Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-15 / 191. szám

4 ES ZA KM A GY A RO R.S Z A G. Csütörtök, 1968. augusztus IS. A mozikőzönség „kiátkozása ” Periszkóp — Innen mindent láthatsz, amit a szomszédok csinálnak J Sokszorosan kicsinyített, alig húsz centiméter magas vala­mi, amin külön mozgott min­den rész. Ijesztő látvány volt, amint egy barnára sült, dom­ború mellkason arany-, vagy annak látszó láncra függeszt­ve, kevésbé finoman mondva: felakasztva himbálódzott. A köldökig szabadon hagyott mellkast két oldalon tarka ing, alul rézcsatos bőröv, felül vállig érő hajzuhataggal kere­tezett fej zárta le. Mint már említettük, nem szokatlan, ha feltűnési viszke- tegségben szenvedő, jobbára fiatalkorú emberkék minden­féle csacskaságot akasztanak magukra. A csontváz mégis meghökkent. Mit jelképez? El­szántságot? Kegyetlenséget? Mások ijesztésére szolgál? A csontváz, a halálfej nem pusz­tán ízléstelen dekoráció. Szo­morú jelkép is. Ennek jegyé­ben működött a milliók és milliók gyilkosává lett SS, en­nek jegyében, működtek a kongói zsoldos hóhérok, nem idegen a Ku-Klux-Klantól, és a Vietnamból visszatért, a gyilkolást, a megfélemlítést most már otthon folytató ame­rikai huligánok is jelvényként használják. A csontváz és a halálfej a veszély, az életve­szély jelzése, jelvényként vise­lése egyben hitvallás is. Szeretnénk hinni, hogy ez a miskolci fiatalember, akinek nyakában a csontvázat láttuk, nem vallja mindazt, ami asz- szociációként a csontvázhoz és a halálfejhez fűződik, hanem pusztán feltűnés keresése vé­gett akasztotta mellkasára ezt az ízléstelen díszt. Lelke raj­ta, ha neki ez tetszik, s ezzel akarja mások tetszését, vagy irigykedését, vagy ld tudja, milyen indulatát elnyerni. Nem lehet azonban közöm­bös, hogy ezt az ízléstelen mi­csodát nyílt kereskedelmi for­galomban árusítják. Sok egyéb ízlésrontó árucikk között ez az egyik legfeltűnőbb, esztétikai­lag és asszociációs hatásában is a legjobban kifogásolható. Ki gyártja, s hol, nem tudni. De bazárakban, trafikokban árusítják, korlátozás nőikül. A budapesti hippi-jelvények egyik gyártóját elérte a ható­ság. De igen sok társa még ügyködik. A látszata, egye­denként talán ártalmatlannak tűnő mülyürkék összhatásuk­ban roppant károsak, egy tő­lünk idegen, sőt velünk szem­ben ellenséges szemlélet apró magvainak elhintői lehetnek a még koruknál fogva sem elég szilárd világnézeti megalapo­zottsággal rendelkező fiatalok körében. A mesterkélten ko­szos, elhanyagolt öltözet és külső mellé a hippi-jelvények, a visszataszító mütyürkék használata már-már több mint egyéni hóbort, s ha az ízlés­telen megjelenés, a gondozat­lan külső és a mütyörök vise­lése nem is ütközik tételes jogszabályainkba, az ízléstelen árucikkek készítése és forgal­mazása annál inkább. Egy 1964 decemberében kelt ren­delet intézkedik róla, hogy az ilyen árucikkek gyártását és árusítását meg kell szüntetni, készítőjével, forgalmazójával szemben el kell járni, még az iparengedélyét is be lehet von­ni. S zerezzen hát hatóságunk érvényt e rendeletnek, gátoljuk meg hatósági erővel is az ízlésrontó jelvé­nyek és mütyürök terjedését, ne várjuk meg, amíg a csali hóbortból viselt feliratos gom­bokból, a jelvényként viselt csontvázból és halálfejből esetleg hitvallást jelentő jelkép válik. Benedek Miklós ÉRTESÍTÉS! Értesítjük az alábbi utcákban lakó fogyasztóinkat, és üzemelő közületeket, hogy a feltüntetett napokon 7 órá­tól 19 óráig munkálatok végzése miatt U: % ú^e^mssolgnliatúst iün'eteltetni fog juh 1968. augusztus 17-én: Csabai-kapu 1—5. számig, Lévay József u. egy része — Szigligeti Ede tér (BSZT-bérház). 1968. augusztus 21-én: Kazinczy utca (Horváth Lajos utcától a Szécheny: utcáig). 1968. augusztus 33-án: Széchenyi u. 105—121. számig, 68. számtól végig, 1. számtól végig. 1988. augusztus 26-án: Kun Béla u. 140-től végig —Vörös Hadsereg u. 17. sz. — Park utca végig. 1968. augusztus 38-án: Kun Béla u. egy része, a Bezerédi utcától Csaba felé — Bezerédi utca — Kocsedó. 1968. augusztus 27-én: Derkovits u. — Szőlőhegy egy része — Bottyán János u. egy része — Csabai-kapu 24—30. ^zámig, 15—25. számig. EMÄSZ 1. sz. kirend. szertani tanácsok adására, hi­dat kíván ácsolni egyes me­gyék között, bemutatja a leg­jobban tevékenykedő színját­szó csoportokat, irodalmi szín­padokat. Magvas művészeti, szakmai vitákat tesz közzé, he­lyet ad hivatásos rendezők­nek, megjelentet különböző kritikákat, s természetesen, hallathatják hangjukat, szavu­kat a színjátszó csoportok ren­dezői is. A negyedévenként megjelenő folyóirat Igyekszik gyorsan számot adni a műked­velő mozgalom változásairól. A rövidesen megjelenő, össze­vont — 1-es, 2-es szám — ala­pos elemzését adja a műked­velő művészeti mozgalom je­lenlegi helyzetének. Igyekszik útmutatást adni a műsorvá­lasztáshoz, felhívja a figyel­met az olyan műfajú anyagok­ra (riport-játék, közéleti no­vella, dokumentumjáték stb.), amelyek közérdeklődésre tart­hatnak számot, s amelyeknek műfaji sajátosságaiknál fogva nincs konkurrenciája sem a tv-ben, sem a színházban. Az első szám elemzést ad az or­szágos bemutató színpad ez évi mimikájáról, s a nagy si­kert aratott egri színjátszó karneválról. Reméljük, hogy a Színlap elnyeri majd a szín­játszó mozgalomban tevékeny­kedők tetszését és jő segítő­társnak bizonyul. (P-I) MISKOLCI GALÉRIA (Déryné u. 5.) TOKAJI MÜVÉSZTELEP '68 KIÁLLÍTÁSA Nyitva: 11—19 óráig, hétfő kivételével. A géphiba ördöge, avagy akinek a harmadik fogás nem kel!... Egy üdülőben történt. A történet hőse: a turnus nesztora, veteránja. Nyolcvan- négy éves bácsi, különben művelt, tudós ember, ki az új iránti érdeklődését még e hajlott korban sem vesztette el, lépést tart hazánk és a nagyvilág eseményeivel, személyi postájában naponta öt-hat bel- és külföldi napilap, folyó­irat. Csak hát a nyolcvannégy év — mégiscsak nyolcvannégy év, s az öregúr — nevezzük Sándor bácsinak — ennek meg­felelően egy kicsit nyűgös, szeszélyes, túlságosan aprólékos és precíz, kedves udvariassága és szellemi frissesége ellené­re is olykor órtetlen. Nemigen elegyedik szóba senkivel, hi­szen turnusbeli üdülőtársai közül a legidősebb is „tapaszta­latlan taknyos kölyök” hozzá képest, ki már a századforduló Iáján is tevékenykedett a közéletben ... Az egyik ebédnél, miközben a másnapra szóló étlapra je- lolgeti, ,,a)” vagy ,,b)” ebédet, vacsorát kér-e, nagy komolyan bár. de hirtelenül és tőle szokatlan hangerővel felkiált: „Ko­vács úr! Kovács úr!” — Szalad a gondnok sebbel-Ióbbal, hi­szen vélhette: váratlanul rosszul lett Sándor bácsi. Ám ilyes­miről szó sincs. Az öreg odainti maga mellé Kovács urat: „Mondja, mi ez a harmadik fogás a holnapi ebédben, ez a női személy?! Nekem ez már nem kell, én nyolcvannégy éves vágyóit, tálaljak fel a porciómat másnak!...”, s mutogat a szomszédos asztaloknál étkező javakorú férfiak irányába. Ter­mészetesen: egyetlen összekacsintó nevetés az egész üdülő. Csupán Kovács úr, a gondnok őrzi felelős nyugalmát: „Ja? Tetszik tudni, véletlenül elgépeltük, annyi sok rohanás volt ma az áruátvétellel! Női szeszélyről van szó, a habos süte­ményről! Nagyon finom, könnyű, tápláló étel, nyugodtan el­fogyaszthatja Sándor bácsi is!... — íme, nem csupán a nyomdai sajtóhibának, az írógép­hibának is vidámkodik olykor a maga huncut kis ördöge!... Gyárfás Imre Dolgozókat alkalmaznak Gyakorlattal rendelkező TMK-la- katos, villanyszerelő és hegesztő szakmunkásokat felveszünk. Je­lentkezés a Könnyűbetongyár munkaügyi osztályán. A Miskolci Köztisztasági Vállalat felvesz parkettázási munkához is értő asztalos szakmunkást. Jelent­kezés: Miskolc, József Attila iu 65. sz. A Miskolci Vízvczeték-szcrclo Ktsz — Miskolc, Baross Gábor utca 13—15 — felvesz vízvezeték- szerelőket, 1 kőművest, 1 laka­tost és 6 segédmunkást. A 3. sz. AKÖV azonnali belépés­sel, miskolci telephelyre felvételre keres gyors- és gépírónőket, se­gédmunkásokat, és autóbusz­vezetőket, akiknek jogosítványá­ban a D-rovat le van bélyegezve. Jelentkezés a vállalat központ­jában. (Miskolc, József Attila u. 72. Irodaház, ni. cm. 312. szoba.) A December 4. Drótművek fel­vételre keres 8 általánost végzett munkaerőt segédmunkásként, be­tanított gépmunkás munkakörbe. Bérezés teljesítmény szerint, 1600 —2000 forintig. Jelentkezés a válla­lat munkaügyi osztályán, Miskolc* Besenyői út 18. A Nehézipari Műszaki Egyetem bányagéptani tanszéke azonnali belépéssel gyengeáramú műsze­részt, vagy technikust keres. Ja­vadalmazás kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: a fenti tan­széken. Alkalmazunk azonnali belépéssel hűtőkompresszor-kezelő és férfi segédmunkás dolgozókat. Miskolci Iltítőház. Alkalmazunk esztergályos, marós* fúrós, köszörűs, hőkezelő és ön­tödei szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat, akiket be­tanított gépi munkásoknak képe­zünk ki. Bérezés a kollektív szerződés kereltein belül, meg­egyezés szerint. Jelentkezés a vál­lalat munkaügyi csoportjánál. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Miskolc, I.. Besenyői út 10. Felveszünk azonnali belépéssel 25 éven felüli építész- és gépész- technikusokat felső, vagv közép­fokú technikusi végzettséggel szak­oktatói munkakörbe. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban önéletrajzzal, az intézet igazgató­jánál. 103. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet, Sajószentpéter, Bé­ke tér 37. sz. A mezőkövesdi Búzakalász Mg. Tsz traktorosokat vesz fel. Jelent­kezni a tsz központi irodájában személyesen, vagy írásban lehet. Cím: Búzakalász Mg. Tsz, Mező­kövesd, Széchenyi u. 10. Telefon: 115. Ózd városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztálya pályáza­tot hirdet technikusi munkakör betöltésére. Pályázhatnak építő­ipari, ilctvc útépítési technikumot végzettek, legalább 3 éves szakmai gyakorlattal. Fizetés megegyezés szerint. Pályázati határidő: 1068. szeptember 30. A pályázatokat részletes önéletrajzzal Ózd városi Tanács V. Ii. Építési és Közleke­dési Osztály részére (Ózd, I.. 48-as út 26.) kérjük beküldeni. Ózd városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztálya pályázatot hirdet csoportvezető főmérnöki munkakör betöltésére, a munka­kör betöltéséhez építészmérnöki, vagy általános mérnöki végzett­ségűek jelentkezhetnek, legalább 3 éves gyakorlattal. Fizetés meg­egyezés szerint. Megállapodás ese­tén lakást biztosítunk. Pályázati határidő: 1968. szeptember 10. A pályázatot részletes önéletrajzzal Ózd városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztály részére* Ózd, I., 48-as út 2G. kérjük be­küldeni. Gépírót keresünk napi 4 órás el­foglaltságra. Jelentkezés: MÉK központ kiskereskedelmi osztá­lyán, Miskolc, Baross G. u. 13—15. szám. Böngészés a Múzeumi Magazinban nyének, Az ember tragédiájá­nak külföldi bemutatásairól, a tüskevári falumúzeumról, Bács-Kiskun megye múzeu­mairól, az Iparműveszeti Mú­zeumról, Eger muzeális érté­keiről, a mohácsi csatatér ku­tatásáról, a Magyar Nemzeti Múzeumról találunk nagyobb, átfogó beszámolókat, nagysza­bású interjút olvashatunk Bor­sos Miklóssal, tanulmányt a mezőföldi tánchagyományok­ról. Mindez csak kiragadott íze­lítő a 60 oldalas, igen sok fényképpel illusztrált és sok gyakorlati tanáccsal, útmuta­tással is szolgáló kiadványból, amely minden bizonnyal újabb és újabb barátokat sze­rez hazai múzeumainknak. I (bm) I A Múzeumi Magazin idei második száma igen választé­kos, gazdag tartalommal je­lentkezett, hogy tájékoztatást adjon a múzeumok barátainak, és megismertesse, megszeret­tesse a múzeumokat mind­azokkal, akik eddig nem ér­deklődtek iránta. Az új számot színes króni­ka vezeti be, természetesen igen sok képpel illusztráltan. Beszámolót olvashatunk töb­bek között a Mecsek keleti lejtőjén álló Máré vári feltá­rási munkákról, portrét Römer Flórisról. Az olajfák árnyéká­ban című cikk tunéziai ásatá­sokról ad számot. A műemlé­kekben gazdag Sopron egyik érdekességét, a patikamúzeu­mot mutatja be egy további cikk. Madách drámai költemé­va nagyon elmaradottak — túlzás. Miként túlzó minden olyan megállapítás, amely a mozizsöllyék elnéptelenedése miatt a filmművészet jelenlegi igényes törekvéseit, jövőbe tö­rő szándékait kárhoztatja. Iga­za van a Vas megyei Moziüze­mi Vállalat igazgatójának, aki eb-ben a hosszúra nyúlt, s né­hol indulatos vitában a rossz magyar filmek veszélyeire hív­ja fel a figyelmet, mint olyan tényezőre, amely determinálja a moziba járást. Mert Iám, küszöbön a IV. pécsi film­szemle, s mit mutat az elő- zsiiri mérlege: csak öt ver­senyzésre alkalmas filmet a hat helyett. Az évenként gyár­tott húsz filmből ezek szerint mintegy tizenöt — enyhén szólva — közepes. Erről vajmi keveset tehet a közönség... T . „ Párkány László- alább olyan „ludas”, mint a í már említett „pólusok”. 5 Inon« büszkeséggel tölt el ; w “ bennünket a ma­l gyár filmművészet első vona- Iának gazdag tartalmi és for­■ mai jelentkezése, de nem hall- . gathatjuk el a közönségre erő­■ sen kiható egysíkúság máris . jelentkező veszélyeit, a csak drámai-komor témájú filmek eluralkodását. A moziközön­ség, mint sivatagi vándor az oázist, úgy óhajtja a vígjáték, a szatíra eszközeivel készült filmeket, azokat az alkotáso­kat, amelyek a választott mű­fajon belül nem engednek az olcsó fogásoknak, az agyon- nyűtt sablonoknak. Hiába is tagadnánk: az alkotói szemlé­let sem számolt még le a gon­dolatkeltés vígjátéki és „ko­mor-művészi” elkülönítő és megkülönböztető módszereinél! kínos gyakorlatával. A „mű­vészin” még mindig azokat a konfliktus alternatívákat ér­tik, amelyek nélkülözik a vi­dámságot, a szatirizáló hangot. Ügy vélik: a társadalmi témák csorbítatlanul csak úgy jut­nák el a nézőhöz, csak akkor tekinthetők e kérdések „fajsú­lyosnak”, ha a filmalakok bo­rús homlokkal, dacos elkesere­dettséggel róják a számukra kijelölt utat. Még közelebbről: alkotói oldalról a vígjátékokat sokan lebecsülik. Pedig e mű­faj igényes művelése segíthe­ti be a mozinézők ezreit a „magvasabb” társadalmi mon­danivalót megfogalmazó fil­mekhez. A magyar filmművé­szet olyan szériája közé, mint a Szegénylegények, a Csillago­sok, a Csend és kiáltás, a Hi­deg napok, a Tízezer nap, a Falak, a Nyár a hegyen és az Eltávozott nap stb. volt, tör­vényszerűen be kellett volna ékelődnie néhány kiváló víg­játéknak, olyan Tizedes-félők­nek. Mivel ez nem történt meg, a közönségigény aspek­tusából némiképpen hiányos­nak tekinthetjük az Európa- szerte joggal dicsért magyar filmművészet első vonulatát. A nagyközönség sének egyértelmű lebecsülése, s annak állítása, hogy a ma­gyar mozinézők a franciákhoz, az olaszokhoz stb, viszonyít­Cssntváz is egyéb ízléstelenségek A minap a televízió Kék fény című műsorában is­merkedtünk meg egy if­jú férfiúval, aki különféle hippi-jelvényeket gyártott és árusított. Árukészletét a rend­őrség lefoglalta, ellene minden bizonnyal el is járnál!. A le­foglalt készlet nem nagy. Ugyanakkor szerte az ország­ban. Miskolcon és Borsodban is nap mint nap találkozha­tunk fiatalokkal, kulturáltak­kal és kevésbé kulturáltakkal, jó szándékúakkal és vagányt játszókkal egyaránt, akik kü­lönféle kis kerek jelvényeket tűznek magukra a legbutább feliratokkal. Hirdetik ezek a jelvények a coca-colát, hirde­tik a szerelmet, és sok egye­bet. A jelvényeken kívül gyak­ran akasztanak magukra fia­taljaink mindenféle apró tár­gyat, feltűnést keresve, vagy meghökkentő célzattal. A mi­nap egy csontváz hökkentett meg. Az igazinak hűséges má­sa, a csonthoz hasonló színű műanyagból. Szoktak ilyet gyártani iskolai szemléltetés céljaira, de ez nem az volt. Mamidőn lapunk va­if.twaü, sárnapi számában Gyárfás Imre elmondta okos és mindenképpen figyelmet vonzó „magánvéleményét” a „művészi” film és a közönség kapcsolatából, s amidőn meg­jelent a Magyar Nemzetben a Vas megyei Moziüzemi Válla­lat igazgatójának a témával egyberímelő eszmefuttatása, mi is hangot adunk véleményünk­nek. A régóta tartó polémia és eszmeváltás az elnéptelenedő zsöllyék és a felszökkenő mű­vészi színvonalú magyar fil­mek negligálása körül zajlik. A „bűnbakkeresés” folyamata nagyjából a következő. A kö­zönség idegenkedve fogadja a hirtelen, s lényegében előzmé­nyek nélkül jött filozófus-in­tellektuális, a gondolkozás in­tenzitására apelláló filmet. Az alkotók türelmetlenek a nagy- közönség filmesztétikai vissza­maradottsága, képzetlensége miatt. A filmforgalmazókat újabban erős gazdasági ténye­zők terelik a kommerciális fil­mek, a nagyközönséget jobban érdeklő művek forintszaporító gyűrűjébe. A kritikusok ter­mészetesen a legoptimálisabb megoldásokat ajánlják: a nagyközönség felkészítését, esztétikai közelítését a „művé­szi” filmekhez, hatásosabb propagandát és figyelemfelhí­vó magatartást a filmforgal­mazó szervek számára. Nemes, jó tanácsok ezek.' Ä nagyközönség valóban rászo­rul a szívós, szakadatlan és átgondolt filmesztétikai kép­zésre. A filmforgalmazó szer­vek sem tettek meg mindent a nagy hatású magyar filmek propagálásában. Sokan és sok­szor elmondtuk már, hogy a Tízezer nap, meg a Hidpg na­pok, a Csillagosok, katonák, a Csend és kiáltás stb. negyed­annyi reklámot, figyelemfelhí­vást sem kapott, mint az ön­magát hangosan áruló kaland­film, vagy krimi. Elismerve mind a közönség, : mind pedig a filmforgalmazás szerepét a zsöllye elnéptelene­désében, meg kell kockáztat- ; nunk egy ki jelen test: film- i gyártásunk egyoldalú stílustö- j rekvése és témasora is leg- j ÁügEsaíiisi érdekesség: a Ssrnlap készítő munka után sikerült realizálni a megjelentetést, a napokban már népművelőink, színjátszó és irodalmi csoport rendezőink kézhez kaphatják a Színlapot. — Milyen feladattal indul útjára a folyóirat? — A sajtó és rádió, vala­mint a televízió évek óta tá­jékoztatja az ország közvéle­ményét a műkedvelő művésze­ti mozgalomban beálló válto­zásokról. Ezek a közlések va­lóban csak tájékoztató jelle­gűek, a műkedvelő művészeti mozgalom mindennapos gond­jaiban e sajtóorgánumok nem adtak kellő eligazítást. A Szín­lap most nem kevesebbre vál­lalkozik, mint szakmai, mód­Ä színjátszók sok ezres tá­borának régi óhaja teljesül, amidőn rövidesen megjelenik a Népművelési Intézet és a Nép­művelési Propaganda Iroda közös kiadásában a Ssínlap című folyóirat. Az érdekesnek ígérkező or­gánum megjelenésével kap­csolatban Csornák Ervintől, a. Népművelési Intézet munka­társától lcértürik felvilágosí­tást. — Az országban mintegy négyezer színjátszó és irodal­mi színpadi együttes tevékeny­kedik rendszeresen. A félszáz­ezres önkéntes művészetter­jesztő hadseregnek mind ez idáig nem volt szakmai, mód­szertani folyóirata. Hosszú elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom