Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

2 «SZAKMAGYARORSZÁO Szombat, 1969. január 4. Összeesküvők tervekét ki Mint az AP jelenti, az Egye­sült Államokban országos bi­zottság alakult a Kennedy-fi- vérek és Martin Luther King meggyilkolásának kivizsgálá­sára. Csütörtökön Bernard Fensterwald, a bizottság veze­tője bejelentette: azért tartják szükségesnek e szervezet lét­rehozását, mert a jelek arra mutatnak, hogy a politikai or­gyilkosságokat összeesküvők terveitek ki. Fensterwald a jövőben a bizottságnak akarja szentelni minden tevékenysé­gét és ezért megválik a szená­tus adminisztratív és ügyren­di albizottságának tanácsadói tisztétől. Az új bizottság igazgatói ta­nácsában van Jim Garrison, New Orleans-i kerületi ügyész is, aki már csaknem öt esz­tendeje nyomoz a Kennedy- merénylet ügyében. A bizott­ság tagjai között vannak a Warren-bizottság jelentésének bírálói. Zátopek és Pachman páltordalése Moszkvai ■i'AtiZ.az.-jeiemes szerint a Szovjetszkij Szport szerkesztőségi cikket közöl Emil Zátopek pálfordulásáról. A csehszlovák olimpiai baj­nok, aki hosszú éveken át a Szovjetunió, a szovjet sport barátjának mutatta magát, az elmúlt ősszel az ideológiai harc csúcspontján, amikor fo­kozódtak a csehszlovák nép szocialista vívmányai elleni imperialista mesterkedések, országa ellenségeinek, a szocializmus ellenségei­nek oldalára állt. A mexikói olimpia tiszteletbe­li vendégeként Zátopek ezt az utat szovjetellenes politikai nyilatkozatokra, zavaros hí­resztelésekre használta fel, amelyekkel a burzsoá propa­ganda malmára hajtotta a vi­zet. Zátopek, mint a hírhedt „2000 szó” egyik szerzője, a legutóbbi napokig egyet nem értését fejezte ki országa kor­mányának politikájával. » A cikk a továbbiakban köz­li Friedrich Janke neves NDK-beli atléta kijelentését Zatopekről, akivel sok sport- versenyen szerepelt együtt: „Magatartásával kiábrán­dított mint embert, baj­társat és barátot. A ba­rikád másik oldalára ke­rült”. Ludek Pachman csehszlo­vák nemzetközi sakknagymes­ter, aki ugyancsak ismert sze­mélyisége a sportvilágnak, je­lenleg Zatopekhez hasonló ál­lásfoglalásra helyezkedik. A nemrég megtartott luganói sakkolimpián Pachman, aki nem volt a csehszlovák csapat tagja, politikai hangulatkel­téssel foglalkozott és még olyan híreket is terjesztett, kö­vetelni fogja: hogy zárják ki az olimpiáról az öt szocialis­ta ország csapatát, amelyek augusztusban a csehszlovák nép segítségére siettek. A Szovjetszkij Szport végül ezt írja: Mindig fájdalmas dolog csalódni emberekben, különösen olyanokban, akiket őszinte barátunknak, sport­társunknak tartottunk. Szilár­dan hiszünk azonban abban, hogy sohasem csalódunk a csehszlovák és a szovjet spor­tolók között kialakult baráti érzelmekben. ÍVAPI POSTÁNKBÓL Panaszkönyvbe írt be a betörő Fiatalemberek sorozatos bűn- cselekménye ügyében ítélke­zett a IX—XI—XII. kerületi nánk le. Ugyanakkor a vas­gyári dolgozók és a környék lakói azt szeretnék, ha min­den villamosjárat — az 1-es is — a vasgyár érintésével köz­lekedne. A jeleiueg érvényben levő menetrendet utasszámlá­lás alapján alakítottuk ki, hogy a lehetőségei hez képest kielégítsük a jogos igényeket. Ezért délután, müszakváltás időszakában, 13 és 15 óra kö­zött sűrűbb 3-es és ritkább 1- es járatokat közlekedtetünk. Valóban, a vasgyár jelé ke­vésbé kihasználtak a kocsik, de ezeknek a vasgyári végál­lomásról több ezer dolgozót kell hazaszállítaniuk 40—50 perc alatt. Délután 3 órától este fél 6-ig azonban sűrítjük az 1-es járatot 4 perces köve­tési távolsággal. Ez azt jelen­ti, hogy a Tiszai pályaudvar és az újgyőri piactér között 2 percesek a járatok, az 1-es és a 2-es együttesen. Ettől függetlenül üjabb fel­mérést készítünk, és ha szük­ségesnek látszik, megváltoztat­juk a járatok követési rend­szerét.” Elhunyt ' Darui Dél a A Borsod megyei ökölvívó Szövetség mély fájdalommal értesült, hogy Darai Béla, a Debreceni Vasutas Sport Club edzője, a kiváló francia Tiltott határátlépés. Naponta mintegy 300 portugál menekült lépi ót illegálisan a határt, hogy a hazai, majd a spanyol, végül a francia ha­tárőrizeti szervekkel dacolva eljusson francia földre, vala­miképpen biztosítsa azt a mi­nimális létfenntartást, amelyet a gyarmattartó Portugáliában nem tudott magának kihar­colni. Ahol legfeljebb arra volí; lehetősége, hogy elvigyék ka­tonának Angolába. Megrázó erővel rajzolja fel a film a reménytelen menekülők útját, a rajtuk élősködő közvetítőket, a nincstelenek kálváriáját. A filmben egy fiatalember útját kísérjük nyomon, aki egy ha­zug baráti levélnek hiteit ad­va szökik át. kalandos úton, őt kísérjük csalódásainak- so­rán, de mindvégig érezzük, hogy az ő sorsa tömegek sor­sa, s naponta ismétlődik. Ami ­kor elfoglalja helyét a rette­netes barakktábor ágván. tör­ténete yalójában véget ér, újabb és újabb százakat lá­tunk szerény motyóiukkal a francia városok felé töreked­ni. Döbbenetes erejű film. » <bm) Köszönet a segítségért! 1967. szeptember 11-én a Miskolci Bányaüzem Pálinkás- Járó egységében bányaomlás következtében gerincsérülést szenvedtem. Mindkét lábam megbénult Rettenetes tudat volt, hogy a még hátralevő evekben ki sem mozdulhatok majd a házból. Ezért is for­dultam kéréssel az Egészség­ügyi Minisztériumhoz, s igé­nyeltem egy Velorex-kocsit, melyet meg is kaptam. Nem j'jnaszkodni akarok, de ezt sa­ját erőmből nem tudtam vol­na megvásárolni, ugyanis még két kiskorú gvermekről is gon­doskodnom kell. Ügy érzem, a nagy nyilvá­nosság előtt kell köszönetét mondanom a bányászszakszer­vezet és szénbányászati trösz­tünk gazdasági vezetőinek, akik hozzásegítettek, hogy a kocsit térítés nélkül megkap­hassam. éspedig igen rövid idő alatt. Hálásan köszönöm a Borsodi Szénbányák Vállalat és szakszervezeti bizottsáea ügyemben fáradozó dolgozói­nak segítségét, fáradozását Csajbók József Varbó Ajándék 1969-re Hármas „honfoglalásra” ké­szült Szerencs tanulóifjúsága. F.z évben új épületbe költöz­nek a Bocskai István Gimná­zium tanulói. Ez megoldja a Hunyadi János Általános Is­kola és a járási úttörőház tár­gyi feltételeit is, s ezzel még korszerűbbé válhat ’ mindhá­rom intézmény oktató-nevelő munkája. Minden nap, amely- lyel közelebb kerülünk az új épület átadásához, külön örö­met jelent tanulóknak, neve­lőknek, szülőknek egyaránt. Szinte leírhatatlan boldogság sugárzik gyermekeink arcán, amikor újra és újra megláto­gatják jövendő „második ott­honukat”. s tervezgetik, ho­gyan teszik kedvessé, kelle­messé. Szocialista tervgazdálkodá­sunk eredménye az új gimná­ziumi épület, az pedig, "hogy átadására éppen a Tanácsköz­társaság 50. évfordulóiénak évében kerül sor, mintegy szimbólum. Az ..új honfogla­lók” tettekkel, jó tanulással bizonyíthatják be köszönetü- ket. Sári LászTóné Szerencs 7-es vo?y 2-es? Több ezer Killán-lakótelepi és diósgyőri lakos nevében kérjük a Miskolci Közlekedé­si Vállalat segítségét Délután Este a horgászoknál Örömet viszont’ szerezne a horgászoknak. Az egyesület nyílván nem kérné saját vizeire a külön napijegyet, mint ahogyan az eddigiekre sem kéri. Elkerülr hető lenne ezenkívül számos kisebb-nagyobb csetepaté is, mint például volt a nyáron a Rakaca-tónál, ahol az intéző bizottság ellentétes utasításo­kat. szabályokat adott ki a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályával. Az intéző bizottságnak a horgászegyesülethez, vagy egyesületekhez való viszonyát, kapcsolatát nyilván különböző szabályok, rendelkezések hatá­rozzák meg. Nem lehetséges-e azonban, hogy ezek a szabá­lyok kissé idejüket múlták? Nem lenne-e érdemes felül­vizsgálni? Éppen a 4000, vagv menjünk tovább, a megyében levő mintegy 5000 horgász ér­dekében? Kérdések ezek, ;ek, feltevések, melyek azon­ban erősen foglalkoztatják a lorgászokat. sőt az egyesület vezetőit is. Most itt gyülekez­nek a klubban, jól fűtött szó­jában a horgászok, hiszen a avakat jég borítja, egyre szi- árdabbá váló jég. Bármiiven szilárd is azonban ez a iég. ravasszal felolvad. Jó lenne iá valamiféle olvadás, felen- ;edés következhetne a külön- >öző álláspontokban is. A kis >énzű horgászok javára. Priska Tibor Eltörölték A személyi igazolványokról szóló, 15 évvel ezelőtt szüle­tett jogszabályt módosította a belügyminiszter most megje­lent rendelete amely szerint ideiglenes lakásba való jelent­kezés a kijelentkezés időpont­jáig érvényes. Azokban az esetekben azonban, ha az ide­iglenes lakóhelvtől távol ma­radás időtartama meghaladja a 30 napot, ki kell jelentkezni az ideiglenes lakásból. A ko­rábbi gyakorlat szerint az ideiglenes bejelentkezés csak hat hónapig volt érvényes. Mi­vel országosan évente mintegy félmillióra tehető az ideigle­nes be-, illetve kijelentkezések száma, a meghosszabbítási kö­telezettség eltörlése sok után­járástól kíméli meg az érde­kelt állampolgárokat, ugyan­akkor tetemes adminisztráció­tól mentesíti a rendőri szer»« veket is. Napjaink kérdései a Borsodi Szemle i száiiai A búcsúzó esztendő utols< napján hagyta el a nyomdát < Borsodi Szemle, a TIT Bor sód megyei szervezete, vala mint a megyei és városi ta nács folyóiratának legutóbbi 1968. évi 4. száma. A lapszán szembetűnő jellegzetessége i napjaink kérdései felé fordu lás, jóllehet nagy figyelme fordít az ötven év előtti tör­ténelmi események helyi vo­natkozásainak feltárására megvilágítására is. E gondola jegyében fogant a lapszán élén olvasható nagyobb tanul­mány, Lehoczky Alfréd / KMP-szervezetek és a prole­tárhatalom létrejötte Borsot megyében című írása. A ta­nulmány 1918 őszétől 1919 március 21-ig- követi nyomor a miskolci és lpsebb részber borsodi (a régi közigazgatás egység értendő rajta) esemé­nyeket, több helyen utalva é további kutatások és adatfel­tárások szükségességére. A 4. szám jellegét azonbar — mint jeleztük — a ma feli fordulás jellemzi markánsab­ban. A Napjaink kérdései cí­mű rovatban két nagyobb, kü­lönös . figyelmet érdemlő ta­nulmányt * olvashatunk. Az egyiknek szerzője Moldován Gyula, az MSZMP Miskolc vá­rosi Bizottságának titkára Miskolci munkások című írá­sában a munkásosztály helyze­téről 10‘58-ban hozott pártha­tározat helyi megvalósításának eddigi eredményeit és további feladatait elemzi. A tanulmány megérdemli az érdeklődést, sok adalékkal gazdagítja a ma Miskoícának portréját. Ugyan­ebben a rovatban olvasható Novák István Tulajdonosi ér­zés — tájékozottság — mun­kához való viszony című mun­kája, amely a szocialista kö­rülmények között végzendő termelőmunkának néhány sa­játosságát boncolgatja. Hasonlóan érdekesek és fi­gyelmet érdemlők a Gazdasá­gi élet című rovat közlemé­nyei. Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára az új gaz­daságirányítási rendszer né­hány borsodi tapasztalatát vizsgálja tanulmányában, Buk­ta László pedig agrárpoliti­kánk kérdéseihez szól hozzá. A Nemzetközi szemle rovat is aktuális témákat közöl. No­vák József és Nagy Aladár, a rovat két közleményének szer­zői, a mai nyugatnémet poli­tika egyes vonásait veszik bonckés alá. Az aktuális írá­sok sorát két nagyobb jegyzet zárja: Benedek Miklós a ka­zincbarcikai felsőoktatási mun­kát mutatja be Technikuskép­zés felső fokon címmel, míg Bartha László Miskolc népmű­velésének néhány problémáját villantja fel. < A Borsodi Szemle legutóbbi számának változatos tartalmát: gazdag könyv- és folyóirat­szemle egészíti ki, valamint Eeledy Gyula grafikusművész több értékes, főképp bányász témájú munkájának reproduk­ciója színesíti. Akinek sikerült bejutnia Pá­rizs legtávolabbi, már a város közigazgatási határán kívüli területein fekvő, kátránypa- pfrból készült nyomorúságos barakkok Valamélyikénék egy szabad ágyára, már megvetet­te lábát a francia fővárosban, már reménye van a munkára. Csak a legnehezebb, legpisz­kosabb munkákra, amelyre hazai állampolgárt a francia vállalkozók nem találnak. A különböző országokból, de kü­lönösképpen a spanyol és por­tugál nyomorból odamenekült nincstelenek ezeken az alkal­makon is kapnak. Erről szól, szinte a doku­mentumfilmek pontosságával, Hitelességével Christian de Chalonge rendező filmje, a FILMJEGYZET Tiltott határátlépés és esténként ugyanis az 1-es villamosjárat lényegesen rit­kábban közlekedik, mint a 2- es, annak ellenére, hogy az említett időszakban az 1-es já­ratnak csúcsforgalmat kell le­bonyolítania. Az utasok és a villamoskalauzok között rend­szeres a szóváltás, gyakoriak a csípős megjegyzések. Feltétle­nül és mielőbb meg kellene szüntetni ezt az áldatlan álla­potot, délután és este több 1- es járatot kellene indítani, mint 2-est, ez ugyanis alig né­hány utassal fordul meg a vasgyáron át — írja Nagy Zoltán miskolci levélírónk. * Zavanyák László, a Közle­kedési Vállalat forgalmi fő­osztályának vezetője a követ­kezőket mondja: „Azt tapasztaljuk, hogy a vasgyári és a Kilián-lakótelepi dolgozók között bizonyos ér­dekellentét áll fenn. Ugyanis a kiliániak annak örülnének legjobban, ha minden szerel­vény az 1-es tonalon közle­kedne, a vasgyár forgalmát pedig körjárattal bonyolíta- * levő Rakaca-tó ugyancsak az intéző bizottságé.) Ezeken a vizeken is horgászhatnak ugyan a miskolciak, vagy az egyesület más tagjai, de csak akkor, ha mindennap külön lefizetik az öt forintot. De, ha mondjuk tíz alkalommal egy­más után lefizették az öt fo­rintokat, már csak húszforin­tos napijegy váltható. Nyilván azért, hogy az intéző bizott­ság ezzel védje, óvja a halállo­mányt Mégis: érthető a miskolci horgászok panasza. Évente 217 forintot fizetnek az enge­délyért, és éppen a Miskolcon levő vizeken nem horgászhat­nak, csak még külön össze­gekért. Nem nagy pénzű em­berek a horgászok, nem is na­gyon értik, mi a feladata még egy külön szervnek, az inté­ző bizottságnak, melynek nin­csenek tagjai. Az Északmagyarországi Horgász Egyesületnek körül­belül 4000 tagja van, a má­sodik legnagyobb egyesület az országban. 3300 holdnyi vízen gazdálkodik. Az egyesület évente 39 mázsa halat köte­les ezekbe a vizekbe telepíte­ni, de ezt a kötelezettséget mindig túlteljesíti. Az idén például körülbelül 70 mázsa halat raktak a vizekbe, nem­igen okozna tehát gondot az újabb vizek telepítése sem. — Szép. Most már én is restellem, de maga végül is le tudta szedni lábáról a zsinórt, és elúszott onnan. — El... De mi van azzal a pénzzel? Azt akkor sem ér­tettem," hogy csak ahhoz a tó­hoz van pénze! — Hm. Hát az úgy van, hogy... Üljünk le egy kicsit. Mindenekelőtt pedig a békes­ségre emeljük fel ezt a poha­rat ... — Szóval ilyen találkozások is vannak. De ami érdekesebb ennél: az a bizonyos pénz. Miért ül­nek a miskolci horgászok az egyik tó partján, és miért nem a másikon, holott, talán ahhoz nagyobb kedvük lenne! A C'*orba-le'epen három tó van. A műútnál egy nagy, arrább egy kisebb és há-- túl a harmadik. A miskolci horgászok számára — miután az inkább szennycsatornára hasonlító Sajó nem horgászha­tó — ezek a vizek érhetők el legkönnyebben. De nem hor­gászhatnak akárhol, csak a középső, kis vízen. A másik két tő ugyanis nem a horgászegyesülethez tartozik, hanem az intéző bi­zottsághoz. (A Hámori-tó, va­lamint az edelényi járásban Jég takarja 1 is erős még — a folyók part­ja is elcsendesedett, a halak levermeltek, téli pihenőre tér­tek. A horgászok is inkább itt gyűlnek most össze, a miskol­ci Vörösmarty utcai klubban, fűtött, meleg szobában, elő­adást hallgatva, filmet nézve, sakkozgatva, ultizgatva. Min­den kedden és pénteken este benépesül ez a klub. A ven­déget is szívesen fogadják. Bár néha fura találkozások is adódhatnak Példa ul: — Jó estét! Valahol már ta­lálkoztunk, de hol? — Nekem is ismerős. Hol találkoztunk? Nyilván horgá­szik maga is, és valamelyik vízparton találkoztunk. — Nem vagyok horgász, de a vizet nagyon szeretem. Úsz­kálni szoktam, napozni... — Várjon! Úszkálni! A Csorba-telepi tó! Ott találkoz­tunk! — így van! Én ráúsztam a zsinórjára, maga meg a part­ról kiabált, hogy így meg úgy. Küldött ide, meg oda. Én meg i tó közepéből kiabáltam visz- ,za, szidtam a zsinórját, és én is küldtem magát emide, meg amoda! Maga mondta, hogy miért nem megyek át úszkálni a másik tóra, én mondtam, hogy mert nekem ez a kisebb tó tetszik, ehhez van kedvem, inkább menjen maga át a má­sikra horgászni. Visszakiabálta, hogy magának meg ehhez a lóhoz van pénze, a másikhoz nincs, ezért ül ennek a part­ján! Szép jelenet voltl bíróság. Knopf József segéd­munkás — részben társaival ■— többször is behatolt a Ró­zsadomb étterembe, s kész­pénzt, élelmiszert, használati tárgyakat tulajdonított eL Megkísérelték a páncélszek­rény feltörését is, de ered­ménytelenül. Emiatti mérgük­nek egyik fiatalember a pa­naszkönyvbe írt bejegyzéssel is kifejezést adott. Italboltokba, zöldséges üzletbe, magánlaká­sokba is betörtek, s készpénzt, ingóságokat tulajdonítottak el. A bíróság Knopf Józsefet kétévi szabadságvesztésre ítél­te, s elrendelte a vele szem­ben korábban kiszabott nyolc­hónapi felfüggesztett szabad­ságvesztés végrehajtását. Tár­sait 3—14 hónapi — részben felfüggesztett — szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, amely egyes elítélteket kárté­rítésre is kötelezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom