Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
Vasárnap, 1 ÍHifi. december í. Eszakmagtarorsz^g 7 Háromszáz éves népszerűség kiürülő és kortársai a Szépművészeti Műzet’ 'kan Vannak kegyetlenül megtépázott emberi sorsok. Vannak családok, amelyeket szétzilál az élet. Vagy önmagukat zilálják széjjel: félelmetes emberi felelőtlenséggel. Bekecs, Igazság utca 50 , Rogyadozó ház, ha háznak nevezhetjük. Nádtetejét elvitte a szél, itt-ott árválkodik csak egy-egy magános nádszál. Az ablakon nylonzsák. A kémény bedőlt, a ház körül gaz, a ház hátsó részén hiányzik a fal. Itt Jaknak Bodnár Józsefék. — A lakást szeretném megnézni. Az egyébként bizalmatlan asszony erre ajtót nyit. — Tessék csak beljebb jönni. Hát lehet ilyen helyen lakni? Éjszaka is arra ébredtünk, hogy beomlott a fal. A gyerek kiabált: menjünk ki, mert ránkszakad. A siralmasnál siralmasabb képet mutat minden. A repedésekkel teli ajtón befúj a szél, a tetőgerendát fával támasztották föl. Recseg-ropog az egész. Az ember fél itt bent. Rendetlenség mindenütt. A földpadlón alma, szén és szemét. Halomra gyűlt ruhára taposnak, a három deszkaágyon odadobott takarók, huzat nélkül. Mielőtt ide jöttem volna, figyelmeztettek, megdöbbentő kép fogad. De a valóság, sajnálatos módon, túlszárnyalta a várakozást Csak várni: nem lehet A lakás ürügyén menteni be hozzájuk. A lakás ürügyén, amellyel nemcsak a községi tanács, hanem a járás is foglalkozik, s amiben még az asz- szony munkahelyén, a Szerencsi Csokoládégyárban is közbenjártak. Bodnár Józsefné készségesen elő is szedte papírjait. Az egyik kérvényre? adott válasz a következőkép-? pen hangzik. „A lakásért fizes-? senek bé 650 forintot.” ( — Honnan vegyek én 650 fo- ) nntot, amikor ennivalóra is{. alig van pénzünk. Itt van ez a ? két gverek és jön a harmadik < is. A ház meg ránkszakad. Ad- ) hatnának. } — Talán a fizetésből — koc- ? káztatom meg — abból be le- < hetne fizetni a pénzt. í; K Felcsattan a hangja: — Beteg az uram. Én meg alig-alig dolgozom. Most is csak 149 forintot kaptam. S akkor még jön a felhívás is, hogy tartozom az államnak 3700 ( forinttal, amit a gyerekekért !> kell fizetni. £ — Milyen gyerekekért? j; — Az ötért, alak állami gondozásban vannak. Az öt gyereket 1963-ban vetlek állami gondozásba, veszélyeztetett környezet miatt. Azóta van két óvodás korú, s a napokban várják a nyolcadik gyerek érkezéséi. Annak idején eljárást indítottak a szülők ellen. Az asszony úgy került a Szerencsi Csokoládégyárba, hogy ott töltötte le javító-nevelő munkaidejét. De többet hiányzott, mint dolgozott. Csak az itteniek embersége tartotta a gyárban. Bodnár József nagyritkán vállal ? munkát. Az idén még nem < dolgozott. Így azután nemi csoda, ha nincs pénzük még) kenyérre se. Hn nem dolgoz- [ nők soha. .. ) A segítség min die vissza iára fordu1 Mika Mvánné. a Szerencsi j C" ''coládégyár személyzetise, J ak: "fivérként az üzemi gyermek' is ifjúságvédelmi bizottság yezetéje. furcsa töri éneteket mesélt róluk. — Panaszkodott nekem Bod- nárné, hogy sürgősen pénzre lenne szüksége a lakás miatt. Kérte: adjuk oda neki a fizetést, hogy befizethesse. Elintéztem. De nem fizette be. Állítólag elitta a férje. A Bekecsi községi Tanácson csak a fejüket rázták, amikor a Bodnár-ügy szóba került. Angyal László vb-elnök úgy tudta, hogy már megvan . a nyolcadik gyerek is. — Már több mint két hete a megszületett fia egészségére iszik. — Sokszor részeg? — Gyakran találtam már rá. Ezért vitettük el 1963-ban a gyerekeket is. De megígértük, ha megteremtik a feltételeket, visszahozatjuk őket. Most ott tartunk, hogy ezeket is állami gondozásra javasoljuk. — Mégis, nem lehetne valamit tenni? — Az egész falu. megveti őket. Mindig csak várnak, hogy kapjanak, de amit kapnak, azt nem becsülik meg. Nekik is tenni kellene valamit. Ha támogatnánk ,őket, felborulna a morál. Elgondolkozik és hozzáteszi még: — Nekünk most már elsősorban a gyerekekkel kell törődnünk. A szülők helyeit a szomszédok A szomszédos házak sem paloták. De tisztaság, rend uralkodik bennük. •— A mi házunkon is nádtető volt, kezdi az egyik szomszéd- asszony. Kicseréltük cserépre. A nádat odaadtuk nekik. Jó nád volt, cseréljék le az övékét. örültek neki. Azután otthagyták az udvaron, széthúz- gálták, felégették. Most meg nincs tető a házon. A legnagyobb kislány, Irén az utcában lakó Csobánéknak levelet ír időnként. Azt írja szegényke —• mondja Csobánné —, hogy még egyszer sem látogatta meg az anyja, pedig már öt éve elkerültek itthonról. Csobánné férje kocsival járja a megyét. Ö látogatta már meg a Sátoraljaújhelyen élő Jóskát és Lacit is. Szüleik nem látogatják a gyerekeket. Az asszony ugyan többször hangoztatja, hogy volt náluk, de olyankor mindig látják valahol a faluban. Egyszerűen nem igaz, amit mond. És mégis, tenni kell valamit Ilyen esetek láttán az ember érzése az: túl humánusak a mi törvényeink. Ezt bizonygatta Répásy László, járási gyámügyi főelőadó is. —• Látjuk, tudjuk, hogy ez ifjúság elleni bűntett. Felelőtlen a szülők magatartása. Mégis, alig tudujlk valamit csinálni. Mindig találnak alibit, igazolást. ítéletet hozni nehéz. Családok életébe kell benyúlni, azt kell helyreigazítani, vagy megbontani és ez mindig nagyon nagy felelősséget ró ránk. Az egyetlen, amit tenni tudunk, elvinni a gyerekeket. Családi életek borulnak fel nemtörődömség, közöny miatt. De családi életek felborulhatnak a szülők felelőtlensége miatt is. Itt, Bodnár Józsefeknél erről van szó. Idősödő emberek. A férfi 59 éves, a nő elmúlt már negyven. Az ingyenlakás nem megoldás. Ezzel ők még nem változnak meg. A gyerekek számára egyelőre marad az állami gondozás. És mi lesz a felnőttekkel? Csutorás Annamária 4 X. miskolci képzőművészeti kiállítás anyagából Trójai faló S í- -"X ^ .S afr*' ......... . .. Seress János: Domboldal Tyntyus első osztályos. Az általánosban. Tehát most tanul írni. 'Bocsánat, előbb másként kell bemutatni öt: Tyutyus — kislány. E magyarázó bemutatásra pedig két okból van szükség. Először azért;, mert a fura névből nyilván nem sejthető. (A ragadványnév eredete: csecsemő korában a kislány a csirkére, tyúkra olyan emlékezetesen mondta, hogy „tyutyus”.) Másodszor pedig azért kell előrebocsátani, hogy kislány, mert mostanában olyasmit produkált, amire — ha majd bele gondolunk — túlzás nélkül mondható: „férfimunka volt". Tehát most tanul írni. Füzetében szépen gömbölyödik a c-belü, meg az o és az a, kunkorodik az r, az i, az e, nyújtózik az 1. A L már nem. Mert a t betűnél történt a baj: Tyutyus ujjara rácsapták az ajtót. Jobb kezének hüvelyk- ujjúra. Az ujj megdagadt, a köröm fel- púposodott, megkékült. — Jaj, istenem, mi lesz azzal a szép írással?! Hiszen így sokáig nem tudod majd megfogni a ceruzát... — sajnálkozott a tanító néni. Tyutyuson csak ekkor látszott meg az ijedtség. Nem is annyira ijedtség volt. inkább valami nagy-nagy hitetlenkedés. Hogy ő ne tudná megtenni, amit akar? Mit számít az az egy ujj? ... De bizony számít! Hiába az a sok töbjji, ha egy fontos hiányzik. Olyan fontos, amit ha van, nem is becsüljük különösképpen. No, de Tyutyus ezt eddig nem tudhatta.' Most nézte az ujját. Ceruzáért nyúlt. Aztán kiejtette a kezéből. Es ekkor sírni kezdett. Csak ekkor. Mert előbb, az aj- tócsapáslól nem sirt. Pedig fájdalom volt az is. — No, ne sírj, — mondta a tanító néni, — Amíg nem gyógyul meg az ujjad. nem kell leckét írnod. Nem adok feladatot. Majd bepótolod. Szóval a t betűt tanulták. Aztán következett az u. Tyutyus egy este sem felejtette el, hogy vizes borogatás kell az ujjara. — Azt mondta a tanító néni, hogy mire az n betű jön, már biztos tudok írni. Nem tudott. ÍV l Tyutyus mégis megfogta las I n H Ili a ceruzát. Bal kézzel. És egy papírdarabra vonalkákat kezdett huzigálni. Halvány, girbe-görbe vonalkákat. Aztán az egyikből kialakult egy c. Ehhez nem sok kellett, hogy o legyen. Abból pedig könnyű átalakítani az a-t. A kanyargós r persze már nehéz. — Miért nem sikerül? Tyutyus összerágta a ceruza végét. — Anyu, adj egy puhább ceruzát! A puhábbal már jobban ment. Nemcsak a rágás — az írás is! A fogmosó maci hiába gurgulázott a tévében. Tyutyus rá se nézett. , Egy hét múlva a tanító néni így szólt az egyik gyerekhez: — Jobban odafigyelhetnél a munkádra. Tudsz te szebben is, ha akarsz. Ezé a kislányé mennyivel különb, pedig neki sokkal nehezebb dolga van... — és Tyutyusra nézett. — Bal kézzel kell megtennie, ami másnak jobbal sem akarózik. Most az s betűt tanulják. Az írottat. Az egyik legkacifántosabb betűt. Igazán nem roszallható, hogy Tyutyus az első napokban csak fordítva tudta kanya- rintgatni. Megbocsátották ezt Móra Ferencnek is. Tegnap azonban már örömhírrel jött haza Tyutyus. — Macit kaptam az iskolában! Ilyet még senki nem kapott! És itt kell egy kis magyarázat: mivel az első osztályban nincs jegy-osztályzat, a tanító néni kis játéknyomdával figurákat bélyegez a füzetekbe. Madárkát, vagy boszorkányt, Nem nehéz kitalálni, hogy melyikkel mit akar jelezni. Tyutyusnak a balesetig csak csupa madárkája volt Tegnap azonban nem azért a figuráért nyúlt a tanító néni... — Megilyedlem ám, hogy boszorkányt kapok! De hát nem azt kapott. Egy pufók maci néz barátságosan a füzetében. Olyasféle, mint a tévében, amit Tyutyus már egészen elhanyagolt az utóbbi időben. Pedig de sokáig az volt számára a legkedvesebb látnivaló! Hát igen. kényelmes dolog is, ha az emberhez házhoz jön egy maci. — Ezt én még le is rajzolom, — mutatott Tyutyus a füzetbelire. . t lerajzolta. Ba’ kézzel. Nem /i/.Idll Ugyan művészi, megdöbbentő alkotás, mint Ferenczy Béni müvei. De azért, ugye mégis van benne valami csodálnivaló? Ruttkay Anna évszázadok múltán is megőrizte népszerűségét, s híveinek száma a világon talán most is több, mint a spanyol festészet , tranykorának nevezett XVII. j század többi hazai művészének j együttvéve. Nem titok e. halványulni nem akaró népszerűség oka; aki végignézi a Szép- művészeti Múzeum jubileumi kiállítását (a mester születé-sé- ; nek 350. évfordulója alkulma- j ból nyílt meg a Murillo és kortársai című időszaki gyűjtemény a márványterem b“n), könnyen leolvashatja a kiállított művekről, miért lelkesé» S dik a modern kór közömbe is I Muri Hóért. | A spanyol barokk mestere- j ként emlegetjük Murillot. mert | működése valóban e gazdag I korszakra esik, s mert művs- ! szete letagadhatatlanul magán viseli e stílus jegyeit. Ám rzt is érezzük, nem egészen találó, ha kimondjuk: barokk festő. Hiszen Rubens égbesodró és pompázatos kompozícióitól éppoly távol vannak képei, mint Rembrandt drámai emberséggel teli mély műveitől, az izzó itáliai barokknak éppúgy csak távoli rokona, mint a nehéz vallásossággal teli spanyol kortárs-alkotásoknak. Ez a hangulat uralja a jubileumi kiállítást a Szépművészeti Múzeum márványtermében, mert a budapesti köz- gyűjtemény —, amely világhíres gazdag spanyol anyagáról — rangban spanyolországi múzeumok után következő bőséges kollekciójáról. — elsősorban a későbbi, érett képeket őrzi termeiben. Köztük is az egyik legszebb, leghiresebb érett alkotást, a nagy méretű és világszerte főműként számon tartott A kis Jézus kenyeret osztogat a zarándokoknak című vásznat. A múzeum magántulajdon- ' ban levő képeket is gyűjtött a ! kiállításra, ennek köszönhetjük ?a félig fedetlen, félig letompí- ? tott színekbe öltöztetett átszel- 5 lemült Bűnbánó Magdolna ^ vásznát, míg a mellette levő í Férfi kép más ugyancsak a Szép- ? művészeti Múzeum tulajdona, í Erről a kis bajuszú, szakállas j fekete férfiról sokáig vitatko- ) zott a művészettudomány, hosz- s szú ideig Murillo önarcképé- '•< nek tartották, de azóta kiderült a tévedés. Ugyancsak sok ) vitára adott okot a kiállítás ia- 5 Ián legismertebb képe, a Má- \ ria gyermekével és zenélő an> gyalokkal címen ismert meg> ragadó alkotás. A megejtően l szépséges Madonnát, finom ) kecses gyerek-angyalokat vál- í tozatos kompozícióba állító \ művön (a jellegzetes okker ? fényben itt kicsi szárnyas put? í tó-kölkök kukucskálnak) olvasható „B. F. Murillo 1675” ' jelzést később festették a nagyszerű alkotásra. Mindazonáltal \ a meste.r lágy, késői stílusának: legszebb jegyeit ismerik fel a művészettörténészek a képen; s az értékes remeket— amely-i , nek másodpéldánya egy londo- s ni gyűjteményben, a róla ké- ^ szült másolat pedig a cadizi ) múzeumban van — a művész s vezette műhelynek tulajdonítják. ? ZS. Am gyakran mondják: „Olyan, mint egy Murillo-angyalka.” Bartolomé Esteban Murillo, az 1618- ban született szeviliai mester „A szerzetesek és az asszonyok festője”, így nevezték háromszáz esztendeje és a bájos gyerekekre napjainkban is Zátonyra, futott életek — zátonyra futott segítség
