Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
6 Vasárnap, 1968. itfecemUer & CSZAYvMAGYARORSrAG saw ! Miskolci fények A vára mindenkié IVÜnilpn Iá ni na ('«eU> minden fénycső vi- .Miln 31 IdillJJti lágított. A tükrök csillogva verték vissza a fényt. Az utca zaját erősen megszűrte a vastag kirakatüveg és a sűrű függöny. Csak az ollók csattogása és a villamos nyírógé- peg surrogása hallatszott. Estefelé már a fodrászok sem beszédesek. Fáradtan hajoltak munkájuk fölé. A faragott karfájú, magas támlájú, régimódi fodrászszékek olyanok voltak, mint á királyi trónok. Fehér palástjukkal vendégek pihentek bennük. A két fodrász — férfi létére — sokkal többet beszélt, mint a harmadik, pedig az szőke volt és csinos és nő. Ha nagyritkán szót is váltott valakivpl, akkor is a tükörbe nézett, mintha onnan várna feleletet. Már sokszor megfigyeltem, hogy a vendégek nem szívesen ülnek a keze alá. Most is jól 'láttam a tükörből, hogy amikor a lány befejezte a munkáját és megfordította a széken a kerek bőrpárnát, nem vállalkozott senki a vendégek közül arra, hogy vele vágassa le a haját. Pedig sokan olvasták az újságot a fal melletti székeken. A fodrászlány kissé megrántotta a vállát, összehajtogatta a fehér nyakbavalót és hátra ült a kályha mellé. Idősebb ember lépett az üzletbe. Nehézkesen vette le a kabátot, s mikor a fodrászlánnyal találta magát szemközt, ideges, elhárító mozdulatot tett és leült a várakozók közé. Az én fodrászom megállt a munkában — pardon, szólt — és rágyújtott. Aztán úgy mellékesen odaszólt a lánynak: — Zsuzsa, seperjen össze .. . A lány fogta a seprőt és' dolgozni kezdett, ügy sepregetett, hogy ne zavarjon senkit. Messzire elkerülte a várakozók lábait. Ismét nyílott az ajtó. Jóképű, magas fiatalember lépett be. A fodrászlány letette a seprőt és a vendéghez fordult,: — Tessék helyet foglalni — mutatott a fodrásZ- székre. A fiatalember végignézett a lányon és elmosolyodott: — Ugyan, kislány! Jobban áll magának a seprő. Inkább várok. A fodrászlány most kissé elsápadt, aztán visz- szaült a kályha mellé. Ekkor elhatároztam magamban, hogy többé nem figyelek oda. Nemsokára úgyis készen leszek és elmegyek. Egy újabb ajtónyitásra azonban ismát felpillantottam. Középkorú ember köszönt és tétovázva körülnézett, aztán odaszólt a lánynak: — Kisasszony, lenne szíves. Csak borotválás — és már benn is ült a fodrászszékben. I mozdulataiból látszott, hogy most már nemcsak dolgozik. Fente a borotvát. Siklott a penge a szíjon. Aztán csak a férfi arcbőrének sercegését lehetett hallani. Senki sem vette észre, hogy történt, hogyan vágta el a'lány a saját kezét. Sápadtan szólt oda az idősebb borbélynak: — Berti bácsi, tessék befejezni.., Egyik ujjúból ömlött a vér és súlyos cseppek- ben hullott le a mozaikpadlóra. . —• Mossa le gyorsan! — szólt rá az én fodrászom. — Nem szabad! — szólt közbe az öreg ember, aki az imént visszautasította a lány munkáját. — Menjen orvoshoz és ne csepegtesse itt a vért. — Ugyan — szállt vele vitába a jóképű fiatalember. — Nem olyan mély a seb. Biztosan van itt valami kötszer. A lány csak állt ás szorította vérző ujját. Mintha jólesett vplna neki, hogy most vele foglalkoznak. — Ne ácsorogjon már itt — szólt rá a fiatalabbik fodrász. Itt van egy kis timsó... — Hogyan képzeli?! — kiáltott fel az idős vendég. — Én nem nézek ilyet végig... A lány összehúzta a szemét és gúnyosan az öreg felé tartotta vérző ujját. Aztán hirtelen kikapta a fodrász kezéből a timsót és a nyitott sebre nyomta ... A hátamon végigfutott a hideg. Az öreg elkapta a tekintetét. A lány lassú léptekkel hátrament az üzlet végébe. A két fodrász szótlanul dolgozott tovább. A várakozó vendégek sem szóltak, csak nézték a lányt. Hallottuk, amint megnyitotta a vízcsapot, aztán csend lett:. Már fizettem, amikor a lány visszatért az üzlet homályos végéből. Sérült uj.ián ragtapasz világított. Óvatosan megigazította a haját és halkan megszólalt: — Kérem a következő vendéget. solygós fiatalember. Egymásra néztek. A íiatal(invc'/i'rrn áí!f Jel ;l várakozók közül a V.I C dili .sértődött öreg és a moi-mber voll a fürgébb. Gyorsan beült a fodrászszékbe és várakozóan nézett a föléje hajló lányra. Mikor kiléptem az ajtón, még hallottal! az öreg méltatlankodó, zsörtölődő, haragos morgását: — Ez a mai fiatalság... Semmi udvariasság nincs bennük ... Oravcc János \ lánv le álfí. megigazította magán a köpenyt és végignézett a várakozók során. Aztán fürgén kipakolt mindent a tükör elé. Szerszámokat, üvegeket, ecseteket, szappant, krémet. Többet, mint kellett. Szapora mozdulatokkal szappanozta a férfi arcát, s közben mosolygott. Mindenki a lányt figyelte, és ő ezt tudta. Felnagyított, széles és túlzottan gyors dig a Szovjetunióban van. Üt- törőknek ajándékozta a készítő. Vagyis Feri bácsi. Mert, hogy el ne felejtsük mondani: ezeket is Benedek Ferenc készítette, mint a kerámia-ulán- zatú dísztárgyakat. Hogyan és miből? A „hogyan”-ra nehezebb válaszolnia (amikor gyermekkori vonzalmakról, kézügyességről kérdezzük, tiltakozik: „csak három éve, a nyugdíjazásomtól kezdtem el barkácsolni”),- ezért inkább a „miből”-re felel: — A várakat gyufaszálakból, műanyaghulladékból készítem. Mindenféle eldobnivaló műanyag-flakont • felhasználok. Tudják is ezt az • ismerőseim. Az alapszérvezetiek, akik gyakran benéznek hozzám, vagy összejöveteleket is tartanak nálunk, sokszor hoznak különféle anyagokat... A kerámia-utánzat pedig egyszerű Ipapírmassé-keverékből készül, «üvegre, vagy műanyagra tapasztva és tetszés szerint fesztem, lakkozom. “ Vannak azonban a lakásban “más érdekességek is: drótból Ehajlított díszek, sörös-kupa- JJkokból készített játékfigurák. „Az utóbbiakat nézegetve már a „feleség árulja el, hogy az isme- „rős kazincbarcikai pincérek „nem dobják szemétbe a fém- SSkupakokat... S! Télen a Halászbástya minia- ®tür mását akarja felépíteni. ®Gyufaszálakból. ® — Csak hát az a baj. hogy „mindezt én itt egyedül csinál- gjgalom — panaszkodik Feri Ulbácsi. SS — És hogyan kellene? ® — Egy barkácsoló szakköriben? Idősek, fiatalok járhaí- Znanak oda. Kazincbarcikán Jjúgyis kevés a szórakozási lel— „tőség. Én szívesen elvállalnám a egy ilyen szakkör vezetését. Sí Van rá időm. Talán még a KJkocsmázástól is elvonnám az Somberekét. O * 53 — Azért jöttem Ferikém, jjjhogy mikor hívjuk össze a fjpárt. vezetőséget? H A vendég szintén nyugdíjas Sä már. O- — Gál Károly magyar-törté- Pelem szakos pedagógus — ^mutatja be Feri bácsi. — Éppen nemrég kapta meg az Sarany diplomáját... Szóval u ivezetőségi ülést meg kell be- jSszélnünk. Sok témával jönnek [jl hozzám az emberek ... ES Az ajtaja mindig nyitva, lürnindenki előtt. Talán nem is Kiismeri azt a mondást, hogy az SSén házam az én váram. Nem 3bástyázza cl magát. Nem vonul ^nyugalmat, pihenést adó falak j*jmögé. A várakat ő különben is “összezsugorította. Tetszése, Ut- Ehclsége szerint formálta. És „még ezekről a várakról is azt tartja, hogy mindenkié. Kuttkay Anna kivételesen nehéz és harco; életet éltem végig. De anná nagyobb izzásban sohase vol tam, mint az itt töltött két é: negyedév alatt. Én sokat kö szűnhetek a pataki skólának .. Amit azóta mint író csináltam annak'gyökerei innen indultai el... Még a szinte tragikui összeütközés is, amelyet magam idéztem magamra: áldá sóssá és hasznossá lelt később írói életemre... Itt tanultán meg, amit azóta vallók, hogj az élet és az írás ugyanaz é: egy. És hogy számomra mindenesetre az élet: az írás ...” Az előadás után a ceruzái kéziratot a kollégium Nagykönyvtárának ajándékozta amely azt ma is a legbecsesebl emlékek között őrzi. Már csal azért is, mert a hosszú ideit emlegetett „szabványmagyará- zattal” ellentétben maga Móricz Zsigmond teszi életében életművében méltó helyére Sárospatakot. Később még kétszel járt a nagymúltú diákvároskában Móricz Zsigmond: 1939- ben részt vett egykori osztálytársainak 40 éves érettségi találkozóján, 1940 telén pedij előadást tartott a népfőiskola: tanfolyamon tanuló parasztfia- taloknak arról, hogyan is ír a: író, majd felolvasta nekik i Barbárok című drámai sűrí- tésű novelláját. CSENDESEN, kedvesen beszélt. Mindnyájan — közöttük e sorok írója is — feszült érdeklődéssel hallgattuk. Meri Móricz Zsigmond nemcsak írásaival, hanem halk szavú előadásával is lenyűgöző hatással tudott lenni a közönségre. Hegyi József MÁJUS 11-ÉN, vasárnap a déli gyorssal érkezett meg Sárospatakra Móricz Zsigmond. A fogadására megjelent küldöttség a kollégium dísztermébe kísérte, ahol a teológiai, tanítóképző intézeti és a gimnáziumi tanári kar és ifjúság teljes számban jelen volt a híres író, az egykori pataki diák köszöntésére. És ott volt az a tanár is, aki 34 évvel azelőtt a gimnáziumban a diák Móricz Zsigmondot németből megbuktatta. Sokáig mosolyogva ölelték egymást a találkozáskor, a fogadási követő ebéden pedig kedélyes hangulatban elevenítették fel a német szekunda történetét. A három csikóról, ahogyan ő nevezte a szekundákat, egyébiránt az esti felolvasásban is beszámolt. Magyarázatául elmondotta, hogy az ő „tanulási módszere” Patakon nem vált be. „Nekem ugyanis egyéni módszerem volt — hangsúlyozta az akkori diákok feszült érdeklődése közben. — Én szeptemberben egyszerre végigolvastam az egész tananyagot, az összes tankönyvet, amit a Trócsányi könyvkereskedésben meg kellett venni, azzal tudottnak vettem az egészet, többet bele se néztem, és külön forrástanulmányokba merültem.” I5LÖADÄSÄNAK további részében elmondotta, hogy nagyon .sokat olvasott a Nagy- könyVtárban, első írói honoráriumát is Patakon kapta egy jogász kérésére írt szerelmes versért, majd a végén szinte lírai hevülettel- tesz vallomást Sárospatakról. .Harmincnégy év telt el azóta. S én ezalatt A FORRADALMI évfordu 1 >k idejét éljük, azoknak a: i ,cím-nyéknek a jubileumát a melyekben 50 evvel ezelőti kiválóbb íróink, költőink it lelkesen részt vettek. Közöttük - Ji; Móricz Zsigmond is, akinek éppen most. a forradalmi i 'fordulók alkalmából szobrol emeltek Sárospatakon, az ősi iskolakertben, amelynek ösvényein több mint 70 évvel ezelőtt, mint a kollégiumi diákja, szívesen sétálgatott. Homéroszért hajdanán — a rwnda szerint— hét görög város versengett, a diák Móricz Zsigmondot három magyar város vallja büszkén magáénak: Debrecen, Sárospatak és Kisúj- s : állás. Sárospatak mégis több jogot formálhat hozzá, hiszen nemcsak a gimnázium negyeink, ötödik osztályát éé a hatóikkal félig végezte a kollégiumban, hanem a szülei is Patakra költöztek, és több testvére is itt járt gimnáziumba. A két osztályt általános jó eredménnyel végezte, de történelemből és magyarból jelese volt. Hatodikos gimnazista korában azonban úgy belemerült az irodalmi munkálkodásba és az általa szervezett titkos önképzőkör vezetésébe — Pala- kon írta első drámáját Szenl- györgy éj címmel —, hogy bizony 1896 karácsony hetében a félévi bizonyítványosztáskor három tárgyból megbukott: latinból, görögből és németből. A három szekunda lesújtotta a családot, s el is vitte Patakról Zsigmondot az anyai nagybácsi, Pallaghy Gyula, a kisújszállási gimnáziumba, amelynek tanára, majd neves igazgatója volt. Az új iskolában már a hatodik osztályt és a többit is jeles eredménnyel végezte, s ugyanilyen érettségit tett. Jó ideig keserűen gondolt a pataki kudarcra, de amikor már mint ünnepelt írót a kollégium tanárai és diákjai egy irodalmi esten való szerplésre meghívták, 1930 tavaszán válaszában többek között ezt írta: „Nagy öröm, hogy oly hosszú idő után hazamehetek Patakra”. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci és budapesti tozatának hallgatói decem bar 10-én este 7 órai kezdettel köz növendékhangversenyt adnak Miskolcon, a Bar- tók-teremben. A Tanácsköztársaság 50. évfordulója ünnepsétőségi tagja. Havonta tart nálunk fogadóórát, tanácsadást. A lakásán pedig talán minden nap. A nyugdíjban is nyugha- tatlanul, szüntelen tevékenységben él... * Várak sorakoznak a szekrények tetején. Mesevárak, templomszerű paloták, bástyás erődítmények. Fantázia-szülötte munkák, vagy kicsinyített másai egy-egy világhíres építménynek. i— Kié ez a sok vár? 1— Mindenkié. — Mármint úgy érti ezt Feri bácsi, hogy bárki jöhet hozzá látogatóba és kedvére nézelődhet a várak között. De' ezek a várak már eljutottak a lakás falain túlra is. Nemrég a kazincbarcikai pedagógusklubban kiállítást rendeztek belőlük. Egy vár pe— Milyen szép kerámia-dísz! — Nem kerámia az — Sztan- csik Károly kiveszi a vitrinből a palackformájú dísztárgyat. Fényes, barnás színével, rücskeivel a megtévesztésig hasonlít a kerámiához. Csak éppen sokkal könnyebb. •— Miből készült ez? — Nem tudom. Az egyik nyugdíjas elvtársunktól kaptuk ajándékba — és Sztancsik Károly, a Kazincbarcikai városi Pártbizottság első titkára szívesen adja az útbaigazítást: hol találjuk meg ezt az embert, Benedek Ferencet, a Borsodi Hőerőmű nyugdíjasát. — A pártbizottság szomszédságában lakik. De nemcsak ezért van közel hozzánk. Olyan ember ő, akire mindenkor számíthatunk. A 90 tagú újvárosi, területi pái talapszervezet vezegeinek sorában bemutatandó koncertet, amelynek első felében a miskolciak, a másodikban a budapesti növendékek lépnek pódiumra, a miskolci tagozat KISZ-szervezete és a Reményi Ede Jeunesses Musi- cales csoport rendezi. fő is' ölni növendékhangverseny Miskolcon Móricz Zs Sárospatakon
