Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Vasárnap, 1968. június 18. eszakmagyarország 3 A iársattairai és az egyéni érdek összhangja a szocializmusban Az NDK úi ipari centruma A sclnvefltt topé gyár Európa legnagyobb papírgyára. Jelenleg már 1000 dolgozónak ad kény eret. Rémhírek és tragédiák iiiiiiiiiimiiiiiimiiimmiiiimimimimimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimimmi boszorkánykonyhája 4 marxizmus—leninizmus tanítása szerint az ér­dek az emberi szükség­etek (anyagi-szellemi) tükrö­zése, a tudatossá vált szűk­ület, ami arra késztet, hogy ér­vényesítsük is. Ez a lényeget kifejező megállapítás termé­szetesen nem meríti ki az ér­dek fogalmát, amelyről a filo­zófiai irodalomban széles körű viták folynak napjainkban. A Marxizmus szerint az érdekek Meghatározói végső soron az °bjeklív társadalmi viszonyok, elsősorban a tulajdonviszo­nyok. Az osztálytársadalomban érdekek mindig osztályjel­leg űck. Általában az érdekek két nagy csoportját különböztetjük kiég: a társadalmi és az egyéni érdeket. A kettő között azon­ban a közvetítők egész sora Van. Az érdekek felosztása, csoportosítása különböző is­mérvek szerint lehetséges. Ho­rizontálisan vizsgálva megkü­lönböztetünk: területi vagy Szakmai érdekeket, valóságos, Vagy veit érdeket; vertikáli- san: egyéni, csoport, osztály, társadalmi, nemzeti és inter­nacionalista érdeket; funkcio­nálisan pl. fogyasztói, termelői, Politikai, gazdasági stb. érde­keket. A magántulajdonra épülő társadalmakban antagoniszti- kus érdekellentétek keletkez­nek, az osztályérdek önállósul a társadalmi érdekkel szem­ben, mivel az uralmon levő ki­zsákmányoló osztályok a saját Osztályérdekeiket igyekeznek a nemzet érdekeivé előléptetni. A társadalmi és egyéni érdek között antagonisztikus ellent­mondás keletkezik, aminek oka a magántulajdon. A bur- Zsoá ideológusok eltakarják az érdekkonfliktusok valódi alap­ját és arról beszélnek, hogy az egyéni érdeknek a birtoklási vágy a rugója, egyenlő esélyről beszélnek, ami szerintük ak­kor realizálódhat, ha_ az egyén szorgalmas, célratörő, vasaka- ratú. A valóság számtalan fénnyel bizonyltja, hogy az egyéni érdekek realizálása a kizsákmányoló társadalmak­ban mindenkor más érdekek rovására, mások eltiprásán ke­resztül érvényesük A szocialista társadalomban a társadalmi tulajdon uralko­dóvá válásával létrejönnek az objektív feltételek az érdekek összhangjának megvalósulásá­hoz. Ez az összhang sem ab­szolút azonban, nem mentes ellentmondásoktól — mivé] az egyéni és társadalmi érdek, a szükségletek összetett, ellent­mondásos és bonyolult jelen­ségek —, de megszűnik az an- tagonizmus, létrejön az érde­kek harmóniája és ez a döntő. A szocializmus alapjainak lerakásával hazánk érdekvi­szonyai is szocialista jellegűvé váltak. A társadalmi és egyéni érdek közelebb került egymás­hoz, bár még jelentős különb­ségek, ellentmondások hatnak az egyes társadalmi osztályok, rétegek, valamint a dolgozók­nak a termelésben és a fo­gyasztásban való érdekel kö­zött, így az érdél;ok ütközésé­nek lehetősége fennáll. Az egyéni, csoport és társadalmi érdek azonban nem egymás ro­vására érvényesül. Az érdek­ellentétek megoldásának lehe­tősége, az alapvető érdekek azonossága miatt sokkal na­gyobb. mint a magántulajdon­ra épülő társadalmakban. M iként az érdek fogalma körül, hasonlóan a tár­sadalmi érdek fogalma kőiül is viták folynak a filozó­fiai irodalomban. Megkísérlem álláspontomat röviden kifej­teni: társadalmi vagy közér­deknek a politikai, a gazdasági és a kulturális össznépi, lénye­gi. közös érdekeket nevezhet­jük, amelyekben alapvetöek a politikai érdekek. Az össznép' érdekeket mindig azok a szük­ségletek fejezik ki, amelyeket a,? egész társadalom igényel. Egyéni érdeknek a dolgozók 7-.-.V etlen igényeit, szükségle­teit. céljait nevezhetjük, ame­lyet a szocializmus viszonyai között csakis saját munkára alapózva. a társadalom boldo­gulásával összhangban lehet ntegv alósüuni. A z egyéni és társadalmi érdek kölcsönös viszo­nyára az általános és egyes dialektikája a jellemző. A marxista filozófia nem állít­ja szembe az általánost és a különöst — ez utóbbi alatt a kisebb közösségi, a csoportér­dekeket értem — az egyessel, hanem egységükben vizsgálja őket. Nincs tehát abszolút egyéni, illetve társadalmi ér­dek, mint ahogy nincs egyes általános nélkül és tordítva: az általános csak a különösön, az egyesen keresztül létezik. A társadalmi érdeket tehát úgy foghatjuk fel, mint az egyéni és csoport (osztály, nemzet) érdekekből kifejezett általánost. Vagyis a társadalmi érdek nem tagadja a csoport, illetve egyéni érdeket. A társadalmi és az egyéni érdek dialektikus egysége azonban nem jelenti azt, hogy ezek az érdekek egyenrangúak, hogy mindenkor egyensúlyban vannak. Az elsődleges, a ma- gasabbrendü a társadalmi ér­dek. A társadalmi szükségsze­rűség mindenekelőtt az általá­nosban, a különösben jelentke­zik, az egyesben pedig mindig jelentkezik a véletlen eleme is. Az egyes nem helyettesíti az általánost és a különöst. Az ál­talános érdekek feltételei, ke­retei az egyéni érdekek irá­nyának, realizálódásának. A társadalmi érdekek alapját ugyanis a társadalom létfelté­telei alkotják. A társadalmi és egyéni érde­kek ellentmondását döntően az idézi elő, hogy a társadalom létfeltételei, a gazdasági és kulturális feltételek korláto­zottak, s az egyéni és csoport- érdekek megvalósításának üte­me a mindenkori erőforrások­tól, azok felhasználhatóságától, a termelőerők állapotától, ter­mészeti adottságoktól, a társa­dalmi munka termelékenysé­gének színvonalától függ: vagyis a társadalmi haladás szükségleteinek kielégítésétől, a társadalmi érdekek felisme­résétől és realizálásától. A társadalmi érdektelenség pol­gári, kispolgári mentalitás, de az is kiválthatja, ha a külön­böző érdekek egyeztetése el­marad, ha az érdekeltek a szocialista öntudat alacsony fokán állnak, s nem tudnak azonosulni a közérdekkel. Az ellentmondásokat csak harc útján, a társadalmi lét, az emberek anyagi tevékeny­ségének és érintkezési viszo­nyainak tökéletesítésével le­het leküzdeni a szocializmus építésének idején is. A tudat szocialista formálása csak a társadalmi viszonyok tökélete­sítésével, kölcsönhatásában va­lósulhat meg. A marxizmus klasszikusai a tudatot a tár­sadalmi valóság szerves, alko­tó elemének tekintették. A gazdasági mechanizmus reformjának szükségsze­rűsége, felismerése és bevezetése az anyagi érdekelt­ség és a tudat kölcsönviszo- nyának, a marxi hagyatékhoz tartalmasabban viszonyuló felfogás kialakulását segítette elő. Marx már a „Szent csa­lád” c. művében hangsúlyozta: „Az eszme mindig nevetséges­sé vált, ha elszakad az érdek­től". A szocialista anyagi érde­keltség elve a gazdasági me­chanizmus megreformálása, a társadalmi és egyéni érdek jobb összehangolását, a cso­portérdekek gondosabb fi­gyelembevételét eredményezi. A csoportérdek közvetítésé­vel érzékelhetőbbé teszi az egyéni és társadalmi érdek érintkezéseit, az eddigieknél közvetlenebbül épít az egyé­ni érdekre, következetesebben érvényesíteni kívánja a mun­ka szerinti elosztás szocialista elvét. Az új gazdasági mechaniz­mus gazdasági eszközökkel és a szocialista demokrácia fej­lesztésével biztosítja a társa­dalmi érdek elsődlegességének érvényesülését, a társadalmi és egyéni érdek optimális össz­hangját. Mindez persze csak lehetőség, a dolog azon mú­lik, hogyan élünk ezekkel a le­hetőségekkel. A demokrácia fo­galmát is tisztázni kell. Nem azonos a jóléttel, bár össze­függ azzal. A tömegek sajátos irányítási és ellenőrzési esz­köze a társadalmi folyamatok felett. Döntési, képviseleti és ellenőrzési jog. Lenin gondo­lata a munkás-paraszt ellen­őrzésről nagyon időszerű számunkra. Fokozottabban szükség van a hanyagság, a közömbösség társadalmi os­torozására. Például a demok­rácia lehetőségeivel. A mi társadalmunkban az egyéni érdek realizálásának a rugója a társadalmi érdek fel­ismerése és érvényesítése. Az érdekek felismerése azonban bonyolult. A párt- és állami szervek egyik legfontosabb fel­adata bi/.tosítani a társadalmi érdek felismerését, „lefordítá­sát” az egyének számára. Itt kapcsolódik be az erkölcsi-vi­lágnézeti nevelés fokozódó jelentősége. Az anyagi érde­keltség és jövedelemszabályo. zás bármennyire szocialista is, önmagában nem szünteti meg azokat a lehetőségeket, hogy az egyén rosszul rangsorolja az érdekeket, sem pedig azt, hogy azok érvényesítésére eset­leg nem a legmegfelelőbb esz­közöket használja feL A z erkölcsi és anyagi ér­dekeltség dialektikus egységéből kiindulva első helyen az öntudatnak kell állnia. Mindenekelőtt párttag­ságunk fontos feladata, hogy felismerjék az össztársadalmi érdekeket, mozdítsák elő an­nak érvényre jutását, s ennek keretében törekedjünk a helyi, egyéni 6s csoport érdéltek meg­valósítására. A társadalmunk gazdasági, politikai, tudati vi­szonyaiban található ellent­mondások megoldása csakis a társadalmi tudatosság fokozá­sával biztosítható. Bogár Károly Döbbenetes családi drámá­ról számolt be a Népszabad­ság június 8-i száma: Tisza- szederkény-Óvárosban, 1968. június 4-én a reggeli órákban kalapáccsal agyonütötte fele­ségét Kókai János 40 éves helybeli lakos, ezt követően pedig a gyilkos férj gyutacs­csal felrobbantotta önmagát, s a helyszínen szörnyethalt. Két gyermekük maradt. — A ször­nyű családi tragédiáról lapunk, az Északmagyarország is be­számolt. Nem az első eset Nem az első eset megyénk­ben, hogy megdöbbentő csa­ládi viszályokról, vagy nyug­talanító rémhírekről szerezhe­tünk tudomást, amelyeket a széles közvélemény előtt ke­vésbé ismert boszorkány­konyhákon kotyvasztanak egy — nem véletlenül! — tiltott szekta vakbuzgó hívei. Még nincs egészen két esz­tendeje. hogy a sátoraljaúj­helyi Pálkúti Nellit — aki mellesleg tavaly érettségizett — Fécsiic Klára, az iskolatár­sa beszervezte a „Jehova ta­núi” szektába. Ezt követően történt az eset, hogy Pálkúti Nelli anyja két darab jegyet vett a helybeli divatbemuta­tóra. Amikor lánya hazament az iskolából, anyja örömmel újságolta neki, hogy divatbe­mutatóra mennek. — En ugyan nem megyek sehová! — jelentette ki hatá­rozottan a lány, majd így folytatta: — Ti a sátán kö­vetői vagytok! De eljön az idő, amikor egy egérlyukba is bebújnátok, de nem lesz me­nekvésetek, mert csak mi igaz- hitílek maradunk életben, ne­künk Jehova örök életet ad!... — No de kislányom, mi tör­tént veled? — kérdezte meg­döbbenve az édesanya. Mire a lány: — Nemsokára betöltőm a 18. évemet, megkeresztelnek a Ronyva vizében és ha nem tetszik, itthagylak benneteket. Jehova tanúi szívesen befo­gadnak ... ^ Nem tudjuk mi történt az­óta Pálkúti Nellivel, de az ol­vasó, a történtek után, elkép­zelheti az édesanya nyugalmát és a család békességét íme egy frisebb eset. Ez az idén februárban történt az óz­di járásban, Nekézseny köz­ségben. Hák Lajos, többszörö­sen büntetett előéletű jehovis- ta szektavezető általános isko­lás lánya azt újságolta osz­tálytársainak, hogy „...ti meg fogtok halni, mert nem­sokára itt lesz a világ véqe. Olaszországban is ezért van földrengés... a kommunisták mind meghalnak, csak az igaz­hitű hívők maradnak élet­ben ..." A gyerekek elmesélték szü­leiknek is, hogy mit mondott nekik Hák Lajos lánya. A fa­luban ezt követően kósza hí­rek terjedtek el „a világ vé­géről” és nyugtalanság ütötte fel a fejét Két évvel ezelőtt a mezőkö­vesdi járásban. Bogács község lakossága volt felháborodva, mert Tóth Sándor gyereke a március 15-i ünnepségen, ami­kor a Himnuszt énekelték, nem volt hajlandó felállni, mondván, hogy „engem nem érdekel a Himnusz, én Jehova tanúja vagyok ...” Amikor apjának szóvá tették, az kije­lentette: „engem sem érdekel, én nem vagyok sem magyar, sem orosz, én Jehova tanúja vagyok.. S ha már a nemzeti hagyo­mányok, illetőleg a hazafias érzések megcsúfolásánál tar­tunk, megemlíthetjük, hogy Seres Ottó és Molnár Ferenc sályi, Rózsa Bálint alsózsolcai, Strutinszki Bertalan sajószent- péteri és Zafián Zsigmond miskolci húsz-huszonkét éves jehovista fiatalemberek nem­rég megtagadták a katonai szolgálat teljesítését is. mert „Jehova megtiltotta, hogy fegyvert fogjanak.. Sorolhatnánk tovább a fel­háborító és megbotránkoztató eseteket, amelyeknek értelmi — bocsánat, értelmetlen — szálai voltaképpen mind-mind a jehovista szekta botrányke­verő és rémhírkotyvasztó konyháiba vezethetők vissza. A szederkényi dráma is A június 4-én történt tisza- szederkényi családi dráma is tulajdonképpen ott kezdődött, hogy Kókai feleségét három vakbuzgó szektatag — idős Czaga Sándomé, özv. Belé­nyesi Józsefné és Horváth Al- bertné újvárosi óvónő — 1962 januárjában beszervezte a Je­hova tanúi szektába. A szerencsétlen asszony fé­lig vak volt, a másik szemére is alig-alig látott Bizonyára Jehovától remélte látásának visszanyerését illetőleg az „örök boldogságot”. De ehe­lyett az történt, hogy 1962 ele­jétől a szekta értelmetlen, aszkétikus követelményei mi­att fokozatosan romlani kez­dett a viszony Kókainé és fér­je között, mígnem teljesen el­mérgesedett, és 1968. június 4-én véres családi drámába torkollott... — Nem volt annyi' hajaszá- la, amennyiszer a szeren eset­len lányomat kérleltük — én is, az ura is, a gyerekek is —, hogy hagyja ott a szektái, hagyja ott Czagáékat — pa­naszolta nekem a minap a tragikus körülmények között elhunyt, fiatal asszony idős, bánatos édesapja. És Czagáék a történtek után nem átallották felajánlani, hogy „majd 6k eltemetik a fiatalasszonyt, vesznek neki koporsói is...” Idős Czaga Sándor és egy magas szőke fiatalember jelentkezett az ajánlattal, Czagáné pedig ad­dig imádkozott az utcán he­verő halott asszony felett... „Miért engedik?“* A döbbenetes esemény híre hamar elterjedt a faluban és a környékén. Máig sem térlek még napirendre felette. Egyre többen teszik fel a kérdést: miért engedik a hatóságok, hogy imádkozás és bibliaol­vasás ürügyén titkos összejö­veteleken tovább kotyvasszák a rémhíreket és láthatatlanul szövögessék a családi viszályo­kat, békétlenségeket? Miért engedik, hogy fejlődő gyer- meklelkeket, serdülő gyerme­kek értelmét, világnézetét is megzavarják egy ostoba fan­tazmagória megszállottjai? Az igazság az, hogy álla­munk már régen javasolta a jehovistáknak, legalizálják te­vékenységüket és — ha akar­nak — más törpe egyházakhoz hasonlóan, folytassanak hit­életet. De ez az ésszerű javas­lat mindeddig süliét fülekre Laláit. *t Csak Jehovúnak... Miért is hallgatnának a jó szóra, miért okulnának a fel­háborító családi viszályokból, tragédiákból, egyéni életek korai kisiklásából? Erre csak akkor kaphatunk választ, ha ismerjük a szóban forgó szek­ta fanatizmusát, s azt a rög­eszméjüket is, amelyből fana­tizmusuk és vakbuzgóságuk táplálkozik. Az 1870 körül Amerikában keletkezett millenista szekta magyar hívei, a jehovisták úgy hiszik, hogy a Messiás új­ra eljön a földre és megala­pítja az eszményi „Ezeréves Birodalmat”, amelyben csak az „igazhitű” Jehova tanúi­nak lesz helyük... Teóriájukat egy bibliai dog­ma ferde analógiájára alapoz­zák, mondván, hogy „Dániel próféta jövendölésének 11. fe­jezete szerint 1975-re a világ pusztulása befejeződik. Jeru­zsálem mellett, Armageddon mezején összecsap majd Észak és Dél Király serege, Észak legyőzi Déli, de mégsem győz, mert Isten angyalai közbe­szólnak és akkor itt lesz az isten csatájának nagy napja, nyomában pedig Krisztus Ezeréves Királysága.” És mindezt fanatikusan hi­szik és jósolgatják, bár a „vi­lág végét” eddig már több­féle variációban megjósolták. Réges-rég elmúlt dátumokban is..: De addig, amíg az „Ezer­éves Birodalom” el nem jön,- nem fogadnak el semmiféle földi hatalmat — az államha­talmat és a törvényeket sem — csak Jehovának engedel­meskednek — mondják. A szekta tagjainak tilos a világi könyvek olvasása, a rá­dió és a televízió hallgatása, a színház- és mozilátogatás stb. Értelmetlen aszkétizmu- suk ellen okkal lépnek fel sok helyütt a jehovista szülők serdülő és ifjú gyermekei, de a családi viszály számos eset­ben súlyos tragédiákhoz is vezet. Miért nem szüntetik meg önmaguk, kártékony illegális tevékenységüket? Ha különle­ges hitéletet — és tényleg csak hitéletet — akarnak él­ni, miért nem legalizálják működésüket? — merül fel bennünk is újra, meg újra a kérdés. A politikai lóláb.. Lehetséges, hogy nem is csak hitéletet szeretnének él­ni az Amerikából származó szekta megszállottjai? Mert az egyik sátoraljaújhelyi szekta­tag, Munkácsi Mihály szerint például a bibliai képletet a következőképpen kell behe­lyettesíteni : „Dél Királya = az VSA. Észak Királya válto­zik, éspedig: a Szovjetunió és Kína. Az armageddoni csatát. Észak Királya kezdi... Del Királya — sőt nevén is neve­zik. Johnson — ezt nem nézi tétlenül. beveti majd az atombombát.. A jehovisták szerint . Eszak- és Dél-Vietnam is a bibliai fogalmakat tükrözi... Igaz, most a partizánok támadnak, de Johnson — majd tudja mit kell tennie .. Köszönjük szépen a „szíves felvilágosítást”! De azért bo­csássa meg Jehova, ha ne­künk egészen más elképzelé­seink vannak a világ fejlődé­séről, a jelenlegi erőviszo* nyokrél, sőt, a világ jövőjéről is! Csépányi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom