Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Vasárnap. 198!). február 9. gszakmagyarorszAg * J ( I í : Slpíí; ül Miska - a festő Századik születésnapját ün­nepli ma özv. Munkácsy Emil- né, a nagy festő Mezőkeresz­tesen elő rokona. ÜREG, KICSI HÁZBAN él Juliska néni. Benn, a bútorok ls a múltról beszélnek, évszá­zadosak. A falakon idöbarní- totta fényképek. Az egyiken vi­dám, nyári asztaltársaság. Ja- 'fakorabeli, bozontos szakállú férfi ül az asztalfőn, mellette bájos, fiatal lány. A dátum 1898. — Asszony voltam én mar akkor — hunyorít hamiskásan a képre Juliska néni. — Bi­zony, 25 éves, szép, fiatal asz- szony. Nem gondolná ugye, bogy valaha két kézzel átfog­hattam a derekamat. Ez a bagyszakállú férfi? Hál ez Mis., ha, Munkácsy Mihály. Fényképek, rajzok, levelek halmaza az asztalon, féltve őrzött ereklyék. A százéves Juliska néni el- Zévedező szavai, tétova moz­dulatai nyomán történelemmé J'ált események, nevek buk­kannak fel. A milleneum, a Századvég nekünk már oly távoli világa, s Miskáról, a zse­niális művészről őrzött emlé­kek ... , — Tizenhat, éves voltam, ami­kor férjhez mentem Munkácsy Emilhez. Miska akkoriban már Csak látogatóba járt haza, Pá­rizsban élt. Hogy tudott róla tdesélni, milyen szeretettel, ^relmese volt annak a város­de nem mondta meg. Nem ta­láltuk, hát jól van, el is fe­lejtkeztünk róla. Sok év múl­va, mikor már régen halott ott van, rajta van a neve: Munkácsy Mihály. Botjára támaszkodva, nehéz­kesen áll fel Juliska néni. Avitt Juliska néni mesél. bársonyba burkolt pipát vesz elő. — TUDJA, ARANYOSKÁM, hány éves ez a pipa? Legalább 140. Még Miska édesapja kap­ta nászajándékul. A férjem után hozzám került, én meg Szállodák télen IV yáron általában szerencsésnek tartja magát, akinek si- kerül valamelyik népszerű fürdő- vagy üdülőhelyen szállodai szobát kapnia. Télen fordul a kocka. Szerencsésnek mondható az a szálloda, amelyikben nem ásítoznak üresen a szobák. Az üdülési szezon makacs változása évről évre sok fejtörést okoz az idegenforgalom szakembereinek. A szállodák fenntartásának költségei nem igazodnak a sze­zonhoz. És nagyon kedvezőtlenül alakul a téli forgalom, ezek a költségek felemészthetik a nyári hónapokban összegyűjtött j nyereséget Korábban, az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt a | téli kihasználatlanságra Borsod megye egyik-másik szállodája j is sokat ráfizetett. Minden télen sokan panaszolták például, j hogy üresen tátong a miskolc-tapolcai Anna-szálló, hogy ke- j vés a vendég Aggteleken. A ráfizetés akkor közös ..zsebün­ket”, az államkasszát terhelte. A szállodákat fenntartó és üzemeltető vállalatoknak adott önállóság hatására, most némileg változott a helyzet. Hiszen a nyereség a vállalaté, de a ráfizetést sem lehet többé áthá­rítani senkire. Már az elmúlt évben megindult, de ezen a té­len már valóban észrevehető a „mozgás”. Ez a mozgás szó szerint is igaz. Aki most Tapolcán vagy Aggteleken jár, meg­győződhet róla, már nem kihaltak a szállodák. A kedvező változás titka természetesen nem csodákban ke­resendő. A vállalatok különféle szerződések megkötésével, kedvezmények nyújtásával a férőhelyek piinél teljesebb ki­használására törekszenek. Az aggteleki Cseppkő-szállóban pél­dául minden 30 főnél nagyobb létszámú IBUSZ^csoport ked­vezményben részesül. Tapolca új szállodájában, a Lidóban, a téli hónapokban igen sok helyet foglalnak el a SZOT-beutal- tak. Az ugyancsak tapolcai Annában tsz-tagok üdülnek. Látható tehát, hogy a szállodákat üzemeltető vállalatok fel­ismerték: a kisebb nyereség is több a semminél. De feltűnő, hogy általában csak nagyobb, biztos pénzt hozó csoportok ré­szére hajlandók árengedményt adni. Talán kissé túlzott biz­tonságra törekednek. Ezért természetesen nem hibáztathatok. elképzelhetőnek tartjuk, hogy a jövőben kialakítanak egy,,a mostaninál is rugalmasabb üzletpolitikát. Elkép­zelhetőnek tartjuk, hogy a téli hónapokban az eddiginél na­gyobb és általánosabb kedvezmények nyújtását is fontolóra vegyék. Természetesen ebben az esetben azt sem kifogásol­nánk, ha nyáron is a kereslethez igazítanák az árakat. (finnek) Lcnkcy Zoltán rajza A harmincéves atomkor sáról. Már pedig, ha ez lehet­séges, az egész addigi termé­szettudományos gondolkodás egyik alaptételét ingattak meg. Az első helyeslés Rómából érkezett, Enrico Fermi, azóta már Nobel-díjas proíeszor, erősítette meg Hahn es Strass­mann óvatos, saját tapaszta­latában is kételkedő megálla­pítását. Az atom felbontása lehetséges — állították Fer- miék — sőt bombázás esetén át is alakítható más elemek­ké. Hahn és osztrák kutató­társa. Lise Meitner, megismé­telte Fermiék kísérletét és ha­sonló eredményre jutott. Hamarosan ielentkezett az ellenzék. Párizsban Joliot Cu­rie kétségbevonta Hahnék es Fermiék állítását, Hahn, Strassman és Meitner lira végigment a kísérlet minden fázisán. Rájöttek, hogy nem­csak maghasadás iöhet létre az atom robbantása esetén, hanem olyan láncreakció vál­tódhat ki. amelynek ereje lé­nyegesen meghaladja az ad­dig ismert energiaforrásokét Miután a tudományos ered­mény Hitler Németországában iött létre, nem csekély ijedel­met váltott ki a Hitler elől emigrált német tudósokban, akik Einsteinnel az élükön, azonnal felkeresték Roosevelt amerikai elnököt, hogv fiu'-el- meztessék. milyen veszélves, katonai célokra is felhasznál­ható energiaforrást fedettek fel a náci Németországban, Roosevelt a hírt tudomásul vette, ám csak két év múl­va, a németek párizsi bevo­nulása után foglalkozott vele újra. Az eredményt — ismerjük. — Ha tudtam volna, hopp a fasiszták nem találták meg azt a titkot, amire mi Ameri­kában ráiöttiink, kisujiamat se mozdítottam volna, hopp elősegítsem e szörnyű pusztí­tó eszköz létrejöttét — jegyez­te meg a háború után, keserű szájízzel. Einstein. A történelmet azonban nem lehetett már visszafordítani. Legfeljebb az atomot lehet békés célokra is felhasználni. Ha nincs imperializmus ,.M*ina más nap van, mint egyébkor” — énekelték ege­kor fürdőruhás lánvok és fi­úk Holtai .Tenő egvjk színpad- ravitt sanzoniában Harminc esztendővel “zelőtt egyszerre „másnap” lett. Megszületett az otornVor Máté Iván volt, újra a kezembe került ez a kép és egyszerre észrevet­tem, hogy a szűrt fogó csaton, alig látható parányi betűkkel megőriztem. Eltettem, mert szerettem Miskát. Furcsa, néha különc is volt, s csak később értettem meg miért. Most már tudom miért volt gyakran olyan zárkózott, olyan megkö­zelíthetetlen. Olyankor azok között élt, akiket a vásznaira festett. Velük együtt szenve­dett, s talán ebbe is pusztult bele... Juliska néni — míg mesél — elnéz felettem, az öregek múlt­ba merülő tekintetével saját jelenében jár, amelyben ott élt Miska is. Pusztai Ér* „Rövid, de érdekes* Haha és Strassmnnn kontra Joliot Curie „Háma más nap van, mint egyébkor‘ „Rövid, de érdekes” című rovatában éppen harminc esz­tendeje jelentette a Naturwis­senschaft (Természettudo mány) című német folyóirat, hogy dr. Otto Hahn, a Vilmos császár Intézet igazgató taná­ra és dr. Fritz Strassmann, az intézet munkatársa érdekes kutatást végzett legutóbb az uránércen. A hosszú és lai­kusoknak semmitmondó cím alatt rövid tudósítás közölte ezt a tudományos világgal, ám még a szakemberek közül sem figyelt fel mindenki ar­ra, amit a közlés valóban je­lentett Akik azonban mégis csak felfigyeltek, azok előtt világos volt azonnal, hogy nem kevesebbről van szó, mint az atommag széthasítá­Áz elbeszélés végig a háttérben marad­tam. Nehogy kérdéseimmel más mederbe tereljem az em­lékezés gazdagon ömlő fo­lyamatát. Csak egyszer szól­tam közbe. Takács bácsi sza­vába vágva: — Hitte volna-e valaha, hogy mi lesz a kódisok szö­vetkezetéből 1963-ban? Az öreg nagyot nézett: vá­ratlanul érte a kódis szó is, de emlékezett rá. Ügy láttam: egy pillanatra befelhősödik a tekintete, aztán nagyot fújt, kieresztette a tüdejéből a le­vegőt és azt mondta: — Soha* Ezt nem hitlem volna!... Hiszen emlékszel, Tani!... Mikor megalakul­tunk. olyan csórék voltunk, hogy még egy ponyvánk sem volt. A kazal letakarásához, mikor gépléskor hirtelen ránk jött a zápor, a magamét vittem ki. El is tűnt, kézen- közön ... Akkor mondtam, Jani, hogy majd osztáskor betudjátok. Azóta is: se ponyva, se semmi. Pedig az a ponyva ma is megvan vala­hol. Valakinél. Majd hozzám fordult: — Maga meg azt a kódis szót többé ne használja. Én mondom... Ha járatlan lennék a pa raszti világban, különösen a ma 65—70 éves falusi embe­rek érzelemvilágában, egy udvarias bocsánatkéréssel felálltam volna az asztaltól. Bár távol áll tőlem, megsér­tettem őket. Egyetlen szóval olyan régen behegedt sebet szakítottam fel, mely (mikor Emlékszel már kimóndtam) bennem is a fájdalom érzését keltette Hi­szen valamikor, amikor na­gyon megaláztak, nekem is azt mondták: — Mit akarsz, te kódis! Csak azért, mert' darócnad­rágom volt... De ez az ember, Takács bácsi vibráló tekintetével erősen az arcomba nézett. Szinte perzselt, ahogy végig­mért; kutatott, keresett vala­mi belső rejtelmes kapcsola­tot kettőnk között és felis­merte, bizonyosan felismerte riadt, bocsánatkérő széniem­ben, mert azt mondta: — Na, igyunk! De.a pohár is, meg az üveg is már régen üres volt. Raj­tam volt a sor, hogy az asz­talra rendeljem a második féllitert. A terem végében a dobogón elcsendesedett a ze­nekar, egy másik asztalnál pedig kieresztette valaki a hangját: Ide gyertek szentistváni cigányok, a fülembe azt a nótát húzzátok: se ruháin, se cipőm. rongy a harisnyakötöm, elhagyott a kökényszemű szeretőm. — Mikor megalakultunk, volt egynéhány ökrünk, meg valami vetőmag. Azzal kezd­tük. Ez az ember, aki most az E«ys7tT, asztalnál énekel, azt mond­ta- soha nem állunk talpra, még az is rámegy a közösre, amink van ... Volt, amikor már-már én is azt hittem. S amikor a legjobban meginog­tam, éppen ez az ember volt. aki fűire hívott az esvik köz­gyűlésen. mert ott én ki akartam lépni és azt mondta, állj meg. Józsi! Már igazo­dik ... Magamban azt mond­tam: „bolond vagy, hiszen te is...” De ez csak beszélt ne­kem, sorolta, sorolta, pedig teljes bizonyossággal ö sem hitte. te Jani! Men­tem ki az is­tállóba. Már fenn járt a hold, a fejőket mentem ellenőrizni, mikor látom, hogy előttem, a gyalogúton keresztbe fekszik valami. Leszállók a kerék­párról, nézem, rugdosom azt a valamit, hát: egy zsák iku- korica. Elöntött a pulykamé- reg: ez a cigányok müve. Dél­ben is elzavartam egy csapa­tot abból a táblából. De ha -'z a zsák itt van. akkor a gaz- dájának is itt kell lennie. El- dütöttem a biciklit, magam is behúzódtam két sor naprafor­gó közé és vártam. Fél óra .. óra: senki. Bosszantott, hogy a zsák miatt nem tudok rá­gyújtani. hát feladtam. „Szer­vusz, zsák — mondom — el­viszlek!” Átvetettem a vá­zon. Az volt a szándékom, hogy beviszem az istállóba a fejőkhöz. Mikor azonban az én háztájim végébe érteni, megszólalt bennem a kisör­dög: „A ponyváért sem adtak semmit...” Szó, mint száz, bevittem, lefektettem a zsá­kot. betakartam dinnveind ik- kal, hogy visszafelé majd hazaviszem. Nem bántott a lelkiismeret, mert magamban arra gondoltam, hogy nekem amúgy is adósom a közös. Hiszen te is csak ígérted, hogy a ponyvát majd betud­játok. Én nem lopok, csak a jogos ellenértékét veszem vissza: a ponyva nekem eny­hítő körülmény ... Hát ahogy sietve végzek és megyek: volt zsák, nincs zsák. Mégis elvitték! Kilestek, nyomon követtek az anyjuk istenit. Legalább egy kilométert tol­tam makik a lopott kukoricát és utána eev évig rettegtem, nehogy kitudódjon ... A szomszéd asztalnál ismét megélénkül az ének. A ref­rén most már így hangzik: Se gatyám, se cipőm, rongy a harisnyakötőm ... — Hej, emlékszel, Jani! S (o'Vili a beszéd’ az O HI > IH emlekezéS egy­re duzzadó folyama. Idézik a múltat, a húszéves együttlé- tet, a régi időket, mert öreg ember nem előre tekint már. hanem hátra. Vajon, ha majd akad valaki, aki vállalkozik rá, hogv egyszer megírja a paraszti élet nagy átalakulá­sának eposzát, találkozik-e még velük? ... Ónodvári Miklós Vázlat a Golgotáról. bak Nagy esemény volt ná- \ únk minden látogatása. 1896- a an a milleneumra hazajött, t ^ t napot töltött velünk Mis- £ °Icon. Este, vacsora után, ké- B7-ülő képéről, a Golgotáról ^ Réséit. Gyorsan felvázolta egy at‘ab papírra, csak úgy, író- _ bal. Ez maradt tőle, mind­össze ez a kis skicc a háború btan ... Akkor már súlyos be- Volt. Azon az estén nagyon ^összul lett. Most is látom. .h°sy a mostoha lányommal ,r>ek idején elindultunk a vá~ °sba, gyógyszerért.., MegsäRGULT LEVELEK ŐZT keresgél Juliska néni. ', ^hálytalun, zaklatott írás, ÍUsza sorok; Munkácsy Mihály °velei Emil bátyjához, Juliska génihez, a legutolsó levél tele lz*ókkal. rettegéssel, az elbo- ,elme segélykiáltásai, né- olyashatatlan sorok. Az utolsó találkozásunk ^aSyon szomorú volt. Akkori- atl Miska már egy éve az en- eiüehi idegszanatóriumban élt. Fényképet vesz elő Juliska j f1"”’ amelyen emeletes ház jathaló. Az egyik ablakot nyil- i . , Kiölték meg; mögötte élte tolsó éveit Munkácsy Mihály. Hogy milyen ember volt'* >ska? Néha játékos és kedé- V ?S' Egyszer nekem ajándéko- j..1 e8F rajzot, fiatal paraszt­ja^ volt rajta, cifra szűrben. ondom neki: „Hát a szignó n°> ,V:in "Hajtó van az, csak hT*? k°" keresni.” No, nelriáll- böngésztük a rajzot, for­men ^ i°bbra, balra, de sehol ^ találtuk az aláírást. Miska K somolygott a szakállába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom