Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-14 / 108. szám
Szerda, 1969. május 14. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Készül a bordázott pvc-cső A BVK ATA-üzemében granulátumból állítják elő a pvc-csövet. A granulátum beöntése után a gép kész pvc-tömlőt gyárt. (Foto: Ágotha Tibor) Raktározás 120 kilométeres körzetben A Szerencsi Cukorgyár még ma is ugyanolyan nagyságú — 1600 vagonos — készáru- raktárral rendelkezik, mint a felszabadulás előtt. Az elmúlt húsz esztendőben azonban a gyár rohamosan fejlődött, és korszerűbb berendezéseivel az idén már több mint 40 ez«1 vagon répából ötezer vagon cukrot készítettek. A jelentős mennyiségű cukor tárolását több mint 120 kilométeres körzetben a különböző szervektől bérbe vett raktárakkal oldották meg. Jelenleg 27 településen — többek között Miskolcon. Nyíregyházán, Mezőkövesden, Berettyóújfalun, özdon, Nyírbátorban, Mályi- ban és Kisvárdán — több mint 2700 vagon cukrot helyeztek el. Az ideiglenes raktárakat úgy választották ki, hogy azokból elláthassák cukorral a környező városok és községek kereskedelmi egységeit. Az ideiglenes tárolóhelyek fenntartása, valamint a cukor többszöri szállítása évente mintegy 1,5—2 millió forintba kerül. Az ilyen célokra kifizetett költségek csökkentésével azonban tovább növelhetnék az üzem gazdaságosságát. Ezért is határozták el, hogy saját erőből folyamatosan bővítik gyáruk készáru tároló- helyét. Az idén például mintegy 500 ezer forintos ráfordítással, dunaújvárosi acélvázszerkezetből építik fel az első 250—300 vagon áru befogadására alkalmas raktárát. Alapozását most kezdték meg, és jövőre előreláthatólag újabb ilyen létesítmény szereléséhez fognak. Így pár év alatt megoldódik a készáru gyáron belüli tárolása. Másfél hónap alatt egy négyemeletes lakóház panelekből A Borsodi Házépítő Kombinát termékeiből a felfutás után négyféle típusú lakóházat szerelnek össze, amelyekben évente 4200 összkomfortos Üj feltáráson dolgoznak az edelényi bányában. Épül a fő szállítóvágat. Még csak útban vannak a szén felé. Nagy munka ez, nehéz, s veszedelmes munka. A csillék meddőt hoznak fel. A felvonót működtető sűrített levegő éles sivítása egybeesik a sín lecsapódásával, s a rakott csillét erős karok kigurítják. — Álljatok át személyszállításra — Idáit az embereknek kísérőnk. Eső a föld alatt A felvonó két végére rácsot tesznek, s beállunk a sínekre, a csillék helyére. Míg lefelé ereszkedünk, elhal a fenti zaj. Előbb, csak lassan csepeg, majd erősebben szakad ránk a víz. — Ez ilyenkor így van. Talajvíz. Majd később kiapad — magyarázzák. — Hogy fedezték fel a gyógyvizet? A bányászok, akik velünk együtt szállnak a 250 méter mélyen levő négyes aknába, összenevetnek. — Mi az, nem lehet elmesélni ? — El lehet éppen ... Ha elhiszik ... Megint nevetnek, vonakodnak, végül egy idősebb megszólal : — Azt a másnaposok fedezték fel. Tudja, akik előző nap sokat ittak, aztán szédelegve álltak munkába. — Égett a pokol — veszi át a szót egy szőke fiú, akinek arcát mély árkokra osztja a karbidlámpa imbolygó fénye ■— igen szomjasak voltak, aztán ráfanyalodtak a langyos, büdös vízre is. Még ízlett is, mert kicsit csípős. — Aztán egyszerre csak jobban lettek! Mert szódabikarbóna is van benne — jót tett a piás gyomornak! Világosság tör közénk egy pillanatra, aztán tovább süllyedünk lefelé az egyre jobban zuhogó esőben. — Ez volt az egyes akna. Ennek a végén tört fel a forrás, de az ide jó négy-öt kilométernyi gyaloglás lenne. Korsóval a siklóba — Aztán úgy rákaptak, azaz kaptunk a vízre — folytatják a történetet —, hogy a bányászok korsókkal jártak munkába. Nem bort hoztak benne, hanem vizet vittek haza. Ellátták a rokonokat is. Otthon szódavizet csináltak belőle, s így aztán igazán jó. A felvonó megáll. Elindulunk a vágatban. Bokáig, fél csizmaszárig ér a talajvíz, s halkan „esik az eső”. Egy oldalszárnyba vezet Takács András bányalakatos. Itt nagy kompresszor erőlködik, nyomja fel a borsodi vizet a felszínre. Ezt a forrást elfoglalták, de az egyes aknába még szabadon folyik el a gyógyvíz. Itt is elmegy egy jórésze. Még nincs rá szükség odafent. Még nincs rá igény. Megkóstoljuk. Egészen enyhén szénsavas, langyos, s valóban lágy szódabikarbónás utóíze van. Innen jön tehát. Most már felfelé kísérjük útját. Kilépünk a felvonóból, s lemegyünk a modern, nemrég épült fürdő-öltöző épületbe. Itt kapott helyet a palackozó üzem. Molnár Zoltán fiatal munkavezető táj ékoztat: — Huszonkét fokos a feltörő víz. Először hűtjük, majd szénsavval dúsítjuk. — Mikor tört fel a forrás? — 1968 elején. A bányászok fogyasztották, dicsérték, míg Kerényi Béla főosztály- vezető mintát küldött belőle Budapestre. íme, az eredmény: A víz összetétele A címkéről olvassuk le, mi minden hasznos anyagokat tartalmaz a borsodi víz: kálium és nátrium, ammonium és kalcium, magnézium, vas. Mangán, nitrát, nitrit szulfid és oldott oxigén nem mutatható ki. Tartalmaz még klo- ridot, bromidot. jodidot, fluo- ridot, szulfátot, hidrogénkarbonátot, metaborsavat, meta- kovasavat, szabad szénsavat. Forgalombahozatalát az Egészségügyi Minisztérium engedélyezte. A kellemes gyógyvíznek hamar híre járt. A bányaüzem dicséretes gyorsasággal létrehozta a palackozó részleget. Három hónapja hozzák forgalomba a vizet, s már megyén túl is ismerik. Egy hónapja rendszeres a termelés, naponta 400 ládányit palackoznak, másfél, félliteres üvegekbe. Fő megrendelőjük egyelőre a FÜSZÉRT és a Miskolci Vondéglátóipari Vállalat. Fél kapacitássáI A kis üzem még csak fél kapacitással dolgozik, egy forrásból. Ennek a víznek azonban sokkal nagyobb jövőt jósolunk, ha szélesebb körben megismerik. Nem ártana például, ha a gyógyszertár vállalat is megismerné ezt a vizet, s elképzelhető, hogy kórházak is igényelnének belőle. A jelenlegi forrás igen bő. Az I-es akna keleti ereszkéjében levő első lelőhelyen úgy mondják, percenként 200 liter tör fel, amit most artézi kúton keresztül folyatnak el. A IV-es akna elfoglalt forrásának vízhozama percenként 60—70 liter, de ennek is jórésze elfolyik. Van tehát mire alapozni a nagyobb igényt is. Adamovics Ilona lakást alakítanak ki. A paneles módszerrel az iparváros Győri-kapujában nagyobbrészt, 3400 lakásból és a hozzá tartozó szociális és kulturális létesítményekből álló, nagy lakótelepet létesítenek. Az új városrész építését az idei tavaszon kezdték meg. Területén ebben az évben 1200 összkomfortos házgyári lakás összerakását kezdik meg. Jelenleg két toronydaruval, lépcsős eljárással négy — egyenként 58 lakásos — épületet készítenek. Egy-egy ilyen lakóház a műszakiak számítása alapján csaknem másfél hónap alatt készül el, mintegy 2,5 hónappal előbb, mint a korábbi blokkos módszerrel épültek. így a lakóházak építésében jelentős előnyre tesznek szert az épületszerelő ipart kitanult kőművesek, akik az idén Miskolc új lakótelepén, a házgyári termékekből 563 lakást adnak át. Dov l;í(v/il. nem oléS' IttIS/.lh, hogy iog_ államban élünk. Már jogászállamban kell élni, ha az ember el akar igazodni a dolgokon!” — így fakadt ki nemrégiben egy országos tanácskozás dühös tsz-elnök felszólalója. Elmondta azután, hogy négyen, tsz-ck, sertéskombinátot akartak létesíteni, 60 millió forintért. Kiszámították, hogy 70 százalékos az állami támogatás, a többi 18 milliót pedig négyen csak össze tudják adni. Meg is indult a tervezés, de kiderült, hogy a támogatás a beszerelendő gépekre nem vonatkozik, tehát még hétmilliót hozzá kell tenni a saját erőből. Azután meg az derült ki, hogy a saját erőt anyagban, meg munkában tudnák adni. de ez csak akkor megy, ha közös építőipari vállalatot is szerveznek. Ennek forgóalap kell, amihez megint nincs támogatás. Mire teljesen kivilágosodtak a dolgok, rájöttek, hogy az a 18 millió forintos tőkeigény gyakorlatilag bizony 40 millió! — Hát mi nem élünk jogászállamban, és úgy tűnik, hogy a kombinátból emiatt nem lesz semmi! — fejezte be felszólalását csattanósan az elnök. Még tapsot is kapott érte... Gondolkodjunk el józanul az elnök szavain. Helyes volt a felszólalása? Helyes lenne, ha a gazdasági életet felszólalások és egyéni elképzelések alakítanák? Aligha. Hiszen ismeretes, hogy — szaknyelven szólva — a beruházási javak piacán túlfeszített a kereslet. Magyarán: sokkal többen akarnak fejleszteni, modernizálni, építkezni, mint ameny- nyi pénz, beton, pala, vas és munkaerő fölött az ország rendelkezik. „Ez van” (ahogyan ezt manapság mondani szoktuk), ehhez kell alkalmazkodni. Hogyan? Két lehetőség van. Egyik, hogy a rendelkezésre álló beruházási javakat! osztja a minisztérium, vai tanács, szükségletek és b| kapcsolatok szerint. Ezt so próbáltuk, nem ment, ail| hagytuk. Másik lehetőség, az kapja a cementet, me pénzt, aki jobban tudja ká toztatni. Hogy ki legyen,! szeméh', cég szerint kijeJ nem lehet. Kényszerűsf ösztönző és fékező ténjj labirintusát dolgozta ki lám. Aki ezen áthalad, zonyítva célja és önmaga kalmasságát,, az kapja a javäj kát. Öncélú jogászkodás ez? A'1 ha. Arra kényszerít, hogy, beruházásra készül, az all san előre gondoljon ”1 minden tényezőt. Ismerje a beszerzés, az építés leül segeit, de a tőke kamatost sának kilátásait is, mert él kül a beruházási javakért! Ivó éles versenyben még starthoz sem állhat. Az írásunk elején ^. négy tsz erről feledheze, I Sebtében előhúzott cyjT felírták a 60 millió for:_ kiszámították belőle a; Kegyetlenül megsér’ í| amikor útközben derű I hogy ez nem 18, ham millió forint. Pedig itt”^ kellett volna alapos jogi 1 derítést, majd közgazda! elemzést végezni. Előre kelj volna eldönteni: van-e 40 lió, forintjuk, illetve a ken^ nát várható haszna mega hogy ekkora összeget öss:j parjanak. % dühös j“, tűst utólag pótolni nem Mert a jogászkodás legfel! kényszerű velejárója tettei! nek. Jogászállam nem i gyünk. De közgazdász állj jól gazdálkodó ország vak! szeretnénk lenni! Földeáki I I-a ü.l V;1 H A napkorong izzó sugaraival bombázza a rendezőpályaudvart, a gurítót. A szerteágazó sínpárok, a vagonok, szerelvények felmelegedtek, s a meleg levegővel por, korom, füst nyomakszik a tüdőbe. A gurítónál lerohanó egyik kocsi hamarább állt meg. Olyan 40—45 év körüli ember stan- gával segítené, de a súlyosan megrakott kocsi meg se moccan. A sarus figyel. Űjabb kocsi közeleg. Jó lesz, legalább meglöki a telhet. Nem. Az is hamarább áll meg. Egy másik közeleg, az meg ... Szeszélyes vagonok. A gurítónál elindul az utolsó kocsi is lefelé. A hangszóróból szinte megkönnyebbülten hangzik: — Ebéd! Lehet menni ebédelni! Jó étvágyat! A közelben téglapiros, földszintes épület. Szerencsi Jó- : zsef főintézővel nézgelődünk I a helyiségben. Egyik részén fürdő, öltöző I van. Az öltözőben katonás sorrendben sorakoznak a le- j mezszekrények. — Jut mindenkinek? — Igen. A rend itt mintaszerű. — önkiszolgáló rendszerű. Ez a megjegyzés az ebédlőre vonatkozik. A vasutasok egymás után lépkednek az ablakhoz. Műanyag tálca, műanyag edények. Jó adag leves, főzelék hússal. És sütemény. Az ételt a Tiszai pályaudvari nagy üzemi étteremből hozzák. — Elégedettek az ebéddel? — Azt megkapjuk, amit egy üzemi konyha adhat — hangzik a megnyugtató válasz. A téglaépület, az étkezde, az ebédidő látszólag nem nagy dolog. De itt napi 12 óra a szolgálat. Eddig főtt étel, ebédidő nem volt. Az emberek szervezete sínylette meg. Sok volt a gyomorbeteg ember. A váltóállító központ tornyából messzebbre látni. A környék most kihalt. A fűben néhány ember heverész, pihen. — Ez más gurítónál még nincs! — mondják némi büszkeséggel. Ez nemcsak a külön étkezdére, hanem az ebédidőre is vonatkozik. Eleinte olyan gondolat nyugtalanított: a gurító így is meg van terhelve. Mi lesz, ha egy fél órára leáll? És kiderült, hogy ez a kis pihenő nem akadályoz. Sőt! A toronyban két középkorú, s egy ifjú ember van. — Régen dolgozik itt? Ivánkái Bertalan elmosolyodik. — Van már néhány hete. „Csak” harminc éve. — Én is akkor, 1939-ben kezdtem a vasutasságot — szól oda Hágen Menyhért, — És nemcsak egy időben jöttünk, hanem egy helyen, Ernődön is lakunk. Hogy messze van? Ugyan! ötvenöt perc alatt a munkahelyemen vagyok. Az ifjú embernek. Zsíros Imrének már több, másfél óra kell az ideérkezésig. Mé- rán lakik. Ivánkái lei nyúl az ablakon, e egy házilag kombinált szerkezeten matat. — A csőpostánk — mondja, s a kis csomag tartalmát nézegeti. Menetlevelek, utasítások, melyik kocsi milyen szerelvénybe kerül. Most egy géppel írt üzenetet olvas. Arról szól: Soroksárra kell naponta legalább egy szerelvényt összeállítani. Ezzel egy másik rendezőt tehermentesítenének. A gurítóba, a nyomkodóba is most ér az üzenet. A hangszóróból hallatszik a gurítás- vezető, Spisák András hangja, amint az utasítást félhangosan olvassa. Itt az ilyen utasítás — amikor más - rendező helyett kell vonatokat gurítani, rendezni —. megszokott. Tulajdonképpen a miskolciak ilyen esetekben kicsit önmaguk érdeke ellen dolgoznak. Nekik is megvan a maguk terve. Ha más rendezőnek segítenek, „csúszik” a saját feladat, s romlanak a mutatók. — A saját feladaton túl, és néha azt megelőzve kell törődnünk a hálózati érdekekkel — magyarázzák. — Ha valahol akadály van. segítünk. És ez mindennél ékesebben bizonyítja, hogy itt szemléletbeli változás, fejlődés történt. A vágányok között, a főútvonalon több új épület. Itt néhány éve még koszos, nyomorúságos melegedő volt. Most új épület áll, belül asztalokkal, székekkel, fénycső- világítással. A bejáratnál negyven év körüli féri _ij vász Barna vonatfelvevi rög. — Hogy jobb-e, mint ", gi? De még mennyire! -f Ö 25 éve vasutas. Saj'sJ végen lakik. A bejárás? könnyű. Busszal kell mii Hernádnémetiig, onnan j<i csak vonattal. Egy-egy s: gáláihoz oda-vissza 5—6 utazás. Szívesen beszélne még, a vágányokon már közel nek, futnak a kocsik. Bi int. s felugrik a fékbódi Zörgés, s a fékpofák a k< kekre tapadnak. Jó lenne jót írni a Tiszí! is. Díj... Amilyen moderné állomás, korszerű az alulják korszerűek a peronok, ug olyan visszataszító a vöd kísérők készenléti helye. ] — Kilencszáz vonalkís^ nek 30 négyzetméteres he ségc van. Évek óta csak retet kapunk — kesereg bó Károly — de semmi ntj történik. Üj emberekre le ne szükség, de ez nem ve taszít. Van, amikor a vonatkísé| néhány órát pihenhetne, le sem tud ülni. Meleg na! kon kihevernek a Szinf partra. Az egyik váróterem^ kocsmát csináltak. A őrök éppen egy jól öltözS legénykévéi bíbelődnek, úgy elázott itt, hogy a név se tudja. El tudom képzelni, hogy átmenetileg berendezheti volna a 900 vonatkísérőne Néha. a leülni se tudó, -1 fergő vonatkísérő is ben „csak” egy pohár sörre. tán a többiről jegyzőkor tanúskodnak. Vajon, hogyan lehetne érni: ne az italmérés, hané az emberek védelme, a va biztonsága legvcn a fő mér adó ebben is? Csorba Barn», Nem dühösen, j hanem megfontolta! Jß0R-sosM vís
