Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
^nötörtök. r!?6ft. február 6. fiSZAKWAGYARORSZÄG s I siker titka: kölcsönös bizalom Zárszámadás Révleányváron, a Szabadság Tsz-ben , A Bodrogköz távoli csücskében meghúzódó Révlcány- yéf most magára vonta a sátoraljaújhelyi járás paraszt- agának figyelmét. Egymásnak ®áják a kérdést: mit csinálok ugyan azok a leányvári- *k ? Hogyan csinálták ? Nézzünk néhány adatot ' a Apókban megtartott zárszómmá közgyűlési beszámolóból: A tsz bruttó jövedelme: 1967- ben 2 617 000 forint 1968- ban 4 900 000 forint A tagok részesedése összesen ■ 967-ben 2 256 000 forint 1968-ban 3 480 000 forint Jóval az országos úlag teleti A bruttó jövedelem tehát 'mknem 2 millió 300 ezerrel, * tagok részesedése pedig 1 miliő 233 ezer forinttal nőtt esztendő alatt. Méghozzá, I? .áj gazdasági mechanizmus iső esztendejében! Az össz- ?únkaegység értéke 71 forint. y3y munkaegység értéke a nö- enytennelésben és a dohá- yosban 43 forint, plusz 7 fo- . nt prémium, a kertészetnél forint és 10 forint prémi- tn- Ez azt jelenti, hogy míg rszágosan egy év alatt 6 szállókkal nőtt a tsz-tagok jöve- ®lme, Révleányváron ez a Qyekedés 30 százalékos volt. f.íut tehát ok rá, hogy a jajban idefigyeljenek az ern°rrek. . Nem történt csoda a Sza- adság Tsz-ben, de az eltelt "^dasági év után a tagság is M n vezetőség is gazdagabb j n egy tapasztalattal; leg- j áfosabb a kölcsönös biza- M! Mert ezekért a szép ered- v ehyckért. igen sokat izgultak EZo|ők és tagok egyaránt. klőlcgf a bizonytalanra nehézséggel, mérleg- áfonyái indult az 1968-as ^«dasági év a Szabadságban. jT~*°k voltak a munkafegye- ^ mniel, s valahogy évek óta i, ezte mindenki, hogy többet ’ l°’nbat is ki lehetne hozni oól a gazdaságból, s még- Sehi sikerült.- Az új gazdasági rendszert fv®’ bizodalommal kezdték, ^sztönzött az önálló tervezés. *^t már csak a munkategyel- (sef kellett megszilárdítani, "fodolt egy nagyot a vezetőj. ,8’ s belement annak a mekérésnek a teljesítésébe, áaP 30 l°r‘nt: előleget ossza- Hpi Munkaegységenként. En- tJ néhány forinttal volt csak ? az előző évi munkaegyEzzel a merész lépéssel egyszeriben egymásra lett utalva a vezetőség és a tagság, jobban, mint valaha. Ha a vezérkar nem szervez jól és okosan, levegőben lóg a felvett pénz. Ha a tagság nem dolgozik becsületesen, zárszámadásra ugyan semmise marad! Egy feladatra három jelentkező A falu népe egyemberkónt kémlelte az eget az aszály idején. Nem kellett munkára ösztönözni senkit, egy feladatra többen is jelentkeztek. Mindenki alaposan meghányta vetette a termelés kisebb-na- gyobb gondjait. A vezetőség azon volt, hogy minél többet, a tagság pedig azon, hogy minél biztonságosabban termeljenek. A cukorrépavetésnél például a vezetőség sűrűbb sortávolságot szabott meg a szokottnál. Nem tetszett mindenkinek, féltek, nem fogják tudni rendesen megművelni. Megtermett holdanként átlagban a 250 mázsa. Pedig a Partalja dűlői tábláért ugyancsak sokat izgultak. A tagság egy része javasolta, szántsák ki. A vezetőség nem adta fel, műtrágyával szóratta meg. Sikerült megmenteni. Mi tagadás, így ment ez egész éven, mert igen nagy volt a tét. ÍSincs egyenlősdi Szólni kell még egy érdekes jelenségről, s mondjuk meg őszintén, egy újabb bátor kezdeményezésről is. Az történt ugyanis, hogy nem minden tsz-tagnak azonos az egy munkaegységre jutó prémiuma. Annáit idején a tervtárgyaló közgyűlés jóváhagyta, hogy a prémium a megtermelt és eladott áruk 10 százalékából tevődjön ki. így alakult, hogy a kertészetben nem 7, hanem 10 forint a prémium miínka- egységenként. Ezzel bizony — az ilyen furcsán beütött valósággal — nehezen barátkoznak most. Különösen nehezen, hiszen a kertészeti brigád hatvan asz- szonyból áll. Hogy megérdcmlik-e a magasabb prémiumot? Hívjuk bizonyságul itt is a számokat. Harmadik éve gazdálkodik 50 holdon a brigád. 1967-ben 380 ezer, 1968-ban pedig 983 ezer forintot hoztak a közösbe. Munkájuk eredményessége teliét több mint kétszeres. Bizakodás, tervezgeiés A zárszámadó közgyűlésen Deák Bertalan tsz-elnök beszámolóját élénk vita követte. A tagok hozzászólásából érződött, ráébredtek saját erejükre. Az új erőgépszerelő-műhely, egy újabb létesítmény, n modern istálló megépítését sürgette. Volt olyan hozzászóló, aki azt fejtegette, hogy ebben a gazdasági évben el lehet érni a 100 forintos munkaegység-értéket is, hiszen még közel sem használtak fel minden tartalékot sem munkaerő, sem munkaszervezés szempontjából. Sok javulás volt, de lehet jobban, lehet többet. Egy év múltán kíváncsian térünk majd vissza, hogy meglássuk, milyen tartalékerők voltak még Révleányváron. Adaniovies Hona Brigádvezetők fóruma Tanulnak a középkáderek Elöatlásoíi a gazdeifiásifKíHlikdrót. nt üzeni szer vésésről „Napjaink legfontosabb gazdasági, illetve termelési feladata a munka termelékenységének javítása, állandó fokozása. Ennek egyik igen fontos feltétele a jó munkaszervezés. Ez abban is jelentkezik., hogy az alapvető termelési egység, a brigád alkalmas legyen feladatai megoldására; legyenek gépei, felszerelései, de aszal is tisztában legyen a brigád minden tagja, hogy mi a napirend, mi az egyes emberek személyes kötelessége, napi tennivalója...” Bárány Istvánnak, a Szerencsi járási Tanács vb-elnökhe- lyettesének előadásában hallottuk ezt a lényegre törő megKésziennékek gyártása Az Ajkai Alumíniumkohó és Timföldgyár az új gazdasági irányítás lehetőségeivel élve igyekszik az alapanyag-termelésen kívül jövedelmezőbb késztermékeket is gyártani. A gyár területén egy ideiglenes formaöntödét létesítettek, ahol a munkások megtanulják az öntés technológiáját, és 1970- ben, mire az öntöde véglegesen elkészül, már teljes kapacitással tudnak dolgozni. állapítást a brigádról, mint az. üzemi munkaszervezet alapvető egységéről. Arról is tanulságos megállapítások hangzottak el, hogy milyen legyen a brigádvezető, mint üzemi vezető, melyek a vezető legalapvetőbb ismérvei, tulajdonságai, mik az egyszemélyi felelős vezetés és a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének összefüggései. Az előadás ürügyén szólnunk kell a Szerencsi járási Tanácsnak, illetőleg a Tokaj- hegyaljai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének és a Hazafias Népfront járási bizottságának arról a követendő kezdeményezéséről, hogy már második éve foglalkoznak a termelőszövetkezeti középkáderek, elsősorban a brigádvezetők téli oktatásával. Találóan brigádvesetők fórumának nevezték el ezeket az összejöveteleket és a tavaly novembertől idén márciusig tartó oktatási és vitaprogramba hat előadást iktattak be. Már foglalkoztak a tsz-ek belső életének új szabályozásával, a termelőszövetkezetek üzemszervezésével. Sorra kerül majd a tsz-en belüli munka- verseny témája, a gépesítés és a gépesítéspoHtika, a mezőgazdaságban, végül pedig a termelőszövetkezetek 1068. évi gazdálkodásának és 1939. évi feladatainak értékelése kerül napirendre. Bárány István — aki egyik lelkes támogatója a tsz-bri- gádvezetők fórumának, és legutóbb több órás előadás megtartására is vállalkozott — mondta a következőket: — A szövetkezeti mozgalomban ez az a társaság, amelynek oktatásával, nevelésével nemigen törődik senki. Létszámuk a járásban 80—100 között mozog és valameny- nyiükhöz újabb 30—100 ember tartozik. Tehát ezek a brigád- vezetők nagy társadalmi réteget fognak át, éppen ezért nem közömbös nevelésük, tájékoztatásuk. Másfelől: e brigádvezetők nagy része korábban egyénileg gazdálkodó parasztember volt, akiknek nem állt módjukban sem az általános műveltséggel kapcsolatos tudást, sem a szakmai ismereteket megszerezni. Az említett szervek úttörő kezdeményezése az ismeretek bővítésén túl a munkában, a járás tsz-einek gazdasági eredményeiben realizálódik majd. Hisszük, hogy a példát más járások is követik. (Önöd vári) Bállá Géza csoportvezető a formából kiveszi a friss öntvényt. Bábonybó! a nagyvilágba Érdekes adatokkal illusztrálta beszámolóját a közelmúltban tartott műszaki konferencián Juza Károly, az ^ **s-c/í«( erdeim i Csökken a gépjavítási díjkedvezmény jjlj mezőgazdasági üzemek . ami támogatásának — az fr^ndsZGr kiegészítéseként — sée G^lja a termelési költk csökkentése, a bevételek íjelése. Egyben azonban isntos gazdaságpolitikai eszköz és a támogatás köréneit ri„Mértékének meghatározása tuMn az állam befolyásolni v’a pz üzemi döntéseket. J,2 alMmi támogatások és ijl^pzntények rendszere már fokúit és közismert. A közelmúltban azonban módosító rendelet jelent meg, mely csökkenti a gépjavítási díj- kedvezményt. Kedvezőtlen je- lénség ugyanis, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva 1968-ban csökkent a mezőgazdasági üzemek gépberuházása. A gazdaságok jelentős része nem gondoskodik a meglevő gépállomány pótlásához szükséges új gépek beszerzéséről sem. így fokozódik a géppark elöregedése. 100 vayofios liülötiái taesei mellett — mintegy 10 millió forintos költséggel 100 vagon áru befogadására alkalmas, korszerű hűtőházat építenek. A járási tanács örömmel fogadta a termelőszövetkezetek közös vállalkozását. Az új hű- tőház építését állami támogatással, valamint bankhitel és saját erőforrás felhasználásával tavasszal kezdik meg, és 1970-re készül el. Az új hűtőházban a négy termelőszövetkezet bértárolásra is berendezkedik. A tapasztalatok szerint az 50 százalékos mértékű gépjavitásl díjkedvezmény arra ösztönözte az üzemeket, hogy erőgépeiket az indokoltnál hosszabb ideig tartsák üzemben. A gépjavítás! díjkedvezmény mértékének csökkentése valószínűleg hozzájárul az új gépek vásárlása és a használt gépek javítása közötti helyes arány lei- alakításához. Az így megtakarított összeg a szarvasmarhatartás támogatásának növelésére használható fel. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket nagyobb mértékben érinti a díjkedvezmény csökkentése. Ugyanakkor a kisebb szarvasmarhaállomány következtében a kiesés nem térül meg a szarvasmarha-tartás támogatásának növekedéséből. Ezért e kategóriákba tartozó gazdaságoknál a megkülönböztetett állami támogatáson belül rendezik a gépjavítás) díjkedvezmény csökkentését. A korszerűtlenné vált mezőgazdasági gépek mindenáron való üzemben tartása nem kívánatos. Ezért az ilyen gépek pótalkatrészei és javítása után is megszűnik az ártámogatás. Északmagyarországi Vegyiművek igazgatója. Ezek szerint a vállalat exporttermelése 1963- ban a korábbihoz viszonyítva tetemesen emelkedett. Az ÉMV gyártmányait — mondotta az igazgató — ma Argentínában, Brazíliában, Angliában, az NSZK-ban, Spanyolországban, Franciaországban, Jugoszláviában, Bulgáriában, az NDK- bán, Csehszlovákiában, nem utolsósorban a Szovjetunióban is ismerik. Ebben az évben további üzletkötésekre kerül sor többek között Törökországgal, Szíriával és más közép-keleti országokkal. Ha számításaik beválnak, 721 ezer dollár értékű exportárut állítanak elő. — A legfontosabb feladat — mondotta Juza Károly igazgató — a nyereséges árutermelés. El kell érni az idén, hogy minden termékünk nyereséges legyen. Ezért, ezt követően a vállalat csak ott hajt végre árcsökkenést, ahol ehhez megvannak a kedvező piaci feltételek. Az értelmes vállalkozás dicsérete H 600 traktor Évről évre gazdagabbá, erősebbé válnak az encsi járás termelőszövetkezetei. Néhány érdekes adat: a járásban körülbelül 47 ezer holdnyi lejtős területei művelnek korszerűen. 2t) ezer holdnyi területen alkalmaznak rendszeresen vegyszeres gyomirtást. A földeken körülbelül 600 traktor segíti a munkát. | azaértem. Amint a sokéves megszokás rutinos mozdulataival rakom ki holmimat a kis asztalkára, táskámból apró fiola gurul elő. Ügyes kis műanyag tartályocska, benne apró pirulák. Knmilleta. Ugyanazt a célt szolgálja, mint a kamillatea, annak a kivonata. Ezt azonban nem kell főzni, szűrni, lehűteni. Vesz az ember egy bögre vizet, beledobja a pirulát és már kezdheti is az öblögetést. Ü;i cikk, gyártja a Hungarodrog szövetkezeti vállalat. A fiola látása, tapintása két folyamatot indít el bennem. Egyrészt rájövök, hogy napok óta fájogat a torkom, jó les® mindjárt kipróbálni ezt a gyógyító újdonságot. Ezen túl azonban eszembe jut a szövetkezeti melléküzemágak ma már rendkívül széles, apró műhelyecskéktől parányi gyórácskákig terjedő hálózata. De vajon ennek az igénynek, az önérdek és társadalmi érdek találkozásának megfelelnek-e mindig a melléküzem- ágak? Őket védve is meg kell mondani, hogy nem. Hajdanán könnyű volt ezt eldönteni. Hiszen mondjuk a Fehér és Fekete cég főnöke egyszerűen belepillantott a főkönwbe. Ha volt haszon: értelmes volt a vállalkozás. Ha nem: abba kell hagyni. Ma egy picit komplikáltabb, de nem eldönthetetlen a kérdés. Nyilván nem mindennek a haszon a megmondhatója. Az egyik végletes esetben például, ha a tsz odaadja a bélyegzőjét egy gyanús alaknak, lehet, hogy ez az alak, akinek tevékenységéről még az elnök sem sokat tud, időről időre komoly summákat fog befizetni a pénztárba. A „bélyegző üzlet” azonban nem értelmes, hanem veszedelmes vállalkozás. Sérti a szocialista erkölcsöt, zavarja a gazdasági életet, könnyen takarója lehet törvénysértéseknek. Ez pedig tisztességtelen dolog akkor is, ha azokat a bizonyos befizetéseket valóban a tagság javára használják tel. Van másik véglet is. Elkezd mondjuk egy tsz valami hasznos, okos dolgot gyártani. Bevág az üzlet. Erre elkezdi a másik is, aztán a harmadik, a negyedik, a századik. Az eredmény: túltelítik a piacot, maguk törik le az árakat és a végén ráfizetnek mindannyian, nemcsak a meggondolatlan maj- molók, de a még okosan kezdeményezők is. Ez nyilvánvaló értelmetlenség. Dicsérem és buzdítom tehát az értelmes vállalkozást, Azt. amelyik munkával akar jövedelmet termelni. Azt, amelyik valóságos társadalmi, fogyasztói igényt elégít ki, megtalálja a piacon a fehér foltokat. Azt, amelyik mindezek eredményeként tisztességes jövedelemhez juttatja azokat, akik a munkát végzik, de egészében a közösséget is, amely kezdeményezett és anyagi áldozatokat hozott az indulás feltételeinek megteremtésében. Az egész népgazdaság tiszta és logikus kívánsága ez. Lehet, nem könnyű azonnal eltalálni a helyes utat. A bélyegző átjátszása mar eleve és tudottan tisztességtelen dolog, a gyártmányról azonban majd a piacon derül ki, hogy van-e iránta társadalmi igény. A kalkuláció termelés közben vizsgázik majd, hogy csakugyan „hozza”-e a tervezett hasznot. Ezt úgy hívják, hogy kockázat A kockázatvállalás azonban ma már ugyanolyan természetes része egy vállalkozásnak, mint a beruházás. A kockázatot tehát vállalni kell. De a siker reménye érdekében okosan kell vállalni. Sok minden van, amit egy falusi íróasztal mellől nem láthat az ember. Ki kell tehát mozdulni, szélesebb körben nézni utána a valóságos esélyeknek. És az1 is tudomásul kell venni, hogy szakértelem nélkül szakmunkát végezni nem lehet. Ne barkácsolásra alapuljanak tehát ezek a kis üzemecskék, hanem szerezzék meg a szükséges eszközöket, szakembereket. | ontosabban körvonalazni nehéz volna ezt a feladatot. De az egésznek a célját hiba lenne eltéveszteni. Helyes, ha a vállalkozásba kezdünk, kívánja ezt a gazdaság, a tagsgg és az ország érdeke. Amit kezdünk, az azonban legyen értelmes vállalkozás, annak erkölcsi és anyagi oldaáét. az önérdeket és a közérdeket tekintve egyaránt. P Von?' eilcsi iárás termelőszöholrt etoi n',ar több mint 2000 mi00 foglalkoznak nagyüzemül 08termesztéssel. Konok -a .sznlaszendi, a krasz- bfii.Y.afoal* a hernádvécsei és a .közös gazdaságok — m^;5 °knek területén az idén a|. 500 hold szilvás- és rl- ^skei't fordul termőre —, a r syobb jövedelem biztosításáéig ,°.zés társulást szerveztek, tó J,-arozták> hogy gyümölcslé esők szakszerű tárolásá- Encsen — a vasútállomás
