki termeket, szociális helyiségeket, társalgókat, öltözőket. Több öltözőbe is bekukkant. Még nem tudni, ■ v.<y;.. Thirring Viola nekem is egyik legnagyobb álmom Mini minden ebln,ndaz idén is néhány tanulsággal szolgált a gimnáziumi szóbeli érettségi. Jelen sorok írója a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium IV/B osztályában volt érettségi elnök. Így tehát közelről, jól kinagyított méretekben figyelhette meg az érettségiző diákok emberpróbáló küszködését, tisztes eredményeit és gyengélkedéseit. A szóban forgó osztály orosz tagozatos A lányok négy éven át heti három órában tanulták az orosz nyelvet. Az orosz nyelvi tagozatos osztályok verbuválása nehezebb, mint például, az angol, vagy más nyelveké. Ennek sok összetevője van, többek között az általános iskolai orosz nyelvoktatás. Ügy hiszem, még nem tudatosult eléggé, hogy az orosz nyelv ismerete a szocialista közösségek családjában nemcsak érzelmi alapon jelentős, hanem gyakorlati szempontból is. Bizonyára sokak előtt ismert, hogy Franciaországban, Olaszországban, de Angliában is egyre többen tanulják az orosz nyelvet. Magánemberek és kereskedők is. Az előrelátás világos, az említett országok érdekeltjei vagy érzelmi alapon, de még inkább üzleti megfontolás sősorban azzal a céllal, hogy a tanulók lássák: mily magas fokra lehet hágni a középiskola falai között az orosz nyelv birtokba vételében. Hallottunk arról is, hogy a jövő tanévtől kezdődően a Zrínyi Ilona Gimnáziumban nyelvi laboratórium kezdi meg munkálkodását. Reménykedhetünk benne, hogy ez a jelentős technikai segédeszköz még jobban felkelti majd az érdeklődést az orosz nyelv iránt. Az idei orosz nyelvi érettségi vizsgán is kitűnt, hogy azért a legnagyobb vonzerő maga a jól felkészült, türelmes pedagógus. A nyelv megszerettetésének kiinduló pontja és irányítója az orosz nyelv tanára. Sajnos, a gyakran változó tankönyvek, kísérleti és szuperkísérleti módszertani kiadványok nem erősítik, inkább gyengítik azt a tevékenységformát, amelyet a pedagógus kialakított. Az állandó iniciatí- vák, s a nem eléggé átgondolt, módszertani sugalmazások nehéz helyzetet teremthetnek. Mi hiszünk benne, hogy a nyelv- tanítás módszereit állandóan finomítani, gazdagítani kell, de az évenként változó, s néha egymásnak ellenrimelő módszerek végül is a tanulókat sújtják. zott pontozásos rendszer alig nyújt rá lehetőséget, hogy a gyenge, közepes és elégséges tanulók ki tudják harcolni a formájuknak megfelelő érdemjegyet. Ezért rendszerint a szóbeli vizsgáztatókra vár a feladat, hogy a nem mindig helyén való szigort hozza egyensúlyba a tanuló tényleges képességeivel. Azért is érdemes erről a témáról bővebben szólni, mert bizonyos tárgyaknál egyre fokozódik a követelmény, s csak a legjobbak tudnak megbirkózni a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika, az idegen nyelv nem tudni hová duzzadó tananyagával. Másfelől politikai követelményrendszerünk közé tartozik a középiskolák további demokratizálódása, a mind nagyobb tömegű iskoláztatás. Nagyon jól tudjuk, hogy a tömegesítés cs a minőség nincs mindig, de nem is lehet összhangban egymással. A dolgok természetéből adódik, hogy a differenciálódás igen jelentős tényező. A minőségre való törekvés az egyik oldalon, a kapuk még szélesebbre tárása a másik oldalon. A tömegkommunikációs eszközök állandó fejlődése, az általános iskola minőségi javulása idővel természetesen meghozhatja a minőség és a nagy melyik öltöző lesz az övé, honnan indul el majd augusztus 10-én először, hogy Évaként A n Észak - Magyarország an két ja Ozdon Tegnap, 11-én délután háromkor ankét formájában találkoztak Özdon, a Pártoktatók Házában azok az ózdiak, akik a közelmúltban lapunk „Város-e Ózd?” interjúsorozatában hozzászóltak a nagy érdeklődést keltő témához. Az ankétot szerkesztőségünk és a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat rendezte. Bíró Péter igazgató megnyitója után a közvetlen beszélgetés során az ózdiak elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy milyen gondolatok ébredtek a riport készítőiben a sorozat összeállítása közben. Majd arról beszéltek, hogy mi késztette őket arra, hogy ha néha szubjektiven is, de őszintén elmondják gondjaikat, véleményeiket. Egyikük így fogalmazta meg: „Amikor nyilatkoztunk, a váfél ! ros szeretete vezérelt minket. Ahogy otthonunkkal mindig elégedetlenek vagyunk, mindig többet szeretnénk, úgy van ez a várossal is. Nem becsmérelni, hanem építeni, szépíteni akarjuk.” Az ankét részvevői elmondták, hogy a sorozat nem egyszer vitát váltott ki az ózdiak köréberr. Vitatkoztak a túl optimista, s ugyanúgy a túlzottan pesszimista hozzászólásokkal. Ezek a viták azonban hasznosak voltak, mivel ennek során több hasznos gondolat ébredt, melyeket a későbbiek során a város érdekében fognak hasznosítani. Az interjúsorozatot egyértelműen hasznosnak ítélték meg, s hangot adtak annak a kívánságnak, hogy lapunk a jövőben is hasonló súllyal foglalkozzon a város problémáival. alapján a világ egyik legnagyobb országának, politikai és gazdasági hatalmasságának nyelvét tanulják. Van ebben valami realitás, amelyet nálunk nem ismernek, vagy esetleg félreismernek. Amint hírlik, a következő tanévre sem jelentkeztek túl sokan az orosz tagozatos osztályba. De efeletti tűnődésünk már másik cikkbe kívánkozik. Most inkább hogy egy orosz tagozatos osztály milyen fokon sajátította el a nyelvet, s az érettségi .vizsgán miképp adott róla számot. Az írásbeli dolgozatok nem túl fényesen sikerültek. De a szóbeli feleletek sok örömet, egyben megnyugvást hoztak a vizsgabizottság tagjainak. Jó volt hallani a folyamatos, nyelvtanilag precíz feleleteket. Egyik-másik tanuló — közöttük a dicséretben részesülő Nagy Zsuzsanna — kimagaslóan jó feleletet nyújtott. Nyelvi készsége, beszéd- ritmusa, tárgyismerete oly magas fokot 'árult el, hogy legszívesebben példaként mutogatnánk ott, ahol a tagozatos tanulók verbuválása a cél. Elfi „pi, áfa visszatérő gon- l-'VCH w,t* dolatkör a matematikatételek milyensége. Közismert dolog: a matematikatételeket rendszerint úgy állítják össze, hogy egy átlag, vagy annál jobb képességű diák meg tudja oldani. De miután egy-egy osztályközösség legjobbjai matematika írásbeliből felmentést kapnak, a minisztérium által leküldött tételeken a közepes és annál rosszabb tanulók kínlódnak. Az átlagképességűekre szabott matematikatételekkel a gyengék, elsősorban az elégséges tanulók nem tudnak megbirkózni. A mostanában alkalmatömeg közeledését. De egyelőre a realitásokkal kell szá- molnunk, vagyis azzal, hogy vannak kivételes képességű és akadnak közepes, valamint gyenge képességű tanulók. S íllí'stf pov a többség táO sUCJÍ ewy. borában találjuk a munkás- és parasztszülők gyermekeit, azokat a tanulókat, akiket, rendszerint a szorgalom sem ment meg, mert hátrányuk néha leküzdhetetlen. Rájuk is gondolnunk kell, amidőn az érettségi tételeket összeállítjuk és vizsgáztatjuk őket életük nagy sorsfordulóján. Párkány László Számadás a műegyetem egy évéről Ismét megjelent a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem évkönyve, amely részletesen számot ad egy elhagyott esztendőről, egy tanulmányi év munkájáról, legfontosabb eseményeiről. Az évkönyv évről évre sajnálatos késéssel jut az érdeklődő kezébe, mert részben a szerkesztési, részben nyomdatechnikai okok késleltetik a korábbi közzétételt. Most az a sajátos helyzet állott elő, hogy éppen végére értünk az 1968—69-es tanévnek, amikor az előző, az 1967—68- as, tehát, kereken egy esztendővel korábban zárult esztendő számadását olvashatjuk. Igaz, az évkönyv nem hírlap, nem is folyóirat, közlendői hosszabb távra szóló értesítőAz ember és a babona Láttuk a babona eredetét, összefüggését a vallással és az áltudományos gondolkodással. Különféle formákat öltve ma is élnek régi babonák és újak keletkeznek. Most arra a kérdésre keressük a választ, bogy vajon mindig így lesz, szükségszerü-e a babonák továbbélése és fennmaradása. Hl. fi babona jövője Kétségtelen, hogy a babona az ősidőktől napjainkig sok ember képzeletvilágában uralkodik. De sohasem kerített hatalmába kivétel nélkül mindenkit. Mindig voltak, akik a természet megfigyelése alapján gyűjtöttek tapasztalatokat, keresték a jelenségek törvény- szerűségeit, ésszerű magyarázatát. A XVII. században Európa nagy részén a vallás, a csodahit, a babona irányította a gondolkodást és a mindennapi életet. De már voltak, akik ki merték mondani az igazságot. Mint Spinoza, a híres német- alföldi gyémántcsiszoló és filozófus: „Minden, ami a természet ellen van, az ész ellen is van, ami pedig az ész ellen van, az képtelenség, s ezért elvetendő”. Majd így folytatja: „A természet törvényei annyira tökéletesek és termékenyek, hogy semmit sem lehet hozzájuk adni, sem belőlük elvenni. A csodák csak az emberek tudatlansága miatt .léteznek’.” Spinozához hasonlóan mások is ügy látták, hogy a tudás terjedésével hamarosan háttérbe szorul, majd egészen eltűnik a képtelenségekbe vetett hit, az emberek kivétel nélkül a természettől szerzett igaz ismeretekben találnak örömet. Bizonyos, hogy ez a fejlődés útja, de még ma, az űrhajózás és az atomerőművek korában sem jutottunk el idáig. Sok a visszahúzó erő, és sokan a tudományosság látszatával akadályozzák a folyamatot. Nyugaton akadnak művelt emberek, akik „eszmei-lélektani” magyarázatokkal a babonák létjogosultsága mellett foglalnak állást. „A babonák — írja egy svájci szerző — éppúgy örökéletűek, mint az emberi vágyakozások, kívánságok, irracionális hajlamok.” Egy másik nyugati gondolkodó szerint ,,a lélek ősi rétegei, amelyekben a babonák gyökereznek, ma is változatlanok”. Tudjuk, hogy a világon sem- mi sem változatlan. Legkevésbé maga az ember, hiszen ellenkező esetben ugyanolyanok lennénk, mint őseink. Aránylag gyorsan változott az ember környezete. A városiasodás, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés átalakította a táj képét, és a folyamat viharosan folytatódik. Lassúbb ütemű a tudat változása. Mindenki számára hozzáférhető az új világkép, amelyet a modern fizika, biológia és sok más tudomány tárt fel."Mégis továbbélnek régi elképzelések és hiedelmek. Téves következtetés, hogy a babonás hajlam az emberi lélek „örök és szerves” tényezője; a tudat lassúbb átalakulása nem jelent változatlanságot, és statisztikai adatok bizonyítják a vallás fokozatos háttérbe szorulását a mai világban. (Csupán Nyugat-Német- országban évente 150 ezerrel csökken a hívők száma.) Tévedés, ha valaki általánosságban beszél „az emberről”, amikor nyilvánvaló az eszmények és az emberformáló hatások különbözősége a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszerben. És a legnagyobb tévedés, vagy szándékos ferdítés, ha valaki tagadja a világkép, a világszemlélet társadalmi feltételeit. Egyetlen példát említünk arra, milyen megtévesztő lehet a társadalmi problémák „mély- lélektani”, a józan ésszel ellentétes értelmezése. A négerüldözés oka a faji elfogultság, az alsóbb és felsőbb rendű emberekről szóló elmélet. Némelyik nyugati tudós mégis úgy magyarázza a jogfosztást y és gyűlölködést, hogy az a „fekete szín iránti irracionális ellenszenvben gyökerezik”. Tehát a fajüldözés szerintük nem társadalmi-politikai ügy, hanem „csak” babona. S mivel az ember lelki ősrétegei változatlanok, alapjában megoldhatatlannak tartják a négerkérdést Amerikában. Ilyen elmélet csak ott szü- lethetik, ahol a közösségi viszonyok kedveznek a babonák fennmaradásának és továbbterjedésének. Nálunk már nem lehet nyíltan és üzletszerűen visszaélni némelyek hiszékenységével. Az ilyen kísérleteket adminisztratív rendszabályok, rendőrségi és bírósági eljárások is korlátozzák. Ezekkel azonban nem elégedhetünk meg, a tennivaló sokkal több. Nem hallgathatjuk elnéző mosollyal, ha egy falusi öregasszony azt állítja, hogy a „szemmel verés” betegséget okoz, vagy elapasztja a tehén tejét. Nem vehetjük szó nélkül tudomásul, ha valakit „boszorkánynak” neveznek. Sajnos, elég gyakori ez a passzív, fejcsóváló magatartás. Tevékeny egyéni felvilágosítással elérhetjük, hogy legalább a középkorúak és a fiatalok ne éljenek az ismeretlentől való félelem, a babonák légkörében. Sokat tehetnek a társadalm szervezetek is. Vannak az országban jellegzetesen babonás vidékek, gócok: ezek országos és helyi feltérképezése a legsürgősebb feladat. Igaz ugyan hogy a tudományos ismeretterjesztés változatos módszerei (a sajtóban, rádióban, televízióban, TIT-előadásokon) közvetve a babonák ellen is küzdenek, de fokozottan kell élni közvetlen, direkt eszközökkel Ahol az ásotthalmi esethez hasonló jelenségek mutatkoznak, szükségessé válik az összpontosított fellépés a babonás szemlélet és annak világnézeti alapjai ellen. Napirendre került a kulturális „fehér foltok” eltüntetése hazánk térképéről, sok sikert ígér az „olvasó népért” mozgalom. A babonák világát talán a „legfehérebb foltnak” nevezhetjük népünk tudatában. Senki sem gondolja, hogy egyik napról a másikra gyökeres változás várható. De a mähet olyan közszellem kialakításáért, amely elhalásra ítéli a téves és káros hiedelmeket. Gycncs István sek, esetleges későbbi kutatások adatforrásai. Mindenképpen helyes azonban, hogy a könyvhöz betétlapot is csatoltak, amely a most zárult tanévben beállott vezetői változásokról tudósít, azaz mintegy már helyesbíti a kötet elején olvasható, azonos témájú tájékoztatást, amely a bemutatott tanévre vonatkozóan még he-’ lyes volt, de ma már nem az. Az évkönyv a már kialakult szerkesztési gyakorlatnak megfelelően mutatja be az egyetem vezetőségét, vezető testületéit, beszámol a tanév legfontosabb eseményeiről, közreadja a rektor tanévnyitó beszédét, karonkénti tagolásban megismertet az egyetem felépítésével, az oktatókkal, hasonlóképpen mutatja be a nem oktatási jellegű egyéb intézményeit, hivatalait is. Rövid áttekintést olvashatunk az évi oktató-nevelő munkáról. Részletes táblázatok tudósítanak az egyes karokon előadott tantárgyakról, majd megismerjük az egyetemi tudományos kutatómunka és a nemzetközi kapcsolatok alakulását, az oktatóid tudományos munkásságát, végül arról kapunk tájékoztatást, kik nyertek oklevelet a tanévben. Jóllehet az évkönyv nem a nagyközönség tájékoztatására szolgál, akinek módja nyílik igen széles líörű betekintést leap az egyetem sokszínű életébe a miskolci mérnökképzés műhelymunkáiba. (1nm> ga helyén mindenki sokat teböngészni benne, (Szilágyi Mózes felvétele) lépjen a sok ezer főnyi közönség elé. (benedek)
