Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-02 / 128. szám

?aí4ra*t>, 1968 június 8. ftSZARMAGH AftOBSZÁG 3 Mm olvasó népért Oobozy Imre, az írószövetség főtitkára nyilatkozik o társadalmi olvasómozgalomról |„Az egyetemünkön ! végzett fiatalok helytállnak az életben” Peda*íógusnapi ünnepség a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen „Békében, szabadon alkotni minden népnek joga és vágya.” Ez a mondat állt a Nehézipari Műszaki Egyetem ünnepi kül­sőbe öltöztetett VII. számú elő­adótermének falán. Az egye­tem oktatói, dolgozni és hall­gatói a Vietnammal való szo­lidaritás jegyében ünnepelték az idei pedagógusnapot. A szombaton délelőtt meg­rendezett ünnepség elnöke, dr. Nándori Gyula, az egyetem szakszervezeti tanácsának ne­vében üdvözölte az egyetem­nek otthont adó megye és vá­ros vezetőit: Deine Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát. Moldovaii Gyulát, a városi pártbizottság titkárát. Jakó Andrást, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető tit­kárát, Tol; Miklóst, a Miskolci városi Tanács vb-elnökhelyet- tesét. Monos Jánost, a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgató­ját. A vendégeken kívül az el­nökségben foglárt helyet dr. Zambó János, az NME rek­tora, Lizák József, az NME pártbizottságának titkára, dr. Szitás A. Pál, a Bányamérnök! Kar dékánja dr. Bcrecz Endre, a Kohómérnöki Kar dékánja. d.r. Terplán Zénó, a Gépész­mérnöki Kar dékánja és Ra­kass Lajos, az egyetemi K1SZ- bizottság titkára. Monos János ünnepi beszé­dében szeretettel köszöntötte az egyetem oktatóit és dolgo­zóit. — A magyar nép meg­becsüli a pedagógusokat — mondotta —. amit az is mutat, hogy a második ötéves terv során két és fél milliárdot ál­dozott okíatási intézményeink fejlesztésére. Megyénkben kü­lönös elismerés illeti önöket, akik az ipar és a tudomány utánpótlását biztosítják évről évre. Külön öröm.-hogy azok a fiatalok, akik ériéi az egye­temről kikerülnek, mindjob­ban megállják helyüket, öröm számunkra az . is. hogy az utóbbi időben mind több egye­temi tanár kapcsolódott be a különböző társadalmi politikai szervezetek munkájába, és a mindennapi életben szorosan 1 együttműködnek velünk, öröm, hogy az ipar és az egyetem kapcsolata egyre erősödik. A továbbiakban Monos elv- társ az üzemek, vállalatok ne­vében azt kérte az egyetemtől, | hogy erősítse a hallgatók ideo­lógiai felkészültségét, haza fi­sa gát. internacionalista szem­léletét és kollegiális érzését. Nem utolsósorban pedig: ta­nítsa meg kereskedni a fiata­lokat. hiszen ezt az új gazda­sági mechanizmus egyre job- ! ban megköveteli. Monos elvtárs szavai után : hallgatók léptek az elnökség í elé. Köszönetét mondtak okta­tóik áldozatos munkájáért, és hatalmas virágcsokrot nyúj- : toltak át az egyetem rektorá- , nak. Az ünnepség befejezéseként , dr. Zambó Janos felhívással 1 fordult az egyetem oktatóihoz I és dolgozóihoz. — Különös szimpátiával vi. ! »éltetünk a napalmbombáktól I szenvedő, hősiesen ellenálló ; vietnami nép iránt, amely nem akar az imperializmus szolgája | lenni — mondotta. — A. mi ügyünket és az egyetemes béke ! ügyét is szolgálja, ha csatla­kozunk a borsodi békeharco- I sok mozgalmához, és hozzájá- > rulunk a Vietnamnak szánt 50 j ágyas tábori kórház előterem- I léséhez. A pedagógusnapi ünnepség , után ünneplőbe öltözött hall­gatókkal népesedtek be az | egyetem folyosói: szobáikban . keresték fel professzoraikat és ; a KlSZ-szervezet nevében vi- j rágcsokrot nyújtottak át nekik. ! Az oktatók és dolgozók köré- | ben pedig azonnal megindult i a gyűjtés, jelentős összeget fi- i zefcne.k be a vietnami csekk­számlára. (bohus) Új város - régi kép? MTI-fényképet közölt a Nép­szabadság május 30-i, esti tör­töld száma a lap 3. oldalán megyénk ifjú városáról, Tisza- szederkényröl. Pontosabban annak délkeleti, legkorábban épült részéről, az alábbi kép­aláírással: „A legszebb fővá­rosi lakótelephez hasonló Bor­sod megye „új városa” Tisza- szederkény. A város korszerű, házaiban jelenleg hatezren laknak:’ Csak a teljesebb igazság kedvéért jegyezzük meg: 1. A közölt kép az újvárosnak nem éppen a legújabb és legkorsze­rűbb lakónegyedét mutatja be. 2. Tiszaszederkény-Űj város korszerű lakóházaiban jelen­leg már nem hat, hanem csak­nem kilencezer ember lakik. 3. Az új „város” 1966. március 31. óta idézőjel nélkül város. A többi stimmel! Több szenet adtak Kiváló termelési eredmé­nyek születtek idén Egereseid­ben. A bányaüzem dolgozói 100,6 százalékra teljesítették első negyedévi tervüket. Ez azt jelenti, hogy több mint 4000 tonna szenet adtak többlet­ként. Június 24—2&t sorsolás " Az Országos Takarékpénztár három hét múlva, június 24- en és 25-én, Budapesten tart­ja a -II., a III. és a IV. Béke­kölcsön 1968. második félévi sorsolását. A kétnapos húzáson a há­rom békekölcsönből összesen 974 400 kötvényre 151,4 millió forintot sorsolnak ki. Az ünnepi könyvhéttel Csaknem egy- időben került nyilván osság eié az írószö­vetség elgondo­lása: a párt művelődésügyi politikájával összhangban a htagyar írók társadalmi mozgalmat kí­vánnak indíta­ni, szervezni a áó könyvek ter­jedésének és fokozottabb Visszhangjának elősegítésére. Erről a tervről, ®z „olvasó népért” mozga­lom szükséges- bégéről cs ten­nivalóiról kér­deztük az Író­szövetség főtit­kárát. Dobozy Imrét, — Az írószö­vetség legutób­bi közgyűlésén Vetődött, fel a gondolat — mondotta —, hogy ■íz eddiginél közvetlenebb mó­don, hathatósabb eszközökkel is segíthetnénk az élő magyar Irodalom és általában a ran­gos irodalom terjedését. Elha­tároztuk: „Olvasó népért” el­nevezésű társadalmi mozgal­mat' indítunk. Szándékunkat már most szeretnénk köztu­dottá tenni, hogy ősszel, »2 új közművelési évad - indulásaikor késedelem nélkül munkához láthassunk. Ez a munka ter­mészetesen az elmúlt húsz év eredményeire épít. Csupán jel­zésképpen valamit ezekről is. 1938-ban a szépirodalmi mű- ,'ek átlagpéldányszáma ná­lunk 3300 körül volt, jelenleg 10 000-nél is magasabb. Világ- Viszonylatban elismerést vívott ki, hogy' élő költőink új köte­teinek példányszáma — az ál­lagot véve — 4000 körül van. Klasszikusaink közül 1945 óta milliót meghaladó példány- i rániban jelent meg Petőfi, - u'any, Jókai, Mikszáth, Gár­donyi, Móra és Móricz Zsig­mondi. Az irodalmi folyóira­tuk 10 000-en felüli példáiiy- r -ái na is szellemi érdeklődés­től, az irodalmi élet hatósuga­3-inak bővüléséről tanúskodik. :''ol»at segített a könyv nieg- 'szeréttetésében a két évtized rlatt országos hálózattá erő­* kló könyvtári rendszer, amely 0 falvakat, és az üzemeket is 1 látja értékes olvasnivalóval. Ifirdez.ek alapján joggal be- r-éltünk kulturális forrada­lomról, nagy és növekvő ered­ményekről. Mégis él szeret­nénk oszlatni az „olvasó nép” illúzióját, azt a tévhitet, hogy most már semmi teendőnk » incs, mindent a legnagyobb 3 Midben tudhatunk. — Szociológia! felmérésekre építhetünk, ezek tanulságait 3 eh.et kiindulópontnak tekin­tenünk. A számok pontossága 3 ern vitathatatlan, jelentésük­től. sok-sok részletről eltérhet- t ek a vélemények. A lényeges tendenciák azonban kétségte­lenül kirajzolódnak az ada­tokból. Jelenleg az ország felnőtt lakosságának 25 szá­zaléka olvas rendszeresen, • Ide értendők a nagyobb is­kolás gyerekek is.) Alkalom­szerűen vesz és olvas könyvet a lakosság 15—20 százaléka, a lovábbi 55—60 százaléka pe­dig egyáltalán nem könyvol­vasó. A szellemi dolgozók többsége olvas, a parasztság többsége pedig távol marad a könyvtől, az irodalomtól. A munkások között sok a rend­szeres olvasó, de még több az olyan munkás, aki időközön­ként sem fordít időt és pénzt könyvre. Az egyik budapesti nagy­Reform tapasztalatok a szerencsi járásban Jegysetek egy pb-ülésről El kell ismernünk: négy-öt hónap kévés ahhoz, hogy a január 1-én életbe léptetett gazdasági mechanizmus-re­form minden eredményét, ked­vező vagy kedvezőtlen hatá­sát — akár csak egy járás te­rületén is — „kitapintsuk” és azokból messzemenő következ­tetéseket vonjunk le. Ma még legfeljebb csak bizonyos tüne­teket összegezhetünk és a leg­szembetűnőbb tendenciákat érzékelhetjük. De azokat igen. Emil győződhettünk meg a Szerencsi járási Pártbizottság legutóbbi, május 30-i kibőví­tett ülésén is. A vb jelentése A pártbizottsági ülés napi­rendjén szereplő „Jelentés, a gazdasági mechanizmus re­formja bevezetésének járási tapasztalatairól” tüzeles bri­gádvizsgalat eredménye, ame­lyet előzetesen megvitatott a járási párt-végrehaj tóbizott­ság is. A jelentés készítői a járás 86 gazdálkodó egysége közül 40-ben — 21 mezőgaz­dasági, 12 ipari és 7 kereske­delmi jellegű — gazdasági egységben folytattak vizsgála­tot és — amint ez a pártbizott­ság elé terjesztett jelentésből kitűnik — a teljességre törek­vés igénye nélkül, csak a leg­szembetűnőbb. a legjellemzőbb tapasztalatokat igyekeztek öSz- szegezni, s egyúttal jelezni azokat a gondokat és problé­mákat is, amelyek a szerencsi járásban fékezik a reform várt, kedvező hatásainak erőtelje­sebb kibontakozását. A jelentés hangsúlyozza, hogy ... „az elmúlt négy hó­nap tapasztalatai még nem elegendőek messzemenő követ­keztetések levonásához, de már jelzik az új irányítási rendszer előnyeit, utalnak bi­zonyos negatív jelenségekre, amelyek fékezik a dinamiku­sabb gazdasági fejlődést”. Figyelmei érdemelnek a leg­fontosabb megállapítások, amelyekre itt csak vázlatosan utalhatunk. — Az első hónapok tapasz­talatai általában kedvezőek, pozitívak... — Az első negyedév terme­lési eredményei, azok legfon­tosabb mutatói jobbak, mint az előző év hasonló időszaká­ban ... — A járás dolgozóinak po­litikai hangulata jó. Sokan nem is titkolják, hogy a re­formmal kapcsolatosan az el­múlt évben elterjesztett, fele­lőtlen mendemondák után „kellemes csalódás” érte őket... A mintegy tízoldalas jelen­tés a legáltalánosabb tapaszta­latok vázolása után tételesen is ismerteti azokat a kedvező és kevésbé kedvező, konkrét, jelenségeket, amelyekkel a re­form célkitűzéseinek megvaló­sítása során jelenleg a szeren­csi járásban találkozhatunk, s amelyekből a járás első számú politikai testületé, a pártbi­zottság a „hogyan tovább”-ra levonhatta a szükséges követ­keztetéseket. A szóbeli kiegészítés A partbizottsági ülésen el­nöklő Imri Gyula első titkár, üzem munkásságának olvasó kedvét és lehetőségeit vizsgál­va egy reprezentatív feiincrés kimutatta, hogy 35,9 százaléka rendszeresen, 26,7 százaléka időnként olvas. 37,4 százaléka pedig nem érdeklődik és nem olvas. Sokkal kedvezőtlenebb a kép, ha a falusi lakosságot vizsgálják. Egy másik, ugyan­csak nemrég készült felmérés szerint 1000 olyan falusi tele­pülés van még Magyarorszá­gon, ahol — lakosonként szá­mítva — évi 3 forintnál keve­sebbet költötték könyvvásár­lásra. Ez más szóval annyit jelent, hogy az ország 3271 községéből KUK) az olyan volt, ahol voltaképpen csak tan­könyvéivel vesznek az embe­rek. Ezek a fehér foltok indí­tottak minket, írókat az újsze­rű és reméljük — új lendü­letű társadalmi mozgalom be­jelentésére. . — Két irányban is látunk tennivalókat. Először el sze­retnénk juttatni a jó éss leg­jobb irodalmat azokra a he­lyekre, s olyan községekbe, azokhoz az emberekhez, ahol és akik eddig kívülniaradtak a betű áramlásán. De a már meghódított területen is van dolgunk; itt az ízlés formálá­sában, javításában lehetne újabb eredményeként vitába, akciókba bocsátkozni. Közis­mert ugyanis, hogy a már ol­vasó százezrek igénye tovább emelhető. Most az adatok — egyes rétegeknél — a roman­tikus, kalandos, lektűr-, fél- ponyva- vagy ponyva- és giccsirodalom bizonyos túl­súlyát jelzik. Az értékes iro­dalom kizárólagossága még sokáig nem lehel reális cél, viszont a lektűr mai túlsúlya sem tekinthető örvendetesnek és megnyugtatónak. Ezen — türelmesen, fokozatosan — változtatni Intenzív munka, nagy feladat. Az „olvasó nép­ért” mozgalom a feladató!: kitűzésében és a módszerek megválasztásában abból in­dulhat ki, hogy a könyv iránt ma még közönyös emberek többsége nem — vagy nem el­sősorban — anyagi okok mi­att marad távol a szellemi fo­gyasztástól. Éppen ezért tart­juk szükségesnek a mozgalmi eszközök igénybevételét. Ilyen vonatkozásban is van mire építeni. A már említett könyv­tárhálózat mellett a könyv­barát mozgalom — amelyet a Hazafias Népfront, a SZÖ- VOSZ és a nőtanács is támo­gatott — sok eredményt ért el. Községi könyvtárak épül­tek, javult a könyvállomány, író—olvasó találkozókat, iro­dr. Gönczi Ferencnek, a párt- bizottság titkárának adott elsőként szót, aki a vb nevé­ben szóbeli kiegészítést fűzött a jelentéshez. Utalva a jelentés fontosabb megállapításaira, egyebek közt hangsúlyozta, hogy a párt — mint a reform kezdeménye­zője és bábája — egyúttal a dajka szerepét is szívesen vál­lalja magára, mert meggyőző­dése, hogy a reform célkitűzé­seinek megvalósítása egész népünk alapvető érdekeit szol­gálja A pártbizottság azért is fontos feladatának tartja a re­form hatásainak rendszeres figyelemmel kísérését, elemzé­sét — már az első hónapok tapasztalatainak hasznosítását is —, mert mely felelősséget erez a reform kedvező gazda­sági, politikai és társadalmi hatásainak erőteljes kibonta­koztatásáért, a reform alap­vető célkitűzéseinek maradék­talan megvalósításáért. A pártbizottság számára nem közömbös, hogyan reali­zálódnak a szerencsi járásban a párt és a kormány elvi cél­kitűzései. határozatai, dön­tései: miként érvényesül az új irányítási rendszer közepette a központi akarat; milyen az érvénybe léptetett közgazda- sági és jogi szabályozók ha­tása; érvényesül-e a köz-, a csoport- és az egyéni érdek összhangja. Érdekelt továbbá bennünket az is, hogy párt- szervezeteinknek a reform elő­készítése, életbe léptetése és megvalósítása érdekében ki­fejtett sokrétű politikai, fel- világosító és szervező munkája miként realizálódik a gyakor­latban, milyen új problémák megoldására kel] irányítanunk a járás pártszervezeteinek és minden dolgozójának figyel­mét. A pártbizottság titkára ezt követően örömmel utalt az előkészítő munka járási ered­ményeire, a helyes közgazda- sági szemlélet erőteljesebb térhódítására, az úgynevezett mechanizmus bizottságok hasznos tevékenységére, s * reform megvalósítása során máris jelentkező egyéb ked- \ ező hatásokra. Egyúttal fel­hívta a pártbizottság figyelmét a vb által feltárt negatív je­lenségekre, a tennivalókra is. A vita A reform járási tapasztala­tai iránt mind a pártbizottság tagjai, mind pedig a meghívot­tak kőiében széles Körű érdek­lődés nyilvánult meg. A vitá­ban 14-en kérlek és kaptak szót. s fejtették ki véleményü­ket a jelentésről, amelyet a szóbeli kiegészítéssel együtt reális képnek tartottak a sze­rencsi járásról, s azt — a re­form maradéktalan megvaló­sítása érdekében végzett to­vábbi munka alapjául — el­fogadásra ajánlották. Értékes vonása volt a vitá­nak. hogy a felszólalók szinte kivétel nélkül a saját munká­lj el vükön szerzett személyes tapasztalataikkal igyekeztek kiegészíteni, s ezáltal nemcsak gazdagítani, hanem „hitelesí­teni” is a végrehajtó bizottság megállapításait A vita bizonyos fogyatékos­ságaként legfeljebb azt jegyez­hettük fel, hogy a pártbizott­sági ülésen aránytalanul több szó esett a gazdálkodás konk­rét problémáiról, mint a re­form megvalósításával össze­függő társadalmi-politikai ha­tásokról. egyebek közt a párt- szervezetek munkastílusának az új körülményekhez való alkalmazkodó készségéről. Ez azonban nem csökkenti annak a buzgólkodásnak és fe­lelősségérzetnek az értékét, amelyet a szerencsi pártbizott­ságon is tapasztalhattunk a reform célkitűzéseinek meg­valósításáért. kedvező hatásai­ra;: mind teljesebb kibonta­koztatásáért. Csépányi LäJ«*, dalml esteket, matinékat ren­deztek. Ezek a kedvezőre torduit teltételek teszik lehetővé, hogy most. és a jövőben már a tartalmi, te­hát az érték-szempontokra jobban ügyelő, szellemi igé­nyeket érlelő mozgalmat bon­takoztassunk ki. Ebben leg­inkább a könyvtárosok és a pedagógusok szakértelmére tá­maszkodhatunk. — A cél az, hogy az olvasá­si kedv fellendülésében mu­tatkozó hatást érjen el az iro­dalmi ismeretterjesztés, az új könyvek és szerzőik népsze­rűsítése. Kívánatos, hogy a könyvkiadók cs a terjesztők jobban vegyék figyelembe az egyes rétegek — e scsorban me hódításra varó rétesek o — igényeit, lehetőségeit. A fa­lusi olvasók megnyerésére például olcsó és nagyon nagy gonddal válogatott tömeg- kiadvány-sorozatra lenne szük­ség. .Általában pedig: egy-egy jelentős újdonság esetében összpontosítani kellene az erő­ket, hogy ilyen könyvek meg­jelenésének a premier közfi­gyelemébresztő rangját ad­hassuk. A sok-sok vita és előkészületi, stádiumban levő részlet helyett még egyet sze­relnék hangsúlyozni — mon­dotta befejezésül Dobozy Im­re: — Nem akarunk kampányt csinálni. Évelőre, esetleg évti­zedekre hatékony módszerek kialakítását vállaljuk és érez­zük dolgunknak. Szilárd alap­ról indulunk és javuló feltéte­lekkel számolhatunk. Ezért kereshetjük körültekintő tü­relemmel a legjobb megoldá­sokat, annak érdekében, hogy hazánk valóban az olvasó nép országa legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom