Észak-Magyarország, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
2 ÉSZAK M A O \ WjSO RS /. A V Kedd, 1968. március 5. 10 millió könyvre - 250 millió italra nézelődöm, s amolyan „érzelmi kettós- könyvelést” végzek, múlt és jelen között ekhózom, ha másért nem is, a könyvekért érdemesebb lett volna két évtizeddel később születnem. Fülig beléjük voltam esve, s mivel akkoriban még divat előtti állapotában volt a könyvszeretet falun, «sak titokban tehettem neki a szépet. Ha anyám jókedvében ért tetten, így fogalmazott: „A fene egye meg azt a könyvet!” Mérgében engem etetett a fenével, s ha el nem ugrottam, nyaklevest kaptam. Be kell vallanom, meg is érdemeltem — ponyvát olvastam. Olvastam? Faltam! Pedig tudtam róla, hogy lélekölő és hogy az ördög találmánya. Ezt a tanító úr, azt a tisztelendő úr mondta. De hát nem akadt kezem ügyébe egyéb olvasmány'. Ezeknek itt akad. Uramteremtőm! Ha beszabadulhattam volna egy ilyen könyvtárba! ,,A mi könyvtárunk világszínvonalon áll.” A tanácselnöknek csaknem igaza van. A b-i, szabadpolcos körzeti könyvtár valóban világ- színvonalon áll, s itt az Isten háta mögött, Csereháton. Annyira előkelő, hogy az már szinte túlzás. Ismerjük a falusi ember tartózkodó této vaságát a könyvvel szemben. Nemrégiben szem- és fültanúja voltam egy könyvvásárlásnak földművesszövetkezetben. Parasztasszony kérte a könyvet. A várakozók szemmelláthatóan felütötték fejüket, pedig az asszony csak felhangon szólt. Maga az eladó is meglepődött, pillanatra haragféle is átvonult az arcán — a bizományba kapott néhány tucat könyvet jó magasra rakták, kéznél nyilván azok a portékák vannak, amelyek kelendőbbek. A boltosnak meg kellett keresnie a létrát. Nos, az asszonyka olyan pironkodó magyarázatba fogott a gyerek névnapjáról, könyvimádatáról, egyebekről, hogy rossz volt hallgatni. Még csak az hiányzik, hogy azt higgyék: saját szórakozására veszi. A könyvel lenesség érzelmi battériái még korántsem merültek ki, példa rá a statisztika: Borsod megye majd félmillión}-! falusi lakossága évente kb. 10 millió forintot költ könyvre (ebben a kötelezően megvásárolandó tankönyvek is benne foglaltatnak), ugyanakkor Miskolc egyik, nem nagy és nem is központban levő könyvesboltja 1966- ban másfélmilliós forgalmat bonyolított le. Ugyanez a falusi népesség viszont majd 250 'millió forintot ereszt le a torkán évente. Gyerekek jönnek-mennek, megrakodva könyvekkel — ők a statisztika oszlopai. A statisztikának azonban van egy mérhetetlen- eUenőrizheteilen oldala — a szülők is olvassák a. kölcsönzött műveket Ismerek egy nyugdíjas tsz-tagot, aki listát veziet az elolvasott regényekről, nehogy még egyszer lopja • az időt ugyanazzal. Tavaly 82 könyvet „emésztett” meg, többi között a Csendes Don-t, - ami ■— vallomása szerint — élete egyik legnagyobb olvasmányélménye volt. „Ausztricként”, magyar hadifogolyként két esztendőt töltött doni kozákok között, a polgárháborúból egy kerek évet. Szinte személyes ismerősei voltak a regény hősei. De még nem lépte át a könyvtár küszöbét, lánya hordja neki az olvasnivalót. A gyerekek tehát népművelési missziót töltenek be, ők már azt szégyellik, ha elkerülik a könyvtárat, s megszólják társaikat, ha nem olvasnak. Ebből kézenfekvő lenne a következtetés: a most serdülő nemzedék egész életre könyvbarát marad. Sajnos, nem «■g és zen ez a helyzet, ennek ellentmondó jelenségek is mutatkoznak. Amikor a gyerek kikerül az iskolapadból, az esetek többségében mintha elvágnák ezt a nagy könyvsze- retetet. Ha továbbtanul, nincs baj, ha az életbe csöppen bele, búcsút mond a könyvnek, s talán csak majd nyugdíjas korában szokik ismét vissza hozzá. A falusi szülők többsége ma már komolyan veszi gyermeke iskolába járását, körülményeit ezekhez a követelményekhez igyekszik alakítani, de mihelyst kiderült, hogy továbbtanulásra nincs remény, szinte egyik hétről a másikra gyökeres változás áll be, s ha a gyerekben nincs elég erő a könyv vonzókörében maradni — s zömmel nincs —, összecsapnak fölötte a munkás hétköznapok szokásos hullámai. Szabad ideje ugrásszerűen csökken, fáradt, elvárja, hogy minél kisebb erőfeszítések árán szórakoztassák. A legköltségesebb, mégis a legkönnyebb és leghagyományosabb szórakozást az italbolt nyújtja. A magam és sokak tapasztalata arra enged következtetni, hogy a falusi gyerekeket — általában — nem tanítják meg olvasni. Az oktatásban túlzottan kiszolgálják tárgyias érdeklődését, cselekményes, „magát olvastató” művekre vadászik* ami persze természetes is a gyerek esetében,, hiszen ő ösztönösen érzi, hogy az írás tárgya valahol maga az élet, és neki érdeke, hogy a felnőttek való életéről minél több ismeretet halmozzon fel. A „Falu végén kurta kocsmádról megtudhatják a nebulók a politikumot, hogy „no lám, Petőfi még egy ilyen életképbe is belopta a maga úrgyúlöletét”, de hogy miért szép, arra már aligha tudnák ilyen pontos választ adni, tehát éppen az sikkad el, ami a műveket évszázadokra „tartósítja”, halhatatlanná teszi. Talán itt van a kutya elásva. , Idősebb férfiak, asszonyok tértek be a könyvtárba. Nézegették a könyveket. Az idősebbek igen ritkán kémek tanácsot, „rös- tellik”. Olvasgatták a címeket, aztán kézbe vettek egyet-egyet, felütötték az első lapot, figyelmesen olvasták. Visszatették. No csak, nézzük meg, mi volt a címe, és mi állt az első oldalon. A cím érdekfelkeltő volt, az első oldal terjengős, nekik unalmas. Es tizenhárom esetben mindig ugyanaz, érdekes cím, unalmas kezdet. Nem kell. Valami ilyesmi kellene kezdetnek: „Lövés dörr ént az éjszakában. XY hállgatózott. Csönd volt. Kisvártatva elindult, hogy kiderítse, ki lőtt és miért ...” Igen, igen, ezek a ponyvaírók fogásai, de vajon tisztességtelen az ilyen eszköz, ha nemes célt szolgál, magvas gondolatokat, szép eszméket? Egyszer nem ártana círrj és első oldal szerint is végigtekinteni mai regényirodalmunkon, vajon az efféle közönségigény visszahat-e íróinkra. Ne legyünk allergiásak a blickfangos címtől, inkább valljuk be, hogy nem tudunk kisütni ilyeneket. És már az első oldalon olyat ígérni, hogy a munkában megfáradt ember kíváncsi legyen a folytatásra. Címéért a Húsz órát munkás- vagy parasztember nem veszi meg, s hogy tömegméretű rokonszenvet és ellenvéleményt váltott ki, megfilmesítésének köszönheti. A7 pjfpjp „kereskedői” szempontok nem Hi UllCiC emelik és nem rontják egy mű esélyeit, a halhatatlanságra, de a tömegméretű terjedésnél az ilyen másodlagos szempontok döntőek lehetnek. Ezen a falusi könyvtári lesen. ilyesmiket tapasztaltam; hát így adom tovább. Gulyás Mihály A SZÁLASI NAPLÓ 3. Gömbös—Tabj-Balij A nőnap előtt Erdei Laszióné, a. Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke — a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából — ‘ hétfőn sajtótájékoztatót tartott. Bevezetőben elmondotta, hogy a gyermekgondozási segély, a kollektív szerződések, az új tsz-törvény mindmegannyi bizonyíték, hogy a párt és a kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a nők kettős hivatása támogatásának. Az eddig szerzett tapasztalatok arra intenek, hogy következetes és szívós munkára lesz szükség, amíg ezek a törvényben biztosított jogok a gyakorlatban mindenütt valósággá válnak. , A nőtanács elnöke ezután Ismét bombázták Hanoit A hanoi bájosság ellen végrehajtott legutóbbi amerikai terrortámadásokról közöl jelentést Gerhard. Feldbauer, az ADN tudósítója. Hétfőn reggel a Vörös-folyó közelében, szörnyű látványt nyújtott a Nguyen Khoiai ut-. arról számolt be, hogy a KNEB március 1-vel széles körű munkába kezdett: feltérképezi az egyes iparágakban, továbbá az egészségügy és a kereskedelem területén dolgozó nők helyzetét. Ez a nődoi- gozcVk mintegy tíz százalékát érinti majd. A Társadalomtudományi Intézet egy másili oldalról vizsgálja kifejezetten a munkásnők helyzetét. A nőmozgalom egyik kiemelkedő eseménye lesz az idén: novemberben Helsinkiben összeül az NDNSZ világkongresszusa,1 amelynek központi témája lesz: a nők helyzete a társadalomban, a békéért-és a nemzeti függetlenségért vívott harcban. ca. A múlt éjszaka végrehajtott amerikai bombázás következtében ebben az utcában egész háztömbök pusztultak el. Legkevesebb egy féltucat több emeletes épület, közöttük gyárüzemék helyén, üszkös romok. maradtak. való kapcsolását nagyon vájják. Nyugdíjba menetelét azonban mindenféle ürüggyel húzza, halasztja, úgy. hogy Sz. már ez év vége felé tisztába jön azzal, hogy Taby Árpád csak eszközt lát az általa vezetett mozgalomban, Taby Árpád révén ismerkedik meg Matolcsy ^Mátyással, éa C.silléry Andrással. Mindhárman politikai érzék nélküli jóhiszemű embert látnak Sz.- ban és mozgalmát sajátos politikai célkitűzéseik szolgálatába akarják állítani. Ez alkalommal ismerkedik meg Sz. először Gömbös Gyula kitételének relatív igazságával, hogy a politika piszkos dolog.” A Napló következő részlet« korántsem ilyen ártalmatlan, politikailag naiv jelenetről, eseményről szól. „Baky és Milvius csendőrtisztek rendelkezésére bocsátják Sz.-nek az egész csendőrnyomozó alosztályt arra az esetre, ha Sz. úgy ítélné meg a helyzetet, hogy csak erőszakos úton lehet a hatalom bir- tokábaMutni. Baky László saját lakásán, vacsora utáni beszélgetés közben felvilágosítást ad a kormányzóról ás egész környezetéről. Sz. igen értékes támpontokat kap.” A 30-as évek második felében, de különösen az 1940-es képviselőválasztások idején a Nyilaskeresztes Párt politikai ellenfelei burkoltan, vagy kevésbé burkoltan, hangot adtak ama nézetüknek, hogy Szálasiék külföldi forrásokból teremtik elő a Mozgalom fenntartására szükséges pénzt. Szálas! és hívei ezt a gyanúsítást nagy öntudattal tagadták. E problémáról a Szálasi Naplóban a következőket olvashatjuk: .„Felmerül, .„...a. Mozgalom, anyagi kérdése egész súlyával. Meg kellett oldani. Sz. dönt: külföldi segítséget is igénybe kell vermi. Alapgondolat: A Mozgalom mereven ragaszkodik Berlinhez és Rómához, ennélfogva anyagi segítséget is a kettőtől kell kérni. Hossz elhatározás lenne, ha csak az egyik oldal felé történne lépés, kötelezettséget is jelentene. Ha mégis ügy kellene dönteni, hogy csak az egyiktől lehet kérni, ” úgy csak Mussolini jöhet tekintetbe. Világos, hogy Bar- ,lin felé való egyoldalú köte- •lezettség túlterhelné Magyar- országnak. egyelőre Igen cse- > kély politikai teherbíró képességét Miután Sz. érzi, ,hogy már nem sokáig fog szabadon járni, hogy valami úton- módom kikapcsolják a Mozga ■lomból, olyan anyagi állapotban szeretné visszahagyni po litikái mozgalmát hogy választások esetén, melyekkel számolni kellett országosan tudjon a párt indulni. Számolt vele, hogy börtönbe csukják, közben azonban lejár a képviselóház mandátuma, választásokat kell kiírni, amin hatalmas nagy propagandalehetőséggel indulhat a Párt Sz. bebörtönzése miatt. A lényeges már csak az volt, hogy pénz jöjjön, mégpedig olyan összegben, mely a kormány részéről háromszor egymás után kiírt és megtartott választások anyagi szükségleteit fedezni képes. Ebből a célból Szabó László (római magyar katonai attasé — KE) útján Sz. tízmillió Urát kér, akitől biztosítékot kap. hogy az összeg rendelkezésre fog állni. Az egészet Csia Sándornak kell annak idején lebonyolítania.” Ez már világos beszéd. Itt nincs titkolódzás, köntörfalazás, honnan volt Szálasiétoak pénzük. Más forrásokból Ismeretes, hogy az 1940-es választások előtt Ribbentrop birodalmi külügyminiszter utasítására Zürichben „ismeretlen kezek” nagy összegben vásároltak német márkáért magyar pengőt... Di. Karsai Eh* Sz. még a katonai alreáliskolában ismerte meg Taby Árpádot, akivel azonban csak 1934-től kezdődően került ösz- sze újra, éspedig politikai síkon. Taby Árpid politikai ambíciói kielégítésére minden politikai párttal fenntartja az összeköttetést. Amikor tudomást szerzett Sz.-nek 1933. májusában indított politikai kezdeményezéséről, felveszi vele is az érintkezést testőrtisztek útján. Sz. felhívta Taby Árpádot, hogy menjen szintén nyugdíjba, politikai összeköttetései révén igen erőteljesen tudná segíteni Sz.-t kezdeményezésében. Ezért: fel is ajánlotta Sz. Taby Árpádnak az első helyet, míg saját maga számára az irodavezetői helyet követelte. Taby Árpád meg is ígérte, hogy nyugdíjba megy, elfogadta az első helyet, ő lett ettől kezdve Sz. szervező útján a titokzatos „Főtekintetes Űr”, akinek eljövetelét és a mozgalomba Még a választások előtt, 1935. március 4-én Szálasi Ferenc ny. őrnagy, budapesti és dr. vitéz Csia Sándor BHÉV (Budapesti Helyiérdekű Vasutak) titkár, szentendrei lakos meghívására Budapesten, az V., Hollún utca 10. sz. ház egyik I. emeleti lakásában néhány ember megjelenik és megalakítják, a Nemzet Akaratának Pártját. (Rövidítése: NAP.) Az ezt követő lépésekről a Napló így számol be: „Sz. megkezdi a párt szervezését. A szervezkedés első területei: Pomáz és' vidéke, Sopron—Nógrád—Heves vármegyék, Szeged város. Somogy vármegye, déli területe, Mátészalka. Sz. az egész országban apostolkodik. (Így van ez eredetiben ... — KE.) Taby Árpád testőr őrnagy- gyal megállapodik a szervezés személyi alapfelépítésében: Taby Árpád számára szervezi az első helyet, saját maga számára az irodavezetői helyet tartja fenn. G alambnak egy SfSete támadt hirtelen: — Mondja! A. szanitéceel maga suttogott... Mikor Iljies se-, besülten feküdi... —■ Igen ... megbeszéltem vele... hogyha az orvos le-; mond... akkor megengedi,! hogy... kipróbáljam... — Maga ölte meg?! — Nem ... Mert... mikor; én alkalmazni akartam... Ez. egy hosszú, hajlított sód-; rony ... csipeszekkel. A .. .1 csipeszek beállíthatók, és ha; ráhelyezi a sodronyt... egy! testre... akkor minden esi-1 peszt egy ... főér... fölé he-] lyezhet... Ügy van hajlít-« va... a rúd, és ha a felső vé-J gén lenyom... egy csatot...« akkor a csipeszek becsukód- J nak... valamennyi ér egy< pillanat alatt elzárul... a szívj nyomban megáll... az agy-< működés... a légzőcentrum ...; meg, ha az artéria radiális! és... jaj ... « — A gyilkosságról beszél-« jen — lihegte Galamb. J — A szanitéc... mondta.. .< hogy jobban lett Iljies... ésj van remény... ezért nem tét-; tem meg. De az a gazem-« bér... elvette... az érszorí-< töt... és... ée... ő ölt ve-< le... * — Pencroft? < — Igen... — Magasra dob-J ta magát, és hörögve hullott« vissza. Egy siralmas sóhajjal; tette hozzá: — De van egy« másik neve is... ; — Lapért er! . — I... Igen!... Jaj! 1 (Folytatjuk.) 1 hegye hagyta abba. — Azért kutya egy dolog. — Egy katona vállalkozott rá, hogy elhozza... El is hozta ... és ekkor lecsapott rám az a... Pencroft. Azt mondta, ha nem adom oda az inget, feljelent... maga tudja'. .. milyen szörnyű ... meg- linfcselik a tolvajt... Ezért voltam kiszolgáltatva neki... Hű, a mindenségit... már nagyon nehéz. — Elvette az inget!.. Én bolond ... elmondtam neki titkomat... a találmányokat ... Engem ugyanis azért csaptak el... mert. féltaláltam valamit... — Nem tette helyesen... Állami ember éljen a hivatásának ... — Hát... Ez volt a baj... én a hóhérságot. mint... vallásos ember ... fogtam fel... Fájdalom nélkül... akartam ... kivégezni... feltaláltam egy módot... De nem fogadták el... Pedig az akasztás szörnyű ... elhiheti. — Ha maga... mondja... — Én azt hittem... ha bebizonyítom nekik ... akkor beleegyeznek... és egy elítéltnél ... alkalmaztam ... mielőtt még kivezették volna... a vesztőhelyre... de nem sikerült jól... és elcsaptak... Azóta tökéletesítettem a találmányt ... és annak éltem, hogy ezt... átadjam az emberiségnek ... A bűnös ne szenvedjen, ha meghal... Azért álltam a légióba... hogy itt, há van ... menthetetlen sebesült, vagy beteg --ó tópsábálom,.; meg... Nem akarom a sírba vinni... amit tudok... Meg kell mondjam ... ki vagyok .. — Gárdatiszt és elkártyázta, vagy őrgróf és megölte. Oly mindegy... — Én állami ember voltam ... — Miniszteri tanácsos? — Nem .. Hóhér... _ T&ecék? A „gróf úr” hóhér? Ezzel a külsővel? Miért? Szegény Troppauer olyan, mint egy hóhér, és költő. Ez meg inkább költőnek látszik, és hóhér ... No, szépen vagyunk itt az inkognitókkal. — Igen ,.. Én hóhér voltam ... Öröklött mesterség, az apám is az volt... — Ne vegye a szívére... S poliansky nagyot sóhajtott. Másik oldalára fordult, ettől kissé megkönnyebbült. — Hallgasson meg, Har- rincourt... bár nem vagyok érdemes rá... el akartam lopni az ingét... —* Maga is? ... Hát az egész század az én fehérneműmben akar járni? ■— lekellene!? majd hozzá, hogy így meghaljon — Harrincourt... — nyögte Spoliansky — én ... nem bírom ki... két óráig .., — Ugyan menjen! Két óráig akár pikétet is lehet így játszani. Szájharmonikáról nem is szólva. — De.. . nekem tágult aortám van ... — Hát minek jön a Szaharába, ha ilyen előkelő? Ne mozogjon lehetőleg, mert akkor lassabban kering a vér, és nem szorítja úgy el a kötél. — Maga ... miért mozog ... akkor? — Mert én szeretnék meghalni .... A meleg már kezdett megsűrűsödni a ponyva alatt, és a két ember kilégzésétől megrekedt széndioxid még halálosabbá tette az izzó nyomást. A ponyva mintha fűtött kályha oldala volna, úgy ontotta rájuk a perzselő . forróságot. és nem engedte át a vissza- sugárzó hőt. — Harrincourt... — lihegte: & . másik —i. - hallgasson t i yengébb fizikumú ember r a trópuson sokszor áju- lásszerűen elalszik étkelés után. Hiába minden, ez tz álmosság leküzdhetetlen. Spoliansky vérző arccal bukott a földre. — Ezt a Spolianskyt kössé- ek a másik csirkefogó mel- é két órára. Az en crapaudine középko- i büntetés. A Polcát és a csuk- ót megkötik, azután a hason ekvő ember hátán addig húz- :ák, amíg a kéz- és lábfejek isszeérnek. Így lökik be egy etakart verembe. Érezte, hogy feje tele van "érrel, és szíve vadul kalim- >ál, ahogy hason fekszik a «eremben ... Mellette a szerencsétlen Spolianskyt kötötték meg. A tápon ötven fokon felül volt. uni , a Szaharában nem rit- caság. A vermet lefedtél: Hjnyvával Szörnyű hőségnek cell lenn! Rt fél órán belül Hm ... a. vér már lement a tejéből, szíve is egész rende- ten dobog. . Mégiscsak órák P. Howard (Rejtő Jenő) Az előretolt == helyőrség
