Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

ÉS7AK-MAGYAR0RSZAG 7 Ojtsoels mi fs véleménye? If CB rose Ózd? Br. Benvó Tibor, ÖKy fnűszaki fejlesztési főmérnöke: — Településünk húsz év óta közigazgatásilag város, de jel­ege széteső, központja nincs, még nagyon sok az öröklött Úmaradottság Az előrehaladás ihégis nagymértékű, melynek Számbavétele hosszú oldalakat ‘gényelne. En inkább azokról sZólnék most röviden, ami a város fogalmához hozzátarto­zik, de nálunk még hiánj'os. %enek például a rendezettség, <l kommunális ellátottság és a okosság kulturáltsága. Ezért l|gy gondolom, a következő to ''vben fejlődhet valóban va­jassá településünk, mikorra a gyújtó teljes átépítésével az Jv úttól a Béke telepig kiala­kul a város tengelye, létrejön 112 üzleti negyed, és megvalósul 5°k más fontos célkitűzés. Vá­msunk alapvető gyára is ebben időszakban teszi majd meg k döntő lépést a korszerűség -lé. Nyilvánvaló, hogy ezzel ' órosi szintre emelkedik a J ommumilis ellátottság es to- ' >bb fejlődik a lakosság kul- . U'áltsága. Biztosra vehető té­kát, hogy évről évre újabb lel­kesítő eredmények szemtanúi őszünk. Hosszú-e jjz az idő­szak? Nem. Hiszen 10 év nuil- J7u városunk még csak férfi­korához érkezik el. Az aktivi- k’sra serkentő türelmetlenség ! zonban mindenképpen indo­kolt, Kiir<»Harclf Ela, ut pót ‘a vezetője: Huszonhét éve lakom itt, s jUnúja voltam annak az óriási fejlődésnek amely ezalatt tőr­ként, s történik ma egyre foko­zottabb mértékben. Szerintem vitathutallan, hogy már város Sjzd Pedig sokan próbál iák az jllenkezőjét bizonyítani. Arról s meggyőződtem, hogy az ózdi Uiberek szeretik ezt a várost, ku is megszerettem 27 év alatt, "em is vágyom máshová. De üzért van még sok 'avUani ® ó elsősorban a kereskedel- ellátottság terén. Kevés a újbóli, s délutánonként általá­ban már tejet sem lehet kapni. Hégi vágyunk, hogy nálunk is legyen palackozott tej és kakaó. A hírlapterjesztés szempont­jából elértük a városi szintet. Az előfizetéses napilapok pél­dányszáma 16—17 ezer között ingadozik. Alig van a városban 500 olyan család, ahová nem jár rendszeresen napilap. Az olvasottság tekintetében kissé lemaradunk más városoktól. Nálunk 76, míg máshol 80 szá­zalékos. Városi igénynek tulaj­donítható, hogy az olvasók a lapokat szeretnék a reggeli órákban kézhez kapni. Ebben nem versenyezhetünk sok más várossal. Reggel 8 órára érke­zik meg az újság Ózdra, s így csak a délelőtt tudjuk kézbesí­teni. De legkésőbb 12-re az utolsó lapot is kikézbesítjük. Örvendetes, hogy az utóbbi időben nagy érdeklődés mutat­kozik az új lapok iránt. Ki­elégíthetetlen igénnyel is talál, kozunk. A Béke telepiek kérik az új városnegyedben a két- \ műszakos postahivatal meg- j valósítását. Az emberek igénye ' már városi szintű. « ....... ^ndor, s zerkesztője: — Közigazgatási szempont­ból már 20 éve város Özd, va­lójában még ma sem. Ezt mi ózdiak kissé kényszeredetten csak akkor ismerjük el a hoz­zánk látogató ritka vendég előtt, ha az — nem ismerve ér­zékenységünket — faluvá deg­radálja e várost, a városunkat. Persze egymás között sokat bé- kétlenkedünk. De nem akarjuk a városi rangon alul adni. A magam példáján mondom: nem könnyű megszokni. Az­után viszont még nehezebb el­szakadni tőle. Történt itt sok erőfeszítés — jó tíz éve része­sének vallom magam —, s nem is eredménytelenül. Van már egv városias „külvárosunk”. A belváros helyén viszont eavelőre csak falu van, földbe süllyedt, megtöppedt, öreg há­zakkal. Emberek élnek ezek­ben is. Az emberek pedig na­gyon vegyesek. Ha képzeletben leemelem a házak tetejét betekintek a „családi fészkek­be” vagy minden képzelet nél­kül szemlélem az autóbuszok várakozó utazóközönségét, a holtok vásárlóit, nem külön­ben kiszolgálóit, de kvűönöse" a talponállók, a lezüllesztet* éttermek törzsvendégeit, el-el­Kamaszkorát éli városunk. BZkóflen még az emberi vilá­gunk. ahol és amikor megszű­nik a munkahelyi kollektivá’" fegyelmező összefogó hatás» Az emberekért, velük egvptt közösen többet lehetne ten­nünk azért, hogy az életmód, a gondolat- fs érzelemvilág való­ban városi legven. Városi em­berek között hamarabb elliin- nem hogv városban elek. Idő kell hozzá hogy a 20 év alatt kétszeresére nőtt lakosság ne­mes acéllá ötvöződjék — az acél városában. Van itt még tennivaló bőven. Matyé lakodalmas Több, mint egy esztendeje, hogy megyénk néhány fogyasz­tási és értékesítő szövetkezete újfajta szolgáltatást vezetett be: megrendelésig lebonyolít­ják a lakodalmat. A megren­delő kívánsága szerint akár a lakodalmas háznál, vagy a szö­vetkezet valamelyik szépen fel­díszített vendéglőjében rende­zik meg a nagy eszem-iszomot. A legtöbb helyen még arról is gondoskodnak, hogy a helyi lakodalmas szokások se hiá­nyozzanak a nagy családi ün­nepségről. A legjobban Mező­~ megrendelésre kövesden vált be ez a szolgál­tatás, ahol egy év alatt több, mint télszáz matyó lakodal­mast bonyolított le a szövetke­zet. Akadt ezek között több, mint két napig tartó, tízezer forintos dínom-dánom is. Az ilyen megrendelésre készített mezőkövesdi lakodalmak sike­rére jellemző, hogy jó hírük n szomszédos megyékbe, sőt az ország távolabbi részeibe is el­jutott. A közelmúltban pé'dául egy pesti család tagjai ünne­peltek lakodalmat a mezőkö­vesdi szövetkezeti étteremben. Újahk vízi járműveket készítenek Tiszalök ön A tiszalöki duzzasztómű szomszédságában levő műhely­ben mór csaknem tíz éve ja­vítanak kisebb vízi járműveket, építenek a vízügyi hatóságok részére szükséges csónakokat. Az elmúlt néhány esztendőben, amióta az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság lett a mű­hely gazdája, valóságos hajó-1- építő üzemmé fejlődött ez a tiszalöki részleg. Korszerű tanyahajó és több­száz tonnás tiszai uszályok is épültek a műhelyben. Az idén újabb nagy vízi járművek el­készítésére kaptak megrende­lést. Többek között a szolnoki és a szegedi vízügyi igazgató­ság részére is építenek egy-egy uszályt. E mellett mintegy egy­millió forint értékben készíte­nek különböző alkatrészeket kotrógépek és különböző föld­munkagépek javításához. Itt gyártják többek között a kot­rógépek puttonyait is. Tavaszi gépszemlére készülnek A színek, műhelyek, csarno­kok, de még az udvar is gé­pekkel van tele Páterhomokon. Peng az üllő, cikkan a kala­pács, zúgnak a villanymotorok: lázas igyekezettel készülnek a Bodrogközi Állami Gazdaság központi gépjavító üzemében a szerelők, esztergályosok, la­katosok Krakomperger Gyula művezető irányításával a ta­vaszi gépszemlére. A kom­bájnok, traktorok, cséplő- és aratógépek, különféle munka­gépek szinte százával sorakoz­nak a páterhomoki üzemben. Égy részük generálozáson ment át, mások kisebb-na- gyobb felújítás, javítás után kerülnek ki a határba, hogy a talaj várható szikkadása után a dombosabb táblákon minél előbb megindulhasson a tava­szi munka. A kertészeti gépeket már a munkahelyükre, a gyümölcsö­sökbe szállították, a közeli na­pokban pedig a gazdaság szak­embereinek részvételével meg­tartják az erő-, munka- és ta­lajművelő gépek szokásos tu- vaszi szemléjét is. A műhe­lyekben dolgozó 52 szakmun­kás már az utolsó simításokat végzi a traktorokon, ekéken, boronákon, disztillerekcn. Nagy segítségükre van az üzemben dolgozó 60 ipari tanuló is. kö­zülük 22 első-, 11 másod- és 27 harmadéves, akik az elmé­leti és gyakorlati ismereteket egyaránt a hajdani uradalmi tanyából lett korszerű gépja­vító üzemben sajátítják el. (li. j.) Ás első napok as őrsitn Minden esztendőnek van egy órája, amelyik három korosz- j tályt talál együtt az őrsön. Le­szerelő határőröket búcsúztat­nak, újonnan érkezetteket fo­gadnak a parancsnokok és a házigazda másodévesek. Az óra elmúltával a leszerelők útnak Indulnak, vissza a polgári élet­be. Akik most érkeztek, azok számára ettől a pillanattól kezdve nyer értelmet a kikép­zés hónapjainak minden fá­radsága. A zempléni hegyvidék leg­szebb tájai övezik Hollóházát. A hollóház! őrs határőrei ezen u tájon, a tiegyek és völ - gyek között, az. erdőkben és a tisztásokon vigyázzák állam­határainkat Nagy részük Bor- ' sód megyéből, a közeli közsé- j gekből való. Többé-kevésbé valamennyien otthonukként is­merik, szeretik és őrzik ezt a vidéket. Tavaly az őrs elnyer­te a kiváló címet. A kiváló cím az új elsőéveseket is kö­telezi. Néhány hete érkeztek a leg­fiatalabbak. Az igazi szolgálat első napjaiban az őrssel ismer­kedtek. Találkoztak a község vezetőivel. Az őrs hagyomá­nyaihoz híven meglátogatták a Hollóházi Porcelángyárat, kap­csolatot kerestek az ottani KISZ-esekkel. Közös irodalmi színpadot alakítottak, műso­rukkal most a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. évfordu­lójára készülnek. Azután bejárták a rájuk bí­zott határszakaszt. Megkezdő­dött a rendes napi munka. A tapasztalt másodévesek' veze­tésével már szolgálat"', i. be­osztották őket. Pihenőidejüket az őrs kiub­slm Járőr a halár mentén. Három kép az ünneplő Szederkény hői Tiszaszederkényben, mint pénteken már hírt adtunk róla, megkezdődtek a II. tiszaszederkényi művelődési hetek ren­dezvényei. Ennek első eseménye volt a Derkovits-emlékün- nepség, illetve az, hogy Derkovits Gyuláról nevezték el a város művelődési központját. Korábbi beszámolónkat most három képpel egészítjük ki. Közvetlenül a szobor leleplezése után ír. - sokán nézték nagy ér­deklődéssé: Uerkíi-v., Gyula szob­rát, amelyet Pataki .Ián- ; ké ' diófából. A felső képünkön inthato szobor a művelődési központ fél­emeleti olvasójában kapott helyet, míg az ugyancsak Pataki János al­kotta Derkovils-rellef, amelyet a művész gránitból faragott ki. az épület külső falán, a íőbejárat mellett figyelmezteti a belépőt a névadóra (Oldalsó képünk.) Ugyancsak Derkovits emlékének áldozott a művelődési központ az emlékkiállítás megrendezésével, amikor a Magyar Nemzeti Galéria állományából mintegy :>o Derko- vits-grafíkát. kölcsönzött ki tárlatot rendezett belőle az emeleti nagyte­remben. IC tárlatot már a hivatalos megnyitás előtt is Igen sokan meg­tekintették, és azóta is nagy érdek­lődést. kelt. ügy részletét láthatjuk alsó képünkön. (hm) — sz. gy. tabbak már tudják, kit, mit. miféle embert, vagy vadat hal­lanak. És megtanulnak az er­dőben csendben haladni: — A múltkor öt méterre megközelítettük az őzet... Ebéd után útra készülődik a járőr. Lovakat nyergeinek. Az egyik vasderes ugyancsak szi- lajnak tűnik. — A másodévesek már biz­tosan megülik. De az újak kö­zött is akad már jó lovas — mondja a parancsnok politikai Pihenő a klubban. (Foto: Szabados György) Elmondják, hogy szüleikkel sűrűn talá'koznak. Vasárna- oonként kedves látogatók ér­keznek az őrsre. De ió munká- iuk jutalmaként ők is gvakori vendégek otthon, igaz legtöbb­jüknek nem kell túl messzire utazni. — Jobb itt. mint a kiképzé­sen. Az éiszakánk — igaz — nem olyan nvugodt. de vala- hogv szabadabb az ember. — Nappal szép az erdő özekkel és vaddisznókkal ta­lálkozunk. Éjszaka persze meg­ijedhet tőlük az ember... Az erdőben messzire hn'lnt- sz.anak és szokatlanok még \gz éjjeli neszek. De a tapasztal­helyettese. — Persze nen Min­denkinek kell lóra ülnie. Fegyvervizsga következik. A járőr elindul. T ovon és gvalo- sosan mennek ki a határra. Sok-sok kilométert, hegves, erdős vidéket kell beiármok. S közben figvelni minden moz­gásra. zajra. Mind fáradt, amikor vissza­érkezik A sok mozgás az éles hegyi levegő kitűnő ó(v^^vat csinál. Van ke’etie a kiadós “bédnek. a vacsorának Mire leszerelnek mindewikük meg­erősödik Éc mo<>'öfTÚ^°r»s»r!nnk. Felnőtté ópieli őket a den„ napi feladat: hatóm;-1- -vaui­mé. Flanck Tibor jában töltik a határőrök. Sak­koznak, biliárdoznak, rádiót hallgatnak és tv-t néznek. Új­ságokat és folyóiratokat olvas­nak. Az őrsnek 500 kötetes könyvtára van. A klubban már otthonosak, a másodévesekkel beszélgetnek a nemrég érkezett f’utalok. El­ső benyomásaikat ízlelgetik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom