Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

ESZAKMAGYARORSZAO

5ä5

Vasárnap, 1908. június lö.

Kiknek

. . . £?

R

obert Kennedy meggyilkolása utáni napokban ezrek, milliók tették fel a kérdést mind Nyugaton, mind Keleten; miért nem korlátozzák végre Amerikában a lőfegyverek szabad adását, vételét. Ez a jogos igény nem most hangzott el először. Erről beszéltek a felháborodott emberek milliói John Kennedy és Luther King meggyilkolása után is, erről beszélnek, ha olyan statisztikákat olvasnak, amelyekből kiderül, hogy 1965- ben 2 millió 780 ezer volt az USÁ-ban a súlyos bűncselekmények száma. Erről beszélnek, ha megtudják, hogy az Egyesült Államokban minden órában elkövetnek egy emberölést, minden huszon- harmadik percben egy nemi erőszakot, minden huszonhe- tedik másodpercben egy betöréses lopást, és minden percben egy autólopást Sajnos, az emberek millióinak óhaja süket fülekre talál, így marad minden a régiben. Így aztán az ötvenböl huszonkilenc államban teljesen korlátlan a fegyverek vásárlása az USÁ-ban, a töb-. bibén pedig csak bizonyos mértékig korlátozott. Ennek tulajdonítható, hogy a revolverrel és a puskával kapcsolatos halálos balesetek az Egyesült Államokban tizenháromszor olyan gyakoriak, mint Angliában, Hollandiában és Japánban, hat és félszer olyan sűrűn fordulnak elő, mint Skóciában és Dániában, tehát olyan országokban, amelyekben különböző fajta korlátozások vannak érvényben.

Kik és miért nem akarják korlátozni a lőfegyverek szabad vásárlását az Egyesült Államokban ? A fegyver- anarchia fenntartásának fellegvára és egyik legnagyobb haszonélvezője a Nemzeti Fegyverklub, amely több mint egymillió „fegyveres amerikait” tömörít. A szervezet székháza Washingtonban három és fél millió dollár értékű gránit- és üvegköltemény, a Rhodo Island Avenuen. A fegyverklub — amerikai rövidítéssel: NRA —• évi tiszta jövedelme több mint négymillió dollár. Ebből mintegy egymillió a szervezet folyóiratában, az „Amerikai Fegyveres”-ben megjelent puska- és revolverhirde- tésekből származik. Ez a folyóirat persze az „érvek tömegét” zúdítja az ésszerű javaslat ellen, mondván: a fegyver nagyon is szükséges „a bűnözők és szükség esetén a kommunisták elleni harcban” Hogy miért ilyen magabiztosak az NRA vezetői? Azért, mert nemcsak szabadon kötik a fegyverek adását, vételét, minden megkötöttség nélkül teszik közzé lapjukban a puska, és revolverhirdetéseket, hanem a kormány támogatását is élvezik. A Newsweek szerint 1959 óta az NRA-nak juttatott támogatás összege meghaladja a 12 millió dollárt. Ebből 7,3 millió muníció és lőfegyver formájában jut a szervezethez. Rendszeres gyakorlat, hogy a hadsereg által leadott fegyverek jelentős részét az NRA kapja meg.

Így aztán teljesen érthető, hogy aszok az üzletemberek, szenátorok, akik érdekeltek a fegyverekből származó jövedelemben, ismét és ismét leszavazzák azt a törvényt, amely megtiltaná a szabad fegyvereladást. A Robert Kennedy elleni újabb erőszak ismét ráirányította a figyelmet e kérdésre, úgyany- nyira, hogy Johnson elnök is foglalkozott vele.

R

eméljük, az Egyesült Államokban is előbb- utóbb győzedelmeskedik a józan ész politikája, s olyan törvényt fogadnak el, mely megtiltja a szabad fegyvereladást.

Fodor László

IDiimozyalinak

% LONDON

J A londoni közigazgatási

♦ egyetemen pénteken mintegy ♦500 diák megalapította a

♦ „Forradalmi szocialista diák♦szövetség”-et. A szövetség ♦programja: munkáshatalom,

♦az an ti imperialista és a nem♦ zeti felszabadító mozgalmaik ♦támogatása, tiltakozás az eleien, hogy az oktatást az ural- ♦kodó osztály ellenőrzi.

♦

♦BUENOS AIRES

♦ Pénteken négy argentínai ^városban sztrájkba léptek az

♦ egyetemi reformot követelő $ diákok. Az esti órákban ösz- ♦szecsapásökra került sor a $ rendőrség és a fiatalok között.

♦ Több diákot letartóztattak.

| ZÜRICH

♦ Zürichben 500 diák részvé♦ telével rendeztek vitát a

♦ svájci egyetemek reformjáróL

♦ A diákok követelik, hogy részt ti vehessenek az ezt előkészítő

♦ b izottságokban.

♦ ISZTAMBUL

♦ Isztambulban, »hol már ? hosszabb ideje folyik a török

♦ diákok sztrájkja, a bölcsészeti

♦ fakultásról radikális diákok

♦ egy csoportja eltávolította a ♦mérsékelt diákvezetőiket. Az ♦összecsapásnak 50 sebesültje ♦van.

♦ ----------------------------|

♦

Lengyel ♦segítség ♦egy szovjet Ihalászhajónak

£ A Gdansk előtti vizeken M♦ gyulladt a Vetluga nevű szövőjét halászhajó. Segélykérő ra♦ kétajelzéseire a lengyel haditengerészet 365-ös számú

♦ gyorsnaszádja a helyszínre ♦sietett és megkezdte a harcot

♦ a lángokkaL Ezt követően

♦ újabb lengyel hajók érkeztek taz égő szovjet hajóhoz és

♦ egyesült erővel eloltották a tü- T zet

♦ A szovjet hajó legénységét

♦ a lengyel gyorsnaszád vette £ fedélzetére, a sérült hajót pe♦ dig egy másik lengyel egység

ő bevontatta a gdanski kikötődbe. i. i

Heti külpolitikai össze*

A magyar külpolitika különleges aktivitásának újabb hete zárult le.

VENDEGEK BUDAPESTEN

A hét elején ért véget eddigi legmagasabb indiai vendégünknek. Zakir Husain államelnöknek néhány napos magyarországi látogatása. A nagy ázsiai országgal való kapcsolataink intenzíven fejlődnek, s az indiai elnöknek Losonczi Pállal folytatott tanácskozásairól kiadott közlemény elégedetten nyugtázza viszonyunk alakulását. Fontos, alapvető nemzetközi kérdésekben is lényeges hasonlóságok vannak a magyar és az indiai álláspontban. Ugyancsak a harmadik világból, Afrikából érkezett hazánk másik vendége, Yerome felsővoltai külügyminiszter. Közismert a magyar külpolitika aktivitása az afrikai kontinensen, de e látogatás újabb országgal mélyítette el a baráti viszonyt.

Az indiai elnök látogatása is világpolitikai eseménynek minősül. A nemzetközi közvélemény érdeklődésének homlokterében állt a csehszlovák párt- és kormányküldöttség budapesti látogatása. A Dub- cek és Cemik vezette delegáció új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírására érkezett fővárosunkba, de persze a látogatás rövid időtartama is alkalmat nyújtott a tárgyalásokra. Amint arra a csehszlovák sajtó rámutatott, a magyar politikai vezetés nagy érdeklődéssel és megértéssel figyeli a csehszlovákiai fejleményeket. A pénteki barátsági nagygyűlésen Kádár János nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben szolidárisak a csehszlovák kommunistákkal és meggvőződésük, hogy a csehszlovák testvérpárt a szocialistaellenes erőkkel vívott következetes harcban győzelemre viszi a szocializmus ügyét. Alexander Dubcek pedig kijelentette, hogy hálásak pártunknak kormányunknak, népünknek a problémák iránti megértésért és a CSKP- nak és a csehszlovák kormánynak nyújtott támogatásért. A látogatás során elhangzott valamennyi megnyilatkozás nagy nyomatékkai emelte ki az internacionalizmus és a Szovjetunióval való barátság fontosságát, a szocialista országok egységének jelentőségét

AZ NDK VÍZUMRENDELETE

A szocialista országok szolidaritásának konkrét megnyilvánulása az a támogatás is, amit az NDK kormányának nyújtunk, amikor a nyugatnémet kormány és nyugati támogatóik ismét felszítják a Nyugat-Berlin körüli feszültséget Mint ismeretes, az NDK — állami szuverenitásának érvényesítéseképpen — útlevél- és vízumkényszert vezetett be a nyugatnémet állampolgárok beutazásainál, Nyugat-Berlin és az NSZK közötti forgalomban. A nyugati hatalmak „egyoldalúnak” minősítették e lépéseket, mintha lenne valamiféle szerződés a két német állam, vagy az NDK és . Nyugat-Berlin kapcsolataihoz. Sem jogi, sem politikai kifogás nem emelhető az intézkedések ellen. Mindez azonban mit sem zavarja a bonni köröket, amelyek most a potsdami négyhatalmi megállapodásokra hivatkoznak, arra az egyezményre, amelyet ők maguk már réigesróg felrúgtak. Közismert, hogy maga a nyugatnémet állam is e szerződések megszegésével jött létre. A szerződésszegés nyugatnémetországi példáinál elég csak az utóbbi hónapokra, így a szükségállapot törvényre vagy n neonácik előretörésére emlékeztetni. Amikor Bonn és szövetségesei nyugat-berlini feszültségről, a kelet—nyugati kapcsolatok káros befolyásáról beszélnek, elsősorban az NDK-val szembeni ellenséges álláspontjuk feladásán kellene elgondolkozniuk.

ATOMSOROMPÖ

A kelet—nyugati együttműködési lehetőségek különleges példája az atamsorompó- szerződés, amelynek tervezetét a héten nagy többséggel megszavazta az. ENSZ közgyűlése. A szocialista országok aktív leszerelési politikájának eredménye ez a lépési, amely egyúttal azt is bizonyítja, hogy a nyugati atomhatalmak is elfogadnak bizonyos reaiitásoikat. Ez a realitás pedig a veszély az atomfegyver elterjedésére, aminek immár megvannak anyagi-technikai lehetőségei. Az atomsorompó ennek kíván gátat vetni, miközben tág teret nyújt és anyagilag is kedvező lehetőségeket biztosít a békés célul ipari atamkutatásokra az atomfegyverrel nem rendelkező atomhatalmaiknak. Emellett a három nagy atomhatar lom gyons ütemben dolgozza ki a -Biztonsági Tanács határozatát, amely .garanciát nyújt az atomfegyverrel nem rendelkező államoknak az atom- fenyegetéssel, atom zsarolással szemben. E két lényeges feltétel teszi elfogadhatóvá az atomsorompó szerződést a valóban békés atomigényekkiei fellépő államoknak és leplezi le egyben az atomkutatás ürügyén atomfegyvert áhítozó bonni államot, az atomsorompó szerződés elleni aknamunka fő mozgatóját.

Az atomsoramp ó-szerződés is jelzi, hogy milyen új lehetőségek állmának a világ előtt, ha az amerikai kormány változtatna kudarcot vallott vietnami háborús irányvonalén. A Robert Kennedy meggyilkolása utáni pár napos döbbent csend után teljes lendülettel folytatódott az amerikai elnökválasztási hadjárat. A kormány és a hivatalos demokrata pártgépezet — Kennedy halála után — igyekszik Humphrey javára felfutottnak minősíteni a kampányt. Ez mind nagyobb határozottságra ösztönözte az immár egyedüli demokrata bírálónak megmaradt McCar- thyt, a!ki csütörtöki New York-i választási beszédében minden eddiginél határozottabb programot vázolt a vietnami háború befejezésére és Amerika égető szociális problémáinak orvoslására. Miközben tendenciózusan terjedt á hír, hogy a kenned ysták Humphrey mögé sorakoznának, McCarthy a meggyilkolt szenátor államában lényegében annak politikai híveit szólította fel programjának támogatására. Másik oldalról Rockefeller folytat egyre határozottabb, a kormány- politikát bíráló választást harcot, „új politikát” és új vezetést követelve.

»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦»i

SZAKONYI KÁROLY

SÁMSON

E

zt az órát szerette legjobban, az alkonynak ezt a tompa fényét, amikor a nap már eltűnt a hegy mögött, de sugarai még megvilágították az égboltot, A színek is megváltoztak — 'a fák lombja, a ház mész- fehérsége, a szerszámok, a föld, a füvek. Minden. Hét óra felé vizet locskolt a kovács- tűzre, (a bűzös-gőzös füst java felfutott a kéménybe, de jutott belőle a műhelybe is), a fogókat a helyükre akasztotta, s fennhangon mondta: „fejrant”. Csend lett. Csak a kinti hangok támadtak fel hirtelen, egy-egy kiáltás, motorberregés, kertkapuk csapódása. Még nem jött el az éjszaka, de már elmúlt a nappal, magára maradt a föld, akárcsak ő maga: Sámson János, a kovács. Bezárta a műhely ajtaját lakattal, s kicsit álldogált a kékesszürke fényben, kormosán, égett bőrkötényben. Nem szívesen tért be a házba. Nem is ment, csak a konyha ajtajáig. A mosdótál a tornácon hevert, a falnak támasztva, elvitte a kútig, ott mosdott könyékig, állig, s mire a vizet kilottyantotta, Kapor Mari, a felesége már kitette a tornác asztalára Sámson vacsoráját: egy vékonyka szelet szalonnát, jókora karéj kenyérrel. Harminc éven át ez volt a vacsorája, kiállt vele a kapuba, markába fogta a kenyeret, két ujja közé a szalonnát, emebből kevéskét, amabból nagyot nyisszantva késével, falatozott békességben. Mári odabenn ült a konyhában, tojásrántottát, túróscsuszát, vagy valami más jófélét vacsorázott — magától nem sajnált semmit, de Sámsont csak erre a szalonnázásra szoktatta.

Kapor Mári, ez a kis semmi asszony, évtizedeken át fukarságával, kellemetlen modorával kedvére táncoltatta a férjét. Tudta ezt mindenki a faluban, s noha sokszor emlegették Sámson nyámnyilaságát, mégsem merték a kovács szemébe mondani.

Nemigen barátkoztak Sámsonnal, mert nem kocsmázott velük, nagy üggyel-bajjal lehetett csak rávenni, hogy elfogadjon egy fröccsöt, pedig a kovács igen szerette a bort, de rös- tellte, hogy nem viszonozhatja a meghívást; soha nem volt nála pénz, keresete az asz- szony kezébe futott, s onnan is kopott el.

Jó mesterember hírében állott, s ezért kedvelték. Olykor egy-egy münkát ingyen, vagy kevés fizetségért is elvégzett, alighanem a felesége elleni bosszújából, hogy Marinak kevesebb pénze legyen. Sámson soha nem mondott semmi rosszat az asszonyra, mégis mindenki látta, hogy gyűlöli — gyűlölik egymást. A kocsisok, vagy a gépészek lópatkólásra, vagy valamilyen alkatrész javítására várva eldiskurálgattak a műhelyében, s tettek egykét szürkáló megjegyzést a kovács feleségére, de Sámson csak hallgatott, vagy legíöllebb annyit mondott: — Elég annak a maga baja!

M

ári rossznyelvű volt, kiabálós, veszekedős. Nemcsak az urával, másokkal is. Rokon nem léphetett a házba, elmarta percek alatt, mert mindig attól félt, kifosztani jöttek, kérni, élősködni. Vendéglátás helyett a vendégeskedést kedvelte: bejárta a falvakat, felkutatta a rokonokat, panaszkodott, hogy ég fejük felett a ház; innen egy kiló mákot, onnan egy zsák kukoricát kért „újig”. Adtak neki, mert olyan panaszkodást csapott, hogy mielőbb szabadulni akartak tőle. Ezekre a helyekre Sámsont is elküldte, a kapuból utána kiáltott, a falusiak füle hallatára: — Aztán ne légy mafla! — Sámson kínlódott ezeken a körutakon, szégyenkezett, hebegett- habogott a rokonság előtt, de Máritól való félelme mindennél nagyobb volt. Rozsdás ekevasat, félrehajlított, rossz boronákat kunye- rált el, feldobta a saroglyába; vigaszul csak az a néhány pohár borocska szolgált kínjaira, amivel a sajnálkozó (és sorsát ismerő) unoka- fivérek, sógorok megkínálták.

Sámson a műhelyében az emberek rosszmájú fecsegését hallgatta — szavukban mindig volt egy kis bőszítés is — esténként meg Mári pörlekedését. Ezért szerette leginkább ezt az alkonyi órát, a kapu előtti csendes szalonnázást. Pedig jártukban-keltükban legénykori cimborái itt is oda-odamondogattak neki: „Aztán a bőrkét is rágd ám meg, Sámson!” Szóra sem méltatta őket. Amikor végzett, bekattintotta bicskáját, kötényét lecsatolta, s lassú, óvatos léptekkel elindult a kertek alatt; ismert egy csendes ösvényt, ahol nem találkozhatott senkivel, másfél órát sétált a fűzfák alatt, ha elfáradt, leült egy fű- csomóra. örült, hogy nem háborgatják.

Egyik este, amint visszatérőben a falunak került, sürgés-forgást látott a templom előtti téren. Fiatal legények és lányok valami dobógóféJét ácsoltak és díszítettek ott, színes

szalagokkal fonták be a nyers fenyődeszkákat, drapériát szögeitek a lécek elé. Sámson megállt, és nézte őket. ,

— Hát ez meg mire való? — kérdezte az egyik legénytől.

— Holnap ünnep lesz, ha nem tudná. Ez

meg itt egy színpad.

— Aztán színészek jönnek, vagy mi?

■— Az lesz a színész, aki akar — mondta a legény. — Már felírtuk, hogy kik szerepelnek. Énekelni fognak, táncolni, a tanító úr meg betanított egy kis színdarabot. Maga is fölléphet, ha tud valamit.

— Én? Hadd el! — Sámson elnevette magát, aztán észbe kapott: a legény bizonyára gúnyolódott vele. Megfordult, elment.

Másnap nagy zenebonára ébredt a község, a hangszórók indulókat recsegtek a házak fölött. Nem kellett kinyitni a műhelyt. Sámson felöltözött, és elballagott a faluba, nézelődni. A kocsma előtt söröztek a férfiak, látták őt, de nem hívták. A kovács elódalgott mellettük. A templomtéren felállított színpad köré gyűlt a nép, lesték a táncosokat, a zenészeket.

S

ámson egy platánfa hősében állt, amikor különös társaság fordult be a térre. Halványzöldre mázolt kis traktor húzott egy cirkuszi batárt, trombitáló bohóc ült a tetőn és vidáman integetett. A tömeg alig ocsúdott — a cirkuszosok máris a színpadon ugrabugráltak, cigánykereket hánytak, kézen állva hegedültek, egymást hajigálták ördögi ügyességgel. Később egy bajuszos, öregedő férfi, félmeztelenül, kis veres nadrágban, fején bőrszorítóval, kezében egy vaspálcával körbe járt a színpadon és azt mondta, ő Zám- pánó, az erőművész. Dob pergett, a félmeztelen férfi terpeszbe állt, mellét nekifeszítette, felmutatta a vaspálcát, majd kidagadó erekkel, vöröslő arccal, lassan ívbe hajlította, a nép nagy örömére és csodálkozására. Viharos taps fogadta.

Az erőművész csendet intett. Rekedtes hangon bejelentette, hogy jutalmat kap, aki megismétli a bravúros mutatványt. Az emberek morajlottak, nevetgéltek, taszigálták egymást. Nem akadt jelentkező. Az erőművész vidáman és elégedetten tekintgetett körbe. Ekkor valaki utat tört magának a sorok között. — Nicsak! — mondták a falubeliek — nicsak, Sámson! — A kovács leszegett fejjel megállt a színpad előtt Zámpánó észrevette, erőltetett nyájassággal, leereszkedően biztatta: — Jöjjön csak, bátyám, ne féljen, nem harapjuk le az orrát! — Tréfáját elismerő nevetés követte. Sámson ügyet sem vetett a gúnyolódásra, felmászott a szálkás íenyódeszkára. Zámpánó egyre csalc beszélt, hogy íme a bátor férfiú, a vállalkozó kedvű férfiú... — kezet nyújtott Sámsonnak, hajlongott, s a kovácsot is kényszerítette, hogy hajlongjon a közönség előtt. Az emberek vihogtak.

Ebben a percben egy asszony felkiáltott: y,Jön Kapor Mári!” A kovács felesége szélsebesen tört át a tömegen, be nem állt, a szája: — Vén bolond! Jön le onnan, vén bolond! Majd adok én magának! — Sámson egy futó pillantást vetett a háborgó asszonyra, aki már a színpad szélén rázta az öklét, a falubeliek mulatságára. Az erőművész gyorsan Sámson kezébe nyomott egy jókora vaspálcát (aki odafigyelt, észrevehette, hogy vaskosabb, mint az iménti, amit Zámpánó meghajlított), és kérte a tömeget hogy maradjon csendben. Csak Mári dohogott még a színpad előtt. Az erőművész hátrább lépett, és kis gúnyos mosollyal várta, mire végzi a kovács. Ezt a vasat még soha nem tudta meghajlítani senki. Sámson nem állt terpeszbe, csak maga elé emelte a pálcát, két végénél megmarkolta. Minden nesz elült. Zámpánó túlzott jóindulattal figyelmeztette áldozatát, hogy így nem jut semmire, feszítse meg a testét, tartsa a feje fölé a vasat. De Sámson, válla egy mozdulatával, lesöpörte magáról az erőművész kezét. Mórira tekintett — az asszony torkán akadtak a szitkok. A kovácson nem látszott semmi erőlködés — a vas mégis, mint az íj: görbült; néhány másodperc — és nem ívvé, de Sámson két szorító öklében, szára összeérve, csaknem karikává görbült.

Zámpánó ámult, levegő után kapkodott; a tömeg kiáltozott, éljenzett, elsodorta Kapor Márit. Vállukon akarták elvinni a kovácsot, d<5 mire feljutottak a színpadra, Sámson már eltűnt.

Nem is látták aznap. Pedig egész este, ax ünnepi táncon, erről beszéltek. Borzongva cső- dalták Sámson erejét. A cirkuszosok is key resték, el akarták vinni magukkal.

M

ásnap alkonyaikor, abban az órában amikor a nap már eltűnt a hegy mögött, de sugarai még megvilágították a> égboltot, Sámson megint ott állt n háza kapujában, markában a jókora kenyér, kőt ujj* közt a vékony szalonna — lassan őrülte fogával a falatokat, és némán bólintott a rákö* szeműknek.