Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

Szombat, 1969. május 31 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Verseny az „útpiacon“ A? t (építő Tröszt tsz- és tanácsi beruházásokat vállal beruházások átfutási ideje egy évről, 5—6 hónapra csökkent. A tervezéssel párhuzamosan megkezdődhet a kivitelezés előkészítése, az anyagok ren­delése. Az útépítő trösztnek az idén kétmilliárd forint ér­tékű munkára van rendelése. Ennek még a felét se teszi ki a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megbízása. Jel­lemző, hogy az 1969. évi ren­delések szerint 2000 különbö­ző munkahelyen dolgoznak a közúti építő vállalatok. Ebből 1400 munka egymillió forintnál kisebb értékű. Igyekeznek úgy dolgozni, hogy a tsz-ek anya­gilag is megtalálják számítá­sukat, és ne hozzanak létre például önálló útépítő részle­geket. Az útépítés korszerű nagyüzemi módszereit igyekez­nek a decentralizált helyi igé­nyek rugalmas kielégítésével ötvözni. Minden közúti építő vállalat kiépíti a körzeti főépítésveze­tőség hálózatát. A körzet centrumában munkásszállások és lakótelepek gondoskodnak a dolgozók magas szintű szociá­lis ellátásáról. Az útépítés szín­helyén pedig mozgó szállások, lakókocsik szolgálnak ideigle­nes szálláshelyül. Gépláncok kialakításával, a termelés te­rületileg koncentrált progra­mozásával egyaránt a verseny- képesség fokozását szolgálják. Különösen a kis helyi vállala­tok jelentenek nagy konkur­enciát. Velük elsősorban a korszerű módszerek és techni­ka alkalmazásával kívánják felvenni a versenyt. Hamaro­san például csúszózsalus be- tonfinisert helyeznek üzembe az olcsó mezőgazdasági beton­útok építésére. U «\'rín<‘7 a tröszti és vál' “J ]a]at; szervezet, amely a tsz-ek belső szállító útjait építi, egyben országos fő közlekedési útvonalakat is lé­tesít, s így versenyezni kény­telen az aszfaltútépítő, illet­ve a betonútépítő vállalatok­kal is. Elsősorban a nagy te­herbírású hengerelt aszfaltbur­kolatok építésére készülnek fel. A nagy országút-építkezé- seken egyébként — így a 3- as, a 4-es, a 6-os, a 24-es szá­mú utakon — jól hasznosítják a tröszti szervezet előnyeit és szükség szerint több közúti építő vállalat technikáját és munkaerejét összpontosítják egy-egy országos jelentőségű beruházásra, vagy rekonstruk­cióra. K. J. A tégla és a megbecsülés Kiadó táborhelyek A Turistaellátó Vállalat me­nedék- és pihenőházaiban, ét­termeiben és vendéglőiben tel­jes a nyári csúcsforgalom. A vállalat nemcsak a felnőt­tek pihentetéséről gondosko­dik, hanem — közeledvén a vakáció —, felkészült az isko­lások nyári ellátására is. A KISZ-nek az ifjúsági turizmus­ról szóló határozatához kapcso­lódva minden turistaháznál if­júsági táborhelyet alakítottak ki, egyszerre összesen 500—600 személy részére, s természete­sen az éttermek is ennek meg­Ä mintaboltban Szép a határ Zemplénben Kalászolnak az ősziek, ígé­retesen zöldellnek a tavasziak mindenfelé a hegyaljai, hegy­közi és a bodrogközi határ­ban. A közelmúltban lehullott kétszeri májusi eső valóban aranyat ér, s éppen az utolsó órákban érkezett, mert a meg­előző több hetes szárazság mi­att már korai aszály fenyeget­te a zsenge hajtású növénye­ket. Szépen fejlődnek a kapásnö­vények is. A termelőszövetke­zeti gazdák idejében végeztek a tavaszi vetéssel, jó szerve­zéssel, szorgalmas munkával május közepére behozták a ké­sei kitavaszodás okozta lema­radást. A kiadós esők aztán meggyorsították a vegetációt, úgy, hogy a szőlő, a gyümölcs, a kalászosok és a kapások jól fejlettek, mindenfelé gyönyö­rűen díszlenek. A gazdaságok általában tel­jesíteni tudták a vetéstervü­ket, sőt egyes fajtákból 3 ter­vezettnél nagyobb területet vetettek be. így például na­gyobb területen került földbe a burgonya, összesen 1261, a napraforgó 3848, a cukorrépa 2142 holdon. Borsót 2203, lu­cernát 1316, vörösherét 3951, kukoricát 5227, silókukoricát 1634 holdon termelnek. Most a növényápolási munkákban szorgoskodnak a termelőszö­vetkezeti tagok, különösen a lányok és az asszonyok. Sürgős a munkájuk, hiszen az esőzés nemcsak a kultúrnövényeknek kedvezett, hanem segíti a gyo- mosodást is. A korábbi évek­nél nagyobb területen, mint­egy 19 ezer holdon terveztek yegyszeres gyomirtást, s ezt igyekeznek is elvégezni. , gén szépen fejlődik a szőlő tö éneim! borvidékünkön, To­ka Hegyalján. A tőkéken kö­vér. hosszú hajtások zöldell­nek, így meggyorsult a mun­ka a domboldalakon is. Most felelő létszám ellátására ké­szültek fel. Az olcsó tábor­helyekhez a vállalat a fiatalok szervezett csoportjainak is megadja a 10 százalékos étke­zési kedvezményt. Nehéz, de ina már talán fe­lesleges is lenne utánajárni, hogy miért alacsony a dolgo­zók átlagkeresete a téglaipar­ban. Azért felesleges, mert a vállalatok — mint tudjuk — önállóak, önerejükből változ­tathatnak helyzetükön, ha tud­nak — és ha akarnak. A ré­szesedési alap terhére tavaly 4 százalékos átlagbér-fejlesz­tést engedtek meg a rendel­kezések. Január óta már ez a 4 százalék sem köti többé a vállalatok kezét. Az elért tiszta nyereség „részesedési hánya­da”, valamint a gazdasági ve­zetők és a szakszervezet meg­egyezése dönti el, mennyit fordítsanak bérfejlesztésre. Az Északmagyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat ve­zetői maguk is keveslik a meg­állapított „bázis bérszínvona­lat”. Az elmúlt esztendőben mégsem emeltek bért a része­sedési alap terhére. Sőt, a vál­lalati mérleg számait nézeget­ve úgy tűnik, még a kevésnek tartott „bázisbért” is inkább alulról, mint felülről közelítet­te meg a dolgozók átlagkere­sete. Pedig a vállalat nyeresé­gesen gazdálkodott: erről ta­núskodik a több mint három­millió forintos nyereségrésze­vezetőinek. Jó lenne minél több bért és minél több év vé­gi nyereségrészesedést fizetni — szíve szerint ebben is min­denki egyetért; de amit a ré­szesedési alapból év közben kiosztanak, az hiányzik majd a végén, annyival már kevesebb lesz a nyereségrészesedés. A dolgozók reálbérének nö­velése pártunk politikájának alapvető célkitűzése, fontos politikai feladat. Politikai és gazdasági feladat az is, hogy a keresetek növelésével és az el­végzett munka szerinti diffe­renciálással ösztönözzék a vállalatok dolgozóikat jobb, hatékonyabb munkára. Ösztö­nözni pedig nem annyira az év végi nyereség távoli Ígére­tével, mint a „mostani” bérrel, jutalommal, vagy prémium­mal lehet. Az év végi nyere­ség: többlet, az egész évi kö­zös, jó munka utólagos jutal­ma. A téglagyári munkások ne- léz munkája a kemencék kö­zelében a legnehezebb. Sok múlik ezeken az embereken. Nem mindegy, hogy meddig állják a hőséget, hogy hűek maradnak-e a gyárhoz, vagy menekülnek a kemencék köze­léből. Valaha odakötötte őket a szükség. Ma csak a megbe­csülés szőhet közöttük és a gyár között tartós köteléket. A megbecsülés számtalan for­mája közül az egyik legfonto­sabb: az anyagi. Es ebben saj­nos nem dúskálnak a tégla­gyáraink. A téglagyári dolgo­zók keresete nem valami sok, az ő fizetésükre könnyű „rá­ígérni”. Így aztán a kemencék kö­rül gyakran cserélődnek az ar­cok. Jönnek és mennek az emberek, s csoda-e, ha keve­sebb a jó tégla, mint kellene és kevesebb annál is, ameny- nyi lehetne? Miért kevés? A szokatlanul barátságtalan tavasz, az április végéig ma- kacskodó hideg is beleszólt, de nem egyedül hibás, amiért az Eszakmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárai mostanáig majdnem 13 millió darab nyerstéglával és több mint 8 millió darab égetett téglával maradtak el saját ter­veiktől. Több százezer darab­bal kevesebb az elkészült cse­repek száma is. A rossz idővel a munkáskezek hiánya is szö­vetkezett. A vállalat egyik gyárában egy teljes műszakra való dolgozó helye üres. Má­sutt felvettek 80 új dolgozót, s ez alatt 73 régi, tapasztaltabb munkás kilépett. Miért? A ki­lépők többsége a nehéz mun­kára, s a munkához mérten alacsony keresetre hivatkozott. Milliókról van szó Az új kollektív szerződés is nagyon óvatos. A sok vállalat­nál megszokott 2 százalékkal szemben mindössze 0,8 száza­lékkal kívánja emelni a ré­szesedés terhére a munkások átlagkeresetét. Ez pedig na­gyon kevés! Milliókról van szó, s ezek­kel a milliókkal nem lehet ját­szani, nem lehet felelőtlenül „előre inni a medve bőrére” — ebben igazuk van a vállalat Szinte minden beruházás „késik” Patakon SÁROSPATAKON, megyénk több évszázados és mégis leg­ifjabb városában sok nagy be­ruházás kivitelezéséhez kezd­tek hozzá az elmúlt esztendők­ben. A Sárospataki városi Ta­nács végrehajtó bizottsága leg­utóbbi ülésén jelentést vita­tott meg a beruházások végre­hajtásának állásáról. Sajnos a városban szinte minden beru­házás „késik”, pedig a telepü­lés fejlesztése, valóban váro­sias arculatának kialakítása szempontjából ezek az építke­zések nagy jelentőségűek. A városban épülő úgyneve­zett ÉMÁSZ-lakások átadási Hamar megkedvelte a vásárlóközönség a Pctneházi lakó­telepen átadott TVK-mintaboltot. A fogyasztók itt juthat­nak hozzá a leggyorsabban a vegyiüzem gyártmányaihoz. A tapasztaltak alapján a Tiszai Vegyikombinát vezetősége a közeljövőben hasonló boltot létesít Pécsett, majd ezt kö­vetően Budapesten nyitja meg újabb boltját, melyeket köz­vetlenül a gyárból látnak cl áruval. Foto: Sz. Gy. határideje a szerződés szerint 1968 vége lett volna. Az első 12 lakást ez év februárjában sikerült nagy nehézségek árán, valamennyire elfogadható ál­lapotban átvenni. 24 lakáson még jelenleg is dolgoznak, de a munkák üteme nem kielégí­tő. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál történt nagyobb arányú átszervezéssel magyarázzák a késést. A 24, még épülő lakást előrelátható­an csak ez év őszére tudják át­adni a lakóknak. A szociális otthon 96 fős bő­vítésének eredeti átadási ha­tárideje is régen elmúlt már. Főleg a vasbeton elemek hiá­nya miatt húzódik az építke­zés. Átadásra valószínűleg ez év október végén kerül sor. A VÁROS vezetőinek egvik legnagyobb gondja, hogy nem látszik biztosítottnak a 16 tan­termes általános iskola határ­időre történő befejezése. A tervek szerint 1970. szeptem­ber 1-re az iskolát át kellene adni rendeltetésének. Az el­múlt év őszén az alapozási munkákat már be kellett vol­na fejezni. A kivitelezőknek a munkák ütemét okvetlenül meg kell gyorsítaniuk, ha a határidőt tartani akarják. Az eredeti tervekhez viszo­nyítva „késik” a sárospataki vízhálózat építésének harma­dik és negyedik üteme is. Je­lenig a harmadik ütem. a sá­torai jaúihelyi vasútállomástól a vízműtelepig terjedő szakasz építésének befejező munkála­tai folynak. A negyedik ütem­re. a szivaltyúgépház, a keve­rőmedence megépítésére, a gé­pészeti szerelésre, az URH távkapcsoló és a szivattyúegy­ségek beépítésére még a kivi­teli szerződés sincs megkötve. Az akadály mintegy négymil­lió forintos fedezethiány. Re­mény van azonban e gond né­hány napon belüli rendezésére, v ’ek befe­jezésére és a ténjdeges vízszol­gáltatás megkezdésére ez év vége előtt aligha kerülhet sor. Csupán arra van némi kilá­tás, hogy még az év vége előtt ideiglenes és részleges vízszol­gáltatásra lesz képes a vízmű. Az ipartelepi szennyvízcsa­tornázást is 1968 végén kellett volna befejezni. A késés oka itt is átszervezés, csőhiány. A kivitelező, a KEVIÉP annyit mindenesetre már vállalt, hogy az épülő új lakások szennyvizét június végére már tudja fogadni a csatornaháló­zat. A KÖZMŰVESÍTÉSEK „ké­sése” sajnos az útépítésekben is hátráltatja a tanácsot. Más­különben az út- és járdaépí­tések kivitelezése biztosított. A tanács 1969—70-es tervei sze­rint új út és járda épül a Dé­ryné, a Várkert, a József Atti­la, a Toniph és a Határ utcák­ban. A Déryné utca útburko­lata és járdája határidő előtt, már június közepére elkészül. (P. s.) Igazságos aránvok Az év végi nyereségrészese­dés felosztását eléggé megkö­tik a részesedési kategóriák. Az év közbeni bérfejlesztés vi­szont a részesedési alap teljes összegét terheli. Ahol sok bért használnak fel év közben, ott természetesen kevesebb marad a végére, a „kategóriák szerin­ti” felosztásra. Az I. és II. ka­tegóriába sorolt vezetők tehát látszólag abban érdekeltek* hogy minél nagyobb összeg maradjon meg az év végére, amikor ők abból nagyobb arányban részesülhetnek. Persze, nyugodtan kijelent­hetjük: nem is vezető az, aki nem lát tovább, a saját maga részére megmenthető néhány ezer forintnál. Már csak azért sem vezető, mert nem veszi észre, hogy éppen az év köz­beni, szélesebb differenciálás lehetőségéről, az igazságos, te­hát valóban jobb munkára ösztönző kereseti arányok ki­alakításának lehetőségéről mond le. Tudvalevő, hogy a helyes ösztönzés jobb, haté­konyabb munkában; a haté­konyabb munka pedig na­gyobb nyereségben kamatozik. A rátermett vezetők tudják, hogy az a bérfejlesztés, amit év közben a részesedési alap­ból „elvettek”, olyan befekte­tés, ami a vezetők részesedési alapjában is kamatozik. A nagyobb mértékű bérfej­lesztéstől általában nem is ki­csinyes, önző szempontok mi­att tartózkodnak a gazdasági vezetők. Inkább óvatosságból* mert nem tudják még, hogyan alakul az év, mi jöhet közbe a későbbiekben. Óvatosságukat meg lehet érteni, hiszen, ha el- számítják magukat, nehéz helyzetbe kerülhetne a válla­lat. A téglagyár esetében azon­ban az óvatos bérpolitika lét­számgondokhoz, termeléski­eséshez vezet. A dolgozók vándorlását megsínyli a tégla és a cserép minősége is. Lát­ható, hogy a bérpolitika és a vállalati eredmény nem vá­lasztható el egymástól. A tég­lagyár vezetőinek óvatossága tehát túlzottnak tűnik. Flanek Tibor 15 év alatt 1500 új számítógép Már most fel kell készül­nünk a szakember-utánpótlás­sal arra az időre, amikor ha­zánkban is a nemzetközi szín­vonalnak megfelelő arányban működnek majd elektronikus számítógépek. Az ezzel kap­csolatos feladatok megtárgya­lására hívott össze a Neumann János Számítógéptudományi Társaság péntekre kerekasztal- konferenciát a Technika Házá­ba. Mint Tarján Rezső és Krekó Béla professzorok bevezető­ként elmondották. 15 éve gya­korlatilag még sehol nem volt számítógépipar, tavaly viszont a világon összesen — becslé­sek szerint — 15—20 milliárd dollár értékű ilyen gépet gyár­tottak. Az 1967-es adatok sze­rint a lakosság számához ké­pest Ausztriában és Finnor­szágban ötször, de még Görög­országban is több mint két­szer annyi számítógép műkö­dött, mint hazánkban. A fej­lesztés azonban nálunk is meg­kezdődött már, s a tervek sze­rint 15 év alatt Magyarorszá­gon 1500 új berendezés lép működésbe. Csupán az újon­nan munkára fogott számító­4 bevezetésével <\ remis m az „útpiacon” is megszűnt az építők mono­polhelyzete. A Közlekedési Építő Trösztből — amelyet újabban Ülepítő Trösztnek ne­veznek — még tavaly kivál­tak az anyagi-technikai eszkö­zökkel legjobban ellátott vál­lalatok. A specializált és jól felszerelt aszfaltút-, a betonút-, illetve a hídépítő vállalatokkal nem könnyű most felvenni a versenyt. Az Útépítő Tröszt tízezer dolgozója és az egész ország területét behálózó tizen­két közúti építő vállalata fel­adatkörét azért is módosítani kényszerült, mert 1968-tól csökkentek a népgazdaság köz­pontilag előirányzott útberuhá- zásai. A központi útépítkezé­sek a negyedik ötéves tervben ismét növekednek, de addig is hasznos munkát kellett talál­ni, A tizenkét megyeszékhe­lyen működő közúti építő vál­lalatok fő megbízóivá így a termelőszövetkezeteit, a taná­csok váltak. A mezőgazdaság gépesítésé­vel, a közúti személy- és te­herszállítás fejlődésével meg­nőttek a helyi útépítési igé­nyek, ám kielégítésükre sem pénzügyi fedezet, sem kivite­lező kapacitás nem volt ele­gendő. Mivel az új mechaniz­musban a gazdálkodó szervek már nem kapnak a pénzügyi alapok felhasználását részlete­ző kereteket, ezért az Útépítő Tröszt igyekezett ,a rendelke­zésre álló fejlesztési összegek minél nagyobb hányadát út­építési célokra megnyerni. Ehhez rugalmas, gyors és ol­csó útépítésre, versenyképes munkára volt szükség. így mind a tizenkét vállalatnál ön­álló műszaki tervező részleget hoztak létre, 2—10 fővel. Ez a tervezői létszám szükség sze­rint, a megbízásoktól függően átmenetileg lcét-háromszorosá- ra is növelhető építésvezetők­kel, másutt dolgozó mérnökök­kel, technikusokkal. A tsz-nek, az állami gazdaságnak, a ta­nácsnak tehát nem kell külön a tervezőintézetekkel tárgyal­ni. Megkapnak mindent egy helyen. És gyorsan. A kisebb gépek kiszolgálásához éven­ként körülbelül 560 számítás­technikái specialistát — 200 programtervező matematikust, ugyanennyi rendszerszervezőt és 100 műszaki szakembert — ksll kiképezni felső fokon, és szükség van még esztendőn­ként jó néhány ezer középká­derre. A mai évi képzés ennek körülbelül tizedrésze. A pénte­ki kerekasztal-konferenciára éppen azért jöttek össze a leg­jobb illetékes szakemberek, hogy az utánpótlás nevelésé­nek feladatait részletesen meg­tárgyalják. kapálnak másodszor, a legtöbb helyen már kétszer kötöztek és harmadszor permeteznek. A termelők megadnak a tőkék­nek minden szükséges munkát, hogy a szép terméskilátások őszre valósággá is váljanak. <h. j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom