Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. szeptember 1. Szeptemberi töprengés Szeptember elseje minden esztendőben a ta­nulmányi időszak kezdetének napja. Most va­sárnapra esik, így általános és középisko­láinkban szeptember 2-án tartják meg a hi­vatalos tanévnyitó ünnepségeket, s másnap megkezdődik a rendszeres munka, 1968—1969- es tanév szorgalmi ideje. Borsod megye és Miskolc általános és középiskoláiban sok ezer diák áll holnap ünnepi ruhában a tanintézetek udvarán, dísztermében, hogy figyelemmel hallgassa az iskolavezetők intő szavait, és ki­pihenten, a csaknem háromhónapos vakáció­ban erőt gyűjtve, felfrissültén, megújult lel-4 kesedéssel kezdjen tanuláshoz. A diákok meg­kapják a szükséges útmutatást tanáraiktól, a nevelők pedig a már megtartott tantestületi értekezleteken kaptak tájékoztatást róla, mi­ként folytassák embernevelő, társadalomfor­máló tevékenységüket. Néhány gondolatot a nagyközönségnek, szülőknek és más, nem pe­dagógiával foglalkozó, de az iskola munkája iránt érdeklődőknek is fel kell jegyeznünk. A közelmúltban a Minisztertanács az isko­lareform befejező szakaszát elemezte, s ezzel kapcsolatban határozatban foglalkozott az ok­tatási munkával, a pedagógusi tevékenységgel. Megállapította, hogy az úgynevezett demográ­fiai hullám már „kifutóban" van, az iskolás­korú gyermekek száma csökken, megszűnőben van tehát az az ok, amely elsősorban szülte a pedagógusok túlterheltségét. Megállapította a Minisztertanács határozata azt is, hogy okta­tásunk színvonala — elsősorban falun — ke­vésbé felel még meg a felállított magas mér­cének, s a falusi gyerekek sok esetben objek­tív okok miatt nem jutnak ugyanolyan mér­tékű és értékű képzéshez, mint a városiak, vagy a fővárosiak. Ennek javítása végett a Minisztertanács úgy határozott, hogy az osz­tályonkénti tanulólétszámot csökkenteni kell, mérsékelni a pedagógusok túlterhelését, az ál­talános iskolák felső tagozataiban, s a közép­iskolákban a legfontosabb tárgyakat egy osz­tályon belül is két csoportban kell oktatni, s a falusi iskolákban is fokozatosan meg kell szüntetni az összevont osztályokat. Mindez csak néhány jellemző motívum a miniszter- tanácsi határozatból, amely a pedagógusok munkájának hatékonyabbá tételét, az oktató­munka színvonalának emelését célozza, s amely természetesen nem valósítható meg egyik napról a másikra. A következő tanév lesz a felkészülés ideje, amikor kidolgozzák, kiadják a részletintézkedéseket. Egy. csak a későbbiekben gyümölcsöző kor­mányhatározatról ázóltunk, amelynek látszó­lag még kevés köze van a most kezdődő tan­évhez. Szükséges azonban szem előtt tartani már most annak célkitűzéseit, figyelembe ven­ni az elvi iránymutatásokat mind a pedagó­guslétszám tervezésénél, mind a tantervek elő­készítésénél. A falusi gyermekek hátrányos helyzetére «tál a fentebb hivatkozott kormányhatározat is. Az elmúlt években minden oktatási témá­jú tanácskozáson külön hangsúlyt kapott a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglal­kozás, a fizikai dolgozók gyermekeinek terv- «zerü segítése, a faluról bejáró diákokkal kap­csolatos különös gond. Párthatározatok és ál- [ lami rendelkezések biztos iránytűt adnak ne- ) velőink, tantestületeink kezébe, mely módon, í milyen eszközökkel segíthetik legjobban, leg- I célszerűbben a fizikai dolgozók gyermekeinek | tanulását, előrehaladását. Az iskola oldaláról megvan hát a segítés lehetősége, sőt min­denütt megvan maga a segítés, a támogatás is. A fizikai dolgozók, különösképpen pedig a falusi dolgozók gyermekei segítésének van egy másik oldala is: mit sem ér az iskola tá­mogató szándéka, ha az otthon, a szülői ház nem egészíti ki, vagy éppen keresztezi. Az Új Írás című folyóiratban folytatásban jelent meg a Bekötő út című kisregény. Hőse egy gimnazista kislány, aki tanyán él szüleivel, kilométereket gyalogol minden reggel az autó­buszig, onnan hosszú úton jut cl az iskolához. Télen hóban, ősszel esőben teszi meg naponta az utat. Már ez maga rendkívül nagy nehéz­ség, fizikailag kifárasztja, órákat vesz el ide­jéből, de még ennél is nagyobb baj, hogy ma­radi gondolkodású szülei minden tettükkel, minden megnyilatkozásukkal nehezítik gyer­mekük tanulását, a maradi életmódot állítják elé eszményképnek, nem biztosítják a kevéske otthon töltött időben sem a felkészülés, az ott­honi tanulás nyugodt körülményeit, lehetősé­geit. Természetesen csak az elbukás juthat osztályrészül a jobbra törekvő kislánynak. E regénybeli eset meglehetősen szélsőséges, de sajnos, nem egyedi. Borsod megyében is ismerünk hasonlót. Az elmúlt tanév végén az egyik miskolci gimnáziumban történt. Egy fa­lusi kislány a ballagástól az érettségiig eltelt néhány hét alatt egyszer sem jött be korrepe­tálásra. Osztálytársnői keresték és egy-két nappal az érettségi előtt találkoztak. A csoko- ládébamára sült kislány, akiről barátnői azt hitték, hogy strandolással töltötte az időt, szégyenkezve, sírva mondta el, hogy szülei a kora hajnali órákban már kapálni és egyéb mezőgazdasági munkákra küldik, és csak az esti órákban jut hozzá, hogy az érettségire ké­szüljön. Csoda, hogy az érettségije jól sike­rült. Természetesen ez sem általánosítható, jellemző példa, de megtörtént. Mindezeket azért volt szükséges példaként felemlíteni, mert a hátrányos helyzet leküzdé­se nemcsak az iskolára, hanem a szülőre, a gondviselőre is háruló, közös feladat. Megbecsülés, városi méretekben I hírül adtuk, a Általános és középiskoláinkban már min­denütt a reformtörvény szellemében, a refor­mot követő tantervek alapján tanítanak. A megvalósulás alatt álló reformtörvény alap­vető, hármas célkitűzése változatlan. Az élet­hez közelebb jutás, a munkára nevelés, a kor­szerű általános műveltség biztosítása és a szocialista szellemű nevelés olyan követelmé­nyek, amelyek bázisul szolgálnak az egyes tantervek és iskolafajták tanterveinek kiépí­téséhez. Jóllehet, a reform törvénybe iktatá­sa óta a folyton fejlődő élet bizonyos részlet­módosításokat követelt, alapjaiban a reform mit sem változott. A most kezdődő 1968— 1969-es iskolaév is az iskolareform további megvalósulásának esztendeje, a rohanó élet­tel lépést tartó, korszerű műveltség megadá­sának, és a szocialista világnézeten alapuló embernevelésnek időszaka lesz. Benedek Miklós Ténagy Sándor versei: Arcunk nap fogyatkozása Belefájdul a szemem, ha téged keres, a lábam, ha hozzád közelít szám szólitása néma, amit kezem mutat, mcghallod-e? láthatatlan, mint a hó árnyéka, meglátod-c? elutaztam a gyermekkorból, elbúcsúztam, mindent becsomagoltam, de nem veszem hasznát semminek arcunk napfogyatkozásában elhalványul a föld, a víz, a kő, nem látunk semmit, mindent elfelejtünk Nézlek Nézlek keresem ki vagy kérdezem én ki vagyok mig végezetül nem keresek én nem kérdezek semmit A csend födetlen teste szégyentelenül világít vétenék ha megszólíta­nám Nézem megjelölt életünket izéméin mindenre ráégeti a szerelem kéznyomát szívnyomát Magyar filmek az újabb repríz-hét műsorán Ankét a rendezővel A miskolci Kossuth mozi, amely kis befogadóképességű klubhelyiségében ez év máju­sában rendezte meg először az értékes filmek repríz-hetét, újabb hét előkészületeiről ad hírt. Mint a korábbi két alka­lommal, most is az a cél ve­zeti a repríz-hét szervezőit, hogy mindazok, akik egyes filmek megtekintését új be­mutatásukkor elmulasztották, megismerhessék az értékesebb alkotásokat akkor is, ha azok esetleg nem kerülnek ismétel­ten a napi műsorba. Az eddigi hetek sikere arra indította a Borsod megyei Moziüzemi Vállalatot, hogy időszakonként rendszeresen megszervezze ezeket a bemu­tatókat, sőt bővítse is prog­ramjukat. Az új repríz-héten ismétel­ten a Kossuth mozi melletti klubban lesznek a vetítések, mindig este hat órai kezdet­tel. Szeptember 23-tól kezdő­dően most hat magyar fil­met láthatnak az érdeklődők. 23- án, hétfőn a Fiúk a térről, 24- én, kedden az Eltávozott nap, 25-én. szerdán A holtak A tudományos ateizmus ha­gyományos formái elsősorban a vallási tanok elméleti-gon­dolati tartalmának, társadalmi szerepének vizsgálatára helye­zik a hangsúlyt. Kimutatják a különböző vallások tételeinek logikai ellentmondásait, a tu­dományos eredményekkel való összeegyeztethetetlenségüket, az osztálytársadalmakban el­nyomott tömegek megbékíté­sében betöltött szerepüket stb., stb. A tudományos vallás-pszi­chológia, a marxista valláskri­tikának ez a még fiatal, de ro­hamosan fejlődő ága, ezzel szemben mint lelki jelenséget vizsgálja a vallást. Arra keres választ, mi a vallás mint él­mény és érzelem? Mit jelent az. hogy a vallás „lelki szük­séglet”? Mi a vallás érzelmi- emocionális alapja, forrása? A Szórakoztató pszichológia című nagy sikerű könyv szer­zőjének ezúttal „szórakoztató vallás-pszichológiáját” adja közre a Kossuth Könyvkiadó. A „szórakoztató” ez esetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szerző a vallási érzelmek, élmények tartalmát és formá­ját, forrásait és keletkezési mechanizmusát, más pszicho­lógiai jelenségekkel való ro­konságát nem az értekező próza bonyolult modorában adja elő. hanem könnyed, szinté anekdotikus elbeszélő stílusban, gazdag példaanyag­gal, irodalmi szemelvényekkel illusztrálva. A tematikus rend­ben sorakozó fejezetek kis terjedelmű, önálló, „elbeszé- lés”-szerű részekből állnak össze, amelyekben történelmi etnográfiai példák, anekdoták, irodalmi művekből vett rész­letek szemléltetik az elméleti­tárgyi mondanivalót. Fordította: Mikus Gyula Rejtvény a szavakban, színház a szabadban Üj könyvek a miskolci könyvesboltokban éves kapitány, amely éppúgy megjelent, mint a nem kevés­bé népszerű Bal négyes páholy, amelynek az elhunyt Kellér Andor a szerzője. Ezenkívül egy politikai tárgyú, rendkívül aktuális és izgalmas témával foglalkozó füzetet említhetnénk meg, a Lázadó diákok címűt. Ez a ids füzet a párizsi—római és a nyugat-berlini diáklázadá­sokkal foglalkozik. Akik németül is olvasnak, azoknak figyelmét felhívjuk Lion Feutchivanger valaha ma­gyarul is megjelent müvére, a Der falsche Nero-ra, valamint Traven novelláinak, Erzählun­gen címen kiadott két kötetére. Érdekes könyv a Die deutsche Personennamen, amely az egy­két éve nálunk is kiadott, ha­sonló természetű névtörténeti munkának szinte német ellen­párja. Ugyancsak német nyel­ven jelent meg egy NDK-autó- térkep, és németül, angolul, va­lamint franciául megírt ma­gyarázatokkal készült autótér­kép Romániáról. Akik orosz nyelven is olvas­nak, azok nyilván szívesen for­gatják majd Turgcnyev müve­inek, valamint Tvardovszkij legújabb verseinek válogatását, valamint egy Kalandos törté­netek című orosz novellagyűj­teményt. Egy angol nyelvű könyvről is beszámolhatunk, amelynek a címe Come back, és dél-afrikai novellákat tar­talmaz. visszajárnak, 26-án, csütörtö­kön Ezek a fiatalok, 27-én a Bohóc a falon, 28-án pedig a Vízivárosi nyár kerül a klub közönsége elé. Először rendez­nek a rcpríz-helek kapcsán ankétot: szeptember 27-én részt vesz a vetítésen és utána ankéton találkozik a közön­séggel Sándor Pál, a Bohóc a falon című alkotás rende­zője. Az elmúlt hét könyvújdonsá­gai közül elsősorban néhány szépirodalmi alkotással foglal­kozunk. Megemlítjük Kenneth B. Clark világhírű művét, a Fe­kete gettót, amely az amerikai négerekről szól. Klasszikus al­kotás új kiadásban Charlotte Bronte műve, a Jane Eyre, va­lamint az Osztrák költők anto­lógiája, amelyben a legrégibb osztrák költők is szerepelnek. Tulajdonképpen klasszikus if­júsági mű Verne Gyula örökké népszerű regénye, a Tizenöt ismertetések, kis tanulmányok húzódnak meg. kitűnő kritiku­sok tollából. Bennünket, mis­kolciakat talán csak az az „ap­ró” tévedés hozott zavarba, amelyet a Miskolcról jelentik című keresztrejtvény vízszintes kérdéseinek egyikében olvas­tuk: Milyen célkitűzéssel indul a miskolci. Déryné Színház az új évadban? A pikantériája a dolognak-, hogy a rejtvényfüzet a Miskol­ci Nemzeti Színház műsorterve címszó alatt a megfejtést tulaj­donképpen közli is. Csak azt a tévedést nem, hogy a Miskolci Nemzeti Színház immár 12 esztendeje nem Déryné Szín­ház. <P—I) maradt, s e nehéz evekben nagyon is helyesnek látszik, hogy hivatott intézmények — közöttük a Színháztudományi Intézet — sietnek Thália pap­jainak segítségére a zsöllye-cl- néptelenedés időszakában. A Rejtvény a szavakban, színház a szabadban című öt­letes rejtvényfüzet juttatta eszünkbe a fenti gondolatokat. A komoly, a tudós intézet nem restelkedett okos reklámössze­állítást készíteni, hogy ezzel is segítse a színházuk benépesc- dését. A népszerű füzet tartal­mi részéről szólva külön di­cséretet érdemel a szó- ós ke­resztrejtvények bőséges szín­házi vonatkozása, talányfeladá­sa. A rejtvények között apró A Színháztudományi Intézet — amely választott vizsgálódá­si területeinek megfelelően a dráma, a színház, a színház­művészet és színházpolitika legkülönbözőbb kérdéseivel foglalkozik — színvonalas munkálkodását mind ez ideig szűkebb körben ismerték csak. Az elmúlt hónapokban azonban néhány népszerű kiadvánnyal felkeltette a figyelmet a szín­házbarátok csökkenő, de még mindig népes táborában. Meg­elégedéssel kell szólnunk a Színháztudományi Intézet kö­zönségmegkereső, jó reklámmal és propagandával történő híd- ácsolásáról. A tömegkommu- kációs eszközök világában a színház mindinkább magára ! I ... . _ - I hírül adtuk, a | Mint mar | müvelődésügyi miniszter megbízásából a Mis­kolci városi Tanács vb-elnöke népművelőket tüntetett ki al­kotmányunk ünnepének elő­estéjén. örömmel tájékoztat­tuk erről a szép eseményről a közvéleményt. Tudósítói tiszt­ségünk tulajdonképpen véget ért, amidőn kellő hangsúllyal közzé tettük a kitüntettek ne­veit. Ám, a nevek után fel­sorakozó foglalkozások arra serkentették figyelmünket, hogy ne siessünk el egy lénye­ges, örvendetes motívum mel­lett. A tíz kitüntetett közül né­gyen nem tanácsi intézmény­nél dolgoznak. Van közöttük rajzoló-grafikus, cementgyári és gépgyári munkás, sőt, ven­déglátóipari dolgozó is. A ki­tüntetésre javasló testület nem áll munkaviszonyban e lelkes népművelőkkel, mégis meg­tette javaslatát. Ez túl a gesz­tuson, egy kicsit távolabbra mutató magatartás. A társadalmi munkás meg­becsülése manapság általában csökkenőben van. Irtunk már róla magunk is. hogy vállalati, intézményi szinten milyen cse­kélyke figyelem jut azok szá­mára, akik a családtól, a pi­henőóráktól szakadnak el, hogy valamit tegyenek a köz­ért. Egyes gazdaság vezetők azt még nagy nehezen „elnézik”, ha a dolgozó párt-, KISZ-, vagy szakszervezeti munkára „adja fejét”. De a népművelők már semmiféle engedményt, lényegtelennek látszó könnyí­tést nem kapnak. Mindez még egy régi, megkövesedett szem­lélet eredménye, amely sajnos, a gazdaságirányítás új rend­jében felerősödött. így aztán az élénkülő gazdaságossági manőverezés (ami a maga módján nagyon helyes) hét­köznapjaiban alig jut erő, fi­gyelem a társadalmi munkára, az „ingyen” tevékenységre. Most. hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága a jó gazda szemével látta meg szű­kebb határterületein fúl is a szellemi értékeket, az önzet­len, társadalmi készséget, s ezt szép jutalommal nyug­tázta, érdemes emelkedettebb hangon szólni erről a sajná­latosan ritka gyakorlatról. Ha nem csökkenne a tár­sadalmi munkások megbecsü­lése, tulajdonképpen ez a gesz­tus fel sem tűnt volna. De saj­nos, az utóbbi években — tisz­telet a kivételnek — a csen­des, az önreklám nélküli mun­ka alig-alig tünt^fel valaki­nek. így aztán a babérból bő­ven jutott olyanoknak is, akik közelebb álltak a tűzhöz, vagy jobb volt a „mikrofonjuk” — ahogy ezt manapság a fiatalok mondják. Van mégy egy másik figyel­met keltő vonása a már em­lített kitüntetési rendszernek. Egy-egy nagyváros modern arculata, kultúrája, művé­szete nem alakulhat ki csak a tanácsi apparátus szorgalma nyomán. A folyamatban szót kell kapniuk mindazoknak a tettre kész szellemi erősségek­nek is, akiknek jó elképze­léseik, javaslataik vannak a város felemelésével kapcsolat­ban. Szemünk előtt zajlik le a kapuki tárás, az erők bebo­csátása, az ötletek realizálása. Gondoljunk csak a város áU tál kiírt szociográfiai pályá­zatra. Még korábban a sok vélemény nyomán kialakult városfejlesztési koncepcióra. A diósgyőri vármúzeum hasz­nosítását is többféle jó elkéj*- zelésből egységesítették. A la­kótelepek kulturális létesít­ményei többnyire közös gon­dolkodás révén születnek meg. j M. ____ természetesebb! | Mi sem ahol jiyen mér­tékben igénylik a közfigyel­met, a segítőkészséget, ott a megbecsülés egynéhány láb. ható jele sem maradhat eh1 Bár úgy véljük, a közgondok­ban intenzíven részvevők tá­bora nem a hírnévért, vagy a babérért áldozza fel másra is hasznosítható szabad óráit. De hát a f'gyelmesség sohasem árt. A példák azt igazolják: erről a fontos „szabályról.” a Miskolci városi Tanács V. B. nem felejtkezett meg. Párkány László Könyvespolc: K. K. Platonov: A vallás lélektana

Next

/
Oldalképek
Tartalom