Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

Vasárnap, I960, február 23. fiSZAKMÄGYAROHSZÄÖ ETSES «> Hel «lol tart és merre halad? Történelmi napok —1919 ^ Diósgyőri Gépgyár as új gazdasági mechanizmusban 2. A Dl GÉP pártbizottságának Megállapítása szerint, az el— Múlt; esztendő egyik igen lé­nyeges eredménye, hogy a vál- Mlat gazdálkodása, dolgozói­nak bére és munkája egyaránt tökéletes biztonságban van. A J° gazdálkodás megteremtette 8 vállalat további fejlődésé­nek, előrehaladásának feltéte- k a dolgozók tehát bizako- öassal tekinthetnek az idei esz­tendő elé. ..A reform második esztende­jére szóló tervfeladatok meg­határozását már 1968 nyarán elkezdték. Az előzetes javas­latokat a vállalat vezetősége a termelési tanácskozások, il- etv'e szakszervezeti vezető Szervek elé terjesztette, így a terv a dolgozók kollektívájá­ig véleményére is támaszko­dik. további feladatok , Az 1969. évre szóló vállalati érv megfogalmazásakor tei‘- Meszetesen figyelembe kellett enni a népgazdaság igényeit, , Piac szükségleteit. Számolni fellett a népgazdasági terv cél- .'tűzéseivel, a vállalat közép- avú fejlődési lehetőségeivel is. .Mit tartalmaz tehát a terv? «leg kívánja valósítani a vál- a>at nagyobb jövedelmezősé­get. Javítani akarja a készlet- pzriálkodást, tovább kívánja °kozni az export hatékonysá- r*'' Intézkedéseket tartalmaz termelékenység javítására, a ."Halat kapacitásainak jobb ^'használására. A valóságra jól megalapozott előreha- hast tűz ki célul. .fokozni kívánják a vállalat rtnelését, s ezen belül az ex- l°'tra történő termelést. Az h8-as számokhoz képest,, a 5nV a 'őkés export növelését ' százalékban, az összes ex- I,'h'| növelését 40 százalékban aMrozza meg. A vállalati nyereségnek a uí?-, szerint 6,7 százalékkal •' növekednie. jVA­'Cfft lesz könnyű ha^-terv célkitűzéseiből lát- is r a vállalat 1989-ben SVok °?° tan törekszik a na- tá&- jövedelmezőség biztosí­tóra, az export növelésére, 'dadátok nagyon megnöve- __ k edtek. A termelés felfutását a vállalatnak továbbra is nagyreszt — 68—70 százalék­ban — a termelékenység javí­tásával kell fedeznie. Az egy főre eső termelés 2,4 százalé­kos emelése a tartalékok to­vábbi feltárását, a munka szer­vezettségének javítását, a technológia korszerűsítését igényli. A piac igényeinek megfelelően, módosítani kell a gyártmányösszetételt is. Nem lesz tehát könnyű a vállalat célkitűzéseit mara­déktalanul valóra váltani; De természetesen, nem is lehetet­len. Mint a vállalati pártbi­zottság megállapította, az 1909. évre szóló tervek megalapozot­tak, figyelembe vették a ko­rábban szerzett tapasztalato­kat. A terv megfogalmazásakor messzemenően számoltak a gyár valamennyi dolgozójának további jó munkájával, a szo­cialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségekkel. A terv megvalósítható, val óraváltása elsősorban a vállalat kollektí­váján múlik, Növekvő keresetek Az új gazdasági mechaniz­mus szabályozóinak 1969. ja­nuárjában bevezetett finomítá­sai általában megszigorították a vállalatokkal szemben tá­masztott követelményeket. Ugyanakkor a szabályozók ösz­tönző szerepe is erősödött. A Diósgyőri Gépgyár 1959. évi terve figyelembe vette a hitel- feltételek módosulását, és ele­ve számol azzal is, hogy a jö­vőben növekszik a termelé­kenység szerepe a vállalati nyereség alakulásában. Műszaki és gazdasági intéz­kedések egész sora biztosítja, hogy a vállalat a nehezebb fel­tételek között is képes lesz el­érni a tervezett nyereséget. A DIGÉP dolgozóinak életkörül­ményei tehát 1969-ben is to­vább javulnak, a keresetek to­vább növekednek. Flanek Tibor A február SM rendkívüli kongresszus határozatai­nak ismertetésére és el­fogadtatására február 23-án megyei szociáldemokrata kongresszust tartottak Mis­kolcon. Az értekezleten negy­ven község képviselői vettek részt. A légkör, melyben a kong­resszus ülésezett, rendkívül el­lentmondásos volt. A lapokban kommunistaelle­nes hangulatkeltés folyt, a Népszava elleni provokáció­val kapcsolatban. A megyei értekezleten kommunistaelle­nes döntést kellett hozni — miközben a városban és a megyében a munkások és ve­zetők elsősorban a polgári és más reakciós erők elleni lé­pésekkel voltak elfoglalva. A munkások hangulata nem ked­vezett á kommunistaellenes döntéseknek. Az ellentmondás jól tükrö­ződik Grossmann Zsigmond- nak az országos kongresszu­Miért akar házfelügyelő leírni? „Nem tudom, hogyan tudok áttelelni a jelenlegi lakásom­ban, mivel az rossz állapot­ban van. Ötödik éve a negye­dik helyen lakom albérletben. Feleségem gyomorfekély miatt állandó nehéz munkát vállal­ni nem tud, de a házfelügye­lői teendőkre vállalkozna...” Másfélezer olyan kérvény van a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnál, amelynek írói ház- felügyelők szeretnének lenni. Miért? Ennyire vonzó foglal­kozás volna a házfelügyelőség? Avagy: talán jó „üzlet”? Könyörgés, majd spekuláció — Találomra idéztünk egy kérelmet, de sajnos, zömmel ilyen a többi is — Légrádi Géza, a MIK igazgatási osz­tályának vezetője akták töme­gét mutatja. A papírokon alá­húzva: lakás, lakás. Tehát ez kell, lakás. tanuljunk a hibákból! Miskolcon, az ady enbke u. 20. sz. alatti ház l9 hmiék, melyet az elmúlt években felújítottak. A lakókat 'ett SZ0P*Gmherében költöztették ki azzal a könnyelmű ígé- rér *’ 'KJgy a következő év tavaszán már újra visszatérhetnek ban ot!honukba. Az ígéret csak ígéret maradt, mert valójá­ig ? Még i960 tavaszán sem volt minden lakás beköltözhető, miért? 8?;.,0hbek között, mert a beruházó, a MIK gondatlanul ké- ojMtte elő a kivitelezést (hogy csak egy példát említsünk, az he]ZaŐős Műemlék Felügyelőség szükséges engedélyét utólag, an,yesebben a munka megkezdése után szerezték be), ugyan- úést°r -a kivitelező, a Miskolci Építőipari Vállalat a szerző­dő szempontból nem teljesítette (itt elég csak a határ­tól;‘tolódásokra gondolni). Sőt;, a Tervező Vállalat hiányos dokumentációt készített (pl. gépészeti munkákat csak a i^jMinimáiisabban jelölte meg). A hibákat, mint tényeket -c* a kivitelező, mind a beruházó elismerte, pusztán a „ki ért; felelős?” kérdésben tért el véleményük. VafW fokon bárki mondhatná, régi ügy, miért érdekes? a kiképpen ma már nem is lényeges, hogy konkrétan kik Cséplők. Maga a történet azonban tanulságos. Nem utolsó- t MM azárt. mert egy olyan példát jelent, amelyben bizonyí- j0 an mutatkoznak meg a lakóház felújításokkal kapcsolatos d ifi Pimaszok. A munka „időtlen időkig” húzódása, s ha nem lés.> kiismeretlenség, de mindenképpen méltatlan „ügykeze- Mbennyibeh ilyen .esetekben csak egy ügyről van szó. ettih • ’ egy-egy épület holt anyag, de közvetlen és jelentős keli v' rendeltetéssel bír. S ennek mindenkori jelentősége ko ’ n°gy érvényesüljön szemléletben, magatartásban és gya- jMtban egyaránt. H jMrf idézett példánk esetében is hiába kaptak szükséglakást s Mköltöztetettek, harmonikus, megszokott életük felborult rr,* esetben éppen azért, mert ideiglenes hajlékuk messze el- buh-0^1' az ereűetitöl. S mindez az átadást követően sem for- ggAlobbra. Jó néhányan már visszaköltöztek, amikor a füg- Myosók burkolatának bontásához kezdtek. Légkalapáccsal! ^MtMÉSZETESEN A MUNKA VÉGEZTÉVEL ki-ki elgon- k0 K°dott azon, hogy hol, mit véteti az előkészítésben, a t^.Perációban, s a kivitelezés műszaki feltételezés megterem­tők len‘ va.í°n felmerült-e, mit vétettek az emberek, a la- Miat?"Gn ? Hogy elsősorban nem is a jó hír érdekében, hanem f}0r, k kell feledtetni és megszüntetni az ilyen ballépéseket. csa| , ne rettegjen egy-egy egész bérház alkalmanként, már kg*8 renoválás hírére is. Hogy ne mondják családok, a mun- V ‘ • .távozása után: ebbe teljesen tönkrementünk idegileg, kólr S’ h°Sy általában megváltozzék a morális hangulat a la- sén;aza,c felújításával kapcsolatban. Ez társadalmi és közös- 01 erdek is. b. p. A megyei kongresszus son elmondott felszólalásában csakúgy, mint a miskolci ér­tekezleten elmondott beszámo­lójában. Groszmann ugyan elfogadta ji rendkívüli kongresszus dön­téseit, de határozottan állást foglalt a proletárérdekek vé­delme mellett. Bár felszólalá­sában a munkásság egységét féltette a kommunistáktól, de nem zárta ki a közös harc lehetőségét: — Ha a kommunisták becsü­letes törekvésektől áthatva akarják a társadalmi rendet megvalósítani — mondotta —, akkor azt nem ellenünk, ha­nem velünk kell megcsinál­niuk. A Reggel, a polgári erők miskolci lapja szószerint lekö­zölte a beszédet, s azt a prole­tárhatalom előhírnökeként tá­lalta olvasóinak. G roszmann Zsigmond, a miskolci forradalmi mozgalom egyik legin­kább ellentmondásos alakja: szívvel-lélekkel, minden ideg­szálával a munkások ügye mellett áll, fáradhatatlanul dolgozik, a munkások lelkesed­nek érte — de a II. Interna- cionálé opportunista elveit el­fogadva, a Reisinger képviselte megalkuvó politika konkrét hatása alatt, a marxizmus is­meretének hiánya következté­ben nem tudta felmérni a munkásosztály legfontosabb so­ron levő feladatait. Így aztán pozitív jellemzője, hogy min­den idegszálával féltette a munkások ügyét, most azzal járt, hogy a munkásegységet féltve nem értette meg a kom­munisták stratégiáját. A célok és megoldásuk esz­közei és módjai különös ellent­mondást és zavart tükröztek a megyei konferencián elmondott beszédben is. Így beszélt: — Mi azt mondjuk, hogy a szociáldemokrácia és a kom­munizmus közt elvi ellentét nincs, csak taktikai, Aztán arról beszélt, hogy Oroszországban a proletariátus végigvitte harcát a eárizmus ellen — míg Magyarországon még megoldásra vár a második forradalom, a újra a régi jel­szavakat hangoztatja: erre csak akkor kerülhet sor, ha az an­tant országokban előbb lezajlik az első forradalom. Saját és a konferencia résztvevőinek meg­nyugtatására így beszélt: — Mi vagyunk a kommunis­ták, akik a kommunista kiált­vány alapján állunk, aki erről az útról letér, az nem szo­cialista X . . Mennyire kiúttalan ez a „taktika”, az jól látható abból, ahogy a burzsoáziáról beszélt: — Mi az átalakulást zökkenő nélkül akarjuk megcsinálni, de elvárjuk, hogy a hatalom pol­cáról a forradalom által leta­szítottak nyugodjanak bele ... Ha belenyugszanak és a kom­munista-szocialista társadalom meglesz, akkor nekik is meg­lesz a jólétük... E követelés tarthatatlanságát ő maga is látta’ azonnal. S ezért mindjárt hozzátette: — Ha szcmbeszállnak, ak­kor az ő szervezkedésüknek mi is szembe állítjuk a magunkéi, és összetörjük őket... Az a vá­rosi vagy megyei közigazgatás, amely nem szolgálja a prolc- társág érdekeit, ezt mi a mi nagy seprőnkkel el fogjuk se­perni. em csodálható, ha a me gyei kongresszus részi vevői elsősorban ezekre a szavakra reagálták. Dója András (llejőcsaba) támadta . kormánybiztost, mert nem in tézkedik a reakciós jegyzővei szemben, holott már hónapok kai előbb panaszt nyújtottak be ellene. Kökényesdi Rudolf (Mezőcsát) követelte a népta nácsok létrehozását. Mogyo­róssá Miklós (Sajószentpétei ■ radikális követeléseket terjes;', tett. elő: a belügy és a közigaz­gatást vegyék kezükbe a .szo­cialisták, távolítsák el a kor­mányból a kisgazdapárti Szabó Istvánt, s a megyei pártveze­tésbe vonják be a megyei nagyüzemek képviselőit is. Mit oldott meg a megyei szociáldemokrata kongresszus ? Valójában semmit. Azt azonban világosan mu­tatta, hogy a központilag szí­tott kommunistaellenességre nem érzékeny a vidéki küldői ­tek füle, hogy őket sokkal in­kább a forradalom igazi eile ségei, a földblrtokos-burrs oá ellenforradalom ellenlépései izgatják. A szakadék mind na­gyobb lett a szociáldemokrata „hivatalos” álláspont és a tö­megek törekvései között. (Folytatjuk) Lehoczky Alfréd Jól gazdálkodtak Zemplénagárdon Nem éppen jó földet Vall­hatnak magukénak a zemp- lénagárdi Szőke Tisza Ter­melőszövetkezet tagjai. A 3200 katasztrálls holdból 1100 ár­területen, 1000 pedig dimbes- dombos, gépekkel nehezen művelhető területen nyúlik eL Nem könnyű tehát az itt élők helyzete A község adottságai is határt szabnak lehetőségeik­nek. Primőrárukat, amelyből hasznot húzhatna a szövetke­zet, adottságaik miatt nem tudnak termeszteni. De egyéb terményeiket sem tudják köny- nyen elszállítani, hiszen köz­úton és vasúton is elég mos­tohák adottságaik. Mindezek után azt várná az ember, hogy az itteni termelő- szövetkezet gyengébb ered­ményt ért el az átlagosnál. Bai-ati Sámuel, a termelőszö­vetkezet elnöke azonban más­ról győz meg. Az elmúlt év eredményei alapján ugyanis 50 forintot kaptak tisztán mun­kaegységenként a termelőszö­vetkezeti tagok. Az alap 38 fo­rint, négy forinttal több, mint az elmúlt esztendőben. Jó eredmény ez, de nagy munka van mögötte. Hiszen bármeny­nyire is igyekeztek a tagok, akárhogyan is tervezgetett a vezetőség, az elmúlt évi aszályt „nem akadályozhatták meg”. Mégis, annak, hogy az itteni emberek nem csalódtak a szö­vetkezetben, megvan az oka. Az elmúlt évben fejezték be ugyanis a 114 férőhelyes üsző­nevelő telep építését. Így már 300-as üszőnevelő telepük van. Igaz nincs még bevezetve a víz — de rövidesen ezt is meg­oldják. Távlati terveikben pe­dig egy 400 férőhelyes tehené­szeti telep kiépítése szerepel. Itt ugyancsak bővítésre van szükség, a meglevő telephez kell újabb épületeket felhúzni. Mindehhez 14—15 millió fo­rintra van szükségük. A zemplénagárdiak elbüsz­kélkedtek asztalos- és bognár­műhelyükkel, melyek a helyi igényeket elégítik ki. De na­gyon szeretnének még egy sze­relőműhelyt is, hiszen a gépe­sítéssel nem állnak rosszul. A környéken pedig nincs közel­ben gépjavító állomás. Mind­ezekkel — nem utolsósorban — megnövekedhetne a terme­lőszövetkezet vonzása is; hi­szen megfelelő munkaalkalom biztosítása esetén a fiatal. ;, nem vándorolnának el a köz­ségből. Van gondjuk bőven. Mégis —- s ez a termelőszövetkez. tagjainak jó munkáját dicsé' —, szép eredményeket értek e! Cs. A. — Pedig mi nem lakúshiva- lal vagyunk, hanem munka­adók. Nekünk olyan emberek kellenek, akik elsődlegesen a munkaalkalomért akarnak házfelügyelők lenni. Sokan azonban szeretnék kihasználni azt a ritka helyzetet, hogy a munkához miiünk lakás is jár. Mégpedig furcsa módon akarják kihasználni: könyö­rögnek, szociális helyzetükre hivatkoznak, ígérgetik, hogy a legragyogóbb rendben tartják a bérházakat, csak hadd le­gyenek házfelügyelők. Aztán: amikor beköltöznek a lakásba, spekulálnak. Papíron ugyan az szerepel, hogy 3 évig nem cserélhetik el a házfelügyelői lakást, no, de ha elhanyagol­ják a munkájukat, ha fegyel­mi vétséget követnek el, ak­kor a vállalat örül, hogy meg­szabadul tőlük. Persze, csak akkor költöztetheti ki őket, ha cserelakást ad. Éjjel nappal Honnan adhat a MIK cse­relakást? A tanácstól ilyen segítségre nem számíthat. Nem is volna igazságos: soron kívül lakáshoz juttatni olyan embereket, akik szándékosan hanyagul dolgoznak. Ugyan­akkor azonban a bérházak la­kói sürgetik a MIK-et: cserélje ki a hanyag házfelügyelők Milyen megoldást találnak? A másfélezer kérelem közül 71 külön dossziéba került. Ennyi olyan van, amely tel­jesen tiszta, becsületes ügy­nek tekinthető. Mindössze 71. Ezek mindegyikében felajánl­ja a kérelmező: átadja jó, ta- nácsi lakását, ha számára ház­felügyelői állást tudnak bizto­sítani. Tehát: mindegyik a munkaalkalmat keresi. Miért? Sok pénzt, vagy kedvezményt kap egy házfelügyelő? — Ezt nem mondhatjuk *— válaszol Légrádi Géza. — A házfelügyelői fizetés 300-től 450 forintig adható. Ebhez kedvezményként lakbérmen­tesség és 10 kilowatt ingyen áramfogyasztás jár. Az évi 12 nap szabadság idején azonban csak az átlagkereset 4 százalé­kát kapják. Mindezért pedig éjjel nappal a lakók rendel­kezésére kell állniuk. Előírás szerint ugyan „csak” reggel 5-től este 11 óráig, de a kapu­zárásért, a rendért mindenkor felelős. Ha például a lakó nyitva hagyja éjjel a kaput és ezt észreveszi a rendőr, ak­kor a házfelügyelőt büntetik meg. Kötelességből és azon túl Az említett 71 kérelmező írásából kitűnik: tudják, hogy mire számíthatnak. És nagy vonalakban már ismerik, hogy 40 lakáshoz jár egy házfel­ügyelő, és ismerik a kötelessé­geket is: mindennap lesöpörni és hetente egyszer felmosni a lépcsőházat, a gyalogjárót; a kukákat ki- cs beszállítani, negyedévenként kitisztítani; beszedni a lakbért, vezetni a lakónyilvántartó-könyveket; szervezni a lakógyűléseket; to­vábbítani a különféle bejelen­téseket ... Szóval nem kevés munka, amit ezek az asszo­nyok vállalnának. Mert főleg asszonyok a kérelmezők. Tehát mégis: miért akarnak ház­felügyelők lenni? — Mert többnyire nagycsa­ládos, vagy gyermekeiket ön­állóan eltartó anyák, akik azonban egészségesek, munka­képesek és csadáljuk számára könnyítés, ha házon belül, ház­felügyelőként dolgozhatnak. Az ilyenek pontosan teljesí­tik is kötelességeiket, sőt, azon túl is mindent megtesznek a ház rendjéért, szépítéséért Évtizedek óta így dolgozik már évtizedek óta például Tóth Aladámé, Bodnár Andrásné, Marázi Lászlóné, Nagy Lászlóné és még több régi házfelügyelőt is sorolhatnánk, a miskolci 500 közül. És hogy ők meny­nyire nem a lakás miatt dol­goznak, erre jó példa Egri Józsefné, aki a Szemere utca 19. számú ház pincéjében élt már 1906-tól. Most pedig, hogy nyugdíjba ment, még ezt a la­kást is felajánlotta, mert ő a lányához költözőit 1 — Egyébként évente 3—4 házfelügyelőnk megy nyug­díjba és nagyon örülnénk, ha legalább számukra kapnánk tanácsi lakást — jegyezte meg Légrádi Géza. — Az. új ház- felügyelőt ugyanis nem tud­juk hová tenni, tehát továbbra is igényelnünk kell a régi munkáját Hiszen a lakóházak rendbentartósa városképi szem­pontból is fontos. Mindezt tehát tudnia kelle­ne annak a másfélezer kérel­mezőnek is, akik legtöbbje nemcsak a MIK-et, hanem a különféle szerveket is zaklat­ja: intézzék el, hogy házfel­ügyelő legyen. Hogyan telje­síthetnék mindenki kérését? Hiszen évente mindössze 14— 15 új házfelügyelőre van szükség. Kuttkay Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom