Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
Vasárnap, 19S8. június 9. —a—« ■ át MM i——— mmi ÉSZAKMAGYARORSZAG Egy londoni műkereskedő — Iskolai végzettsége? — Tavaly érettségiztem a közgazdasági technikumban, öten tanultunk egyszerre a családból. Nem volt könnyű. Három lányom jár technikumba, a nagyobbik most érettségizik, két gyerek még általános iskolás. A VAJDA — Mi most a feladata a vajdának? — Az kérem, ami régen. Vigyázni kell a rendre. De tessék beljebb jönni a házba, mert ezektől itt, nem lehet szót érteni. — Mentek innen, ti büdös, rothadt kölykök, hogy a tetű enne meg! Tü-tü-tü... — köpköd a rebbenő gyerekek után egy vénasszony. De a vajda csak bevisz a tenyérnyi, körülkerített udvarba, s onnan a putriba. Ne hallja illetéktelen, mit beszélünk. Két kis helyiség. Ez a szoba a legjobban berendezett a telepen. Az asszony a belső küszöbre ül, s szapora nyelvvel segít emlékezni a vajdának. — Most is az a feladat, hogyha idegen vetődik a telepre, megnézem a papírjait. Ha rendben van, megéjszakázhat. Letelepedni azonban csak a hatóság engedélyével lehet, PRUMA — Mégis, mit gondol, miért nevezik vajdának? — Talán azért, mert nemcsak magammal törődök. Szeretném, ha sokaknak lenne állandó munkájuk. Mert az a fontos. Ott kezdődik a cigány új élete. — Hogyan segíti őket munkához? — Ismernek engem a környező megyékben is, legtöbbször engem keresnek. A múltkor is fclszólnak a portáról, hogy itt egy rokonom. Lemegyek, s egy idős ember áll a kapuban. Rámnéz. — Roma? — Roma — mondom. Aztán bemutatkozunk. — Ne haragudjon, hogy rokonának mondtam magam, de másként nem jutok be. Nem vesznek fel, mert nincs hat iskolám. ■— Elintéztem a felvételét; «— És megmaradnak az emberek? — Nagy része. Pedig a legnehezebb munkán dolgoznak, a \Sajókeresztúri este **♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦« Wajdafoot mélkiil szállításnál. Persze, előfordult, hogy az egyik sógorom is odábbállt két hónap múlva, pedig mindennel segítettem j Ezzel sajnos, számolni kell; — Sok rokona dolgozik az üzemben? — Sok. Bátyám, öcséirft, sógoraim, feleségeik, az én feleségem s most a lányom szeretném behozni, amelyik érettségizik. A VAJDA Egy csapat erős fiatalember hever olt kint az árnyékban; — Fáradtak; ■— Hol dolgoznak? — A MEH-nél. Tessék nézni, ilyen igazolványuk van, hulladékgyűjtésre. Három megyét járhatunk vele szekérrel. Dolgozik itt a legtöbb. — És aki nem? Azt rábírja a vajda? — Mi közöm ahhoz? Magánügy', kérem. Van igazolványa, az a fontos. — Nem gondolja, hogy Jobban boldogulnának az üzemben? Hiszen látja a lakótelepieket? .i — Mondom, kérem, magánügy'. Kinek így', kinek úgy';:» Nem halunk éhen .:; Meg aztán ez a hét ház népe mind rokon. Segítik egymást — Hány család van a telepen? Az öregasszony a küszöbön, igyekszik összeszámolni, de nem megy'; Azt sem tudják, hány ember, mert ugye a műit héten is született egy gyerek, azelőtt is, most is várandós két menyecske., t Haj, haji ftt még három napig tart a keresztelő, a lagzi meg egy' hétig is ..: Az öreg vajda keserűen ki- ' fakad: — A lakótelepen két ' unokám esküdött Azt hiszi, 1 meghívtak? — Hagyd el — legyint lené- „ - 1 zően a vénasszony'. — Tudod, hogy azok csak összeálltak a tanácson, nem hívtak senkit 1 csak a tanúkat. Éppen, hógy bagóhíten ne legyehék, ! rRUMA L — Hány cigány dolgozik á BVK-ban? — Olyan száznegyven—száz* . ötven körül; i— Mind ismeri? — Engem mind ismer; i A VAJDA ♦ — Van-e vajdabotja? ♦ — Az nincs. Minek az? Hd ♦a szükség ügy hozza, ott á X vasvilla, meg a kasza;., ♦ • $ PRUMA X — Kérték-e már, hogy téri ♦ gyen igazságot? « — Hogyne. Előfordul veszekedés, még verekedés iS; ♦ Ilyenkor néhányat eltávolíttattok az üzemből; ♦ — És az üzemen kívüli élet? ♦ — Volt probléma. A felveri ♦nulási épületek munkásszállásain éjszakánként nagyban ♦ ment a kártyázás. Pénzre. Az ♦meg legtöbbször verekedést ♦ hoz. Felszámoltuk; X — Hogyan? ♦ — Munkásőr vagyok 1957♦ tői. Kétszer kaptam érdem♦ rendet. Szóval, éjszaka - rajta♦ ütöttünk a kártyabarlangon; ^Rendet csináltunk. Az 6 érde♦ kük volt. | * ♦ Azt mondja, nem va5da; ♦Senki nem választotta meg, Xsenki nem bízta meg. Igaz, az tő háromszoba-összkomförtos; ♦ központi fűtéses, telefonos lazítása is a legszebben berendé♦ zett. a kazincbarcikai újvárös- 0 ban lakó cigányoké között. Az ♦üzembe tudta nélkül nem jut Jbc cigány, s ha köztük viszály ♦támad, Puma tekintélye ren- ♦det teremt. ♦ Nem vajda. Annál több. A ♦Nem elégszik meg azzal, hogy ^kiemelkedett, nem tagadja meg gazokat, akik közül elindult, (j »« Adamovics Ilon» j — Azt mondták, én vagy'ok a BVK-ban a vajda? — Szó szerint. — Ez sértés — válaszol Pru- ma József. — Miért? — Aki mondta, nincs tisztában azzal, mit jelent, ha valaki vajda. Az egy törzsi fogalom ... Az oláhcigányoknál van még... Itt is lakik.egy a vasúti telepen. Rézműves Kálmánnak hívják. ’ # A VAJDA Domboldalon épültek a putrik. Csak néhány, de szorosan (egymás mellé. Ügy bújnak lösszé, mintha félnének. A vaj- I da kunkorira pödrött bajszú, kis öregember, a ló körül tcsz- j vesz. [ Talán útra készülnek hajnalion? PRUMA Alig tudunk nyugodtan beszélgetni Pruma Józseffel, mert íróasztalán folyton cseng a telefon. Térmester itt Kazincbarcikán, a BVK-ban. — Hogyan jutott ei az íróasztalig? — Mivelhogy cigány vagyok, ugye? — kérdi kissé rátarti mosollyal. Aztán készségesen sorolja életútját. 1944-ben deportálták a németek. Felszabadulás után beállt az első vörös hadseregbe, amelynek bevetésére már nem került sor. Miskolcon la- j katosszakmát tanult. S ami- kor felépült a vegyiművek, ide jött dolgozni. Lakást kapott, A VAJDA — Mióta él a telepen? — Hát éppen most ölven éve lőttem Barcikára. — Mikor választották meg vajdának? •— Annak is ötven éve..; De nem választottak, a csendőrök kijelöltek... a jelenlegi hatóság is elfogadott, így megmaradtam vajdának; PRUMA Egy Tisza-parti putriból indultam el én is ... Nemcsak a (magam erejéből jutottam el idáig. Sokan segítettek .;; Elvtársak. { — Párttag? — Igen. 1955-től. Pártiskolán is voltam. Meg különböző szakszervezeti tanfolyamokon. mondogattuk akkor, az ilyen tagságnak van igazán súlya, amit Országh—Világ igazol... Itt meg kell jegyeznem, hogy Világ Miklós még 45 tavaszán megvált a Szabad Magyarországtól, megjárta Debrecent, majd visszatérve Miskolcra. nagy ügybuzgalommal vett részt az MS2MT megszervezésében. Nyugtalan lelkületű embernek ismertem meg, s később tőle magától tudtam meg nyugtalankodá- sainalk okát. Felesége Angliában élt és igen szerettek volna már együvé kerülni ott vagy itt. Végül Is Angliában kerültek össze. fi londoni ^eretX° lós hazagondolása, az óhazához való vonzódásának szép gesztusa nekem elsősorban azokat az időket juttatta eszembe, amikor az új ország építésének kezdeti nehézségeivel kellett megküzdenünk. De eszembe juttatja azt is, hogy’ ma már nem egy, nem tíz vagy száz, hanem több százezer külföldre szakadt magyar gondol büszkén óhazájára, büszke a felszabadulás óla elért eredményeinkre és hazánk példátlanul megnöveko- dett nemzetközi tekintélyére. És jogos büszkeségüknek számtalan formában adják tanújelét. Hajdú Béla meg s a délidő közeledvén, Sándor Nándor nyomdász, a kollektíva gazdasági ügyeinek intézője mint egy jótétlélek, már szeleteli és osztogatja a Pénzügyigazgatóság épületében működő MÓKÁN konyhából kapott kenyér- és ebédadagokat ... Forgatom egykorú napló- jegyzeteimet. 1945. február 26- án, hétfőn ezt írtam be: A szerkesztőségben végre együtt volt az egész „gárda”: Világ Miklós, Vajda Gábor, Nnményi Géza, Trencsén Zolika, Zempléni Tibi és jómagam. (Zolika. Tibi a rádió- hírek vevői voltak.) Azt is feljegyeztem, hogy Vdág, aki még erősen sánii- kált. mert az előző napokban kificamította bokáját, eljött lakásomra, mert érdekeltéit képeim cs a képzőművészeti élet megindítását célzó értekezletünkön felvetett tervek Emlékszem, hogy Miklós később is különös érdeklődést tanúsított a képzőművészeti problémák iránt. Későbbi emlékem vele kapcsolatban egy 1946. március 1-én kelt tagsági igazolványom arról, hogy a Magyar—• Szovjet Művelődési Társaság választott tagja vagyok Aláírói: Országh elnök és Világ főtitkár. (Azaz Országh József és Világ Miklós.) No Iám. tlí'í'i! pSt'in olvastam a uSHiíl Népszabadság hírrovatában: csaknem 300 éves térképet, amely a törökök kiűzése, Budapest felszabadulása idején készült, ajándékozott április 4. atkáiméiból Magyarországnak egy „ londoni képkereskedő cég tulajdonosa, Világ Miklós. Feljegyeztem magamnak szó szerint a hírt, arra gondolva, hogy hallak valamerről valamelyes visszhangot vagy kommentárt ezzel kapcsolatban. Most, hogy jegyzetfüze- leimet böngészve ismét elém bukkant a hír, lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy reagáljak rá. Világ Miklós nevére még sokan emlékeznek Miskolcon, Borsod megyében. Az a bizonyos londoni képkeresikedő a felszabadulás előtt már a MÓKÁN Komilé tagjaként tevékenykedett, majd felelős szerkesztője volt a szabad sajtó miskolci első szülöttének, a Szabad Magyarországnak, amelynek felelős kiadói tiszt- • ' súgót Vajda Gábor vállalta. Most is elevenen él emlékezetemben árikor! alakja, amint hosszú ujjú bárányból* bekecsében ott kuporog a nyomdában a kéziratokat böngészve, mialatt Vajda Gabi a szed (szekrények közt jár-kel, utasításokat ad, egy-cgy tréfát ereget ao£:veszteség helyeit 18 milliós haszon. gyártmányai. Ezek közé tartozik a BNV-n is nagy sikert aratott, könnyen szállítható és összeszerelhető, dongásított alumínium hullámlemezből készült növényvédőszer raktár, az alumínium garázs és a napozó, azaz úgynevezett horgász-stég. Ezek az új gyártmányok a vállalat szenzációinak ígérkeznek, s bíznak benne, hogy az elkövetkező esztendőben tovább növelik a valódi, tiszta nyereséget. (P. s.) nagyon is nagy szükségük lesz ezekre még az idén. Szerződésekkel azonban csak a kapacitás mintegy 60 százaléka van lekötve. Sokan majd az utolsó pillanatban kérik tarlóhántáshoz, másodvetésekhez, őszi mélyszántáshoz a gépeket, amikor talán már késő lesz. A vállalat ugyanis le nem kötött gépei számára igyekszik más területen munkát találni. 85 millióért javítások 1968-ban a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat mintegy 83 millió Ft értékű javítási munkát tud végezni a mezőgazdasági üzemek részére. A tsz-ek számára a legújabb miniszteri utasítások értelmében előnyökkel jár, ha itt javíttatják gépeiket. A garanciális időt is felemelték 3 hónapról 6 hónapra. Ez azonban azt is jelenti, hogy sokkal alaposabban megvizsgálják, vajon az üzemeltető nem felel-e az előforduló hibákért. Alaposan megvizsgálják a jövőben az üzemelés szakszerűségét. Nem hunynak szemet a karbantartások elmaradása miatt keletkezett hibák felett. És a tsz-ek is csak jól járhatnak azzal, ha végre megteremtik a szakszerű üzemelés és a karbantartás előfeltételeit. Használhatóbbak, üzembizlosab- bak, hosszabb életűek lesznek gépeik. Új gyártmányok Az újszerű törekvések egyike, hogy különböző alkatrészek, esetleges hiánycikkek gyártásával igyekeznek állandó munkát biztosítani a gépjavító állomások részére. Sátoraljaújhelyen például az idén mar mintegy 24 millió, jövőre pedig előreláthatóan 50 millió forint értékben gyártanak pótkocsi-rugókat. Sárospatakon a Csepel Varrógépgyárral kooperációban többek között gépvázakat készítenek. Ezt a gépjavító állomást aso év végével különben teljes egészében átveszik a csepeliek s helyén valóságos kis üzemet fejlesztenek ki. A zsolcai műhelyekben készülnek a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat legnagyobb érdeklődésre számot tartó új öthónapos tevékenység még egy vállalat életében is igen rövid idő. Pedig már ezalatt Is rengeteg minden történt az 1963. január 1-ével megalakult , , Felsőzsolcai Mezőgazdasági ^‘'•Gépjavító Vállalatnál. A me- '. gye nyolc gépjavító állomását, az egykori gépállomások utódait fogja össze az új mechanizmusnak ez az újszülötte. A Bartus Ágoston igazga- tóval és Prókai Zoltán főkönyvelővel folytatott rövid beszélgetés, az első öt hónap munkája, a már a megvalósulás útján járó tervek azt bizonyítják, hogy a fiatal vállalat már nem tipeg gyermekcipőkben. Már nemcsak „ papíron" — A vállalatnak megalakulása után az az egyik legfontosabb feladata, hogy a gépjavító állomások ne csak „papíron” legyenek nyereségesek — magyarázzák. 1967-ben ugyanis a vállalat elődjét képező szervezet 10 milliós „nyereséggel” zárta az évet. A valóságban ez 24 milliós veszteséget takart, ugyanis harmincnégy milliós állami dotációt kaplak. Most az a célkitűzés, hogy ne csak papíron, hanem a valóságban 18 milliós nyereséggel zárják 1968-at. Körültekintő, gondos munkát, nagyon okos gazdálkodást, rugalmasságot, sok újszerűséget követel ez a vállalattól. Kihasználni a még ’ meglevő mezőgazdasági gép- ' parkot, a felesleges gépeket el- ■ adni, 100 százalékban hasznosítani a javító kapacitást, megszüntetni a holt idényeket, termelőmunkát biztosítani a gépjavítóknak. Ezek a legfontosabb tennivalók. Gépvásár és gépkapacitás Az első teendők egyike az vólt. hogy olcsón áruba bocsátották sok esetben kihasználatlan gépparkjukat. A tsz-ek örömmel vásárolják meg alacsony áron az erőgépeket és a munkagépeket, s a vállalat is jól jár. Persze, szükség van még bizonyos gépek megtartására Sajnos, ezek kapacitása pines teljesen lekötve. Pedig ' l mezőgazdasági üzemeknek ♦ Hol van már az az idő, ♦ amikor a falusi emberek a ♦ házak előtti kispadokon tere♦ ferélve töltötték az estéket! I Igaz, a tereferclés kedvelése ♦ megmaradt — csak éppen ♦ nem a kispadóknál. Sajókc♦ resztúron például a könyvit tárban. Ebben a hangulatos, 0 új vonalú bútorokkal beren♦ dezett szép épületben, me- X lyct a tanács pénzéből ma♦ guk a lakosok építettelc ♦ nemrég — maguknak. ♦ hogyan telik itt az es♦ te? A környezettel együtt ♦ változott-e a beszélgetések ♦ témája is? x Tánczene szüremlik ide az » udvar másik oldalán levő if♦ júsági klubból. Sőt, átszv1 remlenek a fiatalok is — ♦ megpihenni. A könyvtár ♦ nyitott polcairól levesznek ♦ egy-egy kötetet. £ — Olvastad? Miről szól?... ♦ Jó. elviszem. ♦ Belelapoznak az újságokba ♦ í*. bár ezeknél nem időznek ♦ sokat. Érdekes, pedig azt 0 hinnénk, hogy a fiatalok ♦ • jobban szeretik a rövid, t gyorsan olvasható, friss tör♦ lépéseket, mint például a re- t gényeket. A sajókercsztúriak- X uál nem egészen így van. És ♦ meg is tudják magyarázni, t miért. Egy kicsit haragsza- Z nak az újságokra: T — Mert a fiatalok közül Z gyakran a bűnözőket hozzák ♦ előtérbe. Igen, ez bosszant 2 bennünket, mert okot ad a ♦ felnőtteknek, hogy általánosítva szidjanak bennünket... — Aztán meg a napilapokban kevés az ifjúságot érdeklő téma. Szívesen olvasnánk például fiatal művészekről, kiváló ifjúmunkásokról, a szakma ifjúi mestereiről, vagy akár tánczenekarokról is. Szeretnénk folytatásos képregényeket. — És milyen szárnyakat adna egy-egy falusi sportkörnek, ha országos lapban foglalkoznának vele! De csak a nagy egyesületekről esik szú. Az idősebbek azonban már hosszasan böngészik az újságokat. És meghány ják-veük az ország-világ sorsát. Novak Barna bácsi viszi a „prímet”. Igaz, ö már nyugdíjas. jobban jut ideje az újságokra. Még azt is számon tartja, hogy a faluba 106 Észak magyaror szag. 88 Nép- szabadság és 36 Népszava jár csupán az előfizetőknek. — Nagy szó ez. kérem! Hiszen mikor költött ennyit, a falusi ember olvasnivalóra. Mindennapi olvasnivalóra! — Kell is ma már az alapos tájékozódás, hiszen any- nyi minden történik körülöttünk, ami nem hagyhatja közömbösen az embert — veszi át a szót Szabó József. — Csak legyenek olyanok az újságok, mint a tükrök. Hadd ismerjük meg magunkat, belőlük. Még a hibáinkat is. Ha például gyenge egy tsz, ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ « mutassák csak be, majd ml < meglátjuk, miért gyenge, es ] próbálunk változtatni rajta. < Mogyoródi Ferenc is olyan ‘ gondolatokat fejteget, hogy a '. falusi embereknél az utóbbi • éi'ekben különösen megnőve- | kedett az ismeretszerzés ■ igénye. Minden érdekli őket. ' Pedig valamikor nem sokan láttak túl a falu határán. Örültek, ha mindennapi mun- . kájukra. családjukra jutott erejük, idejük. Most már I másként van. És Mogyoródi Ferenc szavait bizonyítja ez az esti terefere ts. Itt van Alagyar József megjegyzése: — Én legjobban a külpolitikát, meg a megyei eseményeket szeretem olvasni. Közben egy csupa-mosoly néniké. Fekete József né megsúgja: — Magyar Józsi még be is ír az újságnak. Levelet1 Megírja, ha valami érdekes történik Keresztúrban. Már ne vegye pletykálkodásnak... Az utóbbi szót egy kicsit restelkedve mondja. Mint akit valami régi bűnön kaptak. Pedig hát nem bűn ez. Közlési vágy. Családias hangulatú beszélgetés. Csak éppen már nem a kapuk előtti kispadokon hangzik cl esténként. Űj, sokkal szebb és jobb helyük van rá a sajó- keresztúriaknak. No igen, és a témájuk ís új, sokkal szebb és jobb. mint valamikor azoknál a kiapadóknál volt. (Ruttkay) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦4
