Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Vasárnap, 1969. Junius 22.- ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Gyárak, és emberek Vess támresblás AS2® óra azong^iii Ciavar^yárban Az ifjú szakmunkások láthatóan nagy lelkitusa után, s nagy elszántsággal kopogtatnak be a szerkesztőségbe. — Ha lehet, a nevünket ne ... — kérik. Később hozzáteszik: — Azt is megtehetnénk, amit többen tettek már, hogy egyszerűen elmegyünk az üzemből. De ez nem megoldás. Az utánunk jövőkre is eZ vár... S ömlik a keserű panasz. .— Nincs anyag... Sok a rezsi, a gépállás, de ezt nem akarják elszámolni ... Nekünk családunk van, dolgozni és keresni akarunk. És járják a kálváriát. A művezető az igazgatóhoz küldi őket, az üzemvezető a bérosztályra, a bérosztálytól a művezetőhöz. És ezzel bezárul a kör. A levél, amelyet hoztak, s amelyen, tizenhat név sorakozik, keserűségével már az-első. szavaknál mellbevág: „ ... nincs senki, aki jogos panaszunkat meghallgassa, elintézze... De jóformán meg sem hallgatnak, nagy azt mondják: ne okoskodjunk .. A panaszosoknak igazuk van Izsépi Bélával, a járási párt- bizottság ipari osztályának vezetőjével megyünk ki a helyszínre. A vizsgálatnak nyoma- tékot ad, hogy nem ez az On- gáról jövő első küldöttség, nem ez az első panasz, jelzés. Olyasmire gondolunk, hogy a Csavar — III. üzem vezetője — most innen szól az írás — talán tűzzel-vassal védi a maga igazát. Nem így van. — A panaszosoknak igazuk van — ismeri el Kloppány János, az üzem vezetője. — Régebben jó volt. de most igen rossz itt a hangulat. Hosszú éveken át magam is fizikai dolgozó voltam. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a jogos elégedetlenség mennyire rányomja bélyegét a munkára. Én érzem a gond súlyát... És a levél aláírói? Nagyobb részben az,üzem krémjei, jó szakmunkások. Az üzemvezető öt szakszervezeti megbízottat hív be, akik csak megerősítik a levélben leírtakat. Részlet a levélből: „A Csavar—III. üzem nem tud. a fizikai dolgozóknak folyamatosan munkát biztosítani. Minden hónapban van három-négy vagy több nap is, amikor anyaghiány vagy gépjavítás miatt rezsimunkát, végzünk. Csak az a baj, hogy a rezsiben végzett munkát egyáltalán nem, vagy csak részben számolják el, emiatt, oly sokat, kiesünk, hogy a hó végéig már nem tudjuk, behozni. Ezért, történik velünk, hogy 70—S0 .százalékra teljesítjük a. normát." Egyik szakszervezeti vezető ezt mondja: — Amikor befelé jöttem, megnéztem az eredményt. Tervünk teljesítésében az 50 százalék körül állunk. — És van remény, hogy az év végére egyenesbe jönnek? — Nem létezik. Vezetők, hatókör nélkül — A gépállás örök vitatéma — mondja az üzem vezetője. — Miért, nem a művezető törődik vele? — Művezető? Még nekem sincs jogom ezt igazolni. Kiderül, a gépállások igazolását igen kacifántosán szerr. vezték meg. Ezt csak a társ- üzem, a TMK stb. igazolhatja. És ha sok a gépállás, nyilvánvaló, bírálat érheti a társüzemeket. Ezért azok igyekeznek mindent lefaragni. De még ha igazolják is a gépállást, az sem fejezi ki a valóságot. Hét egy- másutáni folyamatot végeznek a gépeken. Ha az első gép kiesik — miután'nincs tartalék —, le kell állni a többinek is. De csak egy gépet igazolnak. És mi van a többi gépi munkással? Órák, napok „lógnak” a levegőben kifizetetlenül. Gépállás— anyaghiány Gyurcsik Zoltánnal, a partbizottság titkárával való beszélgetés azt mutatja, hogy a Csavar—III. esete nem elszigetelt jelenség. Ongán ez év első négy hónapjában 180 000 óra volt a gépállás. És miután egy órai termelés értéke 00 forint, pusztán ebből 10 millió 800 ezer forintos kiesés származik, (!) És Gyurcsik elvtárs véleménye szerint ennek körülbelül egyharmada indokolt. Helyes lenne, ha a gépállások ügyét nagyon alaposan és lelki- ismeretesen felülvizsgálnák és megszüntetnék a sok vitára adó okokat. A gondok fő oka azonban nem ez, hanem az anyaghiány. — A .panaszosoknak igazuk van — mondja a gyár vezetője, Váradi Ernő. — Valóban eddig, s különösen áprilisban, májusban sok kiesést okozott az anyaghiány. Más üzemben ez nem okoz ilyen gondot, itt azonban, a Csavar—Ill-ban célgépek vannak, amelyeken más terméket gyártani nem tudunk. Az úgynevezett kerékcsavar gyártása szoros kapcsolatban van a jármflprogrammal. Ennek anyagát a budapesti üzemnek kell szállítania. Az igazgató közlése szerint, az anyagot készítő sajtológép ..lerobbant”, s így nem tudták az ongaiak számára az anyagot szállítani. A fényes csavarokhoz az anyagot előresajtolt állapotban az LKM csavargyárától kapják. Sajnálatosan, innen sem érkezett elég anyag. Az igazgató most megnyugtatásul közli, hogy a múlt hónapban megtörtént a megállapodás, s e hónapban már elég anyagot kapnak innen. Az önállóságról, a felelósséoról Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy az üzemmel hosszú éveken át, „hólabdáz- iak”. Először ide, azlán oda. aztán amoda tartozott. így került. végül az országos vállalathoz. Hosszú éveken át min-, denütt. mostoha gyerekként kezdtek vele bánni, korántsem törődtek úgy fejlődésével, ahogy megérdemelte volna. Újabban az országos vállalat többet törődik vele, s csak helyeseljük az igazgató álláspontját, miszerint — a korábbiaktól eltérően — a budapesti vezetők prémiuma függ az ongai csavarüzem teljesítményétől is. A gyár. ha lassan is, de fejlődött, ezzel azonban sajnálatosan nem tartott lépést a termelés szervezése, irányítása, a vezetés színvonala. Egyidőben olyan ok is befolyásolta, hogy a művezető kevesebbet keresett a szakmunkásoktól. így nem szívesen vállalták az ezzel járó felelősséget. Megdöbbentő dolog, hogy a vállalatnak ma sincs megfelelően kialakított ügyrendje. Ahány elvi osztály van, annyiféle módszert vall és igyekszik alkalmazni. Idézet a gyárról beérkezett jelentésből: „Á gyári adottságok... a fluktuáció, az ügyviteli rendszer hiánya ma is nehezíti a vezetési stílus egységes kialakítását. A hatáskörök, a döntési szintek, a munkaköri .leírások hiányos volta, a személyi felelősség fokozottabb kialakítását akadályozza." És hozzájárul ez is: „ ... nincs megfelelő bizalom a beosztottak iránt, csökkentik az önállóságot, a véleményt, a javaslatokat nem veszik figyelembe ... A gyárnál uralkodó légkör igen károsan befolyásolja a munkát." Szinte mellbevágó az egyik szakszervezeti bizalmi megjegyzése: — Mindenki remegve várja az elszámolást; vajon mit kereshet? Mi ennek a forrása? — Ma sincs kiforrott elszámolási módszer — ismeri el a vállalat igazgatója. — A bonyolult elszámolási rendszerben nemcsak a dolgozó nem tud eligazodni, hanem olykor a bérelszámolók sem. Volt eset, amikor két műszaknál — holott pontosan ugyanannyit termeltek — a bérkifizetésnél az eltérés 30 százalék volt. Van eset, amikor „tévedés” folytán nem a versenyben valóban élen járó brigádok hanem mások kapnak jutalmat, akiktől aztán vissza kell kunyerálni a kifizetett pénzt. Az ongai állapotokat elég jól ismeri a budapesti központ, sokat foglalkozik vele a járási pártbizottság. Dehát bárhogy is van, Ongán az ongai vezetőknek kell rendet teremteni. Helyes, hogy újabban nagyobb önállóságot biztosítanak a brigádoknak, a brigádvezetőknek. De ezt követnie kell a művezetők nagyobb önállóságának, még inkább több önállóságot kell biztosítani az üzemek vezetőinek. És száműzni kell a bürokratikus önigazolgatáso- kat, ne „dokumentumok”, ha- netji tényleges eredmények jelezzék az egyes vezetők és beosztottak működését. Csorba Barnabás Jót sikerült a nagyjavítás Ötmilliós terméktöhblet a TVK-ban (Tudósítónktól) Mint arról a közelmúltban hírt adtunk, a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárában széles körű versenyt szerveztek az éves nagyjavítás sikeréért. A dolgozóktól beérkezett vállalások alapján a műtrágyagyár, a mechanikai, energetikai és a műszerautomatikai 2 főosztály, valamint a Gyár- ésS Gépszerelő Vállalat párt-, gaz-I[ dasági és tömegszervezeti ve-t zetői szocialista szerződést kö-Jj főttek. Ebben — többek kö-*, zött —. rögzítették, hogy a ko-J> rabban felajánlott 30 millió fo-% rint értékű terméktöbbleten túlS — a nagyjavítás határidejének ^ újabb egy nappal történő lerö-Ji vidítésével — lehetővé teszik^ további három és fél njillió fo-% rint értékű ammónia, illetve?! műtrágya előállítását terven felül. Most arról számolhatunk be, hogy a szerződést aláíró felek túlteljesítették vállalásukat: ugyanis a jiagy leállás 9. napján, a délelőtti órákban a műtrágyagyár megkezdte a termelést. .Tehát, a felajánlott kilenc Két dimensió Szerel a vlonpplrgyáral Az 1970 májusában beinduló papírgyárat a 21. számú Al- i lami Építőipari Vállalat építi. Az építkezés előrehaladása j lehetővé lelte, hogy megkezdjék a technológiai szereléseket i is. Képünkön: beemeléshez készítik elő a tartópilléreket, a. j l*i ( /wK/mi «irr 11 "í í nnrlnli n*» i B z egyéni érdek és a társadalmi igény találkozása nálunk nem ritka dolog. Gazdasági életünkben számos olyan jelenség van, amelynek során gyarapszik az egyének „háztartása” és gazdagabb lesz az ország, több kerül közösségünk asztalára, anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Mindez szükségszerű következménye annak, hogy vezetők és vezetettek minden jelentősebb intézkedés, változás előtt megvitatják a várható örömöket és gondokat — a döntés után azonban egy nyelven beszélnek a határozat, vagy törvény rangjára emelt tervek megvalósítása során. Két dimenzióval számolunk, két aspektusból vizsgálunk: közérdeklődésre számot tartó témákat. Nos. ilyen nézőpontból ítélve a munkaidő csökkentése mindenképpen sok embert érint például Miskolcon is. Nem csoda hát, hogy a város; párt-végrehajtóbizottság, a tájékozódás igényévei, jelentést hallgatott meg a. munkaidő-csökkentés társadalmi, gazdasági és politikai hatásáról. Sokféle összefüggése van ennek a napi élettel, ezúttal mégis két dolog kívánkozik reflektorfénybe. Két összefüggés a sok közül, mégpedig a gyárak termelékenysége és a dolgozók keresete. E löljáróban annyit, Miskolc területén a kormányhatározat végrehajtása kapcsán 40 ipari és építőipari vállalatnál, összesen közel 50 ezer munkavállalót érintett a csökkentett munkaidő. Mindez tehát azt jelenti, hogy Miskolcon az összes foglalkoztatottaknak több mint s felét érintette a kormányhatározat végrehajtása. S így, első tapasztalatok után, jó érzés elmondani, hogy a vállalatoknál gondosán előkészítették a végrehajtást, s a munkaidő ríj rendjének kialakításánál a rendeletek tükrében nagyon is figyelembe vették a vállalati sajátosságokat. Olyan tapasztalatok is vannak, hogy egy-egy vállalatnál különbözőek a kieső időalap felszámolására tett intézkedések. Vannak, ahol nagy gondot fordítottak a műszaki fejlesztésre, másütt a teljesítményeket növelték, vagy belső tartalékok feltárásával. a munkahelyek közötti létszám átcsoportosításával igyekeztek a munkaidő-csökkentést ellensúlyozni. Így hát a megrendelők igényeinek kielégítése nem szenvedett semmiféle hátrányt. Statisztikai adatok, az eddigi termelési eredmények is azt bizonyítják, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol bevezették a csökkentett munkaidőt, a gazdálkodás eléri a tervezett szintet. Vannak, ahol a tervezett termelési feladatok ellátásához kisebb-nagyobb létszámnövekedést hajtottak végre. Van olyan tapasztalat is. hogy a létszám növelés nem áll arányban a termelés növekedésével. Az általános tapasztalat mégis az, hogy a termelékenység fokozásával, a haladottabb műszaki és technológiai eljárá- sok alkalmazásával „hozták” azt, amire a megrendelőknek szükségük van. Talán a kis- és középüzemeknél foglalkoztak kevésbé a termelékenység növelésével. Sokfajta vélemény hangzott el a keresetek alakulását illetően, a csökkentett munkaidő bevezetésekor. A végrehajtó bizottság elé került anyagból most már nagyon egyértelműen kitűnt, hogy a szóban forgó közel 50 ezer munkavállalónál nem tapasztalható keresetcsökkenés, inkább általános növekedésről beszélhetünk. Az átlagkeresetek a tervezettnél valamivel jobban növekedtek. a Miskolcon közel 50 ezer ember dolgozik csökkentett munkaidőben. Kedvező, hogy mindez nem ütött visz- sza „a termelékenység emelésére és a keresetre Viszont az új helyzethez fel kell nőniük a vállalaton kívüli dolgoknak is. Gondolunk itt elsősorban a közlekedési vállalatok iránt támasztott igényekre, a kereskedelem és vendéglátóipar helyes alkalmazkodására és végül arra. hogy a szabad időt 'kulturáltan, ésszerűen használhassák fel mindazok, akik már 48 órától kevesebbet dolgoznak. S ha a két dimenzióban vizsgált fő kérdések szinkronba kerülnek az ilyen „mellékes” dolgokkal, még szembetűnőbb lesz a kormányhatározat végrehajtásának eredményessége. Paulovits Ágoston Nagy figyelmet követelő munka a frontokon a vastámok visszanyerése, vagy ahogy a bányászok mondják, rablása. Képünkön ilyen munka közben látjuk Ivmecz István vájárt a berentei bányában. Laczó József felvétele nap helyett 8 és fél nap alatt végezték el a gyár nagyjavítását, A másfél napos határidő- lerövidités újabb 5 millió forint értékű terméktöbblet előállítását tette lehetővé a TVK- ban A kellően megszervezett nagyjavítást az egész műtrágyagyárban — a múlt évihez hasonlóan — balesetmentesen végezték a karbantartók és az üzemeltető személvzet. (L. L.)
