Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
4 eszakmagyarorszag Vasárnap, 1969. február 9. Fórum, *• shmm A közelmúltban az egyik miskolci öntevékeny színjátszó együttes űj produkcióját látva, eszembe jutott ugyanennek a csoportnak két korábbi előadása. Jó két esztendővel ezelőtt egy magyar klasszikust láttam előadásukban, később három modern egy- íelvonásost, legutóbb pedig egy beat-musicalt. A három, egymáshoz viszonylag időben közeleső, de műfajilag messze eltérő vállalkozás az együttes 'sokszínű készségéről tanúskodott. Láttam egyik irodalmi színpadunk több produkcióját, nem egy közülük mindössze egy előadást ért meg, mert a fenntartó szerv csak egy bizonyos alkalomra (nőnap stb.) szánta. Egyes vidéki gimnáziumok színjátszó előadásainak igen jó a híre, de hallani más, serriül- tebb korúnkat egyesítő színjátszó csoport vagy irodalmi színpad együttes kiváló produkcióiról. A megye határán messze túl ér a neve az egyik vidéki gimnáziumunk irodalmi színpadának. Van tánckarunk, amelyet szűkebb pátriáján kívül csak külországokban ismernek, mert a megye más területein még nem látták. Az öntevékeny együttesek egy-egy bemutatóját igen sok munka, felkészülés előzi meg, s ez a munka, a belefektetett energia áltálában nerti ll arányban a szereplési, bemutatási lehetőségekkel. Jóllehet, az öntevékeny együtteseknél elsődleges cél és feladat az önművelés, a betanulandó művekkel való ismerkedés, a természetes szereplési vágyat azonban helyénvalónak kell éreznünk. Nem az amatőr sztárolásra gondolunk, hanem a sok fáradozást felemésztő, sok erőt igénylő, jó, szakszerű irányítással vezetett felkészülést tükröző, értékes produkciók ismételt bemutatását szükségétjük. Azt. hogy ne egyetlen, vagy maximálisan két-három bemutatás legyen a sok hetes, vagy sok hónapos munkák után a maximálisan elérhető lehetőadott esetben meg is szervezi útjukat, fogadásukat. Ezzel a művek útja válna könnyebbé a közönséghez, és megszűnne az öntevékenyek vendégszereplésénél napjainkban még tapasztalható többféle irányítás, többféle elképzelés, helyenkénti feleslegesség, főleg pedig a színvonaltalan előadások elfogadtatása a szepre vágyó, jószándékú, de tájékozatlan vidéki nézőközönséggel. seg. Nem a rosszízű tájolást szorgalmazzuk. Nem arra akarunk biztatni, hogy hiányos felkészültségű együttesek erejüket meghaladó bemutatásokra vállalkozzanak, és a jól-rosszul összeütött, de mindenképpen csikorgó produkciókkal ilyen vagy olyan célzattal faluszínházat játszva, körműsorokat adjanak. Sokszor lehetünk még napjainkban ilyen jelenségeknek tanúi, de ezt nem tudjuk helyeselni, bátorítani. Sőt ellenezzük. De javasoljuk, hogy az arra érdemes színjátszók és az arra érdemes produkciók, jól sikerült öntevékeny bemutatók minél több nézőhöz jussanak el, váljanak közkinccsé, vigyék el a drámák, a vígjátékok ismeretét és szeretetét az irodalmi színpadműsorokban rejlő szépségeket, a tánckari produkciók értékes látványosságát olyan helyek lakóihoz. akik ritkán juthatnak művészi produkcióhoz. Szükséges ’ azonban, hogy az ilyen mozgolódásnak is legyen megyei felelős szerve, amely elbírálja, kiválogatja az ilyen vendég- szereplésre alkalmas előadásokat, műsorokat, V an, ami szerintünk még ennél is fontosabb lenne. Legyen az öntevékeny csoportok számára megyei bemutató színpad. Ide eljutni cél is lehetne, egyben pedig rangot is jelentene. Valami nyolc-tíz esztendővel ezelőtt Miskolcon volt egy ilyen próbálkozás. Az akkori Kamaraszínházban néhány alkalommal megrendezték az öntevékeny színjátszók bemutató színpadának előadásait, de nagyon kérészéletű volt ez a vállalkozás. Miért szűnt meg, fölösleges már napjainkban kutatni, inkább fel kellene újítani a gondolatot, megvizsgálni a megvalósulás mai lehetőségeit. A megyeszékhely, Miskolc kevés olyan teremmel rendelkezik, amely az öntevékeny csoportok bemutató színpadául szolgálhatna. Jó színpad, közepes befogadóképességű nézőtér, olyan terem, ahol a nézők és a színpad között, hamar létrejöhet a jó kontaktus, — feltétlen kívánalmak. Ilyennek tartjuk például a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házat. Ennek méretei, nagytermének hangulatos kiképzése, felszereltsége a célnak megfelelőnek látszanak. Szükséges a megyeszékhelyhez ragaszkodni még ilyen szűkös viszonyok között is, amikor csali egy művelődési házat említhetünk, mert fontos szempont, hogy a megyéből mindenünnen elérhető, könnyen megközelíthető legyen. A megfelelő helyiség biztosítása esetén szükséges lenne a központi elbírálás, kiválasztás megszervezése, a rendszeres előadások lehetőségének biztosítása, és ahhoz közönség szervezése. A megye legjobb színjátszói, irodalmi színpadai, népi együttesei kerülhetnének így, gondos kiválogatás során megyei reflektor- fénybe. Inspiráló erejű lenne, új tettekre sarkallna, tapasztalatcserét adna, és megfelelő szakmai irányítás mellett biztosítaná az ide eljutó csoportok fejlődési lehetőségét. Váci-est Eddényben Edelényben már hagyományai vannak a jól sikerült író—olvasó találkozóknak. Február 3-án- Váci Mihály költőt fogadta az irodalmat kedvelő közönség. A bányász-negyed gyönyörű klubhelyiségében 250 verskedvelő, irodalomkedvelő gyűlt össze. A bányászklub irodalmi színpada — munkásfiatalokból és diákokból alakult tehetséges csoport — Váci-versekből összeállított, nagy sikerű műsorral fogadta a költőt és a közönséget. A költő irodalompolitikai és közéleti kérdésekről szólt. Mindannyiunk feladata — mondotta —, hogy egy célért dolgozzunk, hazánkért, társadalmunkért. És lehet-e máshová szánni erőnket?! Szólt arról, ha a költő, író nem csak saját sorsával, hanem mindenki sorsával törődik, megtalálja az embereket és őt is megtalálja a nép. És ez igaz. Az edelényi munkás-negyedben valóban egymásra találtak: a költő és az emberek. A költő még meg nem jelent verseiből olvasott fel. Meglátogatta a járási könyvtárat és találkozott a gimnázium tanulóival is. 1 A felkészül és során befektetett munka jobban kamatozna, a rosszízű, néha gyanús szervezésű vendégszereplések, haknik helyett kulturáltabb, szervezettebb, okosabb formában élhetnék ki az erre alkalmas amatőrcsoportjaink természetes szereplési vágyaikat, egyben igen sok műsorral ismertethetnék • meg a megyeszékhely közönségét, és egymást is. Mindehhez fórum, ahhoz meg az anyagi eszközökkel és öntevékeny kultúrmunkásaink jó értelemben vett műkedvelői tudásával, lelkes tettvágyával egyaránt jól sáfárkodó gazda kell. Benedek Miklós I Papp Zoltán zongoraestje AZ IDEI HANGVERSENYÉVADBAN ismét hallhattuk zeneművészeti szakközépiskolánk megbecsült, szándékában és megoldásaiban mind magasabbra törő művész tanárát. Megszoktuk, hogy az önmaga által állított mércét állandóan feljebb emeli, szilárdan és elszántan küzd művészi céljainak megvalósításáért. Műsorának megválasztásában mindig van valami meglepetés, újabb szép feladat vállalása, amelyben szinte aszkétikusan nem vezeti semmiféle közönségsikerre törekvés, semminemű megalkuvás. Sőt néha többet is vállal, mint a megszokott. Szerdai hangversenye a zene birodalmának újabb területét hódította meg. Eddig úgy tartottuk számon, mint nagyszerű Beethoven játékost, aki Jíülön- legesen vonzódik a zene e nagy mesteréhez, Ismertük Liszt iránti különleges érdeklődését. Most Chopint játszott és Ravelt. Elhangzott a 24 pre- Iüd és Ravel híres műve Gas- párd de la Nuit három virtuóz darabja. 1. Ondine (a Vízitündér). 2. Le Gibet (az Akasztófa. 3. Scarbo (Kísértet). Ezekben a művekben látszott meg igazán, hogy az elmúlt évek alatt Papp Zoltán milyen kitűnő művésszé érett. A darabok jellegzetességeit, a virtuóz formakészséget, a színesen szikrázó ragyogást, a hangzási effektusok ideges váltakozását könnyedén, elegánsan és nagyon szép billentéssel és hangfial oldotta meg. Előadása valóban a mű által megkívánt hangvételt sugározta. E NAGYSZERŰ SOROZAT ELŐADÁSÁNAK azért is örültünk, mert művészeink műsorának összeállítása általában Liszttel bezárul. Ezúttal új színt kaptunk a programban és őszinte érdeklődéssel várjuk fejlődésének következő állomását. fogadta a szép számú közönség. A meleg ünneplést a művész ráadással viszonozta. V. Zalán Irén Demjén István BORSODI GYULA Költő Vietnamban Lin Phen, a költő aludt s álmodott, Az állatoknak nagy barátja volt s ez( tudták róla. Almában sassá változott s amikor eljött az éjféli óra s a pálmafákon megrezzenl a hold, beszállt egy fekete, mélyvízű tóra, — A vizen csónak, a csónakon vitorla, Az árbocára szállt a sas nyugodtan, hogy szelet csapjon szárnyával neki és gyönyörködjék a dalban ottan, melyet egy ifjú a tatra ülve zengett. Lin Éhen, a sas azon merengett, miért dalol az ifjú csónakos, az ég miért is holdas, csillagos, mikor a bomba a kertbe levágott, Lin I*hen szeméből a furcsa álmot kiverte rögtön, véle a dalt is, S másnap a költő a könnyhullástól alig eszmélve, szomorú versel irt a rettenetes pusztulásról. És ismét .jött a félelmetes este. Lin Phen ébren volt s csak alig aludt éjjel is; ügyelt minden neszre, Különösen arra, amit a Tejút lebbenthet a házereszre. Be az álomnak nem kell mindég alvás, a fáradt költő feje leesett a nádasztalra, szunnyadt keveset, S amikor ismét sassá lett a lelke s a csónakos ugyanazt a dalt a hajó tatján elénekelte, Lin Phen házára csapott a bomba, kirepítve őt a vadonba, ahol egy kőkuszpálma ágába akadva költői nyelvét kettéharapta s vérző ajakkal esett a mohára, De másnap korán fegyvert ragadott és este már az őrhelyén figyelve a szabadságról írt cs álmodott. Kép a képernyőn A művészeti ismeretterjesztés és a televízió Dühös levelet közölt nemrég a Művészet című folyóirat a televízió egyik képzőművészeti műsoráról. A levél feladója Ingerült idegenkedéssel támadta napjaink művészetét, jószerivel csalóknak nevezte a képzőművészeket, cinkosainak a művészettörténészeket, nem éppen higgadt bölcsességgel szidott mindenkit, de leginkább a televíziót. A maga különös módján ez a felhevült levél mégis a képző- művészeti tv-műsorok hasznáról, célszerűségéről győzte meg higgadt olvasóját. írójának hangja, tájékozatlansága azt bizonyította, hogy a feladó nem lehet közeli ismeretségben a szépművészetekkel, kiállításokra meg éppen nem fecsérli az idejét, s ha a szidott tvSzívesen szólunk a Chopin 24 prelüd megszólaltatásáról is. A zongora poétája e sorozatának gyökere Bach Wohl- temperientes Klavierjéig vezethető vissza, csak természetesen zenei tartalommal, igényekkel és megoldásokkal. Megtalálható ebben a szépséges színekben pompázó csokrokban az érzelmek és hangulatok dúsgazdag skálája, a lángoló harci készségtől a méla lemondásig és a magány fojtott búbánatáig. A 24 darab egységes egészet alkot. Egyik- másik mint például az a-moll prelüd szinte egy évszázad fejlődését előzi meg és szinte Al- ban-Berg hangvételét sejteti. PAPP ZOLTÁN EBBEN A CIKLUSBAN is sok szépet nyújtott. Zenei palettáján kialakított ragyogó színeiből és érzelmi gazdagságából bőven telt a hangulatok visszaadására. Bár helyenként túl szenvedélyes hangvétele már kicsit soknak tűnt és egyik-másik prelüd végén felcsendülő, túlhangsúlyozott akkordok a formálás szépségét árnyékolták. Voltak valóban emlékezetesén szép megoldások, mint például a szépen megformált Esőcsepp néven ismert Desz-dúr, a felkorbácsoló és a formai etűdre emlékeztető G-dúr, a vágtató iramú g-moll és a Fisz-dúr. Papp Zoltán nem mindennapi vállalkozását nagy elismeréssel Felvételi |>á*yázat A kormány rendelkezései szerint a felsőfokú mezőgazda- sági technikumok oktatási tevékenységét specializálják. A nyíregyházi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumban kertészeti, gépészeti és növényvédő repülőgépvezető szak- technikusokat képeznek. Felvételi vizsgára jelentkezhetnek Borsod megye területéről is mindazok, akik valamilyen középiskolai végzettséggel és érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek (gimnáziumi érettségi bizonyítvány, technikusi oklevél). A felsőfokú technikum valamennyi ágazatán a nappali tagozatosok tanulmányi ideje három év (hat félév). A vizsgakötelezettségek és szakmai gyakorlatok maradéktalan teljesítése után a hallgatók sikeres államvizsga esetén kapnak szaktechnikusi oklevelet. Ez egyben végzettségük szakirányának megfelelően egyetemi és egyetemi jellegű főiskolai továbbtanulásra is lehetőséget biztosít, levelező tagozaton is. A kiegészítő tanulmányokat a szaktechnikusi oklevél megszerzésétől számított 10 éven belül kell megkezdeni. A repülőgépvezető szaktechnikusok az oklevél megszerzése után kötelesek legalább egy évig a repülőgépe« növényvédő állomások valamelyikén szolgálatot teljesíteni és szakmai gyakorlatot szerezni. Éneikül kiegészítő tanulmányokhoz nem kezdhetnek hozzá. Azok' a jelentkezők, akik az idén érettségiznek, közvetlenül középiskolájukban adhatják be felvételi kérelmüket 1969. március 15-ig. Ugyancsak volt középiskolájukban kell jelentkezniük azoknak, akik három éven belül érettségiztek. A három évnél régebben érettségizettek egyénileg jelentkezhetnek az intézmény tanulmányi osztályán a rendszeresített nyomtatvány kitöltésével. A közvetlenül jelentkezők kérelmét a tanulmányi osztály 1969. május 10-ig fogadja el. Levelező tagozatra csak 20 éven felüliek jelentkezhetnek, ugyancsak május 10-ig. Kötelesek azonban legalább egy és fél év munkaviszonyt igazolni. A levelező tagozatra jelentkezőknek a felvételi kérelemhez érettségi bizonyítványt (vagy technikusi oklevelet, megfelelő termelési gyakorlat esetén szakmunkás bizonyítványt), munkahelyi javaslatot, születési anyakönyvi kivonatot, orvosi igazolást és hatósági erkölcsi bizonyítványt kell csatolniuk. Tanulmányi idő a levelező tagozaton 7 félév. A gépész szakon levelező oktatás nincs. A nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nappali tagozatára felvett hallgatók szociális helyzetük és tanulmányi előmenetelük szerint ösztöndíjat kapnak, kollégiumi elhelyezést és más kedvezményeket élvezhetnek. A végzős hallgatók az intézmény segítségével és pályázatok alapján helyezkedhetnek el a termelő üzemekben szakvégzettségüknek megfelelő munkakörökben. műsorban ilyen néző is odafigyel a képzőművészetre — márpedig a maga módján odafigyelt — eleve jelentős dolog lehet a képernyő ismeretterjesztő hatása. Természetesen a dühös levélíró csak egy volt az adás nézői közül, kívüle még nagyon sokan láthatták azon az estén a képeket, szobrokat. Éppen a többség nem írt levelet — legfeljebb beszélt, elgondolkodott a látottakról sok százezer Lv- néző. S lehet-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy a televízió talán a legfontosabb eszköze a képzőművészeti ismeretterjesztésnek? A sok érdeklődő természetesen még nem minden. Nagyon fontos tény ugyan, hogy az összes kiállításon, minden múzeumban, tárlatvezetésen és vetítettképes előadáson soha nem 'jelenhet meg naponta annyi érdeklődő, amennyi a képernyők előtt esténként ott van, a televízió adottságai azonban ennél a nagy számnál is fontosabbak. Kép a képernyőn — a cím szójátéka a lényegre utal; a televízió és a képzőművészet rokonságára. Mindkettő lálványélményt ad, mindkettő vizuális művészet, mindkettő a szemet foglalkoztatja, — e rokonság miatt kitűnő lehetőség a kékes fényű hirközlőeszköz. A rokonság persze nem jelent ikertestvérséget: tv és képzőművészet csak rokon, de nem azonosak. A festmény színeit, a szobrászat plasztikus formáit, a . grafika vonalbeli tisztaságát, finomságát a képernyő nem örökölte ebben a rokonságban. Am van egy nagy előnye a hiányosságok mellett a fiatal rokonnak; a képzőművészet képszerűségével ellentétben a képernyő képe mozog. És ez a mozgáskészség, elevenség hozzásegít a festészet, a szobrászat, a grafika megértéséhez, megszereté- séhez. Megszerettetésre, megértetésre pedig szüksége van mind a művészetnek, mind a közönségnek. A ma művészete és a ma közönsége között olykor nagynak látszik a szakadék, a dühös levélíróhoz hasonlóan sokan állnak értetlenül a mai alkotások előtt. Azt azonban kevés ember szereti, ha a különböző hasznos ismereteket nagyképű előadások hallgatásával kell elsajátítania. A műértés, a művészet meg- szeretésének legfontosabb módja, hogy sok művet lássunk. A televízió „titokban” szoktatja a szemünket a modern alkotásokhoz, észrevétlenül éri el, hogy megbarátkozik szemünk egy-egy korábban furcsának, szokatlannak tartott képpel, stílussal, alkotással. A színházi közvetítések és tv-játékok díszletei, a filmeken szereplő szobrok, képek, mind eszközei ennek a nevelésnek; az érdekes eseményekről szóló filmkockákon mellékesen látható műalkotások, a nagyvilágról készített fotók mind ismeretet terjesztenek. A „titkos” ismeretterjesztés mellett szükségesek a kevésbé rejlett, de nem kevésbé érdekes formák. Ha egyszerűen képet mutat a kamera, vagy szobrokat vesz lencsevégre, még mindig nagyon sok ember elzárja a készüléket. De ha » képben, a szoborismertetésben valami érdekesség is van, hajlandó megnézni az alkotásokat az is, akit a művek bemutatása önmagában untat. A képernyő mozgó képe pedig érdekessé teheti a bemutatást. De a művek direkt bemutatásában, alaposabb megmagyarázásában és részletes elemzésében is olyan eszközei vannak a képerriyőnek, amilyeneket máshol aligha talál meg az igényes és tanulni akaró műbarát. A mozgó kamera izgalmas módon nagyít ki részleteket a remekművekből; a fényképezési trükk szenzációsan világít meg összefüggéseket az alkotásokban; a tv-film szalagján egymás mellé kerülő, időben, vagy térben mérhetetlenül messzeeső alkotások ösz- szekomponálása; a képpel kiegészített szöveg és zenével értelmezett kép — mind kiváló lehetőség a legmagasabb színvonalú művészeti ismeretterjesztésre. Ebből persze, nem következik; hogy minden néző mindegyik formát szereti, vagy lassan minden fokozatot végig-; járja. Nem biztos, hogy aki két éve csak a külföldi híradók és a filmközvetítések kockáin látott modern műalkotást, holnaptól megtekinti a Képről képre című képzőművészeti magazint, néhány hónap múlva már A plakátművészet remekel című sorozat lelkes nézője lesz és izgalommal lesi a Remekművek titkai, meg a Rajzolj velünk sorozat minden adását is. De elképzelhető ilyen néző is és egyebek közt ezért fontos, hogy legyen minél változatosabb és több kép a képernyőn.
