Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

1969. április 20. vasárnap ÉSZAK-MAGYAROS SZAG Kain Miségi kafatóssika Aggtelek kinqrékn Az aggteleki barlangvidéken mar évek óta érdekes tudo­mányos kutatások folynak a karsztforrások titkainak meg­fejtésére. A sokat ígérő mun­kákat a Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszéke kezdte meg és most a Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutatóintézet folytatja. A jósvafői kutatóállomás munkatársai — Maucha l«ász- jó geológus vezetésével — ed­dig három karsztíorrás rejté­lyét oldották meg. Saját ma­guk által készített modellen bebizonyították, hogy a Nagy- tohonya és a Lófej források időközi vízkitöréseit a föld alatt húzódó, rendkívül bo­ny ol u U szi vomyaren dszerek okozzák és a források vízho­zam-növekedésére hatással van az árapály is. A Vass Imre barlangban végzett különleges mérésekkel kimutatták, hogy a hold gravitációs tere hat a föld szilárd kérgére, a kéreg­mozgás pedig kihat a karszt- repedéseket megtöltő vizekre. Az árapály a föld alatti üre­gek összeszűkülését és tágulá­sát idézi elő és ez a pum­páló hatás okozza a karszt- források vízszintjének ingado­zását. Az árapály jelenség hatásá­nak és a föld alatti vízfolyá­sok összefüggésének vizsgála­tára az idén széles területen indultak újabb kutatások. Így például az aggteleki Béke­barlang Komlós forrására és a bódvaszilasi Meteor-bar­lang Vecsem forrására bukó­gátakat és műszerházakat építettek. Ezek automatiku­san működnek és szalagra rögzítik a források vízhozam­változásait. Pár hetes méré­sek után máris érdekes ada­tok birtokába jutottak és így újabb titok megfejtése vár a kutatókra. Az árapály jelen­ség hatását a Vecsem forrá­son is észlelték, de az eddi­giektől eltérően, más formá­ban. Itt nem kitöréssel, ha­nem vízhozamcsökkenéssel tál átkoztak. Megfi gy elésü k szerint a forrás vize óránként hirtelen lecsökken, majd ugyanolyan gyorsan vissza­emelkedik eredeti szintjére. Az okozat felderítésére előre­láthatólag több éves vizsgálat szükséges. Az idén még hasonló bukó gátakat és műszereket he­lyeznek el Komjáti környé kén a Pasnyag forrásra, vala­mint a tomanádaskai kastély- kerti és a Tapolca forrásokra. A kutatások célja, hogy tisz­tázzák a karszthegységek szerkezeti viszonyai és a föld alatti vízfolyások közötti ösz- szefüggéseket K, 3. Új művek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül néhány tudomá­nyos ismeretterjesztő műre hívnék fel a figyelmet. Zsip- mond László könyve, a V.ran- cia,ország 1789—19G8. és Timer József műve, a Beszélő múlt, egyaránt érdekelheti a történe­lemmel foglalkozókat, míg Pcr- neczky Géza könyve, a Tanul­mányút a Pávaiskolába, a mű­vészettörténet barátait érde­kelheti, Almási Miklós könyve pedig A drámafejlődés útja, amely Goethétől O’Neill-ig tárgyalja a témát, az irodalom és a színház barátait érdekel­heti elsősorban. Akik németül is olvasnak, azoknak figyelmét felhívjuk Erich Kästner verseskötetére, a Die Zeit fährt Autó-ra, vala­mint egy Das Gelieimniss des Transpluto című tudományos fantasztikus regényre. Két, vi­rágokkal foglalkozó könyv is megjelent németül, az egyik a Garten-Blümen von A — bis Z című lexikon, a másik egy ké­pes album, amelynek Mein Ro­sengarten a címe. Ezenkívül Cronin ismert műve, a Die Zi­tadelle is megjelent. Eltűnő népek Az utolsó eszkimók Ismeretes, hogy bizonyos ka­nadai körökben megvan a — be nem vallott, de gyakorolt — Polimurói olajfák Mazsaroíf Miklós munkája törekvés arra, hogy elangolo- sítsák az eszkimókat és ezzel eltüntessék ezt az őshonos nép­csoportot. Az eszkimó iskolákban köte­lezővé tették az angol nyelvet, ezzel a gyerekeket angol gon­dolkodásra, saját ősi kultúrá­juk elfelejtésére kényszerítik. Majd mindegyik fiatal enged a fehér emberek életmód körül­ményei csábításának, úgy öl­tözködnek, úgy énekelnek, mint ők, a legmodernebb tán- ' cokat táncolják és könnyen be- | hódolnak a fehérek minden káros szenvedélyének, ijesztő mértékben részegeskednek. Ősi életmódjukban nem ismert be­tegségek könnyen megtámad­ják őket. Az eszkimók lassan­ként eltűnnek, mert felszívja őket a gépi civilizáció. A közelmúltban Alaszkában hatalmas szénhidrogén telepe­ket fedeztek Tel, amelyek ka­pacitása a világ legfontosabb lelőhelyévé emeli. A petróleum és az értékesebb ásványok utáni kutatások érdekében vég­zett geológiai munkák feszített ütemben és a legmodernebb módszerekkel folynak. A töre­dékes hírek, melyek időnként a nem hivatalos csatornákon át kiszivárognak, hihetetlen fel­fedezésekről beszélnek. Mi történik majd az eszki­mókkal, amikor csodálatos tundrájukon olajkutak ezrei magasodnak? Könnyű prófétá­nak lenni. Az eszkimók majd tisztviselőkké válnak, jó fize­tést kapnak és mindent meg­tesznek majd annak érdeké­ben, hogy elfeledtessék szár­mazásukat, HARGITTAY ATTILA. Ifjúságom öklömben eget, földet, szeretőt szorító, sírig-nőtt harcaimhoz erőt, hitet adó; szólítom neved! Gyermekkorom füttye rebben jeltelen sírod felett. — Megérint az örök múlandóság» szivemben zajong a megszépült valóság; Csillag-testvéreim! Hol vad szelek mossák kékebbre az eget, méregzöld levelek dúdolnak szolid melódiát, hol szomorú táncában kizöldül a nádas, ott talállak anyám öl^n elmúlt ifjúság. \2 idő húsomba harapott, szigorú törvénye ítélt lassú elmúlásra, de ifjúságommal tele már a lelkem: lesz kivel birkóznom éjszakára! — itt, Ormosbánya VI-os aknán is végzetes lehet a legkisebb hiba is. A fejtés magassága eléri a két méter 60 centit is. De sze­relés lévén, nagy még az ösz- szevisszaság, a lerobbantott szén is nagy kupacokban vár sorára, áll a kaparó is, mert odább, a motorral van vala­mi baj. Mindenki tudja, mi a teendője, aszerint cselekszik is. Nincs egy felesleges moz­dulat, egy haszontalanul ar­rébb lökött csákány vágj' la­pát. A fronthomlok 95 méter. Míg végigjárjuk, sok mindent jegyezhet noteszába a króni­kás. Gondot okoz a vető Az omlasztás kerül szóba. Ahol megállunk egy kis esz­mecserére, szürkés csíkra mu­tat a főmérnök. Jókora vető szeli ót a tömör szénfalat. Ez okoz pillanatnyilag nagy problémát. Az a helyzet ugyanis, hogy ilyen helyeken „megrokkan” a szén is, véko­nyabb a telep, nem jó a tám sem. Valent-támot használnak ugyanis, ami az átlagos szén­vastagsághoz van .méretezve. \z első feladat: kisebb mé- -etű biztosítási kellékekről gondoskodni. Rövidebb tám beépítése szükséges. Persze gondolkodásra nem sok az i dő. A vetőnél és környékén 1 nagyobb a fedünyomás is, 1 unit ki kell védeni. Néha a 1 viz is rájuk köszönt, és égé- i szén soha el nem tűnik. A talp, a fekü duzzad, vizes, né­hol olyan, mint a szivacs. Sépet, berendezést rögzíteni ilyen helyen igencsak nehéz feladat. Hogy a süllyedésre hajlamos „talajon” kifogja­nak, a tárnok alá gerendát, deszkát tesznek, vagy szek- rényácsolatot építenek be, ahol végképp nem boldogul­nak. Ha jót omlik a f oto A legnehezebb pillanatokat talán a front indulásakor számlálták a brigád tagjai. Vízzel találkoztak, emiatt igen nehéz volt az omlasztás. Ugj'anakkor nagj’ volt a nyo­más is, s ami a legtöbb gon­dot okozta, hogy a magas fedü nehezen szakadt. Most már nincs különösebb gond, baj, hiszen a fedü szakaszok­ban törik, szabályos az om­lasztás, amellett nagyobb az előrehaladási sebesség, ami jelentősen befolyásolja a nyo­más alakulását. A bányász mindig tudja, ha jól omlik a főtéje, akkor néhány ciklusig kifogástalanul viselkedik a banya. Kifelé a frontról, könnyebb volt a járás, hiszen ismerőssé vált mindaz, ami a bányába menet még idegen volt. (i—f) A lámpák imbolygó fénye árnyakat rajzol a vágat falá­ra. Fegyelmezetten, nyugodt tempóban dolgozik a brigád. A vastámok mereven, bizton­sagot keltő mozdulatlanságban tapadnak a íőtéhez és a talp­hoz. Nem gyerekjáték 100 mé­ter mélységben, az akna szá­jától is legalább négy kilo­méternyi távolságra a föld alatt helytállni. A percenő nesz, a szomszédos frontról érkező, tompa moraj, a gumi­szalag egyenletes csusszanása vagy egy-egy parancsoló, máskor intő, figyelmeztető ki­áltás óvatosságra int. Ga/(hitj szénmező Jánosi József főmérnökkel jöttünk ide, a IV-es telepi frontfejtéshez, az egyik legtá­volabbi munkahelyre, ahol Kozma László brigádja van éppen műszakban. Vele együtt harmincán dolgoznak ebben a harmadban. Többségükben fiatalok, akik igazodnak a munkahely tiszteletet paran­csoló fegyelméhez, az idősebb szaktársak magabiztos nyugal­mához. Mindannyian tudják: A gyerek azzal jött haza a ninap az iskolából, hogy a anító néni valamit beírt az el- enörzőjébe. Csak azért nem udta pontosan megmondani, logy mi lehet a beírás, mert még csak másodikos az álta­lánosban, s noha kitűnőre ol­yas — ám ez csak az előirt, szabványbetűkre érvényes, a tanító néni írása neki még ol­vashatatlan. Nézzük hát, mi van az el­lenőrzőbe írva. Az van beír­va, hogy a gyerek magatar­tása március 1-től 15-ig vál­tozó. Azon is megütközhet­nék, hogy eddig nem ez volt az ellenőrzőjébe írva, hanem: példás, meg jó — most azon­ban csak azután lepődtem meg, hogy a gyereket meg­ijedni láttam. i Az egész bejegyzést, úgy ahogy van, az első pillanat­ban dicséretnek fogtam fel. Majdnem hogy felkiáltottam örömömben: no, hálistennek, hogy már a gyerek magatar­tása változó. Ügy fogtam fel az egészet, hogyha változó, bizonyára a legjobb irányban. Csakhogy — mint kiderült — az ilyen felfogás legfeljebb az én naiv képzeletemben le­hetséges. Másról van itt szó: a változó akárhogyan is ma­gyarázom, valójában azt jelen­ti, hogy a gyerek magatar­tása hármas. Fogadónapon elmentem a tanító nénihez. Már az első percben kiderült, hogy állás­pontunk még sem közelíti egymást: amit én dicséretnek fogúm' fel, az valójában a 1 tanító néni messzemenő rósz- i szállását fejezte ki, a változó i magatartás az iskolában azt l jelenti, rossz a gj'erek. Tér- \ mészetesen, mint afféle elfő- 1 gult szülő, ezt is igyekeztem t megmagyarázni, s fejtegetni i kezdtem, hogy én rossz gye- ( reknek azt tartom, aki betö- i ri a társa fejét, beveri az - ablakokat, randalírozik. S i kérdeztem, hogy a szóban for- i gó változó magatartás mögött ez rejlik-e? Mondta a. tanító né­ni, hogy nem, erről szó sincs, hanem a gyerek magatartása változó. V T're is mit csi­nál? — kérdeztem. — Nem j figyel, beszélget — világosi- i tottak fel. i A gj'erek napközis osztály­ba jár, ami azt jelenti, hogy : felkel reggel hétkor. Fél nyolcra elmegy a napközibe. ; Ha szerencsés hete van: nyolc­kor kezdődik a tanítás, ami eltart hol 12-ig. hol 1-ig. Ez- i után ebéd, ebéd után vissza a tanterembe. Kezdődik a napközi, minden szülő álma és minden napközis diák fé­lelme. Ez eltart hatig. Ez a jobbik hét. Van amikor a me­netrend az előbbinek a for­dítottja. Vagyis reggel kezdő­dik a napközi, délután pedig a tulajdonképpeni tanítás. Már most, ha hozzáveszem, hogy néhány évtized elszállt felettem és mit tagadjam, i magatartásom még ma is ál­landóan változó, a gyerektől sem kívánom meg, hogy hét­számra, hónapszámra, cvszám- ra egyforma legyen. Nyilván- “| valóan változik, s csak hadd változzon. Aztán: a mi társa­dalmunkban a negyvennyolc órás munkahét az általános, de egyre több helyen 44, sőt 4-0 órás munkahétre térnek át. j Vannak és jönnek másutt is ! a szabad szombatok. Naponta i sok emberrel találkozom, s mindenütt beszélgetni látom i az embereket. Mit mondjak: i egyedüli olyan „munkaterü- . leinek az általános iskolát is- i merem — napközivel együtt i —, ahol napi tíz, hetente ösz- ; szesen 56 órás „munkaidő” ■ van. Olyan követelménnyel, ■ hogy kezeket karba, ne be- l szélgessünk és figyeljünk. Férfiasán bevallom: már több ízben előfordult velem, iogy munkaidőm letelte előtt, így a hatodik, hetedik, külö- aösen meg a nj'oleadik órá­ján figyelmem megcsappan i, .'agy hogy eltérjünk az álta­lános iskolás szinttől, nem tudtam megfelelően koncent­rálni. Ilyenkor 'az is előadó­dott, hogy kigomboltam az ingem nyakát, kávét főzettem — ha volt kivel —, mi több, nem egyszer az is előadta magát, hogy „megyek a köz­pontba!” felkiáltással átruc­cantam a közeli presszóba. Ha most visszagondolok minden oljTan csinytevésem­re. úgj' érzem ezekben a pillanatokban magatartásom enyhén szólva nem volt egj'enletes, mi több, attól tar­tok: változónak tűnhetett a szemlélődő szamára. Nem egyszer a fáradtság je­lei mutatkoztak rajtam, s ilyenkor nem hogy nem fi­gyeltem, de még az is előfor­dult velem, hogyha nem „éb­redek” fel idejében, ott, a munkahelyemen, mondhatom a helj'szinen akár cl is alud­hattam volna. Tartok tőle, hogy a gj'erekcknél hasonló elernyedés szintén előfordul­hat. Komolyra fordítván a saot, túlmenően azon, hogy a vál­tozó kifejezés nem a legszo- rencsésebb, hiszen azt valljuk, hogy minden eredményünk és előrehaladásunk a mozgásban, a folytonos változásban rej­lik. Viszont elgondolkodtató gyermekeink túlterhelése. Könnyíteni pedig lehet: ahol napközis osztályok vannak, ne a diák, hanem az iskola alkalmazkodjon: azaz mindig reggel legyen a tanítás és délután a napközi. így a fi­gyelem a tanításra összponto­sul. Kevesebb lesz a beszéd, következésképpen néni válto­zik annyit egy-egy „műszak” alatt a gyerek magatartása. Marad idő mozgásra, játszás­ra, ami nélkül gyerek elkép­zelhetetlen. Szóval ezen a te­rületen is változni, változ­tatni kell —, mert, csak a jó irányú változtatáson és a gyerek jó irányú nevelésén múlik, hogy a szó átértéke­lődjék, és ami ma változó magatartási! és az jelenti hármas, holnap már jelent­het akár ötöst is. S*eärrwir<*« LmJ**»* Magatartása: változó Szálig saiéáerre a fold aiaú Szentül nemcsak papírkivágás­ai vagy kézimunkával foglal­kozhatnak, hanem módjuk nyí- ik bonyolultabb, érdekesebb nüveletek elsajátítására is. 1 A gyerekeknek kimondha- atlan örömet szereztek. Pedig i harmincezer forint értékű izerszám csak indulás. A he- yiipari vállalatok később is ámogatják majd az intézetet: lemcsuk anyagilag, hanem er­kölcsileg is. Kiss Albert, a negyei tanács Ipari osztályá­lak vezetője az ajándék átadá­sakor megígérte a gyermekek­nek, máskor is — ezentúl •endszeresen — meglátogatják 5ket. Eljönnek hozzájuk a KISZ-fiatalok és a szocialista arigádok tagjai, hogy beszélje­nek nekik életükről, munká­jukról. Hiszen majdan — ere­jükhöz mérten — nekik is helyt kell állniuk. A kis ünnepségen, amelyet április 18-án tartottak, részi vett dr. Hetényi György, a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályvezetője és a vállalatot igazgatói. S ahogy az egyit részvevő mondotta: a termelés •i munka közben hasznos néhi megállni egy percre és szét­nézni. Jó segíteni is, azokon akik megérdemlik. Igaz em­berségből Csutorás Annamária „Édes kisfiam! Sajnos, me­gint nein tudunk meglátogatni, sok a dolgunk. De ha valami kívánságod van, írd meg. Csak ne kívánj sokai, mert most nincs pénzünk. Tudod, lelket vettünk a Balatonnál és épít­kezünk ..." A levelet egy szomorú szemű kisfiú kapta, összehajtogatta és ellette a többi közé. Mióta az intézetben van — több mint egy esztendeje — ennyi jut neki a szüleiből. Társai közül nem egynek ez az „osztály­része”. Hetvenhetén vannak, a sályi mozgásjavító intézet lakói. Ama félelmetes gyemiekpara- lizis járvány szomorú áldoza­tai. Mert a szép környezet, a nevelők gondoskodása sem ké­pes feledtetni velük: nekik ke­vesebb öröm jutott, mint egész­séges társaiknak. Pedig ben­nük is él a tennivágyás. Sok- szorózottabban, mint más gyermekekben. A hetvenhét kisfiú és kis­lány segítségére siettek most megyénk helyiipari vállalatai. Ajándékot vittek a gyermekek­nek Olyant, amelynek később is — ha kikerülnek az intézet­ből — hasznát veszik Politech­nikai oktatáshoz szükséges szerszámokat vittek Súlyba — egy leendő műhely „alapjait”. Hetvenhét gyerek öröme

Next

/
Oldalképek
Tartalom