Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
ßSZAKMAGY AROUSE AO Kedd, 7968. december 24. Televízió, tömegigény, ez lésfejlesztés Kikötő M ár közhelyként hat, ha elmondjuk, hogy a televízió napjaink legnagyobb tömegekre ható kommunikációs eszköze. Előfizetőinek száma már rég meghaladta az egymillió háromszázezret, s így — az egy-egy készülék előtt ülők számát nagyon szerényen számítva is — szinte a jel országot a televízió nézői közé sorolhatjuk. E magas nézőlétszám magában hordja teémészetsze- rüleg azt a vonást is, hogy a különböző közönségrétegek más és más igénnyel jelentkeznek. A televízió sokrétű feladatköréből mint legfontosabbakat, mintegy vezérfeladatokat a hírközlést, tehát az informatív feladatot, a tudatformálást, a szórakoztatást, a művészetek- nyújtását, — s mindezekkel együtt a legnagyobb tömegek ■ izlésformálását kell kiemelnünk. Napjaink egyik vezető ideológusa állapította meg, hogy a televízió új szakaszt jelent a kulturális forradalom történetében, hiszen nagy lépést tesz a művelődési monopólium felszámolásában. Gyors-, ha úgy tetszik., forradalmi változásokat hoz az eztenzitás’oan, a kultúra hatókörében. De nem abban, hogy ugyanilyen hirtelen megváltoztathatná a kultúra tartalmát, színvonalát, intenzitását. A televízió rendkívül gyorsan szélesíti ki a kulturális ráhatást, hirtelen von be szinte milliókat egy olyan kulturális körbe, amely eddig azoknak nem volt sajátjuk, és ez bizonyos fokozatosságot kí- r>án a színvonal emelésében. Az új nézők ugyanis egy más ízlésvilágot, másfajta, korábbi igényt, többségben konzervatívabb, vagy éppen régen túlhaladott polgári kultúrából táplálkozó igényt hoznak magukkal. A még mindössze 11 esztendős televízió sokszínű műsorral, igen széles skálán mozgó tevékenységgel kívánja a sokféle közönségigényt szolgálni. Szükségtelen itt részletezni, hányféle műfajú, milyen sokféle jellegű adással jelentkezik a televízió. Hä összevetjük a Magyar Televízió műsorát akár a környező baráti államok televízióival, akár nyugateurópai országok tv-adásaival, az összműsorol; szerkezetét, a sokrétűségre törekvést tekintve nincs mit szégyenkeznünk. A rendelkezésre álló adásidőn belül a televízió igen jól használja ki a tematikai, műfaji választéklehetöségeket. Van olyan vélemény is, hogy a televízió sokszor előreszalad igényességben, más vélemények szerint pedig éppen a korábbi konzervatív_ ízlés erősítéséhez, konzerválásához járul hozzá, és a felnövekvő fiatal generációkat is sokkal inkább a kevésbé tartalmas, csökkentett művészi értékkel bíró művészi produktumok élvezefére szoktat. Igen gyakran emlegetik a televízió műsorainak bírálatának vagy méltatásánál a tömegigényt. Olyan gyakran, hogy már-már misztifikálásnak is hat. A tömegigény valóban sokrétű, és valóban nagyobb helyet kapnak összetevői között a könnyebb szórakozások, a kevesebb együttgondolkodást kívánó, elsősorban csak a szemnek, a fülnek és nem az agynak is szánt produktumok. Éppen, mert új és új közönségrétegek ülnek a képernyők elé, és a legrégebbi nézők is sokan csak a könnyed szórakozást keresik, a televíziónak ki kell szolgálnia az ilyenfajta szórakozási igényt is. Volt mór — tudomásunk szerint —■ többféle reprezentatív felmérés, amelyekből azt kívánták megtudni, mely műsorokat kedveli a közönség legjobbban. s tagadhatatlan tény, hogy a komoly zene, vagy a nehézveretű dráma nem került éppen a kívánságlista élére. ~TH ŐT", miként próbálja I iM^zzuk, a televízió az lemlegetett, és hellyel-közzel félreértelmezett tömegigényt kielégíteni. Sok a műsorában például a krimi, vagy ennek zászlaja alatt készített filmtörténet. Sok a kalandfilm és a könnyűmuzsika Például az idei táncdal fesztivál szinte egész évben nem akart elfogyni. A több részletben történő ismétlések, a show-hivatalban és egyéb adásokban történt felidézések szinte folyamatossá teszik. A hét slágere című szórakoztató adás, amely ugyancsak egy slágerműsor keretjátékául szolgált és a közelmúlt napokban ért véget, ugyancsak a tömegigény kielégítésének zászlaja alatt született. De nem lenne célszerűtlen felmérni e műsorok — és nem az énekesek! — fogadtatását is. A televízió különböző vetélkedőkkel igyekszik a tömegigényt kielégíteni. A maratoni Ki mii tud?-okon, a profigyártó népdal-vetélkedőn kívül természetesen akadnak nagyon értékes versengések is, de azok kevésbé látványosak és kevésbé elégítenek ki tömegigényt. A Ki miben tudós?, Ki minek mestere?-versenyek sokkal izgalmasabbak, bár tagadhatatlan, hogy egy számoló közgazdász látványa kevésbé vonzó, mint egy selyemzsabós táncdalénekesé, vagy népviseletbe bujtatott tánccsoporté. Ez a felsorolás persze korántsem teljes, és szükségtelen is itt elismételgetni, hányféle műfajban és hányféle címszó alatt nyújtja a televízió azt a sokféle szórakoztatást, amivel tömegigényt akar kielégíteni. Van elképzelés az ízlésszint fokozatos emelésére is, de figyelembe véve a látott műsorokat, azt kell megállapítani: van fokozatosság, de nem túl • lassú-e? ~2 ~T. '• '• misztifiA tömegigény ká]ói sok_ szór elmondják, hogy igen sokan kapcsolják ki a készüléket, ha nem az ő ízlésüknek megfelelő műsort sugároznak. Azok, akik határszél közelében élnek, egyszerűen átkapcsolnak a szomszédos ország adóira, és Csehszlovákiából jégkorong- mérkőzést, Ausztriából pikáns show-műsort, Jugoszláviából izgalmas krimit néznek akkor, amikor nálunk drámai műsor, vagy — horribile dictu! — szimfonikus zenekari koncert szerepel a programban. Ellentmond ennek az állásfoglalásnak a különböző vitaműsorok nagy sikere, a kétszer megrendezett külpolitikai Fórum, vagy a legutóbbi budapesti Fórum, a valójában csak budapestieket érintő kérdésekről folytatott interpellációs adás. Ezek a Fórum-adások azt bizonyítják, hogy tömegigényt nemcsak könnyed szórakoztatással, hanem jó eszközökkel is ki lehet elégíteni, és éppen ezek a nagy tömegekre ható jó adások keltik fel a további tömegigényt. A tömegigény kielégítése elválaszthatatlan az ízlésfejlesztéstől, illetve a televízió ízlés- fejlesztő szerepétől. Az MSZMP politikai akadémiájának áprilisi előadásán Aczél György, a Központi Bizottság titkára a tömegkommunikációs eszközök, elsősorban a televízió szerepéről szólva kiemelte, hogy nem elég csak kielégíteni, hanem fel is kell kelteni az igényeket. Nem messze előreszaladva elszakadni a jól értelmezett tömegigénytől, de feltétlenül olyan műsorokat kell produkálni, amelyek húzóerővel hatnak a tömegigényre, mindenképpen emelik annak szintjét. . i ' • ' \ műsorait áttelcvizio! tekintve, mindenképpen felötlik a kérdés: nincs-e olykor valamilyen úszás a tömegízlés uszályában? Nem lovagolja-e meg a televízió olykor-olykor a tömegigény misztifikált fogalmát? Mint például a táncdalfesztivál már említett túlzásainál. A Halló, fiúk! Halló, lányok! egyes adásainál, a Show-hivatalban, a krimik többségében, S ide sorolhatjuk a sok-sok show-műsort, az elnyűhetetlen, de mindig ugyanazt nyújtó Vico Torriani filmeket, az egy- egy sztárról készült, és több variációban összeragasztott, unos-untalan ismételt félórás összeállításokat (Fekete-fehér show stb.). Általában sok a szórakoztatás ürügyén innen- onnan összeragasztott filmdarabocskákból álló műsor. És említhetnénk egyes vetélkedők igénytelenségét, vagy néhány koncepciótlan szórakoztató műsort. Ugyancsak az ízlésfejlesztés kapcsán kell szóvá tenni, mert ide tartozik a képernyőn megjelenők kulturált magatartása, öltözete, esetleg kosztümnek számító, de nagy tömegek előtt példaképnek tűnő ruházata, vagy a népszerűsített témák ízlésszintje. Az egyes műsorokban elrejtett reklámcélzatok nem egyszer avultabb ízlés propagálói. “Ívt ,.i í a szóraINem vetjük el koztatást. Nem becsüljük le a tömegigényeket. Igenis, valljuk, hogy kell jó, nemes szórakoztatás, és a könnyű műfajon belül is mindig meg lehet találni a jobbat. De nem szabad a tömegigényre hivatkozással a könnyedebb szórakozásból is igen gyakran selejteset nyújtani. Kell táncdalfesztivál, népdal-vetélkedő és sok egyéb, de okosabb mértéktartással, a televízió egyéb műsoraihoz jobban arányosítva. A fél ország szeme van a képernyőn. Nem közömbös, mi villog rajta. Benedek Miklós Zsignár István linómetszet* <? „Bárom napig a szárazság istán sebes cső vata” I iHEíSOiiak ürüli si Étifewe KELLEMES KARÁCSONYI ajándéknak tekinthetjük a Magyar Történelmi Társulat borsodi csoportjának most megjelent Történelmi Évkönyvét. Az 1. sorszámmal ellátott évkönyv — erről annak idején részletesen beszámoltunk — 1965-ben jelent meg. Alig néhány év leforgása alatt most az olvasó asztalára került a történelmi A karácsony előtti könyvújdonságok közül örömmel emeljük ki a mindig újnak ható, nem éppen mai könyvet, Hem- mingway Akiért a harang szól című spanyol polgár- háborús regényét. Az újabb kiadás nyilván éppen olyan népszerű lesz, mint a régebbi. Ugyancsak örök „újdonság” Euripides csodálatos színműve, az ízléses kiadásban megjelentetett Balchánsnök. Filmről és könyvből egyaránt ismerik Moravia regényét, az újra kiadott Egy asszony meg a lánya címűt. Ismeretterjesztő munka a Párizsban élő Halász Gyula 53 képpel illusztrált műve. Halász Brossai néven ír és Illyés Gyula előszavával ellátott munkájának címe Beszélgetések Picassoval. Köztudott dolog, hogy a repülőgépet, századunk második fele tette szinte közszükségleti cikké és a második világháború nélkülözhetetlen katonai eszközzé. Erről szól Horváth Árpád könyve, A hadirepülés évszázada. Katonai és egyben munkásmozgalmi emlékeket elevenít fel egyaránt a Forradalmárok, katonák című kötet, amely 26 munkásmozgalmi harcos életrajzát tartalmazza. A pszichológia napjaink divatos, de egyben jelentős tudománya. Nyilván sok olvasót érdekli a Pszichológiai alapfogalmak kis enciklopédiája. A kiváló esztéta és híres szovjet közoktatásügyi népbiztos, Lunacsarsz- kij finom írásait tartalmazza a szerző Válogatott esztétikai tanulmányok című kötete. Végül hasznos és népszerű téma Faragó Jenő könyve a Fiatalok vallomásai világnézetről, erkölcsről. VÁRHELYI HELÉNA: Fényért kiáltó A fényretörő nőjön föl a fényig! Fényözön, áraszd el, ami még sölétlik gondtól vibráló földünk nagy szívén! Fényt, fényt oda ahol a nap reggel sem kel, ahol a szív nem enged fel, ahol a gyermek nem lesz ember, fényt, fényt oda! Fényt, fényt oda ahol a könyv csak ócska lom, ahol a kezet Is belepi a por, ahol a tudást nem méri a kor, fényt, fényt oda! Fényt, sok fényt oda ahol a sötétben villog a gyanú, ahol a válásra gyermek a tanú, ahol a katlanban forr a háború, fényt, sok-sok fényt oda! A fényretörő nőjön föl a fényig! Fényözön, áraszd cl, ami még sötétük gondtól vibráló földünk nagy szívén! évkönyv 2. száma is. Nagy eredmény ez, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a Magyar Történelmi Társulat Borsod megyei csoportjának nincs tudományos intézete, ahol a módszeres gyűjtőmunkát és a publikációt annak rendje és módja szerint hivatalból irányítanák. ' / Ez a mostani évkönyv kerek 400 oldalas, gazdag anyagával szűkebb hazánk néhány kiválóságának önzetlen fáradozását, mindenekelőtt a mecénás, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács végrehajtó bizottságának támogató pártfogolá- sát dicséri. A szemre is igen vaskos és csinos külsejű évkönyv gazdag tartalmat rejt magában. Előszavában Deák Gábor, a Magyar Történelmi Társulat Bor- sod-Zemplén csoportjának elnöke ír arról, hogy a humán jellegű felsőoktatási intézmény nélkül, részint tárgyszeretetbőí, másrészt pedig hivatásszerűen művelik a történelem-tudományt, s foglalkoznak kutatómunkával. azok, akik a közreadott cikkeket írták. Kiszely Gyula Adatok a hámoripar történetéhez, különös tekintettel a borsodi vashámorokra, című jelentős tanulmánya, sok olyan ipartörténeti érdekességet tartalmaz, amelyet valamilyen módon iskolában is érdemes lenne közreadni. Román János ugyancsak terjedelmes tanulmányt készített Adatok Borsod- Abaúj-Zemplén • megyék XVI—XVII. századi gazdaságtársadalom- és művelődéstörténetéhez a Liber Reditumok alapján. A tanulmány gazdálkodási jegyzőkönyvek és különböző iratok alapján mutatja be két évszázad gazdasági, társadalmi és művelődéstörténeti helyzetét, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyékben. IGEN ÉRDEKES Szabó Lajos Zsujtai András Lajstrom könyve című tanulmánya. E munkának az érdekessége főleg abban rejlik, hogy a szerző az olvasók elé tárja Zsujtai András református prédikátor lajstromos könyvét, amely 1725-től 1775-ig — tehát egy fél évszázadon át — rögzíti a megye, az ország, a világ eseményeit. Hogy mennyire gazdiig ez a lajstromos könyv, erre néhány példa. 1747. jaüuár 3jt „Ekkor az erdöbényei nép megzavarodott, a nemeseket a tanácsból, igazgatásból mind kihagyott, csak parasztokból tettének tiszteket. Minden ház, mely meghasonlít, elvesz.’1 Hosszasan lehetne elemezni a további tanulmányok érdekességeit, kutató precizitásait, de ezúttal csak felsorolással élünk. Soós Imre Zemplén megye levéltára és Kazinczy Ferenc címmel jelentett meg tanulmányt. Dömötör Sándor Aszalay Szabó Jánosról, a jakobinus per egyik borsodi mártírjáról írt, Deák Gábor két tanulmányt tett közzé, az egyiknek címe: Az 1848—49-es szabadságharc felső-tiszai eseményeinek szervezési és gazdasági kérdései a kormánybiztosi iratok alapján. A szerző egy másik tanulmánya a helytörténeti kutatás szerepét vizsgálja az iskolai és iskolán kívüli oktató-nevelő munkában betölthető szerepét illetően. Bírta István az ózdi vasgyár munkásviszonyait vizsgálja a századforduló idején, Lehoczky Alfréd ugyancsak az ózdi gyár munkásainak helyzetével foglalkozik, vizsgálódási időszaka az első világháború. Kun László dolgozatának címe: A fel- szabadulást követő agrárátalakulás néhány sajátossága Borsod megyében, Misz János Adatok a mezőkövesdi járáa mezőgazdaság szocialista fejlődéséhez címmel készített tanulmányt. A KÖNYVESPOLCOKRA kívánkozó kötet szerkesztője Deák Gábor, a szép borítót Ko- máromy József készítette. BERENCSY SÁNDOR versei: &JL setét táf Tél, sötét táj, fekete felhő: varjak gyűlnek az égen és éjjei lenyelik a csillagokat. Tél, sötét táj. lassan forog a föld, s a sápadt Nap torkán árnyék van reggel: meleg sál. (P—») JH endoka Éldegélek, oszem-iszom, könyveim éjjel olvasom, nyakamig betakarózom, albérletben, rossz díványon. Gyár kakasa kukorékol mikor kflek, utcán felébredek, telefonfülkéknek meggyónom: kit szeretek Üj művek a miskolci könyvesboltokban