Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Vasárnap. 1908. augusztus 4. északmagyarország 7 l fiy&ekezíieSi a gólyák Még csak most kezdődött a nyár második „felvonása’’, de már van, ami arra figyelmeztet: rohamos gyorsasággal közeledik az ősz. Nem tudni kinek, vagy minek a hívó szavára, milyen értesítés alapján, de megyénk több részében is százas csapatokban gyülekeztek össze kedves madaraink, a gólyák. Ilyen, valóságos gólyakongresszus látható napjainkban a Szerencs és Mád közötti, kissé vizenyős réteken is. Az öreg és a már nálunk született fiatal gólyák szorgalmasan gyakorolják a siklórepülést, majd csoportokba verődve órákon át úgy viselkednek, mintha a nagy vándorúi részleteit beszélnék meg. És hiába az augusztusi napsütés, hiába a meteorológia biztató előrejelzései, a gyülekező gólyacsapatok hamarosan elindulnak több ezer kilométeres vándorútjukra. (P. s.) Barczi Pál munkája Újdonságok az erdőkből Az Erdei Termék Vállalat évről évre újabb árucikkeket küld az üzletekbe. Mindezek erdei melléktermékekből, vadon termő gyümölcsökből, gombákból készülnek. A vállalat miskolci kirendeltsége, amely országosan a legtöbb értéket menti ki a Blikkből és a környező erdőségekből. most is bővítette az Ady Endre utcában levő boltjának cikklisíáját. Legújabban fából és szarvasagáncsból faragott különböző ajándék- és dísztárgyakat is árusít. Hamarosan ízletes újdonságuk lesz a mustáros poharakban árusított ecetes gomba is. Nö vend ék bi k a-export Spa n v o í o r sssá" ba A közelmúltban új vevő jelentkezett a borsodi élőállatpiacokon. A megye gazdaságainak lehetőségük, nyílt több száz fiatal, növendékbika eladására. A még kis súlyú, de könyen felbosszantható, harcias bikákat Spanyolországba exportálják. A vásárlók ugyan nem közölték, mi '.esz a növendékbikák további sorsa, de feltehető, hogy egy részük az arénákba kerül. Az exportőrök ugyanis külön örömmel vásárolták meg a Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság fiatal bikáit. Ezek a .borzderes li isisig a Nagymiskolci Illői Gazdaságban? A miskolci piacok ellátásában jelentős szerepet betöltő Nagymiskolci Állami Gazdaság is megsínylette az idei aszályt. Ennek • ellenére néhány zöldségféléből és tojásból az elmúlt évinél is nagyobb mennyiséget sikerült piacokra küldeniük. A zöldbab a szárazság miatt a legtöbb helyen alig adott termést. A gazdaság öntözött tábláiról a tervezett 12 vagon helyett 16 vagon zöldbabot sikerült leszedni. A gyömrő- pusztai tojásgyár már eddig több mint ötmillió tojást termelt. Ebből csupán a vasgyári piacon mintegy háromnegyed milliót értékesítettek. A nagy baromfitelepen most újfajta hibridtyúkot honosítanak meg. A francia Studier cégtől vásárolt 10 ezer jércé- től a háziasszonyok által jobban kedvelt, barna héjú tojásokat várnak. Jól sikerült a gazdaságban az aratás is. Az aszály ellenére búzából holdanként 16,4 mázsás átlagtermést takarítottak be. Gyönyörű termést ígér a gazdaság hemádnémeti öreg almáskertje. A többszöri árasztással öntözött gyümölcsös a tervezett 60 vagon helyett csaknem százvagonos termést fgér. Ok is adhatnak értékeket A finnyás emberek félredobják a hibás gyümölcsöt. Nem törődnek vele, hogy ép része is van. Különösen akkor nem, ha válogathatnak az egészséges gyümölcsük sokaságából. — A gyerekekkel azonban mégsem tehetjük ugyanezt Remélhetőleg ma már mindenki iszonyodik a Tajgetosz hegyének nevezetességétől. Bár mi néha úgy érezzük, nem mindenki. Megdöbbentő, de esetenként még egy-egy pártfogásunkba vett gyerek előtt is kimondják: „valamikor őt is ledobták volna arról a hegyről” ... Ezt az elkeseredett hangú véleményt olyan embertől hallottuk a minap, akit ifjúság- védelmi munkával bíztak meg. Ezen belül pedig egyik lényeges ieladata az. hogy törődjön az értelmileg fogyatékos gyerekekkel. keressen munkát számukra. Társadalmi megbízatásként kapta ezt a feladatot — mint ahogyan a közelmúltban megkapta például Miskolcon a KISZ, az SZMT, a nőtanács és a Vöröskereszt számos aktívája is —. mégpedig a városi tanács munka-, illetve művelődésügyi osztálya mellett működő gyermek- és ifj úságvédel m i munkacsoport- jának elnökétől. Társadalmi törődésre van ugyanis szükség az értelmileg fogyatékos gyerekekkel kapcsolatban, mert legtöbbjükkel a szülők már nem törődnek. Így rossz körülmények közé, veszélyeztetett környezetbe kerülhetnek. Előfordult már például, hogy garázdálkodó galerik szinte végrehajtó kézként, „munkaeszközként” használták Id az ilyen gyerekeket, akiket könnyen rábeszélhettek, vagy rákényszerithettek büntetendő tettek elkövetésére. — Meg kell mentenünk ezeket a gyerekeket — határozták el a városi tanács illetékesei. — Segítenünk kell elhelyezkedésükben. A munka, a munkahelyi környezet, az egészséges világ rájuk is jó hatással van. Megfelelő körülmények között ők is adhatnak értékeket. Legtöbbjük alkalmas fizi Icai munkára, mások kézbesítőknek, kisegítőknek. És a tanács munkaügyi osztálya felkért számos vállalatot. üzemet: ajánljanak fel ilyen munkalehetőségeket. Legtöbb helyen azonban nagy zárkózottsággal, vagy idegenkedéssel fogadták a kérést. Emiatt hallottuk az elöljáróban említett elkeseredett hangú véleményt az ifjúságvédelem egyik szolgálatkész aktívájától. Hallottuk továbbá a következőket: T udjuk, hogy a különféle vállalatoknál, üzemeknél van lehetőség az általunk patronált fiatalok elhelyezésére, mégsem tapasztaljuk eléggé a humanitás megnyilvánulását. Es ebben kérjük a társadalmi szervek segítségét. Tulajdon- kép pen nem megerőltető segít- ségadásról van szó, hiszen, ha egy-két gyereket felvesznek egy-egy helyre, az ott nem jelenthet nagy gondot Igaz, hogy az értelmi fogyatékos fiatalok igénylik a megértést, a szere te tét a munkahelyeken is. de ennek fokozása igazán nem árt az ép. egészséges emberek között sem. It. A. Amikor a Scotland Yard búj ócskát játszik „Ilyesmi még nemigen fordult elő a bécsi bűnözés történetében.” — Ezzel a felkiáltással kezdődő tudósítást olvashattunk bécsi laptársunk, a Volksstimme hasábjain. Vajon mi történt a „Kék Duna” partjainál? Randevúra érkezett az osztrák fővárosba Mister Buttler, a híres londoni Scotland Yard főfelügyelője. Nem valami szép bécsi nővel akart találkozni. Korántsem. Akire kíváncsi volt, az telokügynök Londonban, klubtulajdonos és — gyanúsított. Ugyan mivel? Nos. azzal, hogy ez a körözött angol úr, név szerint Charles Whitnall, a Themzébe fullasztotta volna barátját, Jack Buggy-t, a londoni alvilág, a Sohó királyát. És ez a vízbe fojtás kapcsolatban állt egy nagyarányú postarablással, amelynek „öröksége” még nem került elő. Whitnall úrnak nemcsak a gyilkosság gyanúja alól kellene tisztáznia magát, hanem az alól is, hegy tud meggyilkolt barátja és a pénz kapcsolatáról. De miért kereste ezt az urat a Scotland Yard kiváló Mister Buttler-e éppen Becsben? Nos, azért, mert az alvilág királyának halála után a hű barát feleségével és gyermekeivel együtt nyomtalanul eltűnt Londonból, majd amikor már az egész angol sajtó őt gyanúsította a gyilkossággal (ami az elillanás következtében nem is meglepő), Whitnall egyszerre Becsből jelentkezett Buttler főfelügyelőnél. Közölte, hogy a semleges Ausztria fővárosában hajlandó találkozni vele. Ezért érkezett Becsbe Mister Buttler, és ezért várakozott egy délután az elegáns Ambassador Hotelben Whitnall úrra, aki a hotelbe érkező ügyvédje útján azt üzente, hogy hamarosan kész vallomást tenni a főfelügyelőnek ezen a szent helyen. Ott várakozott velük a bécsi rendőrség két magas rangú tisztviselője is. mert a nemzetközi egyezmények értelmében az angol felügyelő csak az o társaságukban hallgathatta ki Becsben honfitársát. A várakozás feszült légkörébe eg.vszercsak telefoncsengés hasított bele. A kagyló másik végén „a Soho embere" néven jelentkezett valaki, és közölte, hogv csak akkor beszél, ha az osztrák rendőrtisztek nem hallják, amit mond. Miután megmagyarázták a telefonálónak (aki feltehetően nem volt más, mint Whitnall űrt. hogv a bécsi rendőrtisztek jelenléte kötelező, az iránt érdeklődött, letartóztathatják-e. Megnyugtatására közölték vele, hogy egyelőre nincs letartóztatási parancs ellene, csupán felvilágosítását akarják hallani. O Üjabb várakozás kezdődött, aztán ismét csengett a telefon. „A Sohó embere” ismét jelentkezett. Most azt kérte, újságírók ne hallják, amit mond. Ezt nehéz volt teljesíteni, mert Buttlerrel érkeztek tudósítók Londonból, és a bécsi újságírók is megjelentek. Ennek ellenére megígérték, hogy ezt a kérését is teljesítik. Amikor azonban Mister Buttler megjelent a szálló halijában, egyszerre úgy körülvették a tudósítók, hogy azt se tudta, mit csináljon. Szégyenszemre egy konyhalány segítségével, a pince rejtett folyosóján át menekültek el az angol és az osztrák rendőrség képviselői, ám -r- hasztalan. Amint ismét az utca felszínére értek, az újságírók máris a nyomukban voltak. Mit lehetett tenni? A rendőrök taxiba vágták magukat, és így menekültek tovább. Az újságírók sem voltak restek, ők is kocsiba ugrottak. Hídépítés fajtával keresztezett növendékállatok pedig sötétebb színiek, s igen harcias külsejúek. Am a sors itt már a rendőrségnek kedvezett, mert velük a taxisok nyugodtan száguldoztak, hiszen utasaik biztosítékot nyújtottak minden büntetés ellen. Az újságírók taxisai azonban nem lehettek ilyen nagy- legények, őket nem védte utasaik beosztása. A búj ócska így a rendőrség győzelmével végződött, es egy harmadik szállodában (többszöri rejtélyes telefonálgatás után) mégiscsak találkozhatott a Scotland Yard képviselője a gyanúsítottal. Ám vajúdtak a hegyek, és megszületett a nevetséges egér. Whitnall úr kijelentette, hogy tanúkkal tudja igazolni: semmi köze a gyilkossághoz. Londonból azért tűnt el, mert barátja meggyilkolása utón a banda tagjai megfenyegették. Egyszer autójában fogy vérrel támadtak rá, alig tudott elmenekülni. A postarablásról és az eldugott százezer fontról egy szót sem szólt a londoni telekügynök, majd amilyen rejtélyesen érkezett, úgy el is tűnt. Üjabb randevúra nem tett ígéretet. ,YIá(c Iván Ejnye... Ha valami hiánycikk és ezért nem kapható, az bosszantó. De soklta, bosszantóbb, ha valami re nagy szükség van. kapható is, de egy apróság, mondjuk a „szent bürokrácia miatt mégsem lehet hozzájutni, llyesvalami okozott bosz- szúságot, sőt, kárt is a tiszaltarádi Üj Elet Termelőszövetkezetnek. A minap két kombájnuk állt le kisebb törés miatt A hegesztéshez oxigénre volt szükségük, ami éppen elfogyott. Sebaj, máris indult kis tehergépkocsijuk a miskolci oxigéngyárba. Több mint százkilométeres utazás után, 11 óra 10 perckor értek célhoz. A pénztár azonban csak 11 óráig „üzemel”. Hiába van árukiadás még délután is, befizetni csak a pénztárban lehet. Fizetés nélkül pedig nincs oxigén. Hiába volt kérés, magyarázkodás, hogy oxigén hiányában két> kombájn vesztegel, hogy messziről jöttek stb., stb. A tehergépkocsi kénytelen volt üresen hazagurulni, a kombájnok 24 órával tovább vesztegelni, mert ami „szabál, m szabói”. Másnap újból egy kis autózás, s mivel sem defekt, sem motor- hiba nem jött közbe, szerencsére még nyitva találták a pénztárt. Haza is vitték a drága oxigént, s egy óra múlva már aratott is a kombájn. Mit számit egy ilyen nagy tsz-nek a több mint 200 kilométernyi felesleges autózás, az időpocsékolás, az aratás utolsó napjaiban veszteglő két kombájn?' Fő az, hogy a pénztár órát betartotta'• <p. s.) Tamás Ervin festmény#
