Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

4 LSZAKMAGYABOKSZÁG Vasárnap, 1B6S. június. 9 A közönség meghódításáért Sikerült a kísérlet A Miskolci Menizeii Sz'nliáz íij igszyaiójt&sk nyilatkozata Lapunkban többször szóvá tettük, hogy azokat a filmeket, amelyek művészi értékeiknél fogva különös figyelemre tart­hatnak számot, első bemuta­tásuk után időnként tűzzék műsorukra a mozik, hogy azok a nézők, akik a premier idején valamilyen oknál fogva nem láthatták, találkozhassanak vele, megismerhessék. A Bor­sod megyei Moziüzemi Válla­lat az igény jogosságát magáé­vá téve, érdekes kísérletet kez­dett a közelmúltban: repriz- hetet tartott, amelynek prog­ramjában kizárólag korábban vetített, magas művészi értékű filmeket szerepeltetett. A válla­lat abból a helye.s meggondo­lásból indult ki, hogy ha ki­sebb közönségrétegnél mutat­kozik csak érdeklődés, úgy an­nak Igényét Is feltétlenül lü kell elégíteni. Ezért a nagy befogadóképességű mozi termek helyett a Kossuth mozi mel­letti klubhelyiségben tartották a vetítéseket, ahol korszerű körülmények köíött, a mű ér­tékeiben történő elmélyedés lehetőségeit biztosítva, vetítet­ték le az első kísérleti hét 7 filmjét. A kísérlet a moziüzemi vállalat feltevésének helyessé­gét igazolta, az ötven férő­helyen hol 49, hol 47. hol 33 tiéző ült, és *3 eredményed arra indítják a vállalatot, hog? a. jövőben is összeállítson ha­sonló sorozatokat más filmek' bői, vagy ha igény mutatkozik rá, egyes filmeket újólag mű' sorra tűzzön e klubtermi veti' tés keretei kö2ött. Ezzel folyt' matosan megteremti a lehető' ségét annak, hogy egy-egf magas művészi értékű filmet az érdeklődők kultúrált körük mények között, jóval az éré' detl bemutatás után is meg' ismerhessenek. Náday Pál, Kürtös István, Somhegyi György és Somogyi Miklós. Pálffy György nyug­díjba megy, de színházi ta­pasztalataira és közreműködé­sére továbbra is számítunk. Karinthy Ferenc dramaturg szintén megválik színházunk­tól. Gondolom a miskolci kö­zönséget elsősorban az érdek­li, hogy kik érkeznek hoz­zánk? A Színház- és Filmmű­vészeti Főiskoláról két, most végzett színészt szerződtet­tünk: Markait Gábort és Győrgyfalvai Pétert. Rózsa Ti­bor lesz a színház bonvlvánja. Primadonnaként Blaha Márta cs Várhegyi Márta szerződött a színházhoz. Egervári Klára, Pákozdy János, Harmaczy Jó­zsef, Győrffy László és Jab- lonkay Mária szintén Miskolc­ra szerződtek. Párkány László Hozzászólás V id ék i esem émy- tm, TV Híradóban, Bihari Sándor nn • • r •• 1 ukor Amit oly komolyan és nyíltan hirdetett az arc, hogy: gyönyörű; s amit szigorúan eltakart., nemcsak a ruha, hanem a tökéletes formákból áradó szigorúság — szomorúság lett egyszerre bennem, ós már dac is, hogy ne érdekeljen — de amikor szólt és nem győzelem szólt szavaiból, hanem oly melegen, hogy szinte megfogva kezem, bujkált bennük a társ, bennem is elindult felé a mindennél éhesebb, az anya-testvér-szerető-t kereső szeretet Csend lett — amikor levetett minden szót magáról, csupasz felismerés tükrözött fel kettőnk között: Haza találsz. VIBRÁCIÓ jl/l essziröl jövő, távolba nyúló párhuzamosok futnak bennem. Valahogy minden összekapcsolódik és szútf oszlik. Felvillan és ki­alszik. Olyan, mintha kl-kt- hunyna bennem as „én” s „te” és „mi'1 lennénk. Néha különös, sejtelmes érzéseim vannak. Nézek va. lakit s az a meggyőződés fiia­kul ki bennem, hogy felcse­rélődtünk. Nem 6, hanem én állok a pult belső oldalán. Én vagyok, aki mosolytala-r nul és lélektelenül, érzés nél­kül is üresen nézek át a má­sikon. Rajtad. A raktárban ott az áru, amelyre neked nagy szükséged van, de ón nyersen és lMjánul közlöm veled: — Nincs. — Mikor lesz? — kérdezed. Nem felelek. Megvonom a váltam, s kajánul mosolygok azon, hogy neked fáj a visel­kedésem. Valami villan, villog ben. nem. Most én a pult külső ol­dalún állok. — Hogy-hogy nincs?! — morgolódom mérgesen. Vala­mi fensőbbséget érzek. Pén­zem van, s te szolgálj ki en­gem. Igen-igen, pattan), u- gorjl Nem érdekel, hogy te is ember vagy, s hogy gyerme­ked van. hogy valami fájhat. Fények s árnyak vlllódznak megint. Haragszom rád vagy gyű. löllok? Vagy egyszerűen csak untatsz? Kajánul szerepelte­tem lényem, irodám ajtaján, „Félfogadás." S úgy íí bánok veled. Te hiába kezded: — Kéremszépán.„ Kérsz? Mi a fenének jössz ide?! — önnek csak egy telefon, és... Mit parancsolgatsz te ne­kem?! Kellene a segítségem? De bezzeg, a villamoson, az autóbuszon, mint egy dúvad gázolsz át rajtam! Akkor nem mondod, hogy kóremszé- p en... — Hülye pasas! — mond­tad a hátam mögött. Most úgy nézel rám, mint gondjaid megváltójára. In­tézzem el? Minek? Holnap megint nem ismersz meg. Villanás, kavargás fények, árnyak. Lám, lám. Ilyenek as em­berek. Te is bejössz hozzám. Várod, hogy soron kivül szol­gáljalak ki. Remekül csinál­jam meg a cipőd, a villanyod, az autód: ruházzam, nevel­jem, tanítsam a gyermeked. S te az íróasztal túlsó oldalá­ról keresztülnézel rajtam. Aha! Tessenek csak megfi­gyelni! Most egy másik jött be hozzá. Érdekes, mintha kicserélnék! — parancsolj! Hogyne, kér­lek! Neked?! Mindent a vilá­gon. Csak egy kis türelem. És rámnézcl. A pillantásod kilök az ajtón. Te közönséges ügyfél vagy, menj a fenébe! Vibra... Vibrálás. I / nőm a mások blablá- ját! De most én be­szélek. Micsoda zengzetesen, csupa férfias buzdulás! Tu­lajdonképpen én egy igen okos ember vagyok. És íme, ezeknek a fajankóknak kell beszélnem, akik hozzá még ásítoznak is. Megint váltás. Nehéz a fejem. Fáradt va­gyok. S egyre jobban kifá­raszt ez a hülye b labla. Unom a fecsegésed. Nem ve. szed észre, hogy pontosan azt tsmétled, amit egy hó­nappal és egy évvel ezelőtt? Érdekes. Most ón beszélek. Felszólalok. Minek is? Unos. untalan ezt teszem, mondom. — Csak helyeselni tudom, amit... ... Érdekes, most egy harma­dik vagyak. Harmadik, aki flegmatikusán bírálja az előadót, a felszólalót. Micso­da sületlenségek! De bezzeg, ha én... Most egy vezető vagyok. Dal lábbal keltem. Minden bosszant. És most rajtad töl­töm ki a kedvem. Te érvelsz, kapkodsz. Ugyan! Kis senki vagy! A hatalom én vagyok! Beléd- harapok. Elgázollak! Igen, meg fogok tőled szabadulni. Miért is? Mit tudom érj! Majd kitalálok valamit. Most te vaoyok. Akt hall­gatod. a fejmosást. Miért bánt engem ez az ember? Miért? Dolgozom becsületesen, de úgy látszik, ez kevés. Talán, ha a klikkjéhez csapódnék... Ahhoz gyomor kall. Így meg folyton a megalázást érzem. Keserűség önt el. Csalá­dom van. El kell tartanom őket. Néha félek a gyerme­kem szemébe nézni. Ügy te­kint rám, mint a példaképre. Milyen szerencse, hogy nem lát. Milyen jó, hogy mindenki fölött van egy felettes. Most repül. — Ha-ha-ha! — kacagok! — Kirúgták a pasast. Érdekes. Csak kajdnságot és ürességet érzek, ő nincs benne az érzelmeimben egy parányi atommal sem. Nem érdekel a sorsa. Nem érde­kel, hogy családapa. Azi mondják hogy az em­ber nem lépheti túl saját ár­nyékát. Kár. Kár, mert ön­magunkba rekedünk. „Mi” vagyunk. Széteső, apró ato­mok, amelyek Összetartoz­nak. Eggyé. „Mi” vagyunk a természet remekei. Erezni, gondolkodni tudunk. Mi vagyunk az emberiség, Nagy „E”-vol. Mi birtokol­juk a világot. Magunk alá gyűrjük a természetet, a technikát. Mi vagyunk, akik olykor mindent felelősség nélkül te­szünk. Ml vagyunk a Nagyság, a Jóság, a Nagy Érzés. Ml vagyunk a Rossz, a Gonosz, a Kegyetlen. Évezredek embersége, em­bertelensége, humanitása és kegyetlen gyűlölete rakódott le bennünk. Ugye, lehet formálni en­gem, téged, őt? Igen? Nem, nem várunk csodát. De lehet-e egy kicsikét is csiszolni bennünket? Lehet? Igen? Nos, akkor? A kérdés ék, mely hasítja a Jövőt. Ft e csak akkor, ha Em- bér vagy, s Ember akarsz maradni és lenni! Csorba Barna A Napjaink J“« vács György, a Magyar Tele­vízió Borsod megyei tudósító­ja Égy vidéki tv-riporler pa­naszai címmel szóvá teszi azo­kat az anomáliákat, amelyek a televízió külsű munkatársai­nak, tudósítóinak folyamatos munkáját nehezítik, és ame­lyeknek eredményeként jelen­tős vidéki események elsik­kadnak, az országos közvéle­mény nem szerez róluk tudo­mást, más események pedig késve kerülnek a képernyőre. Kovács György a külső mun­katárs oldaláról közelíti meg ezt a témát. Szabadjon ezt a néző aspektusából néhány gon­dolattal kiegészíteni. Évek óta visszatérő tapasz­talat, hogy egészen jelentékte­len fővárosi eseményekkel na­gyon gyakran találkozunk a TV Híradó mindkét kiadásában, gyakran látunk kifejezetten kereskedelmi, reklám ízű ri­portot is a híradóba beszer­kesztve, s ugyanakkor álta­lunk tudott vidéki, friss ese­ményekről aiig-alíg értesü­lünk, vagy csak késve. A hír­adóira kétféleképpen jut el a vidéki esemény. Vagy á Ko­vács György által említett ne­hézségek között készíti el a külső munkatárs, vagy pedig ha Budapesten, a Szabadság tér 17. szám alatt kiemelkedő­en jelentő* eseménynek tart­ják, úgy lejön a televíziótól, egy forgatócsoport és elkészí­ti felvételét. A néző este beül szobájába, várja a híradó eseményeit, s látja, hogy ami aznap dél­előtt, vagy a déli órákban tör­tént Európa más országaiban, este 8 órakor már íilmriport- ban pereg előtte. Várja a ha­zai eseményt, s bosszankodva látja, hogy az már kevésbé friss, arról már uz újságban olvasott, s amit vár, aminek a felvételénél talán maga is jelen volt, az egyáltalán nem is szerepel a híradóban. Csak másnap. Vagy még később. Boszantó dolog, hogy amikor a nemzetközi televíziós társu­latok segítségével szinte az egész világból közvetíthető esemény nemcsak élő adás­ban, hanem filmszalagról U egészen rövid Időn belül, a hazat eseményekről készített felvételek hosszas késéssel jut­nak csak képernyőre, csak késve válnak a nagyközönség által élvezhető riporttá. Keve­sen tudják a nézők közül, hogy a tudósítók által készí­tett felvétel egészen primitív módon, távolsági autóbusz- sofőrök és a fővárosba tartó vonatok mozdonyvezetőinek táskáiban utazik a felvétel helyéről a fővárosba, s így a szállítóeszköz gyorsaságától, illetve lassúságától függően érkezik az esemény napjának estéjére, vagy másnap reggel­re Budapestre a tudósítás. Amíg abból vetíthető film lesz, természetesen eljön a másnapi híradó sugárzási ide­je. Tudjuk, hogy külföldről a közvetítő láncok segítségével érkezik a kép, amit a külön­féle kép- ós hangrögzítő be­rendezésekkel Budapesten filmre tudnak rögzíteni. Akár az esemény után azonnal is, illetve olyan eseményt is tud­nak sugározni, ami közvetle­nül az adás előtt történt. Nem kívánható el. hogy minden magyar városban lé­gyen a televíziónak, olyan technikai berendezése, amely a külföldihez hasonlóan, gyors­sá teszi n filmriport átjátszá­sát Budapestre, de valami mó­don meg kellene gyorsítani a vidéken készült fllmfelvéte- leknek Budapestre juttatását és sugárzását. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat. Ha már a több száz vagy ezer kilomé­terre levő városok és a buda­pesti Szabadság tér közötti tá­volságot sikerült a techniká­nak leküzdeni«, hisszük, hogy eljön az idő, amikor leküzdik a Miskolc és Budapest közötti távolságot is, s egy délelőtti miskolci esemény az esti hír­adóban már szerepelhet. Nrnirío voU «BF ^levi­IU.IUISJ» 2iós ankét Mis­kolcon. A televízió képviselői o kérdésről szólva semmi biz­tatói nem tudtak mondani. En­nek ellenére szeretnénk, ha si­kerülne valamit előbbre lépni. (benedek) Egy érdekes szakkör Nézegettem az Ady Endre Művelődési Ház programját. Hopp, június 7: a textilművé­szeti kör alakuló ülése. Sokat ígérő elnevezés, a mint kide­rült, sokat ígérő tartalom, program íu van mögötte. „Női barkácsolók” igényeit elégíti majd ki, hiszen a mű­velődési ház vezetői azt a célt tűzték maguk elé, hogy foglal­koznak majd a részt vevő lá­nyok, asszonyok mindennel, ami csak összefügg a szabás­varrással. Így például nem­csak a hagyományos kézimun­káidat tanulják meg, hanem annak minden változatát is: rafiából, filcből és gyékény­ből hogyan készíthetnek hasz­nos és ízléses lakberendezési dísztárgyakat, ajándékokat. S arra ís volt gondjuk, hogy megfelelő vezetőt állítsanak a különleges szakkör élére, Ba~ lovecz József né, szikszói nép művész lesz a „barkácsol nők” irányítója, aki a Ki Jankó Bori kiállításokon több szőr nyert nagydíjat. A szakkör — elsősorban - a III. kerület asszonyai szá mára szerveződött, de méri szép számmal Jelentkeztek r politechnikát tanító pedagógu sok, akik minden bizonnyá nagyon tok, hasznos tapasztó latot, fogást. sajátíthatna: majd el. Az induló űjdonság-szakkö tagjai egyelőre havonta jön nek össze, de ősztől már he tönként tartják foglalkozásai kát. Mostanában többszö esett arról szó, hogy a meglő vő szakkörök „tematikája” bi 2ony szűk. így örömmel üdvö zölhetjük ezt a valóban ötlete és hasznos kezdeményezést. íes. Június 9-én a színház be­zárja kapuit. Természetesen a társulat még együtt ma­rad, feladatok várják a szí­nészeket, elsősorban a megye nagyobb településein. Ügy ter­vezik, hogy a valóságos évad­zárásig, amelyre július 2-án kerül sor, bemutatják K. Nagy—Dobos Attila és Szenes Iván Isten veled, édes Piros­kám című zenés játékát. A színház e lépésével szeretné megújítani a megye nagy művelődési házaival kapcsola­tait. Sallós Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház új igazgatója elmondotta, hogy a kora nyá­ri tájolást csak kezdeti lépés­nek tekintik a kapcsolat újra- íelvételében. A jövő eszten­dőtől kezdődően rendszeresen tájol majd a Miskolci Nemze­ti Színház társulata. Borsod megye városaiban, és nagyobb településein ötven előadást tartanak. A művelődési ház Igazgatók rokonszenveznek a bérletezés gondolatával Is. — Természetesnek tartjuk a vidéki közönségnek szóló ked­vezményezéseket, — mondot­ta Sallós Gábor. — Meggyő­ződésünk, hogy a színházba­rátok egy jelentős része, mond­hatnám így is: a nézőután­pótlás vidéken él. S ezért ne­künk szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni e közönségré­teggel. £ — És a miskolci szín­? házbarátok mit kapnak? S Kíváncsiságunk kétszc­< rés, mert úgy tudjuk, az < utóbbi esztendőben lé­< nyegesen csökkent a bér­} lettulajdonosok száma? — Valóban csökkent. Há­rom-négy esztendővel ezelőtt négyezren felül volt a felnőtt bérlettulajdonosok száma, s ebben az évadban mindössze 2474 bérletese volt a Miskolci : Nemzeti Színháznak. Ha csak a puszta számokból indulunk ki, máris meg kell fogalmaz­nunk azt a törekvésünket, amely a közönség meghódítá­sára, visszahódítására vonat- : kozlk. Szeretnénk a Miskolci 'íemzeti Színház műsortervét, művészi koncepcióját mind ro­konszenvesebbé tenni. Mind­annyian azon fáradozunk, hogy ez a nagyváros és ez a szép, nagy színház egymásra találjon. Műsor-elképzeléseink nélkülözik a rneghokkentést, a kuriozitást. Az első látásra bárki azt mondhatná, hogy a Miskolci Nemzeti Színház 19R8—09-es műsorterve átlag- színvonalú. De ha tüzeteseb­ben szemügyre vesszük a kö­zönség figyelmébe ajánlott da­rabok mindegyikét, akkor megvilágosodnak szándékaink; a nagy tömegeknek akarunk színházat produkálni. Ennek szellemében, ha a városi ta­nács végrehajtó, bizottsága jó­váhagyja, évadnyitó darab­ként, Bessenyei Ferenccel a főszerepben, bemutatjuk Illyés Gyula Fáklyaláng című drá­máját. Ezt követően Garda Lorca nagy hatású műve, a Dcrnarda háza kerül színpad­ra. Ügy érzem, jól illeszkedik e két műhöz a könnyebb, A lőcsei fehér asszony című, tör­ténelmi romantikus regény színpadi változata. E Jókai- művet sokan ismerik, szere­tik. Hisszük, hogy a színpa­don is sikere lesz. Bondy End­re és Tamássy Zdcnkó Életre- halálra című műve műfajilag is érdekes vállalkozása lesz a színháznak. A breehti stílusú dalok, songok, a fordulatos, iz­galmas cselekmény, amely 1918 őszén és 1919 tavaszán játszódik, ősbemutatója lesz a szezonnak. Arthur Miller Az ügynök halála című, ugyan­csak ismert és nagy sikerű dráma, túl a nagyszerű sze­replehetőségeken, a színház- szerető közönségnek is mara­dandó élménnyel szolgál majd. Méhes György romániai ma­gyar író vígjátéka egy vidéki kisváros középiskolájában Ját­szódik. Címe: 33 névtelen le­vél. Pavel Kohout Tizenkettőn című művét szintén bemutat­ja színházunk. A zenés játé­kok, az operettek és musicalek kedvelői láthatják majd Fé­nyes Szabolcs: Rigó Jancsi, Bs- hár György: Éjféli randevú, Ábrahám Pál: Hawai rózsája, Barrilet-Grédy: A kaktusz vi­rága, K. Nagy—Dobos: Isten veled, édes Piroskám című műveit. i Kik szerződtek el < a színháztól, és kiket / küSzöníhetünk a jövő ! évadban? — Megválik. a társulattól Margittay Ági, Káldy Nóra, Spányik Éva, Bókáy Mária,

Next

/
Oldalképek
Tartalom