Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

í fteT ÍKM ^TARORSTAG BH59*Ö Szerda, 1968. míjus 1« Céltársak és útitársak • 1/ ulturális és ideológiai életünk néhány li időszerű kérdéséről tartott nagyszabá- ** sú előadást a napokban a párt politi­kai akadémiáján Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A rendkívül átfogó és kulturális életünk jelen­legi helyzetét tudományos megalapozottsággal meghatározó előadásban nagy részt szentelt kulturális politikánk új vonásainak s azon belül is a marxista ideológia monopolisztikus helyzete, illetve hegemóidája elemzésének. El­mondotta: „az elméleti és gyakorlati munka során a valósággal való reális számvetések nyomán nyilvánvaló lett, hogy az ideológiá­ban, a kultúrában nálunk nincs monopolhely­zete a marxizmusnak. Nem is az most a cé­lunk, hogy monopol-helyzetet teremtsünk, ha­nem az, hogy biztosítsuk, erősítsük a marxiz­mus meglevő hegemóniáját, a. marxista ideo­lógia irányító és vezető képességet." Szólt róla, hogy hibás volt korábban a marxizmus ideo­lógiai monopolhelyzetének deklarálása, mert illúziókhoz, áltatáshoz. önbecsapáshoz, lesze­reléshez vezetett, és az egykori monopolhely- zet-szemlélet nem egyszer még ma is károsan befolyásolja egyesek gondolkodását. Amikor kulturális politikánk új vonásai kö­zölt elsőként a monopólium-elmélet tarthatat­lanságáról szólt a párt Központi BiJottságá- nak titkára, elválaszthatatlannak tűnik ettől az a gondolat is, amit ugyancsak ebben az előadásban fejtegetett egy más kérdés kap­csán, nevezetesen az, hogy a politika és a -kul­túra közölt igen szoros, de nem mechanikus az összefüggés. Ez a gondolat azért kíván ki­emelt említést, mert művelődési életünk, kul­turális politikánk helyzetének megítélésekor igen döntő tényezőként kerül számításba az azt nagyrészt meghatározó értelmiség politikai arculata, a marxizmus ideológiájának az ér­telmiség sorain belül elfoglalt monopolisztikus bélyzete vagy hegemóniája. Érdemes ez okból is figyelembe venni a ma­gyar értelmiség, ezen belül a magyar irodal­mi és művészeti világ politikai arculatát. Ti­zenhét évvel ezelőtt, 1951-ben marxistának deklaráltuk az egész magyar értelmiségek Meglehetősen elhamarkodva, megalapozatla­nul. öt évvel később, 1956 nyarán a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ha­tározata megerősítette ezt a korábbi, téves deklarációt. Ha most, 1968-ban vizsgáljuk meg B magyar értelmiség helyzetét, tíz esztendővel ellenforradalmat követő konszolidáció so­rán közzé tett művelődéspolitikai irányelvek után, s azt elemezzük, miként realizálódtak a párt 58-as kultúrpolitikai tézisei, r magyar ér- **imiség. az irodalmi és művészeti világ rrü- Kem - -»lórinht. bele ebbe a megvalósulás­ba. megállapíthatjuk, hogy a magyar értelmi­ség politikai arculata nem egységes. Akadnak ellenséges világnézetűek is. de azok annyira elenyésző kisebbséget képviselnek, hogy gya­korlatilag számításon kívül hagyhatók. Van­nak aztán olyanok, akiknél felbukkan ellen­séges, tőlünk merőben idegen, világnézet., de ezek hordozói zömmel nem ellenséges egyé­nek, hanem jó szándékú, de ideológiailag nem velünk együtt haladó, vagy nem szilárd ideo­lógiai talajon álló emberek. Egyáltalán, a ma­gyar értelmiség helyzete nem egy stagnáló ál­lapotként tekintendő napjainkban sem, hanem azt társadalmi fejlődési folyamatként kell fel­fognunk. A magyar értelmiség nem akar semmiféle kapitalista restaurációt. Céltársunk a szocia­lizmus építésében, de nem mindig útitársunk. Sokféle árnyalattal találkozunk az értelmisé­gen belül. Van olyan, aki szívét is feláldozná, aki teljes tudásával, felkészültségével, mun­kásságával és emberi lényével a szocializmus építésének segítője, szolgálója, harcosa. Ettől a kategóriától hosszú az út addig az értelmi­ségig, amelynek lojalitása csak addig terjed, hogy napjaink szocialista társadalmi rendjé­ről megállapítsa: „no, ez is jobb, mint 56 előtt volt”, Vonatkozik ez írókra, művészekre és sokféle értelmiségre egyaránt. Van, aki önzet­lenül dolgozik a szocializmusért, vállalja a fejlődés nehézségeit és harcait, és van, aki igenli az eszményi szocialista állapotokat, de luxusautón szeretne odáig eljutni. Nem min­den értelmiségi egyformán képzeli el a szo­cializmushoz vezető utat. Ezért nem mind­egyik útitársunk, de többségük céltársunk, a szocialista társadalom igenlője. Őket, ezeket a jóindulatú, de nem mindig egy úton járó tár­sakat kell kulturális politikánk korszerű vo­násainak jó alkalmazásával mindinkább meg­nyerni közös ügyünk számára. Persze, akad­nak kevésbé jóindulatú emberek, vagy gyá­vái? is, akik félnek a konformizmus vádjától, s ezért, mintegy védekezésül, fennen hangoz­tatják nonkonformizmusukat. Ezekkel az em­berekkel számolnunk kell még hosszú ideig, hiszen társadalmi építés közben is nehéz ste­ril körülményeket létrehoznunk, és nálunk — a szocialista szabadságnak a művelődési élet­ben történt tqyes értelmezése következtében — talán a kelleténél egy kicsit több a gyom­növény. V áltozott kulturális politikánk a politi­ka, a kultúra és a művészet kapcsola­tának értelmezésében. Alkotó értelmi­ségünktől, az irodalmi és a művészeti világ reprezentánsaitól nem a közvetlenül agi­táló, a najn politikához kapcsolódó művészi produktumot kérjük, hanem azt, hogy ez a művészet a párt, a szocializmus építésének ál­talános törekvéseivel álljon összhangban. Ez a céltársi állapot folyamatában Is mindinkább közeledjék a társadalomépítés egyéb terüle­tein dolgozó, tisztességes százezrek és milliók, munkások és parasztok, sokféle területen dol­gozó, szellemi munkások közös törekvéseihez, és mind több értelmiségi, mind több irodalmi és művészeti alkotó, mint ahogy május else­jén nagy többségben együtt ünnepei, együtt menetel, legyen útitársunk szocialista építő- munkánk mindennapjaiban. Benedek Miklós Május 7-én jelenik meg a Napjaink új száma A Borsodi Nyomda köl­tözködése következtében elő- j állt kapacitáshiány miatt a I Napjaink májusi száma csak május hetedikén jelenik meg. A folyóirat szerkesztősége ezúton kér elnézést olvasói­tól. Egyben — szakítva az eddigi gyakorlattal — a lap előre tájékoztat, a várható érdekesebb írásokról. Vezércikket Szluka Emil ír Miskolci májusok címmel. A ! cikk visszaérni élvezés a régi ; májusokra, amikor a szerző i maga is részt vett az egye­tem építkezésénél, az építő diákok és tanárok közös, má­jus elseji, ünnepségein. Két novellát olvashatunk a lap­ban. Egyiket Baráth Lajos ír­ta és Bozsik István illusztrál­ta, a másiknak pedig Tóth La­jos a szerzője. Utóbbit Fcle- dy Gyula Illusztrációja díszí­ti. Egész oldalas összeállítás­ban emlékezik meg a folyó­irat Lenkey Zoltán budapesti kiállításáról. Ezen belül köz­li Kondor Béla megnyitóját, amelyet a kiállításon mondott el, Tasnádi Attila kritikáját a kiállításról,, valamint Zircz Péter interjúját Lenkeyvel. Ugyanezen az oldalon három Lenkey-rézkarccal is találko­zik az olvasó. A képzőművé­szetnél maradva: Tok Miklós beszédét is közli a lap. ame­lyet Fiezere László emlékkiál­lításán mondott el. A Nálunk vidéken rovat egész oldalas cikke B. Nagy Ernő szociográfiai írását közli, amelynek Modern város szüle­tik a kolóniák helyén: Salgó­tarján a címe. A Könyvek között című rovatban Máté Iván egy nyugatnémet prózá­ról szóló, NDIC-ban megjelent tanulmánykötetet ismertet, Maróti Lajos az Első ének cí­mű vers antológiáról, Székely­hídi Ágoston pecíig Moldova György regényéről ír. Bat.a Imre folytatja sorozatát. Ez­úttal Az irodalom életformái címmel közöl esztétikai tanul­mányt. Nagy Kálmán a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társa­ság és a TIT sárospataki ván­dorgyűléséről számol be. az el­hunyt Vásárhelyi Istvánról pedig Arokszállusy Zoltán ír nekrológot. A Miskolci Nem­zeti Színház új musical járói, a Hello Dolly !-ról! Illés István ír kritikát. A harmadik állan­dó rovatban, a Hídban, Papp Árpád, az újkori görög köl­tészetet foglalja össze, Berecz- ki Gábor a cseremiszek kultú­rájáról ír és kis cikk köszön­ti a tízéves, csehszlovákiai Irodalmi Szemlét. Gazdag a lap vers- és ra jz- anyaga ik Földeák János két olyan versén kívül, amcly^ annak idején a Horthy-oenzuf. ra nem engedett megjelenít Bihari Sándor, Kalász Lás" ló,' Kiss Dénes, Ladányi tdr hály, Demjén István, VarS1 Rudolf, Bcrencsy Sándot' Mándoky György, Fazék»1 József, Akác István, Serfát1 Simon és Juhász József költ®" menye olvasható. Tóth Irrá1 májust köszöntő linómetszet valamint egy rézkarca, W' kovszky László cs Seres Járá» rajza díszíti még a lapot. Mindkét érdeklődés krisle egyoldalúan orientálja 1 könyvforgatót. Természetese'1 ezen a helyzeten változtatl'a' a jó könyvtári ajánló munlt a gyakori író—olvasó talaH0* zók megrendezése. Közeledik a könyv ünnep* Azokon a munkástelepülést' ken, amelyeken a klasszá'hű művek hódítanak, érdciníf mind több író—olvasó falaik0' zót szervezni. A mai irodain^ pártolóinak körében peáH hatásos olvasó nevelő mods*?1 az irodalomtörténet nagyja1' nak életközeibe hozása. Háromszáz isWás averck kérése Néhány héttel ezelőtt a ti- bolddaróci tanácselnök és az iskolaigazgató. szakemberek bevonásával arról tárgyalt, hogy a központi iskola poli­technikai kertjében levő mély kutat megtisztíttatják és csö­veken az iskolába vezetik a friss, kitűnő ivóvizet. Egy apróság megmásította tervüket. Sem Miskolcon, sem a környéken nem lehet ötne- gyedes vízvezeték cső vet kap­ni. Mindössze negyvenöt mét** csőre lenne szükségük, s akk°r a központi iskolában tanulj háromszáz gyerek folyó vízb^ juthatna. Lehet, hogy valamely1'* üzem raktárában, mint has*' navehetellen jószág fekszik el a cső, csak vevő partneri* vár. A tibolddaróci iskola kész**1 áll a vásárra. Tiszta búzától a konkolyt.. Ha CSillüg lennék... Osszeállilás MM küllők verseiből ZDZISLAW WAWRZYNIAK: JACQUES GOCHERON: A nappal Világosságból gyúrt anyag, szívdobogás egyenget, lélegzet simít. Verejték-cseppel, dühös lángolással edzett, testünk méhéből fakadó leheltet. Mi formálunk saját képmásunkra törékeny időből, törékeny kezekkel Este száz cserépre törve elrejtünk hűvös éjszakánkba. Reggelre új tetőként reáragyogsz a földre. Fiatal lengyel költő, a háborús !944-es esztendőben született. A lip­csei Kari Marx egyetem hallgatója, ezt a versét is az NDK-ban írta. összeállította és fordította: Kassai Fcrevx VASZKO KARADZA: Az én május elsejém Ma májusfával int a virradat, Ma álmainkban fészket rak a fény. Puskánk csövén égett a harc alatt A sortüzek füst-lombos reggelén. A reggel ive meghajlik, feszül, Gyermekkorom íjából száll a fény. Ilyennek láttunk rendületlenül A sortüzek füst-lombos reggelén Erdők rejtekét félszemünkkel vívtuk, Célzás közben is óv*uk rügyeid. Ránk kacsintottál, védelmezted álmunk. Mint aki kedvesére hunyorít. Ma márványon lépked a virradat, Ma álmainkban fészket rak a fény, Ma álmaimban fészket rak. a Nap, "tildét melengetsz, május elsejém.’ Macedón nemzetiségű költő, Szkopl- ter-en ét, tű éve publikál, három ver- seskőtete jelent rrwa Éj az erdőben Holnapra harminchat leszek. Éjszaka .., tme az éj és azt hiszem Sok év óta az első éjszaka, hogy A Illa csend óriás virágán Ojra megnyíltak a szirmok. Holnapra harminchat, leszek. Nézem a tenyerem. A böröm kérges. Mint. a fáké. Túlságosan Is gyakran Érintettem kezeimmel az erdőt. Nézem az ujjaim. Bronz-árnyalat. Till sok éve már, hogy nem engedem to Kezeimből a puskát Holnap ... Holnapra harminchat leszek. Húsz éve már egyetlen napra sem Váltam meg fegyveremtől. Hű gránátjaimtól. Nézem a kezem és csodálkozom Hogy élek. Az én földem — része vagyok — Mindig harcban áll. Iszonyú fájdalom, hogy én ie Taposom virágait... Négyéves a fiam. Négy éve nem láttam a fiam Nézem a kezem. Ha meghajlítom Tenyerem, úgy tűnik mosolyog Ilyen mosollyal Tekint a gyermek a világra Egy országban, ahol Béke van és szabadság Holnapra harminchat leszek Nézem az ujjaim. Bronz-árnyalat. Nézem a kezem. Mint a fakéreg Tenyeremben a földem, öklömben a házam: Ma újra bombázták Kaiphongot Neves francia költő. A lyoni se­lyemszövők című verses drámáját Magyarországon is bemutatták. (Ze­néjét a magyar származású Kozma József szerezte.) Versét a,z Armand- Mongeati-val közösen Irt. Vietnam — 1967 c. kötetéből vettük Igaz Mária, a TIT országos választmányának titkára ko­rábban azt javasolta, hogy a társulat Borsod megyei szak­emberei tegyenek kezdeménye­ző lépéseket a matyó népmű­vészet és lakodalmas körül kialakult viták, vélemények egyeztetésére. Aid járatos az ország népművészeti, népraj­zi dolgaiban, nagyon jól tud­ja, hogy Mezőkövesd másv népművészetben gazdag tá­jakhoz, településekhez viszo­nyítva előnytelenebb helyzet­ben van. Ezúttal ne bogozzuk a történelmi előzményeket, a harmincas évekbeli matyóvi­lág áruba bocsátását, a nép­művészeti értékek elkótyave­tyélését. Tekintsünk a jelen­re és a jövőre. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat nagy gonddal bábáskodik a hazafias neve­lés módszereinek, kereteinek kimunkálásán. Mindenütt sze­retettel felkarolják a honis­mereti, a néprajzi ’ szakkörö­ket, s most már elmondhat­juk, hogy ez a fáradozás szin­te mozgalom jellegű. Ebbe az összképbe illeszkedik az a ke­rékasztal-konferencia is, amely Igaz Mária, javaslatára az elmúlt, napokban Mezőkö­vesden ülésezett A Borsod megyei Tanács művelődés­ügyi osztályának képviselője a Mezőkövesdi járási Tanács illetékese, a Herman Ottó Múzeum, a Matyó Háziipari Szövetkezet, az Idegenforgal­mi Hivatal képviselői ültek össze tanácskozásra. A tanács­kozás célja az volt, hogy a matyó népművészetet, az or­szághíres matyó lakodalmast, a néprajzi, az ismeretterjesz­tői, az idegenforgalmi, és az. üzleti szempontok tömkele­gében megmentsék a jövő számára. Ä kiindulópont az volt, hogy a matyó népművé­szetet és lakodalmast vissza kell állítani örökébe, meg kell szabadítani e gazdag kincse­ket az időközben reá rakódott sallangoktól, egy. vagy több hivatásos népművész kezébe kell adni a népi kultúra kö­vesd i értékelt- Példaképpen felhozták a kalocsai népmű­vészek „steril” törekvései^ azt a szándékot, hogy a nép' művészet értékeit beépítik * mindennapi élet „igénylista^' ba”, a modern díszitőmúv»* szét és lakáskultúra vonzatú' ba. A kerékasztal-konferencia egyetértett abban, hogy a ma* tyó népművészettel kapcsolat* ban megnyilvánuló sokfajta érdeket össze kell hangok1’ egymással, de csakis a néproF zi tisztaság, a hamisltás-nék küliség jegyében. E témakör' hoz kapcsolódott a háziiparj szövetkezet matyó bábáivá’ szemben támasztott korszerű' ségigény ts. annak a gondo' latnak megfogalmazása, hog? e nagy hírű és nagyra hivatott szövetkezet vajon nem ftid' na-e más, színesebb ér né!v művészetileg gazdagabb te1" mékekkel előrukkolni? A matyó népművészetbe” sokkal több erő rejlik, mi'1* amennyit a kövesdiek észre" vesznek belőle. Ez ősszé függ azzal a túlhajtott, éppe” ezért felszínes matyó-kultus®' szál, amely kritikátlanságod provincializmust szül sok kér* désben. Sokan úgy vélik: ak' kor ápolják a matyó hagyó* mányokat, ha hivatalok, irr tézmények ablakain ott vir# a függönybe, térítőbe nyomott piros rózsa. A tanácskozásod is elmondották: a mezőköves* diek akkor teszik a legtöbbe* népi kincseik gyarapításáé^1, ha azokat jó propaganda***'* az országos érdeklődés kös«í*j pontjába helyezik, a nép* kultúra szervesebb részévé ÜF szik. Mindehhez emelkedett' ség. perspektivikus látásmód és a helvi energia teljes ősz' szehangolása szükséges. A mezőkövesdiek nagy ak' ti vitást és teUrekészsóget. m’** tattak a TIT által kezdenié* nyezett kerek - ««tal-konferen' cián. Első lépégként egy fris* szemlél«1 í kön v vet szeretné* nők megjelentetni a maty* nénim! v -szétlő! és lakodul' másról. F.py VV vqn munkált amelyben a konkoly egy ér tel' műén elválik a tiszta házától (DÁrkiuyP Kéííéle olvasói ízles Érdekes közlést hallottunk a szocialista városok tiszaszeder- kényi tanácskozásán. Az űj te­lepítésű városok könyvtárai; ban a mai magyar irodalom­nak van keletje. A számada­tok azt bizonyítják, hogy a zö­mében fiatal olva-sók inkább vonzódnak a mai irodalmi al­kotásokhoz. mint a klasszikus művekhez, bár gyakran meg­fordulnak az olvasók kezén évszázados könyvalkotások is. Ezzel szemben a régi mun­kástelepülések lakói a kiasz­szikusokat részesítik előnyben, s csak kisebb mértékben ol­vasnak mai szerzőktől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom