Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

KetM, 1968. <íeee»n?K>r ?■!.'

RSZAKMAGYARORS7ÄO

ÍS

Amikor találkozót

kértem tőle és érdeklődtem, hogy még mindig annyit dol- gozik-e,“ ő szerényen így válaszolt: „Mennyit dolgozhat már egy olyan öreg ember, mint én vagyok?” Pedig, mint megtudjuk, most is ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel önti sorokba ízes magyar nyelvezetével a nagy francia írók munkáit, mint eddig — közel hat évtizeden keresztül, — a magas növésű, széles homlokéi, halk szavú középiskolai, majd egyetemi tanár.

Portréját alig lehet megrajzolni anélkül, hogy vissza ne emlékezzem reá, mint középiskolai tanárra. Türelme nem ismert határokat. Az iskolában, ahol tanított, egy alkalommal órájára csengettek. Mi, a vizes táblaszivaccsal labdáztunk. Ilyen játék közben lépett az osztályba a Tanár úr, akit repülő szivacsunk homlokon talált. Halálra dermed ten vártuk a következményeket. Nem azért, mert féltünk tőle, hanem, mert szerettük és sajnáltuk. Ö ekkor szótlanul kilépett az osztályból, majd percek múlva visszaérkezve, az ajtó küszöbéről érdeklődött: „Uraim, szabad már belépnem?” Némán felálltunk és megkövültén várakoztunk. Semmi 'sem történt. Leült, folytatta az előző órán abbahagyott előadását szép- íróinkról. Minden órája élmény volt. Ritkán feleltetett, leginkább a dolgozatok alapján osztályozott. Elve volt: az óra alatt kell hallgatóival az irodalmat és nyelvet megkedveltetni. A tudás-átadás valóságos iskolapéldája.

Nyelvezete megőrizte a somogyiak ízes, magyar kiejtését. Második szeretett nyelvét, a franciát Párizsban és Lau- sanne-ban sajátította el, a dallamos csengésű gall nyelv kiváló tudósa. Ennek köszönhetjük a Flaubert-regényelc és Proust-ciklusok tökéletesen sikerült átültetését a mi nyelvünkre, gyönyörködtetésünkre.

Nem szabályos riportot kérünk tőle, — nem riportalany.

Vele csak beszélgetni lehet az életéről, munkájáról és az emberekről, akiket annyira •szeret, és akiknek annyit adott kincses tarsolyából. Most is, mint életében annyiszor, beszel .Tókairól, Babitsról és a szívéhez annyira közel álló Ambrus Zoltánról.

— Ambrust például, nemcsak azért szeretem — mondja —, mert szépíró és a francia irodalmat fordította és terjesztette, nemcsak igen szép regényei és novellái miatt, amelyek a magyar novellát és elbeszélést a legmagasabb európai szintre emelték, hanem erkölcsi hiteléért. Minél idősebb,leszek, annál erősebb bennem az az érzés, hogy a talentum, az írástudás és vérbeli tehetség legfeljebb a felét teszi ki az igazi írónak. Az igazi író — szerintem — nemcsak esztétikai emberi lény, hanem erkölcsi is. Az igazi iró nemcsak a gyönyörködtetés kedvéért ír, nemcsak azért, hogy élvezzék meséjét, stílusát, elbeszélő készségét, hanem azért is, hogy igazi, jó világszemléletet adjon az olvasónak, hogy megtanítsa játszva, mese közben, mi a jó és mi a rossz, mi az igaz és mi a hazug, mi az emberhez méltó és mi az embertelent egyszóval, hogy olvasóját teljesen emberré formálhassa.-ppf, égi ismerősömmel találkoztam. Nyugit díjas bácsi, nem a gondtalanok kategóriájából. De most, igazán lakkozás, túlzás nélkül adom tovább, mintha néhány centit kiegyenesedett volna a görnyedtségtől, s szemében új derű csillant:. Mi van, mi újság? Hát büszkén közölte: „Fiam kilenc nappal ezelőtt párttag lett” — talán még az órákat is meg tudta volna jelölni. Azután egy másik barátommal jöttem össze, ő a taggyűlésükről beszélt. „Tudod, valami megütötte a szívemet. A munkahelyem nem nagy, a pártszervezetben is kevesen vagyunk. Az egész épületben, ugyanez a helyzet, nem a kommunisták vannak többségben. Az elnök a taggyűlésen maga is megemlítette ezeket a körülményeket, és végül kérte, énekeljük el az Internacionálét. Egy kicsit elfogódottak voltunk, egyszer-kétszer megbicsaklott a hangunk, de elénekeltük az Internacionálét, s hidd el, az utolsó sorokat, onnan az ismétléstől, már szinte ércesnek hallottam ...”

Bennem is megrezdült valami, amikor, közvetlenül egymás után az említett két találkozásom volt. Együtt éreztem, együtt örültem az idős kommunistával, aki mindenkinek elmondta. hogy az ő fiával erősödött n párt. S beleéltem magam barátom helyzetébe, akit a taggyűlés felemelő pillanatai egy kicsit ellágyítottak. Hogy a két való és igaz történet érzelmi húrokat pendít meg. ez azért van, mert emlékeztet, milyen nagy erő. ha megőrizzük a párttagság nemes pátoszát, a nehéz küzdelmek harcosainak — lehet, nem is egészen kifogástalan a kifejezés — romantikáját. S nagyon jó, ha ezt sohasem felejtjük. Mostanában részt vettem több vezetőségválasztó taggyűlésen, s rendkívül örvendetesnek tartom azt a tapasztalatot, hogy — valószínűleg szerepe van ebben a párt töretlen, céltudatos politikájának, a nemzetközi helyzet alakulásának, az ezekből adódó teendők, állásfoglalások sorának — ismét előtérbe került a kérdés: mit jelent párttagnak lenni?

S

ok pártszervezetben, nyilván a rendkívül sürgős napi feladatok közben, de esetleg más. túlbecsült, vagy éppenséggel mellékes körülmények miatt, a kelleténél kevesebbet foglalkoztak a párttagság jelentőségével. Még ma is sokan hajlamosak

arra, hogy ne hallják meg. amikor hanyag, fegyelmezetlen, feladatait nem teljesítő, mohó párttag környezetében az emberek arról kezdenek suttogni: „Ha neki szabad, nekünk is szabad”. Pedig az a párttag, aki megpróbálja kerülni az MSZMP szabályzatát, a kormány rendeletéit, aki problematikus helyzetekben hajladozik, mint a nádszál. akit csak a maga zsebe érdekel, akiből hiányzik a megértés mások baja iránt, akiben nincs emberi melegség, az többszörösen kárt okoz a pártnak, államunknak, dolgozó népünknek, a legtöbbször környezetének és önmagának is.

Jó tudni, hogy a párttagok óriási többsége nem ilyen ember. Nem kis munka áll amögött, hogy a magyar nép felismerte, a kommunisták nem „vizet prédikálnak és bort isznak”, hanem mindennapi munkájukban, cselekedeteikben is hűségesek azokhoz az elvekhez, és normákhoz, amelyeket hirdetnek. Mi más bizonyítaná ezt fényesebben, mint az ország nagyszerű előretörése, eredményeink sokasodása, nemzetközi tekintélyünk növekedése! Mégsem szabad, hogy árnyékban maradjanak azok a pontok, ahol még javítani kell.

M

a az, hogy mit is jelent párttagnak lenni, ritkábban kerül is napirendre az utóbbi években, most. az új vezetőségválasztó taggyűléseken és ezeket követően, a párttagok között, a munkahelyek közösségében erőteljesen és komolyan hozzáláttak ennek a jelenségnek a felszámolásához. Világosabban áll az emberek előtt, ahogyan eddigi eredményeink elérésében is a párttagok jártak elől, a további út sem képzelhető el másképp. Nem titok, hogy a jövőben még több függ a kommunisták szilárd helytállásától, erőfeszítéseitől. Nyilvánvalóan első és legelső törvény, hogy a párt minden tagja ehhez méltó legyen, mindenütt, ahova az élet állítja, akár vezetőnek, akár beosztottnak. A vezetőségválasztó taggyűlések lendülete, alapossága, aktivitása táplálja azt a tudatot, hogy a párttagság eleven erő. Ha ez az óriási erő teljes lendülettel dolgozik, ha a lelkesedés tüze kiolthatallan marad, akkor magával ragadja a dolgozók millióit.

íme, erre is gondol az ember, amikor azt hallja, hogy nyolc kommunista elénekelte az Internacionálét.

Uidfeb fsz-tórsulások

az ózdi és esz edeiényi járásban

Ase író nem pap.

tehát

__________ ne prédikáljon. Nem bíró, tehát ne ítéljen. Nem társadalomtudós, tehát ne ajánljon aktuális pillanatnyi megoldásokat. Maradjon író, de úgy, hogy akár elmesél valamit, akár verset ír, akár tanulmányt, mindig a szép, a jó, az igaz egységét éreztesse az olvasóval. F,zt érezzük a legnagyobbaknál, főképp a nagy görög és római klasszikusoknál, és ugyanúgy a modem nagyoknál, Shakespeared

ozást és hasznosítást azonban eddig jóformán sehol sem tudták biztosítani. A termelőszövetkezeti erdőterület felén még erdész sincs, aki irányítana a faállomány ápolását, utánpótlását, biztosítaná az erdők hasznosítását, nem utolsósorban őrizné, védené az erdőket; Ennek oka, hogy a termelőszövetkezetek kicsik, gazdálkodásuk gyenge, egyenként nem tudnak erdészt alkalmazni.

Az Észak-borsodi Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége azonban foglalkozott ezzel a problémával is és 1969-re jó megoldást javasol. Azt javasolja, hogy a kisebb termelőszövetkezetek közösen alkalmazzanak erdészt, mert megéri, az erdésznek fizetése a fahasznosításban, az erdő védelmében, a szakszerű erdőgazdálkodásban bőségesen visszatérül. Eddig ugyanis mindössze 13 erdészt alkalmaztak a két járás termelőszövetkezetei. A Keletbükki Állami Erdőgazdaság es a tsz-szövetség vezetősége segít a probléma megoldásában, elsősorban úgy, hogy erdészeket hív át más területekről a termelőszövetkezetekbe. így remélhető, hogy az erdők ápolása, hasznosítása és védelme 1989-ben a szövetséghez tartozó valamennyi termelöszövetr kezeiben megoldódik.

Az erdészek alkalmazása egyben alapja az erdők intenzívebb hasznosításának is. A területi szövetség vezetősége eddig tíz erdőhasznositási társulat megszervezésére tett javaslatot a két járás termelőszövetkezeteinek. Egy-egv társuláshoz több, három-négy, vagy hat-nyolc termelőszövetkezet tartozik majd, a földrajzi fekvés és az erdőterület nagysága szerint. A társulások központjait. Bódvaszilason, Szend- rőn, Szőlősardón, Felsőtelekesen. t,akon. Domaházán, Han- gonyban, Arlón, Sajóvelezden és Zádorfalván akarják kialakítani.

Az erdőhasznosítást elsősorban az úgynevezett elsődleges fafeldolgozással lehet biztosítani. A társulásokon belül működő üzemek seprűnyelet, lapátnyelet és más szerszámnyeleket. valamint padlódeszkát, küszöb] ecet és úgynevezett fríz-árut készítenek majd nagy mennyiségekben.

Akik férniehik hírnevünket

A párt tagja

zet is van, amely ezer holdnál több erdővel rendelkezik, és erdőterülete meghaladja a szántóterület nagyságát A követelményeknek legalább átlagosan megfelelő erdőművelést gonAz ózdi és az edelényi járá: területén összesen csaknen 25 000 katasztrális erdő van t termelőszövetkezetek tulajdo nában. Olyan termelőszövetke

mint francia tanár, másrészt, mint Proust fordítója, az akkor megjelent könyveim szerzője. A mai francia regényről című munkámmal doktoráltam Szegeden Zolnay Bélánál és Sík Sándornál.

— Professzor úr, külföldi kiküldetésein kívül, milyen hazai elismerésben részesült?

— Háromszor kaptam meg a munkaérdemrend arany fokozatát. Először 70 éves koromban, másodszor nyugdíjazásom alkalmából és harmadszor az idén, 75 éves koromban.

— Most. mivel foglalkozik?

— Amióta nem tanítók az egyetemen, kizárólag írással foglalkozom. Tovább fordítom Proustot, előkészítem könyvemet Flaubert-röl és ebből a célból a múlt évben, francia ösztöndíjjal három hónapot töltöttem Rouen-ban, Flaubert szülővárosában. Munkatársa vagyok a Nagyvilág című folyóiratnak. Emlékirataimon is dolgozom. Két tanulmánykötetemen kívül (Klasszikusok és Kortársak) hamarosan megjelenik egy harmadik, amely a Nyugat folyóirattal foglalkozik.

— Mit üzen a fiatalságnak?

~Föitóirhogy a mai fintai1 1 " ***■ ság nem nagyon figyel már az öreg tanárra, ennek ellenére, igen örülnék, ha éppúgy szeretné, mint cn és az én nemzedékem az igazi, „magasrendű”, a jótékony irodalmat. Legnagyobb elégtételem az lenne, ha a fiatalok közt is akadnának, akiket tanulmányaim és fordításaim közelebb vezetnének a nagy forrásokhoz, vagyis a régi és újabb klasszikusokhoz.

Drégely Vilmos

nál, Goethénél, Tolsztojnál, hogy csak a legelsőket említsem. Ezért folytattam nemrégiben afféle szélmalomharcot ,a klasszikusok védelmében. Egyrészt.. megdöbbentett az a jelenség, hogy újabban úgy bánnak a legtiszteltebb klasszikusokkal, mint a Csáki szalmájával. Nyersanyagként .kezelik őket. színházi, rádiós, televízió ős látványok számára, és a sok új átdolgozással felejtetik az igazi klasszikusokat, kirekesztik őket az irodalomból, miután aggálytalanul felhasználják minden szépségüket és erényüket.

— Professzor úr, egy-két személyi kérdés: beszéljen munkásságáról. életéről és terveiről.

— Ötven év alatt — a kisebbeket nem számítva — húsz művet fordítottam. Anyagát mindig magam választottam, az író iránti tiszteletből. Mind Flaubertet — aki különben is kedves íróm — mind Proustot nagy' szeretettel és kedvvel szólaltatom meg nyelvünkön mindaddig, amíg élet és erő ran bennem.. Életemről? —• 1920-ban kaptam meg tanári íiplomámat, miután a budapesti és lausannei egyetemen tanultam. Hat évig nevelő, najd 20 évig középiskolai tanár voltam, amikor magyar, lémet, francia és angol nyelteket tanítottam. 1926—1939 sözött a budapesti Eötvös Kol- .égiumban francia irodalmat idtam elő.

A felszabadulás

jtán a budapesti egyetem bölcsészeti karán 1965-ig tanítottam a francia irodalmat, 72 eves koromig. Ilyen módon fél évszázadig voltam tanár és öbb nemzedéket taníthattam. 1937-ben kaptam meg a francia becsületrendet, egyrészt,

Beszélgetés a 75 esztendős Gyergyai Albert professzorral

létezést. És be is vezették elsőnek — egy másik brigádnál. Kicsit bántotta őket, de aztán addig erősködtek, hogy náluk is megvalósíthatták.

Kérdezhetné valaki:

— Jó, jó, de mi lesz a segédvezetőkkel? És egy ember a mozdonyon csak egy ember. Baj érheti, és ...

Katonáék se tették számítás nélkül. A vasúton ma is tagadhatatlanul sokáig vannak szolgálatban. Nagyon rájuk fér a csökkentett munkaidő. De ehhez ember kell. A segédvezetők nagy része alkalmas mozdonyvezetőnek, csak át kell őket képezni. 35 segédvezető tanul így, s várhatóan ennyi új „pilóta” lép be egy idő után szolgálatba. A brigádból négyen is segítik őket a felkészülésben. Az új pilótákkal megvan a lehetőség a csak 200 órás szolgálat megvalósításához.

No igen, az egy ember... A mozdonyvezető nincs egyedül. Odatette ót a székhelyét a vonatvezető, s így van segítség baj esetén.

A jövő év elején lesz egy különös összejövetel. A 19 mozdonyvezető közül tizennyolcnak ki kell mondani egv- ről:

— Ö az év legjobb eredményt elért mozdonyvezetője.

Hát ez nem lesz könnyű. Nem. Az gyakran elhangzik „én is vagyok olyan, s talán különb is, mint ő”, de hogy a másikról mondja lei, erre még a brigád fennállásában sem volt példa. És a tét sem kicsi. Említettük, a brigádnak van egy kasszája. Mindenki havonta 20—20 forintot rak be. Ebből vettek a vietnamiak segítésére egy kerékpárt és egy rádiót.

w\ s most ebből a pénzből |j akarnak készíttetni egy pecsétgyűrűt November 7. felirattal. Ezt kapja meg ..az év legjobb eredményt elért mozdonyvezetője”.

Csorba Barna

tolták. Ez a szokás meg is felelt a gőzös és az ember teljesítőképességének. A modern villamos mozdonyoknál már ez nem mehet. Ezeket nem kell előkészíteni, etetni, a gép túlnőtt az emberi teljesítőképességen. A brigád elhatározta, hogy kollektiven és több mozdonyt vesz át. No de, hát milyen az emberi természet. A „pilóta”, a kezelő tudta, ha ma lelép az egyik gépről, a következő szolgálatban a máasszonyok, hozzátartozók. A kollektíva — amely több kis brigádból egyesült két éve — meglepetést szerzett a vasutas feleségeknek. Nőnapi ünnepséget rendeztek tiszteletükre, s minden feleség a brigádkasz- szából 50 forint értékű ajándékot kapott.

— Én mondtam köszöntőt — mondja Katona.

— És?

— És, amit mondtam — tetteti a szomorúságot — mag!

t ihajlik az ablakon. Szé- ^ les homlokát jólesően füröszti a friss, a cirógató, az édes földszagú levegőben. A vidék csendes, kihalt A csöndet zúgva, dübörögve metszi át hosszú kocsisorával az engedelmesen, s egyenletesen rohanó Ward Leonard Reflektorának fénye kettére- peszti az éj kárpitját, a fénypászmák meg-rnegbillenvc sik- lanak tova az acélsíneken.

Hajnali egykor indult Miskolcról. Már Füzesabony előtt van. A jelzés szerint szabad a bejárás. Tudja, váltókon, kitérőkön kell áthaladnia. Izmos marka a gerjesztő kerékre tapad, és nullára húzza A szerelvényt a tehetetlenségi erő viszi tovább, Ujjai a íéke- zőkaron nyugszanak. A kai lassan fordul.

Mi az? A félreeső, rosszul megvilágított vágányon sötél folt tűnik fel, egyre fenyegetőbben közeledik. A fékezőkar megrándul, és a szerelvény csikorogva tapad a sínekre.

Egy vasutas dühösen kiabál lentről:

— Vezér, minek állt meg’: Húzzon tovább!

A hangszóróból riadt hang rezzent rá:

— Gyere vissza. Hiba történt!

Hiba. Nem. Csak majdnem A Ward Leonard fénykévéje pár méterre álló másik szerelvény végét világítja meg Csak egy kis késlekedés és ..

Hogy sűrűn fordul-e el<" ilyen veszélyes, izgalmas eset pillanat? Katona Lajos, November 7. brigád vezetője csendesen ingatja a fejét — Szerencsére ritkán. Palen- csár Istvánnal történt hasonló eset. Ö is balesetet, s talár nagy kárt előzött meg a figyelmes, óvatos vezetéssel Nagyon rendes fiatalember. Nézze csak.A brigádvezető fényképei mutat. A nagyteremben

hosszú-hosszú megtérített asztalok, ünneplőbe öltözött mozdony- és segédvezetők

nóra vették. A leírt szöveget meg hazahoztam.

— Miért baj ez?

— Bajnak nem baj, csak a

feleségem időnként előveszi, s rámolvassa: hallgasd csak

meg, apu, hogy milyen ígéretet tettél, és ... és ... Nem köny- nyü nekik sem, a vasutas feleségeknek. Legtöbbje dolgozik, mint az enyém is. S van, amikor éjfélkor indulok, ő útra készít, s van, amikor hajnalban érkezem, s ő kész étellel vár. És az se mindegy, hogy a „pilóta” milyen lelki- állapotban indul útnak.

Korábban a brigád 12 mozdony- ' és ugyanannyi segédvezetőből állt. A többiek tréfásan így nevezték el őket: a Krisztus és a 12 apostol. Ebben van is valami találó, modern apostoli. A miskolci November 7, brigád sok-sok dologban kezdeményező, százéves hagyományok, megmerevedett szokások szétfeszegetője.

Gőzmozdonyoknál az volt szokásban, ha a három váltópár átvett egy mozdonyt, amíg annak csak darabja volt, nem vált meg tőle, nem ült más mozdonyra még altkor sem, ha azt nopokon keresztül javísikra kerül. Egyik is, a másik is aztán kezdett megfeledkezni a tisztításról, a karbantartásról.

— Nem veszem át addig a gépet, amíg ti rendbe nem hozzátok! — hangzott.

Katonáék másképpen gondolkoztak.

— Mi úgy adjuk át, ahogy kapni szeretnénk.

E

leinte még egyik-másik brigádtag esetében is volt kívánnivaló. Aztán egyre több akadt, aki azt is elmagyarázta, mit vett észre a gépen, mire vigyázzon a másik „pilóta”. Akadt aki végig- inzgulta a másikkal az utat, vagy éppen telefonon is utánaérdeklődött, nincs-e valami baj?

Szerte a világon a modern gépeket a pilóta egyedül vezeti. Itt is volt ilyen elképzelés. Össze is hívták a November 7. brigádot. Ott voltak a főnökségről, az igazgatóságról, érvekkel, adatokkal felszerelve, hosszú időt rászánva a meggyőzésre, a vitára.

A brigád „kilőtte” az összes várható érveket. Bejelentette: a kollektíva vállalja a kísérA pecsétgyűrű