Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Vasárnap, 1968. szeptember 1. ESZAKA1AGYAROR.SZAG Választási előkészületek az ötösben Hámori József, a nagyol­va sz tómű csúcs titkára ügy tá­jékoztat: a vezetőség újravá­lasztásával az 5-ös alapszer­vezet foglalkozik legjobban. Ugyanez a „leg" illik a szer­vezeti életre, a politikai, gaz­dasági tevékenységre. Vizsgamunka Az információ remek veze­tőséget, s nagy rutinú titkárt sejtet. Így aztán önmagától adódik a „diplomatikus” kér­dés: — A titkár elvtárs hányadik újraválasztás előkészítését irá­nyítja ? — Ez az első. — Tessék?! — Sőt. a legutóbbin sem en­gem választottak. __ 9(9 — Ugyanis — magyarázza Kotlán József — engem a ve­zetőségből jó két hónappal ké­sőbb kooptáltak. A megválasz­tott titkárt a választás után magasabb funkcióval bízták meg: ő lett a Sátoraljaújhelyi járási KISZ-bizottság titkára. Helyemre, vezetőségi tagnak ugyancsak egy másik elvtársat kooptáltak. A vezetőség egyéb­ként ennek ellenére is hiá­nyos. Július elsejével az LKM nagyolvasztóművében áttér­tünk a csökkentett, a heti 44, 42 órás munkahétre. Az átszer­vezés folytán egyik vezetőségi tagunk váltóműszakba kérte át magát. Minden arra utal, hogy az élet erőteljesen lüktet, válto­zik az 5-ös alapszervezetben is. A reform sok új követel­ménnyel lépett fel. A pártta­gokat alaposan fel kellett rá készíteni, úgy, hogy meg tud­janak magyarázni dolgokat, je­lenségeket, törvényszerűsége­ket a párton kívülieknek is. És mindezt igen differenciáltan. Differenciáltan, mivel az alap­szervezet tagjai különböző munkahelyeken, beosztásban dolgoznak. Vannak segéd- és szakmunkások, adminisztratív dolgozók, s ebbe tartozik a gyáregységvezetés is. Az egyik párttag alapfokú szemináriu­mon ismerkedik a párt politi­kájával, a másik propagandis­ta, van, áld marxista egyetem­re jár, vagy éppen már állam­vizsgázott is. És minden arra mutat: a pártvezetés, Kohón elvtárssal áz élen, remekül megbirkózott a feladatokkal. Változás a szemléletben, a gyakorlatban Az alapszervezetnek jelentős része van abban, hogy szemlé­letbeli változás következett be. Az emberek jobban törődnek a gazdaságossággal, ez került az érdeklődés középpontjába. Mi mutatja ezt? Erdei Imre, a csúcsvezetőség szervező titkára — aki szervezetileg szintén az 5-ös alapszervezethez tartozik — ezt mondja: — Tessék csak körülnézni. Annak ellenére, hogy a nagy­kohót 50 nap alatt átépítettük, s ennek utómunkái még tarta­nak. nagyobb a rend. mint máskor. Nincs szétdobálva a faanyag, az eltört samott-tég- la. A másik: ez év első felét a sok-sok nehézség ellenére jól zártuk, s több mint 0 milliós megtakarítást értünk el. A gé­pészet dolgozói igen aktívan vetlek részt az átéoítésben, s a megelőző karbantartásban, a hibák elhárításában is sokat segítenek. És mindig, minden munká­ban a párttagok járnak az élen, vállalnak áldozatot, Az alapszervezet minden tagjának van megbízatása. Van. aki a szakszervezetben, mások a KISZ-ben, az MHSZ-ben, a munkásőrségben dolgoznak, pártbizalmiak és propagandis­ták. Mindez, ha mást nem is, de olykor, sőt gyakran a sza­bad idő feláldozás"* A pálya “ kifogástalanul működik Az alapszervezet „szerkeze­te" jól működik. Rendszere­sen megtartják a taggyűlése­ket, a vezetőségi üléseket, a pártcsoport-értekezletekel. Ez látszólag mechanikus munka­menet, de hát valójában ez biztosítja a lüktető életet az alapszervezelben. E „pálya" körforgása nyomán pontosan, időben választották meg pél­dául a vezetőség választásá­hoz a munkabizottságokat. A jelölő bizottság is hozzákezdett munkájához. Sőt! Az e hét kö­zepén tartott vezetőségi ülésen megbeszélték a beszámoló el­készítésével kapcsolatos ten­nivalókat. A lényeg: minden reszortos a maga területén méri fel az elmúlt két évben végzett munkát, Ez könnyű lesz, mivel ebben az alapszer­vezelben minden vezetőségi lag önállóan és aktívan tevékeny­kedik, nem engedték, s nem várták, hogy csak a titkár egyedül dolgozzék. A hivatalos „körforgáson” kívül van egy önálló tevé­kenység, amiről szintén érde­mes szólni. Kohán elvlárs még a munkabizottságok megvá­lasztása előtt sok párttagot fel­keresett. Az érdekelte: ho­gyan vélekedik a tagság a ve­zetőség elmúlt kétévi működé­séről, s kiket tart továbbra is jó vezetőnek, kiket szán az el­ment vezető helyéire. Történt egy kedves dolog is. A véletlen folytán 3 olyan párttaggal is beszélt, akiket később a tagság a jelölő bi­zottságba választott. Ezzel párhuzamosan a csúcs­vezetőség tagjai is beszélget­tek a tagokkal, így az 5-ös alapszervezethez tartozókkal is. így aztán mind az alapszer­vezet titkára, mind a csúcsve­zetőség ismeri; kik azok a párttagok, akik legjobban bír­ják a tagság bizalmát. És egy másik érdekesség: az 5-ös alapszervezet tagjainak véleménye, jellemzése ponto­san találkozik a csúcsvezetőség elképzeléseivel. És ez magával hoz egy újabb következtetést: nemcsak az alapszervezet, ha­nem a Csúcsvezetőség is együtt él az alapszervezettel, a tag­sággal, ismeri örömeit, gond­jait, És ez jó alap a vezetés­hez, irányításhoz, a vezetőség újraválasztásának lebonyolítá­sához. (Cs. B.) Technikai bravúr A Tiszai Vegyikombinát nit­rogén-műtrágyagyárában nem mindennapi munkára került sor pénteken és szombaton. Az ammóniák gyártó csarnok ud­varán szükségessé vált a már négy esztendeje üzemelő me­tánbontó konverter felújítása. Ez a berendezés egy viszony­lag vékony acél köpenyből áll, amelyet belülről samott-téglá- val béleltek ki, így súlya meghaladja a 70 tonnát. A mintegy nyolc méter magas és négy méter átmérőjű konver­ter — amelyben 800—1000 to­kos hőmérsékleten a vízgőz és oxigén hatására a földgáz fel­bomlik — tűzálló falazata el­használódott. Ennek elbontása és újraépítése, valamint az egész rendszer felfűtése több hónapos fáradtságos munkát igényel. A nagyjavítás gyors elvégzésére a gyár műszaki ve­zetői eddig még nem alkalma­zott új eljárást dolgoztak ki, amelynek megvalósítása tech­nikai bravúrnak számit. Az újítás lényege, hogy a szabad téren új konvertert szerelnek össze, és azt a maguk által szerkesztett emelőkkel, vala­mint a száztonnás teherbírású daru segítségével kicserélik a régivel. Az eljárás belváltotta a hoz­záfűzött reményeket. Pénteken délben a régi konvertert ki­emelték. és szombaton délután igen óvatos munkával, mintegy két óra alatt helyére tették az újat. A világ békeharcosainak sorában Mestériil a Az Ózdi járási Tanács me­zőgazdasági állandó bizottsága rendszeresen foglalkozik — a járás adottságaiból eredően — a hegyvidéki gazdálkodás problémáival. Elsősorban a ta­lajvédelem, a talajjavítás és az erdősítés szerepel napirendjü­kön. Ismeretes, hogy megyénk néhány községében (Fancsal, Hangony, Bogács) komplex ta­lajvédelmi munkákra került sor többnyire állami költsé­gen. Az állandó bizottság a napokban a hangonyi terme­lőszövetkezetet látogatta meg, s beszámoltatta a tsz vezető­ségét a kísérletnek számító komplex talaj javítási munkák hatásáról, eredményeiről, ta­pasztalatairól. A hangonyi termelőszövetke­zetben 6,5 millió forintos költ­séget fordítottak erre a mun­kára. Ebből mintegy 3 milliós költséggel új erdőket telepítet­tek. A megmaradó 3,5 milliót belvízrendezésre és táblásitás- ra fordították. Viszonylag kis összeget juttattak kimondot­tan agronómiái talajjavításra, altalaj-javításra. meszezésre, dúsított trágyázásra. A talajja­vítási munkák két évvel ez­előtt fejeződtek be. de eredmé­nye már most lemérhető. Az eltelt időszak alatt a ter­mésátlagok ugrásszerűen emel­kedtek: az őszi búza termés­átlaga 8 mázsáról 15-re növe­kedett, a rozsé 5,5-ről 10,5-re, a kukorciáé 10 mázsáról 28-ra, a burgonya termésátlaga 30 mázsáról 100—120-ra emelke­dett. A pillangós takarmányok is sokkal jobban „fizettek". 12 mázsáról 30-ra emelkedett a holdankénti termésátlaguk. A termésátlagok növekedésével természetesen egyenes arány­ban növekedett a szövetkezet termelési értéke is. 1963-tól úgymond megkétszereződött. A 60-as évek elején a termelő- szövetkezet évről évre nagy mérleghiánnyal zárt. a tagok jövedelme nagyon alacsony szinten mozgott. Az elmúlt év­ben már nyereséggel zártak, s a tagok munkaegysége is megkétszereződött. (56 Ft volt.) Az állandó bizottság megál­lapította, hogy a termelési költségek ha nem is nagymér­tékben, de csökkentek. A szá­mítások alapján évi félmillió forintra becsülik azt az össze­get, amely a talajjavítás ha­tására többletjövedelemként jelentkezik. Az állandó bizott­ság számításai szerint a talaj- javításra és a belvízrendezés­re fordított összeg 5—6 év alatt megtérül. Ez az idő természe­tesen tovább csökken, ha a növénytermesztéssel párhuza­mosan az állattenyésztés is fellendül, gazdaságosabbá vá­lik. Tóth István Az első ötöst már kiérdemelték Néhány nappal ezelőtt gyor­san híre futott Szerencsen és a környező községekben annak a felhívásnak, amelyet né­hány tankönyveket, írószereket vásárló diók a szerencsi gim­názium kapuján és a papír­boltban olvasott. A felhívás ar­ra kérte a diákokat, hogy tár­sadalmi munkával segítsék a november 30-án átadásra ke­rülő új gimnáziumuk építését. Nem ez volt az első eset, hogy a szerencsi gimnázium diák­jai, sőt szüleik is segítettek a korszerű, új középiskola mi­előbbi felépítésében. Augusztus 30-án, pénteken reggel is több mint 160 diák jelentkezett tár­sadalmi munkára. Nagyin so­kan érkeztek a környező köz­ségekből is. A szorgalmas kis „hadsereg” néhány órán át se­gítette a gimnázium építőit. Hordták, kézről kézre adták a téglát, segítettek rendet csi­nálni az építkezés környékén. Szorgalomból már a tanítás megkezdése előtt kiérdemelték az első ötös osztályzatot. A szorgalmas szerencsi gimnazisták egyik csoportja. A z öntudatra ébredt em­ber ősi vágya á béke és az alkotómunka igazi megbecsülésén épülő társada­lom. A kettő olyan egység, amely nem vágható ketté. Cso­da-e, hogy az emberiség láng­elméi mind-mind küzdöttek a békéért. Dante a pokol tüzes j vérfürdőjében főzi a háborús j bűnösöket. Tolsztoj Leo apó- j kaliptikus képek felrajzolásé- j val tagadta az öldöklést a Há- ; ború és béke feledhetetlen lap­jain. Jean Jaures-tól Joliot- Curie-ig és John Bernaltól Bemard Russelig, Albert Schweitzertől Linus Paulingig a béke egész szellemi hadserege küzdött és küzd a háború el­len. De az évezredes alom meg­valósulása csak azóta lehetsé­ges, amióta a halhatatlan Marx és Lenin tudományos, politikai | és erkölcsi géniusza megterem- | j tetie a békeharc ideológiáját, ' j s amióta a Szovjetunióban lét- ' | rejött a földkerekség első szó- j j cialista állama, mindén ko- j runkbeli béketörekvés szilai-d I 1 bázisa. A szovjet nép, vele együtt a szocializmust építő testvérországok ereje és erköl­csi vonzása immár olyan nagy, hogy világszerte alapvetően megváltoztak az erőviszonyok. Az erőviszonyoknak a mi javunkra történő megváltozása azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a béke­mozgalom erőfeszítéseire nincs szükség napjainkban. Félreért­hetetlenül és egyértelműen le kell szögeznünk: ma ugyan­olyan szükséges tenni a bé­kéért, mint a korábbi években. E megállapítás bizonyítására elég csak az utóbbi hónapok nemzetközi eseményeit átte­kinteni. Üjabb haladó erők le­tartóztatása Görögországban; fegyveres cselekmény a koreai demilitarizált övezetben; a bé­ke ellenségei meggyilkolták Martin Luther Kinget és Ro­bert Kennedyt; az USA-ban Nixon és Humphrey, a többé- kevésbé johnsoni politika foly­tatói lettek az elnökjelöltek; Chicagóban a demokrata párti elnökjelöléskor a rendőrség brutálisan támadt rá a vietna­mi háború ellen tiltakozó fia­talokra. És ezzel elérkeztünk e sor legtragikusabb, legszégyen- teljesebb eseményéhez: a viet­nami háborúhoz. Nap mint nap bombázzák Hanoit, a vietnami falvakat, öldöklik a védtelen asszonyokat, gyermekeket. N apjainkban is kell és le­het tenni a békéért. Le­het és kell tenni, hogy lefogjuk a háborúra acsarko­dók kezét, megálljt kiáltsunk a kalandor politikának. E mun­ka húsz évvel ezelőtt kezdő­dött el szervezetten. 1948 augusztusának végén ült ösz- sze Wroclawban az az értel­miségi világkongresszus, amely a háború elleni küzdelmet tűz­te napirendiére. Érdemes em­lékezni e kongresszusra. Negy­venöt ország legkiválóbb tudó­sai. írói. művészei, gondolko­dói emelték fel szavukat a há­borús politika ellen, üzentek hadat az emberiség békéjét ve­szélyeztető agresszív háborús törekvéseknek. A wroclawi vi­lágkongresszus szellemének megfelelően hazánkban is meg­alakult a „Megvédjük a bé­két” mozgalom országos taná­csa. S ezzel elindult nagysze- j rű útiára a szervezett magyar 1 békemozgalom. Két évtizede során a magyar nép nagy erő­feszítéssel gyógyította be a má­sodik világháború okozta se­beket, s lerakta a szocializmus alapjait. A példátlan szívós építőmunka eredményeit né­pünk minden körülmények kö­zölt meg akarja védeni; ez a szándék a magyar békemozga­lom biztos fundamentuma. Több kongresszus jelzi a ma­gyar békemozgalom fejlődését. Ezek a kongresszusok mind ar­ról tanúskodnak, hogy a ma­gyar nép a békét védő, jóaka- I ratú emberek világmozgalmá­nak tagjaként lankadatlanul küzdött és küzd a béke bizto­sításáért. N apjainkban újra a béke féltésétől hangosak fal- vaink és városaink. Az események ismertek. Csehszlo­vákiában olyan helyzet alakult ki, hogy már attól lehetett fél­ni: a szomszédos testvéri nép letér a szocializmus építésének útjáról. Természetesen ezt nem nézhettük tétlenül, s interna­cionalista kötelességünket tel­jesítettük, amikor a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szággal együtt mi is fegyve­res segítséget nyújtottunk Csehszlovákiának a rend nor­malizálásához. Pártunknak és kormányunknak ezt a lépését a magyar munkás, tsz-paraszt, haladó értelmiségi helyesli, egyetért vele. Erről tanúskod­nak azok a táviratok is, ame­lyeket üzemekből, bányákból, hivatalokból, tsz-ekből kaptak a különböző pártszervek, s szerkesztőségünk. Ezekben a levelekben, táviratokban azt ír­ták a magyar állampolgárok: féltik a csehszlovák testvéri népet, s a legteljesebb mérték­ben támogatják _ pártunk és kormányunk intézkedéseit. A Csehszlovákiában lezajlott ese­mények szorosan összekapcso­lódnak tehát békemozgalmunk­kal, azzal a törekvésünkkel* hogy megakadályozzuk a hábo­rút. a vérontást, a harmadik világégést. Ha a békemozgalomról szó­lunk, feltétlenül fel kell hív­ni a figyelmet, hogy az egyes ember is sokat tehet a béke megvédéséért. Az egyes ember rádióhallgató, mozilátogató, te­levízió- és színháznéző, tárlat­látogató. könyv- és újságolva­só. Mindenről van véleménye. Egy sor olyan jelenséget vesz észre, amelyről látja, hogy nem egyezik nézeteinkkel, tö­rekvéseinkkel, érdekeinkkel. Ilyenkor vitatkozik, hangot ad nemtetszésének, kifejti vélemé­nyét. Erre korlátlan lehetősé­geket nyújt társadalmunk de­mokratizmusa. s ez — az ilyen reagálás — egyben cselekvő hozzájárulást is jelent a fejlő­désünket gyorsító eszmei harc­hoz, ahhoz a célkitűzésünkhöz, hogy mi békében éljünk, S nyugodt körülmények között szocializmust építsünk. Az esz­mei offenzivában, a béke meg­őrzésében tehát mindenki részt vehet, hiszen a gyermeket, az ifjúságot nemcsak az iskola, nemcsak a hivatalos oktatók nevelik, hanem a szülők is, a családtagok, az ismerős, végső soron az egész társadalom. Vi­lágosan látnunk kell, hogy a közvéleményt, a közéletet, az egyes emberek állásfoglalását a társadalom összegyűjti, s így alakul ki végső soron az egész magyar nép mérlege. A mi eszméinkkel szemben álló, idegen, ellenséges, káros néze­tek érvényesülését és terjedé­sét akkor akadályozhatjuk meg, ha szembeállítjuk velük a mi eszméinket, nézeteinket. Semmiféle adminisztratív in­tézkedés nem helyettesítheti, nem pótolhatja a nyílt színen folyó, társadalmi méretű esz­mei harcot. Természetesen, ha a nyillszíni eszmei harc ke­vésnek bizonyul, az adminiszt­ratív intézkedésektől sem te­kinthetünk el. 4 magyar békeharcosok aj­káról ezekben a napok­ban erőteljesen hangzik tehát a tiltó és tiltakozó kiál­tás a háborúról spekulálók fe­lé: Megálltatok! Gondoljátok meg! A mi éberségünk lanka­datlan, figyelünk benneteket, követjük minden mozdutásto- kat. Lesz erőnk kiütni keze­tekből az atombombát, a fegy­vert. Megvédjük a békét! Fodor Lászlá \

Next

/
Oldalképek
Tartalom