Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

Csütörtök, 1968. április 4L ÉSZAKMAGYARORSZÁG 3 Kormánykituntetéseket adtak át a megyei tanács dísztermében illli&llÄÄ m Ritka ünnepélyes esemény Színhelye volt április 3-án, Szerdán délelőtt a megyei ta­nács díszterme. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából a mun- koérdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát adományozta 0z ipari, mezőgazdasági terme­lésben, s más munkaterülete­ken kiemelkedően tevékenyke­dő dolgozóknak. Az Elnöki ke, Jakó'András, az SZMT vezető titkára, Kovács Sán­dor, a KISZ megyei első tit­kára, dr. Ladányi József, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese, Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei titkára, dr. Koleszár István, a megyei rendőr-főkapitányság vezető­je, dr. Deák András, a me­gyei ' ügyészség vezetője, dr. Varga János, a megyei bíró­ság elnöke és Pricz Béla alcz­I * ™ ről, amelyeket az eltelt évti­zedekben elértünk, s amelyek­re méltán lehetünk büszkék. — Az Elnöki Tanács meg­bízása alapján nyújtom most át a kitüntetéseket — mon­dotta dr. Papp Lajos —, s szív­ből köszöntöm mindazokat, akik a különféle munkaterüle­teken kiemelkedően, példamu­tatóan dolgoztak. Ezután került sor a kor- mánykitiintetések átadására. A ®r. Papp Lajos átadja a kormánykitüntetést Lengyel Gyula bányamcstcmck. Tanács dr. Papp Lajost, a me­gyei tanács vb-elnökét bízta hogy a Borsod megyeiek­nek átnyújtsa a kitüntetéseket. A kormánykitüntetés átadá­si ünnepség díszelnökségében helyet, foglalt dr. Bodnár Fe- re«c, az MSZMP Központi Bi- h^ttságának tagja, a megyei Pártbizottság első titkára, Vas- Mihály, a megyei pártbi­zottság titkára, dr, Papp La- j°s, a megyei tanács vb-elnü­redes, a polgári védelem me­gyei törzsparancsnoka. A megyei tanács dísztermé­ben helyet foglaltak mind­azoknak a vállalatoknak, in­tézményeknek vezetői, ahon­nan kitüntetésben részesült valamelyik dolgozó. Az egybe­gyűltek előtt dr. Papp Lajos mondott ünnepi beszédet. Ha­zánk felszabadulásának évfor­dulóját méltatva megemléke­zett azokról az eiredmények­Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkaérdemrend arany fokozatát három, ezüst fokozatát huszonhat, bronz fo­kozatát negyvenhét Borsod megyei dolgozónak adomá­nyozta. A kormánykitüntetések át­adása után a megyei és a Mis­kolci városi Pártbizottság ne­vében dr. Bodnár Ferenc elv­társ üdvözölte a kitüntetésben részesül teltet. A kitüntetettek névsora A műnk a érdemrend arany roKozata kormánykitün tetőst ^apia: Gáuel József, a Miskol- j.,' ?et°nárugyár igazgatója, C&CS holtán, a Diósgyőri , ePgyár termelési igazgatója á Lengyel Gyula, a Borsodi 'enbányák bányamestere. r {' »nunkaérdemrend ezüst kozata kormányki tüntetést vaPta; Bakó Miklós, a XVI. ^■■aiiiú Autójavító Vállalat orrnacsoportjának vezetője, her Sándor, az Északma- ^rarországi Állami Építőipari •Quhalat művezetője, Fóris La- ij, ’ a Kazincbarcikai városi Jfacs v. B. pénzügyi /osztá- r, vezetője, Fürjes B. lt>, az Özdi Kohászati Üze- ,. . főosztályvezetője, Guba j“n°s, MÁV főintéző, dr. He- vVlvi pvörgy, a megyei tanács 0 hiűvelődésügyi osztályának Petője, Jecs Alajos, az LKM ^«•mű gyáregységének ve- dr. Karátson Dezső, a jegyei Állategészségügyi Állo- j ks igazgatója, Káli Lajos, az -HM munkaügyi és szociális Sazgatója, Kerepesi Ferenc, a iskolci Tervező Vállalat igaz- |cú-ója, Kiss Béla, a December • Drótiművek műszaki igazga- 'Tclyettese, Kovács Zoltán, : Özdvidéki Szénbányák gé- P-^zeti osztályvezetője, dr. Ku- -c5 Na jós, a megyei bíróság , "iókhelyettese, Labancz Jó- a sajószögedi Dózsa Tsz '■'nóke, Lukács Ferenc, a 3. /-■ AKÖV gépkocsivezetője, • poros László, a Tiszai Bú- j'r'Pari Vállalat, sátorai jaújhe- j. gyárrészlegének vezetője, ‘hlár Béla, a Szerencsi Cso- 'jkidógyái- belső ellenőre, Nye- István, a hemádnémeti Vö- yís Csillag Tsz elnöke, Pazsák jircos, a Borsodi Szénbányák •yna vezetője, Siroki László, az Pzdi Cipész Ktsz elnöke, Sza- ho Gyula MÁV-ellenőr, vonat- 'Vzető, Szabó László, a Szeren- járási Tanács V. B. mező- gazdasági és élelmezésügyi Osztályának vezetője, Szabó °zsej, a sályi Szabad Föld 4sz elnöke, Szárnyasy Gyula, llAV főfelügyelő, Tóth Endre, V biegyei tanács vb pénzűéi osztálya vállalati és szövetke­zeti adóhivatalának vezetője és Wagner Emil, a Baktakéki Földművesszövetkezet igazga­tósági elnöke. A inunkaérdcmrcnd bronz fokozata kormánykitünlctcst kapta: Bartha Bertalan, az Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsivezetője, Bajzáth Kál­mánná, á Borsodi Vegyikom­binát gépkezelője, Baraté La­jos, MÁV műszaki intéző, Be- lnnya Emil, az LKM lakatos csoportvezetője, Birinyi Imre, a Sajóbábonyi Vegyiművek üzemi-polgári védelmének törzsparancsnoka, Czikó Lajos, az abaújkéri ötéves Terv Tsz elnöke, Csacsovszky Barna, a Diósgyőri Gépgyár főellenőre, Csintalan József, a SZÖVOSZ tokaji kereskedelmi tanuló­képző iskolájának igazgatóhe­lyettese, Dicker Béla, a Bor­sod-Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedel­mi Vállalat lerakatvezetője, Eke Szaladó Gyula, az ÖKÜ kocsimestere, Fedor János, az Encsi járási Tanács V. B. terv­csoportjának vezetője, Fedor Béláné, a szikszói járási kór-, ház osztályvezető ápolónője, Ginovszky Arisztid, a Decem­ber 4. Drótművek fejlesztési főmérnöke, Győrffy Endre, a Borsodi Üzemi Vendéglátóipa- ri Vállalat főkönyvelője, Her- voly Béla, a Borsodi Szénbá­nyák aknavezetője, Hegyi Ist­ván, a hangácsi Dobó István Tsz elnöke, Juhász István, a Borsodi Szénbányák vájára, Kalna Pál, az Alsózsolcai Épü­letelemgyár brigádvezetője, Katona Pál, a zádorfalvai Sza­badság Tsz elnöke, Kaspár Jó­zsef, a miskolci István-malom főmolnáj-a, Kain Lajos, az Ál­lami Gazdaságok Országos Központja Borsod-Heves me­gyei főosztályának személyze­ti vezetője, Kapitány András, a 3. sz. AKÖV osztályvezető­je, Kiss Gyuláné, a Sajószent- péteri községi Tanács V. B. igazgatási csoportjának veze­tője, Kovács Imre, MÁV mű­szaki ellenőr, mozdonyvezető, Kruppa János, a Borsodi Ve­gyikombinát csőszerelője, cso­portvezető, Lestál Gyula, a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat kőművese, Lénárt András, a 3. sz. AKÖV gépko­csivezetője, Lovass Bertalan, a Borsodi Szénbányák vájára, Matlák Zoltán, a Borsod me­gyei MÉK áruforgalmi főosz­tályának vezetője, Millner Jó­zsef, a Sajószentpcteri Üveg­gyár szocialista brigádvezető­je, Mogyorósi Károly, az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat szákszervezeti bizottságának titkára, Neuhöf- fer Ernő, a Borsod nádas ii Le­mezgyár műszaki tanácsadója, Sári Gyula, a tiszaladányi Ma­gyar Róna Tsz főagronómusa, Serke András, MÁV műszaki ellenőr, Somosi András, a ke- nézlői Dózsa Tsz agronómusa, Somogyi László, a 101. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet szakoktatója, Szász Miklós, az Állami Gazdaságok Országos Központja Borsod-Heves me­gyei főosztályának vezetője, Szepesik Rezső, a Borsod me­gyei Állami Építőipari Válla­lat építésvezetője, Szentéssi András, a mádi Érc- és Ás­ványbánya vájára, Szűcs Sán­dor, a Diósgyőri Gépgyár ko­vács csoportvezetője, Takács József, a Tiszai Vegyikombinát gyáregységvezetője, Törő Sán­dor, a Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat mezőcsáti állo­másának igazgatója, Venczel József, a Borsodi Szénbányák vájára, Veres Sándor, a Mis­kolci Vendéglátóipari Vállalat ellenőrzési csoportjának veze­tője, Volosinovszky Mihályné, a tibolddaróci Rákóczi Tsz fő­könyvelője, Wesselényi József, a Borsod-Heves megyei Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat instruktora és Zagy­vái Béla, a Tiszai Erőmű Vál­lalat igazgatója. A honvédelmi miniszter ti­zenhárom borsodi elvtársat tüntetett ki a polgári véde­lemben több éves társadalmi tevékenységükért. A megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke pedig tanácsi kivá­ló dolgozó kitüntetésben ré­szesített tizenhárom tanácsi dolgozót. , a., UpháflV naPPal ezelőtt érkezett vissza flCIIŰIIy franciaországi látogatásáról a magyar miniszterelnök. Az a fogadtatás, amelyben — a történelem folyamán első íz­ben Párizsba látogató — magyar miniszterel­nököt részesítették, tükrözi azt a megbecsü­lést, amely hazánkat a nemzetközi érintkezés minden területén körülveszi. Magyar kor­mányférfiak külföldi látogatásai, más orszá­gok vezető államférfiainak látogatásai hazánk­ban, ma már úgyszólván mindennapi életünk­höz tartoznak. A Magyar Népköztársaság kép­viselőit a nemzetek fórumán, az ENSZ-ben is megkülönböztetett figyelem veszi körül, sőt, ez évben abban a megtiszteltetésben részesül­tünk, hogy választott tagként részt veszünk a világszervezet legfontosabb fóruma, a Bizton­sági Tanács munkájában. S az ENSZ-en kí­vül államunk képviselői mintegy 500 kormány­közi és nem kormányközi — szakmai és tudo­mányos — szervezetben vesznek részt. Sza­vunknak súlya van a nemzetközi élet porond­ján. Hogyan sikerült ezt elérnünk, hogyan ér­keztünk eddig? Érdemes erre visszaemlékez­nünk ma, felszabadulásunk 23. évfordulóján, érdemes kissé visszaforgatnunk a történelem lapjait. A fasizmus országvesztő politikája soha nem látott mélypontra süllyesztette az országot. 1945. április 4-e egy reményt vesztett népet talált. S az az ország, amelynek fiai hősi vér­áldozatukkal elhozták a szabadságot, elsőként sietett segítségünkre, felemelt bennünket, és baráti jobbját nyújtotta felénk. Hosszú lenne leírni mindazt, ami azóta tör­tént. önmagára talált népünk áldozatos mun­kával, sok-sok erőfeszítéssel, útkereséssel meg­találta a felemelkedés egyetlen járható útját. Nemzetközi tekintélyünk növekedése elsősor­ban azokra a sikerekre vezethető vissza, ame­lyeket idehaza értünk el. Miután eredménye­sen megoldottuk a szocialista forradalom két nagy feladatát, a munkáshatalom megterem­tését, megvédését és a szocialista termelővi­szonyok létrehozását — kitűzhettük a célt: a szocializmus teljes felépítését hazánkban. S e cél mielőbbi megvalósítása érdekében ebben az évben útjára indítottuk a gazdaságirányí­tás új rendjét, amely arra hivatott, hogy a termelőerők mind jobb kihasználásával gaz­dasági életünket felvirágoztassa, népünk élet- színvonalát mind magasabbra emelje. Nagyszabású programúnk végrehajtása köz­ben az utóbbi években tovább kovácsolódott hazánkban a nemzeti egység. Még azok is, akik nem titkolják ellenszenvüket a mai Ma­gyarország államrendjével szemben, kényte­lenek tudomásul venni: az ország társadalmá­nak minden számottevő ereje magáénak vall­ja a szocializmus céljait és annak felépítésén munkálkodik. Hazánk megbízottai minden nemzetközi fórumon, két- és többoldalú tár­gyaláson maguk mögött tudhatták a magyar közvélemény támogatását. Ez pedig jelenté­keny erőt és tekintélyt kölcsönöz szavaik­nak! S küldötteink, mindenütt, ahol csali meg­jelennek, a szocializmus, a béke, a nemzetek közötti együttműködés magasztos eszméi mel­lett tesznek hitet, elítélik az imperialisták ag­resszióját Vietnamban, s a világ minden tá­ján, áliast foglalnak a szabadságért és a hala­dásért küzdő népek érdekében. A magyar képviselők az ENSZ-ben és másutt is nagy figyelmet szentelnek az európai biz­tonság kérdéseinek. Ezen a kontinensen élünk, itt szenvedtük el a történelem sors­csapásait, tehát számunkra elsődleges, ami itt történik. Igaz, ma Európa a földkerekség vi­szonylag nyugodt övezete, de tudjuk, hogy sok itt a gyúlékony anyag. Ezen a földrészein két világrendszer határai húzódnak, s tudjuk, hogy mindenfajta konfliktus a két nagy szö­vetségi rendszer — a Varsói Szerződés és a NATO országai — között felmérhetetlen kö­vetkezményekkel jaró összetűzésekkel fenye­get. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy Euró­pa szívében létezik a Német Szövetségi Köz­társaság, amely — vezetőinek minden hivata­los kijelentései ellenére — revánsigényeivel fenyegetést jelent kontinensünk békéjére. Ezért foglalnak állást a magyar delegátusok minden fórumon olyan európai biztonsági rendszer mellett, amely végérvényesen meg­fékezhetné ezt a veszélyt. A magyar külpolitika egyik legfontosabb kiindulópontja — amelyet az élet sokszorosan igazolt —. hogy nemzetünk érdekeinek szol­gálata a világpolitika porondján feltételezi a szoros együttműködést a szocialista test vér- országokkal. mindenekelőtt a Szovjetunióval. Ebben a tekintetben az elmúlt év kiemelkedő eseménye volt az új magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírása Budapesten. Ez a szerződés a függetlenség, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás el­veinek tiszteletben tartása alapján a gazda­sági. kulturális és politikai együttműködés gazdag lehetőségeit iktatja törvénybe és biz­tos bázisa hazánk nemzetközi tekintélyének is. Maavarorszóo pont a világ térképén. Területünket tekintve Európában a tizen­nyolcadik, a lakosság lélékszáma alapján a ti­zenharmadik helyen állunk. Mégis: szarain­kat és tetteinket a világ legtávolabbi pontjain is figyelemmel kísérik, érdeklődéssel fogadják. Ez az érdeklődés hazánk aktív külpolitikájá­nak szól, annak, hogy konstruktív szerepet játszunk a nemzetközi életben, s ott vagyunk mindenütt, ahol a szocialista országok egysé­gének erősítéséért, a haladás erőinek tömörí­téséért, a békéért kell sikraszállni. G. L T Két évtizeden át Hogyan lettem munkásigaz­gató? Igen gyorsan és egyszerűen zajlott le. Egyik nap kocsi gördült be Gergely Samu betonárugyá- rának udvarára. Hívatnak, ül­jek be a járműbe. Nem mond­ták, miért, nem mondták, mit akarnak, még azt se engedték, hogy felöltözzem. Ügy vittek, ahogy a munkát abbahagytam. — Gável József elvtárs, azért hívattuk, mert maga lesz a gyár igazgatója. — De... — Érti a szakmáját? ■— Igen. Tizennégy éves ko­rom óta dolgozom a beton mű- kőlapburkoló szakmában. — Ha érti a szakmát, akkor nem lesz semmi baj. Nagy dolog volt munkásból váratlanul igazgatóvá lenni. Mégis, úgy mentem vissza, mint akit fejbevertek. Mi lesz, hogy csinálom? Alig telik el egy hét, közlöm a feleségem­mel. — Nem bírom tovább. Egy hónap múlva ismét ezt jelentem ki, aztán egy év múl­va újra. Maradtam. Lassan huszadik éve. De már nem ma­radok ' sokáig. Szolgálati időm az elmúlt év októberében le­telt, s hamarosan nyugdíjba vonulok. Pihenni fogok, kipi­henni a két évtizeden át sok gyötrődéssel, gonddal, olykor tévedésekkel teli működésem fáradalmait. — A vállalat, a Beton- és Vasbetongyártó Művek mis­kolci egysége már nem a régi. Nagy fejlődésen ment át. Ak­kor körülbelül 250-en öt és , félmilliós értéket termeltünk. Ma több mint 900-an dolgo­zunk, s évente 140—150 millió forint értéket adunk. Igen, majdnem harmincszorosára nőtt a termelés! Mi a magyarázata? Kezdetben az üzem korsze­rűtlen volt, gépek helyett sok- í szór az izomerő működött. A 20x20-as mozaiklapból például 3—4 ember naponta 1500—1700 darabot tudott készíteni. Ma automata gép csinálja, és 7—8 ezer darabnál tartunk. Két ember 7—8 betoncsövet tudott készíteni. Magam is csináltam. Kegyetlenül nehéz munka volt. Kikészítette az ember kezét, izmait. Most vibrációval dolgo­zunk, műszakonként 40—50 darabot adunk. Alig telt el munkásigazg'ató- ságomból fél év, ismét hívat- i tak: újból egy megbízólevél. Egerbe mentem, és állami tu­lajdonba került a volt Mihalo- vics-féle gyár is. Ez volt az első vidéki telepünk. Van üze­münk még Bodrogkeresztúrban és Berentén. A berentei telep is nagy fejlődés előtt álj. Az idén 20 milliós fejlesztést kez­dünk meg. Azt kérdezi, hogy érzem magam, s mit érzek? Boldog vagyok. A két évtizedes igaz­gatói működésemet egy kitün­tetés, a munkaérdemrend arany fokozata ragyogja be. Nagy-nagy meghatottságot éreztem, amikor tegnap, ápri­lis 3-án a megyei tanácson át­nyújtották nekem. Olyan iz­galmat éreztem, mint amikor lassan húsz éve közölték ve­lem, hogy igazgatóvá neveznek ki. Ez a társítás nem véletlen. A ketté összefügg egymással, A kitüntetés olyasmit éreztet velem, hogy nem volt hiába­való a munkám, nem volt hiábavaló a lepergett két év­tized. Pedig nem volt egy­szerű. Sok nehézséggel kellett megküzdenem, sok támadás is ért. Ha magamra hagynak, ta­lán össze is roppanok. De nem voltam, s nem vagyok ma sem egyedül. Mindig éreztem és ér­zem a gyár dolgozóinak segí­teni akarását, megértését, ée ez mindig visszaadja a bizal­mat önmagámban és mások­ban. Mi a titka, hogy két évtizedig a helyemen maradtam, marad­hattam? Egyszerű életet él­tem. s élek ma is. Szeretem a társaságot, a rendes embe­rek társaságát. Néni magamra, hanem először mindig másokra gondoltam. Mondjam azt, hogy hét évig egy átalakított mosó­konyhában laktam, de közben másolónak lakást szereztem? Mondjam azt, hogy bár itt van a közelben a lakásom, de sokszor nem mentem ebédelni, nem volt étvágyam sem, csak rágtam, faltam a cigarettát? Azt hiszi talán, hogy kötélből vannak az idegeim? Dehogy! Nagyon is érzékeny vagyak. Néha egész apróságok is fáj­nak. De talán ez a jó. Jó, mert a saját érzéseim figyelmeztet­nek: mások is éreznek, má­soknak is fájhat valami, má­soknak is jólesik az elismerés. S a vezetéshez, a sikerekhez ez kell: az emberekkel ember­ként kell bánni, felelősségre vonni a hibáért, de meg kell látni és észre kell venni a jót . ,>■, Csorba Barnabás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom