Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

Csütörtök, 1969. június 12. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Három lakó véleménye a Lóránt!fy utcai ÉM-szállóról Borsószüret A NYOLCVAN MÉTERES társalgóban otthonos, megszo­kott a kép. Napbarnított ar­cú férfiak ülnek az asztalok mellett és szürkéskéken go­molyog a tömény cigarettafüst. Kisebb társaságokba verődve kártyáznak, sörözgetnek és mindenkinek van mondaniva­lója. Egy vendég zavarja meg csupán ezt a nyugalmat. Dr. Zelena János orvost a szálló gondnoka az ebédlőbe kíséri. Az alkohol káros hatásáról hallanak ma este a lakók. Többen kifizetik az elfogyasz­tott sört és az ebédlőbe men­nek. Az előadó kezében resz­ket a papír, ideges: vajon ho­gyan, mennyire egyszerűen, érthetően beszéljen erről a té­máról, amelynek az ismerete itt, a munkások között na­gyon fontos. Jól választotta meg a stílu­sát. A kétszáz fős hallgató­ság érdeklődéssel figyel. Az egyik asztalnál negyvenes fér­fi ül. Fáradtan, nehézkesen könyököl az asztalon, időnként lecsukódik a szeme, de igyek­szik egy ideig erőt venni ma­gán. Végül is győz az álmos­ság, a feje lehanyatlik. — Ne aludjon. Hallja, mit mond? A szódás bortól előbb berúg az ember... — súgja neki a szomszédja. © Az Északmagyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat mun­kásszállójába 1967 januárjában költözött be az 1150 építő­munkás. Háromágyas szobák­ban, kultúrált körülmények között élnek segédmunkások és mérnökök. Nem volt egy­szerű a kezdet és a beilleszke­dés. Balázs Miklós gondnok so­kat tudna mesélni arról az időről. — A lakók többsége soha nem mozdult még ki a szülői házból, a munka után mindig visszatért a szoba-konyhás kis falusi házba. A tisztálkodási lehetőség a lavór víznél kez­dődött és fejeződött be. A hi­giénia alapvető szabályait is nehéz volt megszokniuk. Na­gyon sokan éppen ezért, már az első héten megelégelték az itteni fegyelmet, rendet és ha­zautaztak. Egy-két figyelmez­tetésnek még manapság is el kell hangzania, de ez már el­enyésző. A HATALMAS ÉPÜLET napközben csendes. Délután négyig csak az ötven fős sze­mélyzet tartózkodik ott. Hat órakor megérkeznek a munká­ból az első lakók és fél nyol­cig tart a vacsora. Akik na­gyon elfáradtak, azonnal a szobáikba térnek, inasoknak ekkor kezdődik a magánéle­tük, amely ekkora közösségben is van. Programban nincs hi­ány, ki-ki a maga érdeklődé­se szerint válogathat. Siku Dániel szerelő azok közé tartozik, akik a megnyi­tás napjától itt élnek. — A 202-es' szoba az ottho­nom — mondja. Ez a parányi terület tényleg annak nevez­hető. Sokáig a fiammal lak­tam, de ő közben megnősült, elköltözött. A szobatársak jó barátok. A fiam helyére egy fiatalember költözött. Megked­veltük, mert csendes, tisztelet- tudó fiú. Elhatároztuk, hogy szakmunkást faragunk belőle, vasbetonszerelőt Minden es­te veszünk egy Esti Hírlapot. Elolvassuk, beszélgetünk a vi­lágról, a politikáról. Amikor érdekes előadás van, meghall­gatjuk. De ettől függetlenül mindhárman nagyon várjuk a szombatot, hogy hazautazhas­sunk. Én sajóhídvégi vagyok. A szabad időmet, ha lehet, a kertemben töltöm, ahol lehet gyümölcsfákat és rózsákat ápolni. Jó, hogy itt is van park és rózsacserjék is van­nak. Munka után szeretek fog­lalkozni velük. Siku Dánielnek felnőtt, ke­reső gycmiekei vannak. Talán ezért nem említette, hogy meddig akar munkásszállón élni. Szilágyi Sándor már a második mondatában megjegy­zi, hogy ideiglenes megoldás ez és együtt akar élni a hét­köznapokon is a családjával. — Három gyermekem van, a legkisebb négy, n legidősebb 10 éves. Szükségük van az apai szigorra. Nem elég a hét vége a neveléshez. Az a tervem, hogy házat, vagy la­kást veszek Miskolcon, hogy együtt legyünk végre. Tíz éve dolgozom a vállalatnál és az­óta lakom munkásszállón. Itt az új szállón igazán kényel­mes minden és jó dolgunk van, de az otthont semmi sem tudja pótolni. — Könyvtár, filmvetítés, szakkörök, előadások, magyar­Apró ügyek — nagy bírságokkal Az elmúlt év októberében lépett érvénybe az új szabály­sértési kódex, mely, mint is­meretes, az előzőnél sokkal nagyobb lehetőséget biztosít a szabálysértők megbírságolásá­ra. Ezúttal az Ózdi városi Ta­nács szabálysértési előadóját, Bilicz Imrénét kérdeztük meg az eltelt időszak tapasztalatai­ról, s a leggyakrabban előfor­duló szabálysértési ügyekről. Elmondotta, hogy az eltelt fél évben emelkedett a szabály­sértések száma. Az első ne­gyedévben például kétszázzal volt több szabálysértés, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. A vevők károsítása A mozgó kereskedelmi árak megnehezítették az ellenőrzést. Ezt egyes kereskedelmi dol­gozók igyekeznek saját hasz­nukra fordítani. Gyakori a té­V1TA Gyerekek - akik visszaütnek És aki gyilkolt is Engedjék meg. hogy a Gye­rekek — akik visszaütnek cí­mű vitához én is hozzászóljak. Nem értek egyet azokkal a hozzászólókkal, akik kizáró­lag az apát hibáztatják a tör­téntekért. Egy emberre min­denkor — bárki is legyen az illető —, rá lehet fogni, hogy iszik, nem szereti a családját stb. Az asszonyokra akkor se szabad semmi rosszat monda­ni, ha tudjuk róluk, hogy ki­csodák. Mielőtt rátérnék a vitára, felteszem: milyen gyerekek azok, akik visszaütnek, de nem az apának, ölnek, de nem az apát, hanem az anyát. Én is három gyerek apja vagyok. Az egyik 16 éves lá­nyom és 6 éves fiam velem, van, azt a 15 éves lányomat, aki a tettes, elvitte a nagy­nénje. Ez a lány megverte a beteg, gyengélkedő anyját. Az ügy 1966. nyarán kezdődött, amikor a lány csak 12 éves volt. Súlyos betegséggel Buda­pesten kórházban feküdtem. Ezt megtudván, a lányom ke­resztanyja vidékről eljött hoz­zánk, és olyan helyekre járt a gyerekekkel, ahova nem sza­bad lett volna. Majd pedig próbálta rászedni a felesége­met, hogy amíg én Pesten va­gyok. vegye ki a gyereket az iskolából, mert a lányt, a 12 évest férjhez kell adni, ő. a keresztanya, szerzett neki vő- legénynekvalót. A feleségem nem volt hajlandó ehhez hoz­zájárulni. ezért a lány az anyjára ugrott és megverte. A feleségem ezt még velem sem tudatta soha. Amikor Pestről hazajöttem, feltűnt nekem, hogy a feleségem állandóan bánatos, szomorú, és azt haj­togatta, hogy ő rövidesen meg fog halni. Már ez is megviselt idegileg, de a tragédia csak azután következett. Az anya és a lánya közötti viszony teljesen elmérgese­dett, a szórakozni vágyó lány állandóan verte az anyját, aki tiltakozni mert a lánya visel­kedése ellen. A feleségem — amíg én nem voltam otthon —. megmérgezte magát, a lá­nya szeme láttára, aki kije­lentette, hogy hála istennek, legalább megdöglesz! Mire én hazaértem, a feleségem már ágyban feküdt, se holt, se ele­ven nem volt. A lányom csak másnap árulta el, hogy mi lett az anyjával. Ekkor mentőt hívtam, bevitték a kórházba, majd pár nap múlva hazaen­gedték. A feleségemnek bent maradt a ruhája, amiért én bementem, rábíztam a nagyon beteg feleségemet a lányomra. Gondosan elraktam mindent, amiről feltételezhető lett vol­na, hogy a feleségem újabb öngyilkossági kísérletéhez fel­használná. És mégis meg kel­lett halnia! Meghalt! A saját tulajdon lánya nemcsak megverte, de a be­teg ágyát valósággal alágyúj- tolta, az ajtót a betegre csuk­ta, és kiment szórakozni a fiúkkal. A szomszédok lettek figyelmesek a nagy füstre, ami az ablakrés mellett kiszűrő­dött. Ügy törték fel a lakást, de akkorra a feleségem olyan súlyos égési sebeket szenve­dett, hogy nagy gyötrelmek után. pár nap múlva meghalt. Egy hihetetlennek tűnő tragé­dia befejezése volt. Azt hiszem, hogy ehhez ké­pest a vitában alkalmazott ütések és visszaütések jóval kisebbek. De joggal meg lehet kérdezni, hogy ott ki volt a hibás? Az apa, aki ütött azért hogy szakmát tanuljon a fia? Sajnos, hogy el kellett érkez­nünk ahhoz, hogy a gyereke­ink visszaüthetnek. És akkor is ők ütnek vissza, ha a hibát ők maguk követték el. H. J. Miskolc A vitát ezzel befejeztük Vi­tazáró cikkünket lapunk jú­nius 15-i, vasárnapi számában közöljük. vés számítás, a súlycsonkítás. 1968 első negyedévében mind­össze két esetben» volt emiatt szabálysértési eljárás Özdon, 1969 első negyedévében pedig 39 esetben. A bírság minden esetben magas ... Ózdon az 54. számú étte­remben az ellenőrök vissza­mértek három fél deci rumot. Mindegyik kevesebb volt, így összesen 1 forint súlycsonki- tást állapítottak meg. D. J.-né ellen szabálysértési eljárást indítottak, s 500 forint pénz­bírságra büntették. Hasonlóan 500 forint bírságot fizetett V. Lj.-né, a Rákóczi étterem al­kalmazottja* aki szintén ke­vesebbet mért. Kisebb volt a bűne B. M.- nének, az ózdi 203. számú fű­szerbolt eladójának. Fél liter szabad tej, ugyanannyi jegyes tej, s 46 deka kelkáposzta árának számolásánál 28 fillért „tévedett”. Háromszáz forint­jába került. (Enyhítő körül­ményként figyelembe vették, hogy 8 év alatt hasonló eset nem fordult vele elő.) Borvizezés A legjobbkor érkeztek az ellenőrök az ózdi Béke étte­rembe. Zártkörű rendezvény volt éppen. Az asztalokra kan­csókba kitett bort megvizsgál­ták, s 5 százalékos vizezést állapítottak meg. A raktárban — emelkedett hangulathoz — elkészített bor vizezése már 20 százalékos volt. A főnök (nem is dolgozott) és helyettese 500 —500, az elkövetők ketten 800 —800, ugyancsak ketten 1000 —1000 és a főbűnös 1200 fo­rint bírságot fizetett. Mikor szomorú a szerelmes ? zonyára... Az egyik fiatalember össze- Meg kell találni a módját, veszett menyasszonyával, s T. I. bánatában jócskán felöntötf a garatra. Majd éjszaka Ózdon, a Béke-telepen, menyasszonya ablaka alatt adott szerenádot. „Egy kislányért sosem leszek szomorú” — énekelte. Mégis szomorú lett, mert csendhábo- rításért 300 forintra büntet­ték. Hasonlóképpen járt M. J. Béke-telepi lakos, aki szintén sok italt fogyasztott. Mint elmondotta, azért, mert csak italosán meri megmondani vé­leményét feleségének. Ezt ak­kor éjjel meg is tette, sőt, mondanivalóját tányércsapko­dással hangsúlyozta. A bátor, de zajos vélemény-nyilvánítás­ért 500 forintra bírságolták. . A bakancsos ember Az Ózdi Kohászati Üzemeli dolgozója, M. Gy., ötletes vál­lalkozásba kezdett tavaly jú­liusban. Munkatársaitól, isme­rőseitől olcsón megvásárolta a védőruhát (bakancsot, esőka­bátot, vattakabátot stb.), s jó­val drágábban értékesítette Pesten, a bizományi áruház­ban. Jól forgalmazott, s egy év alatt több mint 15 ezer forintért értékesített. Az óz­di piacon nyolc pár bakancs árulásával bukott le. Az árut természetesen elkobozták, s jogtalan haszonszerzés miatt 2250 forintra büntették. Sajnos, az állták arról ta­núskodnak Ózdon, hogy a szi­gorú bírság ellenére is emel­kedik a szabálysértések szá­ma. Az első negyedévben a befizetett bírság összege meg­haladta a 46 ezer forintot. (A részletfizetési kedvezmény mi­atti tartozás be sincs számít­va.) Elérhető-e, hogy csökkenjen a szabálysértések száma? Bi­r Utón a tej ősemberrel A közelmúltban adtunk hírt lapunkban, hogy a Borsod me­gyei Tejipari Vállalat június 1-től minden vasárnap házhoz szállítja a tejet. Kíváncsiak voltunk, hogyan fogadta a la- ! kosság ezt a kezdeményezést, ' és vasárnap mi is elindultunk a tejesemberrel. Útunkra el­kísért Szekeres Béla mérnök, és Nagy Lajos kereskedelmi szakember, a megyei tejipari vállalat dolgozói. Vigasztalanul esett az eső, ilyenkor nem sok embernek akad kedve kimozdulni a ház­ból. Mégis, a Szentpéterl-ka- pui városnegyedben nagy örömmel fogadták a háziasz- szonyok a tejiparnak ezt a szolgáltatását. Szinte pillana­tok alatt, egy bérház-csoport­nál, 120 liter tejet elvittek. Szűcs Istvánná, csak így pongyolában, kiskahátba: sza­ladt le a lakásból. — Már a múlt vasárnap lát­tam a tejipari hűtőkocsi L Most reggel, a tegnapi tej ösz- szement, és ahogy kitekintet­tem az ablakon, ismét ott lát­tam a kocsit, gyorsan lesza­ladtam, mert harmadikos kis­fiam nagyon szereti « tejet, kakaót. Ennek a kezdeményezésnek másik haszna is van. mégpe­dig az. hogy azokban az üzle­tekben. ahol vasárnap nyitva tartanak, és az igényhez mér­ten a megrendelt tejmennvi- ség kevésnek bizonyul, a ko­csiról azonnal pótolják a hi­ányt. Óriásmotor nóta-estek, televízió, sportle­hetőség és tanulószoba. Mi kell még a magamfajta tanu­ló fiatalnak? Nincs gondom a takarításra, az ágyneműcseré­re, a vacsorára sem. És mind­ez 125 forintért. Kozma Gyula raktárvezető véleménye ez. Azok közé a szállóban lakó fiatalok közé tartozik, akinek szép terveik vannak. Jelenleg gépipari technikumba jár és felső fokon akarja folytatni a tanulmá­nyait. — Hozzásegített ez a szál­ló ahhoz, hogy elmondhassam: szaktechnikus szeretnék lenni. Azelőtt albérletben laktam, magas bérért és korántsem ilyen nyugodt körülmények között. A munkásszállótól ide­genkedtem eleinte. Mindössze négy napig laktam egyszer a Béke-szállóban, de elviselhe­tetlennek találtam a tömeg- szállást. Itt, a Lorántffy Zsu­zsanna utcában ideális lakás­hoz jutottam, ahol a tanulás­nak is minden tárgyi feltéte­le megtalálható. Lévay Györgyi A hernádnémeti Vörös Csillag Tsz fiataljai szedik 3 cukorborsót. Foto: Szabados György A Ganz Villamossági Művek széles körű exporttevékeny­séget fejt ki. Jelenleg Törökország részére nagy teljesítmé­nyű elektromos megszakító berendezéseket, a Szovjetunió számára úszódaru fődinamót, Jugoszláviába pedig váltó­áramú motort szállítanak. Képűnkön: Marck Attila a FÖD 327/12-cs váltóáramú mo­tor állórészét szereli. Ez a berendezés jugoszláv megren­delésre készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom