Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

eSZAK-MAGYARORSZÄG 4 Vasárnap, 1969. június 22. Mérlegen a színházi éved Egy hét múlva utolszor bocsátják le a szín­pad függönyét, s ezzel befejeződik a Miskolci Nemzeti Színházban az 1968—69-cs évad. Az évad végével érdemes visszapillantanunk az elmúlt tíz hónap színházi munkájára, s leg­alább nagy vonásokban megvonni a mérlegét az együttes művészi és kultúrpolitikai tevé­kenységének. Az évad elején a színház tagadhatatlanul ne­héz örökséggel indult. Az elmúlt években a közönség bizonyos mértékig elhidegedett a színháztól, egyes társadalmi rétegek el is szok­tak tőle, s 1968-ban a színház új igazgatójánál:, vele egy megújhodott vezetési tendenciának először az örökséggel kellett szembenéznie. Ügy kellett a műsorpolitikát alakítani, hogy a szín­ház visszanyerje a közönség bizalmát, és a sző­kébb érdeklődési körre korlátozott társadalmi rétegek helyett mindinkább jó értelemben vett népszínházzá váljék, vagy legalábbis elindul­jon és jelentős előrehaladást érjen el a nép­színházzá válás útján. Egyaránt kellett kínál­nia tartalmas, elgondolkoztató, értékes müve­ket, és látványos, szórakoztató‘ produkciókat. Kitapintható volt a színház elmúlt havi mű­sorpolitikájában az igazgatóságnak az a helyes törekvése, hogy elsősorban Miskolc és kör­nyéke közönségének teremtsen színházat, amelynek az Országos reklám sem mellékes, de nem is lehet elsődleges követelmény. Az igaz­gatóság elvetette az öncélú kísérletezgetések koncepcióját, elsősorban mindent a közönség­ért, a közönség visszahödításáért és a vele való kapcsolat bővítéséért tett. A közönség jobb ki­szolgálását szolgálta a repertoár játékrendre való visszatérés is, amely módot nyújtott rá, hogy egyes produkciókat hosszú heteken, vagy hónapokon keresztül tartsanak műsoron, s a közönség a neki legalkalmasabb időpontban tekinthesse meg azokat. Ennek a koncepciónak a jegyében állt össze az évadnak a programja, és az évad élő klasz- .szikusunk, Illyés Gyula nagy tömegeket vonzó darabjával, a Fáklyalánggal indult, amely darab egyéb művészi értékein felül a hazafias érzelmekre való jó értelmű apellálással már elsőként is nagy lépést jelentett széles közön­ségtömegek megnyerésére. 14 bemutatót tartott a színház az elmúlt évben a legvegyesebb mű­fajokból. Sokféle igényt igyekezett a műsor­terv kielégíteni. Négy dráma, egy romantikus színmű, egy zenés ballada, egy vígjáték, egy kabaréműsor, két operett, három zenés vígjá­ték, illetve komédia, és végül egy alkalmi, ün­nepi összeállítás szerepelt a programban. Most, az évad végén megállapítható, hogy o xzinházvezetés koncepciója jó volt, javult a kapcsolat a közönséggel, emelkedett a látoga­tottság. Ez természetesen nem minden egyes produkcióról, minden egyes előadásról álla­pítható meg, de mind a színház gazdasági mu­tatói — tehát a bevcLcl emelkedése —, mind pedig a színház munkájával kapcsolatban el­hangzó közönség velőmén vek ezt a javuló kap­csolatot tükrözik. Természetesen egy színház egész éves mun­kájának elbírálásánál nem lehet kizárólagos argumentum a belépőjegyek tömbjeinek fo­gyása, de Ha a színház értékes, tartalmilag gazdag, magas művészi szintet képviselő pro­dukcióit külön is tekintjük, feltétlenül az ér­deklődés növekedésével találkozunk, s ez azt jélenti, hogy a népszínházzá válás útján jól halad színházunk. A színház úgy szeretett vol­na mind több új nézőt megnyerni és mind több új és korábbi nézőt magához láncolni, hogy széles választékot kínált, s minden mű­fajon belül igyekezett magas művészi szinten, de az exkluzivitástól tartózkodva színre állí­tani minden egyes produkciót. A kísérletező kedv sem távozott el a színházból, csak éppen nem oktalan és öncélú módon jelentkezett, ha­nem olyan ősbemutatók, vagy ezen a színpa­don meghonosítandó műfajok formájában, amelyek részben magas szinten elégítettek ki művészi igényeket, részben gazdag, tartalmas mondanivalóval telítettek voltak. Nem utolsó­sorban mindenkor igen sok ember érdeklődé- , sére tarthattak számot. Az új produkciók között kiemelkedő helyet foglal el Darvas József riportdrámája, A tér­képen nem található, amely mondanivalójánál fogva igen sok művészi és társadalompolitikai ankét, vita, tanácskozás alapjául szolgált, de művészi értékei és az előadás nagyszerűsége, az írott dráma kiváló megvalósulása minden­képpen a színház történetének legszebb lap­jaira kívánkozó művészi vállalkozás. Volt egy nem egészen sikeres kezdeményezés is, az Életre-halálra című zenés ballada bemutatása, amely a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára került színpadra. Ez a zenés balladának neve­zett játék kísérletnek fogható fel, egy igen fon­tos történelmi korszak újmódon való színpadi megjelenítése próbálkozásának, amely sok jó­szándék ellenére sem hozhatott teljes sikert, bár semmiképpen sem sorolható az oktalan próbálkozások közé. Ugyancsak kezdeménye­zésnek tekintendő Jókai nagy népszerűség!! munkájának, A lőcsei fehér asszonynak szín­padi bemutatása. Ebben a feldolgozásban ős­bemutató volt, és ha mind a feldolgozás, mind az előadás sok pontjában vitatható is, a kö­zönséghez való közeljutásban — a viszonylag nemes eszközökkel való közeljutásban — igen jelentős. Magyarországi ősbemutatóként ját­szotta színházunk Méhes György romániai író 33 névtelen levél című darabját, figyelmet ér­demlő sikerrel. A kezdeményezések közé kell besorolnunk a politikai kabaré miskolci meg­honosítását (Urak és elvtársak), s nem utolsó­sorban Az utca éneke című, a KMP megala­kulásának 50. évfordulója alkalmából bemu­tatott ünnepi összeállítást. Három kiemelkedő sikerrel gazdag a most záruló évad. Három olyan produkcióra tekint­het vissza a drámák között, amelyre minden­kor büszke lehet a színház, és amelynek elő­adásai mind a közönség, mind az országos szakmai és közönségeélemény előtt tekintélyes rangot biztosítanak. Ez a három a már emlí­tett, és a Művelődésügyi Minisztérium nívó­díjával is kitüntetett Darvas-dráma, Garcia Lorca Bernarda Álba háza című drámája, amelyet nemsokára felvételről láthat a tele­vízió képernyőjén az ország közönsége és Arthur Miller halhatatlan drámájának, Az ügynök halálának remek színpadravitele. Ez a három dráma nemcsak a nehezebb veretű színpadi alkotások iránt érdeklődő közönség igényével és ízlésével találkozott, hanem, az át­lagos színházlátogató és a könnyebb szórako­zást keresők között is igen sok új hívet szer­zett a magvasabb színházi produkcióknak. Az évadot nyitó Fáklyalángról és annak alapvétő értékeiről már szóltunk, s ebből szin­te logikailag következik az előadás jó fogad­tatása. A politikai kabaré a vártnál nagyobb közönségsikert ért el, megérdemelten. A két operett közül a Rigó Jancsi a hagyományo­sabb úton járt, az Éjféli randevú inkább a re- vühöz közelített, az operettek kedvelői az előbbit részesítették előnyben, bár az utóbbi revüoperett közönségsikere sem lebecsülendő. Meg kell említenünk az operettekről szólva a gazdag kiállítást, a látványosságra való törek­vést, sajnos a Rigó Jancsinál mindez nem el­lensúlyozta a darab alapvetően könnyzsaes- kókra ható giccses jellegét, az utóbbinál pe­dig nehezen hidalta át azt az űrt, amit a ha­gyományos operettek kedvelői a modernebb hangvételű zenés játéknál éreztek. A zenés vígjátékok közül feltétlenül kiemelkedik .4 kaktusz virága, amely szellemes, fordulatos meséjével, jó muzsikájával és igen jól pergő előadásával vált emlékezetes élménnyé. A má­sik két zenés darabról kevésbé jó véleménnyel nyilatkozhatunk. Az Isten véled, édes Piros­kám című produkció nem színpadi mű. Di­vatos zeneszerző agyonnyűtt számainak csikor­gó keretbe szorítása, a viszonylag olcsó esz­közökkel való közönséghódítás tipikus példá­ja. Az (jvad elején láttuk, amikor a színház­nak minden eszközt meg kellett, ragadnia a közönség meghódításához. Az évadot záró Charley nénje pedig igen kevés művészi érté­ket felmutató produkció, amely mellett lehet átmenetileg derülni, de amelyet mind a kö­zönség, mind a színház — hihetőleg — igyek­szik mielőbb majd elfelejteni. Az évadvégi mérlegből nem hiányozhat — még ha egészen gyors mérlegelésről is van szó — néhány kiemelkedő művészi teljesítmény megemlítése. Feltétlenül feljegyzésre kívánko­zik Nyilassy Judit két rendezése, a már em­lített A térképen nem található, és főleg pedig A Bernarda Álba háza. Hegedűs László rende­lései közül A kaktusz virága, a Sallós Gábor rendezte Urak és elvtársak. Orosz Györgynél Az utca éneke című ünnepi műsor rendezé­se, és az Életre-halálra című zenés ballada színpadra állítása közben kifejtett, a rendezőt társszerzővé avató átköltése-rendezése, Jurka Lászlónál pedig az eredetileg társadalmi szín­műként írt 93 névtelen levél vígjátéki hango­lásé színpadra teremtése. Minden kiemelkedő színészi produkció felemlitéséré itt nincs he­lyünk. Néhányat azonban feltétlenül fel kell jegyeznünk. Némethy Ferencet Az ügynök ha­lála és a Darvas-dráma, előadásában nyújtott alakításáért, Hamvay Lucyt a Bernarda Álba háza és Az ügynök halála előadásában látott szerepformálásáért, Kovács Máriát a Bernar­da Álba háza főszerepéért. Kopetty Liát szin­tén a Bernarda Álba házában nyújtott alakí­tásáért, Fehér Tibort a Rigó Jancsi-beli Fi- csúr megformálásáért. Dobos Ildikót a Darvas­drámában látott alakításáért, Máté Évát a Bernarda Álba háza egyik főszerepének meg­formálásáért, És sorolhatnánk még sokáig, hi­szen szerencsére, nem volt ritka az elmúlt évadban a kiemelkedő művészi teljesítmény. Jó úton járt a színház. Ha a fentiekben mé­lyebb elemzésre nem is volt módunk, mérle­günkből kitűnik talán — legalábbis annak fel­mutatása volt szándékunk —, hogy a nehéz kezdelek között indult évadban a színház ve­zetői jól látták feladatukat. Jól látták, mit kell lenniük a közönség visszahódítására, és sike­rült olyan műsorpolitikát kialakítaniuk, amely lényeges művészi, igénybeli engedmény nélkül volt képes nagyobb közönségtömegek érdeklő­dését felkelteni, s a színházat, valamint a szín­háztól még tartózkodó, vagy azt csak alkal­milag látogató közönségcsoportokat egymáshoz közelíteni. Nem volt sima az út, volt kisiklás, talán zsákutca is egyik-másik törekvésnél. Az összkép mégis egészében kedveső, és ha maj­dan az évad lezárta után a színház igazgató­sága alapos mérlegelés, művészi és műsorpoli­tikai elemzés tárgyává teszi végzett munkáját, kialakul az a kép, amely híven tükrözi a szín­ház jelenlegi helyzetét, s egyben bázist jelent­het egy újabb étiad munkájának megtervezé­séhez, műsorpolitikájának kiépítéséhez, a kez­deményezések folytatásához, és újabb, na­gyobb lépések megtételéhez a népszínházzá vá­lás útján Benedek Miklós Barezi Pál munkája. Egy elfelejtett festőművész Miskolcon A Valóság című' folyóirat júniusi számában Beke László cikke hívja fel a figyelmet Mokry-Mészáros Dezsőre, a Miskolcon teljesen elfeledet­ten élő 88 éves festőművészre. A cikk ismerteti életrajzi adatait is. 1881-ben született Sajóecsegen, mezőgazdász lett, s mint mezőgazdasági gyakornok Muhipu.sztán kez­dett el festegetni. 1908-tól 1914-ig járta a világot, Capri- ban találkozott Gorkijjal, járt Párizsban, Spanyolországban, Belgiumban, . Angliában, Svájcban, Észak-Afrikában és Ceylon szigetén, a Krím .l'cl- szigcten. 1910-ben volt az első művészi bemutatkozása Bu­dapesten. Az első világháború kitörésekor jött haza, majd a két világháború között Itáliá­ban és Törökországban járt. több kiállítást rendezett, vé­gül egyre nehezebb anyagi helyzetbe jutott 1944-ig. Fel­szabadulás után Miskolcra költözött, falikerámiákal ké­szített, és közel egy évtizede hagyott fel — szemének rom­lása és előrehaladott kora Ä jövő hét tv-műsorából Hemmingway világhírű re­gényének, az Akiért a harang szól-nak amerikai filmváltoza­tát ajánljuk a nézők figyelmé­be a szombat esti műsorból. A film két. évtizeddel ezelőtt ké­szült, s mint ismeretes,- a spa­nyol polgárháborúban részvevő amerikai, Robert Jordan éle­tét, harcát és halálát, valamint az osztag egyik harcosával, Máriával szövődött szerelmét ábrázolja. A filmek sorában itt hívjuk fel a figyelmet a Szá­zadunk című sorozat XII. ré­szére, amely Mi történi a Bankgasse-ban? címmel egy ötven év előtti politikai bűn­ügy kulisszái mögé enged be­pillantást. Két játékfilmet em­lítünk meg, az egyik csütörtö­kön látható, angol alkotás. Címe: Kis lázadás. Kétszemé­lyes modern tv-film, amelyben a női szerepet Simone Signorét alakítja. Egy sok sikert látott színésznőt játszik, aki a fiata íróval vitázik a szerep felfo­gásáról, értelmezéséről. Ké virtuóz szerep az egész film de a gondolatgazdag alkotások kedvelőinek érdekes élmény ígér. Végül felhívjuk a figyel met a szombat délután láthat Szabálytalan játék című cseh szlovák filmre. Az irodalmi jellegű műsorok kedvelőinek elsőként a szerda este sugárzásra kerülő Szín pádról, dobogóról című iro dalmi karikatúra-összeállítás ajánljuk, amelyben Karinthy Frigyes, Benjámin László, Bá rány Tamás és Orbán Ottó mu tatja fel a' karikatúra görbe tükrében a közelmúlt és az élő irodalom népszerű alakjait. Va sárnap, június 29-én este is mét jelentkezik a Világiro dalmi Magazin, amely elsősor­ban fantasztikus novellák dra­matizált változatait gyűjtötte csokorba. Érdekesnek ígérkezik a pén­teken jelentkező Vizszinles- függöleges című keresztrejt­vény műsor, amelyet Bodrogi Gyula vezet és rangos színé­szek hosszú sorával találko­zunk benne. Csütörtökön foly­tatódik az idegenvezetők vetél­kedése. A balett kedvelői va­sárnap, 29-én este részleteket láthatnak Aszafjev Párizs láng­jai című balettjéből. Végül a könnyűzene kedve­lőinek hívjuk l'cl figyelmét Manfred Mann kedd esti show- műsorára, a péntek esti Jazz- pódiumra, valamint a szomba­ton jelentkező 1 -|- 2 című tánc­zenei műsorra, amelyben az , Illés és az Omega együttes áll a kamerák elé. A Nótaszó szer­dán és vasárnap jelentkezik. miatt — minden művészi te­vékenységgel. Régebbi mun­káit 1986-ban a pozsonyi, 1967-ben pedig a székesfehér­vári naiv művészek kiállítá­sán mutatták be. Beke László tanulmánya megállapítja többek " között) hogy Mokry-Mészáros művé­szeiének csak egy hányada il­leszthető megnyugtatóan a magyar parasztfestők oeuvre- je mellé, igazi ihlelője azon­ban nem a látható, hanem a képzelt valóság, amelyben vi- szint. hasonló mélységbe az autodidakták közűi talán csak a finánc Rousseau jutott. A tanulmány a későbbiekben egyes művekhez kapcsolódva elemzi Mory-Mészáros piklu- ráját, megállapítva, hogy a mikroszkóp feltalálása, új perspektívákat nyitott meg a modern festészet előtt, Mok­ry-Mészáros pikturájál azon­ban nem a nonfigurativilás felé terelte — a mikrovilág a távoli bolygók fantasztikus világának közvetlen előcsar­nokává lett számára. Bemu­tatja, hogy az első világhábo­rú éveiben Mokry-Mészáros fantasztikus élővilágán mi­ként lesz egyre inkább úrrá a szimbolikus-misztikus utalás. Az életművet összefoglaló és elemző, viszonylag rövid ta­nulmány, amely a műr ész szobrásztevékenységét is be­mutatja, elsősorban figyelem­felhívó kíván lenni, rá akarja irányítani az érdeklődést a magyar autodidakta festőmű­vészek egyik legeredetibb egyéniségére. Közöttünk él. Miskolcon, nyolcvannyolc évesen, szinte teljes feledésben. A Valóság cikke ebből a feledésből sze­retné kimozdítani. Ezt szerel­nénk segíteni ml, a folyóirat cikkére történő figyelemfel­hívással. BERLNCSY SÁNDOR Jut mindenhova napfény Körülöttem csendet lélegző erdő-. lábamnál halálig virító virág. Nem érzem a tudaton doboló időt csak az elmúlást, mert látok villám ütötte fákat, kövek közé fulladt hegyipatakot. Nyugalom van, jut mindenhova napfény, az égen hatalmas kazán testéből sugárzik az élet. Hangyáknak torony a fűszál gyerckszél ugrál a fákon, pici motor búg a bogarak szárnya alatt, repülnek dolguk után. icm érzem a tudaton doboló időt. nem fáj az elmúlás se, mert önmagát a világ folyamatosan újrateremti, magokban, tojásokban, utódot kivető anyaölbe- létünknél szebb jövő csírája terem...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom