Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
1 Vasárnap, J988. december IS. Sow m— ttitt rann» irm—iii—n —iii ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Útmutatás 1969-re A z MSZMP Központi Bizottság Társadalom Tudományi Intézetének egyik lő kutatási témája a munkásosztály helyzetével összefüggő vizsgálat. Ennek a munkának első terméke Blas- kovits János „A munkásosztály fogalmáról” című tanulmánya, melyből legutóbb érdekes és hasznos vita zajlott le a szerző részvételével az MSZMP Borsod megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága nemzetközt és magyar munkásmozgalom története tanszéken. A munkásosztály fogalmáról évek óta folynak a viták úgy a tőkés országok kommunista pártjai, mint a szocialista országok elméleti szakemberei között. Nem is szólva a bur- zsoá „ideológusokról”, akik egyenesen azt igyekeznek bebizonyítani, hogy ma már nincs is, illetve feloldódott a munkásosztály. Céljuk ezzel, hogy bebizonyítsák az osztályharc szükségességének avult- ságát, s hogy leszereljék a munkásosztályt. Pártunk a jövő alakításán dolgozik, s éppen jövőnk érdekében kell világosan látnunk a már beállott és a most születő változásokat az objektív folyamatokban. E változások szükségessé teszik a munkásosztály fogalmának, az osztály határainak, ezek módosulásának vizsgálatát is. Fontos ezt vizsgálni elvi, de gyakorlati szempontból is. Fontos azért, mert pártunk politikájának sarkkövei: a munkásosztály vezető szerepe, a m ikás-paraszt szövetség megszilárdítása, a szocialista nemzeti egység megteremtése és erősítése, a helyes osztály-, illetve szövetségi politika, mindezek megvalósítása, elképzelhetetlen a valóságos viszonyok mélyreható ismerete nélkül. I ndokolttá teszi e témával való foglalkozást az is, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején a munkásosztály létszámában, összetételében, társadalmi funkciójában, politikai aktivitásában világszerte hatalmas változás állott be. Korunk munkásosztálya sok _ tekintetben különbözik a múlt század végi, de a század eleji proletariátustól is. Egyrészt egyik osztaga hatalomra jutott a szocialista or- •zúgokban, vezető osztály lett. Másik osztaga a fejlett tőkés országokban számszerűleg megnőtt, megerősödött tudatos- | ságában, szervezettségében., Erősödik a harmadik világi munkásosztálya is. A tudomá- nyos és technikai forradalom is jelentős átalakító munkát vég- • zett a társadalom struktúrája- j ban. Ezek a változások feladatukká teszik, hogy a marxizmus klasszikusainak megállapításait is vizsgáljuk a mai valóság tükrében. L lyan kérdések vetődnek fel, holyes-e, hogy csak az iparban foglalkoztatott dolgozók tekinthetők munkásoknak és ott is csak a fizi- ai munkásként íoglalkozta- ".ittaK? Az ilyen leszűkítés figyelmen kívül hagyná az új körülményeket, de nem állna összhangban a marxista klasz- izikusok ezzel kapcsolatos nézeteivel sem. A vita fő részét k peztc, miként határozhatjuk i- eg a munkásosztá’y fogalmát a szocializmusban. Itt is elsősorban a társadalmi struktúra minőségi átalakulásának vizsgálatából kell kiindulni, melyet a tulajdonviszonyok és a termelőerők változása hozott magával, s melyek a munkás- osztá'y meghatarozasaban is eP ‘réseket eredményeznek. A munkásosztály a szocialista társadalomban is lénye- g iben a dolgozók ugyanazon körét foglalja magában, mint a kapitalizmusban. A szocialista korszak munkásosztályának is fő rétege az ipari munkásság. Az állami mezőgazda- sági üzemek és a gépjavító állomások dolgozói mezőgazda- sági munkásoknak tekintendők’. fi, munkásosztályhoz sorolandó a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatások dolgotársadalom megteremtésének szempontjából nagy fontossága van az osztály vizsgálatának. A szocializmus építésének eredményeképpen a munkás- osztály a legnagyobb létszámú osztály, mely összetételében alaposan megváltozott. Legnagyobb osztaga már nem az agrárproletariátus. Az ipari munkásoknak csak egészen kis hányada kisipari munkás. okát javult a szakképig zettség szerinti összetétel is. Ez nemcsak mint. a legnagyobb termelő osztálynak jelentőségét növeli, hanem kihat műveltségére, életformájára, erkölcsére, sőt politikai állásfoglalására. A magasabban képzett munkások élen járnak a társadalmi aktivitásiján is. A munkásosztály határainak, kiterjedésének megállapítása szempontjából döntő szerepe van a lenini osztálymeghatározásnak, a tulajdonhoz való viszony és a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely kritériumainak. Emellett azonban nagy jelentősége van a termelőmunka helyes marxista meghatározásának. A vitában szó esett a szellemi és fizikai munka megkülönböztetéséről is. A munkásosztály fogalmának, kiterjedésének, ösz- szetételének megismerése hozzájárul az osztály és a párt viszonyának pontosabb meghatározásához is. A reális megítélés semmivel sem csökkenti a munkásosztály egészének történelmi szerepét, de segít helyreigazítani a téves nézeteket és segiti a munkás- osztályon belüli fokozottabb nevelő munkát is. Uray Miklós Úgy tűnik. Finis az ózdi nagyolvasztó átépítósóben tó-ói csapolják a kohót hogy a Központi Bizottság év végi — értékelő és útmutató — üléseit ma mar a legfelsőbb szintű pártvezetés munkastílusának szerves részeként üdvözölhetjük. Az utóbbi évek során megszoktuk, és az év vége felé várjuk is már az óesztendö fontosabb politikai tapasztalatainak összegezését, a soron levő főbb feladatok körvonalazását. Az elmúlt évek tapasztalataira apellálva állíthatjuk: a Központi B.izott- ság év végi üléseiről nyilvánosságra hozott dokumentumok nagyban segítik, hogy párttagságunk és egész közvéleményünk az év első napjától kezdve „egy fejjel” gondolkozzék, „egy nyelven” beszéljen, egy emberként cselekedjen; hogy figyelmünket helyesen Összpontosítsuk a legfontosabb tennivalókra. Ilyen útmutatásként üdvözölhettük a Központi Bizottság legutóbbi, december 4-i üléséről nyilvánosságra hozott közleményt is, amelyet az elmúlt tíz nap alatt alkalmunk volt alaposabban tanulmányozni. • Tulajdonképpen két, végeredményben egymással összefüggő dokumentummal ismerkedhettünk meg: a pártunk nemzetközi tevékenységét érintő időszerű kérdésekkel és belső — főként gazdasági — fejlődésünk tapasztalataival, jövő évi távlataival. Ügy gondoljuk, jogos a következtetés, hogy jelenleg mindkét kérdés pártunk figyelmének középpontjában áll. A nemzetközi antiimperia- lista küzdelemmel, s a nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítására irányuló erőfeszitésekkel kapcsolatosan — a kettő össze is függ — éppúgy nem lehetünk közömbösek, mint szocialista építőmunkánk belső kérdéseivel. A dokumentum alapján is .megelégedéssel tölthet el mindannyiunkat, hogy pártunk egyértelműen internacionalista politikát folytat, reálisan látja az antiimperialista harc élvonalában küzdő vietnami nép helyzetét, változatlanul szolidáris harcával, s erőnkhöz mérten népünk legteljesebb politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai segítségéről biztosítja a közös ellenség ellen harcoló, hős vietnami népet. Jó érzéssel olvashattunk arról az eredményes tevékenységről is, amelyet- pártunk küldöttsége a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság novemberi ülésén végzett, s amelyről a testvérpártok képviselői is elismeréssel nyilatkoztak. örülünk neki, hogy a bizottság a jövő év márciusában újból tanácskozni fog. és 1989 májusában Moszkvában — a jelenlegi nehézségek ellenére is — remélhetőleg megtartják a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét. Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülésére, ha lehet, még nagyobb várakozással tekintettünk, mint a korábbi évek decemberében bármikor. Kíváncsian vártuk az idei gazdasági terv teljesítéséről. a januárban bevezetett gazdaságirányítási rendszer eredményéről, már „kitapintható” hatásairól alkotott képet, ennek alapján a soron levő feladatokra vonatkozó útmutatást is. Nos. a Központi Bizottság’ megítélése szerint „A IX. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitikai elvek a gazdasági építőmunka helyes vezérfonalának bizonyulnak... A gazdasági fejlődés iránya megfelel a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, népünk általános érdekeinek". A Központi Bizottság ugyanakkor felhívta a figyelmünket azokra a műszaki, termelékenységi, jövedelmezőségi problémákra is, amelyeknek megoldása hosszabb távon nagyobb erőfeszítéseket kíván. Az idei eredmények közül figyelmet érdemel a kormányzati szervek munkájának fejlődése az új követelmények alapján. Nem kevésbé fontos, hogy párt- és tömegszervezeteink munkája is kezd egyre jobban alkalmazkodni az új követelményekhez, tevékenységükben kialakulóban van a megfelelő gazdaságpolitikai szemlélet és munkastílus. A Központi Bizottság megítélése szerint a vállalatok és szövetkezetek, a gazdasági vezetők nagy része helyesen értelmezi, alkalmazza nagyobb, egyben felelősségteljesebb önállóságát. Ezzel egyidejűleg az állami szabályozás új eszközei is fokozatosan kezdik éreztetni hatásukat. A termelőüzemek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a gazdálkodás jobb megszervezésére, a korszerűség fokozására, a fejlesztések jövedelmezőségére, továbbá a minőség javítására, az értékesítési lehetőségekre, a bel- és külföldi kereslethez való rugalmasabb alkalmazkodásra. Mindez az idei gazdasági terv és reform fontos követelménye volt Fokozatos megvalósulásuk pedig jeli:: is a reform életrevalóságát, jelzi, hogy a gazdaságirányítás mai rendszere alkalmas a központi gazdaságpolitikai célok megvalósítására — a gazdaságirányítás új rendszere jól szolgálja a szocialista tervgazdálkodás fejlődését hadinkban. Mindezekből persze helytelen lenne olyan következtetést levonni, hogy megpihenhetünk a babérokon. A Központi Bizottság a következő időszak gazdasági építőmunkájával kapcsolatosan felhívta figyelmünket a további tennivalókra is. Ennek lényege, hogy a IX. kongresszus határozatainak megfelelően dolgozzunk tovább a reform elveinek érvényesítésével a harmadik ötéves terv teljesítéséért. Javítsuk tovább a népgazdaság általános egyensúlyát... Jobban éljünk a szocialista országok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségekkel... A gazdasági szabályozó rendszer alkalmazásának továbbfej leszté- sénél támasszunk magasabb követelményeket a vállalatokkal szemben ... Következetesebben fejlesszük tovább a gazdasági élet demokratikus ellenőrzését, érvényesítsük a szocialista elosztás elvét, elutasítva az egyenlősöiség szemléletét. & Pártunk Központi Bizottsága az idei tapasztalatokra építve határozta meg az 19(59. évi gazdasági munka célját, a fő gazdasági és politikai feladatokat, a pártbizottságok, a pártszervezetek feladatait is. Hangsúlyozva, hogy a párt munkájában, harcában, a szocialista építés jelenlegi szakaszában döntő a gazdasági munka. Ezen az útmutatáson alapszik népgazdaságunk jövő évi terve, amelyet kormányunk már megtárgyalt, törvényerőre emelt, s amellyel az elmúlt napokban szintén megismerkedhettünk. | lövő évi tervünk | a realitásokon alapszik, megvalósítása pedig népünk egyetemes érdeke. Joggal remélhetjük, hogy a Központi Bizottság kérése — amely szerint „Kér minden párttagot és pártonkivüli dolgozót, hogy odaadó munkával segítse gazdasági céljaink megvalósulását, népgazdasági terveink teljesítését" ■— kellő megértésre talál megyénk dolgozóinak körében is. Csépányi Lajos Új kemence épül Ózdon A martinkemencék falazáséhoz nélkülözhetetlen dolomit égetésére két, egyenként 3000 tonnás kemencét építenek Óz- don. Az új kemencék beállításával évi-10—12 millió forintot takarítanak meg. A dolomitégető kemence palástját kege*T«k. (Foto: Miserák István) Nem adminisztratív intézkedés — politikai esemény és hitvallás M ostanában, ha a KISZ-bizottságok napi munkájáról érdeklődünk, szinte mindig ezt a választ kapjuk: „Legfontosabb tennivalónk, mindennapi munkánk a KISZ- taekönyvek érvényesítése ” A tagkönyvek érvényesítése a KTSZ-alapszcrvezetek év végi feladata Még nemrégiben is úgy éreztük néha: csupán adminisztráció az egész. Mindössze egy bélyeg beragasztása a könyvbe. Ez az idei tagkönvv-érvén.vesítés azonban már semmiképp sem hasonlít az eddigi gyakorlatra. Több annál. Politikai esemény és hitvallás A KISZ KB irányelvei szerint önkontrollnak, állásfoglalásnak kell lennie. Véleménykérdezésnek és vél>»ménvmondás- nak. Nem formainak, hanem tartalminak. Azt kell kifejeznie, hogy a fiatal továbbra is az ifiűsáei szervezethez tartozónak érzi magát, vállal ja az ezzel járó feladatokat, kötöttségeket. Éppen ezért nem is lehet formális. Ha van olyan alapszervezet, amelvben mégis az. ha van olyan alapszervezet, ahol az érvényesítés nem jár egvütt a fiatalok megkérdezésével, akkor az súlyos hiba. Mert az idén először kötelesek megkérdezni a fiatalt, hogv továbbra is az ifiúsáci szervezetben akar-e maradni, mi a véleménye az alaoszervezet és saját munkájáról. így lett, s lesz több az idei taskönvv-érvénvesí- tés az eddigieknél. E széles körű. az ifjúsági szervezet minden tagiára kiterjedő politikai akció módot nyújt rá. hogy a kötetlen — de most szükséges — beszélgetések során kontrollá!iák munkájukat az alapszervezetek, revízió alá vepvék tevék-mvséeü- ket, hiszen az őszinte beszélgetések feltárlak az esetleges hibákat, s az is megtudható, mi az. ami vah'han érdekli a tagságot. Így egy nagyon jelentős „információs anyaghoz” jutnak. amely alapvető segítséget nvúithat az elkövetkezendő egv esztendő munkájához. E z a most már évenként megújuló munka azonban csakis akkor tölti he igazán szereo“t. ha valóban megkérdezik a KTSZ-tagok véleményét. Akkor lesz valóban tájékoztató és iránvielző. ha az alapsjervezetekiiél az irányelveknek megfelelően nem adminisztrációnak, hanem politikai akciónak és a fiatalok hitvallásának tekinti’Cs. A. IIS MUNKÁSOSZTÁLY FOGALMÁRÓL zóinak meghatározott része. Problematikus a kereskedelmi eladók nagy tömegeinek kategóriája, akik nem járulnak hozzá a nemzeti jövedelem emeléséhez, azaz nem termelő munkások. A társadalmi és technikai változások következtében itt is megnövekedett a munkásosztályhoz sorolandók száma. Ez mondható el a szolgáltatások területén dolgozók osztagára is. A legbonyolultabb kérdés, hova soroljuk az ipar, közlekedés, kereskedelem műszaki dolgozóit. Ha ezen rétegek helyzetét vizsgáljuk, nem nehéz megállapítani, hogy a gyári technikus, mérnök, közgazdász — személyzet zömében a munkásosztályból származik: társtulajdonosa a szocialista állami tulajdonnak: jövedelmét tekintve sem különbözik lényegesen a jo szakmunkástól. Vezetői munkaköre folytán sem kerül ellentétbe a fizikai munkásokkal, mert nem tőkés tulajdonos képviselője, hanem csak a technikai munkamegosztás következtében tölti be egyrészük a termelés parancsnokának tisztjét. Ennek alapján főként az üzemi technikusok, nagyrészt a mérnökök is a munkásosztályhoz tartozónak tekinthetők. A munkásosztály határainak tudományosan megalapozott kiterjesztése, a kibővült munkásosztály-fogalom egy fokozódó tendencia, mely a legkevésbé sem csökkentheti, sőt növeli a munkás- osztály társadalmi vezető szerepének jelentőségét, s ezen belül a munkásosztály gerincének: a nagyipari munkásságnak a különleges szerepét, a párt döntő támaszát, a haladás legfőbb erejét. A munkásosztály történelmi hivatásának, az osztálynélküli dottan nőkből álló brigádját. Az alvállalkozók közül Fehér József, a Gyárkéményépítő Vállalat építésvezetője és Németh László, a Csőszerelőipari Vállalat szerelésvezetője járult hozzá jelentősen a kiemelkedő eredményhez. Az eredetileg tervezett kilencven nap helyett annak idején 74 napban rögzítette szocialista szerződésben az Ózdi Kohászati Üzemek és a Kohászati Gyárépítő Vállalat a II. számú kohó átépítését. A nagy munka most érkezett el a finishez. Most már valószínű, hogy újabb négy napot sikerül megtakarítani az átépítés ide- j jéből, ami azt jelenti, hogy ha- i marább termelhet az Ózdi Kohászati Üzemek e nagy jelentőségű objektuma. Végvári György, a Kohászati Gyárépítő Vállalat építés- vezetője elmondotta, hogy a kohó átépítése már befejeződött, s azzal, hogy a három léghevítő berendezést határidő előtt sikerült elkészíteni, hét nappal a kitűzött idő előtt megkezdődhet a kohó szárítása. Ez azt jelenti, hogy 18-án — minden valószínűség szerint — begyújthatják a kohót és még aznap megtörténhet az első csapolás. A II. számú kohó útépítői így ünnepük a város felszabadulásának évfordulóját. A Kohászati Gyárépítő Vállalat dolgozói közül már csak mintegy háromszázan dolgoznak itt. A kőművesek egy része a martinkemencénél dolgozik, az átépítésben részt vevők másik csoportja pedig Dunaújvárosba utazik, a Dunai Vasmű egyik kohójának átépítéséhez. A két fővállalkozó eddig is igen jól dolgozott, csakis ennek a kiváló együttműködésnek tudható be a jelentős eredmény. A munka nagyobb része azonban a Kohászati Gyárépít ö Vállalatra hárult. Így közülük különösen Dallos József főépítésvezető- helyettest. Kovács Károly, Káló Mátyás, Horváth Lajos és Varró József művezetőket kell megemlíteni név szerint. Az anyagszállítás nagy m,unká- já^rt külön dicséret illeti a vállalat negyven tagú, kimon-
