Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Vasárnap, 19Ö9, Junius 22. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 •9 Üzemi lapszemle A béremelés kulcsa gát. Egyrészt, hogy eleget te­gyen a társadalompolitikai el­várásoknak, másrészt, hogy megfelelően elősegítse a gazda­sági ösztönzés céljait. Ugyanis, ha a keresetek, bérek növeke­dését helyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő keresetek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítésének a lehe­tősége kerül háttérbe. Ha vi­szont a szociálpolitikai, foglal­koztatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlá­tozza az egy főre jutó kerese­tek (reálbérek) nagyobb mér­tékű emelkedését és ezzel az eredményesebb anyagi ösztön­zés elvének érvényesülését. Az elmúlt időszakban gazda­ságpolitikánkban nagy szere­pet kaptak a szociálpolitikai intézkedések, a teljes foglal­koztatottság megteremtése. En­nek nyomán, a nemzeti jőve-- delem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedtek a társa­dalmi juttatások költségei. A pénzbeni és a természetbeni juttatások is jelentős mérték­ben növekedtek. Az adatok szerint a nyugdíjasok száma 1960-tól 1970-ig 50—55 száza­lékkal nő. az átlagnyugdíjak összege pedig 40—45 százalék­kal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyermekek száma és a családi £Hkoszifnt égi/ zó pártmunkás-gépkocsivezető a kedves figyelmességet és bizony sokáig kereste a leg­megfelelőbbnek vélt köszönő szavakat. De a jelenlevők mindegyike tudta, érezte, amit Sinka elvtárs az oldottabb pillanatokban meg is fogal­mazott: — Köszönöm, nagyon köszö­nöm elvtársak. 1 amit tettem. Dr. Bodnár Ferenc átnyújtja Sinka Bélának a munka- érdemrend bronz fokozatát. (Foto: Téglássy) teljes helytállásáról. S akik közelebbről ismerik — a párt­munkások —, tudják, hogy Béla bácsi — ahogyan leg­többjük szólítja — nem egy­szerűen „csak” gépkocsiveze­tő volt, hanem kezdettől fog­va úgyszólván pártmunkás is, aki ismerte a megyét, mint a tenyerét és alkalmasint. a po­litikai munkában is segített azoknak, akikkel együtt járta több mint két évtizeden át a megyét. * És most a fehér asztal mel­lett a megyei pártbizottság első titkára meleg szavakkal köszönte meg Sinka elvtárs töretlen helytállását és az El­nöki Tanács nevében forró kézszorítással nyújtotta át ne­ki a munkaérdemrend bronz fokozatát-. Érthető meghatott­sággal köszönte meg a búcsú­Jumus 20-an, pénteken dél­előtt dr. Bodnár Ferenc elv­társ, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára egy órácskára „felfüggesztette” hi­vatali munkáját. Dolgozószobá­jának tárgyalóasztalát fehér abrosszal terítették le, és De­rne László elvtárssal, a me­gyei pártbizottság titkárával, valamint Kovács Mihály osz­tályvezetővel és Szarvas Zol­tán garázsmesterrel egyetem­ben egy Elvtársat várt. Egy gépkocsivezetőt, akivel 1945 nyarán a ricsei járásban fo­gott először kezet, s aki most elköszönni jött hozzá. * 1945. május 9. Európában véget ér a háború. A győze­delmeskedő Szovjet Hadsereg katonái kinyitják a fasizmus börtönajtóit, koncentrációs és internáló táborainak kapuit. Az életben maradt foglyok hazájuk felé veszik útjukat. Az egyik internáló tábor fog­lya — a 32 éves Sinka Béla — Nyugat-Csehországból a zempléni tájak felé tart. Május 18-án ér haza Bod- rogkisfaluba, ahol a családja reménykedve várja. És Sinka Béla, gróf Haller Ferenc egy­kori sofőrje, június 2-án már tagja a pártnak, sőt szervezi a pártot és a népi hatalom új szervezeteit, az UFOSZ-t és a DÉFOSZ-t. Június 16-án kéthetes párt- iskolára küldik. Sátoraljaújhe­lyen ez volt az első tanfo­lyam, amelynek elvégzése után Sinka Béla párttitkár lett a ricsei járásban. Fárad­hatatlanul járja a környék falvait. bátorítja és lelkesíti az egykori cselédeket és nincs­teleneket, akiktől az ő sorsa sem sokban különbözött. A pártbizottság akkori munka­társaival együtt éjt nappallá téve készíti elő az első szabad választásokat. S a közismer­ten „kisgazda fészekben” 47 százalékos kommunista győze­lem születik ... * A választások utón más posztra küldte a párt. Az ak­kori Zemplén megyei párt­bizottság kapott egy ócska Volkswagent, amit a Dunából emeltek, ki. Egy ilyen jármű akkoriban aranyat ért a párt- munkában. Igen ám, de ki hozza rendbe, kire bízzák és ki vezesse? Sinka elvtársra esett a választás, aki ettől kezdve a zempléni, majd a Borsod megyei pártbizottság pótlék összege is. A társadalmi juttatásokra fordított összegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16 milliárd forintról közel 32 mil­liárd forintra, tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a társadalmi juttatásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy a felosztható összes jöve­delem aránya nem nő, hiszen a felhalmozási alap nem csök­ken — szükségképpen korlá­tozza a reálbérek, a keresetek növekedését. A reáljövedelmek gyorsabb emelkedésének másik lényeges tényezője a foglalkoztatottság jelentős növekedése és a fog­lalkoztatottsági struktúra vál­tozása. A munkás-alkalma­zott keresők száma 1960—1967 között 23 százalékkal emelke­dett és 1970-ig várhatóan eléri a 30 százalékos növekedést. Szocialista építőmunkánk nagy vívmánya a lényegében teljes foglalkoztatottság és létbizton­ság megteremtése, ami a jövő­ben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könnyű belát­ni, hogy a munkás és alkalma­zotti lakosság gyors növekedé­se — ha nem jár együtt a gaz­dasági növekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a reálbérek emelkedését. Ugyan­is az új munkaerőt is meg kell fizetni és ha a munka­bér össztömegének az emelke­dése nem haladja meg lénye­gesen az újonnan alkalmazot­tak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az ál­talános munkabér-színvonal, tehát reálbér-emelkedés. zek után nyilvánvaló, a reálbérek gyorsabb nö­vekedésének első és leg­fontosabb feltétele, hogy na­gyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemze­ti jövedelme. Ugyanis a béren felül vállalt társadalmi köte­lezettségek a jövőben sem csökkennek, sőt újabb szociál­politikai intézkedésekre is sor kerül, mint például a családi pótlék és az alacsony nyug­díjak emelése, bizonyos bér­emelést kell végrehajtani az egészségügyi dolgozóknál, az oktatás területén. Ezek az in­tézkedések tovább növelik az állam társadalmi kötele; gét. újabb összegekre ’esz szükség a megvalósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovásá­ra nem célszerű a béreket nö­velni. nem kétséges, hogv a több bérhez, több tiszta jöve­delemre van szükség. A több 'övedelem megszerzésének i«. dig nincs más módja, min1 a gazdasági hatékonyság, a jöve­delmezőség, a termelékenvség fokozása. A hatékonyság növe­lésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jó­részt a vállalatok jó vazv rossz munkáján múlik tehát, hogy a reálbérek a jövőben miként emelkednek, milyen szintet érnek el. Dankovits László E azt mindig kommunista köte­lességérzetből tettem, és most is tulajdonképpen csak elkö­szönünk egymástól, mert amíg élek és amerre járok, mindig hirdetni és védeni fogom pár­tunk ügyét és igazát... H-" Bizony elszállt az idő 1945 óta. Az immár történelemmé formálódott idő múlását jelzi az is. hogy Sinka Béla — aki akkor még élete teljében volt — immár nagyapa lett. Fia a Magyar Néphadsereg főtisztje, és két kis unokája a csalód szemefénye. Felesége — aki 1946 óta maga is a párt szol­gálatában állt — mór koráb­ban nyugalomba vonult. És mos nyugalomba vonult Béla bácsi is. Elköszönt egy Elvtárs .. f Csépányi Lajos gépkocsivezetője. Több mint 24 éven át. És ahogyan fejlődött, erősö­dött, gazdagodott a népi hata­lom, úgy lett a Volkswagen helyett később Skoda, Pob- jeda, Warsawa, sőt Volga is. összesen több mint egymillió kilométert tett meg a párt­munkásokkal! Bronz, ezüst és arany emlékplakett és hat ki­váló dolgozó jelvény is tanús­kodik példamutató, felelősség­a most halványan ugyan, de érezhető szerkesztési bizony­talanság. Borsodi Vegyész Fényképes riportok nagy építkezésekről, elméleti cik­kek, fejtegetések közérdekű kérdésekről, portrék, tudósítá­sok, sok írás a fiatalokról, a fiataloknak — változatos, gaz­dag tartalmú a Borsodi Ve­gyész legújabb száma. Jól vá­logatott anyagok, az anyagok­kal való okos gazdálkodás, szép, kiegyensúlyozott oldalak. A lap ügyesen, kellő terjede­lemben, a kellő helyen tudó­sít az üzemek „társadalmi éle­téről”, gazdag vendégjárásáról is. Beszámol üzletkötésről, fontos kereskedelmi tárgyalá­sokról, egyáltalán megpróbál hű képet adni — eléggé sike­resen — az üzemek egy he­tének legérdekesebb esemé- ményéiről. A gondokról, a nyilvánva­lóan mindenütt létező, kisebb- nagyobb visszásságokról szóló írások hiányoznak. nél nagyobb területről adjon hírt, és ez a törekvés sike­rült is, nyugodt, kiegyensúlyo­zott szerkesztésben. Érdekes vitacikk olvasható a lapban az Ózd vidéki munkásifjúsáfi helyzetéről, az „Aknáról akná­ra” sorozatban pedig Lyukó- bányáról, az első oldalon pe­dig egy minden bizonnyal sok embert érdeklő cikk a bá­nyák távlati tervéről. A szer­kesztés tudatosan törekszik az oldottságra, az olvasmányos­ságra. Ózdi Vasas Az Ózdi Kohászati Üzemek lapja hagyományainak megfe­lelően most is sokat foglalko­zik emberi gondokkal, problé­mákkal. Sok utánjárással ké­szült, korrekt, hangvétellel és tisztességes szándékkal megírt, cikkek ezek, szerencsére, ahol szükséges, ottvannak a kemé­nyebb mondatok is. Üzemi gondok, a munkahelyből fa­kadó problémák szolgáltatják ezekhez a témát, és hadd te­gyük rögtön hozzá: most is sikeresebbek az ilyen cikkek, mint az üzemből „kitekintő", a város különböző területeiről szólók. A cikkek okosabb elhelye­zésével okvetlenül feloldódna Üzemi lapjaink legfrissebb számait böngészgetve több, az üzemekben belül széles körű érdeklődésre számot tartó írással találkozhatunk. Diósgyőri Munkás A megyei képviselőcsoport legutóbbi ülését a DIGÉP- ben tartotta, amelyről a lap első oldalon, az eseményhez illő terjedelemben tudósít. Mint a legtöbb szómban, most is erőssége a lapnak a sok, érdekes témával foglalkozó, ügyes hangszerelésű riport. Érződik: a szerkesztés gondos válogatással dolgoztatja fel azokat a kérdéseket, melyek a nagyüzemek kínálta sok-sok témalehetősége közül a legin­kább foglalkoztatják az em­bereket. Kár, hogy a címek nem eléggé „fogják meg” az olva­sót. Ez a többi üzemi lapra is vonatkozik. Külön említést érdemel a jó fotóanyag, egyáltalán a lap szép, kellemes megjelenítése. Borsodi Bányász A megyei lapjelleggel meg­jelenő Borsodi Bányász most is arra törekedett, hogy ml­hozzászólás Miskolc város fejlesztéséhez és kiadás hiábavaló. A Kilián- délen lakom. Körülbelül öt éve figyelem, hogy szinte meg­számlálhatatlan kertészeti dolgozó kora tavasztól renge­teg csemetét, fát, díszcserjét, virágot ültet, amely egy-két hónapig tart és a következő évben kezdődik minden elöl­ről, mert közben a gyerekek — szülői felügyelet nélkül, vagy szülői felügyelet mellett is (!) tördelik a fákat és a vi­rágokat. Már olyan esetet is láttam, amikor a szülő nevet­ve jegyezte meg a pádon mel­lette ülőnek, hogy kétéves kis­lánya „milyen aranyos, már tudja, hogy az virág és azt kell leszedni”... A parkot itt ját­szótérnek használják, jóllehet, hogy erre van kijelölt hely, még kis futballpálya is. Javas­lom, hogy közbiztonsági szer­veink, vagy a parkőrök jegyez­zék meg és írják fel az ilyen gyerekek nevét és a tanács melleit, működő szabálysértési előadó megfelelő pénzbírsággal sújtsa a szülőt. Gondolom, akkor másképpen nevelnék gyermekeiket, s nem kellene évről évre tetemes költséggel csemetét ültetni. Másik észrevételem az Észak- Magyarországnak egy korábbi cikke kapcsán tenném meg. Körülbelül két éve olvastam a lapban, hogy az ózdi tanács 50 —100 forint bírságot szab ki azokra, akik a mosott ruhákat az erkélyen szárítják. (Van a bérházakban szárító!) A mi városunkban ' nem lehetne-e megtenni? Nevetséges, de szin­te már tudom, hogy a kör­nyékbeli asszonyok másnap milyen fehérneműbe öltöznek — írja Mérész Béla, Miskolc. III. kér., Iván u. 10., l/l. alatt lakó olvasónk. * Várjuk olvasóink további észrevételeit, javaslatait. ; m Az Észak-Magyarorszógban olvasott városfejlesztési ter­vekhez-hozzászólva a követke­zőkre szeretném felhívni a vá­risi tanács figyelmét: Miskolc inari centrum, ahol a levegő s. ennyezettségét és a forgalmi z jt csak csökkenteni lehet, de megszüntetni nem. Külföldön már a két világháború között S”m építettek városban, gyá­rak, üzemek közelében kórhá­zat. hanem a várostól mesz- s »ebb, erdők, hegyek közé, ahol a csend és a jó levegő gyógyító hatását kihasználták. Nálunk pont a háború kitöré­se előtt bővítették a vasgyári kórházat, nemhogy kitelepí­tették volna, mondjuk legalább F erecesre. így történt azután, hogy azon az emlékezetes szep­temberi napon, a bombázáskor a vasgyári kórház is súlyosan megrongálódott. Tudom, akkor szociális intézkedésekre nem volt pénz. mert „kellett” a fegyverkezésre ... Mindezektől függetlenül javaslom a fentiek f; gyelembevételét és azt, hogy, a tanács tűzze napirendre egy Lillafüreden építendő korszerű ti'c-szanatórium tervét ^s a le­li 'tőség szerint annak megva­lósítását — írja Horváth Gyu­la, Miskolc. Tízeshonvéd utca 72 szám alatti olvasónk. T Reg! előfizetője és olvasója vagyok az Észak-Magyaror- szágnak. Érdeklődéssel olvas­tam dr. Fekete László elvtárs­nak, a városi tanács vb-elnö- kének nyilatkozatát a város­fejlesztés-szépítés kérdéseiről. Tudatában vagyok annak, hogy Miskolc hazánk második városa, mely épül, szépül. Azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy sok-sok munka megközelítve az öt évre terve­zett célt. Az eredmények mellett azon­ban mégis fel kell figyelnünk arra, hogy bár jövedelempoli­tikánk kezdettől fogva a mun­ka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésére törekedett, a társadalmi igaz­ságosságot érvényesítő szocia­lista gondoskodás és a társa­dalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés meg­valósítása számos tekintetben ellentmondásokba ütközött. Ez az ellentmondás elsősorban ab­ban jelentkezett, hogy a lakos­ság összes jövedelméből az évek során csökkent a munka­teljesítménnyel kapcsolatos, és nőtt a társadalmi juttatások­ból eredő jövedelem aránya. A munkából eredő jövedelmek aránya az 1957. évi 82 száza­lékról 1968-ra 75 százalékra csökkent a bérből és fizetés­ből élő családok összjövedel­mében. R reálbérek és reáljöve­delmek növekedését vizs­gálva szembeötlik, hogy a reáljövedelmek a tervezett mértéket jelentősen meghalad­va közel két és félszeresen olyan gyors ütemben emelked­tek, mint a reálbérek színvo­nala. Ebben az eltérő növeke­désbeli ütemkülönbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az. hogy az elmúlt években sem tudtuk feloldani életszínvonal­politikánk ellentmondásossá­..-—— i ------ ---------,,, A z MSZMP IX. kongresz- szusa a jövedelempoliti­ka egyik fontos elveként jelölte meg, hogy az ország gazdasági erejének növekedé­sével összhangban emelkedjen az életszínvonal. Az ország nemzeti jövedelme, »mely a legfontosabb mutatója a nép­gazdaság fejlődésének, az elő­ző tervidőszakhoz és a harma­dik ötéves terv előirányzatá­hoz viszonyítva is gyorsabban emelkedett. Az 1968. évi nem­zeti jövedelem 23—24 száza­lékkal haladta meg az 1965. évit és így már most elértük a nemzeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedelmei a tervidőszak első három évében évente át­lagosan 8—9 százalékkal növe­kedtek. A lakosság fogyasztá­sa pedig mintegy 17 százalék­kal nőtt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv időarányosan megszabott. A kongresszus határozatai­nak megfelelően az egy főre jutó reáljövedelemnek 14—16 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 9—10 százalékkal kellett volna emel­kednie öt év alatt. Ezzel szem­ben a harmadik ötéves terv el­ső három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 szá­zalékkal emelkedett és ezzel meghaladta az ötéves terv vé­gére tervezett szintet. A reál­bér három év alatt mintegy 8 százalékkal emelkedett, erősen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom