Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

I ESZAICStAGY AKÖWZ AG Csütörtök, 1068. április £ Filmhőseink néhány új vonása Művelődési klub a város szívében ban egy .alternativa a sok kö­zül. Szabó István az Álmodo­zások korában négy-öt azonos „rangú” hősével mondatja el fontos, ■ színvonalas közlendőjét az ifjúság és társadalom viszo­nyáról. Jancső Miklós a Csilla­gosok, katonákban néhány jel­legzetes cselekvőkész vörös- katonával, s körülbelül ugyan­annyi. fehérgárdistával beszél­tet életről, halálról, szerelem­ről, forradalomról. Kovács András a Falakban kialakít néhány érdekes „vitaklubot”, s e csoportok hordozzák sú­lyos. izgalmas, hiteles konflik­tusokkal terhes eszmei monda­nivalóját. A sikeres magyar filmek ar­zenáljában a mi társadalmunk szülte elidegenedés is hangot kapott. Korántsem extrém mó­don, vagy modoros felhanggal, hanem a társadalom osztály­szerkezetében végbement vál­tozás konfliktus-lehetőségei szerint, a technokrácia, a bü­rokrácia, a. ridegség és a rossz vezetés, ■ vagy a korszerűtlen politikai beidegződés káros ki­hatásainak következményei­ként Kevés kivételtől eltekintve filmjeink hiteles hősökkel je­lenítik meg az elidegenedés, az elmagányosodás problémáját. S tán ez a leginkább figyelemre méltó. Ebben különbözik — szerencsénkre — a nyugati filmművészet hasonló törekvé­seitől. Sokszor mondják a válasz­tékban nem szűkölködő s min­dig a kifejezésre szánt gondo­lathoz igazodó hős-alkotással kapcsolatban, hogy erős ná­lunk a deheroizáló tendencia. Ha a hős romantikus változa­tainak reálissá tételét, a feles­leges pátosz megfosztását értik e fogalmon, akkor nincs köz­tünk vita. Ellenben, ha „hőste- lenítésről”, akkor igen, mert a magyar filmekben éppen az a világszenzáció ezekben az esz­tendőkben, hogy a hős mozgó és alakuló világ szülötte, s ezért nélkülöz minden mester- kéltséget. Dovzsenkó, a' világ egyik legnagyobb szovjet filmrende­zője azt mondta a művészet­bénító személyi kultusz bírá­lataként 1954-ben: „Téves né­zetektől vezettetve, eltávolítot- tuk művészi palettánkról a szenvedést, és elfelejtettük, hogy a szenvedés ugyanúgy tanúskodik a létről, mint a boldogság, vagy az öröm.” A magyar filmművészet meggyőződéssel tette magáévá ezt az igazsá­got, s mostani alkotásaival mintegy összefoglalását, bizo­nyítását adja szabad huszon­három esztendőnk eszmei fej­lődésének, a marxista művé­szet hivatásának megfelelő, egészséges, háborítatlan tere- bélyesedésének. Párkány László hazája. E művészmozi — szai Ion,jelleggel — a kisfilmekne! is otthont ad majd. Tok Milz lös beszélt arról a kitűnő terv- ről is, amely egy filnieszlétc letelepítésével kapcsolatos• Mind a rövidfii m-fesztiváV mind pedig a Hevesi Ivár filmklub s az eltervezett mú- vészmozi egy jól képzett film■ szakember szervező és irányító készségét igényit A művelődési klub jó téf jessjtője lesz rpajd az irodalmi színpadi kultúrának i.s. Kiala- kítanak egy olyan helyiséget amelyben állandó otthonra ta­lálhat a mini irodalmi színpad, és felléphet a város több együttese, bemutathatja műso­rát néhány híres, vidéki vá­rosi, fővárosi együttes is. A Miskolci Szimfonikus Ze­nekar jelenlegi elhelyezés* szűkös, tehát provizórikus. A- megfelelő próbaterem, hang­szerraktár régi igénye mór s nagy hírű, országos tekintélyrí szert tett zenekarnak. A Kossuth utcai n uussuiu ,ödésj klu5rä vonatkozó elképzelések mcí nem véglegesek. Ez érthető is. hiszen az előző gazdával mei nem egyezett meg a városi ta­nács véglegesen. De a remén? megvan rá (az átadó partrirí is készségesnek látszik), hog? a város központjában meg­valósuljon ez a. művelődési klub. fp—ti Anyakönyvek M iután a film. művészetté vált, hőseinek vessző­futása gyorsabb, zakla- tottabb, kacskaringósabb volt, mint az irodalomé és más mű­vészeteké. A filmben rejlő erő­re, gondolat- és ízlésalakító, le­hetőségeire hamar felfigyelt a világ, s kordába fogása igen gyorsan ment végbe. Fontos lett tehát a film a vi­lág számára. A film azonban csak lassan, fokozatosan lett kíváncsi a világra. Hősei is afféle „fogadott gyerekek” voltak a kezdet kezdetén, kompilációs termékek, idegen testektől és közegekből át­emelt alakok, akik a dolgok természetéből fakadó gyámol­talansággal kezdték meg új életüket a celluloid szalagon. Figurákat kölcsönzött a szín­ház, a cirkusz, az orfeum, s lassan, nagyon bátortalanul az irodalom is. A hagyományos filmhősök dramaturgiai érte­lemben akkor születtek, meg, amikor az önálló, a drámától, az irodalomtól független, film- sztorik kerültek felvevőgépek elé. A játékfilm cselekménye hosszú évtizedekig két hős­típust vonzott: a társadalmi célokért küzdőt, tehát az em­berszabásút, s a légüres térben mozgó általános hőst, aki leg­feljebb a jónak, vagy rossznak volt hordozója. A filmművészet bármennyi­re fejlődött formailag, bárhogy tökéletesedett az operatőr gép­mozgása, a pszichológiai té­nyezőkre is figyelni kész op­tika-rendszer alig tudta meg­bontani a zárt cselekmény- szerkezetet A konvenciók, a sémák üz­leti indítékoktól vezérelve Hollywoodtól Tokióig megme­revítették a legjobb' alkotói szándékot is; a film művészei egyszerűen képtelenek voltak figyelni a. hős-problémára, a jellemrendszerre, az ember és a világ állandóan változó vi­szonyára. A hősök évtizedekre „beálltak”, nem zavartatván magukat sem a történelem menetétől, sem pedig a mozi­nézők alakuló, változó igényé­től. A filmtörténet úgy tartja számon, hogy a húszas évek szovjet filmművé­szetén kívül a tartós ember­szabású hősök a nagy világ- mozgással, megrendüléssel’já­ró, második világháború befe­jezését követő esztendőkben, az olasz neoreálista filmművé­szetben jelentkeztek példamu­tató erővel. Az olasz filmmű­vészek teremtették meg a gon­dolkodásra serkentő, a sémák bilincseitől megszabadított hő­söket, ők provokálták elsőként istenigazából a nézőket, s ők bizonyították: a filmművészet mély, hiteles emberi problé­mák nélkül olcsó, vásári mu­latság. Nekünk, magyaroknak s a szocialista országok filmművé­szetének ez a jelentős olasz is­kola sokat nyújtott. Ejzeristein és művésztársainak nagy kor­szakát csak emlékként őriztük, ebben az időben a személyi kultusz napi politikára kon­centráló művészeti törekvése az új típusú hősök születését szorgalmazta. A valóságot meghaladó, ideális embertípus uralta e korszak filmjeit, a klisészerű, pozitív hősök futó­szalagon történő gyártása el­terelte Igazi hivatásától s el- szürkítette a filmművészetet. Az olasz neorealizmus virágzó korszaka nagyjából megegye­zik a szocialista országok film- művészetének stagnáló idősza­kával, ezért nagyon is kézen­fekvő, hogy a társadalom és az egyén művészi vetületei a legrealistább módon, szinte követhető modellként az olasz filmművészetben volt felfedez­hető. A szocialista országok el­vesztett lehetőségeiket látták az plasz neorealizmusban, hi- *2*an ha más társadalmi plat­formon is, de hasonló konflik- ioeafc, emberi gondok dörőm­■ bőitek a filmművészet csak jó­ra hangolt, lakkozásra pre­desztinált kapuján.. A szocialista országoknak a. személyi kultusz felszámolása után megvolt az a lehetősé­gük, hogy az olasz modell még plasztikusabb legyen, s az itá­liaiak nagy „találmánya”, az emberszemlélet a filmművé­szet uralkodó tárgya legyen. Most nem kívánunk vitázni róla, hogy a filmművészetet sújtó, különböző adminisztrá­ciós intézkedések megszünte­tése után miként sikerült a szocialista filmművészetnek megújhodnia. Az utóbbi tíz esztendő lengyel—szovjet— csehszlovák filmsikerei ismer­tek. A magyar filmművészet szilárd eszmeisége és sajátos hősteremtő képessége révén szabadult meg a sematizmus­tól. Az ellenforradalom után alkotóink még túlságosan nagy vargabetűvel igyekeztek, meg­kerülni a sematizmust., s a lá­zas sietségben (ez törvény­szerű) kirekesztették műveik­ből a valóságot. Az új valóság-szemlélet s a széles skálán, mozgó hősesz­mény a hatvanas években for- rósította ‘ fel filmművészetün­ket. Ettől kezdve, az autonóm alkotói lehetőség kelló hőfo­kon párosult a lelkiismeret „autonómiájával”, megszület­tek a nagy igényű, a társada­lom, az emberiség valódi gond­jait vállaló és hordozó filmek, E kívánságok egyben annak is bizonyítékai, hogy világunk sokkal bonyolultabb ma, mint volt, s e világban „régi sza­bású” hősökkel nem lehet bol­dogulni.' Az okos eligazodás igénye rendünkben, űj model­lekért kiáltott, olyanokért, amelyek megszabadultak az egysíkúságtól, a csalhatatlan- ság és kinyilatkoztatás béklyó­jától, amelyek mélyebb, bo­nyolultabb emberi, kapcsola­tok, többértelmű magatartás hordozói lehettek. E bonyolult­ság-igényt mutatta fel Fábri a Sánta Ferenc riportregényéből készült Húsz órában. Szabó István az Apában, Jancsó Miklós a Szegénylegényekben, Kovács András a Hideg napok­ban és a Falakban, Zolnay Pál. a Hogy, szaladnak a fákban, Kósa Ferenc a Tízezer napban, s még néhány alkotónk a leg­újabb magyar filmekben. Mi a jellegzetességük ezek­nek a bonyolult hősöknek? Az állandó kérdőjelezés, s az a törekvés, hogy kitörjenek a lélektanilag determinált sé­mákból, hogy öntörvényű éle­tet élhessenek. E gazdagon ár­nyalt hősök, mivel a választás többfajta lehetőségét, az el­indulás, az út több változatát ígérik, nagy hatással vannak a nézőkre; izgalmas szellemi ka­landokba csalogatják őket, hogy a kqrüljárt téma tágitó- lag hasson értelmükre, a bo­nyolult hős-magatartások vé­gül is állandó gondolkodásra késztessenek. A magyar filmek egyike- másika arra is példát mutat, hogy a konflik­tusokat, az izgalmas társa­dalmi töltésű történeteket er­kölcsi-filozófiai gondolatokat nemcsak egy „kiválasztott” fő­hősbe sűrítetten lehet megszó­laltatni, hanem „kollektíva” is adhat választ a feltett kérdé­sekre. Itt természetesen a kol­lektíván csoportszereplőket ér­tünk. Kégi, ismert dolog: A hős város és a Patyomkin páncé­los (még.néhány ismert alko­tás) „főhőse” a nép, a forra­dalom, Egyes magyar művé­szek „szernélytelenítő” tenden­ciája a hősök gazdag tárházá­DARÁZS ENDRE Katonagyerek Csupa föld volt. meg csupa sár, Meg csupa fegyver és alaktalansága Elriasztotta a kisdedeket. De csak addig. Amíg dalt nem kezdett, olyat, amiből már csak Félsorokat tudott, mert könnyű elfeledni a Földrésznyi csaták zajában. Hogy nem lőttek Többet, hogy a béke első napja volt, kisfiú . Lett megint, csupa föld és sár, csupa fegyver És mégiscsak kisgyerek, aki megtalálta első Játszótársait, mintha háború nem is lett volna. nagyvárosban kivívta, már a maga helyét. Miskolc az ifjú­sági klubmozgalomnak mind ez idáig nem tudott fórumot biztosítani. A művészetek háza (lehet, hogy más lesz a Kos­suth utcai helyiség neve) első­sorban a fiatalok igényei sze­rint állítja össze programját. A művelődésügyi osztály ter­vezete szerint a középiskolák KISZ-tanácsadó tanárainak, az általános iskolák csapatveze­tőinek bevonásával kialakítják a népművelési , munka diffe­renciált formáit, azokat a módszereket, amelyek érdek­lődésre. népszerűségre tarthat­nak számot az ifjúság körében. A szabad idő tartalmas, szó­rakoztató ’felhasználásán kívül a klub az iskolai oktató-nevelő munkát is segíti. A jelenlegi költségigényes iskolai szakkö­rök összevonásával szeretné­nek olyan szakköröket kiala­kítani, amelyek korszerű fel­szerelésekkel. rendelkeznek. Az előkészítés az egyetemre ma még esetleges, a tanfolya­mok különböző irányítással működnek. A leendő ifjúsági klub jó gazdája és gondozója lehet mindenfajta ismeretter­jesztő tevékenységnek, tanío- lya rri-szervezésn ele. A Kossuth utcai művelődési klub (az átalakítást racionális terv szerint hajtják végre) he­lyet ad majd egy olyan mű­vészmozinak, amelyik széle­sebb körben is alkalmassá vá­lik a filmkultúra terjesztésére. Miskolc a rövidfilm-művészet A művelődés az elmúlt esztendőkben meg­szaporodtak. Az Ady Endre Művelődési Ház után megnyi­totta kapuit a hejőcsabai Gár­donyi Művelődési Otthon, s amint már lapunkban is a kö­zönség tudomására hoztuk, tervezik a város legnagyobb munkás művelődési házának (a jelenlegi Bartók Béla Műve­lődési Ház már "régóta szűkös­nek bizonyult) új épületeit. S a város szívében alakuló­ban van egy nagy lehetőségek­kel kecsegtető művelődési klub képe. A Miskolci városi Ta­nács művelődésügyi osztálya azt tervezi, hogy megvásárolja a fegyveres erők Kossuth ut­cában levő klubját, s a város központjában lakók művelődé­sének szolgálatába állítja. Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyettese elmondot­ta: ha a tervük sikerül, felvi­rágoztatják az ifjúsági klub­mozgalmat. Ugyanis, a perem­kerületi művelődési házak, ott­honok. és a többségében me­gyei feladatkörrel tevékeny­kedő megyei művelődési ház olyan sokirányúan foglalkozik a felnőttek népművelésével (természetesen a fiatalok igé­nyeit is igyekeznek kielégí­teni), hogy az Ifjúság széles körű gondjaira sem. idő nem jut, sem helyiség. Hazánkban az ifjúsági klub­mozgalom, a fiatalok szabad idejének nagyszerű fóruma Budapesten és sok vidéki Senki sem tartja számon, $ kit vett el. A legényt, ha szak' mája van, dolgos ember, hä idegenből jött is, szívesen be fogadják. A lányok maradna! inkább a faluban, férfiből töb® a „bevándorló”. Az öregek azt mondják, tní' napság nincsenek igazi lake" dalinak. A tavalyi legnagyobb százházas volt, ami azt jelen'- ti, hogy száz ház népét hí'" tök meg a mennyegzöre. A kuk túrházban tartották.. i * Temetés. A falu északi vé gén van a katolikus, délin * református temető. Mindkettő" ben látni kriptát, olvashatok lám szövegű, kimarjúlt Cake" resztet. A szép temetésen elsősorban1 nem a díszleteket, értik, ha' nem a részvevők számát., aki! temetőbe kísérik a megboldcr gultat. Ennyiben rokon a 13' kodalommat Távaly tizenhét falubelit frí' mettek. A legidősebb 85 ével volt, a legfiatalabb 54. Az elhalálozottak átlag' életkora: 74 év. A halál oka (legtöbb eset" ben) érelmeszesedés, végek gyengülés. \ ■ 1897-ben, az anyakönyv Ur mísága szerint 47 embert tét" tek sírba. Érdemes lenne rí', életkort feltüntető rovatot tel'1 jes egészében felsorolni. M\ összesítés szerint az 1896-baÉ elhunytak átlagéletkora: 28 ék Csak az egyik lapot idrí zem: 21 hónapos, 6 hónapos- 17 éveis, 1 napos, 21 éves. A halál oltanak felsorolás^ nem túl változatos: tüdőgyul' ladás, tüdőgümőkór, ismeret' len, ismeretlen, szamárhuruji tüdőgümőkór, aggkori végkí' merülés (65 éves), agyvétó'? gyűl ladás ... Ili A tanácsnál hivatalos «rí Kedélyt kértek tőlem, hogí bepillanthassak az any»' könyvekbe. A rendeleté*1 diktálta szigor csalt akko' engedett, amikor megígér tem, a lehető legdiszkréteb' ben kezelem a tudomáson1' ra jutott dolgokat. Igyekeztem állni a eW ram. Nem említettem né veket, csak történeteké*» amelyek a műi (at. és a jtr lent jelzik. O Kónya Jobs«# Öt-hat gyerek kergetőzik s volt kastély parkjában. Kettő­nek közülük kistestvére van, — Van otthon bölcsötök? Mindketten olyan ártatlan, kerek szemmel néznek rám, .mint, aki nem tudja eldönte­ni; viccelni akarok, vagy tényleg kíváncsi vagyok vala­mire. Nem akarom hurrázva fel­fedezni a mai falut. De ami­kor az utcán egy jó hatvanas paraszt bácsitól a bölcső után érdeklődtem, így kérdezeti vissza: —■ A múzeumtól jött? Városban divat lett — ész­szerű is — a babakocsi köl­csönzése. Hasonló üzlet jófor­mán minden, nagyobb faluban működik, ahol a magnetofon­tól a poharakig az égvilágon mindent lehet bérbe venni. Ba­bakocsit is, de senkinek sem kell. Egy fiatalasszony vélemé­nye: „Én bizony nem fogom szégyenszemre kölcsönjószág- ban tolni a gyerekemet”. ír Lakodalom. Mesélik, ügy öt­ven évvel ezelőtt a búcsúban leszúrták az Sz. Balogh tiát. Az öregek szerint az apa biz­tatta fel a legényeket, hogy beszéljenek a fejével, mert a fiú az alvégről akar nősülni. Sz. Baloghnak szép háza volt a. főutcán, és annyi földje, hogy „nyárban egy hétig is szólt a masina az udvarán”. Vele halt ki a família ... Tavaly 17 lakodalom volt. a faluban. Esküvő eggyel több. A falubeliek polgári esküvőt mondanak. A tanácsi statiszti­kában így tartják számon: egy társadalmi esküvő. Nem szólják meg őket, de nem is szívesen beszélnek ró­la. Ha mégis kérdezik, nem mulasztják el hozzátenni, hogy a lány és legény is idegenből jött. A falunak kell a látvá­nyosság;, Á háromnapos dínomdáno- mok felett eljárt az idő. Még egy évtizede is gyakran meg­esett, hogy a harmadik nap délben pityókás csoportok da- nászták végig a főutcát. Tavaly a fiatalok kivétel nélkül nász­úira mentek, legtöbben mind­járt a lakodalmat követő reg­gel. Sajnálták volna a plusz két napot. EtJ Vaskos, nagy formátumú könyv. A tanácstitkár só­hajjal emeli le a felső polcról. Ahogy a kettőt egymás mellé teszi az író- asztalra, másnak, már nem­igen jut hely. Küllemre teljesen egyfor­mák. Behatóbb vizsgiílatnál is legfeljebb a betűk kü­lönbsége tűnik szembe, llgyiken imponálóan lendü­letes, határozott férfiírás mutatja az évszámot: 1897. Iiigyszerűbb, lágyabb vona­lú a másik dátum: 1967. Az anyakőnyvben az élet alapi’etően lényeges három eseménye szerepel. Szüle­tés, házasság, halál. Min­den kommentár, bármiféle magyarázat nélkül. Hivata­los tömörséggel csalt a ténymegállapításra szorít­kozik. Ma is, ugyanúgy, mint 1897-ben. Y Születés. S. község taná­csán, illetve községi elöljáró­ságán 1897-ben, egy évvel az­után, hogy a falvakban is be­vezették a kötelező anyaköny­vezést, 51 születést jegyeztek be. Módos gazdák lakták a fa­lut, s a családi földosztást el­kerülendő nem volt divat a sok gyerek. Az asszonyok mindegyike, szinte kivétel nél­kül a helybeli bába közremű­ködésével hozta világra gyer­mekét. 1967-ben — a teljesség ked­véért a tavalyi évet vizsgál­tam — 11 bejegyzés szerepel a születések rovatban. A ta­nácstitkár szerint azért ilyen alacsony a szám, mert aki csak teheti, a megyeszékhelyen, kórházban szül. így az adat nem hiteles, ennél jóval több az újszülött gyermekek száma. A titkár mindenkit ismer a fa­luban, segíteni próbál: 26 új­szülöttet számol össze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom