Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
Vasárnap, 196S. június 9. fiSÄAKMAGY ASOSSZAG 3 h éj jaitoáflj jngchgmznjus és i kultéra viszonyának flÉIÉüf IfeíllSI A mikor az új gazdasági mechanizmus és a kultúra viszonya szóba kerül, gyakran felülkerekednek a kultúra fejlődését féltő, aggályoskodó és néha-néha vészharangot kongató hangok is. A problémák, amiket megfogalmaznak, nem a tömegek, hanem elsősorban az alkotó értelmiség, ezen belül is a humán értelmiség és a kultúra területén dolgozó funkcionáriusok hangulatai tükrözik. A kétkedés, fenntartás, néha a hilellenkedés egyrészt a kulturális élet anyagi feltételéinek, másrészt az ideológiai és Világnézeti követelményeknek alakulásával függ össze. Több, vagy kevesebb pénz lesz-e a kultúrára? A válaszok többsége kétkedő, sőt ■egyenest pesszimista. ,.Eddig sem volt sok, sőt sohasem volt elég, ezután még kevesebb lesz!” ■— hallható nagyon gyakran. Az aggályoskodóknak, hitet- lenkedőknek szeretném elsősorban Kádár elvtárs szavait idézni, amelyeket a IX. kongresszuson a Központi Bizottság beszámolójában mondott: „A szocialista ludat, a közéleti felelősség, a közgondolkodás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van —, a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés.” Ebből az elvből kiindulva hangsúlyozzák a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Agitáeiós és Propaganda-, valamint Gazdasági Bizottságának irányelvei, hogy: „Az állami költségvetés kulturális kiadásainak tervezésében irányadónak kell tekinteni, hogy azok a középtávú tervekben a nemzeti jövedelemmel arányosan növekedjenek és a következő években az ötéves terv előirányzatainak megfelelően biztosítva legyenek.” Az állam tehát nem rövidíti meg a kultúrát! mind több jut a kulturális feladatok végrehajtásának finanszírozására is. 1968-ban szerettük volna elérni, hogy a kulturális élet anyagi támogatására maradjanak meg a tavalyi lehetőségek. Meg kell mondanunk, hogy ez nem sikerült. Járásaink, városaink többségének kulturális költségvetése a tavalyi szinten maradt ugyan, néhány járásunk viszont olyan mértékben csökkentette, hogy ez pl. több művelődési otthon munkájában gondot okoz, a könyvbeszerzési keretek nagyobb mérvű csökkenése pedig a könyvtári munka rovására megy. A megyei tanács végrehajtó bizottságának vezetői erre felfigyeltek és .intézkedtek. Szeretnénk remélni, hogy ezeken a gondokon már évközben is sikerül segíteni — tartalékalappal ugyanis minden járás és város rendelkezik —, majd pedig sikerül megalapozni az előrelépést. Ügy tűnik, hogy ennek érdekében bátrabb fellépésre van szükség olyan helytelen szemlélettel szemben, amelyik úgy törekszik takarékosabb. hatékonyabb gazdálkodásra, hogy első lépésként lefarag a kulturális nevelés anyagi támogatásából. Helyesnek tartjuk, ha a kultúra területén dolgozó elvtársaink, barátaink jelzik ezekét a problémákat, de úgy gondoljuk, hogy a vószha rangkongatás mégis túlzás. A kételyekkel kapcsolatos kérdések másik csoportja az ideológiai és világnézeti követelmények alakulásával függ ösz- sze. A társadalom érdeke, hogy az anyagi eszközök fel- használása a szocializmus céljainak megfelelően és a leghatékonyabban történjék. Itt szükség van változtatásra, és lesz is változás. A támogatás alapelve: „A szocialista társadalom. a szocialista állam köA kultúra támogatásának másik forrása a társadalmi szervezetek — szakszervezetek, üzemek. termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek stb. — hozzájárulása. Ez az összeg — néhány évre visszamenőleg vizsgálva — bár évente változott, átlagban azonos szinten maradt. A hozzájárulás mértéke az érdekelt szervek döntésétől függött. A döntésben pedig Cő szerep jutott eddig is, s leiessége a szocialista kultúra finanszírozása.” Ez azt jelenti, hogy a jövőben elsősorban, sőt csaknem kizárólagosan az össztársadalmi igényeket kifejező törekvéseket és kulturális igényeket támogatjuk. E gyakorlat következetes kialakítása, folytatása feltétlenül társadalmunk javát szolgálja, mert a szocialista kultúra elemeit gyarapítja, s azzal, hogy zöld lámpát állít a szocialista kultúra és tehetségek elé, a a jövőben még inkább, annak, hogy a hozzájárulást adó szervek éráéira mennyiben találkozott, találkozik a. kulturális i elkilüzésekkel. Ha a kulturális tevékenység eredménye hasznosan befolyásolja a-szer• ok munkáját — s ami a legfontosabb számunkra, anyagi bevételüket —. altkor nemcsak hogy nem csökken a kultúrára szánt összeg, hanem ellenkezőleg, feltétlenül növekedni fog. Mindezt azért vázoltam, hogy lássuk az anyagi ellátás < veit és rendszerét, amelyből i ég rosszakarattal sem lehet 1 :o*vasni a csökkenő tendenát. Rövid távon, például egy• ;y év viszonylatáiban, bizo- s •(.<■ rendhagyó események ha- i sara, avagy anélkül, előfor- i Ihat bizonyos csökkenés, de 1 >ssza lob távon semmiképp. y-: mindig a konkrét helyzet- í >1 függ. Előfordulhat csökkenés helyenként — a fő ten- t snciától eltérően — helyi s -.emléletbeJi torzulások, a kul- 1 orális nevelés lebecsülése miatt is. Erre csak azt mondhatjuk. hogy a párt célkitűzé- s i ’ adottak, megvalósításuk a -.ónban nem megy magától. Kinek-ktnek a maga helyén feladata, hogy a célkitűzések megvalósítását segitse. Ha most már konkréten megyénk helyzetét vizsgáljuk, lúztosak vagyunk afelől, hogy tfudasági életünk fejlődésével marxista—leninista ideológiát is terjeszti és erősíti, s a közízlést fejleszti. Vannak, akik attól tartanak. hogy a gazdasági élethez hasonlóan, a kulturális életben is megindul a verseny a lakosság szükségleteinek, igényeinek kielégítéséért, s gazdálkodási rendszerünkből adódóan éppen az alacsony színvonalú igények kielégítése kerül előtérbe; ez egyben a kommerszializálódást, az ideológiai, világnézeti és művészi színvonal csökkenését jelentené. Erre a kérdésre érdemes és szükséges is időt szánni. A termelés és a fogyasztás közti összhangra a kultúrában is szükség van. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a lakosság kulturális igényeinek ismerete és figyelembevétele. S úgy gondolom, hogy a jó irányit és értelmű verseny is csak hasznos lehet. Hangsúlyozni kell viszont néhány alapvető elvi követelményt. 1. Egy szocialista ország kultúrpolitikájának nem lehet; csupán: az a célja, hogy a meglevő igényeket kielégítse. Olyan gyakorlatot kell kialakítani, amelyben ismerik ezeket az igényeket, s ezeket figyelembe véve a magasabb igények felkeltését, a széles tömegek igényének, ízlésének fejlesztését szolgálja. 2. Kultúrpolitikánkat csak olyan verseny szolgaihatja, amelyben az ideológiai alapon nyugvó szabályozás állandóan jelen van, s amelynek eredményeképpen következetesen érvényesül az az elv, hogy társadalmunknak a műveltségre elsősorban azért van szüksége, hogy vele minél eredményesebben oldja meg a fejlődés által napirendre tűzött gazdasági és j politikai feladatainkat. 3. Arra kell törekedni, hogy a kultúra anyagi eszközeinek felhasználása híven fejezze ki azt az igazságot, hogy nem minden kultúra, ami gyakran a kultúra köntösében jelenik meg. N éhány gondolat a fenti elvekhez: az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják: nem vezet jóra, ha a meglévő igényekről nem veszünk tudomást, ha azokat nem létezőnek tekintjük. A tudomásulvétel, viszont nem azt foglalja magában, hogy pl. alacsony, művészieden igények kielégítéséért küzdeniük kell, hogy kielégítésüket támogatnunk kell. Figyelembe vesszük ezt az igényt, de azt valljuk, hogy olyan kulturális terméket. amely csupán egyéni, vagy csoportízléshez igazodik, az fizesse meg, aki arra igényt : tart. és ne élvezze az állami, társadalmi dotációt. Az állami, | társadalmi dotációt pedig for- ! dítsuk az össztársadalmi érdé- i kelret szolgáló igények kielé- j gítésére. 1 Nem folyhat verseny pl. a: krimi igények kielégítéséért sem a könyvkiadásban, sem a filmforgalmazásban. De szükségesnek tartjuk, hogy legyen verseny pl. a társadalom érdekeit szolgáló ismeretek terjesztésében, általában a magasabb szintű ízlés fejlesztésében. A rendelkezésünkre álló anyagi eszközeinkkel ezt a versenyt, lehetőségeink határain belül, támogatnunk kell. Kultúrpolitikánk következetesebb megvalósítása érdekében szüntettük meg dotációs rendszerünkben az egyenlősdit. Eddig ugyanis egyforma:! dotáltunk egymástól jelentősen eltérő kulturális értékeket. Pl. minden színházjegyhez, füg- | getlenül attól, hogy a Fős- | vény-re, vagy a Luxemburg grófi á-ra szólt-e — egyformán 25,80 forint támogatást adtunk. Egyformán 0,70 forintot adtunk minden mozijegyhez, függetlenül attól, hogy a mozinéző a Hófehérke és a hét vagány című nyugatnémet giccset nézte meg, vagy a Szállnak a durvák című művészi alkotást. Az új dotációs rendszerben pl. a tisztán szórakozást nyújtó terméket megadóztatjuk, bevételükre kulturális járulékot vetünk ki. A befolyt összeget hozzáadjuk az állami dotációhoz, s az. így létrejött kulturális alapból azt támogatjuk, ami kulturális, ideológiai cél- kitűzéseinknek megfelel. Az új mechanizmustól tehát nem kell félteni a kultúrát. Ellenkezőleg: az új mechanizmus nagyobb lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a kultúra anyagi eszközeit, a szocializmus céljainak megfelelően és hatéko- j nyabban használjuk fel. A párt-, állami, tömegszerveze- íeinkben. mozgalmainkban és a különböző társadalmi szervekben dolgozó kommunistákat pedig arra kérjük, hogy következetesen képviseljék a Magyar Szocialista Munkáspártnak a kultúra támogatására és az anyagi eszközök felhasználására vonatkozó elveit és az azokból fakadó eél- >á tűzéseit A szakszervezetek pártirányításáról tárgyalt a Miskolc városi párt-vb Miskolcon nemrég 26 tagú i munkabizottság vizsgálta a [ város 24 ipari vállalatánál: ! miként hajtották végre az i MSZMP Politikai Bizottsága I 1965. május 10-i és a megyei párt-vb 1967. szeptember 22-i — a szakszervezetek pártirányításával foglalkozó — határozatát. Tapasztalatait a bi- 1 zottsúg összegezte és ennek1 alapján jelentést terjesztettek a végrehajtó bizottság legutóbbi, június 4-i ülése elé. A jelentést a vb megvitatta, a tapasztalatokat tudomásul vet- i te, és megfelelő intézkedéseket j tett a szakszervezetek pártirányításának továbbfejlesztésére. fi határozatok nyomán.» A vb megállapította, hogy a , miskolci üzemek és vállalatok többségében eredményesen hajtották végre a fent említett nagy fontosságú párthatározatokat, és ennek nyomán városszerte sokat fejlődött a szakszervezetek pártirányítása, illetőleg a szakszervezetek, mint a dolgozók érdek- képviseleti szerveinek tevékenysége. A part eszmei, politikai vezető szerepe azáltal is érvényesül a miskolci szakszervezeti szervek munkájában, hogy a választott tisztségviselők jelentős része tagja pártunknak, s a szakszervezetben végzett politikai munkájukkal j — amelyet egyre nagyobb megbecsülés övez — személyükben is sokat tesznek pártunk mindenkori politilcai célkitűzéseinek megvalósításáért. A két legnagyobb miskolci vállalat — az LKM és a DIGÉP — szakszervezeti ta- ' nácsa tagjainak 70 százaléka, az üzemi bizottsági és mű- ! helybizottsági tagok 60 százaléka, s a bizalmiak 32 százaléka párttag jelenleg. A szakszervezeti titkárok állandó meghívottakként rendszeresen részt vesznek a párt vezető testületéinek ülésein, j ahol közvetlenül tájékozódhat- ' nak pártunk politixájának idő- 1 szerű kérdéseiről, s tájékoztathatják e vezető politikai testületeket a dolgozók javaslatairól, észrevételeiről, a mindennapi munka során felmerülő problémákról. Megállapította a vb, hogy a szakszervezeti bizottságok Miskolcon — legalábbis a vizsgált vállalatoknál — sikeresen oldották meg a gazdaságirányítás új rendszerének, előkészítése és megvalósítása során rájuk háruló feladatokat. Eredményes volt tevékenységük a vállalati kollektív szerződések, a munkásvédelmi és újítási szabályzatok, az új vállalati ügyrend, valamint a szakszervezeti bizottság, ill. az üzemi szakszervezeti szervelv működési szabályzatának kidolgozásában. A szakszervezeti szervek munkája nyomán jelentősen fejlődött a szocialista demokrácia, bár — mint a dolgozók érdekképviseleti szervei — még nem mindenütt élnek megfelelően az új gazdasági mechanizmus adta jogaikkal és lehetőségeikkel. Több helyütt egyoldalúan képviselik a dolgozók érdekeit, bár kétségtelen: sokat és általában eredményesen fáradoznak azért is, hogy a dolgozók kötelességeikről sem feledkezzenek meg. Együtt!... Sajnálattal állapította meg a vb. hogy egy-két miskolci üzemben nem talált kellő megértésre a Politikai Bizottság és a megyei párt-vb útmutatása, határozata. A Magyar Édesipar miskolci üzemében például a párttttkár és ez szb-titkár személyi nézet- eltérése. illetőleg az ebből fakadó ellentét zavarja a párt- határozatok eredményes végrehajtását. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat pártszervezete olykor fölöslegesen „bábáskodik” a szakszervezet fölött. Előfordul, hogy olyan feladatokra is határozatot hoz. amelyeket törvényes előírások tesznek kötelezővé, vágj' olyan problémákkal foglalkozik, ame1 lyek kifejezetten a szakszer - 1 vezet feladatai. Több vállalat- ! nál gondot okoz a szakszem e- j zetek pártirányításában, hogy ; o, párt- és a szakszervezetek j szervezeti felépítése nincs j szinkronban. További javítás- j ra szorul még a városi párt• bizottság egyes osztályai, ille- ! tőleg a megj'ei és területi I szakszervezeti bizottságok min- j dennapos munkakapcsolata is. A végrehajtó bizottság fel- { hívta az érdekelt vállalatok ! pártszervezeteinek vezetőségét, í hogy haladéktalanul számol- i ják fel az együttműködésben \ itt-ott tapasztalható fogyaté- | kosságokat, és a szakszervezeti bizottságokkal együtt gondoskodjanak a Politikai Bí- I zottsag említett határozatá- : nak maradéktalan végrehajtásáról. Útmutatás — hosszabb távra Végeredményben a párt-vb az elé terjesztett jelentés alapján megállapíthatta, hogy a város üzemeiben a pártbizottságok, a pártszervezetek, illetőleg a szakszervezeti bizottságok többsége eredményesen munkálkodik a szóban forgó határozatok megvalósításán. Ennek eredményei tükröződnek azokban a sikerekben, amelyet a miskolci üzemek és vállalatok a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítése és megvalósítása socán j eddig elértek. .4 legtöbb mis- i kolci pártbizottság és part- I szervezet saját hatáskörében j is felmérte, ellenőrizte az év • első felében, miként valósul- | nak meg a Politikai Bizottság | és á megyei pártbizottság ko- | rabbi útmutatásai a szakszer- ] vezetek pártirányítására vo- i natkozólag, ts levonták a szükséges következtetéseket. Egyidejűleg a vb felhívta a város pártszervezeteinek h- gyelmét, hogy a Politikai Bi- : zottsúg 19C6. május 10-i hatá- ! rozata hosszabb távra szóló útmutatás, annak végrehajtá- I sara a jövőben is célszerű lesz j nagy figyelmet szentelni, i Csépányi Lajos Mondok István magas, erős ember. Negyvennyolc esztendős. Tizenhárom éve dolgozik a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Tizenhárom esztendeje él munkásszálláson. 13 esztendeje utazik hetenként haza, a Szabolcs megyei Geszterédre családjához, és vissza- Miskolcra, munkahelyére. Betonozó brigádvezetői Hatszor nyerték el eddig a szocialista címet. — Négy éve dolgozom itt, Miskolcon a vásártéri lakás- építkezésen — mondja kissé rekedtes hangján és körülmutat, — Most 22 tagú a brigád, de volt már a duplája is. Sok betont „elfogyasztottunk” niár itt is, sok lakást építettünk. Mi csináltuk ezeknek a bérházaknak az alapozását, de mi csináltuk az öntött házakat is. Látja azt a kilencemeletest? — mutat karjával arrafelé, ahonnan a nap süt. — Ezerháromszáz köbméter betont dolgoztunk bele. Persze, gépek segítségével. Mert ez nagyon fontos. Tizenhárom éve, mióta itt vagyok, igen sok új gép állt munkába. Ezek nemcsak gyorsítják az építkezést, hanem megkönnyítik a munkánkat, de az életünket is. Ennél még fontosabb. hogy a brigádban jó legyen a kollektív szellem. Nálunk ez megvan. Nem arra törekszünk. hogy mindenki ugyanannyit dolgozzon, hanem arra, hogy erejéhez, képességéhez mérten, becsülettel végezze el azt, amit rábízunk. A brigádvezető is dolgozik. Mindig, amit kell. Én úgy érzem, nem felettük vagyok, hanem egy közülük. Nagjron örülök, hogy eddig is elismerték a munkánkat. Nem panaszkodhatunk a keresetre sem újra mindennap együtt lenne a család. Amíg a megbolygatott föld göröngyei között bukdácsolok a múut felé, arra gondolok, hogy úgy lenne helyes, ha lcap— Van-e valami kívánsága'' — kérdezem búcsúzóul. ■— Személyes? — néz rám. — Igen. Gondolkozik egy darabig, aztán csendesen ezt mondja: — Szeretném, ha kapnánk lakást. Tizenhárom év után na lakást, Ö építi, legyen neki is. Mondok István szocialista brigádvezető ma, az építők napján veszi át az építőipar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést. O, L ■ au-.--""» I Mondok István brigád vezető munka közben, IFoíot Sz. Gy4 Egy közül
