Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1968. szeptember 1. Heti külpolitikai összefoglalóik Feltámad a „Fekete Oroszlán” „Valósághoz hű harci felté­telek között" akartak 1968 szeptemberében hadgyakorla­tokat rendezni 30—50 kilomé­terre Csehszlovákia nyugati határaitól a bonni tábornokok. A „hadijáték” Grafenwöhr és és Hohenfels gyakorlóterepein nemcsak vaktölténnyel folyt volna le. A „Fekete Oroszlán” fedőnevű hadgyakorlat 36 000 katonát mozgósított volna Csehszlovákia közvetlen köze­lében : nyugatnémeteket és amerikaiakat. A sajtóba is ki- szivárgott hírek szerint a „vö­rösök” és „kékek” összecsapá­sa Weiden és Cham között ért volna véget — most már 15 kilométerre a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság területé­től ... Bonnban július közepén úgy mérték fel a csehszlovákiai helyzet alakulását, hogy a nyu­gatnémet revansista érdekek szempontjából hasznosabb, ha a tervezett hadgyakorlatot, amelyet ország-világ nyilván­valóan az NSZK agresszivitá­sának fogott volna fel, nem az eredetileg kiszemelt terepen, hanem attól nyugatabbra. Ulm környékén rendezik meg. A „lélektani hadviselés” szakér­tői kiszámították, hogy egy ilyen taktikai visszalépéssel olyan színezetet kelthetnek, mintha az NSZK tartózkodnék a csehszlovákiai helyzet bár­minő befolyásolásától, ugyan­akkor pedig éppenséggel ha­tásosabban tudják támogatni a csehszlovákiai belső reak­ciót. A prágai sajtóban nem késett a nyugtázás: íme, a nyugatnémetek tapintatosak, nem akarnak olyan lépést ten­ni, amely Csehszlovákia elleni fenyegetésnek számítana... S elhangzottak olyan hangok, hogy Csehszlovákia „nem fa­gyasztja be az NSZK-val való viszonyát", s ha egyesek úgy nyilatkoztak, hogy „még távo­li a diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetősége”, akkor a hangsúlyt a „még" szócskára helyezték... Az öt szocialista ország lé­pésének első bonni visszhang­jai a meglepetést, a zavart árulták el: a sajtó ugyan az első pillanattól kezdve a mű­felháborodás, a dramatizálás szokásos eszközeihez nyúlt, de például Willy Brandt külügy­miniszter még Bonn állítólagos „új keleti politikájának” váltó­vetkező hetekben minden va­lószínűség szerint az erők po­larizálódása várható, s a moszkvai megállapodásokhoz történő hozzáállás szinte vá­lasztóvízül szolgálhatnak an­nak eldöntésére, ki képviseli a csehszlovák szocializmus igazi érdekeit, s ki áll azzal szemben. A CSKP központi lapja, a Rude Právo pénteki számá­ban azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új közpon­ti bizottságot kell alakítania, s az erre illetékes fórum ki­zárólag a már korábban ösz- szehívott XIV. rendkívüli pártkongresszus lehet. E vé­lemény azért jelentős, mert hivatalosnak tekinthető állás­foglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott úgynevezett pártkongresszustól. A mai kö­rülmények között a kongresz- szusra fontos feladatok hárul­nak, szinte újjá kell szervez­nie á párt- és az állatni éle­tet. CHICAGÓI CSETEPATÉ Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emel­kedtek a mozgalmas hét tör­ténés-sorozatából, a világpoli­tika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chica­góban lebonyolított demokra­ta konvencióval újabb fordu- latott tett az amerikai elnök­választás gépezete. A külsősé­gek egészen drámaiak voltak. A város felfegyverzett tábor­hoz hasonlított; az elnök jelö­lő gyűlés színhelyét, a nem­zetközi amfiteátrumot szöges- drót-kerítés vette körül; A televíziós operatőrök gázálarc­ban dolgoztak az utcai csete- i paták közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebe­sült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicago „klasszikus” gengs zterkorsza- ka óta nem folyt ennyi vér az utcákon. A papírformának megfele­lően Humphrey-t választották meg a demokraták elnökjelölt­jének. A meglepetések elma­radtak. Voltak,' akik Johnson drámai visszakozására számí­tottak, de az elnök — aki éppen a konvenció második napján töltötte be 60. élet­évét — úgy tűnik, valóban el­hagyja a Fehér Házat. Lehe­tőségként vetődött fel Edward Kennedy jelölése, de a fia­tal politikus — a jelek sze­rint — még vár; a vietnami csődtömeg, valamint a De­mokrata Párt zűrzavara nem csábította a szorítóba. A novemberi elnökválasztá­sok Humphrey—Nixon párhar­ca egyelőre igen nyíltnak ígér­kezik. Walter Lippmann ta­láló jellemzése szerint a de­mokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey je­lölése után, de egyik sem örült saját kandidálnának. A sok égető problémára, minde­nekelőtt Vietnamra és a né­ger kérdésre egyik jelölt sem fejtett lei akár valamennyire járhatónak, vagy reálisnak tar­tott programot. Ilyen körül­mények között különös érdek­lődés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbál­kozásokat — szélsőjobbról (Wallace), illetve liberális ol­dalról (McCarthy). Jóllehet nem valószínű, hogy komo­lyan beleszólhatnának a ha­gyományosan kétpárti birkó­zásba, megkezdődhet a de­mokrata és a republikánus párt „kopásának” időszaka. S mintha a vietnami csata­terek hangja is hallatszott vol­na Chicagóban. A DNFF erői új, összehangolt akciókat foly­tattak a héten tizenkét dél- vietnami város ellen. A har­ci cselekmények ismét meg­mutatták a front erejét, tar­talékait, és az amerikaiak máris borúsan tekintenek a szabadságharcosoknak kedve­zőbb őszi hónapok elé. A Közel-Keleten változatla­nul puskaporszagú a levegő. Miközben Jarring ENSZ-meg- bízott az érdekelt országok fő­városait járja, hét nap alatt 31 határincidensre került sor Izrael és az arab országok kö­zött. Különösen kiéleződött a helyzet a Jordán folyó vona­lán. Az izraeliek, úgy látszik, a gazdasági nehézségekkel, belpolitikai problémákkal, a menekültek százezreinek elhe­lyezésével küszködő Jordániát tekintik az arab front gyenge láncszemének. Nincs olyan nap, hogy ne dördülnének ágyúk a biblikus hangzású folyó partján; a nyomás célja Jordániát meghátrálásra és különtárgyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkó­zik el az ésszerű diplomáciai lépések elöl, hiszen — Kairó­val együtt — elfogadta a Biz­tonsági Tanács tavaly novem­beri határozatát. Ezt közölték több ízben az ENSZ kül ön- megbízottjával, illetve a Biz­tonsági Tanács ülésem is. Nem hajlandók elfogadni vi­szont a határozat izraeli értel­mezését, amely „általában” magáévá tette az ENSZ dönté­sét — csak éppen nem hajlan­dó visszavonulni a tavaly jú­niusi háború előtti határok mögé. A közel-keleti feszült­ség bizonyos mérvű növekedé­se indokolta az arab külügy­miniszterek összehívását is, akik várhatólag a közös akció szükségességéről fognak tár­gyalni. Bodrogi Sándor 44W4i4»M4»l4fM, Rjemdevú A KOPASZ OROSZLÁNBAN — Velem tart, és kész! A második emeletig eléggé gyorsan eljutottak. Az ablak azonban jó nyolcvan centimé- temyire volt a létrától. Sze­rencsére, valaki nyitva felej­tette, vagy a nagy meleg mi­att nyitva hagyta. Először az orvos, majd a volt SS-legény kapaszkodott a szobába. Zseblámpájának fénye mel­lett az orvos otthonosan lé­pett az egyik iratszekrényhez, ajtajában benne volt a kulcs. Felnyitotta és anélkül, hogy a kesztyűjét levette volna, vá­logatni kezdett a személyi igazolványok kötegében. Végre ^meglelte, amit kere­sett. Odaadta Schirmbaumnak, mindent it gondosan visszara­kott, azíájlót becsukta. Ebben”,a pillanatban az iro­da előtt' lépte]« zaja hallat­szott. Sehirmbaum előrántotta pisztolyát és Gömöryre fogta. — Ha elárultál, megdöglesz. Gömöry a szekrény és a fal közötti keskeny bemélyedésbe tolta Schirmbaumot. A szobá­ban sötét volt, a léptek az aj­tó előtt megtorpanak. Gömöry is elővette piszto­lyát, és az ajtónyílás melle állt. Kinyílt az ajtó, egy kéz nyúlt be, felkattintotta a villanyt. Valaki körülnézett, semmi rendellenességet nem talált, kattant a villanykapcsoló, be­csukódott az ajtó. Sehirmbaum reszkető ujjak­kal vette ki szájából a méreg­fiolát. Néhány percig várakoztak, többé nem tért vissza senki. Ekkor Gömöry kinyitotta az ajtót, és körülnézett. A folyo­só sötétségbe burkolózott. Az orvos pisszentett, és Schirrn- baum a nyomába eredt. A falhoz lapulva, óvatosan ha­ladtak előre, éppen úgy, ahogy terveztél«, a kivizsgálásra váró betegek osztálya felé. Sehirmbaum a folyosón ma­radt, Gömöry doktor lépett be a helyiségbe. Ebben a szobá­ban csak egy ágy volt elfog­lalva: egy negyvenes férfi Ce- Icüdt ott, a személyi igazolvány tulajdonosa. Sehirmbaum elővonta pisz­tolyát, tudta, minden körül­mények között meg kell aka­dályoznia, hogy az elkövetke­ző percekben bárki a beteg­szobába lépjen. G ömöry doktor az előtér­ben levő fogasról le­emelt egy^ fehér kö- oenyt, és belebújt. Zsebéből kis injekciós készletet vett elő. Felgyújtotta a villanyt, és a beteghez lépett. A férfi hunyorgó szemmel nézett rá. — Már kezdődik a kivizs­gálás? — kérdezte. — Dehogy, Csak egy injek­ciót kap. A beteg karján felvonta a pizsamát. Az éles fehér fény­ben megvillant az injekciós tű üvegtartálya. (Folytatjuk) iTávirat la VDK-ba * £ Kádár János, a Magyar Szo- fcialista Munkáspárt Központi £ Bizottságának első titkára, Lo. Jjsonczi Pál, a Magyar Népköz- K társaság Elnöki Tanácsának Jelnöke, Fock Jenő. a magyar k forradalmi munkás-paraszl * kormány elnöke üdvözlő távi- icratot küldött Ho Si Minb £ elv társnak, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bizott­sága elnökének, a Vietnami ^Demokratikus Köztársaság el- «nőkének, Pham Van Dong elv- J társnak, a Vietnami De- emokratikus Köztársaság mi­niszterelnökének, Truong fChinh elvtársnak, a Vietnami «Demokratikus Köztársaság ^nemzetgyűlése állandó bizott- csága elnökének, Hanoiba. ' A Vietnami Demokratikus c Köztársaság kikiáltásának 23. «évfordulója alkalmából a Ma- cgyar Szocialista Munkáspárt «Központi Bizottsága, a Magyar [Népköztársaság Elnöki Taná­ccsá, a magyar forradalmi mun- jkás-paraszt kormány és az régész magyar nép nevében 'szívből jövő, testvéri üdvözle­ttünket küldjük a hazája sza­badságáért, az emberi haladás 'ügyéért küzdő hős vietnami tnépnek. t ' ÍTűzcsapások ■ A dél-vietnami felszabadító |népi fegyveres erők könnyű- lés nehéztüzérsége szombatra : virradó éjszaka súlyos tűz- :csapásokat mért az amerikai :expedíciós hadtest és a sai- ■goni bábhadsereg több fontos ; támaszpontja és hídfőállására •az ország egész területén. ameiikai légiháborű áldoza­tává — már nem témája egy ünnepi visszaemlékezésnek. Ez a téma már nem törté­nelmi múlt, hanem napjaink kegyetlen jelene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam népének csak néhány rövid éve volt a békés építésre. Észak-Vietnam szabaddá lett népe azonban e rövid idő alatt is csodát művelt. A franciák uralma alatt a la­kosság 95 százaléka analfa­béta volt, az egyetemi hall­gatók száma nem érte el a halszázat, és 100 ezer lakos­ra jutott egy orvos. Jelen­leg Észak-Vietnamban már nincs írástudatlan ember, minden falunak legalább ál­talános iskolája van, a fő­iskolai hallgatók száma meg­haladja a 30 ezret, és min­den 13 ezer lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatok­kal szinte csak jelképezni kívánjuk: amilyen hős Viet­nam népe a szabadságért ví­vott harcban, olyan tehetsé­ges és szorgalmas szabad ha­zája építésében. Vietnam népének csodála­tos szabadságharca egyszers­mind a szocialista országok népei internacionalista segít­ségének nagyszerű példája is. Büszkék vagyunk rá, hogy a népek családjában szerény lehetőségeinkhez képest mi, magyarok Is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam né­pének támogatására. Az ün­nepi évfordulón pedig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jókívánságaink is száll­nak a földrajzilag tőlünk tá­vol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. F. F. 1945. szeptember 2-án, 23 esztendeje félmillió ember sereglett össze Hanoiban, a pálmáktól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már akkor le­gendás szabadsághős — mi­alatt az árbocra felvonták az ötágú csillagos vörös lobo­gót — bejelentette a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság megalakulását. A népnek a második világhá­ború alatt a japán megszál­lók ellen vívott hősi harca egyszersmind a francia gyar­matosítók hosszú uralmának is véget vetett. S a francia gyarmatosítók még abban az évben ádáz harcot kezdtek indokínai „jogaik” visszaállítására. Gyorsan felállított hadosztá­lyaikat az amerikaiak és az angolok még nagyobb siet­séggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a francia gyarmati uralom visszaállításáról Indokíná­ban. A gyarmati hatalmak joggal tartottak tőle, hogy a vietnami példa valamennyi gyarmaton ösztönözni fogja a népek felszabadító harcát. Vietnam népének hősi el­lenállása 1954-re teljes dia­dalt érlelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyar­mati hadseregre. Az ezt követő genfi egyez­mény ideiglenesen ketté osz­totta ugyan az országot, de magában hordozta az egye­sítés, ezzel a vietnami prob­léma teljes és végleges meg­oldásának reális feltételeit. Hogy ez miért nem való­sulhatott meg, miképpen vált Dél-Vietnam az amerikai im­perialista agresszió, Észak- Vietnam pedig egy barbár Vietnam dicsősége Az elmúlt hét első számú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített j tárgyalásokra került sor a szovjet és a csehszlovák veze­tők között, majd a Szovjetunió képviselői másik négy szocia- . lista ország — köztük hazánk — magas szintű delegációval ' konzultáltak. A megbeszélé­sek arra irányultuk, hogy mi- 1 után az öt szocialista ország határozott fellépése katonai biztosítékokat jelentett egy ' esetleges ellenforradalmi for­dulattal szemben Csehszlová­kiában, megtalálják a politikai kibontakozás útját. JÖ ALAP ' A Moszkvában aláírt ok­mány jó alapot jelenthet a csehszlovákiai konszolidáció­hoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a végál­lomást. Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kom­munistákra. hogy megszilárdít­sák a szocializmus vívmányait és felülkerekedjenek a jobbol- ’ dali provokációkon. A külső körülményele kedvezőbbek, mint korábban, a küzdelmet azonban maguknak csehszlo­vák barátainknak kell meg­vívniuk. A prágai jelentések egyelő­re továbbra is igen összetet­tek. Az élet normalizálódásá­nak, a konszolidációnak első jelei kétségtelenül mutatkoz­nak már. Az elmúlt időszak felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát, realitás-ér­zékét növelték. Ugyanakkor jócskán vannak olyanok is, akik nem ocsúdtak fel nacio­nalista mámorukból, s a jobb­oldal, a szocialistaellenes erők legfeljebb taktikájukat változ­tatják, céljaikat nem. A kö­tél vasárnap már nagygyűlé­sen hirdették meg, „vezérük”, Walter Trassier szavai szerint „a harcot hazájuk visszaszer­zésére". Korábban a nyugat­német kormánykörökben gyak­ran védekeztek azzal, hogy a szudétanémet szervezetek épp­úgy, mint a „menekültek” más Landsmann-schaftjai, nem a hivatalos bonni álláspontot képviselik. De mit mondhatnak Bonn­ban most, amikor Kiesinger kancellár legutóbbi rádiónyi­latkozatában már arról be­szélt, hogy — idézi a L’Huma- nité — „az európai status quo fenntartására vonatkozó szov­jet akarattal, a status quot megvaltoztatqi kívánó nyugati akaratot kell szembeállítani”? radt...) A második reagálás az volt, hogy a nukleáris fegy­verek birtokáról álmodozó mi­litaristák siettek kijelenteni: ilyen körülmények között szó sem lehet róla, hogy az NSZK aláírja az atomsorompó-szerző- dést, hogy lemondjon az atom­bombáról ..: A harmadik lé­pés: a bonni kormány elhatá­rozta, hogy több mint 100 mil­lió márkával megnöveli a nyu­gatnémet katonai költségvetést. Felröppentek hírek arról is, hogy a „Fekete Oroszlán” had­gyakorlatot az eredeti elkép­zelés szerint mégiscsak a cseh­szlovák határ közelében ren­dezik meg. Ott, ahol „Eger- land” szudétanémet revansis­zatlan folytatásáról szónokolt. Amikor Svoboda csehszlovák köztársasági elnök vezetésével küldöttség indult el Moszkvá­ba a politikai megoldás lehető­ségének megkeresésére, Bonn­ban már tudták, hogy szá­mukra a játszma elveszett. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint az, hogy Kiesinger kancel­lár ekkor már hivatalosan fel­vetette a NATO-országok ál­lam- és kormányfői csúcstalál­kozójának gondolatát. (A bon­ni ötletet több mint hűvösen fogadták a NATO-partnerek, Brüsszelben, a NATO központ­jában csak a hidegháború ré­gi bajnokai mutattak némi ro- konszenvet — a Kiesinger ter­vezte csúcstalálkozó elma­jába ültek, és elhajtottak a kórházhoz. A megállapodás szerint a kórház hátsó frontján sétáltak, majd átvetették magukat a kerítésen. Lassan, a dús lombú bokrok védelme alatt közelítettek az épülethez. Gömöry doktor jól tudta, hogy e késői órán az irodák környékén nem lesz senki. Terve roppant egysze­rű volt, az ott elrakott iratok közül személyi igazolványt akart szerezni. Az irodai épületszárny ud­varra nyüó ajtaja azonban zárva volt. A második emele­ten levő helyiségekhez csak a főbejáraton keresztül lehetett volna jutni — az éjszakai portás azonban különösen éb­ren ügyel, nehogy a sétáló kedvű betegek éjszakai ki­rándulásra indulhassanak. — A tűzoltólétrán kel! megpróbálni — mondta Gém ner. S ehirmbaum a magasba nézett, és félelem vett erőt rajta. — Tériszonyom van — sut­togta. — Akkor menjen el óvónő­nek — vágott vissza Gömöry. ig tartott, a tetoválás valóban minden jelszónál hitelesebb igazolást szolgáltatott. ' Amikor Gömöry meggyőző­dött róla, hogy az oly nagyon várt vendége megérkezett, keblére szorította. — Úristen — suttogta — ti­zenhárom éve nem beszéltem egyetlen bajtársammal sem. Bőséges reggelit szolgált fel. — Most magára hagyom — mondta evés után —, beme­gyek a kórházba. Napok óta a betegeim felé sem néztem. Még valaki kijön és itt talál bennünket kettesben. Gondo­lom, nem sókat pihent az éj­szaka, egy kis alvás jót tesz magának. Ahogy tudok, haza­jövök, és megbeszéljük a to­vábbi tennivalókat. Néhány óra múlva tért ha­za. Időközben gyenge tejin­jekciót adott magának, lázat mért, és minthogy a főnővér harminckilencen felüli hőmér­sékletet állapított meg, közölte, levegőváltozásra van szüksé­ge, attól hamarabb meggyó­gyul. Késő este elkészült a hadi­terv. Mindketten sötét ruhát öltöttek, és egyenként elhagy­ták a lakást. Az orvos kocsi­» . * 25. A délelőtti órákban, ami­kor Wocheck professzor - Szigonnyal beszélgetett, • már elindult az a társas gép- 2 kocsi, amely majd Berendre • szállítja a professzort. De •előbb még orvosi vizsgálat alá •2vetették a világhírű tudóst: •milyen egészségi és idegálla- 2 pótban van. Néhány napig lepihenni hagyták, és éppen J azon a reggelen indult el Be- ,e rendre, amikor egy egyszerű 2 munkás külsejű, negyvenéves- 2nek látszó, tagbaszakadt, vö- • • rös hajú férfiú torpant meg ,2 egy szürke falú bérház bejá­rata előtt. Az orvosi névtáb­lát hosszasan szemügyre vette, • és megállapította, hogy az •egyik sarkán friss repedések : 2 láthatók. Felment a lakáshoz, '•becsengetett. • Kialvatlan, fáradt és mo- 2 górva ember nyitotta ki az • előszobái kémlelőablaikot. 2 — A szívem, doktor úr. Alig .okapok levegőt. 2 Az orvosnak felcsillant a ; 2 szeme, és tágra nyitotta az ^előszoba ajtaját. • — Megvizsgálom — közölte ;2—, vetkőzzék le. •• A vizsgálat csak pillanatok-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom