Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
4 gszakmagyarorszAg Vasárnap, 1968. december 15. 9» A bányász lsetek derekási kapcsolódott, mert az albert- telepi nyitóünnepségen Monos János igazgató beszéde után fővárosi művészekkel, a Nemzeti. Színház tagjaival találkoztak a részvevők. Két helyen találkoztak az érdeklődők Várnát Zsenivel, ugyancsak két helyen Bessenyei Ferenccel. Találkoztak Feledy Gyula grafikusművésszel, Ladányi Mihály költővel, Keres Emil Kossuth-díjas színművésszel. Igen sikeresek voltak ezek.. Nemcsak azért, mert a távoli bányatelepek lakóinak ritkán nyílik alkalmuk személyes találkozásra, hanem azért is, mert ezek a találkozások nem pusztán szereplések, sőt elsősorban nem szereplések, hanem eszmecserék voltak, emberi beszélgetések, amelyek a művészt közelebb hozták a közönséghez, egyben segítettek az alkotásokat jobban, megérteni, azokhoz közelebb kerülni. Különösen értékes volt ilyen tekintetben a Várnai Zsenivel folytatott beszélgetés,. Bessenyei Ferenc néhány gondolata, Feledy Gyula tárlatvezetése a Tanácsköztársaság plakátjainak elmélyültebb tanulmányozásához, s végül, de nem utolsósorban Keres Emil ru- dolftelepi estje, amelyen a nagy színháztermet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, sőt sokan még az előtérből is hallgatták a műsort, illetve az utána következő kötetlen beszélgetést. Ezek a találkozók felbecsülhetetlen segítői a bányásztelepek lakói ízlése, művészi látásmódja csiszolásának, Helyes úton jár a bányászszakszervezet. ha ezeket szorgalmazza. Hasonló néhány rendezvény várható még a hátralevő hetekben, bizonyára, a korábbiakkal egyenlő értékkel és sikerrel. A hangsúly a jubileumi emléke/tctésen vau Természetesen, a bányász kulturális hetek sokrétű programja nem merül Id művésztalálkozókban, mert — bár azok is a jubileumi évfordulók jegyében fogantak —, volt több közvetlenebbül politizáló rendezvény is. Például: a Rohanunk a forradalomba című edelényi előadás, a Dicső napok című vándorkiállítás, a Munkásmozgalom a bélyegek tükrében című bélyegkiállitás. Említhetjük még az iskolások vetélkedőjét az ötvenéves történelmi eseményekről, a Kelen. Jolánnal Kurit.vánban és Ormosbányán lefolyt találkozói, a Könyvek és forradalom című politikai könyvki állítást, a bányász veteránok találkozóját, a Tanácsköztársaság plakátjainak bemutatóját, a sajókazai ifjúsági nagygyűlést. Nem említettük még a külpolitikai tájékoztatókat, különböző vetélkedőket, szórakoztató rendezvényeket, aiándékműsorokat. AZ ELKÖVETKEZŐ hónapok hasonló összeállítású műsorokat ígérnek. Talán a termelési-technikai propaganda kevesebb ez alkalommal a kulturális hetek programjában, mi máskor, de'érthető is. hiszen a hangsúly most a jubileumi emlékeztetésen van Az eddigi rendezvények iránti érdeklődés. nemkülönben a rendezvények színvonala és a már említett jó műsorösszeállítás pozitívvá teszik a bányász kulturális hetek első felének mérlegét. Bizalommal várjuk a hátralevő id~«-'n'-<M. Benedek Miklós ■ szetesén, a . szakszervezeti bi- , zottság igen fontos feladatnak : tartja, a vezető párt- és szak• szervezeti szervek határozataiból folyó feladatok magyará. zatát és az azok megvalósítására vonatkozó mozgósítást. , Nagyjából ezek az alapvető • célkitűzései a borsodi bányász ; kulturális hetek rendezvény- ; sorozatának, amelyeket 11 : helységben rendeznek meg, ; úgy, hogy egy-egy helységben, ; időben szétszórtan, többféle ■ műsor, illetve rendezvény is közönség elé kerül. Ehhez hoz, zászámítandók rrtég az úgynevezett fiókműsorok, azaz a 11 helységben megtartott rendezvények nagy többségének a ' környékbeli bányásztelepülé- , seken történő teljes bemutatása, vagy részbeni megismétlése. Végül, megemlítendő a művelődési hetek rendezvényei ’ -kapcsán, hogy a politikai jellegű ünnepségeket, előadásokat minden bányatelepen egymással párhuzamosan, azonos időben megrendezik. Említettük, hogy a rendezvények során helyet kapott a művészet, a politikai és egyéb tudatformáló, ismeretterjesztő tevékenység, a szakmai ismeretterjesztés, illetve termelési, technikai propaganda és a nemes szórakoztatás. Jónak tűnik a műsor összetétele. Most, amikor körülbelül a rendezvénysorozat derekán járunk, már lehet mérlegelni. S az eddigi mérleg bizonyos fokig következtetésekkel is szolgál, a még hátralevő időszakra. Az ízlésfejteszíés felbecsülhetetlen segítői Különösen jónak tartjuk a bányász szakszervezeteknek azt a törekvését, amit évek óta folytat, s amire a megyén kívül is érdemes felfigyelni, nevezetesen a bányászközönség és az írók, művészek rendszeres találkozójának a szervezését. Már a rendezvénysorozat kezdete, az ünnepi megnyitó is művész—bányász találkozóhoz IMMÁR NYOLCESZTENDÖ3 hagyományra tekint vissza a Borsodi Szénbányák Vállalatnál a bányász kulturális hetek rendezése. Valójában most kilencedik alkalommal rendezik, mert ebben az évben ez már a második sorozat, amit a hármas történelmi év- i forduló kapcsán rendeztek meg soron kívül. Talán szerénység is a hetek megnevezés, hiszen 1 október 30-tól március 20-ig ' tart a rendezvény-sorozat, s így bízvást nevezhetnénk kulturális hónapoknak is. Ebben az évben — mint em- ! lítettük — a hármas történelmi évfordulóhoz kapcsolódik a rendezvények hosszú sora. Közvetlen, vagy közvetett formában emlékeztetnek a rendezvények az ötven év előtti nagy történelmi eseményekre. Mint minden alkalommal, most is a művészeti, nemes szórakoztatási, tudatformáló jellegű rendezvények mellett, helyet kaptak a korszerűbb termelési módoka't, technológiákat propagáló alkalmak is. Az alapvető feladatok A szakszervezeti bizottság, mint a bányász kulturális hetek szervezője és gazdája, tudatában van, hogy az agitációs, propaganda- és kulturális nevelő munka napjainkban mind több igényességet, több kezdeményező készséget kíván, és tudja, hogy a dolgozók meggyőzése nem lehet hatásos, ha szürkék, szárazak a módszerek. Ezen túlmenően, szükségesnek látja a szakszervezet, hogy napról napra, mind több dolgozót vonjon be a kulturális tervekben megfogalmazott célkitűzések megvalósításába, s meggyőzze őket róla, hogy műveltségük növelése, igényességük szintjének emelése döntő módon befolyásolja egyéni sorsukat, munkaeredményeiket, életük alakulását is. S ez nemcsak a közvetlenül ható politikai, vagy termelési agitációra vonatkozik, hanem a művészetekhez közelítésre, a művészetek értésére, s az abból folyó tudati gazdagodásra is. Termában teljes fényükben ragyogtak fel az oratórium pompái kórusai, talán a fúgákat hallottuk volna határozottabbcir s nagyszerű munkája Sapszon Fe- ' renc igényes, céltudatos és határozott művészi munkáját dicséri, amiként a Miskolci Szimfonikus Zenekar betanításáért Mura Péter Liszt-díjast illeti dicséret. A szólisták egyébként szépen megolnott előadásában a falusi örömök és gondok, egyszóval a nagy mű helyenkénti paraszti frissessége mintha túlságosan elegánssá csiszolódott volna. Ezt a karmester felfogásában is éreztük, akiből — talán nem is alaptalanul — időnként az operai karmester szólalt meg. fuívpbhvnt nasyszeríí éiLuyeuHtui ményl adot1 a jól megformált, kézben tartott, egy-egy tétel nagy énekkari és zenekari tömbjeit ösz- szefogó szükség szerint lírai, máshol szinte drámai előadásával. Külön ki kell emelni a 2. tétel Viharjának megoldását. illetve ennek bevezetését A nagyszerű és telt hangú kórushoz ismét csak azt kell mondanunk: a zenekar létszáma kevés volt, bár feladatukat maradéktalanul megoldották. Mindezek melletl ünnepi előadást hallottunk. Erdélyi Miklóst, a szólistákat, a kiváló együtteseket hosszan tartó taps köszöntötte. V. Zalán Irén vasz érkezését, a nyár kalászt érlelő melegét, az ősz gyümölcstermő örömeit, a szüretet és a vadászatot, a tél pedig vadászatról és fonóról szóló történet elbeszélése, amelyben komor abb, szomorúbb hangok is megcsendülnek. Nem véletlen, hogy az Évszakok periodizálását olyan körforgásban állítja . elénk, amely a téllel ér véget. A hajlékba behúzódó ember nemcsak a terméssel vet számot, hanem egész élete munkájával is. „Nem látod-é gyarló ember az évszakokban életed tükrét. A gyorsan múló szép tavasz, a boldog ifjúság képe, a férfikor a termő nyál, de nem sokáig ad erőt, mert jó az őszi hervadás, s midőn a sápadt tél beáll, a sírunk is máris készen áll” énekelteti Simonnal az agg zeneköltő Haydn oratórium művészetere kimutatható hatással volt Händel. A Haydn-oratórium nem ábrázolja korának nagy emberét, sem rohamra induló néptömegeit, ehelyett csöndesen felidéz tájakat, a nép embereit, a maguk falusias és polgári létében, munkájukkal, örömeikkel, bánatukkal. Az előadás valóban ünnepi estet jelentett. Nagy örömmel hallottuk a Magvar Rádió és Televízió kitűnő énekkarát, amely hazánkban és külföldön egyaránt nagy megbecsülést szerzett. A nagy létszámú, telt és fényes, erőteljes hann- zásu kórus nagv erőssége volt ■is. O“'-*'T-inm Átélt és biztos megszólaltatásukÁ rithx zenei események /* III Ha közé tartozik egy-egy oratórium előadása Máltán. Nagy előadói, zenei apparátust igényel, nagy zenekart, nagy énekkart, kiváló szólistákat és nagyképességű karmestert, aki ezt a nagy együttest kézben képes tartani. Egy ilyen nagy mű betanulása hosszú időt jelent. - Nagy fáradtságot, amellyel nem áll arányban az elöad- hatási alkalmak korlátozott \ volta. Valószínűleg a ritka le- 1 hetőság közé tartozik az ! idei budapesti koncertévadban Händel Messiás című orato- : riumának háromszori előadá- 1 sa. ( Éppen ezért az Évszakok zenei eseményként tartható ; számon. A nagy Haydh-mű i előadásának nagyszerűségét í növelte, hogy az énekkar igényes szerepét a Magyar Rá- i dió és Televízió énekkara lát- 1 ta el Sapszon Ferenc karigaz- gató betanításával, a Miskolci i Szimfonikus Zenekar közre- i működésével, Erdélyi Miklós t vezényletével. Szólót énekelt j — a ha'dani ősbemutató al- t -almából I. Ferenc császár £ “eles^ge, ezúttal ■*- László c Margit, a Magyar Állami Operaház tag’a. Bartha Al- e fonz, Lukács a fiatal paraszt- 1 'egény, Antclffi Albert Simon 1 oarasztgazda szerepét énekel- s te. c 4z oratórium J mutatja — a term ‘szét tör- z vAnysz“"ű rendinek'öröV vél- p tokozását jeleníti meg. A ta- é 9 Közreműködik: a Magvar Rádió és leSevísió Énekkara, és a Miska.ei Szimfonikus Zenekar s rendelje mondandója szolgálatába. A kiállítás egyik halkhangú de nagyon komoly szereplője Kalló László. Kalló nem attól jó, hogy problémái számunkra újak, hanem attól, hogy számára újak. Megható komolysággal nyúl a képfelépftés, a színviszonylatok, a téri harmónia kereséséhez, s ebben legjobb eredményt a Táj 11. c képe ért el. Hasonló szigorúságra törekszik Seres János is. látvány indítású szép tájképein. Szurcsik János és Tóth Imre jó képekkel szerepelnek, de erőtlenebbek a szokottnál. Ve- csési Sándor két képe festészete területének két határát jelzi. A Gyár nála szokatlan, szinte posztimpresszionista ol- dottságú kép, míg a Kapcsolóterem éles geometriája az ellenkező irányba mutat. Méltánytalanság lenne meg nem Emlékeznem Gerzson Pál és Somogyi János képeiről, akik ezúttal is tartják jó színvonalukat. I í mivel minI Ve e e u ) den országos kiállítás egyik és nagyon lényeges izgalmát a még ismeretlen, új tehetségek megmutatkozása jelenti, hadd hívjam :el a figyelmet Péterfy László Ülő nő c. képére, melynek sárt, talán még elődökhöz kö- ;ődő kompozíciója emberi tar- almak komoly kutatásáról tanúskodik. Sokakról nem szóltam, de íallgatásomat ne bírálatnak ;ekintsék, hiszen néhány gon- lolatom közzététele volt in- :ább a célom, mintsem min- ienre kiterjedő értékelést ad- li erről a gazdag, sokszólamú ^állításról. Somos Miklós vágyak fűtenek. Festménye, a Mészégető, azokra a problémákra világít rá, mik grafikáiban ta’án rejtettebben jelentkeznek. Túlméretezett kép. A megboldogult Kohán György munkáival rokonítható, de mintha Kuniból hiányozna még az a nagyszabású alázat, ami Kohán művészetét monumentálissá s ugyanakkor nemessé tette. A grafikusok szereplése ezúttal inkább névjegy-jellegű. Nem csoda, hiszen a grafikai biennálék több teret engednek megmutatkozásuknak. De jó névjegyek. Csohány Kálmán, Feledy Gyula, Kondor Béla, Ka jár i Gyula, Maurer Dóra, Pásztor Gábor, Barczi Pál grafikái ismertek az egész országban, s a kiállításon mindegyiküktől látunk néhány kitűnő darabot. S ha már névjegyekről szólok, örvendetes jelenségként látom a kiállításon Országh Lili és Bálint Endre grafikáit, akiket talán kevésbé ismer a miskolci közönség. De ezek a grafikák bármi’yen szépek is, nem engedhetnek bepillantást sem Bálint Endre álom és valóság, élet és halál határán mozgó, mélyhangú lírájába, sem Országh Lili történelmi tragédiáktól terhes képépítészetébe. , . j kiváló szobráNchrnv [ szunit js csak egy-egy művel szerepel, mint Borbás Tibor, Halmágyi István vagy Szabó Iván, aki háromrészes ólom-domborművével egyik legszebb vallomását kölcsönözte a kiállításnak. Kiss Istvánt az emlékmű-szobrászat mesterének tartják. Hajnal c. szobra bizonyítja, hogy a kisplasztikában is tud remekelni. Az egy művel szereplő művészek közül szeretném még kiemelni V. Bazsonyi Aranyt. A megkötözött című képében drámai igazságnak és' festői szépségnek remek ötvözetét hozta létre. Mint fentebb, írtam, egy ilyen országos jellegű kiállítás összehasonlításokra ad alkalmat. Feltárt közös vagy rokonítható utakat, hasonló törek- i/éseket, vagy különböző törekvéseken belül azonos problé - T mákat. Galambos Tamás két képével — ismeretem szerint — ereje te'jét mutatja. Berki. Violával összevetve, mivel valamiféle „primitivizmus” idé- íőjeles kategóriája rokonítja őket, nem titkolhatom el véleményemet, mi szerint Galambos művészetében túlteng az akarat, választott, tudott dolog. Berkinek hiszek, Galambos legfeljebb tetszik. Galambos másként is tudna ilyen jól festeni, Berki csak így! “ c . jelenségként fitr g es gyelhetjük meg ízen a kiállításon a népművészet világának hatását. A legkézenfekvőbben és a legleple- cetlenebbül Czinke Ferenc tűz- sománc-képein találjuk meg ízt. Témát, formavi’ágot, díszítő játékosságot merít belőle. Teljes szabadsággal kezeli anyagát, vele s benne él. Sché- ter Mihály képein viszont nem látunk mást, mint a fa- és asontfaragások rajz-világából mechanikusan átvett betyár- és pandúr-karcolatokat, összekeverve a modernség látszatizeivel. Ha már népi ízű, sza- oad vona’vezetésről van $zó, sokkal inkább hiszek Csohány Kálmán rajzainak, kinek valóban tömör mesálőkedve — Jrámát s lírát egyesítve — lem egy elmúlt világ form^- •endszerét kívánja mai külsőse öltöztetni, hanem annak lé- íyegéből merít komoly tanulságot a mai ember számára. És tt kell szó'nőm Orosz Jánosból is (Búcsúzik a lovacska). iki hag,yományker'\sésében a lépművészet mély rétegébe narkol, nogy onnan a l°g1é- íyegesebb dolgokat emelje ki I-”" ” T kiállítás a tizedik T de a Miskolcon rendezett országos képzőművészeti kiállítások sorában. E jubiláns alkalom okot adhatna egy visszatekintő felmérésre, csakhogy a kiállítás önmagában erre nem nyújLlehetöságet. Sokkal inkább indokolt lenne a majdani, Nemzeti Galériában rendezendő retrospektív miskolci kiállítás alkalmával ösz- szevetni a tíz kiá’lítás eredményeit, felmérni a város közönségére gyakorolt hatást, a közönség érdeklődésének alakulását, a Miskolcon és a fővárosban, vagy más városokban élő művészek egymásra hatását a kiállítások sorozatának tükrében, beleértve ebbe a grafikai biennálékat is. Ez a kiállítás egy a sok közül. Magán viseli a mindenkori országos jel’egű kiállítások előnyeit és hátrányait, s mint ilyen, jónak mondható. Hiszen, ha nem is nyújt pontos és hű tükröt jelenlegi képzőművészeti életünk állapotáról, de jellemzi azt. Jó átlagot képvisel. Mik hát előnyei s mik hátrányai az ilyen kiál’ításoknr.k? Előnye kétségtelenül több. Mert arról van' szó, hogy olyan közönség-réteg is megismerkedik ilyen alkalomból művészetünk időszerű, élő problémáival és eredményeivel, amely rétegnek nincs lehetősége arra, hogy minden fővárosi, vagy más vidéki megnyilatkozást figyelemmel kísérjen. Ezúttal összevetheti tehát az általa jobban ismert, Miskolcon, vagy környékén élő művészek alkotásait másokéval. Az országos jellegű kiál’ítások lényeges vonása ez az összehasonlíthatóság. De éppen ebben rejlik egyik hátránya is. Hi-. szén az egy-egy kiállítás alkalmával bemutatott anyag összetételében igen sok véletlenszerűséget rejt magában, és sohasem tükröz pontos arányokat. Vannak jelentős művészek — még a helybe’iek között is — akik távol maradnak a kiállítástól. Vannak, akik csak névjegyként küldenek be művet. Van, akinél a válasz- fás szerencsés s van akinél kevésbé szerencsés, vagy éppen félrevezető, legalábbis az ösz- szehasonlítások tükrében. És szinte mindig akad egy-két m 'ívész, aki legjava alkotásaival szerepel. így az idei kiállításon elsősorban Berki Viola nevét kell megemlítenem, aki kiáFított három művében impozáns képet ad arról a szuverén művészi világról, mely megkapó hitelességgel vall a művésznő sokirányú érdeklődéséről, a szinte időtlen természet madárdalos újrafelfedezésétől az „Új korszak születése’’ c. kép történelmet' idézéséig, mely ha nem is dráma, hanem inkább a mese oldaláról, az emberi viszonylatoknak kendőzetlen és sajátságos pátoszú Igazságait kutatja. Képeiben megvan az a varázs’atos tulajdonság, hogy Iminél többször nézi az ember, annál több szépséget fedsz fel benne. Egy-egy még fel nem fedezett részlet egyszer csak előlép, megragadja a nézőt, aztán szerényen visszavonul, hogy átadja helyét újabbaknak. í I közül a fiatal, l ** >cs ol< I Salgótarjánban élő Lóránt János mutatott be hasonlóan kiemelkedő minus''gű, s a művész munkásságát valóban je’lemző anyagot, melynek Berki Violáéval ellentétben éppen az az értéke, hogy egy festészetünkben jellegzetes stílusvilágon belül ritkaságszámba menő egyéniséget, önállóságot mutat. És itt kell megem’ítenem áz eg” ebként is nagyon magas színvonalú, világviszonylatban is elismert és jelentős magyar érmészeten belül Asszonyi Tamás munkáit, aki szintén impozáns anyagot mutatott be, m”"dnt többen is szobrásza' nk közül (Ligeti' Erika,, Szöl’őssy Enikő, Kiss Nagy András.) Az *dei nagydííat Kunt Ernő k■ a. Robosztus művész, aki 'bízvást számot torfmt azok megbecsülésére, akiket hasonló A X miskolci kémőművészei! Máfii fásról í
