Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

Péntek, 1969. június 6. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Miin Az idén ünnepelte 1'cnnállásánaK 20. évfordulóját az Országos Élelme­zés- és Táplálko­zástudományi In­tézet, ahol évente mintegy 40 ezer vizsgálatot végez­nek. — Lakásszövetkezetünknek jelenleg nincs elnöke. Most kellene megválasztani, de sen­ki sem vállalja ... Nincs is értelme, szélmalomharc az egész... — mondták elkese­redetten többen is a szombat délután rögtönzött kis lakó­gyűlésen, majd indulattól fű­tötten mesélni kezdték kilenc éve húzódó „ügyüket” Özdon, az I. kerület, Bem úti lakás- szövetkezetben. fi kéményseprő szívcsséye A Bem úti A, B, C és D jelű szövetkezeti lakásokba 1961-ben költöztek be a la­kók. A 24 család problémája, a véget nem érő levelezés, ügyintézés tulajdonképpen már a beköltözés pillanatában kezdődött. Az első osztályú áron átadott lakások hiányos­ságairól több oldalas jegyző­könyv tanúskodik. A Pince;h- ben feltört a talajvíz, befolyt a szennj'víz, a kéményekből a füst a lakásokba szivárgott, a padlók felpúposodtak, a nyí­lászáró szerkezetek nem zár- tak rendesen, esozesek mával a földszinti folyosón állt a víz. A lakók a gondosan összeállított '„hiánylistát'’ el­juttatták a beruházó vállalat­hoz. a Borsod megyei lanács tervosztályához. A beruházó a Lakóépület Tervező Vállalat­hoz, az pedig a kivitelező, a Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalathoz továbbította. Megindult a vállalatok között a felelősség áthárítása, végül is a lakószövetkezet vezetősége a megyei NEB-hez, az Építés­ügyi Minisztériumhoz és a megyei döntőbizottsághoz for­dult panaszuk orvoslása ügyé­ben. Vizsgálatok indultak, jegyzőkönyvek készültei:, s en­nek nyomán némi mozgolódás is kezdődött az „elfuserált” la­kóházak körül. De sajnos, a panaszoknak csak elenyésző részét orvosolták. — Még a kéményseprő is -j csak szívességből megy fel a háztetőre. Nem lenne neki kö­telező, ugyanis elfelejtettek felmászót építeni a kémény­hez. Arról nem is szólva, hogy kéménykotrás után az egész házból a korom a földszinti lakás szobájában áll meg. Té­vedésből oda tervezték a ki­szedő nyílást. De bár ez lenne a legnagyobb baj... elvezető árok. Ami fura: az árok két szélén magasabb, mint középen. A hegyről lezú­duló víz természetesen az ud­var közepén gyűlik össze. — Amikor csinálták, mond­tuk, hogy nem lesz jó. Nincs lejtése semerre. De így egy­szerűbb volt, nem kellett any- nyi földet kiásni ... * A házak körüli betonjárda is összetöredezve. Látszik raj­ta, hogy nem a használattól, az anyagot spórolták ki belő­le. A tavaly, pótlólag épített szénledobó is életveszélyes ál­lapotban van. Télen betonoz­ták, s már széthullott. A bejá­rati ajtók fölé nem terveztek esőfogót, szinte már megette a rozsda. A lépcsők megrepe­deztek, s a réseket a fagy egyre jobban tágítja. A csú­szás, süllyedés miatt helyen­ként már a vaskoriatok is szétszakadtak. A lépcsők alatt a vakolat elláskult Három háznál már ledöntöttél:, ne­hogy a gyerekekre essen.’ — A múlt nyáron festettük társadalmi munkában a lép­csőházat. Nézze meg, hogy már nem is látszik rajta... — mutatják a vízloltos falat. Rossz a szigetelés, esőzések alkalmával átázik a fal. He­lyenként már a vakolat is le­pergett. Mint mondják, rossz tervezés miatt, ha esik az eső, a. földszinti folyosókon, az aj­tók előtt áll a víz. De edő sem kell ahhoz, hogy a pincében víz legyen. Sok­szor száraz időben is csak gu­micsizmában lehet lemenni. A D jelű épület pincéjében már egyszerű gumitömlős szi­vattyút szerkesztettek. Az egyik nyugdíjas bácsi délelőt­tönként szivattyúzza a vizet. — Tervet készítettünk egy épület víztelenítésére. Csu­pán n szigetelés javítása 84 ezer forintba kerülne. Hat családnak kellene ezt kifizet­ni. És hol van még a többi munka... mmm írnioK két női borbíró is helyet ka­pott a bizottságban, amelyek külön-kiilön kategóriák szerint pontozták a „versenyzőket”. A bíráló lapokon, a szín, az illat, a zamat és a tisztaság alapján kapott pontokat tün­tették fel. Nagyon örvendetes volt, hogy sok bor közelítette meg az elérhető 20 pontos maximumot. A késő délutáni órákig dol­goztak a borbíráló bizottságok, s mire a szín, a tisztaság meg­állapításához szükséges gyer­tyák csonkig égtek, megszüle­tett az eredmény, amelyet Ka­tona József, a borverseny el­nöke hirdetett ki. A megyei borverseny egyik legörvendete- sebb tényekent említette az aszúborok nagyszerű szereplé­sét. mert hiszen elsősorban ez a bortípus szerezte meg Hegy­alja borainak a világhírnevet. Húsz aszúbor szerezte meg az aranyérem eléréséhez elegendő pontszámot. A borverseny különdíjait ad­ta át ezután a győzteseknek a verseny elnöke. Különdijat ka­pott a Tokaj-IIegyalján kívüli borok kategóriájában a bogá­csi Üj Élet Tsz olaszrizlingje. Miskolc különdijat Busák Ist­ván olaszrizlingje nyerte el. A szakszövetkezetek különdíját a tállyai hegyközség 3 puttonos aszúja kapta. A Tokaj-hegyal- jai Állami Gazdaságnak négy különdij is jutott, egy a fur­mint és hárslevelű, egy a szá­raz szamorodni, egy az édes szamorodni és egy az aszú ka­tegóriában. Az aszúborokban a gazdaság két bora holtver­senyben. egyaránt 19,51 pont­tal végzett az első helyen. A muskotály aszúk különdíját és egyúttal az abszolút győztes­nek járó különdijat az Orszá­gos Szőlészeti és Borászati Ku­tatóintézel tárcái i telepének 5 puttonos muskotály aszúja nyerte el. (P. s.) Tanulságul a vitaindító cik­kel párhuzamosan talán még komolyabb , eseményt monda­nék el, amely külsőleg kissé eltérőnek látszik, de tartalma ugyanaz, mint a főcím, hiszen a gyerekek még tízéven alu­liak, de az alcímben meghatá­roztam a lényeget. Nyolc és féléves házaséletünk alatt olyan dolgokat tapasztaltam családi körünkben, hogy ezt én magam nem is tudom eldön- teni, hogy hol is rontottuk el. Először is kezdeném a fele­ségem erkölcstelen életmódjá­val, amit mellettem folytatott. Kétgyermekes családanyáról van szó, aki késő estékig, né­ha éjfélig is elcsavargott a fa­luban. Ha odahaza is volt, ki­ült a nyári konyhába és sohase feküdt le a családdal egyidő- ben. Házasságkötésünk után a feleségem ugyanis azt gondol­ta. hogy ugyanolyan szabad és független lesz, mint lány korá­ban. Ez sajnos, így is történt. Ugyanis a feleségemből egy lomha mozgású, családjával nem törődő anya lett, és egy hűtlen feleség. Egy-két dolgot megemlítenék. hogy’ mint anyának, milyen hibái voltaic, és vannak ma is. Ö is szinte uszított engem a gyerekekre, és velem fölemlí­tette őket, de hangsúlyozni ki­válnom, hogy én a gyerekeket nem bántottam, függetlenül attól, hogy elég szigorú apa vagyok, csak szóval. Mikor a munkából négy-öt óra felé ér­tem haza, akkor tette oda az ételnek valót főzni, az is leg­többször rögtönzött étel volt Ezért is szóltam neki több­ször, s még ő nyitott nagy szá­jat ilyenkor, és modortalan szavakkal illetett. Ha megso­kalltám. egy kézmozdulattal befogtam a száját, mire ő azt mondta: ezt érted te. csak po­fozkodni. Az én válaszom csak annyi volt — éhes va­gyok. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek hol ettek, hol nem. egész nap. Legtöbbször délig aludt, ami az iskolás kislányunk rovásá­ra ment, többször késett az is­kolából. volt olyan is, hogy el sem tudott menni az anya ha­nyagsága végett. Egyik alka­lommal kértem a gyerek ellen­őrző könyvecskéjét, mire az anyja válaszolt, van egy egye­se számtanból, de én már ala­ktani. Mikor megnéztem, saj­nos másból is volt egyes és többször beírva, hogy a gye­rek késik, hogy a házi feladatéit nem készítette el. Ismét fele­lősségre vontam a feleségem, összeszólalkoztunk, ismét egy „kézmozdulat”, mert mást nem tehettem. Borzasztó szája van! Ügy beszélt velem, mint a kanász a disznójával. Most, hogy már hat hónap­ja külön vagyunk, semmivel sem élnek jobb sorsban a gyer­mekek, sőt kezdetben azt kezdtem észlelni, hogy a gye­rekek egyre jobban idegenked­nek tőlem, mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy miért. Tiltotta a gyerekeket, vadítot­ta tőlem, ameddig nem intéz­kedtem. Különben nem volt nehéz dolgom, mert a gyerekek na­gyon szeretnek és én is őket, hiszen tudják, hogy én őket nem bántottam. Nem messze lakunk egymáshoz, és szinte figyelik, hogy mikor érek ha- zp munkából. Rögtön ott van­nak és örülnek nekem, és én is nekik. Befejezésül még any- nyit, hogy az anyjuk is elment dolgozni és egész nap a két gyerek csak ógyeleg ide-oda, úgyszólván éhen, mint akiknek se istene, se hazája, hol az egyik házhoz mennek játszani, hol a másikhoz, ahol hozzájuk való gyerek van. No, persze, a gyerekek elevenek, vidámak, ők csak annyit tudnak nekem mondani, ha öt órakor haza­megyek munkából és bejön­nek, hogy apu adjál már vala­mit enni. Igen sokat jóltar­tom őket szalonnával, kenyér­rel, s ilyenkor egy könnycsepp gördül a szemem elé. és csak arra gondolok, hogy az ilyen anyát egy marokszorítással meg tudnám fojtani, de sze­rencsére a hidegvérem még nem hagyott cserben. Én sem vagyok angyal, ezt megvallom. N. L. Alsózsolea Nagyszerűen sikerült fi megye boraimeih seregszemléje Nemcsak megyénk, de az egész ország borászatának je­lentős eseménye zajlott le teg­nap, június 5-én Tarcalon. Az országos, majd az azt követő budapesti nemzetközi borver­seny valóságos elődöntőjének számított a Borsod megyei bor­verseny. Már a nevezések szá­ma is rekordot döntött: az el­múlt évi 154 helyett az idén 162 bor indult a nagy vetél­kedőn. Faraim Károly, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a borversenyt, majd Katona József, az Or­szágos Szőlészeti és Eorászati Kutatóintézet igazgatója, a vi­lághírű borszakértő, a verseny elnöke ismertette e nagy ve­télkedő jelentőségét. Rámuta­tott, hogy hazánk borexportjá­nak zömét a tokaj-hegyaljai szőlők adják, s évről évre a Borsod megyei borversenyek színvonala is hozzájárul e bo­rok hírnevének növeléséhez. Az ünnepélyes megnyitó után az öt borbíráló bizottság­ban több, mint félszáz bor­szakértő látott munkához. Az ország és a megye legismer­tebb borszakértői mellett sok fiatal borász, köztük első ízben A huszonnégy család érthe­tően nem nyugodott bele a fél- munkába, a látszatjavításba. Újra és újra kopogtattak az Il­letékeseknél. Csakhogy ekkor már az ügyük a bürokrácia útvesztőire terelődött. S hiába kopogtattak minduntalan, nem akadt „illetékes”, aki a hibát .magára vállalta volna. Foly­tatódott a levelezés is, mely­től még a víz ugyanúgy cse­pegett a pincében, mint ko­rábban. Az OTP 1962-ben kérte az árak felülvizsgálását. Mint ír­ták, az épületekért elsőrendű árat fizettek, de ez túlzás, mert az épület legfeljebb har­madrendűnek fogadható el. Sok panaszos levél és kivizs­gálás után meglepő levelet kaptak a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalattól. 1962. november 20-án írják, hogy a hiákat nem áll mód­jukban kijavítani, mert a sza­vatossági határidő 1962. októ­ber 15-én lejárt. Ennek ellené­re az Építésügyi Minisztéri­umnak más volt a véleménye. 1963. augusztus 14-i levelük­ben írják, hogy vizsgálatuk szerint a panaszok nagy része tervezési vagy kivitelezési hi­ányosságból származik. „A ter­vezés és kivitelezés terhére róható hibák javítására köte­leztük az illetékeseket.” A panaszok orvoslása azon­ban a mai napig nem történt meg. Jáziszivatíyií a pincéta A lakók körül vezetnek az épületekben. A D jelű épület előtt repedezett betonból víz­• vnivn, l jMimuj V« VélaiatiBB ka. ^ | látizaijavítás Ózdon A lííiroíífi'íicí'íi es kispénzű dolgozókat sújtja A nagy költséget nem tud­ták vállalni a családok. Ki­lenc év alatt így is közel 50 ezer forintot törlesztettek. Ugyanakkor havonta tataro­zás! díjat is gyűjtögetnek az OTP-nél. Kérték, hogy az összegyűlt összegből hozhassák rendbe az épületet. Az OTP nem járult hozzá, mivel a hi­bák nem elhasználódásból, ha­nem a tervező és a kivitelező vállalat munkájából erednek. Leve!ezés, akíaíolooalás A lakók már belefáradtak a kilencéves huzavonába. Leg­szívesebben a környékről is elköltöznének. Bár az ózdi NEB még 1967 szeptemberé­ben is biztatta őket. Mint ír­ják, az ügyet jogi útra kell terelni. A vizsgálatuk meg­állapította, hogy a beruházó (a B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. tervosztály jogutóda) a me­gyei beruházási iroda nem ér­vényesítette a döntőbizottság 1962. november 5-i határoza­tát a kivitelezővel szemben. Így a mulasztásokért a beru­házó felelősséggel tartozik. Eh­hez hasonlóan a kilenc év óta hiába kért tervdokumentációt is peres úton szerezzék meg Bármilyen döntés is szüle­tett azonban eddig, a hibák kijavítására, a hiányosságok pótlására nem került sor. He­lyette egymással leveleztek, egymásra hárították a felelős­séget az érintett vállalatok, nohalennyi idő alatt már em­berségből is kötelesek lettek volna cselekedni. Helyette azonlian azokat a csatornákat keresték, melyek a bürokrácia adta lehetőségek miatt men­tesítik őket a felelősség alól, Ez a bürokrácia azonban a kispénzű dolgozókat sújtja. Meddig lehet még ezt eltűr­ni?! Tóth István Nem tudom a nevüket, azt sem tudnám megmondani, há­nyán vannak. Sőt, azt is el­mondhatom, annak a nevét sem kérdeztem meg, akivel már találkoztam. Tartok ugyanis attól, hogy vagy szó nélkül faképnél hagyna, vagy' hamis nevet diktálna be. El­lenőrizni úgy sem tudnám, saccolásom szerint ugyanis még egyiküknek sincs személy­azonossági igazolványa. De azért., ha név nélkül is, egyiket-másikat már elég jól ismerem. Az egyik kislány pél­dául az Avast választotta törzshelyéül. Fel-feltűnik az asztalok között és holmi papi­rosokat dug a meglepett em­berek orra alá. — Bácsi, tessék. Szívesen adom... Am jaj annak a bácsinál:, vagy néninek, aki ezt elhiszi. Mert a nyitott kéz is azon­nal feltűnik a szeme előtt. Á papirosokért meg kell fizetni. Hogy mik ezek? Reklámpapí­rok, moziműsorok. Olyanok, amelyeket időnként ingyen osztogatnak, ök, a leleménye­A szórakozóhelyek vámszedő sek azonban összegyűjtik azo­kat, és .., és jó pénzért elad­ják. Ügy bizony. Egyik maga megszabja az árat — két fo­rintnál alább nemigen ad­ják —. a másik rábízza a vá­sárlóra. De az előbb jelzett összegnél olcsóbban ennél sem lehet megúszni. Hacsak nem akarják haragját magukra vonni... De még csak nem is ezéri teszem szóvá az ügyet. Báj igaz, olykor bosszankodik aj ember, mert megzavarják, mert eredmény nélkül nem tágítanak. Ennél azonban sok­kal lényegesebb az: ezek a gyerekek nemcsak a délutáni órákban csellengenek a szó­rakozóhelyeken, hanem késő este is. Pedig nincsenek még — távolról sem — tizennyolc évesek. Mit keresnek hát olt? Sajnos, még egyetlen alka­lommal sem hallottam, hogy a pincér megkérdezte volna őket. Pedig ez nemcsak este* délután is kötelessége volna.- (cs. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom