Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

Szombat, 1969. május 10. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Israeli támadás Jordánia ellen Izraeli katonai közlemény szerint a péntekre virradó éj­szaka egy izraeli rohamosztag behatolt Jordánia területére és két kilométerre a tűzszü- neti vonaltól, épületeket rob­bantott fel. A közlemény azt állította, hogy a szóban forgó epüietek arab gerilláknak szolgáltak szállásul. A roham­osztag veszteség nélkül tért vissza Izraelbe — fűzte hozzá Valutaválság Bonnban ezekben a napok­ban lázas, maratoni tárgyalá­sok folynak: Kiesinger egy­más után fogadja a gazdasági és politikai vezetőket, hogy eldöntsék, felértékelik-e a nyugatnémet márkát, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a nyugatnémet gazdasági mi­niszter. Kari Schiller hivata­losan. írásban /javasolta kancellárjának a márka hét- százalékos felértékelését. Egy komoly következménnyel már­is járt a döntés körüli huza­az izraeli katonai szóvivő. Tel Avivban másfelől elis­merték, hogy az elmúlt hetek­ben fokozódott az arab geril­lacsapatok tevékenysége. 19 esetben fedeztek fel április 18 óta beszivárgási kísérleteket. Az izraeli erők 37 arab geril­lát megöltek és nyolcat el­fogtak — mondotta a szóvivő. Az izraeli veszteségekről nem adtak ki jelentést. nyugaton vona, érezhetően ingerültté tette a francia—nyugatnémet kapcsolatokat. Joel Le Theule. tájékoztatá­si miniszter bejelentette, hogy a francia kormány szabályos diplomáciai tiltakozással élt Bonnál emiatt. A jelek szerint egyébként a nyugati valutakrízis mind ál­talánosabbá válik: a londoni tőzsdén pánikhangulatot oko­zott, hogy a font mélypontra süllyedt. A Scotland Yard pénteken 1 teljes apparátussal indított i nyomozást ismeretlen tolvajok | ellen, akik — valószínűleg tudtukon kívül — olyan mér­get tulajdonítottak el, amely a rendőrségi közlemény sze­rint „elegendő fél London ki­irtására”. A rendőrség felhív­ta a tolvajt, vagy tolvajokat, juttassák vissza a mérget, a mintegy kilencliternyi cián­kálit. amely egy tartályban állt London Emi nevű üze­mének biztonsági részlegében. Amennyiben a méreg bekerül a vízvezeték-hálózatba, ka­tasztrófát idézhet elő. A gyár dolgozóival hangos- beszélőn közölték, hogy amennyiben a ciánkálit tar­talmazó tartály sértetlenül visszakerül az’ üzembe, nem indítanak nyomozást. Tiltakozás Göre gországban A görög rendőrség csütör­tökön este szétkergette az athéni Averoff-börtön foglyai­nak hozzátartozóit, akik be­börtönzött családtagjaik el­szállítása miatt tiltakoztak. A hozzátartozók tiltakozása elle­nére 16 foglyot, az EDA-párt 13 tagját és a Centrum Unió három hívét, a hatóságok egy Athéntől 400 kilométerre levő börtönbe szállítottak át. Sza- lonikiben csütörtökön 40 sze­mélyt állítottak bíróság elé, amiért tiltakoztak Caruhasz EDA-párti képviselőnek a bör­tönben történt meggyilkolása miatt. Az MSZMP és az FKP küldöttségének párizsi iiteg-Ineszéléséröl 1969. május 8-án a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának székházában megbeszélés volt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Francia Kommunista Párt kül­döttsége között. Az MSZMP küldöttségének tagjai voltak: Komócsin Zol­tán, a Politikai Bizottság tag­ja, a KB titkára, Aczél György, a KB titkára és Várlconyi Pé­ter, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A Francia KP küldöttségé­nek tagjai voltak: Georges Marchais, a Politikai Bizott­ság tagja, a KB titkára, René Piquet, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Georges Gosnat, Jean Fahre és Jean Kanapa, a KB tagjai. A két küldöttség kölcsönö­sen tájékoztatta egymást or­szágaik helyzetéről és pártjaik politikai tevékenységéről. A két küldöttség megálla­pította, hogy pártjaik kö­zött a nézetek mélyreható egysége áll fenn a nemzetközi helyzet nagy problémáinak, az imperializ­mus és az antiimperialista erők közötti erőviszonyok vi­lágméretekben való értékelé­se, valamint azoknak a nem­zetközi feladatoknak a tekin­tetében, amelyek ebből párt­jaikra hárulnak, népeik, or­szágaik és a világbéke érde­kében. A két küldöttség behatóan megvizsgálta a nemzetközi kommunista mozgalom problé­máit. Megállapították, hogy né­zeteik teljesen azonosak a kommunista és munkás­pártok nemzetközi konfe­renciájának előkészítése tekintetében. Újabb feszültséggóc Közel-Keleten A pattanásig feszült közel- keleti helyzetben új momen­tumként jelentkezett a Shatt al-Arab hajózásával össze­függésben Irak és Irán között kirobbant ellentét. A viszály hátterében egy 1937-ben alá­írt egyezmény húzódik meg, amely a két ország közötti ha­tárt nem a Shatt al-Arab fele­zővonalán, illetve sodorvona­lán állapította meg, hanem az iráni partvonalon. Kivételt ez alól csak Abadan iráni kikö­tőnél és egy másik kisebb ki­kötőnél tettek, ahol a határ — amint ez általában szokásos — a felezővonalon halad. Így a Shatt al-Arab vize, az említett kivételtől eltekintve, iraki fel­ségterület. Irán most semmisnek nyil­vánította a Shatt al-Arab ha­józását szabályozó egyezményt, Irak viszont ragaszkodik az 1937-es egyezményben megál­lapított jogaihoz. Felségvizei­nek védelmére csapatokat vont össze az iráni határnál. Ez a lépés viszont nemzetközi jel­legűvé tette az egyébként he­lyi jellegű konfliktust, mert ily módon iraki erőket vont el a szíriai frontról. Mint isme­retes, Irak a keleti front meg­erősítésére, korábban csapato­kat vezényelt Szíriába. Irak mindezek ellenére kész békés tárgyalásokon rendezni az ellentéteket, és megőrizni a jószomszédi kapcsolatokat, nem kíván háborúba sodródni szomszédjával. « örömüket fejezték ki az elő­készítés minden szakaszában érvényesülő kollektív munka- módszerek és az eddig végzett munka eredményessége felett. Megelégedéssel vették tudo­másul pártjaik vezető testüle­téinek állásfoglalását, hogy' a fő dokumentum tervezetét elő­terjesztik a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásán. Hangsúlyozták: mind az MSZMP, mind az FKP mindent megtesz, hogy biztosítsa a nemzetközi kon­ferencia legnagyobb sikerét, és ezzel hozzájáruljon a kommu­nista és munkáspártok egysé­gének erősítéséhez, a kommu­nista munkásmozgalom, az imperializmus elleni harc él­csapata harckészségének növe­léséhez. A kél küldöttség megálla­podott abban, hogy tovább erősíti az MSZMP és az FKP testvéri kapcsolataira eddig is jellemző aktív együttműködést a marxiz­mus—leninizmus, a pártok önállósága és a proletár nemzetköziség elvei alap­ján. Az MSZMP küldöttségét fo­gadta Waldeck Rochet, a Fran­cia Kommunista Párt főtitká­ra. A két küldöttség közötti ta­nácskozásokat a barátság, az őszinte egyetértés és a testvé­ri szolidaritás légköre jelle­mezte. Awj níolsó harc A baráti Csehszlovákia teg­nap ünnepelte felszabadu­lásának 24. évfordulóját. Ebből az alkalomból idé­zünk: néhány érdekes feje­zetet Csehszlovákia mai elnökének, Ludvik Svobo- da elvtársnak „Buzuluktól Prágáig” című emlékira­taiból. Aligha sejtette valaki 1945 május első napjaiban, mily nagy veszély • fenyegette akko­riban Prága városát. Tudni kell ugyanis, hogy mialatt má­jus 5-től kezdve a prágaiak rögtönzött torlaszok mögött akadályozták a városban re­kedt németeket, az amerikai hadsereg a cseh fővárostól 100 kilométernyire lehetett, a szovjetek viszont még távo­labb, Olomouc és Ostrava körül, vagyis mintegy 250—300 kilométernyire harcoltak az el­keseredetten védekező fasisz­ták ellen. Ugyanakkor külön­böző sötét elemeknek érdekük­ben állt, hogy Prágát az ame­rikai hadsereg szabadítsa fel. Számítottak ugyanis rá, hogy ez a tény befolyásolja majd a háború utáni Csehszlovákia to­vábbi fejlődését — nyugati irányba. Ezt pedig minden­áron meg kellett akadályozni. Nem volt ez olyan egyszerű feladat. A Moravská Ostrava előtti fasiszta védelmi vonalat Schörner generális 18 gyalo­gos és néhány páncélos had­osztálya, sőt, három elit SS- ezrede is védte. Arról nem szólva, hogy a német generá­lis bízott a nyugati részeken kiépített erős betonerődítmé­nyekben is. Erről Ostrava fel­szabadítója, Jeremenko mar­sall így emlékezik: „A szovjet tüzérség pontos találatokkal igyekezett rongálni a három méter vastagságú betonfalakat, de a védőkben nagy kár nem esett. Ekkor néhány elszánt szovjet katona egy csehszlovák katona vezetésével, aki ismer­te a törések beosztását, észre­vétlenül a betonfalak alá csú­szott, és gránátokkal úgyszól­ván kifüstölték a némete­ket ..Így kellett, jóformán egyenként szétverni azokat az erődítményeket, melyeket va­laha, a harmincas évek végén kérges cseh munkáskezek épí­tettek a németek ellen. Most pedig szét kellett verni, mert németek fészkelték be magu­kat. No, de hát ilyen a sors iróniája. Annak ellenére, hogy a hitleristák már látták: a há­borút elvesztették, fanatikus erőbedobással tovább harcol­tak. Pedig a leszámolás napja rohamosan közeledett. 1945. április 29-én a szovjet páncélos hadosztály megkapta J. V. Sztálin parancsát Ostrava mielőbbi felszabadítására. Moszkalenko generálezredes körül jelen voltak a csehszlo­vák hadseregrészleg parancs­nokai is, majd megérkezett a IV. ukrán front parancsnoka, Jeremenko generális is. Rövid tanácskozás után Klement Gottwald elvtárs is beszédet intézett a csehszlovák legény­séghez, majd támadásba len­dült az egész szovjet hadse­reg. Elkeseredett utcai harcok után, röviddel az esti órák előtt beverekedte magát az el­ső T—34-es az úgynevezett „birodalmi”' hídhoz. Itt meg­torpantak, mivel szinte lehe­tetlen volt elképzelni, hogy a vasvázas híd nincs aláaknáz­va. Alá is volt. Az ellenség pedig csak arra várt, hogy megteljen a híd szovjet kato­nasággal, s a hidat egy gomb­nyomással a levegőbe repítse. Ekkor odafut a habozó szovjet katonákhoz két ostravai fiatal. „Parancsnok úr! — szólt az egyik —, én tudom, merre húz­ták a németek a drótokat... Mi majd a híd alá kúszunk, elnyírjuk a vonalat és majd jelezzük, mehet-e az első tank!” így is történt. De saj­nos, a fiatalok elővigyázatla­nok voltak. A nagy örömtől fogják őket kilőni éppen a há­ború utolsó óráiban? Mindegy, előre! Idegtépő percek követ­keztek. Vége-hossza sincs a hídnak. Végre! Átmentek a hídon és nem robbantak fel! Egymásra mosolyognak a fiúk. Abban a pillanatban borzal­mas robbanás rázza meg az acélkolosszust. „Páncélököl! — villan át az emberek agyán. — Elhagyni a tankot!” — kiált a parancsnok, de már ég is a tank, s a legénység ruhája is. Ö maga viszont még kitekint a lőrésen, megcéloz egy pán­célablakot, és néhány pontos lövéssel elhallgattat egy fa­siszta golyószórófészket. Lán­megfeledkeztek a németekről. Ezek, látván, hogy valaki in­teget, sortüzet adtak le a két szerencsétlen fiatalra. Nem is élték meg városuk felszabadí­tását. Épségben maradt a híd, de melyik tank menjen át első­nek? Ivaszjuk alhadnagy tank­jára esett a parancsnok vá­lasztása. A tank száma: 051. „Indulás!” Most mi lesz? Nem goi már bőrzubbonya is, ami­kor sikerült kimásznia a tank­ból. Ekkor szembetalálja ma­gát egy SS-legénnyel, aki lát­ván a lángoló embert, elfelejt lőni. Ez lett a veszte. Ivaszjuk ösztönösen feléje csap roham­késével, aztán elájul a fájda­lomtól. Az alhadnagyon a tü­zet saját zubbonyával Alexan­der Hroch csehszlovák katona fojtotta el, majd visszacipelte a sebesültet a szovjet egység­hez. Kiricsenko szovjet kato­nai sebész elsősegélyt nyújtott a súlyosan sérült katonának, majd külön szanitée-repülőn Moszkvába szállította. E hő­siesség emlékére még ma is látható Ostraván egy emel­vény, s rajta egy szovjet tank. Egyike azoknak, melyek első­nek mentek át a hídon, és ez­zel felszabadították Csehszlo­vákia „acélszívét”, Ostravát. A szétvert fasiszta hadsereg meghátrált Ostrava környéké­ről is, miközben Ribalko mar­sall tankjai Drezda felől vil­lámgyorsan közeledtek Prága felé. Ekkor már Prága lakos­sága állta a sarat a barikádo­kon, melyeken keresztül a bennrekedt németek igyekez­tek egérutat nyerni. Sikerült is kijutniuk a gyűrűből. Mégpe­dig hogyan? A rögtönzött vá­rosi nemzeti bizottság nem sejtette, hogy a szovjet had­sereg már közel van a fővá­roshoz, és beleegyezett a né­metek javaslatába, mely sze­rint, ha a német katonaság fegyver nélkül elhagyhatja a várost, nem okoznak majd kárt, hanem fogságba mene­telnek a közeledő amerikaiak­hoz. Megnyíltak a barikádok, de amint ez a fasisztáknál szo­kás, ezt az egyezséget is meg­szegték. Megtartották fegyve­reiket, és amerre csak elha­ladtak * az utcákon, vérfürdőt rendeztek a védtelen lakosság között, s úgy vonultak ki Prá­gából. Néhány órával később Ri­balko marsall tankjai megje lentek az újjongó Prága ul cáin. 1945. május 10-én dél után 5 órakor pedig a Szo\ jetunióban összeállított csehszlovák tankbrigád els nyolc tankja is végigdübörög hetett a már felszabadítói csehszlovák fővároson. Bcrenhaut Róbert HÍREK — kEpekbek Wilson, angol miniszterelnök, a ’ munkáspárt vezére. Pártjá­nak egy kisebbsége összeeskü­dött ellene. Tegnap este egy fogadáson kijelentette: min­denki vegye tudomásul, hogy rajta kívül senki sem képes kormányt alakítani Angliá­ban. Kereken elutasította az ellene indított kampányt. Jutta Schmidt Diemcl, 16 éves nyugatnémet diáklány egy nap eltűnt. Az Interpool hetek óta nyomozott a már- már holtnak hitt lány után. Végül is Olaszországban egy bárban találtak rá, amint ép­pen vígan italozott egy sza­kállas fiúval. Képünkön a „fel­támadt” leány. Bemutatjuk Georges Pom- pidout, volt francia miniszter­elnököt, a júniusi elnökvá­lasztás egyik esélyes jelöltjét. Már korábban kijelentette, hogy De Gaulle utódja akar lenni. Strauss nyugatnémet pénz­ügyminiszter ostobaságnak minősítette azt az állásfogla­lást, hogy az NSZK szakítson Kambodzsával, amiért az NDK-t elismerte. Helyette gazdasági jellegű megtorló in­tézkedéseket indítványozott. Ez a hölgy Kennedy elnök gyilkosának, Oswaldnali fele­sége volt. Nem sokáig szomor- kodott egyedül, miután Os- waldot Ruby agyonlőtte Ha­marosan férjhez men* Előző­leg azonban egy vagyont gyűjtött össze volt férje ha­gyatékainak eladásából. (Tclefotónkon érkezeti) M ‘'re**lopás Lon don hun

Next

/
Oldalképek
Tartalom