Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

4 É$£AK-MAGYAROR$ZÁG FILM JEGYZET üräisileoiie iriMija tött itíők. A irrten jelmondata: lehet-e csapója egy emlékből élni? A néző kérdése: lehet-e erre a visszaemlékezés-töredé­kekből, a küiönbözö idősíkok­ban egymás mellé rakott villa­násokból rendezői állásfogla­lásra, mondanivalóra következ­tetni, s egyáltalán az ennyire széttöredezett, nem egészen tisztázott alapállásé gondolatra fel lehet-e egy kétórás filmet építeni? A filmet Guy Gilles rendezte. A női főszereplő, a Jeannet alakító Macim Méril olyan kedves, szimpatikus, hogy nehéz róla elhinnünk az általa megjeleníteni kívánt már-már skizoid lányt. Hogyan.«, s m erre indulj an ak gyerai ekeink ? sssssssssssjvMfsss.sss/vsswM'SAfifiwrrsssrt'Sffjv.-SfSSssssswssssss'Ssrs Vittorio Gassman roppant népszerű színész, a kalandfil­meket, a látványos tömegjele­netekben bővelkedő története­ket igen sok néző szereti, a pa­ródiákat úgyszintén. Ezek az összetevők már eleve biztosít­ják a most bemutatott olasz— spanyol—francia koprodukció­ban készült Brancalaone ár­mádiája sikerét. H3 hozzávcsz- sz.ük még a szép környezetet, nz ugyancsak szép női szerep­lőket, s azt, hogy a nem szink- -miaált filmben a kilencszáz év előtti népséget megjelenítő a tiszták magyarul beszélget­nek, a jó szórakozás minden­képpen‘.biztosított még akkor if., ha a paródia görbe tükré­ben felmettatott más kalandfil- mek célba vett motívumait- nem is ismerjük maradékta­lanul. Az említett erények következtében, á Mario Moni- celli rendezte film messze túl­halad igényességben és szó­rakoztatásban egyaránt a szokványos, lovagtörténetek át­lagán. Nálunk napjainkban már nem művészeti téma; a háztar­tási alkalmazottak élete. An­nál inkább az Jugoszláviában, mint a Zágrábi Filmstúdióban készült, most bemutatott, Há­rom óra magánélet című film­ben láttuk. Itt tömegével ke­resnek állást a faluról felke­rült lányok, hogy a városban maguknak megélhetést bizto­sítsanak, és a háztartások ve­zetésében olyan megkötéseket is elfogadnak, ami szinte min­den idejüket igénybe veszi, és legfeljebb heti három óra jut a magánéletre. Fadil Hadzic filmjében egy nagyon vonzó, 19 éves háztartási alkalmazottal ismerkedünk meg, aki minden héten nagyon várja a három szabad órát, hiszen háziasszo­nya eléggé elviselhetetlen, sza­bad idejében pedig ki van té­ve, csakúgy, mint más kis cse­lédek, az olcsó kalandokra va­dászó városi fiatalembereknek. Nem találja meg boldogságát az ilyen találkozásokban sem, s végül házigazdájának esik áldozatul. Nincs más útja, újabb állást keres. Emberi tör­ténet, hiteles alakokkal, jól si­került társadalomrajz. Érdekes alkotás. ■ (benertek) K őrünk, a huszadik szá­zad egyik sajátos ellent­mondása, hogy az em­berek egy része szinte forra­dalmas lendülettel haladt elő­re a tudomány és technika világában, ugyanakkor az em­berek nagy többsége elmaradt ettől a fejlődéstől. Ennek fel­oldására többféle lehetőség van. A jövőt tekintve minden­esetre igen fontos, hogy az ifjúság nevelésére és oktatá­sára korszerű iskolatípusokat teremtsen a társadalom, ahol ki-ki adottságainak, képessé­gének és tehetségének megfe­lelően építheti ki önmagában élete, hivatása alapjait. Nap­jainkban már inkább ez utóbbi jelent problémát világ- viszonylatban, és hazánkban, s így természetesen városunk­ban, Miskolcon is. Éppen ez adja magyarázatát, hogy mi­ért foglalkozott mindezzel a Hazafias Népfront városi bi­zottságának idei első ülése. A pályaválasztási tanács­adás elvi és gyakorlati kérdé­seiről beszélt Sztupák József, a városi tanács munkaügyi osztályának vezetője és Hnisz László, a művelődésügyi osz­tály iskolai csoportjának ve­zetője Ma már az élet, a munka minden területén megnőtt a társadalom igénye; sokoldalú, szakmáját magas fokon értő és végző emberekre van szük­ség. Ezért váltak döntő krité­riumokká az adottság és a te­hetség, egyszóval az alkalmas­ság. S e tekintetben kap külö­nös jelentőséget a tanácsadás, hiszen a gyermekek és a szü­lők mindezt az általános is­kola elvégzésének idejében még nem tudják reálisan meg­ítélni. A hivatást, "az életcélt viszbnt főbbé Kevésbé már ek­kor Véglegese» el kell dönteni. A pályaválasztási tanács­adás ma még jobbára a lehe­tőségek feltárását, illetve meg­ismertetését jelenti a gyerme­kek és a szülők számára. Ezt szolgálja a helyi kiadású ta­nácsadófüzet is, amelyet min­den végzős általános iskolás megkap ingyen. A döntés se­gítése a szülők mellett, nap­jainkban még az osztályfőnö­kök gondja, akik évekig figye­lik, kutatják, elemzik tanu­lóik adottságait és képességeit. Természetesen az elkövetke­ző években ezen a területen is előre kell lépni. Jövőre ná­lunk is megalakul a tanács­adó iroda. Ebben már orvo­sok, pszichológusok és pedagó­gusok a tudományok komplex módszereivel végzik majd az alkalmassági vizsgálatokat. Igaz ugyan, hogy ez kezdet­ben csak az úgynevezett prob­lematikus fiatalok — tehát például a pályaéretlenek — körére terjed ki, de jelentő­sége, hatása így is „kézzelfog­ható” lesz, mert gyakorlati tapasztalatai): közzétételével segíteni fogják az iskolai — osztályfőnöki — tanácsadás tartalmi színvonalának növe­lését. E célt szolgálja az isko­lai felelősök kijelölése *— kö­zépiskolákban is — és rend­szeres továbbképzése egyaránt. A pályaválasztási tanács­adás — s főként sikeres­sége — a szó legtelje­sebb értelmében társadalmi ügy. S miután a Hazafias Népfront a társadalom vala­mennyi rétegét összefogó tö­megszervezet, ehhez sok se­gítséget adhat. Mindenekelőtt, a propaganda az, amiben a legtöbbet tehet. Nem. leevésbé fontos azonban az iskolák és az üzemek, a pedagógusok és az üzemi vezetők közötti kap­csolatok kialakításának, illet­ve erősítésének a segítése sem. a rendezvények szervezése és a szülők felvilágosítása mel­lett. Mindezen túl a népfront a maga eszközeivel a tudatfor­málás területén is igen sokat tehet. Segíthet megteremteni az összhangot a gyermekek és a szülők ambíciói, igényei kö­zött. Elősegítheti annak a rosszul értelmezett igényesség­nek, sőt hiúságnak az enyhí­tését, hogy egy gyerek legyen mindenben a legjobb. Külön feladat — s talán a legfonto­sabb — a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek segíté­se a továbbtanulásban. A pályaválasztás és a pá­lyaválasztási tanácsadás problémáit, feladatait a maguk teljességében nem volt célunk bemutatni. Néhány kér­déséről szóltunk, azok fon­tosságát igyekeztünk érzékel­tetni és annak a jelentőségét, hogy mindez immár a Haza­fias Népfront munkájának is része. Bocival Péter ÍJjít&h útmutató A Borsod megyei Rónai Sán­dor Művelődési Központ nép­művelési munkát segítő kiad­ványainak sorában immár ötödik kötetként most jelent meg ör. Karsai Károly mun­kája, A szakmai érdeklődé* néhány kérdése címmel. A szerző közel 40 oldalas tanul­mányában a címben jelzett kérdéseket teszi mérlegre és elemzi, különös tekintettel a termelés és a népművelés ösz- szefüggéseire. Hézagpótlónak és nagyon szükségesnek tart­juk e kiadvány közreadását, hiszen a népművelés fogalom­köre rapjainkban meglehető­sen kibővült és mind nagyobb helyet kap e tudatformáló te­vékenységen belül a szakmai kultúra fejlesztése, a termelési propaganda, a technikai jelle­gű ismeretterjesztés. Ez az új kötet jelentős darabja a mű­velődési központ értékes so­ll» Jé példa Megyénkben számos terrrae* lőszövetkezet igyekszik elősegí­teni, hogy tagsága a kis ház­táji gazdaságot is fellendíthes­se, jövedelmezőbbé tegye. Ilyen általános törekvés például, hogy feljavítsák a háztáji ba­romfiállományt. Nagyon jó segítséget nyújt e téren a me­zőkövesdi Kossuth Termelő­szövetkezet. A tsz erre alkal­mas épületében jérce-előneve- lőt. létesítettek. A téli hóna­pokban nyolcezer csirkét ne­veltek itt a háztáji gazdaságok részére. A csirkék súlya már most eléri a 80 deltát A tsz tagjai így olcsóbban jutnak hozzá az. aprójószághoz. „Irány az Segítség a képernyőn Falsest iüriémsí de a kalap még mindig az ölében. A vacsorának vége.' S ahogy az asszony asztali lyoni, az ember azt látja., hogy a kés olt van előtte. Ki­tegye, ne legye? A zsebé­ből szeget kotor elő, hogy a mágnességét kipróbálja. A szeg a késhez ugrik. — Hé! — álmélkodik a gyermek. — Édesapukám, én is kipróbálhatom? — Nesze, játszál vele — mondja az apa. Akár néked is adom. Közben az asszony vasa­láshoz készül. Az ember pe­dig nyugtalanul tekíniget széjjel. Szeme a falon függő istúllókulcsán akad. meg. Majd újra forgatni kezdi a kalapot. — Julis —; szól akadozva. — Ha megengeded, megnéz­ném a. Szegfűt. — Csak nézze — int fejé­vel az asszony a kulcs felé, aztán tovább végzi a dolgát. "Az ember alighogy as is­tállóban felgyújtja a villanyt, az asszony máris ott van mögötte és hátával fogja az ajtót. S a szernek csak most találkoznak össze igazán. — Ugye, nem mész vissza többet. Józsi? — szól az asz- szony és a kötője sarkát '■ez- di gyürögetni. — Mondd, ugye nem mész vissza? Tu­dod — gördül lé arcán a könny — azt. a tálat másnap már meg is vettem. Semmi­ség az egész. Az emberen melegség sza­lad át. összeölelkeznek. A szobában már csak a tűz világít. Játszadozó fénye meg-meglibben a falon. Fenn a háztetőn jajgatva vágtat, a szél. Az ember mesébe kezd Elmondja vándorlásának történetéi. Csak arról a jó késről, ami mindig úgy fo­gott, mint a borotva, nem esett egyetlen szó. Csöbört Árpád v Sirofáa szeritva Három éra magánélst Jean és Jeanne szerelmes . fiatalok, illfeta/e szerelmes Há­rulok voltak,, -hiszen a fiú már a történet kezdetén sem él. Jeanne kusza emlékeiben tér clykor-olykor vissza és az ál­modozó, egyetlen emlékén rá­gódó, azt sok oldalról megkö­zelítve elemző . fiatal lány em- l ikkockáiból tevődik ki a rej­télyes módon meghalt fiú lorlré jártak néhány aortása. Nagyon vázlatos ez a kép, mindössze annyit tudunk meg s szerencsétlen fiatalemberről, f ogy már 15 évese korában egy­szer börtönben ült, s azt, hogy lázadozik az egész világ ellen, teljesen nihilista. A lány hosz- szú idő múltán sesn tudja meg, tiogy szerelmese meghalt, s Emíg vár rá, míg közös emlé­keiket mesélgeti másoknak, fel-felidézödnek az együtt töl­olyan tiszteletköröket csinál, hogy csakúgy porzik a hó. Bekopog a házba. — Szabad! — jön belülről egy remegő női hang. Az ember belép. Leveszi kalapját és köszön. Miköz­ben a felette levő búmból úgy ömlik rá a fény, hogy szemét alig bírja nyitva tar­tani. Az asszony ott áll a tűz­hely mellett és a' pirosodó karikákat nézi. Észrevette; 6 már akkor, hogy jön a fér­je, amikor a. kutya elvakkan- toila magát. Azóta úgy ver a szive, mintha ki akarna ugrani — Csak a. késemért jöttem — markolássza kalapját az ember. — OH van az asztalfiókban — válaszolja az asszony. Élekor a szobaajtóban egy ti' ói Körüli gyerek jelenik meg. — Édesapáin! — tárja ki karját: és az ember nyakába ugrik. Ás apa eiérzékehyülvc öle- • li magához a gyermeket. Közben az asszony is meg­mozdul és tálat tesz az asz­talra — Tegye le a kalapját — mondja a szokott hangon. . aztá n együnk. Az ember nagyot néz. A tál szakasztott mása annak, amit összetört. — Jöjjön, mert kihűl — szól az asszony ismét és csurig szedi az ember előtt levő tájat. —. Nem szolgáltam én meg, Julis — húzódozik az ember. — Ne beszéljen ilyeneket, inkább lásson hozzá. Az ember kanál után nyúl, áll, hogy visszamegy érte. Majd mást gondol. Az asz- szony még azt hinné, hogy békülni akar. Erről pedig szó sem lehet. S megy to­vább. A hosszú út után ipartele­pek következnek. Ügy kere­sik a kétkezi munkást, mint a kincset, Az ember nem fél a munkától. Gyermekkorá­tól benne él. Asszonyból sem lenne hiány. Majdnem min­den helyen van olyan, aki számítana rá. Mégsincs ma­radása. Idő múltával, amikor újra havas lesz a határ, is­mét eszébe jut a kés. Aztán elhatározza, hogy fizetéskor, ha meglesz az elszámolás, nem hagyja tovább. Történ­jen bármi, de visszamegy érte. A szél pontosan szembe fúj. Havat is vág az ember arcába. De csak megy, szedi a lábalt, mint a későre ma­radt jószág. Most szánkó jön vele szembe. Méghozzá, falu­beli. A hátsó ülésen az el­nök ül. Szégyell vele szem­benézni, Ezért a kalapot jól a szemére húzza és úgy vár­ja meg, amíg a szánkó el­halad. Egyébként is jön visz- sza. minőiért, csali zsebre te­szi a kést. S ahogy a falu elé ér. megdöbben. Véges ’végig villany ég benne. Eny­ugi változás, amíg távol '.olt. Aztán, ha az asszony a házba is bevezettette, akkor néki még annyi szava sem lehetne otthon, mint eddig. Már a kert alatt van. El­sőnek a kutya veszi ' észre. Olyan csahpl&sba kezd, m int­ha tolvajt fogott volna,. — Fürge, te! — szól ek­kor halkan az ember. Nem ismersz? A kutya megtorpan. Majd A középkorú férfi elgon­dolkozva rója az utat. Ha valaki megkérdezné tőle: ho­va, merre? Nem tudná meg­mondani. Olyan hirtelen'• jött min­den, mint a villámcsapás. A konyhában reggeliztek a fe­leségével. Közben a jószág- tartásról vitatkoztak. Szó szót húzott, mire ő úgy vág­ta földhöz az előtte levő cse­réptálat, hogy ezer darabra szakadt. . — Vedd tudomásul — kong még most is fülében az css- szony szava. —- itt minden az enijim. A ház is, a jószág is. Aztán, ha valami nem tetszik, mehetsz. Előtted az út: S most itt van, az ország­úton, Aztán ahogy lép, úgy jutnak eszébe a legénykori élmények. Éppen ezen az úton jött visszafelé. Üzenetet hozott egy családnak. Tél volt. Az egyik ház előtt. jó mozgású " kislány vágta a jeget. Sze­rencsére ide. szólt az üze­net. Mindjárt behívták és megvendégelték. Azóta úgy járt ehhez a házhoz, mint­ha itt született, volna. A vé­ge aztán az lett, hogy be­nő süli. Vagyis beleült a készbe. A többire már nem. akar emlékezni. Ennyi is elég, hogy elfogja a keserű­ség. Közben utitárs utóin néz: gondolja botot vág és azzal, rövidíti az utat, Aztán már nyúl is a kabátja zsebébe, hogy elővegye a kést. Aztán meglepődik. Majd a bélést ■kezdi forgatni. Hátha oda- csúszott. De ott sem talál­ja. Igen, már emlékszik: ott­maradt a konyhában, az asz­talon. Pedig ehhez' az asz- szonynak semmi köze. Még legény korában vette a szent- tnri‘ vásáron Azóta is úgy fog, mint a borjúvá. Tiszta acél. Ha meg törli, szinte kék "Ant játszik a pengéje. Meg­I NAPJAINKBAN I mí5r í _________________I sem vitat­j a az Iskolatelevízió értékeit, azt a felbecsülhetetlen segít­séget, amit nyújtani tud min­den általános és középiskolás gyermeknek. De különösen ér­tékes ez a segítség a falun, vagy iparban szegény vidéke­ken élő tanulók számára, Most újabb akcióval jelentkezett az Iskolatelevízió. Erről ' szólunk az alábbiakban. Az Iskolatelevízió február 27-én az egyetemi, főiskolai, felsőfokú és technikumi felvé­telekhez segítséget nyújtó elő­készületi tanfolyamot indított, amely 24 matematika-fizika előadásból áll. Az új műsor nz egyetemekre, főiskolákra és felsőfokú technikumokra pá­lyázó középiskolás diákokhoz, illetve az egy-két évvel koráb­ban érettségizett és most egye­temi, főiskolai felvételre je­lentkezőkhöz szól. A műsor szerkesztői elsősorban a. fizikai dolgozók tehetséges gyermekei­re gondoltak, akiknek a felső­oktatási tanintézetekben lenne a helyük, de műveltségbeli és szakismereti hiányosságaik miatt 11 cm kellő számban jut­nak be oda. elsősorban hátrá­nyos helyzetüknél fogva. Egész társadalmunk köteles­sége azoknak a körülmények­nek megteremtése, amelyben minden tanuló számára közel egyforma lehetőség nyílik az egyetemi felvételhez szükséges tudás megszerzésére. A Mű­velődésügyi Minisztérium, több felsőoktatási intézmény KISZ- btzottsága és a SZOT már tett helyi intézkedéseket e téren. Különféle előkészítő tanfolya­mokat indítottak., elsősorban a fizikai dolgozók középiskolás gyermekeinek Iá mogn fására. Napjainkban mintegy félezer ilyen tanulócsoport működik Budapesten és vidéken, s így ez az előkészítő tanfolyam or­szágos mozgalomnak tekinthe­tő. E csoportokban- folyó ok­tatás megfelelő színvonalát; és módszerét kívánja biztosítani az Iskolatelevízió „Irány az egyetem” című sorozata. A TKI.FVlySlÚS I célját és feladatát így lehetne összegezni: enyhítés a fizikai dolgozók középiskolás gyer­mekeinek hátrányos helyzetén, vezérfonal biztosítása a már említett előkészítő csoportok­nak és az azokat vezetet taná­roknak, rendszeres segítség- nyújtás mindazoknak, akiknek matematikából és fizikáiból kell felvételizni, végül tájékoztattlt a jelenlegi felvételi követel­ményekről, amelyeknek isme­rete elengedhetetlen a peda­gógusoknak és diákoknak, de1 hasznos lehet a közvélemény­nek is. Különösen hasznosnak mu­tatkozik ez a műsor, illetve ez az adássorozat a már említett 500 tanulócsoportban készülő mintegy 3000 középiskoláson kívül azoknak a .felsőoktatási felvételre készülőknek szem­pontjából, akik egyénileg ta­nulnak, de figyelemmel kisé­rik az Iskolatelevízió adásait- Ha hozzászámítjuk a korábban érettségizett, de most felvéte­lire készülő fiatalokat is, és abból indulunk ki, hogy or­szágosan az érdekelteknek csak egyharmada is nézi a mű­sort, már az is több mint 40 ezer leendő egyetemista, főis­kolás. Ennek a számnak az is­meretében még értékesebbnek tűnik az Iskolatelevízió ú.i kezdeményezése. A felvételt vizsgákon a hang­súly a különböző fizikai és matematikai feladatok megölj dúsán van. Az Iskolatelevízié ú.i sorozata elsősorban ezen a téren szeretne segíteni. Rend­szerezi a korábban szerzett: is­mereteket, felvázolja a felada­tok megoldásának logikai lé­péseit. Az előkészítő tanfolyam keretében az Iskolatelevízié más adásaiban már bevált módszereket kívánják alkal­mazni, vagyis a felvételi anya­gának televíziószerű, sok szem­léltetőeszközzel, trükkel, mo­dellel tarkított feldolgozását■ az elmélet összekapcsolását a gyakorlattal, bevezetik a ko­rábbi felvételi vizsgákon elkö­vetett, úgynevezett, típushibák elemzését, valamint néhánV problémának az exponálásé után azok megoldását feladat­ként. a nézőkre bízzák, Az Iskolatelevízió új soro­zata teljesen újszerű, de ige*1 hasznos, tízezreket érintő- Minden bizonnyal segítség®’ nyújt az egyetemi aktivisták és a különböző előkészítő tanfo­lyamok munkájához, és hihe­tőleg kedvezően befolyásolja a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását az egyeteme­ken, főiskolákon és a felsőfo­kú technikumokban. eben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom