Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Vasárnap. 1908. augusztus 4. északmagyarország 7 l fiy&ekezíieSi a gólyák Még csak most kezdő­dött a nyár második „felvonása’’, de már van, ami arra figyelmeztet: rohamos gyorsasággal közeledik az ősz. Nem tudni kinek, vagy minek a hívó szavára, milyen értesítés alapján, de me­gyénk több részében is százas csapatokban gyü­lekeztek össze kedves madaraink, a gólyák. Ilyen, valóságos gólya­kongresszus látható nap­jainkban a Szerencs és Mád közötti, kissé vize­nyős réteken is. Az öreg és a már nálunk szüle­tett fiatal gólyák szor­galmasan gyakorolják a siklórepülést, majd cso­portokba verődve órá­kon át úgy viselkednek, mintha a nagy vándorúi részleteit beszélnék meg. És hiába az augusztusi napsütés, hiába a meteo­rológia biztató előrejel­zései, a gyülekező gólya­csapatok hamarosan el­indulnak több ezer kilo­méteres vándorútjukra. (P. s.) Barczi Pál munkája Újdonságok az erdőkből Az Erdei Termék Vállalat évről évre újabb árucikkeket küld az üzletekbe. Mindezek erdei melléktermékekből, va­don termő gyümölcsökből, gombákból készülnek. A vál­lalat miskolci kirendeltsége, amely országosan a legtöbb értéket menti ki a Blikkből és a környező erdőségekből. most is bővítette az Ady End­re utcában levő boltjának cikklisíáját. Legújabban fából és szarvasagáncsból faragott különböző ajándék- és dísztár­gyakat is árusít. Hamarosan ízletes újdonságuk lesz a mus­táros poharakban árusított ecetes gomba is. Nö vend ék bi k a-export Spa n v o í o r sssá" ba A közelmúltban új vevő je­lentkezett a borsodi élőállat­piacokon. A megye gazdasá­gainak lehetőségük, nyílt több száz fiatal, növendékbika ela­dására. A még kis súlyú, de könyen felbosszantható, har­cias bikákat Spanyolországba exportálják. A vásárlók ugyan nem közölték, mi '.esz a növen­dékbikák további sorsa, de feltehető, hogy egy részük az arénákba kerül. Az exportő­rök ugyanis külön örömmel vásárolták meg a Mezőnagy- mihályi Állami Gazdaság fia­tal bikáit. Ezek a .borzderes li isisig a Nagymiskolci Illői Gazdaságban? A miskolci piacok ellátásá­ban jelentős szerepet betöltő Nagymiskolci Állami Gazda­ság is megsínylette az idei aszályt. Ennek • ellenére né­hány zöldségféléből és tojás­ból az elmúlt évinél is na­gyobb mennyiséget sikerült piacokra küldeniük. A zöld­bab a szárazság miatt a leg­több helyen alig adott ter­mést. A gazdaság öntözött tábláiról a tervezett 12 vagon helyett 16 vagon zöldbabot sikerült leszedni. A gyömrő- pusztai tojásgyár már eddig több mint ötmillió tojást ter­melt. Ebből csupán a vasgyá­ri piacon mintegy háromne­gyed milliót értékesítettek. A nagy baromfitelepen most új­fajta hibridtyúkot honosíta­nak meg. A francia Studier cégtől vásárolt 10 ezer jércé- től a háziasszonyok által job­ban kedvelt, barna héjú tojá­sokat várnak. Jól sikerült a gazdaságban az aratás is. Az aszály ellené­re búzából holdanként 16,4 mázsás átlagtermést takarítot­tak be. Gyönyörű termést ígér a gazdaság hemádnémeti öreg almáskertje. A többszöri árasztással öntözött gyümöl­csös a tervezett 60 vagon he­lyett csaknem százvagonos ter­mést fgér. Ok is adhatnak értékeket A finnyás emberek félre­dobják a hibás gyümöl­csöt. Nem törődnek ve­le, hogy ép része is van. Kü­lönösen akkor nem, ha válo­gathatnak az egészséges gyü­mölcsük sokaságából. — A gyerekekkel azonban mégsem tehetjük ugyanezt Remélhetőleg ma már min­denki iszonyodik a Tajgetosz hegyének nevezetességétől. Bár mi néha úgy érezzük, nem mindenki. Megdöbbentő, de esetenként még egy-egy párt­fogásunkba vett gyerek előtt is kimondják: „valamikor őt is ledobták volna arról a hegy­ről” ... Ezt az elkeseredett hangú véleményt olyan embertől hal­lottuk a minap, akit ifjúság- védelmi munkával bíztak meg. Ezen belül pedig egyik lénye­ges ieladata az. hogy törődjön az értelmileg fogyatékos gye­rekekkel. keressen munkát számukra. Társadalmi megbí­zatásként kapta ezt a felada­tot — mint ahogyan a közel­múltban megkapta például Miskolcon a KISZ, az SZMT, a nőtanács és a Vöröskereszt számos aktívája is —. mégpe­dig a városi tanács munka-, illetve művelődésügyi osztálya mellett működő gyermek- és ifj úságvédel m i munkacsoport- jának elnökétől. Társadalmi törődésre van ugyanis szükség az értelmileg fogyatékos gyerekekkel kap­csolatban, mert legtöbbjükkel a szülők már nem törődnek. Így rossz körülmények közé, veszélyeztetett környezetbe ke­rülhetnek. Előfordult már pél­dául, hogy garázdálkodó gale­rik szinte végrehajtó kézként, „munkaeszközként” használták Id az ilyen gyerekeket, akiket könnyen rábeszélhettek, vagy rákényszerithettek büntetendő tettek elkövetésére. — Meg kell mentenünk eze­ket a gyerekeket — határoz­ták el a városi tanács illetéke­sei. — Segítenünk kell elhe­lyezkedésükben. A munka, a munkahelyi környezet, az egészséges világ rájuk is jó hatással van. Megfelelő körül­mények között ők is adhatnak értékeket. Legtöbbjük alkal­mas fizi Icai munkára, mások kézbesítőknek, kisegítőknek. És a tanács munkaügyi osz­tálya felkért számos vállala­tot. üzemet: ajánljanak fel ilyen munkalehetőségeket. Legtöbb helyen azonban nagy zárkózottsággal, vagy idegen­kedéssel fogadták a kérést. Emiatt hallottuk az elöljá­róban említett elkeseredett hangú véleményt az ifjúságvé­delem egyik szolgálatkész ak­tívájától. Hallottuk továbbá a következőket: T udjuk, hogy a kü­lönféle vállalatok­nál, üzemeknél van lehetőség az általunk patro­nált fiatalok elhelyezésére, mégsem tapasztaljuk eléggé a humanitás megnyilvánulását. Es ebben kérjük a társadalmi szervek segítségét. Tulajdon- kép pen nem megerőltető segít- ségadásról van szó, hiszen, ha egy-két gyereket felvesznek egy-egy helyre, az ott nem je­lenthet nagy gondot Igaz, hogy az értelmi fogyatékos fiatalok igénylik a megértést, a szere te tét a munkahelyeken is. de ennek fokozása igazán nem árt az ép. egészséges em­berek között sem. It. A. Amikor a Scotland Yard búj ócskát játszik „Ilyesmi még nemigen for­dult elő a bécsi bűnözés tör­ténetében.” — Ezzel a felkiál­tással kezdődő tudósítást ol­vashattunk bécsi laptársunk, a Volksstimme hasábjain. Vajon mi történt a „Kék Du­na” partjainál? Randevúra érkezett az oszt­rák fővárosba Mister Buttler, a híres londoni Scotland Yard főfelügyelője. Nem valami szép bécsi nő­vel akart találkozni. Koránt­sem. Akire kíváncsi volt, az telokügynök Londonban, klub­tulajdonos és — gyanúsított. Ugyan mivel? Nos. azzal, hogy ez a körö­zött angol úr, név szerint Charles Whitnall, a Themzébe fullasztotta volna barátját, Jack Buggy-t, a londoni alvi­lág, a Sohó királyát. És ez a vízbe fojtás kapcsolatban állt egy nagyarányú postarablással, amelynek „öröksége” még nem került elő. Whitnall úrnak nemcsak a gyilkosság gyanúja alól kellene tisztáznia magát, hanem az alól is, hegy tud meggyilkolt barátja és a pénz kapcsolatáról. De miért kereste ezt az urat a Scotland Yard kiváló Mister Buttler-e éppen Becsben? Nos, azért, mert az alvilág királyának halála után a hű barát feleségével és gyerme­keivel együtt nyomtalanul el­tűnt Londonból, majd amikor már az egész angol sajtó őt gyanúsította a gyilkossággal (ami az elillanás következté­ben nem is meglepő), Whitnall egyszerre Becsből jelentkezett Buttler főfelügyelőnél. Közölte, hogy a semleges Ausztria fő­városában hajlandó találkozni vele. Ezért érkezett Becsbe Mister Buttler, és ezért várakozott egy délután az elegáns Ambas­sador Hotelben Whitnall úrra, aki a hotelbe érkező ügyvédje útján azt üzente, hogy hama­rosan kész vallomást tenni a főfelügyelőnek ezen a szent helyen. Ott várakozott velük a bécsi rendőrség két magas ran­gú tisztviselője is. mert a nemzetközi egyezmények ér­telmében az angol felügyelő csak az o társaságukban hall­gathatta ki Becsben honfitár­sát. A várakozás feszült légköré­be eg.vszercsak telefoncsengés hasított bele. A kagyló másik végén „a Soho embere" néven jelentkezett valaki, és közölte, hogv csak akkor beszél, ha az osztrák rendőrtisztek nem hallják, amit mond. Miután megmagyarázták a telefonáló­nak (aki feltehetően nem volt más, mint Whitnall űrt. hogv a bécsi rendőrtisztek jelenléte kötelező, az iránt érdeklődött, letartóztathatják-e. Megnyug­tatására közölték vele, hogy egyelőre nincs letartóztatási parancs ellene, csupán felvilá­gosítását akarják hallani. O Üjabb várakozás kezdődött, aztán ismét csengett a telefon. „A Sohó embere” ismét jelent­kezett. Most azt kérte, újság­írók ne hallják, amit mond. Ezt nehéz volt teljesíteni, mert Buttlerrel érkeztek tudó­sítók Londonból, és a bécsi új­ságírók is megjelentek. Ennek ellenére megígérték, hogy ezt a kérését is teljesítik. Amikor azonban Mister Buttler megjelent a szálló halijában, egyszerre úgy kö­rülvették a tudósítók, hogy azt se tudta, mit csináljon. Szégyenszemre egy konyha­lány segítségével, a pince rej­tett folyosóján át menekültek el az angol és az osztrák rend­őrség képviselői, ám -r- hasz­talan. Amint ismét az utca felszí­nére értek, az újságírók már­is a nyomukban voltak. Mit lehetett tenni? A rendőrök taxiba vágták magukat, és így menekültek tovább. Az újságírók sem voltak res­tek, ők is kocsiba ugrottak. Hídépítés fajtával keresztezett növen­dékállatok pedig sötétebb szí­niek, s igen harcias külsejúek. Am a sors itt már a rendőr­ségnek kedvezett, mert velük a taxisok nyugodtan száguldoz­tak, hiszen utasaik biztosítékot nyújtottak minden büntetés el­len. Az újságírók taxisai azon­ban nem lehettek ilyen nagy- legények, őket nem védte uta­saik beosztása. A búj ócska így a rendőrség győzelmével végződött, es egy harmadik szállodában (több­szöri rejtélyes telefonálgatás után) mégiscsak találkozhatott a Scotland Yard képviselője a gyanúsítottal. Ám vajúdtak a hegyek, és megszületett a nevetséges egér. Whitnall úr kijelentette, hogy tanúkkal tudja igazolni: semmi köze a gyilkossághoz. Londonból azért tűnt el, mert barátja meggyilkolása utón a banda tagjai megfenyegették. Egyszer autójában fogy vérrel támadtak rá, alig tudott el­menekülni. A postarablásról és az eldugott százezer fontról egy szót sem szólt a londoni telekügynök, majd amilyen rej­télyesen érkezett, úgy el is tűnt. Üjabb randevúra nem tett ígéretet. ,YIá(c Iván Ejnye... Ha valami hiánycikk és ezért nem kapható, az bosszantó. De soklta, bosszantóbb, ha valami re nagy szükség van. kapható is, de egy apró­ság, mondjuk a „szent bürokrácia miatt még­sem lehet hozzájutni, llyesvalami okozott bosz- szúságot, sőt, kárt is a tiszaltarádi Üj Elet Ter­melőszövetkezetnek. A minap két kombájnuk állt le kisebb törés miatt A hegesztéshez oxigénre volt szükségük, ami ép­pen elfogyott. Sebaj, máris indult kis teher­gépkocsijuk a miskolci oxigéngyárba. Több mint százkilométeres utazás után, 11 óra 10 perckor értek célhoz. A pénztár azonban csak 11 óráig „üzemel”. Hiába van árukiadás még délután is, befizetni csak a pénz­tárban lehet. Fizetés nélkül pedig nincs oxi­gén. Hiába volt kérés, magyarázkodás, hogy oxigén hiányában két> kombájn vesztegel, hogy messziről jöttek stb., stb. A tehergépkocsi kényte­len volt üresen hazagu­rulni, a kombájnok 24 órával tovább vesztegel­ni, mert ami „szabál, m szabói”. Másnap újból egy kis autózás, s mivel sem defekt, sem motor- hiba nem jött közbe, szerencsére még nyitva találták a pénztárt. Haza is vitték a drága oxi­gént, s egy óra múlva már aratott is a kom­bájn. Mit számit egy ilyen nagy tsz-nek a több mint 200 kilomé­ternyi felesleges autó­zás, az időpocsékolás, az aratás utolsó napjaiban veszteglő két kombájn?' Fő az, hogy a pénztár órát betartotta'• <p. s.) Tamás Ervin festmény#

Next

/
Oldalképek
Tartalom