Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-15 / 62. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 -= Amint arról korábban már beszámoltunk, a Miskolci városi Tanács V. B. napirendjére tűzte a város és a Nehézipari Műszaki Egyetem kapcsolatának és fejlődésének elemzését Akkor a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a témát tanácsülés elé viszi, mert még szélesebb fórumot érdemel. Március 14-én, pénteken délelőtt dr. Fekete László vb-el- nök bevezető szavaival és elnöklésével megkezdte munkáját az a tanácsülés, amelyik megvitatta a Nehézipari Műszaki Egyetemnek Miskolc város életében betöltött tevékenységéről szóló beszámolókat. Tekintettel a téma szer- teágazódására, a város és egyetemének kapcsolatát külön cikkben méltatjuk majd. Ezúttal a tanácsülésen elhangzott javaslatokkal foglalkozunk. A gazdag anyaghoz szóbeli kiegészítést fűzött dr. Zambó •János, az egyetem rektora. Elmondotta, hogy a csaknem 3 ezer egyetemi polgárnak kényelmet, gondtalan tanulási lehetőséget biztosít a még most is épülő, korszerű egyetem. A fiatalok 90 százaléka tágas, tiszta kollégiumi szobákban lakik, megépült a modern ebédlő, s hamarosan birtokba vehetik a fiatalok a világ jelentős szakirodalmát tároló könyvtárat. A város és az egyetem kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről beszélt Koval Pál tanácstag is, aki elmondotta, hogy egyetemünknek nemcsak hazánkban, hanem Közép- Eurőpában is rangja van. Mráz Ferenc tanácstag arra kérte az egyetem vezetőit: tegyék lehetővé, hogy Borsod megyéből és Miskolcról mind többen ismerkedhessenek ' meg az egyetemmel. Több felszólaló okos gondolatai közül megemlítjük még Szuchy' Róbert tanácstagnak azt a javaslatát, mely szerint az egyetem marxista tanszékén érdemes lenne szociológiával és pszichológiával foglalkozni. Cseterki Lajos elvtárs felszólalása Cseterki Lajos elvtárs, az Elnöki Tanács titkára, ország- gyűlési képviselő dicsérőleg szólt róla, hogy két fórumon is megtárgyalták a város és egyetemének örömeit, gondjait. Miskolccal kapcsolatban gyakran felvetődik a kérdés: él- nek-e ott igazi lokálpatrióták. Az egyetem kétévtizedes léte és az a tény, hogy az elmúlt -0 év alatt több mint 5 ezer okleveles mérnök került ki falai közül, s ezek a mérnökök minden szinten megállják helyüket, azt is bizonyítja, hogy az egyetem nemcsak közigazgatásilag tartozik a városhoz, hanem annak szerves fésze, együtt él, lélegzik vele. Természetesen a lokálpatrióták törekvéseit egybe kell fogni, kogy mind nagyobb tettek szülessenek meg. Cseterki elvtárs arról is beszélt, hogy az egyetem nép- köztársaságunk megszületésével azonos időpontban kezdte meg működését. Ezt olyan szimbólumnak is tekinthetjük, amely egy népi állam jövőjét vetíti elénk. Az egyetem valóban sok szép eredményt ért el, ezt manifesztálták a tanácstagok is. De a gondokról kevés szó esett. Pedig az a nyílt légkör, amely társadalmi életünkre jellemző, arra kötelez bennünket, hogy mindenről őszintén beszélhessünk. Jó lenne, ha az ijjxiság fokozottabban venne részt a város életében. A város sem tesz meg mindent, hogy öt év elteltével élményekkel gazdagon térjen munkahelyére a friss diplomás mérnök. Tudok róla, hogy nagy harcok árán létrejött egy új ifjúsági klub, amit aztán rentabilitás hiánya miatt be kellett zárni. A kultúráért mindenkinek áldozatot kell hozni, még a klubot üzemeltető - vendéglátóipari vállalatnak is. Az egyetem Miskolcé, éppen ezért mind több munkásszülő gyermekének kellene helyet, kapnia az egyetem padjaiban. A jelenlegi 10 százalék nem jó arány. Nem találtunk még az ifjúság számára olyan fórumot, ahol intézményesen is elmondhatják véleményüket. Nem avattuk be őket országos gondjainkba. Vajon ismerik-e a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói Miskolc városfejlesztési gondjait? A fontos gazdasági és politikai kérdésekről gyakrabban kellene velük beszélni. Az egyetem főiskolája Dunaújvárosban Dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes elmondta: hazánkban milyen nagyra becsülik a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet Ennek egyik következményeként a Dunaújvárosban felállítandó önálló kohászati főiskola a miskolci egyetem karaként dolgozik majd. Az új ösztöndíjrendelet kidolgozásában a 8 egyetem és főiskola között közreműködött a miskolci műszaki egyetem is. Mindez azt bizonyítja: valóban tisztelet övezi a Miskolcon, munkálkodó egyetem- oktató-nevelő tevékenységét. Ezt követően dr. Polinszky Károly elvtárs több javaslatot tett arra vonatkozóan, hogyan lehetne az egyetemi ifjúságot még jobban aktivizálni. Elmondotta, hogy a XV. éves hallgatókat érdemes lenne bevonni a középiskolások szakmai előkészítésébe. Felvetette azt a gondolatot is, hogy a városi tanács és az egyetem szocialista szerződést köthetne, amely műszaki vonatkozásban segítené a városrendezés, a várostelepítés gondjait. A fővárosban létesítettek hasonló szerződést, itt például a nagy panteon megépítésében geodéták működnek közre. A népi ellenőrzés műszaki vonatkozású vizsgálataiban szintén részt vesznek egyetemi hallgatók. Ennek analógiájára a miskolci egyetemisták is részt vállalhatnának a közügyek lebonyolításában. Ennek emberformáló jelentősége is lehet. A miniszterhelyettes szavai után egyetemünk rektora válaszolt az elhangzott kérdésekre, majd dr. Fekete László összegezését követően a tanácsülés elfogadta az egyetem előterjesztését. Ezután került sor a második napirendi pontra: a városi tanács pénzügyi állandó bizottsága munkájának értékelésére. Mint Endrééi József, a bizottság elnöke hangsúlyozta: ellenőrző, véleményező, javaslattevő munkájukban, a pénzügyi tervek összehangolásában, a költség- vetések előkészítésében, a tanácsi vállalatok gazdálkodásának figyelemmel kísérésében egyaránt az egészséges lokálpatriotizmus, Miskolc életének jobbá tétele az irányadó. Ezért a munkáért a tanácsülésen dicséretben részesítették a pénzügyi állandó bizottságot. Szervezeti kérdések és különféle bejelentések megvitatásával ért véget Miskolc város Tanácsának tegnapi ülése. Gyöngyösi Gyula tizedik éve, 1959-től, a mozgalom születésétől szocialista brigádvezető az Özdi Kohászati Üzemek központi karbantartó gyárrészlegének forgácsolóműhelyében. Brigádja jelenleg 27 tagú, s a megalakulásuktól kezdve, minden évben elnyerte a szocialista címet. Tavaly a négy alapító tagot — köztük a brigád vezetőjét is — aranykoszorús jelvénnyel, a brigádot pedig aranyplakettel tüntették ki. — Nagyon sokat töprengtem már, a munkatársaimmal is sokat vitatkoztunk, hogy mi az oka a brigádmozgalom hanyatlásának. Igen, úgy érzem, ezt őszintén ki kell mondanunk: az utóbbi egy-két évben mintha megfeneklett, zátonyra futott volna a mozgalom. A megtorpanás jeleit először tavaly januárban éreztük. Vártuk, hogy a gazdasági mechanizmus változása valami előÖtezer emberi képviselnek Kapkőzis nevelik A városi tanács művelődésügyi osztálya barkácsoló szaktanfolyamot szervezett a nap lfözis nevelők részére. A há- 'ornszor kétnapos tanfolyam ^°glalkozásait a múlt év no- vemberében. decemberében és 62 idén március elején tartottáimew A továbbképzés célja — 1Tiint dr Csetényl Pálné szak- felügyelő elmondotta —. hogy a napközis nevelők az itt szer ismeretekkel minél job ,.an segíthessék az iskolai póktechnikái nevelést. Tanácsot ‘üőjanak adni a gyerekek gyakorlati munkájához, és se- ] gitsék a munkára nevelést. Be igen nagy a pedagógiai jelen- > tősége annak Is, hogy a nap- j köziben végzett munkánál, a I gyermekek szinte azonnal látják annak gyakorlati hasznát. Ezt bizonyítja a foglalkozások tematikája Az első alkalommal az otthon díszítésére alkalmas mintadarabok, a következőbe’’ a tanulást segítő eszközök, s végül az ajándék- tárgyak készítése volt a fel- ndat. Erdélyi Ildikó Miskolc BORSOD megye legnagyobb építkezéseiről érkeztek, több ezer szakszervezeti tag képviseletében ültek össze a hét elején a küldöttek, hogy újjáválasszák a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti tanácsát és a vállalati szakszervezeti bizottságot. A vállalat szakszervezeti vezető szerveinek kétéves munkáját és a további teendőket csaknem 200 — szavazati joggal rendelkező — küldött vitatta meg a vállalat párt- és gazdasági vezetőinek, valamint a felsőbb szakszervezeti szervek képviselőinek, jelenlétében. Az írásban előre kiadott beszámolóhoz Vachtér Mihály, a szalcszervezeti bizottság helyettes titkára fűzött alapos szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a BÁÉV-nél is tisztázódott a szakszervezet helye és szerepe. Tisztázódtak a jogkörök, tisztázódtak a feladatok is. A jó munkát azonban különösen az első időben nehezítette, hogy a szakszervezeti bizottság nehezen tudott szakítani a régi gyakorlattal, apró, „csip-csup” ügyek intézésével fecsérelte el idejét. Ettől függetlenül azonban a szakszervezeti tanács ós a szakszervezeti bizottság munkáját számottevő tartalmi és színvonalbeli fejlődés jellemzi. SZÓÉT az 1988-as és az 1909-es vállalati tervekről, az ezek teljesítésével kapcsolatos eredményekről és gondokról. Beszélt az 1868-ban megvalósított bérfejlesztésekről és a bérek 1969-ben várható alakulásáról. Sokat tettek a vállalat szakszervezeti szervei az elmúlt év végén átadott házépítő kombinát dolgozóinak érdekében is. A lejárt maildátumú szak- szervezeti vezető szervek beszámolójához és a határozati javaslathoz igen sokan szóltak hozzá. A hozzászólásokat egészséges kritikai hang, a hibák kijavítására való törekvés jellemezte. Többek között javasolták a küldöttek a balesetmentes munkáért folytatott mozgalom kiszélesítését. Elmondották, a jövőben fokozottabban keli törődni a nagy családdal rendelkező dolgozók anyagi körülménveivel, szociális helyzetével. Mindent meg kell tenni az építkezéseken dolgozó nők szakmai továbbképzése érdekében, a nőket a kollektíva egyenrangú tagjainak kell tekinteni. A termeléssel kapcsolatban a küldöttek felhívták a figyelmet, hogv a lakásépítkezések ütemezésén sok a javítanivaló. Javítani kell a munka műszaki feltételeit is. EBBÉN az esztendőben a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak több mint 2 ezer ú,i lakást kell átadniuk, mintegy egymilliárd forint, értékű tervet kell teljesíteniük. A most megválasztott 51 tagú szakszervezeti tanács és a 15 tagú szakszervezeti bizottság feladata, hogy ennek a munkának a feltételeit — elsősorban a szocialista versenymozgalomban rejlő lehetőségek kiaknázásával — biztosítsa, ugyanakkor az eddiginél hatékonyabban képviselje a vállalat mintegy 5 ezer dolgozójának érdekeit. F. T. relépést eredményez a brigád- j mozgalomban is. De nem tör- | tént semmi. Az elmúlt év is ugyanúgy indult, mint a megelőzők, s a versenymozgalom szinte hónapról hónapra szemlátomást szürkült. A hanyatlás ebben az évben még tovább fokozódott. Már lassan az első negyedév végéhez érünk, de még a brigádvállalások nincsenek meg. — Hogy miben látom a ha- | nyatlás okát? Nem könnyű er- i re válaszolni. A megtorpanás i okát egészen apró, jelentéktelennek is látszó dolgokban, I hiányosságokban keresem. Vé- ! leménvem szerint, az első ok i az, hogy sok üzemben a bri- : gádmozgalom vezetésével, irá- I nyitásával megbízott emberek I nem állnak hivatásuk magaslatán. Nagy hiba az is, hogy tíz év alatt alapvető kérdéseket nem tisztáztak. Gondolok itt elsősorban a vállalások értékelésére, azaz értékelhetőségére-és a társadalmi munka más társadalmi tevékenységtől ) való elkülönítésére. — A brigádmunka értétee- i lését, elbírálását sem tartom | helyesnek. Egy fizikai munkakörben dolgozó szocialista brigádot összehasonlítanak szellemi, vagy adminisztratív munkát végző brigádokkal. Szerintem ott egészen másak a követelmények, így nincs közös összehasonlítási alap. A műhelyben termelő tevékenységet végzőknek mérhető a teljesítményük, balesetmentesen kell dolgozniuk, s gyakran nem kis fizikai megerőltetéssel. A legkisebb sérülés is sújtja az égész brigádot. Nem egyformák tehát a feltételek. Üzemeken, gyárrészlegeken belül negyedévenként. értékelik a brigádok munkáját. Megtudjuk ugyan, hogy melyik kollektíva lett az első, de azt sohasem, hogy miért. Jóleső érzés hallani, vagy olvasni egy-egy brigád összefogásáról, a kollektíva erejéről. Felbecsülni sem iehbtne egy évtized eredményeit, mely sokkal több, mint amit forintban ki lehet fejezni. Mégis azt kell mondanom, hogy a mozgalom most nem tölti be azt a szerepet. amit betölthetne. Sokkal több lehetőség rejlik benne, csak éppen meg kellene találni a kihasználásának módiál. Jobban kellene törődni vele... De többet kellene törődni azokkal is, akik már évek óta fáradoznak a brigádmunka előbbrevitelén. A kollektíva érdekében előfordul, hogy összeütközésbe kerülnek a gazdasági vezetéssel, s ennek hátrányát nemegyszer érezhetik. S ha már a megbecsülésnél tartunk: a múlt hónapban volt a mi szakmánkban a brigádvezetők országos tariácsko- zása. A tanácskozásra a küldötteket tudomásom szerint választani kellett volna, de nálunk csak jelölés történt. Erről is utólag értesültünk. Az ÓKÜ-nél mindössze négy aranykoszorús brigád van, s a megbecsülés hiányát láttuk abban, hogy a brigádmozgalom alapítói közül senki sem képviselhette vállalatunkat. — A sok hiba, probléma ellenére is optimista vegyok. Hiszem, hogy az országos tanácskozás és a helyi erőfeszítések rövid időn belül eredménnyel járnak, a versenymozgalom túljut a „hullámvölgyön”. Tóth István jj| ^ l^j ncs 6S Melengető fóliasátrak — Üvegházat építenek Mintegy száz holdnyi lehet az a határrész, amit néhány éve csak úgy emlegetnek Fel- sőzsoicán, mint a Szabadságharcos Termelőszövetkezet kincsesbányáját. Messzi környék legjövedelmezőbb, a város piacaira legtöbb zöldárut szállító kertészetéről van szó. Az címűit évűién 2 millió és 43 ezer forint értékű árut termeltek. Ebből 345 ezer forintot érő zöldségfélét terven felül. Az idén már maga a terv 2 millió és 210 ezer forint. — Nem lesz ez sok egy kissé? — Tízezer négyzetméteren fóliasátrak alatt neveljük, melengetjük a salátát, a paradicsomot és a zöldpaprikát. Így több lesz a primőrárunk, növekszik bevételünk — válaszolja a kertészet fiatal vezetője, Mondok Dezső. — Ha semmi sem jön közbe, hűsvét- ra már nagyon szép fejes salá| tát szállítunk a miskolci üzletekbe. A kertészetnek különben már négy állandó elárusítóhelye van Miskolcon, illetve Diósgyőrben, s közvetlenül szállítanak zöldárut a MÉK boltjaiba is. Már most hetvenen dolgoznak a kertészetben. Vajon találnak-e itt, a város közelében elegendő munkaerőt? — Az idén a kertészet törzsgárdája 12 új dolgozóval is gyarapodott — hangzik a válasz. — A legnagyobb ritkaság, hogy innen valaki elkívánkozzon. A legalacsonyabb alapórabér 6 forint, de rendszerint teljesítmény órabérben dolgoznak, s az sokkal magasabb — Sokan azt állítják, hogy itt, északon. Miskolc környékén nemigen érdemes kertészkedni. főleg primőrökkel nem érdemes foglalkozni. Mondok Dezső, aki a zöldségtermesztésről híres déli végekről jött ide. Zsoicára, csak mosolyog: — Hát vajon csinálnánk-e, ha nem lenne érdemes? Csak érteni kell hozzá... Az idén is fejlesztjük a kertészetet. A meglevő 120 négyzetméterhez további 600 négyzetméternyi üvegházat építünk. Még több lesz a palántánk, a primőrárunk. Dolgozóink pedig annak örülhetnek, hogy az új üvegházhoz korszerű öltözőket, és fürdőt is építenek. A felsőzsolcaiak kincsesbányája lassan valóságos kertészeti üzemmé alakul át, s a város szomszédságában termelt zöldáru nagy segítség ahhoz, hogy a miskolci háziasszonyok kevesebb utánjárással tölthessék meg bevásárló- kosarukat. (P. S. — Sz. Gy.) Szépek már a saláta és a paprika paláníák. Egy brigádvezető véleménye a mozgalomról Többel kell törődni vele...“ A mis kóla tanácsülés naoirendién Városunk és egyeteme Hozzászólt a témához Cseterki Lajos és dr. Polinszky Károly
