Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

esZAKMAG 1ARORSZ AG Yasamap. 1988, május 19. I] Az én vallomásom is Tho­mas Mann-nak ez a néhány szava: „a. művészlevelek min­dig nagyon vonzottak” — hi­szen hét-nyolc esztendőre visz- szatekintve, éppen lapunk ha­sábjain írtam széljegyzeteket, ismertető beszámolókat (mikor melyik volt a könyvkiadás új­donsága) Móra Ferenc, Móricz Zsigniond. Mikszáth Kálmán, Csehov, Gorkij leveleiről. Hogy is ne vonzott volna hát korunk „legnagyobb németjének”, a maga szerint is „Goelhe-i min­ta szerint” élő-alkotó Thomas Mann-nuk kétkötetes levé'.- gyüj töménye! Vonzott, de ugyanakkor — míg az I. kötet közepéig tar­tottam csupán az olvasásban — taszított is ez a gyűjtemény: ugyan mit mondhat nekem ez a „hideg német”, a maga okos­kodó zárkózottságában, aki még — a jegyzetek szerint — iskola társait, legjobb barátjait is önözi, ilyen és olyan „úri­nak szólítja (magyar alkat és magyar fül számára meglehe­tősen szokatlanul!), s még olyan, igazán hozzá méltó szel­lemi partner esetében is, mint Bruno Walter, a nagy karmes­ter, csak mindkettőjük hetve­nedik (!) életévének betöltése után tudja tegezére váltani a hangnemet, mint írja: har­mincnégy esztendeig tartó szi­gorú próbaidő elteltével?! Mit mondhat nekem — itt és ma — ez a rezervál tan illedelmes s ugyanakkor ki.ssc negédesen szenvelgő ember ezekkel a le­velekkel, melyek olykor egé­szen egyszerű dolgokat is „túl- magyaráznak”, mit mondhat a szellemtörténet, a mitológia bűvöletébe esett idealizmusá­val, „agyonpszichologizáló” polgári moralizálásaival?!... Nos: sokat mondott! „Ezt az emberi” az Idő, a Történelem a leveleiben is naggyá, éretté, nemessé, határozottá cs követ­kezetessé formálta, ahogyan a „német nyomorúság”, a fasiz­mus előretört, s a „Levelek.” Thomas Mannja mindinkább azonossá vált, a 30-as évek­től kezdve, feledhetetlen no­velláinak, regényeinek, esszéi­nek alkotójával: az emberség, az igazságszeretet, a jövőbe mulató realizmus tántorítha­tatlan hirdetőjévé!... — Meg kellett végig ismernem leve­leit, hogy megszerethessem őket.. . A kétkötetes levélgyűjte- mény áttanulmányozására he­tekig loptam el az egyébként megszolgált pihenés óráinak egy részét, de ez az „áldozat” a kivételesen felemelő és vál­tozatos szellemi élmények és tapasztalatok busás kamatával fizetett: a tisztességgel, tisz­tán, szabadon, oíkosan helyt­álló ember gazdagon árnyalt arcképével. A helytálló embe­rével, aki mind „bizalmas” le­veleivel, mind pedig a csak egyes személyekhez címzett, de a nyilvánosságnak is szánt vallomásaival egyaránt arra tanít, hogy munka nélkül, de legalábbis a tevékeny élet re­ménységé nélkül nem érdemes élni; arra tanít, hogy töreked­jünk megtenni a magunkéi; hogy lelkiismeretünk döntsön a teljesítmény mellett; hogy igyekezzünk egész a sírig min­dig nőni valamelyest ember­ségben, mert minden a meg­valósítástól függ. hiszen az ember mégiscsak akkor érzi magát, és csak akkor tud va­lamit magáról, ha csinál vala­mit. Azt hirdeti, ez a legna­gyobbak közül való író, a le­veleiben is, hogy ne tagadjuk meg soha a. politikai színval­lást, hogy amik vagyunk, azok nyomatékosan legyünk, hogy álljunk a Jó és Igaz oldalán és ébresszünk reményt és bi­zalmat az emberekben, ébresz- szük a Világ lelkiismeretét, akár a legsötétebb időkben is!... — Mint említettem, a Tho- gwas Mann levélgyűjíeményó­yXk Attanulmnn'rfvz't- Ív Figyciliet-e Miskolcra az országos képző mii vészeli közérdeUődés? „... Arra törekszem, hogy megtegyem a magaméi” A „Levelek" Thomas Mannjáról lesen felemelő és változatos szellemi élmények és tapasz­talatok busás kamatával fize­tett. Ismét beépítve szavait sa­ját mondatomba: úgy illik, és engem is megnyugtat, hogy c busás kamatnak — terjedelmi okok folytán csupán kevés számú — morzsáit fekete be­tűkkel fehér papiroson leie­gyem az önök, a „Nyájas Ol­vasó” asztalára!... s A tisztességgel, tisztán, sza­badon, okosan helytálló em­ber gazdagon árnyalt arcképé­nek legfőbb vonásai, ahogyan a Thomas Mann-i levelekből kibontakoznak, nagyjából a következők: önmaga és általá­ban az emberi személyiség ta­nulmányozója és értékelője, ha úgy tetszik: az önkritikus és a moralista; a művészet érté­kének, határainak, lehetőségei­nek, egyes jelenségeinek bű- várclója; a demokratikus hu­manizmus. a fasizmusellene s- ség és a béke tántoríthatatlan, „nyugodtságában” is harsány szavú és harcos hirdetője; s végül; a hazafi. — Lassúk a legjellegzete­sebbet abból, amit önmagáról mond. „Én alapvetően pragmatikus vagyok, a gyakorlati józan ész embere", vallja a fecsegő mo­dern „szofistákkal” szemben. „A tehetség egy a szorgalom­mal, ... A lángész természe­tesen mániákusan szorgal­mas”, olvashatjuk ezt a — nyilván a handabandázó ál- „zseniknek” szóló — hadüze­netet éppen a Bruno Walter- hez tegeződve először írt leve­lében. A sok-solc figyelemre­méltó megjegyzésből, melyek­kel különböző érdeklődőknek munkamódszeréről adott fel­világosítást, ezt érzem a iegta- lálóbbnak s egyben a legked­vesebbnek: „Hangulatoktól és az idő és évszakok befolyásától igyekeznem kell. amennyire az pszichikusán lehetséges, füg­getlenítenem magamat, mert lassú, és lépésről lépésre ha­ladó munkamódszerem mellett a terjedelmes vállalkozások, amivé könyveim kinövik ma­gukat, soha el nem készülné­nek, ha hangulatoknak enged­ném ál magamat.” — A művészet kérdéseit ille­tően : Mélységesen meg volt győ­ződve arról — pedig „oly kor­ban élt ő c földön, mikor az ember úgy elaljasult” —, hogy n művészet sohasem pusztul­hat ki a Világból; hogy a mű­vészet nem lehet szellem- és crtelemellénes; és hogy amit egy jó műalkotás révén tu­dunk meg, az emlékezetesebb marad számunkra, mint akár a személyes tapasztalat, akár a tudomány adatai. Arról is tiszta képe volt, amit a művé­szet valóság-visszatükröző, te­hát természetszerűen „realis­ta” , jellegének nevezünk. Gon­dolatai között ugyanis effélé­ket olvashatunk: minden jó művészet realisztikus... rea­lizmus nélkül nem lehet sem stilizálni., sem szimboli­zálni !. .. — Próbáljunk megismerked­ni a „Levelek” Thomas Mami­jának humanizmusával és an- tifasizrnusával is. (E vonásai­val — úgy tűnik nekem — az öregedő Thomas Mann nem csupán az öreg Goethe .ió, kor­szerű utódává, de — a maga polgári gondolatvilágának ke­retei között bár — mindin­kább az öreg Gorkij testvérévé és követőjévé is vált!) Egyértelmű állásfoglalása annyira át- meg átszövi 1933- tól kezdve leveleit, hogy ele­gendő csak néhány mondatát, sőt, mondattöredékét ideiktat­nunk: A nemzetiszocializmus teljességgel kiszámíthatatlan és beteges szféra... A nácik pusztítást és káoszt akarnak, a végsőkig... A Legostobább ás Legalávalóbb mégsem marad­hatott fenn ... Amit itt valóra kell váltani, az először is es lÜiljt Ü HU. Cí J - j l í 1* t ( .£ Égj' régi barátjával, egyik gyermeke keresztapjával is szakított tüstént, midón látta: az ,.a nemzetiszocialista kultú­ra bajnokává és szóvivőjévé” vált! (És emigrációs otthonai­ból is mindig tisztán látott!) I9f>5-ben, éppen „A magyar olvasotthoz” intézett soraiban (válogatott elbeszéléseihez szánt előszavában) ezt írta (a fentiekből természetszerűen adódó módon!): „...jólesik tudnom, hogy nemcsak a nyu­gat-európai országokban és anyanyelvem „poiililtailag megosztott” világában, hunéin az áldatlan .,vasfüggönyön” túl is vannak barátaim: nem mintha azzal, amim van. az egész világnak tetszeni akar­nék, hanem mert ebben biz­tató jelet látok arra nézve, hogy lehetséges az emberies­ségben a megértés, a magunk­ra találás, egyszóval lehetsé­ges a béke”! .......... ( Magyar vonatkozás egyéb­ként elég sok van levelei kö­zött. Kosztolányit, Hatvány Lajosi, a Svájcba vetődött szuggesztív erejű, eredetien gondolkodó. nem-szobatudóe típusú klasszika-filológust; Kerényi Károlyt — barátai között tartotta számon; elis­meréssel adózott Lukács György esztétikai megjegy­zéseinek; s szépen emlékezett vissza a budapesti hallgatókö­zönséggel, József Attilával és Bartókkal történt személyes találkozásaira. Bartókról pél­dául ezt írta: „Bármikor talál­koztam Bartókkal, és beszél­gettem vele, hallgattam őt, mindig mélységesen megha­tott, nemcsak szeretette méltó lénye, hanem emelkedett és tiszta művész-egyénisége, amelynek belső lényege sze­mének szép pillantásában is tükröződött”!...) — Szóljunk végül Thomas Marínról, a hazafiról is! Történelmi távlatokban lá­tó és gondolkodó, kritikus és I önemésztő — tehát: igaz — \ német hazafi volt. — íme, ta- i Ián legfontosabb, 1941-ben i kelt vallomása: 1 „... igazán nem tud­nám megmondani, mely pontig kellene visszamenni a németi történelem során, hogy még 1 rá ne bukkanjunk arra a szel-i lemre, amely ma, a lealjaso-< das végső fokára érvén, a vi-\ lúgot barbarizálással és leigá- j zással fenyegeti. Legalábbis aj Középkorig; mert már Luther-i vak is voltak... nacisztikusJ jellemvonásai. És miféle bor-i zalaiak nem találhatók megJ Vicht énei! Micsoda fenyeget é~i sek Wagner zenéjében és még 1 inkább írásaiban! Micsoda l<e-J véreké a világosságnak és sö-* tetségnek Schopenhauemál és\ Nietzsehénél!.................Hanem 4 t alán szabad azt hinnünk, hogyi Dürer, Bach, Kent és Goethe} Németországának, a.ma Né-i metországnak, amely hosszan-Z tartóbb lesz, mint a nácizmuséi és a fajgyűlöleté.”!.... J T| \ Thomas Mann és a zcnc;\ Thomas Mann, amint saját ] műveit megvilágítja; Thomas, Marni és bátyja, a művésznek ] talán „kisebb”, de politikailag, érettebb, „haladóbb” író —] Heinrich Mann; Thomas! Mann, ahogyan gyérmeiteknek, ír levelet. — saját színvonalán! és mégis hozzájuk alkalmaz-« kodva: mind-mind olyan rész-J lettémák, melyekről méltó len-« ne még szólnia e sorok írója- * nak. ! Búcsúzóul azonban kiszakadj belőle a vallomás (s ez talán! kedvet ébreszthet másokban < is), hogy e levelekben dmé-! lyedni: egyik legnagyobb vi-< lágirodalmi olvasmány-élmé- J nye volt... « S mint ő bátyjáról, én is] hadd mondjam Thomas Mann-< ról: ] ,,Nyugodjék békében a gaz-', dag és tevékeny élet után,* amelynek, nyoma erről a Föld-', ről, úgy vélem, csak magával* a Kultúrával és az ember ön~\ T- M együtt enyészhet, i GyártásSsua t M i, miskolciak gyaiu'an és büszkén szoktuk emle­getni városunk és Bor­sod megye pezsgő képzőművé­szeti életét, s azt is, hogy en­nek az életnek híre messze meghaladja a város, illetve a megye határait. A miskolci országos képzőművészeti kiál­lítások és grafikai biénnálék, valamint a Galéria egyes tár­latai valóban országos- vissz­hangul is kapnak, de érdemes azt is megnézni, vajon felfi- gyellict-a Miskolcra az orszá­gos közérdeklődés a szürke h é t köznapokon ? Az országos közérdeklődés 1960-b: n két kisebb fővárosi kamarakiállítás kapcsán for­dul ha toll eddig Miskolc fele. Március és április fordulóján volt a Dürer-ierenvben Len­kei/ Zoltán miskolci grafikus- művész nagy sikerű kiállítása, napjainkban pedig Seres Já­nos festőművész kiállítását látha' ’-'k az érdeklődők, a Fé­nyes Adolf teremben. A 37 festményt és 21 rajzot felmu­tató kiállítás, iránt, mint a tárlat őrzői elmondják, naeyaz érdeklődés. A vendénkönyvi bejegyzések elismerésről, let­Hslszázezer Shakespeare-Wet A7. Európa Könyvkiadó és jogelődje, mint a televízió szerda esti vitaműsorában hal­lottuk. húsz esztendő alatt hét-' százezer Shakespeare-kötetet jelentetett meg. A köteteik gazdára is találtaik. Shakes­peare műveiből aligha . akad feleslegesen elfekvő készlet a könyvesboltok raktáraiban. Ha mindehhez hozzávesszük a íorábbi Shakespeare-kiadások antikvárforgalmát, a magán- könyvtáraik és közkönyvtáraik korábbi Shakespeare-köteteit, aligha akad olyan felnőtt ma­gyar állampolgár, akire leg­alább egy kötet ne jutna. A íalhatatlan drámaköltő és a magyar olvasóközönség ilyetén idál'kozása. Shakespeare nagy népszerűsége művei új ráki- idásának szükségességét is in- lokolja. szésröl tanúskodnál;. Seres Já­nos Pesten bemutatott anyaga, mint méllatója, Szíj Béla mű­vészettörténész megáltapi tja, „szerveseit kapcsolódat a mű­vész korábbi éveinek termésé­hez, de fogalmazása mosl jóval felszubadullabb, kötetlenebb... Művészete hagyományokat őriz és jelenkori feladatok megol­dását szolgálja... A mi éle­tünkből vett élmények, ösztön­zések rendkívül őszinte, hu­mánus átélését, az emberi és művészi magatartás követke­zetességéi látjuk Seres János művein, s így igen rokonszen­ves, nemes karakterű művésze­tének lehetünk tanúi.” Aki a kiállítást fi gy elmesen yégig- szómléli. mindenképpen aláír­hatja Szíj Béla idézett megál­lapításait, s örömmel regiszt­rálhatjuk Seres János buda- pp'-’b bemutatkozását. D e vajon két kamaraki­állítás elégséges-e az országos közérdeklő­dés ébren tartására? Napjaink­ban még nyitva tart Budapes­ten a Műcsarnokban a XI. magyar képzőművészeti kiállí­tás, E kiállítás már nem szorul elemzésre, méltatásra 00 Iváttifi Ódon kiáHílána Tokaiban Rangos kulturális esemény színhelye lesz a Tokaji Hely­történeti Múzeum, melyben május 19-én, vasárnap 16 órai kezdette] a miskolci ifjúsági fúvósötös ad hangversenyt, majd megnyitják Iványi Ödön festőművész kiállítását. A hangversenyem Hegedűs Gyu­la (fuvola), Bákonyi Tamás (oboa). Novak József (klari­nét). Nemes Ferenc (fagott). Mészáros Imre (kürt) műkö­dik közre. A képzőművészeti kiállítást Négyessy István; a Szerencsi járási Tanács vb-cl- nökhelyettese nyitja meg. hisz nyílva tartásának id«.1 alatt a legkülönbözőbb or ff numökban igen sok iné) lati jelent meg. Annyit azonbs feltétlenül meg kell itt is j1 gyeznünk, hogy c kid Ili! nem túlságosan magas iné cével. szélesre tárt kapuk! nyitott utat képzőművész< életünk kitárulkozásának. 1 a tárlat egészét tekintjt igaz, nehéz lenne a korái évekhez képest előrelépést b nunk. tapasztalnunk. A M gyár Képzőművészek Szövi ségo e kiállítás katalógus nak előszavában arról szí hogy az országos kiállítás ni külözhetellcn művészetül fejlődése szempontjából. „A a szűkebb szakmai tapaszt1 latokon túl a nagy nemzt tárlatok megrendezése képi művészetünk etikai kötelest ge is. Festészetünk, szobi1 ázatunk, grafikánk nagy I mogatást kap az államí< ezen keresztül attól, amit 1 képvisel: a közösségtől.” £ bői a megfogalmazásból valaf olyasmi is kicsendül, hogy alkotóművészek, akik ezt támogatást élvezik, erezz kötelességüknek a tárlatok való részvételt. Vitatható, jé ha alapvetően csak kötelessé bői vesznek részt művészek tárlaton, nem pedig valai belső fűtésű vágy kényszer erre őket. A kiállítást járva keresi szűkebb hazánk, Miskolc Borsod alkotóművészein1 munkáit. A viszonylag j naf létszámú művészi csoportos1 lás — különösen festésbetb — igen kis képviseletet V. putt a tárlaton. Mindössze l', rom élő festő: Dezső Jó: -j Vali József, és a sárospatai Urban György képviseli a j! lenlegi borsodi festészetet, y lamint a tavaly elhunyt t czere László két képét láttr a tárlaton. Találkoztunk Ir­innen eltávozott Cs. Naf András munkáival, és a gyá­rán nálunk vendégeskedő gr fikus Kondor Béla öt festrty nyével. A grafikában n>. szembetűnőbb képviseletük Barczi Pál, Fcledy Gj/á] Lenkcy Zoltán. Pető János ' Tóth Imre, valamint a m'j vész telepen igen gyakffl munkálkodó Csohány KálnUl Kass János és Kondor Ríj értékes grafikái sorakoznak j falakon. A szobrászati anya# ban Varga Miklós szerei] egy kisplasztikájával. í De hol vannak a többid Mi okozza a nagyszámú !« volmaradást, miért, nem j] lentkeznek a miskolci és bé sodi művészek, vágj' ha jí lentkeztek, mi az oka a ví rosban cs megyében élő clí mert művészek nagy száma j a szereplők viszonylag szi; száma közötti ellentmond# nak? Hallani olyan vélemén! képzőművészek körében j hogy „devalválódik” a tárt. tok értéke. Az országos kiál] táson alkalmazott mércék, ( egymást követő különböző j( legű tárlatok sokasága rná osztják az erőket. Erre uj több anyagnak más-más % állításokon sorozatban tört nő felbukkanása. Meg a í szonylag igen színes graflk? anyag i.s ilyen ismétlődést 1$ rözölt a Műcsarnokban. Noí rég zárult a Nemzeti Galérvj bari egy országos grafikai 9] mutatkozás, Egerlx-n az aj varellfestők mutatkoznak V. s készülődnek már a szegei nyári tárlatra, sokfelé osztódj zz erő. Ügy látszik, nem«-' röltevés a korábban említ«] , kötelességből” történő rés] rétéi ? A z országos kiállítási kilenc Miskolcon, ülj tóleg Borsodban $\ művész szerepel, s tizedíW ként ide kell számítanunk j slhunyt Ficzere Lászlót, j niskolci művésztelepen mw kálkodó, de nem itt lakó ma* Mrű alkotók (Csohány, Ks4 Kondor) is növelik részvété irányunkat. Felfigyelhet tí íz országos közvélemény Mi] <olr képzőművészeti fiSOé' lapjainkban is, de a mar ciHÍ ett nagyarányú távolmaradt ■a itthon kell felfigyelnünk, j Reaedefe MATÖ GYULA VERSEI Időnk végezetéig Szerelem: hatalom senkinek nem adom, gondjaim között Is szívemmel takarom, szerelem: gyönyörű btbortollú madár, este megetetjük csengő csókjainkkal, kedvesem örömét éjbe sikoltja, hajába két csillagot ionok, időnk végezetéig égjenek, Aszfalt-utak vándora lettem, föld-szín szememben elhoztam a gulyát. . fülemben a kolompok énekét, s kinevettek mert pogácsái telt anyám útravalóul. Hűtlenségemért megfizettem: kitagadott lettem, azóta aszfalt-utak vándora vagyok, s puszta-nagy tereitekre hordom szomorúságomat. BERENCSV SÁNDOR Sárgaruhás Vállal egymáshoz bénult karikás-szemű házak kapu szájuk kilátva mintha csodára várna sárgaruhás villamos szalad az utcán végig hajából szikrák hullnak vasból a lába térdig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom