Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-18 / 194. szám

^tódrnap, IMS. augusztus IS. ESZAKMAGYARORSZÁG 3 A ssoeialismns építésének általános törvénye Megjegyzések a párt és a munkásosztály vezető szerepéről Szófiai farka sző ff es 2. Jelbeszéd és zene — félreértésekkel A Autóra, vagy lakásra? — A magánlakás-építés ha­zánkban egyre jobban növek­szik — mondja Szabán Tibor, a magónlakásépítésí szolgálat vezetője. — Annál szomorúbb, hogy ez Miskolcra alig vonat­kozik. A magánházak, lakások építése nem nő egyenes arány­ban a lakosság megtakarított pénzével. Pedig a magánlakás- építés a lakáskérdés megoldá­sának fontos, szerves része. Ennek állami befolyásolására, gazdaságosabbá tételére, meny- nyiségi fokozására, létesült az elmúlt évben a szolgálat. A mi példánk nyomán azóta mar az egész ország nagyobb városai­ban szerveztek ilyet. — Milyen szolgáltatásokkal állnak az építtetők rendelke­zésére? — Vállaljuk az egyedülálló családi házak, csoportos csalá­di házak, sor- és társasházi lakások építtetésével kapcso­latban felmerülő összes mun­kákat. Díjtalan szolgáltatások­kal is — típustervek ajánlása, telekkínálat, tanácsadás — az építtetők rendelkezésére ál­lunk. Ha valamennyi szolgál­tatást igénybe veszik, „kulcs­átadásai” lakásépítésről beszé­lünk. Ennek díjazása 2500— 3000 forint között lehet. Az építtető azonban választhat szolgáltatásaink közül egyet is. — Elégedcltck-e végzett munkájukkal? — Ügyfeleink igen. Mi nem. A szolgálat eddig nem tudta teljes mértékben teljesíteni fel­adatát. Ennek egyik legfonto­sabb oka a telekhiány. A má­sik, hogy a gomba módra sza­porodó állami lakások azt a hitet keltik az emberekben, hogy nem érdemes építtetni, hiszen az állami lakások ilyen Ütemű építése révén hamaro­san ők is lakástulajdonosok lesznek. Inkább autóra gyűjte­nek. Elfeledkeznek róla, hogy a százával épülő lakásokra ezrek várnak, többnyire olya­nok, akik valóban rászorulnak. — Mit vár az elkövetkezendő évektől? — A tanácsi szervek min­dent megtesznek újabb telkek felszabadításáért. Ez és az ed­digi ügyfeleink megelégedett­sége biztosítékot nyújtanak rá, hogy a szolgálat még nagyobb mértékben válik majd a ma­gánlakásépítés fellendítésének eszközévé. || I,1 , ' ii Csehszlovák és magyar építő munkások rövid megbeszélése munkakezdés előtt. Foto: Román Dénes első termékeinek felhasználá­sával készítenek el. A nagy­súlyú, előregyártott elemek szállításához most készítik az építkezés területén az utakat. Nagyméretű, szlovák és ma­gyar nyelvű tábla hirdeti, hogy a „VUIS” rendszerű betoncölö­pozását nem a hagyományos módon végzik el. Nagyfokú gépesítéssel, úgy nevezett vib- rált-fúrt betoncölöpözési eljá­rással a kassai vállalat dolgo­zói összesen 527 darab cölöpöt készítenek el 8 méter mélység­ben. Ez a munkájuk mintegy után elvégzik majd a próba- termelést is. Tárgyalások folynak arról, hogy ugyanezt a technológiát fogják majd alkalmazni a to­vábbi házgyári lakásépítkezé­seknél. (o. j.) . és hajnali ötkor is. (A mi idő­számításunk szerint ez 04 órát jelent.) Másnap a Rakéta étterem előtt levő hatalmas parkban megjelent a Syrius transzpa­renst viselő Ikarusz autóbusz. Vagy három-négyezer ember szoronghatott az alkalmi szín­pad előtt. Először egy „ál- hippy” zenekar játszott felis- merhetetlen dallamokat, kí­nos mozdulatok és a közönség nemtetszésének kíséretében. Túléltük. Azután cowboy nadrágas lengyel gitárzenekar következett, két remek szóló­énekessel, kellemes, ízléses muzsikát produkálva, arány­lag szegényes technikai be­rendezéssel. Az est fénypontja a Syrius zenekar volt és a két kitűnő táncdalénekes, Mátrai Zsuzsa és Poór Péter. Sikerre men­tek, — egy Tom Jones szám­mal kezdték, azzal, amivel szállodánk halijában éjszaka és hajnalban találkoztunk. Ki­robbanó sikere volt a Poór Péter énekelte, remekül hang­szerelt számnak. Mi először fanyar mosollyal néztünk egymásra, de bekapcsolódtunk a bolgárok kezdeményezte üte­mes tapsba. Szófia másfél héten át han­gos volt a zenétől és a vidám tánctól. S ebben a hangulatte- remtésben jó helyezésük volt a magyaroknak. A Syrius együttest ki tudja, hányszor tapsolták vissza a Rakéta színpadán és a város más he­lyein. Poór Péter, Mátrai Zsu­zsa és Magay Klementina neve napok alatt közismert lett a VIT nemzetközi táboraiban. A KISZ Központi Művészegyüt­tes, a Rajkó-zenekar, vagy a Pécsi Balett szófiai szereplése is közismert már itthon. Mű­vészeti delegációnk produkciói igényesek, magas művészi színvonalúak voltak. Jól szó­rakoztattak. Otthonosan mo­zogtak a külföldi, a nemzet­közi környezetben. Nem vélet­len, hogy szereplésüket, fellé­péseiket nagy érdeklődés és még nagyobb siker kísérte. Volt azután egy zenés, tán­cos összejövetel, ahol már né­ha túllépték a jóízlés hatá­rát, pedig ezt a Salle Festi va­le csarnokában rendezték, s csak meghívóval lehetett be­lépni. Igaz, egy meghívóért két-három hippy-jelvényt is adtak a börzén, meg a bejá­ratnál. Angol, bolgár, lengjél, jamaicai és szudáni zenekar játszott, váltva. Különféle hangszereken, különféle stílus­ban. Az erősítők .szinte élvez­hetetlenné torzították a mu­zsikát, a táncparketten a né­ger zenekar dallamainál el­szabadult a pokol. Cirkuszi mutatványoknak beillő att­rakciók tarkították, amit tánc ürügye alatt csináltak. Néha már nem lehetett tudni, kinek ki a párja. Voltak, akik pár nélkül beálltak a táncolok for­gatagába, aztán lejöttek a vi- askodók tömegéből. S ettől csak az volt nagyobb attrak­ció, amikor a zene elhallga­tott és jött a „tetszésnyilvání­tás”, a VIT-en persze nem az őrjöngő hangszerelesű zenekarok és táncegyüt­tesek, hanem az ízléses, mű­vészi igényű produkciók vol­tak túlsúlyban. Csak egy ki­csit sok volt Tom Jorrsból. (Folytatjuk) Paulovits A go s to« félreértések. Sőt, néha bosszús meglepetések is adódtak. Alighogy megérkeztünk a Szófiától mintegy 15 kilomé­terre levő, Tapolcához hasonló Bankiába, első utunk a büfé­be vezetett. A pult innenső ol­daláról mutogattuk, mit kó­láink. Sörre szomjaztunk, így mikor a kiszolgáló megfogta az üveget, rábólintottunk, ő azonban a rumosüveghez is hozzányúlt. Ráztuk a fejün­ket, hogy nem kérünk. Moso­lyogva leültetett, s perceken belül elénk tette a fél liter ru­mot három pohárral. Először azt gondoltuk, téve­dés történt. Reklamáltunk. Azt sem értették. Elő a tolmácsot, s elpanaszoltuk, hogy alkoho­listának néznek bennünket. Sör helyett rumot hoznak. Mire ő a kiszolgálóhoz fordult, aztán vissza hozzánk, mondván: Ti rumot kértetek. Dehogy rumot, a sörösüveg­nél bólintottunk... S ekkor kitört a nevetés. A bolgároknál fordítva van, mint nálunk, ök az igennél intenek, rázzák a fejüket és a nemnél bólintanak. Még komikusabb volt, ami­kor táncos összejövetelen az egyik magyar fiú felkért egy bolgár kislányt, s az nemet intett, s utána felállt, megin­dult a magyar fiú után. Az üzletben visszarakták előlünk a polcra, amit meg akartunk venni. Jegyet kaptunk oda, ahová szabad belépőnk volt, s így tovább. A legmókásabb az volt, amikor kínosan vigyáztunk, miként bólintunk, s a végén kiderült, nem is bolgárokkal társalogtunk. Teljes volt a zavar. B ulgáriában egyébként sze­retik a zenét is. Tom Jones a legkedveltebb külföldi énekes. Valóságos kultusza van. Mi is szeretjük, de ami ott volt!... Egyik le­mezét örömmel hallottam, amint szállodánk halijában ültünk. Aztán elmentünk, s amikor visszajöttünk, ismét az ő hangja töltötte be az egész szállodát. Azután éjfélkor is, A magyar küldöttség tag­jait nehéz volt megta­lálni a nappali órákban. Az előre meghatározott talál­kozók szinte sorozatosan kútba estek, annyi volt a közbeikta­tott program. Igaz, a véletlen sokszor nagyszerű segítőtárs volt, így azután mindennap összetalálkoztunk a csinos for­maruhát viselő delegátusaink­kal. Akkor azután percek alatt megtudtuk, mi történt az utóbbi huszonnégy órában, s mi lesz a következő esték programja. Egyszer feltűnt, hogy nem találtunk magyaro­kat a városban. Később meg­tudtuk, hogy fásítani mentek társadalmi munkában a Vito- sa hegységbe. Ez egyébként Szófia déli ha­tára. Szemet és szívet gyönyör­ködtető panorámát nyújt an­nak, aki felkapaszkodik mere­dek lejtőin, vagy. felül a la­novkára, hogy a magasba rö­püljön. A külföldiek általában nehezen vágnak neki az útnak, de azután a fáradságos kirán­dulásért mindent kárpótol a sok-sok élmény. A hegy fásí­tásában szinte minden delegá­ció részt vett, s mint bolgár barátaink mondták, ez az er­dő nagyszerű és maradandó példája lesz az ifjúság béke­óhajának. Erről egyébként hivatalos formában éppen oly sok szó esett, mint a baráti beszélge­téseken, vagy a véletlen hoz­ta összejöveteleken. Ha kéznél volt a tolmács, vagy a cso­portban akadt idegen nyelvet beszélő fiatal, könnyebben ment a dolog, ha pedig nem, jött a „jelbeszéd”, ami bizony az első napokban néhány vas­kos meglepetéssel járt. Kérdésekre válaszolva, az ember, ha anyanyelvét hasz­nálja is, gyakran rábólint fe­jével az igenre, ha ellenez va­lamit, megrázza fejét. Így van ez otthon is, hát még egy nem­zetközi forgatagban. Áz úgy­nevezett típuskérdéseket ha­mar megértettük, sokféle nyel­ven is. S a válaszoknál rábó- lintottunk, vagy tagadóan ráz­tuk fejünket. Ebből lettek a Tízemeletes lakóház a Házépíts Kombinát első termékeiből Kassai vállalat készíti a cölöpözést 2 hónapig tart. Mint Csizmár Vince, a kassai építőmunkások csoportvezetője elmondotta, vállalatuk ezért a munkáért különféle építőanyagokat kap cserébe. A cölöpök elkészítése pök elkészítését és bedolgozá­sát a Kassai Magasépítkezések NV. 07 számú egysége végzi. A Vörösmarty és a Dankó Pis­ta utca közötti több mint 100 méter hosszú lakóépület ala­A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat Miskolcon, a Vörösmarty utcában meg­kezdte egy tízemeletes, 172 la­kásos lakóház építését, melyet a Miskolci Házépítő Kombinát nem hangerővel és nem ünne­pélyes kinyilai koztatásokkal, esetleg álforradalmi frázisok­kal mérjük, ’ hanem egyetlen mutatója a munkáshatalom szilárdsága, az új társadalom építésének eredményei. Ná­lunk is voltak korábban vi­ták róla, hogy erősödött-e, vagy gyengült bizonyos idő­szakokban a párt vezető sze­repe. Hangot kaptak olyan né­zetek, amelyek szerint a párt vezető szerepét kizárólag azon mérjük, hogyan valósul meg különböző területeken a párt és a kormány politikája. Má­sok bizonyos fokig ezzel a né­zettel polemizálva azt állítot­ták, hogy a párt vezető sze­repe elsősorban azon múlik, hogy különböző funkciókban kik dolgoznak, ezek mennyire képviselik a párt és a kor­mány politikáját. Nos, meg kell mondani, hogy ezt a vi­tát az idő eldöntötte és bebi­zonyította, hogy tulajdonkép­pen helytelen volt ezt a két álláspontot egymással szembe­állítani. Történelmi tapasztalat — és erre nem árt ismételten emlé­keztetni —, hogy a pártnak akkor van tekintélye, ereje, ha a kommunisták az adott terü­leten egységesek, szervezettek, ha jól és fegyelmezetten dol­goznak. Ezért az általános po­litikai és gazdasági kérdések, a munkahelyi feladatok helyes elvégzése egyetlen párttagot sem menthet fel az alól, hogy saját pártszervezetében, párt­csoportjában eleget tegyen a párttagsággal járó kötelezett­ségének. A pártvezetőségek közelgő újjáválasztása lehető­séget teremt rá, hogy a párt- szervezetek belső élete to­vább javuljon, erősödjék a párt szervezettsége, ezzel együtt továbbfejlődjék a párt és a munkásosztály vezető sze­repe szocializmust építő társa­dalmunkban. v. J. cialista társadalom alapvető területeinek felparcellázása és osztályozása a pártvezetés szükségessége szempontjából azt is jelentené, hogy egyes fontos területeket átengednénk a szocializmus iránt ingadozó, vagy ellenséges erők számára. Ezt a kockázatot sem a párt, sem a munkásosztály nem en­gedheti meg magának. A pozsonyi okmány tanul­mányozása kapcsán célszerű felidézni azt is, hogy a párt és a munkásosztály vezető szerepe szervesen összetartozó fogalmak, törvények. Nem be­szélhetünk a munkásosztály vezető szerepéről például párt- irányítás nélkül, ugyanúgy, mint ahogyan szó sem lehet a kommunista párt vezető szere­péről, igazi forradalmiságáról akkor, ha tevékenységében, po­litikájában, ideológiájában nem a munkásosztályt tekinti fő bázisának. A kommunista pártok csak úgy tudják bizto­sítani élcsapat szerepüket, áll­hatatosságukat, következetessé­güket, ha figyelmet fordítanak proletár jellegük megőrzésére. Hiszen a párt testesíti meg magában a proletariátus leg­nemesebb vonásait. Ez nem­csak a pártszervezetek össze­tételén múlik, hanem elsősor­ban pártpolitikai, gazdaságpo­litikai, ideológiai és vezetési stílus kérdése. Annak a párt­nak, amelynek meglazulnak a kapcsolatai a munkásosztály- lyal, válságba kerül, mert so­rai, hangadói közé kispolgári, álforradalmi elemek kerülnek, akik demagógiájukkal, zava­ros nézeteikkel veszélyeztethe­tik a párt forradalmi tevékeny­ségét, következetes szocialista, internacionalista politikáját. És megfordítva: a munkásosz­tály nem képes történelmi hi­vatását teljesíteni, vezetni a társadalom haladó osztályait, céltudatosan munkálkodni a szocialista társadalom felépíté­sén, ha akcióit, harcait nem marxista—leninista párt veze­Á pozsonyi "t kad továbbá az is, hogy min­den kommunista párt intema- cionalisla kötelessége rendsze­res időközönként ellenőrizni, hogyan érvényesül országá­ban a párt és a munkásosztály szerepe. A vezető szerep erő­södésének pedig legfőbb mér­céje, hogy az adott országban hogyan áll a szocializmus ügye, a munkásosztály hatalmi pozíciója. Erősödött-e, vagy gyengült a proletárdiktatúra, előrehaladás, vagy megtorpa­nás történt-e a szocializmus építésében. A kérdés ilyen jel­legű felvetése azért is fontos, mert a párt vezető szerepét Ij történelmi ^<>ku­tummal gazdagodott augusztus 3-án a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom. A hat szocialista ország kommunista pártja Pozsonyban aláírt nyi­latkozatának igazi értékét ma még korai lenne pontosan meghatározni. Egy azonban bi­zonyos: nagyon kritikus sza­kaszban nyújtott dán tő segít­séget a kommunista mozga­lomban felvetődött elvi és po­litikai nézeteltérések tisztázá­sához, s ezzel megteremtette a szocialista országok szorosabb együttműködésének feltételeit. Ismételten összefoglalta a szo­cialista társadalom építésének általános törvényszerűségeit, amelyeknek egyik leglényege­sebb, meghatározó vonása a munkásosztály és élcsapatá­nak, a kommunista pártnak vezető szerepe. Az erre vonatkozó pozsonyi megállapítások teljesen egybe­esnek az MSZMP korábbi ha­tározataival, állásfoglalásaival is. Az elmúlt tizenkét évben pártunk valamennyi kongresz- szusán, Központi Bizottságunk határozataiban mindenütt erő­teljesen hangsúlyozták a párt­vezetés jelentőségét, mint nél­külözhetetlen feltételét, eszkö­zét a szocializmus építésének. A munkásosztály nak vezető szerepe a szocia­lista társadalomban hatalmi kérdés Is. Következtetésként, ha gyengül a pártvezetés, ha csökken a párt tekintélye, ak­tivitása, egyúttal gyengül a proletáriátus államhatalmának ereje is. Az is bebizonyosodott nálunk, hogy a párt válsága szükségszerűen elvezet a szo­cialista államhatalom válságá­hoz. Ez megfordítva: a szocia­lista állam konszolidációja, megerősítése is csak a párt megújhodása, megerősítése út­ján mehet végbe. Voltak és vannak nemcsak nálunk, hanem a nemzetközi munkás-mozgalomban olyan nézetek, amelyek a pártírányi- tást kizárólag a politikai élet területeire vonatkoztatták. Más oldalról voltak akik a pártve­zetésen csakis ideológiai neve­lő munkát értettek. Megint mások a pártirányítás alatt el­sősorban az állami élet irá­nyítását gondolták. Szemben ezekkel a szűk, egyoldalú né­zetekkel a párt vezető szere­pének lenini értelmezése az egész társadalom valamennyi szférájának irányítását, vagyis a politikai, gazdasági, állami, ideológiai területeket magában foglalja. Tehát nem egy-egy területre, hanem az egész tár­sadalomra vonatkoztatta Lenin a párt vezető szerepét. A szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom