Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Äzerda, 196«. május 1. ÍSMKMACtAROltSíM 9 SS» Szakmaszeretet volt. Valamikor együtt köpettük az iskolapadokat, azután szétváltak útjaink. Én eég öt évet ráhúztam a gimnáziumra. olvastam a kötele- 20 olvasmányokat, tanultam a »»agyar nyelvtan szabályait, áe nyaranta azért találkoztam Ve»e. Neki nem sikerült a fél- v®teli, elment szakmát tanulni- Furcsának tartottuk ezt akkoriban, hogy pont 6, aki Annyira szerette az irodalmat, Egyszeriben „irányt változta- ■’Ü”. és műszáki vonalon ké- ®ezte tovább magát, autószerelő lett. Később egyre ritkábban találkoztunk, csak Annyit tudtam róla, hogy ntegicapta szakniunkósbizo- ny tványót, és elhelyezkedett. ^Nemrégiben ismét össze- adtam vele. Már néhány ?Ve autószerelő szakmunkásként dolgozik. Korai csalódása Elmúlt. Nem áhítozik az egyebe padjai után, hanem min- verí percét lefoglalja munkahelye, munkája, az autó. Néha mégis késerű. Ügy érzi, levesebbre vitte, mint volt is- kolatársai. Pedig úgy, egyébként elégedettnek vallja magát. . Hányán és hányán jártaik “Sy, mint ő. Szerettek volna ■Első szintű iskolába járni, az- h’ir> vagy azért, mert fellké- szültségüik nem bizonyult elegendőnek, nem volt elég ala- P°s, vagy azért, mert agyon- egulták magukat, vagy más °kból nem sikerült. ...Az általános iskolában és a középiskolában végzők „ki hpvá akar menni” statisztikáit nézegetve meglepő adatokul találkozhatunk. A legtöb- Pe»» a magasabb képesítést adó ^kolatípusok mellett dönte- hE-k. Nem baj ez, sőt, éppen Ellenkezőleg, jó. mert bizonyít- hogy ifjúságunkban él a Művelődés iránti igény. Ez az, ^hit egyszerűen csak úgy ^oktuink nevezni: tudásszomj. He más oldalról nézve nem űyen egyöntetűen pozitív ez a törekvés. Van ebben valami '.^•y.asmi is, amit „íróasztal- t'ágynák” nevezhetnénk. S amikor jönnek az első csalódások, az, hogy nem veszik fel. az egyetemre, kényszerűségből a szakmaválasztás mellett döntenek. Nem jó ez így. Nem juthat mindenkinek íróasztal, nem kerülhet mindenki az egyetemi padokba. De a kényszerűszakma nem elegendő a boldogsághoz. Beszéltem olyan fiatalokkal, akik szerencsétlenül érezték magukat, pedig fehér köpenyben feszítettek. S beszéltem olyanokkal, akiknek minden gondolatát választott szakmájuk, merjük kimondani, mert ők így érezték: választott pályájuk kötötte le. ÁpriSisltan versenylázban égtek a fiatal szakmunkás-jelöltek. Ki önmagáért szurkolt —. mert indult az országos szakmai versenyein és előtte volt a lehetőség, hogy három hónappal korábban megkapja szakmunkásbizonyítványát, ki ismerőseiért, barátaiért, akik ilyen magas szinten bizonyították felkészültségűiket. Végeredményben öli is szurkoltak önmagukért is, hiszen ők is bizonyítás előtt álltak. Nagyon érdekes volt hallani és hallgatni. ; hogyan vélekednek szakmájukról. Általában azt mondották, hogy sokaknak, az úgynevezett magasabb iskolai képesítéssel rendelkezőknek téves elképzeléseik vannak az ipari tanuló-iskolákról. Ma már a közepes bizonyítvány sem elég hozzá, hogy felvételt nyerjenek az iparitanuló-isko- lákba. Mint minder) ezen a világon, a különböző szakmáik is egyre bonyolultabbak lesznek, egyre összetettebbek, a modern technika magas szintű felkészültséget igényel. Tény és való, hogy az utóbbi időszakban „hiánycikk” lett a szakmunkás. Pedig a termelésben, gazdasági életünkben végeredményben ők az építőkövek. Nélkülük nem állhat össze az egész, nem épülhet fel az épület. S ők megannyi fórumon bizonyítottak már. Amikor a fiatalságról beszelünk, túlnyomórészt róluk mondunk véleményt, ülő hát, hogy alaposabban mélyére nézzünk a dolognak, s ne felületi jelenségekből ítélj iinlk. Sokszor panaszkodnak, hogy mell őzöttnek érzik magukat, pedig egyenrangú felek ők is. Egyenrangúak a főiskolát és az egyetemet végzettekkel. Mert amit azok tudnak, azt ők ugyan nem tudják olyan pontosan, de amit ők tudnák, azt amazok nem tudják. Korábban említettük, hogy nem elegendő kényszerűségből pályát választani. Szeretni kell azt, amit csinál az ember. Ha ez nem így van, kínlódás a munkahelyen eltöltött idő. Számos beszélgetésből vpntam le a következtetést. Legtöbben elégedettele munkájukkal — már ami a szakmát illeti. Régi barátom esetével indítottam a gondolatsort. Róla szeretnék még valamit mondani. Legutolsó beszélgetésünkkor terveiről érdeklődtem. Megelégszik-e azzal, amit. elért? A válasz meglepő volt: — Dédelgetem magamban, hogy továbbtanulok. De nem kizárólagos célom ez. Olvasom a szakkönyveket. Képzem magam a szakmában. De ha nem sikerül a felvételim a műszaki levelező tagozatára, ma már nem esek kétségbe. A miinka 3 kétkezi rnun_ llIUlfROy ka egyenrangú társa a szellemi munkának. Az iparitanuló-iskolásdk nehéz három esztendőt töltenek el az iskola padjaiban: tanulnak irodalmat, történelmet és megtanulnák egy szakmát. Az újabb emelt szintű képzés pedig lehetőséget ad nekik arra is, hogy leérettségizzenek. Az a tapasztalat, hogy nagyon sok fiatal él ezzel a lehetőséggel. Pedig ez többlettanulást jelent — mégis vállalják. A tanműhelyben gépeknél állnak. Megfeszített figyelemmel. Majd a padokba ülnek. Tanulnák. És ha kikei-ülnék az iskolából, éppoly egyenrangú emberek, mint a többiek. Csutorás Annamária Százéves óvoda , — Húnyjátok be a szemedet! Mit láttok? ■ Semmi t! _ Most kinyi that já tok a ^temeteket. Mit láttok? — Virágokat! , ~~ Mivel látjátok a virágokat? — A szemünkkel. ^ r- Adjunk hálát a jó isten- -Ek, hogy ép szemünk van. Óvodai foglalkozás. Ütmu- klás a nyiladozó értelemnek. '2 évtizedekkel ezelőtti fel- ve8yzés mutatja az akkori Tanyt. Nem megróváskémt "londjuk el most ezt a put- . oki óvodáról, hanem azért, °?>y a későbbiekben jobban ' •“’ívelhető legyen a nevelésül i különbség. Az utóbbi 2.1 ’‘v és az előző 77 esztendő ^vodai nevelésének különbsé- ■‘>e. A putnoki óvoda ugyanis "l legrégibb megyénkben, sőt országszerte is ritkaságnak •dinit százesztendős multjá- val. O.Ó század alatt mindössze hét vezetője volt. Tehát halálukig, vagy nyugdíjaztatásukig itt dolgoztak valamennyien. Rémesi Iván után Májer Erzsébet, Olesz Róza, Kosztin Jánosné, majd Baltavári Margit és Major Anna következett, jelenleg pedig — tizennyolcadik éve — Osváth Jánosné az óvoda vezetője. Hány kislány és kisfiú járt már ide? Mennyi kedves élmény színhelye volt az óvoda? Vagy hányszor „tört el a bögre”? Válaszokat sajnos, nem rögzít sem krónika, sem statisztika. A hétköznapok kis eseményei, a legifjabb nemzedék emberré válásának mozzanatai többnyire szétf óvódnak a történelem sodrásában. Juhász Miklósnénak, az egyik mostani óvónőnek is nehéz dolga volt, amikor ezeket akarta összegyűjteni szakdolgozatában. Csak nagy munkával sikerült kinyomoznia az óvoda történetének leglényegesebb dátumait. zsivaja. A putnoki emberékbe is visszatérhetett a megnyugvás, amikor a bányákba, üzemekbe, hivatalokba, szántóföldekre sietlek. Ismét lett óvoda. Új érfcíem Nevetnek a gyerekek: Nincs is óvó bácsi! Csak "Vó néni van! Persze, a mai gyerekek már Nem ismerik az óvó bácsi fogalmát. Talán a putnoki Nagymamák között még akad, vki legalább hallomásból ismeri. Száz évvel ezelőtt ugyan- 1s, amikor a városházával dm ben, egy alacsony, hosz- K2ú épületben megnyílt az EVoda. Rémesi Iván lett a jö'erdkek nevelője. Télen alig 'tarminc. nyáron viszont száz- hatvannál is több gyerek gondozását bízták rá a putnokii- ak. az óvó bácsi élete vétóig, 1873-ig nagy szeretetnek örvendett itt apróságok és fellőttek körében egyaránt. A dretet, a megbecsülés az óvoda: dolgozok iránt azóta is él, ■-ót. fokozódik a putnokiak- őan. Bizonyára ezért van, 5togy aj intézménynek egy évii le«szebh ma'iis rsoje Az óvoda megszokott életét, nyugalmát is megbolygatta a történelem. Az első után a második világháború, amikor: „a hatóság különféle katonai alakulatoknak adta át az épületet, az óvónők tiltakozása ellenére.. (Az. óvoda 1929-től már új helyen, az egykori úri kaszinóban működött.) Aztán véget értek a harcok, és egy napon ismét megnyílt az óvoda kapuja. 1945- ben történt ez. Éppen május elsején. Az épület ugyan még használhatatlan volt. és az Udvart is romos törmelék, gaz, gyom lepte be, de már meleg fénnyel sütött a nap, bomlottak a virágok, és minden májusi ünnep muzsikájánál szebb volt itt a gyerekek Űj élet kezdődött Putnokon is. Az óvodában pedig különös gonddal ügyelnek rá, hogy ez az új élet új értelemmel telítődjék. Üj útmutatást kap ma már a nyiladozó értelem. Szép, jó és — nem is kevéssé — tudományos útmutatást. A kacagás, a sirás talán ma is éppúgy hangzik az egykori úri kaszinó falain belül, mint évtizedekkel ezelőtt a 3—6 éves gyerekek között. Mégis sok minden más. A tágas, csillogó parkettás termekben a sokszínű bababútorok és kedves mesefigurák között sok-sók játékkal foglalatoskodik 130 kisgyerek. Alkotó játékokkal. Nagy érdeklődéssel és ügyeskedéssel foglalatoskodnak, pedig egyik-másik játék még a felnőtteket is meggondolkoztatná. — Legfontosabb feladatunknak tartjuk az értelmi és mozgáskészség kifejlesztését, az előkészítést az iskolára — jegyzi meg Friedl Lászlóné, a vezetőnő helyettese. Az udvaron meseházikó, nagy homokozó, sziklakért, rózsabokruk, teraszok. A teraszok szélén szőlőlugas, virágok. — Katika, hogyan nőttek ide a virágok? — Ültették az óvó nénik és az anyukák, meg az apuitok. — Gyerekek, vigyáztok a i vágókra? — Igen! — Hogyan? — Öntözzük1 És nem tépjük le. — Miért? — Mert szepes.. Ruttkaj Anna títefnóMf af&é&átyúk A milliomos meghívott magához egy fiatalembert és büszkén mutogatta neki há-1 zát, kertjét. A fiatalember elsőnek a csodálatos virágoskertet nézte meg. — Egy napig foglalkoztam kertgondozással — jegyezte meg a milliomos unottan —, s látja mi lett belőle. Erre azonnal abbahagytam. A következő állomás a lóistálló volt. — Egy napág lovagoltam — magyarázta a gazdag ember i —, de mindjárt oly jól értettem hozzá, hogy elvesztettem I a kedvemet és abbahagytam. A fiatalember ezután megcsodálta a gondosan ápolt golfpályát. — Igen, egy napig golfoztam is, de azonnal legyőztem a környék legjobb játékosát, s ez elvette a kedvemet és abbahagytam. — S ügy látom, saját repülőtere is van. — Óh, igen. Van pilótaigazolványom, de csak egyszer repültem a gépemen. A repülés olyan egyszerű és ezért semmi örömet nem okoz. Ebben a pillanatban odafutott hozzájuk egy 10 éves fiúcska, aki nagyon hasonlított a milliomoshoz. — Feltételezem, hogy ez az egyetlen gyermeke ;— jegyezte meg a vendég szerényen. Két barát hosszú évek után először találkozik. — Hát te meg mivel foglalkozol? — érdeklődik az egyik. — Ne is kérdezd, nehezen élek. Baromfikereskedésem van, de sehogy sem megy. Nap, mint nap jönnék az emberek. minden oldalról megszemlélik. megfogdossák a csibéimet, felemelgetik a szárnyukat és... — Akkor ugyanúgy áStsz te is, mint én! — szakítja félbe a barát. — Hogyan, neked is barom- fikereskedésed van? — Nem, de van három lányom ... Müller ár egyik este teljesen részegen vezeti kocsiját. Egy járőrautó megállítja. — S ön azt állítja, hogy az antialkoholisták szövetségének tagja? — érdeklődik a rendőr bizalmatlanul. — Persze, biztos »ír, persze — motyogja Müller alig érthetően —, én vagyok a rossz példa. Megvan a gazfickó! S zigorú titoktartás mellett, de széleskörűen, a. tudomány és a technika minden hozzáférhető vívmányát felhasználva, már második hete tartott a nyomozás az ügyben. A vezetőség nem kérte sem a rendőrség, sem az ügyészség, semmilyen külső hatóság beavatkozását, ez az ő ügyük, vagyis az üzem dolgozói körül kerülhetett ki a gazfiekó, nekik kell hurokra keríteiiiök, ezt követeli a vállalat becsülete! A nyomozás irányítását és gyakorlati szervezését, ellenőrzését az igazgató, Gorgolák kartárs személyesen tartotta kezében, az ö íróasztalán futottak össze a szálak. Gorgolák kartárs példamutatóan viselkedett c nehéz napokban, minden vállalati ügyet a nyomozás sikerének rendéit alá, szívét-lelkét adta. ebbe a munkába. Jóformán csak idegnyugtatókkal táplálkozott, nyolc kilót fogyott, két hét óta ki sem tette lábát az üzemből, hogy kéznél legyen mindig folyamatosan egyeztesse, értékelje a beérkező adatokat, és ha szükséges, új intézkedéseket foganatosíthasson. Felesége a. tartós távolmaradás miatt el is hagyta, mert azt hitte, szeretőt tart, pedig inspekciót tartott. Gorgolák kartárs példáján fellelkesülve hasonló áldozat- készséggel szolgálta a nyomozás szent ügyét az üzem többi, vezető beosztású munkatársa is. A munkaügyi osztály dolgozói például tüzetesen átvizsgáltak minden egyes személyi lapot és egyéb okmányt, különös tekintettel a büntetett előéletűekre. Továbbá tiz évre visszamenőleg tanulmányozták a fegyelmi és egyéb jegyzőkönyveket, hátha valami támpontot találnak. Említést érdemel, hogy a kereskedelmi osztály vezetője sok utánjárással és kemény valutáért soron kívül egy hazugságjelző készüléket importált, a nyomozás megfelelő szakaszában ennek előreláthatóan nagy hasznát vehetik. Af ilyen és az ehhez hasonló célszerű intézkedésekkel egyidejűleg az üzem vezérkarának tagjai minden szabad percüket a dolgozók körében töltötték. Figyeltek, hallgatóztak. Lajstromba vették mindazokat, akik e napokban nagyon feltűnően, nagyon passzívan, vagy nagyon átlagosan viselkedtek. A nyomozásra fordított hihetetlen erőfeszítések miatt természetesen bizonyos fokig háttérbe szorultak a termelési problémák. Mindent egybevetve pontosan nem lehetett megállapítani, hogy e két hét alatt mekkora kár érte a ,vállalatot, mert az adminisztráció legjobb erői is a nyomozással voltak elfoglalva. A veszteség azonban eltörpült a történelmi jelentőségű erkölcsi győzelem mellett. A tizennegyedik napon ugya nis a főtechnológus egy alacsony, középkorú, kékköpenyes műszerészt állított Gorgolák igazgató színe elé. — Tessék, itt van, ö volt az, beismerte! A nehéz küzdelemben kivívott diadal tiszta öröme ragyogott fel az igazgató fáradt, meggyötört arcán. íme. a sok álmatlan éjszaka, a sok gond és veritek nem volt hiábavaló! Tigrismosollyal mérte végig a tettest. — Tehát maga irta be az újságnak, hogy nálunk a tusoló- ban egy csap fél éve nem működik? Kürti András Hajnaltájt — hazafelé JL Előkelő dolog S omosné, pontosabban: a szép Somosné, még pontosabban: a, még mindig szép Somosné valamelyik napon heves főfájással tért meg otthonába a Hulladék Gumiból Export Gyermekjátékokat Előállító Kisipari Szövetkezetből, ahová mint bedolgozó bevitte volt a bedolgozott bedolgokat. Levette Belgiumból Származó gyfkfoöl cipőjét, melyet egy azóta disszidált barátnője révén valamelyik világjáró futballistától vásárolt még tavaly, levetette selyemruháját, melyet egy távoli rokona hozott még tavalyelőtt egyenesen Párizs- j ból. levetette páratlanul át- i tetsző nylonharisnyáját, me- I Ivet egy régi jó barátja küldött I Brazíliából, s levetette végül I természetesen perion kombiné- I ját is, melyet egy török ke- | reskedelmí utazótól vásárolt I egy intim belvárosi cukrász- I dában, még három évvel ez- I előtt. Ezek utón egy valódi angol szappannal lemosta orcájáról a valódi holland rúzst, melyet Becsben vett még öszr szel, amikor egy társashajóval ott járt. Ezt követőleg i gyorsan ágyba bújt. mert a hideg rázta. Minthogy reggelre sem iett ! jobham, és meglehetősen magas láza volt, orvost hívott Az körültekintően megvizsgálta, s miközben porokat írt, így szólt: — Asszonyom, önnek ázsiai influenzája van. Holnap újra eljövök. Somosné tehát magára maradt ázsiai influenzájával, s vegyes érzések kerítették hatalmába. Bár a feje még mindig hevesen fájt, s a reggelit — melyet a közben megérkezett Terus néni elkészített — . jórészt otthagyta, valami csendes büszkeség járta át egész valóját. A lapokban már többször is olvasott erről az ázsiai influenzáról, de eddig még senkitől sem hallotta, hogy ez Pesten is előfordult volna. Eszébe jutott, hogy olvasta: Európában ed dig csak Franciaországban tűnt fel az ázsiai influenza, s a tengeren túl, Kanadában észleltek néhány esetet. S íme. most, talán elsőnek az országban, ő kapta meg. Van ebben valami előkelő, valami stílusos, s habár feje csaknem úgy fáj, mint egy közönséges magyar influenza esetén fájna, közérzete valahogy mégis más, tagjai jóval zsibbadtab- bak és ni, milyen érdekes, az orrát egyáltalán nem kell fújnia. Milyen ügyes, célszerű újdonság! Délben »érni örömmel állapította meg, hogy a porok, amelyeket bevett, mit sem használtak. No, persze — gondolta magában — magyar porokkal nem lehet külföldi influenzát gyógyítani, s minthogy most már nem lehetett kétséges afelől, hogy szervezetét valóban importvírusok támadták meg, telefonált barátnőinek. s eldicsekedett a dologgal. Kinek legyen ázsiai influenzája, ha nem Somos- nénak? — kérdezték a barátnők önmaguktól, kissé irigykedve —. neki volt először papucscipője, nylon karórája és szilon esőköpenye is. A házbelielcnek Terus néni mondta el. hogy ázsiai influenza köszöntött be hozzájuk. Mindenki tisztelettel nézett a Somos-lakás ablakaira. Hiába, no — mondta a segédház- felügyelő felesége —. protekcióval minden sikerül. H armadnap felkelt, negyednap elment szokott cukrászdájába, ahol barátnői lelkes örömmel fogadták. — Milyen volt? — kérdezték kórusban. — Gyerekek — felelte kávéját kevergetve Somosné —, azt néni lehet elmondani. Azt erezni kell. Tat*
