Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

€SZAK-MAGYARORSZÄG = A közmfivczetéki csövek fektetésénél a munkát eddig liosszú, megtámasztott oldalú árkokban végezték. Az Épí­téstudományi Intézetben kidolgoztak egy új építési mód­szert, melynek során a csöveket egy védőkosárral együtt emelik be az árokba. A cső fektetési munkát a kosár vé­delmében végzik el. Az új módszerrel gyorsan és a közúti forgalom minimális zavarásával lehet vezetéket építeni. Buszúit­milliós Byereses A Lenin Kohászati Művek szakszervezeti tanácsa elfogad­ta az 19(18. évi nyereségrésze­sedés felosztásáról szóló elő­terjesztést. Az év közben már szétosztott, összesen 5 millió <531 ezer forintot nem számít­va, március 14-én 25 millió 230 ezer forint nyereséget fi­zet ki a vállalat. Ebből a dol­gozók I. kategóriájára 736 ezer, A II. kategóriára 2 millió 734 ezer, a III. kategóriára pedig 21 millió 760 ezer forint jut. A kollektív szerződés lehe­tőséget adott volna rá, hogy a nyereségrészesedést differen­ciáltan osszák szét az üzemek között. A szakszervezeti tanács azonban elfogadta az igazgató­ság javaslatát és — figyelem­be véve, hogy a gyár egész kollektívája igen jól dolgozott az elmúlt esztendőben — nem tett különbséget az egyes üze­mek között. A jövő hét végén kifizeten­dő nyereségrészesedés összegén felül hétfőn, március 10-én több mint másfél millió forin­tot osztanak szét kiváló dol­gozó jelvények új tulajdonosai között. Egyetlen esztendő L Az elnök és a párttitkár, a szakemberek és a brigád veze­tők, az alkalmazottak és a tsz-tagok szinte szó szerint azonos mondatokkal vallják, hogy a mezőkövesdi Búzaka­lászban a szocialista munka- Verseny ma már az egyik leg­nagyobb erőforrás, amely nem­csak anyagilag gazdagítja a szövetkezetét, hanem erkölcsi­leg és politikailag is. így nem­csak gazdasági eredmények­ben mérhető a gyümölcse, ha­nem a versenyzők öntudatá­nak erősödésében is. Né»y alapelv A mezőkövesdi Búzakalász Tsz-ben tavaly, a Kommunis­ták Magyarországi Pártja 'negálokulásának 50. évfordu­lójának tiszteletére 350 terme­lőszövetkezeti dolgozó kapcso­lódott be a szocialista munka- versenybe. A verseny céljait a Pártvezetőség, a tsz-vezetőség és a versenybizottság az esz­tendő elején négy tételben fog­lalta össze. 1969-ben is, mint fő versenyzési célok, ezek ma­radtak érvényben: 1. A gazdálkodás és az üzem fejlesztése, a gazdálkodási eredmények növelése, a ter­melési tervek túlteljesítése. 2. A gazdaság bevételeinek, ezen belül a tagok és alkal­mazottak jövedelmének növe­lése. 3. A dolgozók munkakörül­ményeinek javítása. 4. A szociális és a kulturá­lis juttatások bővítése. A Búzakalász már meglar- t°tta zárszámadását, értékel­te 1968. évi eredményeit, ez- Zel együtt a munkaversenyt is. A gazdaság termelési értéke egyetlen év során 80 száza­lékkal növekedett. 1967-ben 36 millió volt a termelési érték, 1968-ban viszont 65 millió fo­rint. A közös vagyon az 1967- es 42 millió 91 ezer forintról millió 498 ezer foiántra no- vckedett, a tiszta vagyon pedig ^ millió 644 ezer forintról 943 000 forintra. Az egy tiJgra jutó évi átlagos jövede- lem 22 240 forint volt (5540 fo­lttal több, mint 1967-ben). Az egy munkanapra jutó átla­gos kereset 1968-ban megha­ladta a 122 forintot. Rendszeres üdültetés Ezek jelzik, hogy a mun­kaverseny első két tételére vo­natkozó terveket túl is teljesí­tették. A második tételtől ugorjunk a negyedikhez. Alig­ha van megyénkben még egy olyan tsz, amely annyit tenne a szociális és kulturális juttatá­sok bővítéséért, mint a Búza­kalász. 1968-ban 127 tsz-tag és alkülroazott üdült üdülőiben pra.yuCTézoboszlón és a Balaton mellett. Az üdülési költségek zömét a közös fedezte. — Tagjaink rendszeres üdül­tetését igen fontos feladatunk­nak tekintjük — mondotta ez­zel kapcsolatban Garay Gyula párttitkár. — A jövőben még magasabb színvonalon kíván­juk biztosítani dolgozóink pi­henését, üdültetését. Fizetett szabadság A Búzakalászban tavaly, az új tsz-törvény értelmében ki­szélesítették a fizetett szabad­ság biztosítását. Korábban csak azok kaptak szabadságot, akik legalább évi 250, tízórás mun­kanapot dolgoztak. 1968-ban mindazoknak biztosították, akik az alapszabályban előírt munkaminimumokat teljesítet­ték, akkor is, ha nem dolgoz­tak 250 napot. így összesen 3707 nap fizetett szabadságot adtak ki, ezekre 450 000 forin­tot fizettek a tsz-tagoknak. Ezenkívül az alkalmazottak­nak 240 000 forint bért fizet­tek ki a szabadság-napokra. Az üdültetéssel együtt ez a szabadságolási szint megköze­líti az ipari üzemekben biztosí­tott üdültetést és szabadságo­lást. — Mindent összeszámolva — mondotta Busznyák András tsz-elnök —, termelőszövetke­zetünk tagjai és alkalmazottai 1968-ban kereken egymillió forint szociális juttatást kap­tak. ­A munkaverseny és az egész termelés, gazdálkodás harma­dik ..alapelve” a dolgozók munkakörülményeinek javítá­sa. Hogyan javították 1968-ban a munkakörülményeket? Három és fél millió forintért vásárollak erőgépeket, munka­gépeket, dömpereket, szállító­gépeket és két mikrobuszt. Busznyák András elnök azon­ban megközelítően sem elé­gedett a gépesítés méreteivel. Elmondotta, hogy elősorban korszerű vető-í takarmánybe­takarító-, aprító- és szállító­gépekre lenne még szükségük, hogy fokozzák a termelés tech­nikai korszerűségét, másrészt csökkentsék az emberi fizikai munkát. Az állattenyésztés számsze­rű és minőségi fejlesztésének alapvető feltétele a beruházás. A mezőkövesdi Búzakalász 1968-ban saját erőből, 20 mil­lió forint felhasználásával fel­építette a 400 férőhelyes, kor­szerű borjúnevelőt és az 500 férőhelyes tehénistállót. Saját körülményeiket figyelembe vé­ve, saját elképzeléseik, terve­zéseik alapján, saját építő­brigáddal oldották meg az építkezést. Új módszerek az építkezésben A 20 millió forintból új mó­don annyit építettek, hogy a létrehozott építmények a ha­gyományos eljárással legalább 100 millió forintba kerültek volna. A haszon elsősorban a tsz-é, de az sem vitatható, hogy ezzel a népgazdaságot is tehermentesítették. Az új, saját tervezésű és ki­vitelezésű, 500 férőhelyes te­hénistálló éltél’ az eddig is­mert megoldásoktól. Az épít­kezést 1968. május 23-án kezdték el. A kivitelezés olyan gyorsan történt, hogy novem­ber 15-én lényegében használ­ni kezdték az istállót. Jelen­leg ez az ország legnagyobb olyan tebénistállója, amely egy fedél alatt, közfalak nélkül te­szi lehetővé ötszáz tehén be­kötését, korszerű takarmányo­zását, gondozását. Költségveté­sének, építésének, berendezé­sének, technikái felszereltségé­nek, és üzemelési technológiá­jának ismertetése külön tanul­mányt érdemelne. A mezőgaz­dasági vezetők és szakembe­rek máris felfigyeltek rá. Töb­bek között Kunffy professzor, a mezőgazdasági építkezések egyik legtekintélyesebb szak­embere a legteljesebb elisme­réssel nyilatkozott róla. Szcndrci József (Folytatjuk) Ä KRW miskolci telepén 4 vezetés színvonala és társadalmi ellenőrzése A Kohászati Alapanyagellátó Vállalat egyre növekvő jelentő­ségű, 580 fős miskolci telepé­re látogattunk a koksz-, érc- és ócskavashegyek tövébe. Innen látják el alapanyagokkal Diós­győr, Ózd és részben Dunaúj­város kohóit. 1968-ban a vál­lalat termelő besorolásból ke­reskedelmi besorolásba ke­rült. Az új gazdasági mecha­nizmus következtében pedig piaci monopolhelyzetét a MÉH Vállalat veszélyezteti. A gazda­sági feladatok növekedésével megszaporodnak az emberek közötti problémák társadalmi, politikai szinten is. Létkérdés­ként velődnek fel például a termelékenységre, a munka in­tenzitására, a termelés társa­dalmi ellenőrzésére, a demok­rácia gyakorlati érvényesülé­sére vonatkozó kérdések. Irányítás és ellenőrzés A fentiekről való beszélgeté­sekre jó alkalmat nyújtott a szakszervezeti vezetőségválasz­tó gyűlés, ahol külön-külön és együtt is találkozhattunk a gazdasági, a párt- és a tömeg­szervezeti vezetőkkel. Aranyosi István elvtárssal, az itteni párttitkárral, a párt­ós a gazdasági vezetés viszo­nyáról beszélgettünk. — Nagy ellentétről nem le­het beszélni. Mecser Lászlóval, a gyáregység vezetőjével jó a kapcsolat. Kisebb észrevétele­ket tettünk csak vezetési mód­szereire. — Például? szerű közgazdasági módszerek­kel felméréseket? — Felméréseket csak a köz­pont végez. A nagy volume­nű tervek is csak Budapesten születhetnek. Itt csupán ütem­tervek készülnek. — Ügy tudjuk, alig van ma­gasabb műszaki, közgazdasági végzettséggel rendelkező szak­ember. S hallottunk arról is, hogy többen elmentek innen, ön szerint alkalmas-e a meg­növekedett feladatok teljesíté­sére a jelenlegi vezető gárda? — Igen. — A párttitkár elvtárs már beszélt egyszer a gazdasági ve­zetők beszámoltatásáról. Meg­vizsgálták-e a már említett szempontok szerint — a kor­szerű eszközök alkalmazására gondolunk — a vezetők mun­káját? Bodnár József, a feldolgozó üzem vezetője nemmel vála­szolt. Aranyosi elvtárs szerint lényegében érvényesül ez a szempont is, de ő tovább men­ne egy lépéssel: a dolgozókat jobban be kellene vonni a ter­melési tanácskozásokba. A bu­dapesti központ pedig ne két- három nappal, hanem egy-két héttel korábban adja meg a termelési tanácskozás anyagát. Miskolc és Budapest kapcsolata Ezután vita alakult ki a mis­kolci üzemegység, a pórt- és tömegszervezetek, valamint a központ viszonyáról. Egységes vélemény: nem veszik kellően figyelembe a párt- és a tö­megszervezetek véleményét, nem hívják meg képviselőiket a tervek készítéséhez. Bodnár András, a Miskolci városi Pártbizottság munkatársa meg­említi: helyes lenne, ha a köz­ponti KAV-vezetés beszámol­tatására meghívnák a vidéki vezetőket is. Persze, a demokratizmus kérdése a központ és a vidéki üzemegységek közötti viszo­nyon innen is felvetődik. A szakszervezeti gyűlés jó példa erre. Pcpp Sándort, a miskolci üzemegység szakszervezeti bi­zottságának titkárát a vezető­ségválasztó gyűlés megerősí­tette tisztségében, de hallat­szottak vélemények, hogy túl­ságosan is maga csinál min­dent. — A szakszervezeti munká­nak mennie kell, s nekem mindazt el kellett végeznem, amit a reszortfelelősök el­mulasztottak — válaszolta a szakszervezeti titkár. ♦ Egy szó mint száz: a KAV helyzete sokat változott a gazdaságirányítás új rendsze­rében. Változott a gazdasági munka pártirányítása és tár­sadalmi ellenőrzése is. De az itt felmerült kérdésekből és e kérdésekre kapott válaszokból egyaránt érezni lehet, hogy a vezetés színvonalát, s haté­konyságát tovább lehet és kel! is emelni. Tovább javítható a gazdasági munka pártirányítá­sa, társadalmi ellenőrzése is. Nyakas Szilárd — A 68-as hajrában egyes beosztottakkal szemben meg nem engedett hangot hasz­nált ... — Gondolom, a tagfflrűlésen is merülnek fel gazdasági kér­dések. — Igen, a munka jobb ösn- szehangolása céljából határo­zatot hoztunk: üljön össze he­tenként az üzemi négyszög, a gazdasági, a párt-, a szakszer­vezeti és a KISZ-vezetők. — A gazdasági vezetők be­számoltatása a termelés tár­sadalmi ellenőrzésének haté­kony eszköze lehet. Önök ho­gyan használják ki ezt a le­hetőséget? — Elmondhatom, nálunk jól sikerült a beszámoltatás. Mi a beszámoltatási időpont előtt egy hónappal írásban megad­juk a kérdéseket, melyekre az illetékes vezetőknek szintén írásban kell válaszolniuk. A választ a beszámoltatás előtt legalább egy héttel le kell ad­ni. Ekkor ül össze a pártveze­Gazdasági figyelő HETVEN HÁROMEZER BÁNYÁSZ tartozik az országban a bányaiparban is egyre erősödő, izmosodó szocialista brigád­mozgalomhoz. Közelmúltban tartott országos tanácskozásu­kon az iparág vezetői elmondták, hogy mindkét bányászati ágazat — a szén-, valamint a kőolaj- és földgázbányászat — eredményesen teljesítette tennivalóit, pedig az elmúlt idők nehéz követelményeket támasztottak velük szemben. Egyike volt ezeknek a népgazdaság energiastruktúrájának megvál­toztatása; a földgáz és a kőolaj arányának növekedése, a szén arányának csökkenése. Ez a folyamat, amely egyébként ma világjelenség, bizonyos szociális problémákat is felvet. A Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete és az iparág vezetői ezért messzemenő emberség­gel igyekezett és igyekszik a továbbiakban is átsegíteni az érintetteket ezeken a nehézségeken. Az utóbbi esztendők feladatainak megoldásában különö­sen kitűntek a bányászat derékhadát alkotó szocialista bri­gádok. Jelenleg a bányaművelés munkájában több mint öt­ezer munkabrig'ád vesz részt, és 236 műhely és üzemrész, va­lamint 13 üzem versenyez a szocialista címért. A mozgalom továbbfejlesztésében ma a tartalmi színvonal emelése a leg­fontosabb — állapították meg az említett tanácskozáson. Kiemelt figyelmet érdemelnek a műszaki, valamint a fizikai és műszaki dolgozókat egyesítő komplexbrigádok, amelyek különösen a jövő mind bonyolultabb feladatainak megoldá­sához nyújthatnak nagy segítséget. O tőség és tárgyalja meg a jelen­tést. — A jelenlegi pártvezetőség alkalmas erre a feladatra? — Igen. A novemberi veze­tőségválasztás után egysége­sebb lett a pártvezetőség. Van egyéni felelősség a vezetőségi tagokban, amely eddig nem volt általánosan jellemző. A beszámoltatás hatékonysága Mecser László gyáregység- vezető, a szakszervezeti gyűlé­sen arról beszélt, hogy a mun­kaidő-kihasználás csak 65 szá­zalékos. Szerinte a hiba nem a vezetőségben, hanem a mun­kásokban van. Ezt a szakszervezeti gyűlé­sen el is ismerték. De mit tesz a helyi vezetőség a fegyelme­zésen túl a munkaintenzitás növelésére? Végeznek-e kor­A GÉPIPAR IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉIRŐL nyilatkozott a Gépipari Tudományos Egyesület jubileumi közgyűlésén dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Vállalataink — mondotta — egyre jobban felismerik a műszaki fejlesztés je­lentőségét Ez kifejezésre jut abban is, hogy az utóbbi hét évben 62 százalékkal nőtt a gépiparban a fejlesztéssel foglal­kozók száma, holott az összlétszám csupán 29 százalékkal emelkedett. Az 1969-es tervek szerint a gépipar termelését oly mérték­ben kell emelni, hogy a lakosság 10 százalékkal több vas­műszaki árut vásárolhasson, mint tavaly. Most válik lehetővé, hogy a szocialista országokba irányuló export 8, a tőkés ex­port pedig 12 százalékkal emelkedjék. Mindezzel együtt a vál­lalatok idei tőkés exportjának előirányzata még nem éri el a kívánt szintet. A tervek kidolgozásakor tehát arra kell a gépiparnak törekednie, hogy a piaci igényeket mind jobban ki tudja elégíteni. Nagyon fontos a kutatómunka hatékony­ságának fokozása, az új progresszív kutatási irányok fejlesz­tése, a szellemi erők és az anyagi eszközök nagyobb mértéiül koncentrálása. A gazdasági reform bevezetése óta harmincnál több cél­program végrehajtására kötöttek szerződést több vállalattal és kutatóintézettel. E feladatok végrehajtásában az Akadémia több kutatóintézete és a műszaki egyetemek több tanszéke is részt vesz. Saját erőnkből azonban így sem tudjuk a nem­zetközi színvonalat minden téren megközelíteni. Ezért foko­zottan törekedni kell a szocialista országok műszaki fejlesz­tési eredményeinek hasznosítására, a műszaki-tudományos együttműködés fokozására. Az utóbbi három évben megindult, ugyan a licencek, a gyártási eljárások vásárlása, de ennek mértéke még mindig nem kielégítő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom