Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
■Wiuiman, 1988. <Jecen»!>er IS.' ibur . nanmnmi MmMBMBaBmai ' BSKAKMAGTARORSKAíí !t Az idei első háromnegyedév vállalati mérlegeit tanulmányozva. azonnal szembetűnik, hogy az ipari üzemek készletállománya kilenc hónap alatt több mint IS százalékkal emelkedett. Vagyis a készletek növekedése tetemesen meghaladta mind az elmúlt évek készlet- emelkedési ütemét, mind a termelés növekedését. Jogosan vetődik fel tehát, vajon milyen tényezők váltották ki e nem kívánatos jelenséget, hogyan hat a termelési folyamatban túlzott mértékben lekötött forgóeszköz-állomány a vállalatok gazdasági eredményeire. Ismeretes, hogy a gazdasági reform a vállalatok érdekeltségére, önálló döntésére bízta a készletgazdálkodást. A vállalati önállóság egyik feltétele, hogy a vállalat maga döntse cl, milyen készletmennyiség és milyen készletösszetétel szükséges termelési feladatainak megvalósításához. A korábbi megkötöttségek, a kiutalás, a készletnormák megszüntetése lehetővé tette, hogy a vállalatok maguk határozzák meg a beszerzés forrását és döntsenek róla, hogy saját pénzeszközeik birtokában milyen készlet- szintet tartanak a legjobbnak. A gazdasági szabályozók feladnia, hogy a vállalatok helyi elöntéseit összhangba hozza a népgazdasági terv célkitűzéseivel. Ilit FSsátj kötésekor az eszközök állandó jellegű növekedésével a vállalatok fejlesztési alapját terheltük meg. Ilyen eszközök finanszírozására a bank 1968-ban eddig több mint 300 millió forint összegű középlejáratú hitelt folyósított. Ezt a vállalatok az 1960-től képződő fejlesztési alapjukból kötelesek visszafizetni. A bank tehát gyakorlatban érvényesíti azt az alapelvet, amely szerint a tartós készletnövekedést nemcsak népgazdasági, hanem vállalati szinten is felhalmozásnak kell tekinteni. Ezt pedig a vállalatoknak saját forrásaikból — a felhalmozás céljára- szolgáló fejlesztési alapjukból — kell fedezniük. fi feledés gátja A reform első időszakában a gazdasági szabályozók érvényesülését még sokféle tényező fékezte. A gazdasági reform bevezetésével nem szűnt meg azonnal a korábbi időszakra ■jellemző „hiánygazdálkodás’’. A reform csak a lehetőséget teremtette meg rá, hogy a piac hatására az ipari termelés a korábbinál tökéletesebben igazodjék a mindenkori igényekhez. De mivel önmagában ez a szabályozás nem biztosíthatta t korábban hiányzó anyagokat is, a vállalatok — érthetően — a nehezen beszerezhető anyagokból igyekeztek túlbiztosítani magukat. Jellemző példa erre az úgynevezett „fekete fémek”, vagy különféle szerelési cikkek helyzete. Ezekből több vállalatnál hatalmas, nehezen mozgó készletek halmozódtak fel. Ugyanakkor a készletgaz-{ teái kodással kapcsolatos költsé-f gek, a kamat, az eszközlekötés! < járulék, a tárolási költség ezj évben még nem befolyásolták; kellően a vállalatok eredmé-< nyel. Tehát a gazdasági donié-* sei; meghozatalánál többnyivei elhanyagolták a készletek* mennyiségének, forgási idejének. hatását. lövoS Vésziéi — csüMeriő nyereség A felesleges, túlzott mértékben felhalmozott készletek, mint említettük, a fejlesztési alapot terhelik. A kellően ál nem gondolt, helytelen készletgazdálkodás tehat csökkenti a vállalat műszaki fejlesztési lehetőségeit, így közvetve a nyereség növelésének legfontosabb forrását. Az a vállalat., amelyik nem korszerűsít, nem is számolhat azzal, hogy jövőre, vagy évek múlva többet adhat dolgozóinak, így jelentős hátrányba kerül a. fejlesztési lehetőségeket jobban kihasználó vállalatokkal szemben. 1968. évi tapasztalataink szerint az ipari üzemek fejlesztési alapjainak mintegy 10 százalékát kellett tartós készletnövekedés miatt lekötni. De olyan vállalatok is akadnak, amelyeknek fejlesztési lehetőségeit a rossz készletgazdálkodás 60—80 százalékban csökkentette a következő évekre. $ Wms jelei v-'DöIICLSIBT (Balogh Ernő rajza) Gördülő könyvesbolt Borsodban Évek óta rendszeresen ellátogat megyénkbe karácsony tá' in az Állami Könyvterjesztő Vállalat „guruló” könyvesboltja. Egy hatalmas piros autóbusz tele polcokkal, a polcokon a legújabb könyvekkel felkeresi a borsodi középiskolákat, és az ügyes kereskedők minA gazdasági reform első évében a pénzügyi szabályozók még nem mindig hatottak úgy, ahogyan vártuk. Ennek oka elsősorban a vállalatok bőséges l pénzellátása volt. 1968. őszétől azonban a bank már jobban tudta érvényesíteni a hitelek szabályozó szerepét. A következetesebb hitelpolitika első kezdeti eredményei Hosszú lejáratú szerződés a tokaj-faegyaljai állami gazdaságokkal A Tokaj-hegyaljai Állami Pincegazdaság ú híres borvidéken eddig hat tsz-szel, illetve hegyközséggel kötött hosszúlejáratú termelési szerződést. Az öt évre szóló megállapodás szerint a pincegazdaság a termés egy részét minden évben átveszi a gazdaságtól, s ezzel termelési biztonságot nyújt, ugyanukkor rendszeresen felvásárolhatja a több éves „boriskolázáshoz” szükséges készleteket. A megállapodás alapján a tsz-tagság házi kertjeiben termett szőlőt, illetve a kipréselt könyvet eladtak a miskolci, az ózdi, a kazincbarcikai, az or- i mosbányai és a sárospataki j diákoknak Ezután következik 1 Sátoraljaújhely, Mezőkövesd, j Szerencs, Encs, Szikszó. Egy- j egy vásár után az autóbusz visszamegy Budapestre, ott is- ! mét feltöltik a polcokat, hogy j „friss portékái” vigyenek az újabb vásárra. "d?.tai | T! VU- ! 'fi- | »ZÓ I adi mustot is átveszik. Az erdöbé-"'an nyei, az olaszliszkai és a mád iyv hegyközségektől tárolást is vál* lal a pincegazdaság. A pincéi-----s zetben szakszerűen kezelik ; hegyközségek borait, így azolji., mentesülnek a nagy beruháJS y zést igénylő építkezésektől. Made ?n szere női járás A Made in Hungary és a Made in Borsod kiállítások tapasztalatai alapján kiállítást rendeznek az év utolsó napjaiban Szerencsen. A járás ipari üzemei már készítik kollekcióikat, hogy december 28-án, a régi gimnázium épületében bemutassák őket A kiállítás alkalmából dr. Gönczi Ferenc, a járási párt- bizottság titkára tart előadást az új gazdasági mechanizmus első évének járási tapasztalatairól, az üzemek életére gyakorolt hatásáról. A kiá'lításra — amely a jövő év első hetében zárul — meghívjak a járás pedagógusait is- így képet alkothatnak masuknak a járásban levő lehetőségekről, s ezt az iskolai munkában is hasznosíthatják majd. ! A jövő évi hitelpolitikait irányelvek már alapos módo-í sí tusolta t tartalmaznak. Az esz-» közlekötési járulék fizetésének^ kiszélesítése, valamint a hlte-(‘ lek után fizetendő kamatok* időtől függő emelkedése a jelenleginél lényegesen jobban; Jós hatni a készletek és a vál-< teteti eredmény kapcsolatára.] •Egyetlen üzemnek sem közömbös, ha a nehezen mozgó,* iassú forgáséi készletek indoko 'lattanul magas állományai miatt csökken a vállalati nye-j, ■lesép. Így a‘legkedvezőbb kész-# letszintek kialakítása mindent vállalatnak igen fontos felad».-j 1a lesz. Számítások igazolják, hogy a termelési programnak* megfelelő összetételű, gyorsanj forgó készletek igen kedvezően* befolyásolják a vállalat gazda- < sági eredményét. Ezeket a leg-J kedvezőbb mennyiségeket, természetesen, maguknak a vál-, lakúnknak kell meghatároz-* niuk. A Magyar Nemzeti Bankj számításai szerint az 1968. évi* készletnövekedés mintegy 402 százaléka tarlós jellegűnek! minősíthető. És mivel a tartósJ készletnövekedés pénzügyi for-# rása nem lehet rövidlejáratúj hitel, a hitelszerződések meg-# Itevfprotun hun ” ebben a domlAZlCrgOmUJII bokalján szunyókáló városkában, amelyet egy keservesen döcögő vicinális rozoga sínjei kötöttek össze a nagyvilággal — a diákok bizony, elismerték, hogy Ákos tanár úr a legjobb ember a világon. Élete — különösen gyermekkora és if- júságu — sok szálú tragédia fonta embersors. Harmlc éves korában tisztára ősz. Bordáit mind összetörték, bokáját kegyetlen kezek deformálták. Mi tudtuk miért és mikor. Járásán érződött mindig valami nehéz fáradtság, szép férfikezének szinte müvészujjai gyakran remegtek. A növénytant kedves egyéniségével kedveltetle meg velünk. Előadásaiban költői tehetséggel tárta elibénk a természet titkait, anélkül, hogy a szakszerűség vonaláról letért volna. Azonnul meg- éreztük, hogy őszintén szeret bennünket. Türelem, baráti érintkezési forma. No, meg valami igen finom, gyermekded, soha ki nem alvó derűs kedélyesség voltak jellemének legszebb pasztell színei! Mindig felnőttszámba vette diákjait. Remek pedagógiai tupintattal rendelkezett, amit a franciák, annak forrására utalva találóan „politisse du coeur”-nek hívnak! Szeretetél bizalommal viszonozta minden diákja, és Ákos tanár úr negyven év múltával is mosolyogva áll volt diákjai „itélőszéke előtt”, mélyen szivünkbe zárva. Hobbyja volt, hogy minden tanítványa azt a növényféleséget hozza magával az órára, amiről éppen szó esett. Igen nagyra értékelte a szellemi tudást, de elvárta, hogy ez gyakorlati ismerettel is párosuljon. A felelő mindig kezében tartotta a szóban forgó növényt, s ezen magyarázta el mondanivalóját. 1928 októbere a vénasszonyok nyarának kellemes melegével valami nyárias illúzióba kergette az embereket. Ekkor a nagyfiúknál is a fehér ruha volt a divat, így a növénytanórán mintha csak összebeszéltünk volna, fehér ruhában vártuk a tanár úr érkezését. Belép. Sötét ruhában, kissé komoly- kásán. Leül. Végignéz rajtunk. Beszélni kezd. Halkan, csendesen. Valami csodás ügyességgel átsuhanva a „növénybirodalom” határain, az őszirózsás forradalom kellős közepébe viit bennünket, annak tízéves évfordulóján! Az első percekben szinte kővé meredve néztük, arcunk kipirult, végül is a kérdések lelkes pergőtüzébe került jóságos, szelíd tanárunk. Állta a tüzet. Mi kirohantunk a katedrához, s úgy lestUk szavait. Ekkor, ezen a növénytanórán értettük meg a forradalom szükségszerűségét, éreztük meg ebben az új világ leheletét. Csiinaotlrh Tanár úr mos°iy°gva, meleg tekintetével mindnyájunkat megsimogatva, kiment. Halotti csend. Egymásra néztünk. Éreztük, hogy közöttünk nem akad áruló. Mert akkor, 1028-ban, egy vidéki „úri-gimnáziumban” a súlyos és nehéz igazságokról beszélni — tanárunk részére legalábbis — kész vértanúságot jelenthetett volna. A következő növénytanórán dilemmában voltunk, őszirózsát hozni nem volt tanácsos, így mindenki meglehetősen érdeklődéssel várta tanár urat, vajon mit fog' mondani. Bejön. Végignéz az osztályon. Rajtam egy szemrebbenésnyire tovább pihen meg tekjntete. Felelésre való invitálásnak vélve felállók. Tanárom fejével int. Elfogódottan. majd beletüzesedve beszélek az őszirózsás forradalomról. Beleszőve nyolcéves korombeli személyes élményeimet is. Tapsorkán. Tanárom a fiúk felé mutatva szól: „Latja, kitűnően felelt »növénytaniból!” Azután felállt, bicegve hozzám jön, kezet szorít velem, mindenki csodálkozására. Ebben az időben ugyanis tanár csak érettségi után fogott kezet diákjával. Azután csendesen megszólal: „De, ne feledje, hogy adósom maradt. Egy szál piros őszirózsával.” „Igen tanár úr, kérem — hebegtem — a jövő órára elhozom.” ,.Az ígéret szép szó — feleli kedvesen legvintve —. de öntől okvetlenül elvárom annak tel i esi t és ét.” Még azon az éjjel beszállították a mentők a budapesti János kórházba. Megrendültei» hallottuk osztályfőnökünktől a szomorú hírt. Gyakran írtunk neki. Válasz nem jött. Néhány hét múlva az osztály nevében hárman Budapestre utaztunk. Nem engedtek bq hozza. Súlyos az állapota, eszméletlen még. Továbbra is írogattunk neki, de levél vagy válasz soha sem jött. Leérettségiztünk. A banketten piros rózsákkal díszítettük fel helyét. Latint, magyart, németet, franciát és néhányan görögöt is tanultunk. Én franciául köszöntöttem professzoraimat — beszédem mottója a forradalom jelszava: Egyenlőség, szabadság és testvériség. A jelenlevők közül kevesen értették. Franciatanárom, igazgatóm, és néhány társam megkönnyezték. Szerénytelenségbe ne essek: Ákos tanár úrról beszéltem, a könnyek neki szóltak. Az ő magatartásának, annak, amire azon a felejthetetlen növénytanórán megtanított bennünket. Éppen kertészeti oklevelemet néztem, gyönyörködtem benne, húszéves voltam. Istenem, ha ezt Ákos tanár úr láthatná. Am kopog a postás, kis levelezőlapot hoz gyönyörű gyöngybetűkkel. Tanárom írása. „Gratulálok, Fiam! Jöjjön. Látni akarom, de az adósságról ne feledkezzék el! Távirat Erfurtba. Két nap múlva itt n szép csokor piros őszirózsa. Gyorsvonat. Esztergomban konflis. Tanárom házában senki. Valahonnét előkerül egy néni, mondja, a tanár úr meghalt, ma temetik. riiinliith» szívemet a jég. A rn- uwmuiiL valajozó körül sok S7;-1Z diák. Szótlanul utat engednek. Ott fekszik. a gyertyák sápadt fényében az én legjobb tanárom. Az őszirózsacsokrot lázasan kibontom. Behintem vele szem- fedőjét. Azután ráborultam, zokogva súgtam ennek a jóságos embernek: „Tanár úr kérem, elhoztam az adósságomat.” Nem emlékszem, hogyan jutottam haza. Ám azóta minden őszirózsa a kedves tanár urat juttatja eszembe, az emlékezetes „nővén vtanórát”. amelynek igazságai ma életté váltak! Ezsöt Tivadar Füzérradvány ivid pórázén vári aforizmáiból dély és szenvedély nélkül a tudás ítani. * inti, hogy minden ember egyformán ,it, és munkájával, cselekedeteivel Se elezi az államot, hogy minden pol- leljen, aki önálló gondolkodással ál- ;t és a világ legfontosabb kérdései- ,ra kötelezi, hogy igényelje ezt a jo- ,őt m •»’tegyen eléréséért. ;t * cíte ízet, azt semmiféle fűszer sem \ * }>, hogy a javító szándékú bírálatot , lel “’»lezzék. i * !,.• azért van a világon, hogy a férjét ü, * tuma. :jük el, arra feltétlenül jók, hogy * uinfc. *j S1 ^annyira a figyelmünket, hogy szem V * ^lat bennünket abban, hogy gyöművészet és az emberi megnyil)V * hogy állampolgáraink jogai nem *,sé’'"k teljesítése nélkül. „zepek, magának a teste elbűvölő. 5 =1= ^az egyenlőségért vívott küzdelem n, 3,5 „ legyőzni, mint a polgárt. Is * 4>*z utazás csökkenti a nők ellen» r. yífő vagy az államférfi? rossz államférfinál, és a jó ál- gkö1’önél. V * * ómban az Idő rohan, a lépte dong. < ’ A vállalatok érdeke, n ftit-Ives 'Iséss5?cígrasrdáiRi<»dás máris láthatók. Az elmúlt b napokban jelentősen mérséklet. dött a készletnövekedés üten>ara. sőt, több vállalat határozottéban csökkentette készleteit. A vq*ás- lalatok egyre inkább f elásni érnie, hogy a készletgazdálkoditust mindenképpen hat gazdasáfbe- eredményeikre. Ez a felismeri kü* sok helyütt eredményes te működésekhez vezetett. Előfoaia- dult, hogy maga a vállald te- igaz.gató adott utasítást a kés ez* letelt csökkentésére, a megfelel"' lő készleünennyiség kialakíívek- sára. niuk A termelési szükségletekn^^. megfelelő készletszintek kia)ek^" kítása érdeke a népgazdasá búnak, s a vállalatnak is. A ludel- san mozgó, felesleges készlet elle- „holt tőke” nem növeli, hantmé® csökkenti a nyereség esély«, A felesleges készletek edú„,,-" jdadnépgazdasági szinten jelent,-t 50 tek problémát, mert lekötötyúlik a nemzeti jövedelem egy bigat' nyos hányadát. Most ugyan*“,."' a problémát a termelő vállra (0J tok — saját nyereségérdek mben ségükön át — közvetlenül éiis tel" hetik. meSmetés A vállalatok érdekeltségedéhez dig előbb-utóbb bizony munmindenütt a legmegfeleL sgekkészletszintek kialakítását®1 temevezet ;yobb' Bonus Róku‘setd<te I az MNB megyei igazgató i d°tá- ■nyal———----------------------liartáA z adósság
