Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG Kultúrnevelési gondok a bakonyi gyárkerítésen belül Néhány héttel ezelőtt szá­mot adtunk egy nagyobb lce- : 'ekasztal-konferenciáról, ame­lyen azt vizsgálgattuk, miként hatott az új, korszerű ipar- üzem megjelenése egy mező- gazdasági jellegű,' elmaradott községre, miként változtatta meg az ipar az emberek élet­módját, a község' egész arcu­latát. Sajóbábony volt ez a község és az Északmagyaror- xzági Vegyiművek az odatele­pült iparüzem. Az üzem tu­datformáló, emberekre ható te­vékenységének a község meg­változtatásán kívül van azon­ban egy közvetlenebb gondja, illetve feladata is. Nevezete­sen a gyáron belül, a gyár dol­gozói között végzett kultúr­nevelő munka. Gyapai Jánosné, az üzemi KISZ-bizoltság munkatársa, a gyári művelődési otthon nem­régiben megbízott igazgatója, így látja ezt a tevékenységet: — Munkánk három nagyobb területen jelentkezik. Az egyik a gyár területén levő kultúr­terem, vagy művelődési ott­hon, amely 500 személyt fogad be, de messze esik a gyári dol­gozók lakótelepétől, és a kül­világtól a gyárkerítés is elvá­lasztja. A másik működési te­rületünk a lakótelepen műkö­dő ifjúsági klub és könyvtár, az ottani szakszervezeti mozi, valamint a különböző szakkö­rökben folytatott munka. Vé­gül harmadik területünk a községre ható munka, amely­ről a kerekasztal-konferenciűn elég sok szó esett. Az ÉszakmagyaroriZági Ve­gyiművekben a kultúrnevelé- ,-i gondok nagyrészt hasonlí­tanak más üzemekéhez, sajá­tosságként jelentkezik viszont az az ellentmondás, hogy a ‘Korszerű technológiával dolgo­zó vegyipari üzemben viszony­lag sok a 'nagyon alacsony kvalifikáltságú segédmunkás. — Éveken keresztül a dol­gozók iskolájára fektettük a legfőbb súlyt — mondja Gya­pai Jánosné. — Űjabb és újabb iskolázatlan emberek kerülnek hozzánk, és jelenleg 54-en végzik az általános is­kolái A cigány lakosságból, il­letve a közülük adódó gyári dolgozókból 12-en tanulnak rendszeresen. A helyi iskola nevelőinek segítő munkáján kívül feltétlenül említést ér­demel a korrepetálás, amit a tavaszi hónapokban szerve­zünk, és az ebben részt vevő nevelőket díjazzuk. Társadalmi munkában segítenek viszont, és ezért nem lehetünk eléggé hálásak, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának tag­jai. eljáró, illetve bejáró dolgo­zónk, s ez az ismeretterjesztő előadásokat erősen gátolja. A helybelieknek a községgel kö­zösen tartunk rendezvényeket, azonkívül az ifjúsági klubban rendezünk vetélkedőszerű, szakmai tartalmú ismeretter­jesztő alkalmakat. Az oldot­tabb ismereíterjesztési formák közül szeretnénk rendszeresí­teni a színházi és íilmvitákat. Felmérve az igényeket és a szükségl etet, elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a követ­kező évadban a rendszeres egészségügyi ismeretterjesztést. össze kell ezeket kapcsolnunk etikai, morális, s nem utolsó­sorban a szexuális felvilágo­sítással. A gyári művelődési otthon igazgatójával ezután a szakkö­ri munkáról beszélgettünk. Nem látványos még ez a mun­ka, igen rövid múltra is tekint vissza, de a tavaly szeptem­berben alakult irodalmi klub­ban tevékeny munka folyik. Sajnos, 870 fiatalból csak 15 jelentkezett, az idősebbek ré­széről az irodalmi körrel szemben lebecsülés mutatko­zik, a korábbi látványos kó­rus- és tánckari munkát em­legetik. Sajnos, a fiatalok kö­zönyét is nehéz áttörni, de akik már belekóstoltak a szakkör munkájába, bíznak a siker­ben. Most április 4-i műsorra készülnek. A képzőművészeti szakkörről különös lelkesedés­sel beszél az igazgató. Maga is tagja, kisplasztikákat készít. Ez a szakkör még alig kéthóna­pos. Heten kezdték a munkát, sok bizakodással. Van inég fo­tókörük is, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt nehezen mű­ködik, májusban azért bemu­tatják munkájukat a lakótelep fejlődéséről készíteti képek­ben, decemberben újabb kiál­lításra készülnek. Szó esik még beszélgeté­sünkben a lakótelepi mozi korszerűtlenségéről, amin ta­lán a közeljövőben segíteni fognak, a jól működő könyv­tárról is, amely a községben két fiókkal, az üzemben 15 le­téti fiókkal viszi közel az em­berekhez a tudás forrását, és szóba kerül az is, hogy a gyár­kapun helüli művelődési ott­hon, tulajdonképpen nem a napi munkát, hanem a ki­emelkedő alkalmakat, ünnep­ségeket, gyűléseket szolgálja, elsősorban. — Nagy problémánk a szer­vező munka — mondja Gya- painé. — A hajdani kultúr- aktívák kiöregedtek, a fiatalok nehezen mozdulnak. .4 gazda­sági támogatás jó, az üzem részéről van segítség, új bú­torzatot kapott például a klu­bunk. Szocialista brigádjaink­kal együttműködve szerződést kötöttünk a Miskolci Nemzeti Színházzal csoportos színház- látogatásokra, és szeretnénk színészek közreműködésével irodalmi esteket rendezni Sa- jóbábonyban. Pillanatnyilag er­re nincs anyagi erőnk, de ha növekedne a látogatottság, ve­le együtt nőne az anyagi erő­forrás is, és mind több értékes rendezvényt produkálhatnánk. A sajóbábonyi kultúrigazga- ; tó őszintén tárja fel a kultúr- \ bizottság munkájának gond- ! jait. Mint a korábbi1 kerekasz- , tat-beszélgetés megmutatta, az üzem tudatformáló hatása a j faluban felbecsülhetetlen ér- j tékű. Talán nem fog elmarad- ni mögötte az üzemen belül végzett kultúrnevelő tevékeny- j ség hatásfoka sem, Benedek Miklós ! Vezényel az egyik legfiatalabb prímás. Foto: Szabados György Műszaki egyetemisták politikai vetélkedője Diákpolitikusok vetélkednek vasárnap délelőtt fél 10 órakor a Nehézipari Műszaki Egye­tem új főépületében. A ven­déglátókon kívül a Budapesti Műszaki Egyetem és a Veszpré­mi Vegyipari Egyetem is in­dítja versenyzőit azon a po­litikai",,}^; mit tud?”-on, ame­lyet a bányamérnöki kar KlSZ-istái rendeznek a forra­dalmi ifjúsági napok kereté­ben, a Tanácsköztársaság 50. jubileuma tiszteletére. Ä rangos zsűri elnöke dr. Gombár József, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztályá­nak vezetője lesz, tagjai kö­zött találjuk Pioker Ignác Kossuth-díjast. országgyűlési képviselőt, dr. Lőkös Zoltánt, a Magyar Hírlap főszerkesztő- helyettesét, Lakatos Ernőt, a Magyar Ifjúság főszerkesztő­helyettesét, Restás Dezsőt, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának titkárát és más neves személyiségeket. A versenyzők értékes dí­jakért küzdhetnek — egyhetes szovjetunióbeli, kéthetes bala­tonfüredi üdülés stb., de- a közönség is számot adhat az utóbbi néhány év kül- és bel­politikai eseményeiben xraló jártasságáról. RejtvénytotÖ- szelvényeket osztanak ki kö" zöttük, s a legtöbb találatot elérőket a helyszínen juta­lomban részesítik. A vetélkedő lezajlása utáa dr. Zambó János, az NME rek­tora fogadást ad a verseny- zők és a vendégek tiszteleté­re. * fc. SK I Képzőművészeti : kamarakiállítás i I ’ 1 i Képzőművészeti kamarakiál- technikumban. A kiállítás kék* j lítást rendeztek Miskolcon, a 10 betekintést nyújt az iskola I Selyemréten működő építőipari rajzszakkörének lelkes munká­-»jóba. Az ismeretterjesztő, tudat- formáló munkáról beszélget­tünk a későbbiekben. Akadé­miaszerű előadássorozat nincs u gyárban. Ennek pótlására havonta egy-egy politikai jel­legű csoportos elbeszélgetést tartanak. — Urnákba gyűjtjük a név­telen kérdéseket — mondja Gyapai Jánosné —, hogy a közérdekű, a vállalatot érintő témakörökről tarthassunk tá­jékoztatásokat, illetve válaszol­hassunk a kérdésekre nagyobb gyűléseken. Most érdekes vá­laszadásra került sor, mert éppen a nyereségfelosztás a leggyakrabban előbukkanó té­ma a kérdőcédulákon. Sok az I. Beszéljenek a számok. A trianoni békeszerződés után a monarchiától örökölt aggasz­tó agrárhelyzet lényegesen nem javult. Volt ugyan egy látszat „földbirtok-reform”. En­nek ellenére 1936-ban 4 862 889 kát. hold, vagyis az összterü­let 30,05 százaléka volt a nagybirtokosok kezén. 1930 után az 1000 holdon felüli nagybirtok száma 1232; az összterületnek 30 százalékát teszi ki. Egy-egy nagybirtokra átlagosan 3947,1 kát. hold fölei jut. Az 5 kát. holdon aluli kis­paraszti birtok száma 1 142 294. a birtokosok 71,5 százaléka, a területe pedig csak 1748 831 kát. hold. az egésznek 11 szá­zaléka. Egy-egy szegénypa­rasztra 1,5 kát. hold föld jut. A magyar földtulajdon meg­oszlásának mérhetetlen aránytalanságát illusztrálják ezek az adatok. A földbirtoko­sok oldalán 3947,1 kát. hold, a szegényparasztság oldalán pe­dig 1,5 kát. hold az egy bir­tokra eső föld. Drámai hely­zet! Külön kell beszélni a nincs­telenek jelentős seregéről is. Az agrárlakosságból 3 043 454- en éltek agrárproletár sorban. Ez a szám az agrárlakosság­nak több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom­nak pedig egyharmadát tette ki. Ha az agrárproletariátus­hoz hozzáadjuk a közel 2 mil­lió városi proletársorban élő lakosságot, számuk félelmetes: 5 mitlión felül van! Az or­szág összlakosságának tehát majdnem kétharmada prole- lársorban élt! Az agrárproletárok sorsáról kívánunk most szólni. Lássuk, hogy Horthyék. mint „jótevői szegénynépnek” miként akar­tak róluk gondoskodni. Nézzük a titkos tervet, me­lyet egy neves közgazdász ké­szített gróf Teleki Pál külügy­miniszter számára 1920-ban. Címe: „Magyar aratúmunká- sok saisonkivándóriása Argen­tínába". A bevezető megállapítja: „ ... kétségtelenül már a leg­ar vándorlási mód nagyon is ér­dekelte. Arról volt ugyanis szó, hogy a kivándorlásnak ezt ii szisztémáját Magyarországon is meg kell honosítani. „Hogy e kérdésnek mekkora fontos­sága lehet — mondja a ter­vezet —. kiviláglik abból, hogyha illusztrációként éven­ként 50 ezer mezőgazdasági saisonmunkást veszünk szá­mításba alapul, fejenként át­ÚRI ALKU közelebbi idők rendkívüli erős kivándorlási mozgalomra ad­nak okot, úgyhogy ezen ter­mészeti erőként fellépő népe­sedési jelenségnek bizonyos irányba való terelése és sza­bályozása nemzeti, szociális és gazdasági szempontból a leg­közelebbi jövő egyik legkivá­lóbb állami feladatává leend. E fontos feladat végzésében a különböző minisztériumoknak, a kivándorlás külföldi előfel­tételeinek megállapítása tekin­tetében jelentős szerepük van”. A kivándorlás irodalmában „fecskevándorlásnak” nevezik a kivándorlás azon fajtáját, amelynél a kivándorló nem .véglegesen, hanem csak egy bizonyos időre hagyja el hazá­ját, hogy ezen idő alatt ottho­nában kevéssé hasznosítható munkaerejét külföldön előnyö­sebb áron adja el és munkája végeztével térjen vissza hazá­jába. Ez a mozgalom különö­sen a gazdaságilag elmaradt feudálkapitalista államokban, Olasz-, Spanyol- és Oroszor­szágban dívott A magyar kormányt ez a ki­lagosan 800—1000 peso megta­karítást számítva, 40—50 mil­lió peso megtakarításhoz, vagy­is a mai érték szerint (1920- ról van szó) kb. 5 milliárd ko­rona nemzeti vagyon szaporo­dáshoz juthatunk.” Valójában így olyan hatal­mas financiális előnyökhöz ju­tott volna a magyar állam, amelyet más úton ebben az időben aligha tudott volna el­érni. A kivándorlás ezen sziszté­mája a következő szempont­ból jelentett váratlanul nagy előnyöket a magyar kormány­zat számára: a) „Valutáris szempontból; mert ez az 5 millió peso nyersanyag — és késztermék szükségletünk biztosítására, fi­zetési mérlegünk felbillentésé- re alkalmas, az összeg rendel­tetése révén a korona jelenté­keny árfolyamemelkedésre vezet, eltekintve attól, hogy már a tény ismerete az inter- nacionális spekulációt jelenté­keny koronavásárlásokra fog­ja bírni. b) Pénzügyi szempontból; mert az 5 milliárdnyi (korona) kereset révén a munkavállal­kozásból eredő állami jövede- lemrészesedés és az új adó­alapok keletkezése folytán bő ■jövedelemforrások nyílnak meg. c) Politikai, azaz nemzeti szempontból; mert a birtok­reformba való beillesztés ré­vén a belső kolonizáció egész­séges, a magyarság megerősö­désére vezető kifejlesztésére nyújt módot anélkül, hogy bármely pénzügyi műveletbe, vagy hitelen alapuló birtokre­form motívuma legyen. d) Szociálpolitikai szempont­ból; a) a belföldi munkapiac­ról akkor von el munkaerőt, amikor felesleg van, b) a végleges kivándor­lást enyhíti, vagy állandó­sítja, és az e révén élőálló munkahiány kifejlődést hát­ráltatja, c) a munkabérek egész­ségtelen, hirtelen emelkedé­sét megakasztja azáltal, hogy a munkás nem közvetlenül tárgya az argentínai mun­kavállalkozásnak.” A munkást és munkaerejét úgy bocsátották áruba, mint piaci árus a fölösleges porté­káját. Itthon, a magyar mun­kás a forradalomban való részvétele miatt „hazátlan bi­tang” volt, idegenben pedig: „misereous people”. (Iiitváríy. nyomorult nép.) Amerikában a kivándorló magyarokat „hun csordának’ ismerték. Ezeket jól ki lehetett használni; „tőtelék nép”. Amerikai szakkönyvek azt írják, hogy két szorgos „fajtát” ismernek: a néger és a magyar! Nándori Pál (Folytatjuk) A rajzszakkör két éve aäa*- kult és ügyes kezű középiskO" lások Gergely László tanár irányítása mellett fejlesztik: csiszolják képességeiket. A kis művészek közel ötve» művet állítottak ki. A képek bizonyítják, hogy alkotóik ige» igényesek magukkal szemben- A kiállítás látogatói meggyé ződhetnek arról, hogy a rajz" szakkör igen színvonalasan működik, tagjaiból nem hiány zik sem a hozzáértés, sem » lelkesedés. — csapó — Vizes hírek Hőforrások a í'ekcte-tenoerben Az egyik román fekete-teli' geri fürdőhely közelében 8 búvárok a mélyből feltörő me' leg áramlatokra bukkantak. A hőforrások vize édes, erőse*1 kénes szagú, hőmérséklete & Celsius fok. Rendőrök a víz alatt A francia Riviérán nemrég megszervezték a búvár-rend' őrséget. Feladata, megakadó' lyozni. hogy az orwadás^ könnyűbúvárok elpusztítsák 8 halakat. A rendőrök 40 méte*- mélységig akcióképesek. Heli' kopieren teljesítenek őrjóra' tot a tenger felett, és szükség esetén a lebocsátott. kötélhág' csórói ugranak a vízbe. Bemutatjuk a Rajkó-zenekart más. Vasárnap délelőttönként a Polónia étterem látogatói örömmel hallgatják a szebb­nél szebb magyai’ nótákat. Most még gyakorolnak, bőví­tik repertoárjukat. Az iskolai szünetben a felnőtt zenekar műsora előtt naponta egy órát ők játszanak majd a vendé­geknek. Május 1-re nagy tervük var*: ha az időjárás engedi, a Sza­badság téren önálló műsorral mutatkoznak be Miskolc vá­ros közönségének. A miskolci Rajkó-zenekar, melynek' legfiatalabb tagja 12, legidősebb 18 éves, szorgalma­san gyakorol. A fiatal zené­szeket a Miskolci Vendéglátó- ipari Vállalat patronálja, szak­vezetőjük Balogh Gyula pr£-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom