Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

f Szerda, tdfiS. május 1. ÉSZAKMAOTARORSZAG 5 191H~bc&n (orient Sötét és reményteljes Május Tibolddaróc, l%8 Bsfii*Í3sssis’-»i9«l4^ég- és » mai lieiizeékép hallod a harangot? — Nem Igazi—szól vissza az öreg. — Rádióból jöm a hangja. Az út melletti zsenge fü- vön a többiek tüzet gyújta­nak, szalonnát pirítanak. A száraz, könnyű fenyőfának, alig van füstje, s a napfény­ben a láng is alig látszik. Az öreg nézi, amint társai körülülik, hozzátérdelnek a tűzhöz, és forgatják a nyár­sat. — János! Hagyd már ab­ba! — kiáltja az egyik Az öreg, öklére támasz­kodva, lassan feláll. Nyúj­tózik, megropogtatja dere­kát. aztán leporolja térdén a nadrágot. Előbbre húzza homlokán a sapkát, és végig­néz az új járda elkészült szakaszán. Hunyorogva néz az erős napsütésben, és las­san meginog a teste. Mintha megszédült volna. Hirtelen én is az új járdára nézek. lassú tűzön piruló szalonna illaiát. Egyszercsak megmoz­dul, odaballag hozzám, rám­néz, és megszólal: — A járda az más, mint a kocsiút. Ezen emberek jár­nak, meg gyerekek. Ezt szí­vesebben kell csinálni. A járda házfalak tövében ve­zet el. s néha helyet kell hagyni egy-egy fiatal akác­fának is... Komótos mozdulatokkal cigarettát kotor elő a nad- rágzsebből, meggyújtja, szip­pant egyet a füstből, és még egyszer mondja: — A járda az más ... Lassan odaballag a többi­ekhez. Leül, nézi a tüzet, szívja a cigarettát. Később kibontja a % kopott aktatás­kát, Szalonnát, kenyeret, hagymát vesz ki belőle. A szalonnát feltűzi a nyársra Beretvaéles bicskája megvil­átadja helyét. Az öreg oda- fészkelódik a tűzhöz, a töb­biek közé. Óvatosan, közömbösséget tetetve közelebb megyek. El is fordulok, nem látom, mit csinál, de a hangját hallom: — A járda az más... — Mit mondasz, János? — vArt mondom — ismé­teli meg az öreg —, hogy a járda az más ... Senki nem szál többet. Ismét megfordulok, és rá­juk nézek. Az öreg forgatja a szalonnától súlyos nyársat a parázs fölött. A kicsorduló zsírt, felissza a tenyerén tar­tott kenyér. És ha egy fala­tot megzsfroz, mindjárt. le is harapja, meg is eszi. Egyre kisebb lesz a nyárson a sza­lonna. egyre kisebb lesz má­sik kezében a kenyér. Mire a szalonna megpirul, elfogy a kenyér is. Az öreg befe­A 14 -AU A A -A-A-A-A-A. sen, ha sürgős az ember útja. látja — mutat a magasha —. a madaraknak a legjobb. Nekik nem kell utat csinál­ni. övék az egész világ. Oda szállnak, ahová akarnak. A madár vándorlása nem hagy nyomot az égen. az ember lába nyoma pedig megmarad. Igaz, vannak emberek, akik úgy járják végig életük út­ját, hogy semmi nyom nem marad utánuk, mint mada­rak vándorlása után az égen. Sokszor még fejfa sem. A kanyarban feltűnik a busz. — Itt is van már — mond­ja az öreg, és még hozzá­teszi: — Jó utat! A poros busz hátsó abla­kán visszanézek. Az öreg út­építőmunkás ott térdel me­gint, ahol először megpillan­tottam. Letelt az ebédidő. Dolgozik (Oravoc) b-A-A A-A-A-A-A-A-A.A A-A -A A A A-A A-A-A-A. Ülök a buszmegállónál a pádon. Nem messze tőlem járdát építenek a munká­sok. Közvetlen közelemben egy öreg útépitőmunkás dol­gozik. Térdel. Nem néz se jobbra, se balra. Munkájára figyel. Homlokáról verejték- csöpp gördül arcára, onnan pedig keze mellé hull, a megbolygatott homokba. A homok gyorsan beissza, alig marad nyoma. Hirtelen ide­gesség fog el. Gyorsan felál­lók, Hát igen — gondolom magamban. — Szokatlanul meleg van .. Most szólnak neki: — Ebédidő! János! Nem Veri a napfény, felette vib­rál a levegő. Olyan érzésem támad, mintha az új járda futni kezdene, aztán megbil­len, és hirtelen vége szakad. Visszakényszerítem szemem az öreg útépítő munkásra, aki egyre csak a járdát né­zi, és nem hallja, hogy tár­sai ismét szólítják a túz mellől. Talán nem érzi a lan a napfényben, amint né­hány sebet ejt a szalonnán, hogy könnyebben szabadul­jon belőle a zsír. Hagymát szúr még a nyárs végére, csak úgy, héjastól. Nagy ka­réj, kenyeret tesz az újság­papírra, hagymát kerekít erre is vékony szeletekként, aztán vár. Zsíros szájú, izza­dó társa elfordul a fűztől, és jezi az evest. A szalonnát és a hagymát késével letolja a nyársról, két másik szelet kenyér közé leszi, aztán be­csomagolja az újságpapírba, és elteszi az aktatáskába. Közben a túz is kihamvad. Az öreg feláll, vizet iszik a kanna fedeléből, közben ész­reveszi a hatalmas kék égen lomhán szálló madarat. Meg­indul felém. — Mindjárt itt lesz. a busz — mondja. Bólintok. — Nem szokott az késni — szólal meg ismét. — Mert nem kellemes ám ebben a melegben várakozni, különö­EBÉDIDŐ A zűrzavar, mely az 19I8-as újságokat forgatva elibénk tű­nik, oly sokrétű és sokszínű, hogy első olvasásra nem is tud­juk, hogy mi az, ami csak a figyelemelterelést szolgálja és ami az adott helyzetben való­ban fontos. — Nagy offenziva az ölász fronton. —• Interpelláció a Házban Zita királynővel kapcsolatban. — A kormányválság megol­dásának módja. A király ki­hallgatásainak sorozata, Wé- kerle, Tisza. Serényi gróf, S/.terényi báró audenciája, szá­mosán több esetben is. — Miskolcon készülés a déli kerület képviselőválasztására, mely nem egyszerűen helyi ügy, mert a zavaros politikai helyzetben a pártok saját poli­tikai erejüket szerették volna az itteni győzelemmel öregbí­teni. A hely körül már decem­bertől nagy mozgás tapasztal­ható: először Wekerle volt a je­lölt, aztán dr. Nagy Ferenc ál­lamtitkár, Miskolc volt polgár- mestere. Felmerült Bródy Sán­dor író jelölése is, de május elején már- dr. Lakatos Gyula budapesti ügyvéd, szeszmillio­mos számított az egyetlen le­hetséges jelöltnek. A városban széliében beszéltek: pénzért vesz' a ma »lálumot, s ez Mis- kai _■ örök szégyene marad. — A munkásokat — súlyos helyzetükön túl — a szociál- demolu'ata párt programja foglalkoztatta: már április 22-, én négyórás sztrájkot tartot­tak, hogy figyelmeztessék a hatalmon levőket: a nagy huza­vonában nem engedik elsza­botálni a választójogi tör­vényi. — Tízmilliós kölcsön a vá­rosnak iparfejlesztésre. Több külföldi cég érdeklődése Mis­kolc iránt. Ad-e telket a vá­ros ? i — Hová helyezik a selmeci Bányászati Akadémiát? Kas­~6ára-e, vagy Miskolcra? Megannyi fontos hír, s köz­ben a lelkeket marokra szorí­totta az elhúzódó háború. A kispolgárság lehetőségeit a há­ború teljesen kiforgatta. Han­gulatukat tükrözi a Miskolci Napló: „A munkásünnepből, az ébredés nagy napjából, ma hiányzik a dal, o kedv. a remény. Keserűség dobol a szívekben, fájdalom és > düh tépi a fáradt teste­ket .. Mert fáradt a munkás is. A munkás igaz.án fáradt. A mun­kás szenved igazán sokat. A munkások közé lő a csend őr­ség, s mégis a munkásság a súlyos helyzetben is büszkén, majdhogynem vidáman ün­nepelt. /I május elseje akkor is szerdara■ esett. S most fordult elő először, hogy a munkásság mindenütt beszüntette a mun­kát. Most fordult elő elsőként, hogj’ senki sem merte vitatni, hogy a munkásságnak jogá­ban van-e saját ünnepét mun­kaszünetiéi ünnepelni. II« rm i n ve ser mii nkiís Miskolcon is minden munka ez"netelt ezen a napon. Leállt a diósgyőri gyár is, s közösen ünnepeltek Miskolc munká­saival. A Miskolci Náció má­jus 2-án így ír az ünnepről: m pózán s, mindvégig méltóságteljes lefolyású volt a miskolci és i kör­nyékbeli munkásság má­jusi ünnepe. A gyárakban, üzemekben, műhelyekben megállt a munka, a keres­kedők bezárták üzleteiket, s a villamosközlekedés is szünetelt egész napon át." Délután két órakor négy helyen gyülekeztek a munká­sok1 a diósgyőri vasasok és a pereccsi bányászok a Glósz- íri térőben levő Wutkovátz vendéglőnél, a vasgyárban dolgozó, de Miskolcon lakó munkások a miskolci Vörös­templomnál, a miskolci mun­kások a Katalin utcában, míg a vasutasok a Margit utcá­ban. A munkások menete fél V-i 4 r irt mit cvr infinit ml mníH p-ffv­Önellátó ló rozását, milyen mentséggel maradt a parton? * Özv. Buzinkai Lászlóné, született Pummer Margit a Vörösmarty utca 36. számú barlangban el két kisgyerme­kével. Bevezet a szobába cs meg­mutatja a hulló mennyezetet. . — Ér vezet felettünk. Esős időben becsorog a víz. A szoba furcsa, ötszög ala­kú, nagyon tiszta. Tv-képer­nyő nagyságú ablaka a napos oldalra néz, a fény csak eről­ködve ér el a belső sarokig, ahol homályban van a tűz­hely és az ágy. A konyha mennyezete is gödrös, szinte hullani készülnek a meglazult tufagöröngyök, (Egyik éjjel ar­ra ébredt az asszonyka, hogy az omladéicos mennyezet ki- sebb-nagyobb darabjai a dun­nára és kisfia fejére hullott rá.) A kónyha egyenetlen fa­lán színes-zománcozott tepsik, tálak, lábasok, egy függönnyel elzárt térben némi tüzelő­anyag. — Mióta laknak itt? — Vagy négy éve. Koráb­ban albérlőként éltünk egy másik barlangban. — Albérlőként? — Igen. Amíg nem gyűjtöt­tünk össze egy kis pénzt, hogy 4000 forintért megvásárolhas­suk ezt a mostani barlangot, lakni kellett valahol, mert nem jöttünk kif az anyóssal. Ugyanis az esküvő után az újtelepen laktunk, a férjem szüleinél. S úgy gondoltuk, in­kább eljövünk barlang-albér­letbe, csakhogy függetlenek lehessünk. — Hallottam a faluban, hogy a férje baleset követ­keztében meghalt. Miből él­nék? — Kapok hatszáz forint öz­vegyi nyugdíjat. — így hát nincs remény rá, : hogy átköltözzék a napos ol- ! dalra? — Sajnos, nincs. Bár az új | házzal rendelkezők, azok, akik i két szobában és nagy konyhá- | ban élnek, 200 forintért al­bérletet akarták adni, de ne­! kém ehhez nincs tehetségem. — Most dolgozik? — Nem dolgozom. Koráb- 1 ban a tsz-nél voltam takarí- ‘ tónő. de nem merem a gye­rekeimet egyedül itt hagyni, ' ezért felmondtam az alláso- 1 mat. Nyáron és ősszel, amikor a gyerekek kint játszhatnak &z udvaron, elmegyek a tsz- be idénymunkára. * Kiss László és tizenkilenc eves felesége úgynevezett „fél- hajas” házban lakik, szintén a Vörösmarty utcában. A fél- ha.ias hajlók a barlang elé ra­gasztott cserepes házból ált, ez olyan döngöli falú épület, amelyiknek egyik fala a bar­lang és a hegyoldal, a többi pedig szedett-vetett' építő­anyagból készült, — Miért költöztek ide? — Önállóak akartunk len­ni. A fiatalok szeretik a ma­guk életét élni, jobb híján ezt a házat választottyk. Egyik rokonunk ajánlotta fel, tíz forintért lakunk itt. — Hol dolgozik? — A Lenin Kohászati Mű­vekben. — A kereset jó? — Kétezernégyszázon felül kapok. — Nincs rá mód, hogy el­költözzenek innen ? — Hát...!? — Látom, petróleummal vi­lágítanak. — Itt még nincs villany. — Szórakozni járnak ? — Nincs ra időnk. A bejá­rás nagyon elfáraszt. örülök, ha pihenhetek. — És maga, fiatalasszony? . — Tálán jobb lenne a na-< pos oldalon ... — Szép nevű utca es, amelyben laknak. Tudja-e, ki volt az utca névadója? — Pillanatnyi gondolkozás, majd nagyon határozott vá­lasz: — Egy regi, ross// lelcran.« Párkány László (Folytatjuk) A horgászok egyik kedvelt területe, a Ka kacaj-tó különö­sen pontyairól híres. Itt nem- , igen található olyan horgász, ; akinek zsinórját — türelmes j várakozás után — ne feszíte- j né meg jól megtermett ponty. ' A gazdag állomány egyik | magyarázata abban rejlik,' hogy ponIvókból ez a tó szin­te teljesen önellátó. Az ivadé- j kokat ugyanis nem más hal- 1 gazdaságokból szállítják ide, hanem itt nevelik. Ez több előnnyel is jár. Elsősorban az ivadékot nem keli megvásá­rolni. másodsorban pedig nem } kell szállítani. A szállítás I közben a legnagyobb gondos­kodás mellett Is jelentős a veszteség, ami viszont itt, Ra- kacón teljesen elkerülhető. A j tenyészanyagot ugyanis a nagy tóból gyűjtik össze, és I átrakják az ivadéknevelőbe. í rj.on.ve meg ennek a modszc nek az is, hogy a termész tes. nagy vízben élő ivadélo életképesebbek, erősebbek halgazdaságok ivadékainál. Krdíksílés terve Sa;oceseiieo A sajóecsegi Alkotmány Termelőszövetkezet néhány holdnyt területen erdősítés tervez. A terület, melyen ú. erdőt létesítenének, a vasúi mellett található. Ezt a rész' jelenleg legelőként tártját nyilván, de eléggé vizes és más művelésre nemigen hasz­nosítható. A tsz ezt a föld­részt. nedvességtűrő fajtákká akarja erdősíteni. másba torkollva a Vörös-rák étteremhez vonult és ott nagy- gyűlést és ünnepséget tartot­tak. Az ünnepségen a vasutas dalárda a munkáshimnuszt énekelte, majd Groszmann Zsigmond megnyitója után Vanczák János budapesti ki­küldött mondott beszédet. A gyűlést kultúrműsor követte, aztán későig tánc következett. A sajtó el vóll ragadtatva a munkások fegyelmezettségétől, s az is világos volt, hogy a munkástömegek mind jobban látják, hogy sokáig nem tart­ható jogtalan helyzetük. Fehér ruhás lányok 1918-ban történt meg első alkalommal, hogy a bányászok is munkaszüneti nappal ünne­pelték május elsejét. Egy év­vel korábban, amikor a leg­több szakma már kivívta ezt a jogot, a bányászoknak — kiknek akkor még szerveze­tük sem volt — nem engedték meg az ünneplést. Ha tették, csak titokban tehették. Azóta sokat változott a világ, s a létrejött szakszervezetek már a követelések élére tudtak áll­ni. Különös jelentősége volt c napnak Sajószenlpéteren, ahol ezen a napon alakult még a bányászszakszervezet helyi csoportja. A bányászok majá­list tartottak, s a gyűlésen megválasztották a szervezet vezetőségét, A Borsodnádasd környéki bányászok együtt ünnepeltek a nádasdi vasasokkal. A be- kölcei, balatoni vasasok mel­lett külön csoportokban jöttek a vajácsi, mocsoly'ási bányá­szok. Minden csoport élén fe­hér ruhás lányok haladtak, vö­rös szalagokkal feldíszítetten. A gyári nagyiroda előtt dél­után két órakor mintegy két­ezer munkás volt együtt. A perecesi bányászok a vas­gyári munkásokkal együtt vo­nultak a miskolci ünnepségre. A perecesi lányok ugyancsak fehér ruhát öltöttek, s a ru­hákat ők is piros szalagokkal díszítették. A perecesieknek a gyár vezetői nem engedték meg, hogy a kisvasutat hasz­nálják. A telepről egészen a gyűlés színhelyéig gyalog men­tek. ... Fehér ruhás lányok ... Bányászlányok, kiket eddig kirekesztettek minden ünnep­ségből, s csak utolsók lehettek a körmeneteken is. Most az élen haladtak. Saját ünnepsé­gükön. . .. Fehér ruhák ... piros dí­szítéssel. Dr. Lehoczky Alfréd 1. A vízhordó kampóin him­bálóznak a vödrök. Piheg a kilencéves forma kislány, de meg nem áll, mert akkor le kell tennie a kannákat. — Honnan hozod a vizet? — A völgyből. — Elfáradtál? — Megszoktam. Nézek a kislány után. Ka­paszkodik fel a tetőre, és el­tűnik a hegy gyomrában. Hová ment a kislány? Be. az otthonába — egy barlanglakásba * Partnak hívják a hegyet, amelynek kacskaringéé útjá­ról most a völgybe nézek. Lent húzódik méltósággal az iskola, völgyirányban a kocs­ma, a termelőszövetkezet új központja, és számos régen épült parasztház. A szemköz­ti, napos oldalon több száz vadonatúj ház. s itt, a riolit- tufa hegy testében pedig bar­langlakások tucatjai sorakoz­nak. Itt pergették századokon át életük lassan múló perceit a tibolddaróciak, s itt élnék még ma is azok. akiknek ön­hibájukból, vágj’ esetleg más oknál fogva még nem jutott hely a napos oldalon. A daróci barlanglakások a civilizált életkörülmények is­merete óta mindig megdöb­bentették az egyszerű szernlé- lödöt. Elálmélkodott, vagy el- szömvülködött itt már több miniszter, író, újságíró, szo­ciológus. nyelvész, és törté­nész. Mindenki a maga lelki - ismerete és tehetsége szerint cselekedett is valamit, de a tibolddaróei barlanglakok sor­sa a felszabadulásig valahogy mindig csak a kuriózum, a szenzációkeltés lehetőségét ígérte, egy ólya.n állapotnak a rögzítését, amelynek közép­pontjában a napfénytől elzárt barlang volt. nem pedig annak lakója. Ezért nem is csodál­kozhatunk azon. hogy a falu mostani tehetséges és hiva­tott vezetői a barlanglakások említésekor kissé begubóz- nak, mint a nagyréviek, ami­kor a tiszazugi méregkeverők ügyéről érdeklődik a mai em­ber. A falu már körültekin­tően megtette a magáét. Oláh Sándor tanácselnök, Seres Gyula iskolaigazgató, Ludányi Zoltán művelődési otthon igazgató es még sokan mások örömmel mutatják meg azt a csaknem 300 új házat, ame­lyik az elmúlt kél évtizedben épült, s mindegyikében egyko­ri barlanglakok élnek. Csalt hát a parti odúkban még mindig laknak; nem tudták végérvényesen lezárni, kam­rákká. pincékké átalakítani ezeket az embertelen zugokat. S bizony néha a hatalmas erőfeszítés, a napfényes lakó­telep impozáns volta eltörpül a barlangban rekedtek miatt, függetlenül attól, hogy ki hi­báztatható a még meglevő és. lakás célokra igénybevett bar­langlakások miatt. Legutóbb — több mint két esztendővel ezelőtt — volt egy lakásépítkezési akció (a fel­szabadulás után a második), amidőn több mint ötven la­kás megépítéséhez kaptak a tiboMdaróciak anyagot, hitei­ken •• ", és sok-sok egyéb se­gítséget. A lakásra igényt tar­tóknak csak 7000 forintot kel­lett lefizetniök. Az utolsó pil­lanatban a barlanglakok közül nyolcán visszaléptek. Nem akartak, vagy nem tudtak ki­lépni odúikból. Nézzük meg, ki, hogyan indokolta elhatá­Tároló- és pihenőhely a Herttúd mentén I Hemádkak . határában, a . állandó jellegű épület letess Vörös Csillag Termelőszövet- t.óse, 'amelyben a szükséges kezet körülbelül 40—50 em- anyagokat. munkaeszközöket i bért foglalkoztató kertészetet : párolják és pihenőhelyül is | létesített a Hemád folyó men- j használhatják. Az épületet a ! tén. Tekintettel a 10 kilométe- , tábla szélén helyezik majd rés távolságra, a kertészet te- el, körülbelül 150 négyszögöl 1 rületén szükségessé vált egy nyi területen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom