Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 4 Szombat, 1969. május 31 A ÍIP.. ' :1 fel irfesS: Ebben az esztendőben egy­beesik két ünnepi esemény. Június 1-én, vasárnap ünne­peljük a XVIII pedagógusna­pot és ugyanezen a napon kezdődik meg országszerte az ünnepi könyvhét. A két ünnep egybeesése a véletlen műve, bár mindig érintik egymást. A pedagógusnap minden évben június első vasárnapja, s így a május, június fordulóján rendezett ünnepi könyvhét mindig találkozik a nevelők ünneplésével. Most egy napra esik a kétfajta ünnep. Ez az időbeli azonosság alkalmas rá. hogy néhány gondolatot felje­gyezzünk a tudós két forrása, a nevelők és a könyvek fel­adatainak párhuzamosságáról, egymásra utaltságáról. Az egyik forrás a pedagó­gus. ö tanít meg a betű isme­retére, az élethez szükséges alap-, közép- és felsőfokú is­meretekre, ő plántálja belénk az általános műveltséghez tar­tozó alaptudást, s ő nyújtja a szaktudást. S nem utolsósor­ban ő vezet rá elsőként a könyvvel, a tudás másik for­rásával való barátkozásra. A könyv a tudás másik forrása, amely mindig készen áll, hogy bővítse ismereteinket, tanítson, tájékoztasson, tanácsot, segít­séget adjon és szórakoztasson Ma mindkettőt ünnepeljük. A könyvhét hagyománya a régibb. Jóval a felszabadulás előtt született. Igaz, akkor még könyvnapoknak hívták, hiszen csak két-három napig tartott, és bár írók kezde­ményezték, és a nagy olvasó- közönség és a könyv egymás­hoz közelítése volt már akkor is a cél, a domináló jellemvo­nás a kereskedelmi jelleg volt. A könyvnap elsődlegesen kereskedelmi célokat szolgált, és sok esetben az írók rek­lámként „segítettek” a könyv- eladási tevékenységhez. Szük­ségtelen ma már felemlegetni az akkori alacsony példányszá­mokat, azt, hogy .sokszor a szerzőnek magának kellett ki­lincselni művével már a meg­jelenés előtt, vagy éppen a megjelent könyv értékesítésé­nek feladatából is jelentős rész jutott rá. Napjainkban a könyvhét új tartalmat ‘ kapott. A korábbi években sokan vitatták — mi magunk is — kell-e egyáltalán a könyvhét, hiszen a könyvvel való találkozás, a legszélesebb olvasótömegeknek a könyv iránti érdeklődése ma már hozzátartozik mindennapjaink­hoz. Ma az olvasó embernek a könyvvel történő találkozása nem ritka ünnepnapok közé Népes közönség előtt tartot­ta szerzői estjét május 23-án a TIT Kazinczy Klubjában IPARI TANULÓKAT BEISKOLÁZUNK kőműves, ács, parkettás, műköves (ehérmunka, hidegburkoló szakmákra. Kollégiumi elhelyezés­ről, teljes ellátásról, munkaruháról, bakancs­ról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezés személyesen, vagy levélben a 43. sz. Állami építőipari vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest, XI., Dombóvári út 19. Gulyás Mihály író, a Napjaink főszer kesztőj é. Az esten megjelent Mada rász György, a megyei pártbi zottság osztályvezetője és Tok Miklós, a Miskolci városi Ta nács vb-elnökhelyettese is Nagy Zoltán, a megyei pártbi zottság osztályvezető-helyette se tartott bevezetőt. Meleg szavakkal vázolta a szerző életútját, közírói és közélet tevékenységét, majd elemezte Az idő megfordul című, Móra Könyvkiadó által megje lentetett regényét, és ismer­tette A huszonnegyedik órában című, paraszt tematikájú ú könyvét, melyet azóta már könyvesboltokba küldött Szépirodalmi Könyvkiadó. Nagy Zoltán előadása után a részvevők kérdéseket tettek fel Gulyás Mihálynak, aki is mertette legközelebbi könyvé nek témáját, és részletesen ki­fejtette a falu és a város köl­csönhatásából vallott nézeteit A jól sikerült est baráti be­szélgetéssel zárult. bj. hatóerővel. Jó munkájukat bi­zonyítják az iskolareform végrehajtásának eddigi ered­ményei, amelyek, még ha a re­form megvalósulása során akadtak is kisebb kitérők, vagy helyenkénti zökkenők, összegészében értékesek, új, szocialista közoktatás-politi­kánk diadalmas útjelzői. A pedagógusnapon megkü­lönböztetett tisztelettel fordul társadalmunk a pedagógusok felé. Szerte az országban, az iskolákban kisebb-nagyobb ünnepségeken köszöntik őket, a katedrákat elhalmozzák a bizalom és szeletet megnyilvá- ■nutását szimbolizáló virágcsok­rok. Jelentkezik a megbecsü­lés más formában is. Tegnap Miskolcról és Borsod megyé­ből négyen vették át Budapes­ten a kiváló tanár, a kiváló tanító és kiváló óvónő kitünte­téseket, a mai megyei és vá­rosi központi ünnepségen pe­dig 29 borsodi és miskolci ne­velő kap miniszteri kitünte­tést. Ebben a számban csak az alsó- és középfokú, a Mű- velödésügyi Minisztériumhoz tartozó tanintézetekben műkö­dő nevelők vannak benne. De túl a kitüntetéseken, túl az ünnepi csokrokon, a pedagó­gusokat láthatatlanul körül­övezi mindenkor a ' tanítvá­nyok, a szülők, az egész tár­sadalom bizalma és megbecsü­lése. Azé a társadalomé, amely már sokat kapott a pe­dagógusoktól, s amely az el­következő években még sok feladat megoldását várja tő­lük. SEsarassa A könyvet és a nevelőt kö­szöntjük és ünnepeljük. Tisz­teletünk nem szorítkozhat egyetlen napra. Bizalommal, tisztelettel és szeretettel for­dulunk az év minden napján a gyermekeinket tanító, jövő társadalmunk építőit nevelő pedagógusok felé, s érdeklődő szeretettel fogadjuk minden­nap a tudás másik forrását, a könyvet. Benedek Miklós A járási pártbizottság megvitatta: Az iskolareform mezőcsáti járási tapasztalatai ­I áu ezen e—tantuszért llzenii komé — A Guba-brigádot keresi? — bök­ken meg a művezető. — Ilyen nálunk nincs! — Egy évvel ezelőtt riportot... — Itt a Suba-brigád van! — De hiszen az a „konkurrens” a gyárban... — ... volt. Ismeri őket? — Egy évvel ezelőtt róluk is írtam egy riportot Nagyon rendes emberek. — Meghiszem — enyhül meg a mű­vezető. — Elvégre a paraguai rckken- tyűk gyártását nem bízhatjuk akárkire. Nagyon jó lenne, ha beszélgetne velük, s pláne írna róluk. A brigádvezető már messziről felis­meri a toll emberét és szája szegletén szatirikus mosollyal várja a kérdést. — Maguk bizonyára időre ... — Igen — bólint Suba János. — Idő­re elkészítjük az urugvai rekkentyti­két. — De hiszen azt a „konkurrencia" csi­nálja! Suba János az órájára néz. ■— Pár perc múlva vége a műszak­nak. Tartson velünk a Zöld Pipa kert- vendéglőbe, nem bánja meg. Több szót se Subából, se a többiből nem lehet kihúzni, csak ennyit mon­danak: — Majd a kertvendéglőben — s cin­kosan hunyorítanak hozzá. És kit találnak az árnyas fák alatti asztaloknál? Ott van az egész Guba- brigád. — Es maguk most mivel foglalkoz­nak? — Mi az urugvai rekkentyűket oko­sítjuk. — Tehát a „konkurenciánál” dolga.; nak. És mikorra készülnek el vele? — Azt csak a Suba-brigád tudja. A toll embere olyan értelmes arco' vág, hogy a Gubák, meg a Subák han­gosan felnevelnek, s láthatóan élvezik' a vendég számára rejtélyes esetet. — Mondja csak — néz a toll embere Gubára —, nem a művezető piszkálta ki magukat onnan? — Fenét. A két vállalat ostobasága. — ?! A brigád egyik tagja, Kiss Laci neki­buzdul: — Az egyik nap új ember jött. Na­gyot néztünk. Én 6 éve dolgoztam már ott hót forintért. Azt meg hatnapos se­géd létére 8 forintos órabérrel vették fel. Mentem a művezetőhöz, az üzem­vezetőhöz. — Nem adták meg — találja el az újságíró. — Azt mondták, hogy a rendelkezés szerint csak az új embereknek adnak többet, mert ugye, ide kell csalogatni őket. — Ez az ember — veszi át a szót Su­ba — két nap múlva már nálunk állt meg. Itt van a Tóth Pista. Príma szak­ember, s hét éve dolgozott ott 8 fo­rintért. Ez a tekergő meg 9 forinttal lé­pett be az üzembe. Mentünk a műveze­tőhöz, az üzemvezetőhöz... — ... és közölték, hogy csak az új embernek ... — Ügy vai.. — Biztosan nincs rá keret, egy-két embernek még csak tudnak adni. — Ezt mondta az üzemvezető is — bólint Guba. — De mi megmondtuk, 'mgy hova nyúljon. — Mi is — tercel Suba. Guba nekilendül: — A hongkongi ugratta ki a nyulat -i bokorból. — A hongkongi? — Sorra lebetegedtek az emberek. Kettő dolgozott három helyett. Mentünk r művezetőhöz, az üzemvezetőhöz. — ö se tudott embert adni, ha nincs. — Van! A 300 fős műhelyben 50 búj­tatott van! Egyik azért, mert sportoló, a másik, mert népi táncos, a harmadik „Ki mit tud?’’-os, a negyedik az üzem- ! vezető adminisztrátorának az unoka­öccse, az ötödik... Mondtuk nekik: ide néhányat abból a bújtatottakból. A vá­lasz: nem. Jó akkor, órabéremelést. Azt se. Odacsapták; ha nem tetszik, mehet­nek. — Így jártunk mi is — mondja Suba. — /Gubáék megkérdezték, nincs-e ná­lunk hely. A gyárból örömmel odaüzen­tek: van és minden embernek másfél forinttal többet adnak. Nekünk meg a másik gyárban ígértek ennyit. — Hát így történt — szögezi le Guba. Az újságírót elborította a felháboro­dás, s egy vérbemaró cikkben fricskázta meg — természetesen az üzemek emlí­tése nélkül — az esetet. Később ismét kiment a. gyárba. Meg­lepetéssel állapította meg, hogy a Gu­ba-, meg a. Suba-brigád ismét a régi he­lyén van. — Látom, mégiscsak visszahozta ma­gukat a gyár szeretete. — Nagyon a szívünkhöz nőtt ez a pa- raguai rekkenlyű — szerénykedik Guba János. — Nekünk meg — szól Suba — az urugvai rekkentyű. — És a fizetés? — Hát ugye — szerénykedik ismé­telten Guba —, nem voltunk nagyigé- nyűek. A másik nyárban kapott órabér­re ráígértek másfél forintot, hát vissza­jöttünk. És így az export határidő előtt készen is lesz. — Mi is mentünk. — kontrázik ismé­telten Suba. — Ne mondják, hogy új emberek lévén túl magasra tartjuk a taksát. És az exportot határidő előtt megcsináljuk.. — És mi lett a. két üzemben a búj­tatott emberekkel? — Többen vannak. _?/ — Az . új munkaerők .kiokítása címén itt is, ott. is felemelték a létszámukat. Csorba Barnabás fihang valamit magyaráz valakinek. Ez nem érdekel, újra próbálkozom. A férfi- hang elmegy, helyette bősz kattogás, recsegés hallat­szik. Ötödszöri próbálkozás után végre sikerül kapcso­latot teremtenem a szer­kesztőséggel. Már éppen diktálom ezt a pár sort, amikor megszakad a vonal. Még egyszer nem kísérlete­zem, most már indul a. vo­natom is. ny. i. Csütörtök, 12 óra 30 perc. Belépek a Tiszai pályaud­var telefonfülkéjébe. Bedo­bom a taniuszt és várom a búgójelet. Más jön: tánc­zene! Kellemes, tiszta a hang, két számot végighall­gatok. De nekem telefonál­nom kell! Átmegyek a szomszédos postára, ott is bedobom a tantuszt, és ismét várom a búgójelet. S ismét más jön: egy veszekedő, ingerült fér­közoktatást irányító szervek. Ä székhelyközségekben biztosí­tották a körzetesítés tárgyi fel­tételeit. A körzetesítés követ­keztében jelenleg a járás ta­nulóinak !)S százaléka részesül szakrendszerű oktatásban, s 70,4 százalék a szaktanárok ál­tal leadott órák aránya. A köi> zetesítéssel járó szervezési fel­adatok lassan befejeződnek, s a jövőben a tartalmi munka vonatkozásai fognak előtérbe kerülni. S ez így természetes, mert csalt a tárgyi és szemé­lyi feltételek megteremtése után léphetünk fel fokozottabb igénnyel nevelőink felé. Az utóbbi nyolc évben jelen­tősen javultak a pedagógusok élet- és munkakörülményei is. Többek között ötvennel bő­vült a pedagóguslakások szá­ma. a A pártbizottsági ülés elisme­réssel szólt a reformtörvény végrehajtásában elért járási eredményekről, kedvezően ér­tékelte a járási púrt-végrehaj- tóbizottság, annak dolgozói, a művelődési munkát koordiná­ló nevelők, az államigazgatás­ban és az alapszervezetekben dolgozó kommunisták ez irá­nyú tevékenységét és úgy ha­tározott, hogy intézkedési ter­vet kell készíteni az oktatási reform további feladatainak végrehajtására. Molnár József Mezőcsát kai dolgozók jó képességű gyermekei továbbtanulási le­hetőségeinek elősegítésében. Madarász György elvtárs, a megyei pártbizottság osztály- vezetője felhívta a figyelmet, hogy a jövőben többet kell foglalkozni a fizikai dolgozók, a kétkezi munkások jó képes­ségű gyermekei tanulásának, s továbbtanulásának segítésével. A kérdéssel úgy kell foglal­kozni, hogy a fizikai dolgozók jó képességű gyermekei el­jussanak oda, ahová képessé­geik alapján el kell jutniuk. E cél érdekében meg kell bir­kóznunk a szülők helytelen szemléletével, a gyermekeket pedig meg kell győzni, hogy vállalják e nehéz, sok fárad­ságot és munkát igénylő fel­adatot. Az arra rászorulók ré­szére ehhez meg kell teremte­ni az anyagi feltételeket is. © Az oktatási reform végre­hajtásával párhuzamosan a mezőcsáti járásban is megnőtt a tanulási kedv. A tanköteles korúak egyre többen végzik el eredményesen az általános is­kolát. A tanulási kedv növe­kedését bizonyítja az is, hogy az elmúlt három évben 277 felnőtt végzett a dolgozók ál­talános iskolájában és 70 fő tett sikeres érettségi vizsgát a gimnázium levelező tagozatán, Az iskolák körzetesítésére vonatkozó párthatározatot idő­arányosan végrehajtották a Az iskolareform-törvény megjelenése óta a mezőcsáti járási párt-végrehajtóbizottság három alkalommal tűzte napi­rendjére a közoktatási reform- törvény végrehajtásának hely­zetét. 1969. május 16-án pedig a járási pártbizottság tárgyal­ta meg e fontos közoktatás­politikai kérdést, s megállapí­totta, hogy a törvény beveze­tését követő időszakban a já­rás iskoláiban emelkedett az oktató-nevelő munka színvona­la. A reformtörvényre épülő dokumentumokkal megismer­kedve a nevelők többsége hi­vatástudattól áthatva töreke­dett arra, hogy megfeleljen a reform által támasztott maga­sabb követelményeknek. Az is­kolákban tért hódítottak a kor­szerű módszerek (csoportos foglalkozás, differenciált fog­lalkozás, tantárgyi kabinetek kialakítása, s az oktatást se­gítő technikai —■ főleg audio­vizuális — eszközök haszná­lata), s ezek együttes hatása azt eredményezte, hogy a re­form hármas alapelve fokoza­tosan megvalósul az általános iskolákban. (S3 Megállapította a pártbizott­ság ülése, hogy a munkára ne­velés elve egyre jobban áthat­ja az iskolai tevékenység egé­szét. A felsőtagozatos tanulók 93,6 százaléka részesül gyakor­lati oktatásban. Javult a gya­korlati oktatást végző iskolák és a bázisüzemek kapcsolata. A hazafiságra és proletár internacionalizmusra való ne­velés az iskolák kiemelt ne­velési feladatai közé tartozik. A nevelők jól kihasználták a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójával és a hármas évfordulókkal kap­csolatos ünnepségeket, rendez­vényeket. A pályaválasztási tevékeny­ség során a nevelők egyre jobban érvényesítik az egyéni és a népgazdasági érdekek összhangját, s az utóbbi két évben fokozódott a hátrányos helyzetben levő tanulókkal va­ló foglalkozás is. Kezdeti ered­mények tapasztalhatók a fizi­számít, s nem néhány kötet könyvheti átmeneti árleszállí­tása (ami korábban a könyv­napokat elsődlegesen jellemez­te) teszi vásárlóvá az olvasót. Jóllehet, könyvterjesztő szer-, veink és kiadóink is tevékeny részesei a könyv ünnepének, a könyvhét mégsem elsősorban a könyveladás ünnepe, hanem olyan időszakasz, amelyben az írók és olvasók szervezett ta­lálkozásai sűrűbben adódnak, amikor az ország községeinek és városainak százaiban ren­deznek irodalmi esteket, kü­lönféle, a könyvvel kapcsolatos kulturális rendezvényeket, és e hét az olvasás, a tudás forrá­sát jelentő könyv és a közön­ség kapcsolatának további erő­sítője, eimélyítője, új olvasók és oivasó százak és a könyv újabb barátságának megterem­tője lesz. A régi szokásnak megfelelően felkeresik az ol­vasókat munkahelyeiken kul- túrotthonaikban az írók és a könyvterjesztő szervek, vala­mint a kiadók bemutatják új kiadványaikat. Az idei könyv­hétre a magyar kiadók 73 új művet jelentetnek meg, s ör­vendetes, hogy azoknak jelen­tős hányada ma élő magyar szerzők új műve. Ezzel könyv­kiadásunkban is erősödik az ünnepi vonás, mert e hét az új magyar művek és az olva­sók ünnepi találkozásának idő­szaka is lesz. Borsodba nyolc író látogat el. Ünnepi estek, irodalmi műsorok, író—olvasó találkozók, dedikálások gazda­gítják a könyvhét programját. A pedagógusnap már új tár­sadalmi rendünk szülötte, a pedagógusok, a nevelők iránti társadalmi megbecsülés egyik kifejezője. A pedagógus új, szocialista társadalmunk éle­tének, fejlesztésének egyik központi alakja, „kulcsembe­re”. A pedagógus tanít, a pe­dagógus ellátja a népművelési feladatokat, könyvtáros, sokfé­le közéleti tevékenységet foly­tat, a falusi pedagógus pedig igen sokszor ellátja még azt a központi tudatformáló felada tot községében, amelyet haj dan a lámpás névvel — te­gyük hozzá: megtisztelő név vei — emlegettek, igen talá lóan. Az iskolareform is a peda gógust tekinti a közoktatás ügy fejlesztése és a reform megvalósítása központi alakjá- hogy ifjúságunknak, a jövő le­téteményeseinek nevelését tet- nak. Azt szoktuk mondani, tűk le a pedagógustársadalom kezébe Bizalommal tettük. A pedagógusok jól gazdálkodnak a bizalommal, jól sáfárkod­nak a rájuk bízott szellemi Gulyás Mihály szerzői estje

Next

/
Oldalképek
Tartalom